Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-05 / 211. szám

s »54 SZEPTEMBER 5 NÄPCÖ Kitüntetések a bányásznap alkalmával A Népköztársaság Elnöki Tanácsa I „Munkaérdemérem’' kitüntetést adó #* 1954. évi bányásznap alkalmával mányozza a következő bányászok- klváló munká juk elismeréséül a | nak: A Pécsi Szénbányászati Tröszt területén: Komcsagh Károiynak, Grál Vilmos- | Mátyásnak, Szabó (33) Istvánnak, nak, Gyimesl Lajosnak, Zsömböli Kalpl Györgynek, Amrein (4) Já­Kálmánnak, Szekeres (3) Józsefnek, Riba Györgynek, Schlép (3) János­nak, Rumbus Jánosnak, Kiss (7) Lajosnak, Kéméndi (2) Józsefnek, Kövy Bélának, Garai (1) Jánosnak, Gyergyák Ferencnek, Klesch (3) Jó­zsefnek, Kovács (71) Józsefnek, 7Á- kányi Sándornak, Vemer Flórián­nak, Rckási Istvánnak, Lévai Mi­hálynak, Kiss (5) Sándornak, Italo- vári Istvánnak, Bittner (1) György­nek, Fergert (1) Józsefnek, Begovics Mihálynak, Bohorcs Károiynak, Blaschek Antalnak, Matuschek (2) Károiynak, Balázs (4) Lászlónak, Zirp.» Józsefnek,- Sipos (6) Jánosnak, Szalai (3) Istvánnak, Kiss (6) Gyu­lának, Kusz Dezsőnek, Veres Ki­rálynak, Wilhelm Józsefnek, Feke­te (1) Józsefnek, Morscher Nándor­nak, Fischer (6) Jánosnak, Győző Jánosnak, Szcmerédi Istvánnak, Meződi Sándornak, Schneider (3) Gáspárnak, Pavlicsek Lászlónak, Szebényi Sándornak, Sárosi István­nak, Selmi Lajosnak, Benkő Sán­dornak, Körösztüs (4) Józsefnek, SzénohradszW Istvánnak, Németh (9) Józsefnek, Labadíszld Jánosnak, Gaál (4) Jánosnak, Tóth (15) István­nak, Matolcsi Károiynak, Méhn (1) Józsefnek, Kurcz Antalnak, Hauk Gyulának, Annúk Istvánnak, Egédi Ernőnek, Kovács (37) Józsefnek, Trojnár Imrének, Pemyeszi Imréd­nek,- Nagy (20) Istvánnak, Sallai Gábornak, Németh -(4) Lajosnak, Lukács (1) Jánosnak, Tóth (34) Já­nosnak, Csécs Sándornak, Herenci (2) Ferencnek, Erb Edének, Rózsa (4) Istvánnak, Vacha (2) Ágostonnak, Kónya (3) Jánosnak, Nagy (31) Jó­zsefnek, Vámos Jánosnak, Grélier Tamásnak, Böröcz (5) Mihálynak, Árkos! Andornak, Kiss (45) József­nek, Noé Jánosnak, Kéméndi Jó­zsefnek, Erdősi Antalnak, Dugina Istvánnak, Schvann Jánosnak, Schád Ferencnek, Böröcz (11) János nak, Bcncze (8) Józsefnek, Bitter Adómnak, Breitung Jánosnak, Né­meth (10)1 Jánosnak, Rínglaub <2) ■Józsefnek, Ratting Jakabnak, Ilácz (3) Józsefnek, Schmiedt Adómnak, Szórád Ferencnek, Szabó (4) Antal­nak, Fuchs (4) Jánosnak, Herich Gáspárnak, Ringlaub (1) Józsefnek, Róth (2) Mihálynak, Gausz Ferenc­nek, Gobi Jánosnak, Gödi Józsefnek, Horváth (38). Jánosnak, Hosszú Ist­vánnak, Hernecz Istvánnak, Hosszú Györgynek, Ilochtresz Gyulának, Schnell Ferencnek, Raub (1) Bá­lintnak, Rédai (2) Istvánnak, ört­lich (2) Lőrincnek, Papp (22) János­nak, Ortner Adómnak, Kiss (4) Sán­dornak, Weltin Jánosnak, Károly nosnak, Bitter (1) Józsefnek, Kozma (1) Jánosnak, Frey Józsefnek, Vas- kovics Istvánnak, Hengl Antalnak, Magyar Ferencnek, Krommer La­josnak, Révész Istvánnak, Sásdi Henriknek, Schiller (2) Jánosnak, Schnell Ignácnak, Horváth (10) Ist­vánnak, Boez (5) Józsefnek, Baráth Péternek, Lukács (3) Jánosnak, Heil Pálnak, Hudacsek Károiynak, Mül­ler (2) Lajosnak, Ilauck (3) János­nak, Gerrier Jánosnak, Dömök Ist­vánnak, Boez (6) Józsefnek, Weibl Oszkárnak, Zsinkó Györgynek, Zá- dori Pálnak, Stenczer (2) Jánosnak, Tratylk Antalnak, Friedrich Ká- rolynak, Kraft (3) Jánosnak, Krapp (2) Józsefnek, Martin