Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-29 / 205. (204.) szám

4

N Ä P E 6

1954. AUGUSZTUS 29

„Megkezdtük az őszi vetések előkészítését66

A gazdasági év egyik legnehezebb "^szakasza előtt állunk. Soron- következnek az őszi betakarítási, vetési és mélyszántás) munkák. Ezek közül is a legfontosabb: jövőévi kenyerünk biztosítása. A mostani munkától függ, milyen lesz a következő évi termés, mennyi kenyeret tudunk biztosit' ni dolgozó népünk asztalára.

Sok komoly vita hangzott el az őszi vetések talajelőkészítéséről. Erre sablonosán törvényt állítani nem lehet. Mindennél fontosabb az, hogy hantoktól és üregektől mentes, ülepedett, tömött talajt biztosítsunk növényeinknek. Az időjárás és talaj nedvességtartalma mondja meg. hogy mivel műveljük földünket: ekével-e, vagy tárcsával.

Legelső teendőnk volt a vetésterület kijelölése, az elővetemény megválasztása, figyelemmel a táblásí- tásra.

Legjobb előveteményeink, a borsó, lucerna, tavaszi bükköny. Ezek a növények nitrogénben gazdag talajt hagynak maguk után. A növények gyökerein egy baktériumfajta él, a baktérium radicicola, amely nitrogént köt le és ez a nitrogén a talajban marad a gyökerek elkorhadésa után is. Ezekből a növényekből biztosítottuk előveteményeink 70 száza lékát. Jó előveteményeink után — a lucernaterületek kivételével — tárcsával készítjük elő a talajú így folyik az előkészítés a vaskapui és keresztesi üzemegységekben. Természetesen mindkét helyen ugyanilyen elővetemény után kontroli-területet is állítottunk be. Ezen szántással készítjük elő a talajt. A tárcsás előkészítésnél 4—5-szöri tárcsázás követi egymást. Tárcsa után henger jár. Ezzel a talajműveléssel elérjük azt, hogy a magágy jó lesz és baráz- damentes. A talaj szerkezete romlik ugyan, poros lesz. ez azonban csak átmeneti jellegű. Később az időjárás és ülepedés hatására a morzsalékos szerkezet újra visszaáll. Ezt nevezzük beéredésnek. Ezután következik a vetés. Ennek a talajelőkészítésnek előnye még az, hogv nem rögösöd ik a talaj és nem szárad ki. Persze ennek előfeltétele az. hogy a talai gyommentes lesven. A lucernaföldek feltörése most folyik a danici és keresztesi üzemegységek területén. Ez már nehezebb munka a sok erős gyökér és megkeményedett talaj miatt. Ezért az esőzést kihasználva ezeken a területeken végezzük mos* a munkát. Először sekélyen szántjuk le, hogy a szár. levélzet jés a gyökér korhadásnak indulhasson a felső, levegős talajrészben. Szántás utón a talajt Iehengerezzük. hogy ezzel a gyors korhadást biztosítani tudiuk. A szántást három hétig pihentetjük. Ezután következik a vetés előtti mélyebb, 20 centiméteres szántás. A felső talajrétegekben elkorhadt részeket egyenletesen elosztjuk a talajban. Az utolsó szántást is lehenge- rezzük, érni hagyjuk és a vetés előtt már csak fogasolunk. így jól előkészített, táperőben gazdag talaj áll majd rendelkezésünkre.