Józsefnek, Manhardt Jánosnak, Krauth Lajos­nak, Lutz Nándornak, Lafferton Oszkárnak, Németh Elemérnek, Mucsler Péternek, Müller Pálnak, Keftler Jánosnak, Merucza János­nak, Kreutzer Györgynek, Kóré Fe­rencnek, Lutz (1) Józsefnek, Roubal Józsefnek, Beck (2) Józsefnek, Jaz- binsek Antalnak, Hödl Lajosnak, H-rubl (3) Jánosnak, Ludvig (2) Ist­vánnak, Hrnbl Mártonnak, Kengyel Ferencnek, (László (2) Józsefnek, Starcz Andornak, Hoff er (1) János­nak. a Komlói Szénbányászati Tröszt területén: Kütreiber Bélának, Prelsendörfer Já­nosnak, Jemovics Józsefnek, Jén Jó­zsefnek, Zana Józsefnek, Bátai Ká- rolynak, Tasnádi Györgynek, Váradi Józsefnek, Tímár Istvánnak, Szinger Jánosnak, Schulcz Lajosnak, Pöré- nyi Istvánnak, Barbalics Ferencnek, Barkó Andrásnak, Beck Józsefnek, Beck Ferencnek, Aknai Györgynek, Bánusz Józsefnek, Emrich Frigyes­nek, Fink Józsefnek, Fölkér Jánosnak Glock Józsefnek, Lassan Henriknek, Muth Adómnak, Osztertag Józsefnek, Ueisz Kajmárnak, Steinbrummer Jó­zsefnek, Szekeres Jánosnak, Schvarcz Józsefnek, Tóth (III.) Józsefnek, Nagy (V.) Istvánnak, Papp Lajosnak, Her- ke Gyulának, Pesti Lajosnak, Fűzi Gyulának, Drávái Alajosnak. Masz- íin Jánosnak, Reinhardt Andrásnak, Háhn Nándornak, Riszter Fülöpnek, Lippert Andrásnak, Lili Józsefnek, Gcresdi Jánosnak, Gunszt Józsefnek, Juhász Istvánnak, Árki Györgynek, Aplencz Józsefnek, Bencsik István­nak, Abel Józsefnek, Kasperi Já­nosnak, Tatai Imrének, Szarka Já­nosnak, Bődig Jánosnak, S. Nagy Fe­rencnek, Ozga Istvánnak, Gulyás Józsefnek, Székely Lajosnak, Krokos Józsefnek, Novák Istvánnak, Fink Mátyásnak, Szegődi Ádámnak, Klesch Jánosnak, Koppendorfer Elek­nek, Árki Jánosnak, Hörnyéki Ist­vánnak, Prelógcr Antalnak, Neidling Józsefnek, Bika Józsefnek, Gál La­josnak, Rumli Antalnak, Springer Györgynek. Koszta Gyulának, Gör- föl Imrének, Böröcz Ferencnek, Ben- cze Jánosnak, Bors Dezsőnek, Schelb Ferencnek, Csontos Józsefnek, Boros Mihálynak, Bódis Istvánnak, Blu- mensteink Gáspárnak, Fischer Jó­zsefnek, Gáspár Józsefnek, Haraszti Józsefnek, Juhász Dezsőnek, Höbling Ferencnek, Hunyadi Ferencnek, Ron­dakor Lászlónak, Königh Péternek, Minkcr Jánosnak, Matyovszky Györgynek, Mann Jánosnak, Obert Adámnak, Belgier Jánosnak, Rech Jakabnak, Sipos Józsefnek, Széli Fe­rencnek, Tulunger Jánosnak, Seiner Józsefnek, Varga Mihálynak, Varga Lajosnak, Lipták Lajosnak, Jerezá- novics Ferencnek, Belső Józsefnek, Bíró Istvánnak, Bakó Istvánnak, Ba­gó Miklósnak, Sipos Jánosnak, Imrö Mihálynak, Szám Dánielnek, Mag Bélának, Mink Józsefnek, Mituk Gézának, Piros Zsigmondnak, Haui Péternek, Helfenbein Henriknek, Herger Péternek, Kucher Adámnak, Hartman Jánosnak, Haupt Lőrincnek Gulyás Mihálynak, Gulyás Bálint­nak, Gertner Jánosnak, Galambos Pálnak, Bátai Jakabnak, Fábián Al­bertnak, Fritz Miklósnak, Dalmány Jánosnak, Dékány Jánosnak, Dobos Istvánnak, Deák Istvánnak, Csordás Mihálvnak, Budai Istvánnak. Brum Henriknek, Bien Józsefnek, Bornem­issza Jánosnak, Bátor! Andrásnak, Abrahám Istvánnak, Arnold Lőrinc­nek, Bánhidi- Gyulának, Pintér Mi­hálynak, Baranyai Györgynek, S. Nagy Antalnak, Milár Ferencnek, Nagy Vilmosnak, Sipos (III) János­nak, Feil (I.) Ferencnek, Sipos (I.) Jánosnak, Póth (II.) Jánosnak, Meh- lan Antalnak, Forster Györgynek, Feil (II.) Ferencnek, Ébert (I.) Adám­nak, Erb Józsefnek, Bayer (Id Hen­riknek, Bayer (II) Jánosnak, Kovács (V) Jánosnak, Láng (J) Mihálynak, Sajti Vilmosnak, Zigenheim György­nek, Obendort Jánosnak, Reitinger (I) Jánosnak, Till (I) Józsefnek, Lin- dcnlaub Henriknek, Keller József­nek, Valki Róbertnek, Kiss (I) Jó­zsefnek, Burghardt Antalnak, Leicbt Jánosnak, Schnetz Gyulának, Bauer Henriknek, Méhn Adámnak, Hübner (II) Andrásnak, Grősz Istvánnak, Báli Ferencnek, Bayer Henriknek, Petz Antalnak, Läufer Jakabnak, Letenyei Bélának, Hirschmann (I) Jánosnak, Füredi Ferencnek, Fer- csek Rezsőnek, Kelemen Istvánnak. Változások a francia kormányban Párizs (MTI): Pénteken délután a minisztertanács befejezésekor Men- des-France miniszterelnök ismertette a kormány összetételében az EVK-t támogató három miniszter lemondá­sa következtében történt változáso­kat. ChaJban-Delmas (köztársasági szo­ciális), az EVK ellenzője visszatért a kormányba és átvette a közmunka- ügyi tárcát. Hadügyminiszter Emma. nuel Temple (független) lett. — Az ugyancsak független Guérin de Beau mont, volt külügyi államtitkárt igaz­ságügyminiszterré nevezték ki. Kül­ügyi államtitkárrá Roland de Mou­st iert (független köztársasági) nevező­tök ki. Roland de Moustier a nem­zetgyűlés EVK-vitájában „Európa- barát" magatartást tanúsított. Az új pénzügyi és gazdaságügyi államtit­kár, Gilbert Jules (radikális) ugyan­csak az EVK-szerződés mellett sza­vazott. Ezenkívül több miniszter tárcát cserélt a kormányban. Guy la Cham­bre a társállamok ügyeivel megbí­zott áüamminiszter lett. Hat bukott miniszterelnök acsarkodó nyilatkozata Párizs (MTI): A Le Monde péntek esti számában teljes egészében, a többi burzsoá lap pedig kivonatosan közölte azt a nyilatkozatot, amely­ben a francia reakció és népelienes politika hat volt miniszterelnöke az úgynevezett „európai egységmozga­lom1' igazolására újból hitet tett po­litikája mellett. A nyilatkozat alá­írói — Paul Renaud, Georges Bi- dault, Robert Schuman, René Ple­ven, Antoine Pinay és Joseph Laniel — eltökéltségüket hangoztatják, hogy a jövőben is „mindent el fognak kö­vetni annak érdekében, hogy az a politika, amely miniszterelnökségük idején az ő politikájuk volt. isimét hivatalos francia kormánypolitika le­gyen.“ Miután nyilatkozatuk további ré­szében azzal vádolják a nemzetgyű­lési többséget, hogy „megfojtotta az EVK-vitát“ és felháborodásuknak ad­nak kifejezést, amiért az EVK szer­ződést olyan nemzetgyűlési többség utasította el, amely magában foglal­ta a kommunisták szavazatait is, a volt miniszterelnökök nép- és nem­zetellenes klikkje hangoztatja: „min., den erőfeszítést meg kell tenni az európai egység propagandájának fo­kozására." A bonni kormánynyilatko sat visszhangja Berlin (MTI): Erich Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnö­ke Kiéiben nyilatkozatot adott a saj­tónak az Adenauer-kormánynak Büh- lerhöhében közzétett ötnapos külpo­litikai prognammjáról. A Szociál­demokrata Párt vezére azzal vádolta a bonni kancellárt, hogy „külpoliti­kájában ismét téves úton indult el és sajnálkozásának adott kifejezést, hogy ezt a programmot anélkül dol­gozták ki, hagy felvették volna a kapcsolatot az ellenzékkel. Ollen­hauer kiemelte, hogy a bonni kor­mány „legújabb külpolitikai határo­zataiban háttérbe szorította a német újraegyesítés kérdését. A szövetségi kormány — mondotta. — az EVK po­litika meghiúsulása után újabb fan­tomokat kerget és Franciaországot másodrangú országnak tekinti." A Német Szociáldemokrata Párt elnöke különösen éles bírálattal il­lett,, Adenauer kormányát amiatt, hogy az pillanatnyilag nem tartja al­kalmasnak a négy nagyhatalom ér­tekezletét a német kérdésről. Ade- nauerók a szuverenitás és az újrafeJ- fegyverzés gondolatával játszadoznak éspedig Franciaországra való tekintet nélkül, sőt Franciaország ellenére," Von Brentano a CDU—CSU, Ade­nauer pártja szövetségi gyűlési cso­portjának elnöke pénteken bírálta a Német Szoc iáldemokrata Párt veze­tőit amiatt, mert nem támogatják a bonni kormány külpolitikai terveit és négyhatalmi tanácskozások mel­lett szállnak síkra. Brentano kifejtet­te, hogy szerinte a jelenlegi időpont­ban négyhatalmi értekezlet nem ve­zetne sikerre, mert — mint mon­dotta, — „a genfi értekezlet és a pá­rizsi EVK-döntés óta jelentékenyen megerősödött a Szovjetunió' pozíció­ja. Az sem bizonyos, — fűzte hozzá, — hogy valamennyi nyugati partner a négyhatalmi értekezleten úgy kép­viselné a német érdekeket, miatt ahogy azt Berlinben tette." Menúes-France vezeti a francia EHSZ küldöttséget Párzis (ADN): Párizsban pénteken ismeretessé vált, hogy az Egyesült Nemzetek szeptember 21-én New- yorkban kezdődő közgyűlésén Men­des-France francia miniszterelnök ég külügyminiszter vezeti a francia kül­döttséget. Kína örömmel lídvozoné, ha nyugatnémet kereskedelmi küldöttség látogatna Pekingbe Peking (Uj Kína): Nyugat-Német- országgal közölték, hogy Kína szíve­sen látriá Pekimgben egy nyugatné­met kereskedelmi küldöttséget, mely a Kína'és Nyugat-Németország kö­zötti közvetlen kereskedelem kifej­lesztéséről tárgyalna. A kelet) ügyekkel foglalkozó nyu­gatnémet gazdasági bizottság a bon­ni . kormány engedélyével 1953 no­vember 21-én árucsereforgalmi egyez meny megkötését javasolta, amely­nek értelmében 12 hónap leforgása alatt mindkét fél kétszáz millió márka értékű árut exportálna. Kína és Nyugat-Németország képviselői Genfben megvitatták a javaslatot Rendőri intézkedések Nyugat-Németország ban Berlin (TASZSZ): A berlini Na­tionalzeitung jelenti, hegy dr. John­nak a bonni „Alkotmányvédelmi Hi­vatal" volt vezetőjének és Schmidt- Wittmack bonni szövetségi gyűlési képviselőnek átállásával kapcsolat­ban a bonni hatóságok titkos rend­őri ellenőrzést rendeltek el a Nyu­gat-Németország és Nyugat-Berlin közötti utasforgalomra és Nyugat- Berlin belső forgalmára vonatkozó- fia®.. Fokozott rendőri ellenőrzést foga­natosítanak — írja a lap, — Bonn­ban, Frankfurtban, Düsseldorfban és Hannoverben is. MEZÖGAZDASÄGI TECHNIKU­MOK LEVELF.ZÖ TAGOZATAIN beleértve az erdészeti, gépészeti és kertészeti levelező tagozatot is, a felvételeit befejeződtek. További fel­vételre csak az 1955—56 tanévre le­het jelentkezni, NEMZETKÖZI SZEMLE 1954. augusztus 30-án a párizsi Bourbon palotában történelmi dön­tés született. A francia nemzetgyű­lés levette napirendjéről a nemzet halálát jelentő „európai védelmi kö­zösség“, az európahadsereg szerző­désének tervezetét. A nagy nemzeti múltra visszatekintő francia nép messzehangzőan nemet mondott an­nak a politikának, amelyet az egy­mást olyan gyakran követő haza­áruló kormányok évek óta folytat­tak. Az utóbbi óvekben még soha­sem csendültek fel olyan elemi erő­vel a francia nemzetgyűlés üléster­mében a nemzeti himnusz, a Mar­seillaise dallamai, mint