4 nabova másik része kevésbbé jó elővetemény után kerül vetésre. — Taplálóanyagokban talán ez sem szegényebb, azonban nem áll annyi idő rendelkezésünkre a talaj előkészítéséhez, mint az előbbieknél. Tti kiválogattuk az előző évben trágyáA baranyai állami gazdaságok várják az új szakembereket

Uj szakemberek százait várja meg növekedett feladatai jő ellátására a fejlődő mezőgazdaság, A megye legnagyobb állami gazdaságába. Bere- mendre már meg is érkeztek a vár- va-várt új dolgozók. Szerdán kezdte meg munkáját a gazdaság új főmérnöke és az a négy szerelő, akik fővárt s>' munkahelyüket a vidékkel cs° rélték fel. A beremendieknek ez az erősítés igen sokat jelent. Jobban rendben tudják majd tartani hatalmas gépparkjukat, amelynek irányítása ezután egy kézben, a főmérnök kezében fut össze. A gazoaság vezetői valamennyi úi dolgozónak megfelelő lakást és ellátást biztosítanak A főmérnök pedig, aki feleségével és gyermekével költözött ide. szeptemberben már a mos^ épülő nyolc összkomfortos, kétszobás új lakás egyikének lakója lesz.

A Hetvehelyl Állami Gazdaságot állattenyésztési eredményeiről. — juhászaiéról, sertéstenyészetéről — jól isméink megyeszerte, a növény- termelésben azonban» nem említik elsők között. A többfelé elszórt, dim- bes-dombos 2200 hold szántó eddig nem hozta meg azt, amit vártak tőle, nagyrészt azért, mert kevés a gazdaságban a jólképzett agronómus. ..Ezért várjuk nagyon, hogy a másfél éve kért és várt agronómus ezév őszére végre megérkezzék — mondja a személyzeti felelős. — Lakást, jő ellátást, háztáji földet biztosítunk számára, a többi már csak rajta áll,"

zott cukorrépaföldeket, majd a siló, csalamádé és kukorica vetéseket. — Ezek után ekével végezzük el a talajelőkészítést. Egy szántás itt sem elég. Jól el kell dolgozni a földet. Fontos az is, hogy az utolsó szántás ne közvetlen a vetés előtt történjék. Hagyjunk időt arra, hogy a talaj beérjen és a szántással megbolygatott baktérium-élet újra visszaálljon.

VI őr most ügyelünk árut, hogy

1 * a gabonatáblákon kombájn, rratógép dolgozik majd. A gépnek nem mindegy, milyen talajon halad. Barázdamentes, sima föld kell ahhoz, hogy a gép jól és gyorsan tud- >on dolgozni, törés ne forduljon elő, és a betakarítás szemveszteség nélkül történjék.

Vaskapun és Keresztesen kísérletet illítottunk be az őszi gabonák szerves trágyázására. A?, előbbi helyen búzával, az utóbbin őszi árpával kísérletezünk. Kataszteri holdanként 60 mázsa morzsalékos, érett istállótrá- gyót szórunk ki és ezt a mennyiséget 10—15 centiméter mélységben dől gozzuk be a talajba. Itt második szántást végezni nem fogunk, csak fárcsával dolgozunk, ahányszor a talaj megkívánja. A trágyázással elérjük azt. hogy a terméseredmény emelkedik és fokozódik a talaj tele- vény, humusztartalma. Ezzel azt biztosítjuk, hogy a talaj víztárolóké- oessége gyarapodik, gabonáink nem érzik meg annyira a szárazságot. Ezt a módszert csak ott alkalmaztuk, ahol megdőléstől tartanunk nem kell.

A másik fontos munka az őszi vetésre való felkészülésben a gabona tisztítása. Ezt szelektorral végezzük. A szelektor jó vetőmagtisztítási eredményt ad, kiválogatja a törött, apró szemeket, melyek kenyérgabonának még megfelelők, csíraképességük azonban nincs, vagy nagyon gyenge, ló vetőmaggal érjük csak el azt, hogy vetéseink egyenletesek lesznek Most kell felvenni a küzdelmet gabonáink nagy ellenségével az üszög jel szemben is. Az idei időjárás megmutatta, milyen fontos volt a lelki- ismeretes csávázás. Csávázni fogjuk a búza és ősziárpa vetőmagot. Ezt a munkát higanyos csávázószerrel végezzük el. A gabonát bizonyos ideig (15 percig) higanyos csávázószerben fürdetjük és azután megszárítjuk. Ügyelünk arra, hogy a szárítás megfelelő legyen. Nedves magnál ugyanis előfordulhat, hogy száraz talajba kerülve csírázásnak indul még mielőtt elegendő nedvességet kap és a növényke kikelve, mivel kellő nedvességre nem talál, — elfonnyad.

Y7 etési idő megválasztása is lé- ’ nyeges. Az ősziárpa és rozs ideje szeptember első fele. Ekkor van ideje a növénynek kifejlődni, el- bokrosodni, hogy a telet már megerősödve fogadja. A búza az őszi vetésekben az utolsó. Mi úgy terveztük, hogy októberben vetjük. Ekkorra tudjuk talajainkat jól előkészíteni.

Vaskapun és Keresztesen géppel végezzük el a vetést. Rendelkezésünkre áll két Zetor és egy Lanz- Bulldog traktor. Könnyű gépek, a talajt nem nyomják meg és a vetés egyenletes marad. Ezzel a vetés sokkal gyorsabb, mint fogatos vetéssel.

A pécsi és danici üzemegységekben fogattal vetünk a kisebb területek miatt.

A vetési időpont megválasztásánál figyelembevesszük azt, hogy a talaj beérett-e mór. Tekintve, hogy vetési kapacitásunk napi 80 hold, mintegy Í5 nap elegendő lesz a munkák elvégzésére. Ez lehetővé teszi az időjárás helyes megválasztását is, hogy kellően nedves, porhanyós föld be kerüljön a mag.

J

ó magágyba jó magot jó vetéssel — ezt tartjuk szem előtt. Ezzel akarjuk elérni azt a pécsi gazdaságban, amit bevezetőben is elmondtam: sok kenyeret a dolgozó nép asztalára.

LÁNG BÉLA

főagronómus

Három héttel a termelési értekezlet után

Miérf tervszerűtlen, kapkodó még mindig az Épüfetkarbantartó Vállalat munkája?

Százegy kiváló tenyészkost ad a juhtenyésztés fejlesztéséhez a Szenlmárlonpuszlai Állami Gazdaság

A Szentmártonpuszrai Állami Gazdaság százegy darab 50—55 kro átiagsúlyú, magyar fésűs kost ad idei szaporulatából a juhtenyésztés fejlesztéséhez. A fiatal kosok kiválogatása már megtörtént.

elszállításukra augusz- tuá végén kerül sor.

JövőrP — a most kiépülő juhászat lehetőségeinek felhasználására! — ennél sokszorta többet adnak majd a szentmártonpusztaiak a baranyai gazdaságoknak. Most helyezik e’ a tetőszerkezetet a le endő kosnevelőtelep 80 méter hosszú új hodá- lyán. Ugyanakikor 20 egy szoba-konyhás lakást is építenek a juh- farm dolgozói számára.

AUGUSZTUS ELEJÉN termelési értekezletet tartottak az Épületkarbantartó Vállalat dolgozói. Csaba József elvtárs, a vállalat műszaki vezetőjének beszámolója után a dolgozók szólaltak fel. Felsorolták, a saját munkaterületükön! tapasztalt hibákat. Beck József elvtárs bírálta az építésvezetőket tervszerűtlen munkájuk miatt. Kőszegi József asztalos felszólalt a sok sétálás miatt. Többen egészségesebb munkásszállásokat kértek. Csaba József műszaki vezető az értekezlet végén ígéretet tett a hibák kijavítására.

Azóta három hét telt el. A vállalat ez idő alatt is fejlődött, azonban a munkaviszonyok, munkafeltételek nem változtak. Sőt — a fogatok száma azóta is csökkent, ez a tény pedig komolyan befolyásolja az anyagszállítás tervszerűségét. Általában a vállalat működésére a terv- szerűtlenség, kapkodás nyomja bélyegét.

A kép, amelyet a vállalatról kap az, aki mélyebben vizsgálja belső életét — úgy tűnik, mintha mostohagyerek lenne. Ugyanis eddig a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozott, jelenleg a VKGM-hez tartozik, így a Könnyűipari Minisztérium már nem, a VKGM pedig még nem gondoskodik róla. Az anyaghiánynak is ez az oka. A vállalat ellenőrzésére Budapestről lent volt Jakus Mihály elvtárs, a VKGM területi előadója. Elmondta, hogy ők igyekeznek segíteni, amennyire tudnak. Télre való felkészülésre is 100 védőruhát jegyzett fel a vállalat dolgozói számára.

A problémákat vállalaton belül meg tudnák oldani, ha jobban szabad kezet kapna a vezetőség, amint azt Gerő elvlárs is felvetette. Augusztusi tervét 70 százalékra teljesítette a vállalat. A munkavezetők nem végzik munkájukat elég lelke-» sen, ennek oka pedig keresetük bizonytalansága. Havi díjat kellene nekik biztosítani, hogy azután erre a tervteljesítésnek megfelelően megkapják a prémiumot is. Jakus elvtárs ezt is megígérte.

A TERVSZERÜTLENSÉGNEK is van magyarázata. Sárics János elvtárs, a vállalat igazgatója főleg az előre nem látott feladatokban látja a baj okát. „Szükséges lenne — mondja — a tervező, építtető, kivitelező és a beruházás intézőjének

koordinációjára.“ Mit jelent ez a gyakorlatban? A munka felvételekor ne külön-külön menjenek az etvtár- sak a helyszínre, hogy később ne levelezéssel és telefonálással kelljen elintézni a munkaközben felmerülő problémákat, mint ahogy csinálja Eötvös Gusztáv tervező és Szem léd i Géza, a beruházás vezetője. Sárics elvtárs ezt a javallatát beterjesztette egy hónappal ezelőtt a városi tanács városgazdálkodási osztályára, azonban még a mai napig sem kapott választ Ha ez a terv megvalósulna, nagyban csökkenne a tervszerűtlen- ség, folyamatosabb lenne a munka;

Á szociális beruházásokkal is baj van. Amit kér a vállalat, azt csak részleteiben kapja meg. Tervbe vették, hogy az irodákat a régi Lakics- laktanyába helyezik át. Az építkezéshez 80 ezer forintot kértek, 40 ezret kapnak, így fürdőt, korszerű ebédlőt nem tudnak építeni. Sárics elvtárs szerint a megyei tanács úgy adja ezeket az összegeket, mint az „injekciókat“ — így aztán elaprózódik, nincs látszata.

Probléma a téli munka szervezése is. Lesnyik elvtárs, a megyei tanács város» és községgazdálkodási osztályának vezetője lakástatarozásokat vett tervbe. De melyik lakó egyezik bele ebbe? Lesnyik elvtárs nyilatkozatot akar kérni a lakóktól? Fognak nyilatkozni egész biztosan. Pedig a vállalat találna munkát maga is, de a jóváhagyást biztosan nem kapja meg a szinte egyeduralkodó felügyeleti hatóságtól,

A HIBÁK MEGSZÜNTETÉSÉRE Sárics elvtárs a következőket tartja szükségesnek: a vállalat hovátarto- zásának megszilárdítását, a tervező» építtető, kivitelező, beruházó összmunkáját, szociális juttatások egy összegben való kiutalását.

A termelési értekezlet óta tehát nem történt változás a vállalat életében. Sürgős intézkedésre van szükség. Elsősorban meg kell szüntetni a kettős vezetést. A felügyeleti hatóság fordítson több gondot erre a vállalatra, de a vállalat vezetőségének is erélyesebben kell fellépnie. Határozottan, keményen harcoljon a hibák megszüntetéséért, igyekezzék önállóan intézni a vállalat ügyeit» ne féljen a kezdeményezéstől. Na- gyob önállóság jobb munkát eredményez.

i , P. E.

TA 8ORT02EK

ALKONYODIK. A nyugati égen az erdő mögé csúszik a nap, és arany csókkal búcsúzik a „má'*-tól. Amikor az esthajnal-csillag feljön az égen, különös munkának látnak a szénáspusztai gazdák — ilyen dolga nem mindenkinek akad Baranyában Horváth Mihály magára teríti a subát, kezébe veszi jó két kilós foko- át. azután nekiindul. A Kovács szom szódnál beszól:

— Hallod-e Imre. indulás!

Mire Kiss Istvánékhoz, a falugaz- lához eljutnak, már jókora kis cso- oort összeverődött — egyszerre indulnak. a határba, ki-ki a maga földiére. Végigviharzik a falun a gye- 'ekhad, ők sem maradnak le az ipáktól, nagyapáktól. Kutyafalka ki. séri őket messze az erdőkig elhallatszó ugatással. Az apró legények ha- ’ednak az élen: Rezes Laci. Jámbor Józsi, Gellén Laci, acélos vasakkal koloimppal, pattogós csikósostorokkal a kezükben. Arra szolgálnak ezek a szerszámok, hogy riasztgassák a szénáspusztaiak természeti csapását, a tömérdek rókát, szarvast, vaddisznót.

Kint a mezőn itt is. ott is „tábortüzek“ lobbannak fel az esti szürkületben; mindegyik gazda a maga parcellája tövében élesztgeti újabb és újabb rőzsekötegekkel a szunyókáló pernyéket. A Tüzérdomb felől énekszó hallatszik:

,,Ég a kunyhó, ropog a nád,

Szorítsd hozzád azt a barnát.

Még a barnát szó...“

— Hahó!... Hahó!... — kiáltástó: v ússz hang zik a sokezerholdas erdő Száraz ágak zörrenése hallatszik a távolból, azután egyre közelebb hangzik a vágta, s mint a sistergő nyíl, úgy száguld cl egy hatalmas szarvascsorda. Élen a bikával, egyenesen a természet-nyújtotta védőhelynek —■

a szálfás erdőnek tartanak. Nyomukban az üldözők, az egész község ku- tyafalkája, a Bodri, a Cigány, a Sajó és még vagy huszonöt éjtszakára vadászebnek vedlett házőrző. Néhány perc múlva zihálva, nyelvüket lógatva térnek vissza győzelmi „lobogó“ nélkül. A szarvasoknak csak a nyoma maradt a szénáspusztai földeken.

__Már nem hallatszik sem énekszó, sem kutyaugatás, csak a tüzek ’ángjai csapkodnak a levegőbe. — Egész napi munka után nem csoda, hogy az édes álom birtokába keríti az őrködő gazdákat. Földjeik szélén, subájukba burkolózva szunyókálnak A kutyák hegyezik fülüket, vadat szí. matolnak ... És csakugyan, a kaposi 'rdőszélről róka jön terepszemlét tartani az éjjeli vadászatra. Ravaszdisá- gánál fogva csakhamar megszimatol- ia az ellent és elinal. A rekettyés felől vaddisznó röfögés hallatszik a lölgyesből a már ismert vágtázó zaj: az előbbinél is nagyobb szarvascsorda tart a rőzselángoknak.

— Tyű az áldóját! Te Pista, Mihály, ébredjetek mái'! Most aztán ... hol is kezdjük ...

A kutyák vonítanak. ugatnak, makkodnak, a kis legények verik az acélos vasakat, ütik a kolompokat durrogatnak az ostorokkal, ordítanak, kiabálnak, a fokosok süvítenek a sötétben. Recsegnek-ropognak a gallyak — mozog a föld a Vadak talpa alatt... úgy nekiindultak, hogy talán sosem állnak meg ...

Fél egyre jár az óramutató, a szénáspusztai gazdák mégegyszer ala- oosan megrakják a tüzet, aztán az álmosságtól gyűrött arccal mély szomorúsággal a szívükben hazafelé ballagnak — nem sok van már visz- sza virradásig, a munkának pedig mennie kell. Ki tudja, mi lesz a terméssel hajnalhasadtáig.

SZÉNÁSPUSZTÁN a hajnali kakaskukorékolásokra már talpon vannak a gazdák. A férfiak etetik a jószágot, az asszonyok fejik a teheneket, a nagyapák előkészítik a kocsikat indulásra.

Horváth Mihályék már Indulnak is. A kocsirúd mellé terelik a két tehenet. Az ülésdeszkán középre vészük az unokát: a négyéves kis Jámbor Jóskát ő majd ügyel a tehenekre, míg nagyapáék fiokolják a kukoricát, ügy is történt a dolog, csakhogy más is közbejött. A Józsi gyerek leszállt a kocsiról és rótta a tarlót le-föl. Egyszer aztán, mintha vihar kerekedett volna, ropogtak, recsegtek a kukoricaszárak, csak a véletlen mentette meg a gyereket Tőle egy méterre robaj lőtt el vagy hetVen szarvas — a SERNEVÁL pásztorkutyái vették őket üldözőbe. Ijedtében a Jóska gyerek többet nem tudott szólni, csak annyit, hogy:

— Nagyapa, de sok nagy bárány...

Akadnak „szelidebb bárányok" is ezen a vidéken: a vaddisznók. Nem tanulták ezek sem a mértani, sem az egyszeregyet, még a fejlett agrotechnikát sem. mégis ismerik a négyzetbe és egyenes sorokba való vetés előnyeit. Figyeljük meg, hogy egy élelmes vaddisznó hogyan keresi meg a mindennapi „kenyerét":

Addig túrja hatalmas agyarával- orrával a földet, míg rá nem akad egy burgonyatőre. Ha megtalálta, utána már könnyű a dolga: barázdát túrát az egyik tőtől a másikig és ezt mindaddig folytatja, míg meg nem telik a bendője. A szabály alól csak az képez kivételt, amikor megzavarják, mert ebben az esetben egy másik helyen újból kell kezdeni az egész műveletet. Ez a „vaddisznó- szabály" nemcsak az új burgonyára vonatkozik, amikor már teli a kxumplifészek, hanem közvetlen a veté# utáni időkre is.

Bármennyire is ügyesek a vad-» iisznók. mégis elmarasztalólag kell szólnunk róluk, mert észjárásukat és szorgalmukat messze felülmúlja ta-< lálékonyságával e vidék állatkirályas a borz, amely előrelátó lévén, már ősszel gondoskodik a téli harapniva- lóról. Ez aztán csakugyan érdekes:

A borz anyó hanyatfekszik a kukoricásban, szétterpeszti lábait. A .családapa" gyűjti a kukorica csöveket, sódba rakosgatja a fekvő anya * hasára. Amikor már megtelt a „kocsi", az apa szájába veszi a fekvő borz farkát, végighúzza a kukorica fölött és a rudazókötélnek használt farkat a borzmama szájába adja. Ezután következik az elszállítás a téli éléskamrába, de hogyan? A hím borz belemar a nőstény bőrébe és csendháborító nyöszörgések közepette elvonszolja ,azt a kukoricával együtt szerény családi barlangjukba. Ilyen tehát a télre való felkészülés a börzéknél.

A szénáspusztai gazdák fosztogatásából a magasabb régiók lakója, az erdőszélen fészkelő karvaly sem marad ki: Rezesné a szomszédasz- szonnyal beszélget az udvarban, mellette az üdezöld füvön legelnek a libák. Mint az istennyila, úgy csapott le az udvarba a karvaly — egy pillanat — és mái- vitte is a legszebb kislibát.

1954. AUGUSZTUS 18, SZERDA!

A haranglábnál meghúzzák a kötelet, megkondul a harang, jelzi az ‘bódidőt. Barátosi L. Lajos Szénáspuszta — e 26 házból álló kis község tanítója — a lakásával egy tető alá épített iskolában dolgozgat: az új elsőévesek üdvözlő szövegét méregeti»