azon az es­tén, amikor kihirdették az Aumcan tábornok által előterjesztett indít­vány feletti szavazás eredményét. S a felemelő percek hangulatát nem befolyásolhatta az a tény sem, hogy az. amerikai tervének francia szószólói a padot csapkodták tehetet­len dühükben, vagy éppen kisom­polyogtak a teremből. A francia nép leírhatatlan lelke­sedéssel fogadta a nemzetgyűlés dön tésénck hírét. De nemcsak a francia hazafiak, hanem szerte Európában, minden becsületes, hazáját szerető ember szívet megdobogtatta a pári­zsi döntés. Európa népei, s köztük a magyar nép is, a béke ügyének újabb nagy győzelmét látják a fran­cia nemzetgyűlés határozatában. Hi­szen a francia nép „nem’‘-e első­sorban azoknak a német militaris­táknak. fasisztáknak szólt, akik egy emberöltő alatt kétszer sodorták vé­res világháborúba a mi hazánkat is. Az oradouri gyilkosok, a lidicei hó­hérok s a dunai hídrobbanták ugyan azt az egyenruhát viselték. Az újra- felfegyverzett, fasiszta Nyugat-Né­metország egyformán veszélyt je­lent Franciaországra, Magyarország­ra, valamennyi európai országra nézve. Ezért ünnepük sajátjukként a magyar dolgozók is a francia nép győzelmét, köszöntik táviratok ez­reivel a francia népet s azt a pár­tot, amelynek döntő szerepe volt ebben a győzelemben, a Francia Kommunista Pártot. A francia nemzetgyűlés határoza­ta villámcsapásként érte az EVK tervének kiagyalóit és propagandis­táit, akik meg a tizenkettedik órá­ban is valamiféle „csodában" re­ménykedtek. Eisenhower elnök ke­serűen ismerte be, „kudarcot val­lottunk“. A „Washington Post" azt írja. hogy „az európai védelmi kö­zösség" Franciaország által történt elvetése vitathatatlanul a Szovjet­unió Európában aratott legnagyobb háború utáni győzelme.” A bonni revansiszták, akik képzeletben már- már újból á párizsi diadal ív alatt masíroztak, természetesen nagy el­keseredéssel fogadtak a hírt. Blü­cher nyugatnémet alkanccllár „csa­lódott és meghökkent a szavazás eredményének hallatára." Az amerikai diplomácia — amely a második világháború óta egyik legnagyobb kudarcát szenvedte el, az EVK francia elutasításával nem nyugszik bele kudarcába. „Uj módo­zatokat (keres" kalandor terveinek megvalósítására. Fenyeget, zsarol és az amerikai politika „átértékelésé­nek” szükségességét hangoztatja. A „Washigton Post“ kijelentette: ..Az Atlanti Szövetség tagjainak nem szabad vesztegetni az időt, el kel! választani az európai védelmi közös­ségről szóló szerződéstől a német keretszerződést és sürgősen ratifi­kálni kell. Ez előzetes intézkedés lenne Nyugat-Némctországnak az Atlanti Szerződés keretében való újrafelfegyverzésre. Nyilvánvalóan ennek az útját egyengeti Churchill angol miniszter­elnöknek az a javaslata is. amely a tervezett EVK hat tagállamánál valamint az Egyesült Államoknak, Angliának értekezletét indítványoz­za. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az angol kormány egyben azon igyekszik, hogy kezdeményező sze­repet játszik a nyugati hatalmak európai politikájában, and a már amúgyacm rózsás angol-amerikai vi­szony további rosszabodásához vezet hét. . £ A bonni kormány legutóbbi közle­ményében minden bizonnyal az ame­rikaiak tudtával és sugalmazására „Nyugat-Németország megkülönböz­tetés nélküli részvételét és felfegy­verzését” követeli az atlanti tömb keretében és ugyanakkor amerikai- angol-nyugatncmet tárgyalásokat sür get „a nyugatnémetországi megszálló csapatok státusának szabályozására", Franciaországról pedig említést se tett. Az Adenauer-kormány arcátlan követelései a felháborodás újabb hul­lámait váltották ki Franciaország­ban. Még a jobboldali „Figaro" is beismeri, hogy a bonni kormány „új és igen kellemetlen hangnemet vezet ke a francia-német kapcsolatokba." A „Párisién Liberé" pedig a bonni közleménnyel kapcsolatban rámutat: „a francia-német kapcsolatok, ame­lyek június 20 óta (Mendes-France kormányra lépése) állandóan romhá­tiak, kényes szakaszba jutottak.” Az európai védelmi közösség tervezeté­nek francia elvetése után tehát szá­mítani lehet a francia-nyugatnémet viszony további kiéleződésére. Meg kell jegyezni azonban, hogy Mcndes-France az EVK elutasítása napján mondott nemzetgyűlési beszé­dében leszögezte: „hűek vagyunk az Atlanti Szövetséghez” s kijelentette: „ha az Atlanti Szövetségben akarunk maradni, akkor bele kell egyeznünk Nyugat-Németország felfegyverzésé­be." Bizonyára ezen alapulnak azok az amerikai vélemények, hogy Men- dcs-France-ban „jóindulatú part­nerit találnak Nyugat-Németország- gal kapcsolatos további politikájuk­ban. Mendes-France és azok a politi­kusok. akik vele egyhúron pendül- nek, igyekeznek elhitetni a francia néppel, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése Ilyen vagy olyan for­mában elkerülhetetlen. A francia népnek azonban más a véleménye és a végső szót ebben a kérdésben a francia nép fogja kimondani. A fran­cia nép nem olyan régen az indo­kínai fegyverszünet megkötésére kényszerítette kormányát, s most a háborús szerződés elutasítására a nemzetgyűlést. A Francia Kommu­nista Párt legutóbbi kiáltványa fi­gyelmezteti a népet arra, hogy „egyes politikusok és a kormány a bonni Németország más formában való fel­fegyverzését tervezik", ugyanakkor leszögezi, hogy „a nép akaratával helyezkednek szembe azok, akik ilyen útra akarnak lépni, mivel a francia nép elsősorban a bármilyen formá­ban való német újrafelfegyverzés el­len nyilatkozott, amikor az EVK el­len foglalt állást." Nem kétséges, hogy a francia nép el fogja vetni a német fasizmus, mi- iitarizmus, bármelyik formában tör­ténő feltámasztásának újabb kísérle­teit. Ezt kívánja nemcsak saját, de Európa kollektív biztonságának ér­deke is. Az európai védelmi közösség tervezetének elutasítása megnyitotta a Németországgal kötendő békeszer­ződés, a Németország egyesítése felé vezető utat. A német kérdés rende­zésére hivatott négyhatalmi értekez­letet most még szélesebb körben kö­veteli a nyugati országok közvéle­ménye. Az újraegyesített, békeszerető Németország az európai kollektív biztonsági egyezményen belül hasz­nos, építő tagja lenne az európai né­pek közösségének, míg a rr.militari- zált Nyugat-Ncmetország állandó ve­szélyt jelentene nemcsak Európa, ha­nem az egész világ békéje szempont­jából. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az európai védelmi közösség elutasí­tása új helyzetet teremtett a nem­zetközi politikában. A burzsoá poli­tikusok részéről megnyitotta az új manőverezések, mesterkedések idő­szakát. Ugyanakkor azonban széles távlatokat nyitott a népek megbéké­léséért küzdő tömegmozgalmak szá­mára új, hatékony fegyvert adott a békéért harcoló embermilliók kezébe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom