Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-29 / 205. (204.) szám

N A P C O 1954. AUGUSZTUS 29 2 Jól készítsük elő az tij pártoktatási éret! Kié lesz a megyei pártbizottság versenyzászlaja? A* MDP in. kongresszusa évekre megjelölte hazánk fejlődésé­nek útját, a pártépítés és az állam­énítés, a gazdasági és a kulturális munka közvetlen és távolabbi cél­jait. Pártszervezeteinik annál eredmé­nyesebben fognak e célokért küzde­ni, minél alaposabban megismerik a párttagok a III. pártkongresszus ál­tal megszabott programrhot. Éppen ezért pártszervezeteinknek rendkívül fontos feladata az 1954—55-ös pártoktatási év, amely a III. pártkongresszus anyagának a ta­nulmányozási éve lesz, sikeres előkészítése. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják. hogy pártszervezeteink az elő­készítő szakaszban általában ió mun­kát végeztek, különösen a Bőrgyár­ban, Újhegyen és az István-aknai pártszervezetek. Az elvtársak megér­tették. hogy szívós és kitartó politi­kai felvilágosító munkával sokkal többet lehet elérni, mint rábeszélés­sel. Az elbeszélgető bizottságok egyé­nileg foglalkoztak a párttagokkal, a jelentkezést az önkéntesség elve alap­ján szervezték, ennek eredménye az lett, hogy párttagságunk nagyobb részp felismerte a tanulás fontossá­gát és jelentkezett pártoktatásra. Pártszervezeteink hívják fel most a propagandisták figyelmét, hogv ta- , nulmányozzák az időszerű politikai kérdéseket, dolgozzák fel jól a kon­gresszus anyagát, hogy az oktatás megindulásánál össze tudják kapcsol­ni a marxizmus-len in izmus tanítá­saival életünk időszerű politikai és gazdasági feladatait. Fontos ez azért is, hogy elkerüljük a dogmat'zmust. a vulgarizálást, amely az elmúlt ok­tatási évben nem egy propagandis­tánk munkáját jellemezte. Pártszer­vezeteink biztosítsák a propagandis­ták nyári továbbképzését. Adjanak segítséget a propagandistáknak ah­hoz, hogy alaposan megértsék a párt. a nép szerepét népi demokráciánk 10 éves fejlődésében, hogy megértsék a termelékenység emelésének, az ön­költség csökkentésének, a minőség javításának jelentőségét, az. életszín­vonal emelésével kapcsolatban. Propagandistáink tekintsék egyik legfőbb feladatuknak, hogy szün­telenül képezzék magukat, mert csak így tudták biztosítani az oktatás megfelelő színvonalát és érdekessé tenni a hallgatók elölt a kongresszus anyagának tanul­mányozását. Az elbeszélgető bizottságok a pro­pagandisták segítségével szeptember 1-vel újra kezdjék meg munkájukat. Beszélgessenek el azokkal az elvtár­sakkal, akik részt alia mák venni a pártoktatásban. Az elbeszélgetés célja: felkelteni a párttagjaink ér­deklődését a tanulás iránt. Ezeken az elbeszélgetéseken helyes, ha az elbeszélgető bizottság valamely tag­ja, aki pártiskolát végzett, vagy mggasabbfokú Oktatáson tanul, el­mondja tapasztalatát, mennyig szé­lesítette a látókörét, miben kapott segítségeit és hogyan tájékozódik a napi feladatok végrehajtásában. — Pártszervezeteink gondoskodjanak ar­ról, hogy az elbeszélgető bizottságok pártmunkát adjanak a párttagoknak és mozgósítsák őket a jelenlegi fel­adatokra. Pártszervezeteink adják meg a pro­pagandistáknak a hallgatók névsorát ás biztosítsák azt. hogy a propagan­dista elvtársak az oktatás beindulása alőtt elbeszélgessenek a hallgatóik­kal közös munkájukról, feladataikról. Az István-aknai pártszervezetek bevált módszere alapján javasoljuk, hogy a pártszervezetek adják meg a nártcsoportbizalmiaknak azoknak a nevét, akik oktatásra jelentkeztek. A pártcsoportbizalmiak is beszél­gessenek a pártcsoportjukban lé­vő clvtársakkal a tanulás fontos­ságáról. Azok a pártszervezetek, amelyek Az elmúlt ősz óta, a parasztság megnövekedett termelési kedvének bizonyítékaként a termelőszövetke­zetek és^egyéni gazdák mind több műtrágyát vásárolnak terméseredmé nyeik növelése érdekében. Augusz­tusban csupán a termelőszövetkeze­tek 121 és fél vagon szuperfoszfátot, valamint pétisót rendeltek meg a Műtrágya és Növényvédőszer Érté­kesítő Vállalattól. Ez a mennyiség már most 40 vagonnal több az 1953. augusztusban rendelt mennyiség­nél, bár sok helyről még be sem küldték az igényléseket. A műtrágyák előrelátó megrende­lésében leginkább a mohácsi járás nem rendelkeznek elegendő propa­gandistával, szervezzék meg az elő­adás os propagandát. Előadást havon­ta egyszer tartanak, az előadásos pro paganda előadóit a felsőbb pártszer­vezetek jelölik ki. Az előadásos pro­pagandára azokat az elvtársakat is be lehet vonni, akik szervezett okta­tásra nem jelentkeztek és párton,kí­vülieket, mérnököket, műszaki veze­tőket is. Fordítsanak pártszervezeteink az eddiginél sokkal nagyobb gondot az önálló tanulás szervezésére. Bátran javasoljanak önálló tanulásra olyan elvtársakat, akik az elmúlt oktatási évben felsőbb oktatásban vettek részt, műszaki vezetőket, értelmisé­gieket, akik magasabb képzettséggel rendelkeznek, akiknek munkájukhoz nagyobb önállóságra van szükségük. Vonják be őket filozófia, pol. gazd., SZKP története felsőfokú tanfolya­maira. A jólszervezett pártoktatás nagy­mértékben megkönnyíti pártszer­vezeteink munkáját a III. párt- kongresszus által megszabott fel­adatok végrehajtásában. A pártoktatás sikerét a gyakorlati élet mutatja meg, az, hogy párttag­jaink hogyan harcolnak a III. párt- kongresszus határozatainak a végre­hajtásáért. Ezért legyen a pártszer­vezetek kollektív munkája az oktatás előkészítése. termelőszövetkezetei tűnnek ki — ők egyedül 31 vagonnal igényeltek többet, mint a pécsváradi, siklósi, sellyei és szigetvári 'járásokban együttvéve. A termelőszövetkezetek közül a mágocsi Rákosi, a sombere- ki Béke, a bólyi Kossuth és a Vá- radújpusztai Törekvő használják fel már ősszel a legtöbb műtrágyát. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok műtrágyaellátásában a bólyi földművesszövetkezet dolgozói fej­tik ki a legeredményesebb munkát 650 mázsás, majd a hímesházai és a majsi következik 200, illetve 150 mázsás megrendelésekkel. Puskás Sándor MDP Pécs Városi Párt- Végrehajtó Bizottság Okt. Részleg főelőadója. Nagy as érdeklődés a műtrágyák vásárlása iránt A pécsváradi járás tovább növelte előnyét a mohácsiak és villányiak előtt A pécsváradi Járás továbbra is szilárdan tartja az első helyet, sőt az elmúlt napon tovább növelte elő­nyét a mohácsiak és villányiak előtt. 1.1 százalékos napi elő­rehaladásukkal 65.5 százalékra teljesítették már be­gyűjtési kötelezettségüket. Ugyan­akkor a villányiak egyhelyben to­pognak eredményük 81.1 százalék, a mohácsiak is csupán 0.2 százalékos előrehaladásról számolhatnak be. Jóllehet a pécsi járást már csu­pán 0.4 százalék választja el a vil­lányitól és pénteken is 1.6 százalék­kal kerültek közelebb az első három helyezetthez, mégis a korábbi napi eredményekhez viszonyítva, bizonyos megnyugvás tapasztalható. Mutatja ezt az is, hogy a jelentőszolgálat né­hány községben igen vontatottan mű ködik. Kisherenden például már 15 napja befejezték a cséplést s még mindig nem tudják melyik gazda hogyan is áll a beadással. Járási tanácselnök: G. Nagy Zsig- mond. Begyűjtési Hivatal vezetője: Jurinovics József. A sásdi járás továbbra is szilár­dan tartja az ötödik helyet s ez első sorban a tanácsok jó munkájának köszönhető. Határozott fellépésük­nek, meggyőző munkájuknak ered­ménye, hogy a járás területén már nincs baj a hátralékosokkal. Ugyan­akkor azonban egy másik jelen- ség kezdi gátolni a begyűjtési tervek gyors teljesítését, ügyes gépállomásokon a traktorosok igy vélik most már fontosabb a szántás, mint a cséplés. Ezt a né­letet sürgősen fel kell számolni! deg kell magyarázni a traktorosok­iak: mindaddig, míg egyetlen egy ílcsépeletlen asztag van a járásban, egfontosabb teendő a cséplés. A járás 78.1 százalékra teljesítette >egyűjtési tervét. Begyűitési Hivatal vezetője: Vasma- tics József. A siklósi járás 73.2 százalékon áll. A gyors előrehaladást gátolja egyes traktorosok fegyelmezetlen viselke­dése: nem hajlandók áthúzatni gé­püket azokba a községekbe, ahol még van bőven csépelnivaló. Lazaság van az elszámoltatásoknál is. Harkány­ban például már öt napja négy hát­ralékos van, de senki sem intézke­dik. Nem is csoda, hisz a begyűjtési megbízott sógora, Simon János is 12 mázsával tartozik az államnak. Járási tanácselnök: Hernádi László Begyűjtési Hivatal vezetője: Huszár István. Úgy látszik a szigetvári járás min­denképpen első akar lenni valami­ben s ha a begyűjtési tervek teljesí­tésében már nem az, legalább a hátralékosok nagy számában akar „példátmu tatni". Botyka- peterden 20-ról negyvenre ug­rott a kötelezettségüket nem teljesí­tők száma, Szigetváron 60 hátralé­kos van, az egész járás területén pe­dig még mindig 195 gazda — akik pedig már elcsépeltek — nem telje­sítette kötelességét. Ezek után nem lehet csodálni, hogy a sellyeieket már csak 0.8 százalék választja el a szigetváriaktól. Sokkal keményebb fellépésre, a törvény szigorúbb be­tartására van szükség. Eredményük: 69.5 százalék. Járási tanácselnök: Pékárek Géza. Begyűjtési Hivatal vezetője: Kővári János. A sellyei járásban egy nap majd­nem két százalékkal emelkedett a begyűjtött gabona mennyisége, s ma már 68.7 százaléknál tartanak. Még egy kis erőfeszítés és végre el- hagyhatják az utolsó helyet, megelőz hetik a szigetváriakat. Ehhez azon­ban szükséges, hogy a gépállomások gépei folyamatosan csépeljenek. Tűr hetetlen, hogy egyes községekben, mint Kisasszonyfán napokig álljanak a gépek. Traktorosok, cséplőcsapa­tok, sellyei járás dolgozó parasztjai! Mutassátok meg a következő napok­ban, hogy nem foglaltátok le végle­gesen magatoknak az utolsó helyet. Előzzétek meg a szigetváriakat! Járási tanácselnök: Földvári Jó­zsef. Begyűitési Hivatal vezetője: Szabó József. Pécs város legújabb jelentés sze­rint 63.6 százaléknál tart. Leveleink nyomában: Rend lesz végre Szágyon is Panaszos levél érkezett nem­régiben szerkesztőségünkbe. írói is­meretlen szágyi emberek, akik nem merték alákanyarítani nevüket, fél­tek a falu vezetőinek megtorlásától. Olyan visszaélésekről ad hírt a két sűrűn gépelt oldal, amilyenek a só- gorság-komaság, a fenyegetőzések olyan búzhödt légkörében tenyész­hetnek csak ki, amilyen éveken ke­resztül a szágyi dolgozó parasztok torkára forrasztotta a szót. Szabadellő Bálint, a helyt ma­lom vezetője, egyben községi párt-. titkár, értelmes ember: most is csak átfutotta a Malomipari Egyesülés le­velét, máris megszimatolta a benne lévő nagy lehetőségeket. Milyen lehe­tőségek nyílnak abból, hogy a ma­lom huszonkét tenyészsertését a ren­delet szerint tizennégy és fél forin­tos áron át kell adni a legközelebbi termelőszövetkezetnek? Semmi — gondolná az egyszerű halandó — át­adják a helyi November 7 tsz-nek. azok kifizetik az árát, a Malomipari Egyesülés megkapja a pénzt... — Hát én átveszem Bálint, mind a huszonkettőt. Hol a nyugta? A tsz. elnök alákanyaríntja nevét — kész az egyezség. Hanem utóbb kiderüU, csak kilencre van szükségük, a töb­bit? Hát biztos átadja a Szabade'ló a baranvaszentgyörgyieknek. Adja ám . . . Nézzük csak most, három hónap múltán'a listát: kik is része­sültek az olcsó disznók elosztásából? Faragó, a Malomipari Egyesülés ag- ronómusa elteherautózott belőle vagy hét darab szép yorkshirei fajdisznót. Hová? Tudja az ég, akad rá vevő biztosan. Fjő. hogv az árát átadta Szabadellónak. Hanem ez a hét a tsz-nek juttatott kilenccel egvütt csgk tizenhat. Hol a másik hat? Tekint­ve. hogy az ember magéra is gon­dol — Szabadelló beterelt saját ól­jába két szép kant. egyet meg a vő- jéébe. tekintve, hogy a rokoni kap- , csőlátók meleg ápolása „istennek" tetsző cselekedet. Egyet kapott belőle Nagy László, a baranyajenői állatorvos, ma sem tudja, mi szállta meg Szabadellót hogy ilyen o'csón adja, Mohai, az igazgató-tanító pártelnök tudta: párt­munkám jutalmazásáért terelték az ólamba. Hogy a rák a vetésbe ne menjen. Magyar Imre is ki.szakitnf magának egyet a falkából, mert hisz 6 is embetr.,, összegyűlt a pénz, ott a tsz átvételi elismervény P — hiány­talanul megkapta árát a Malomipari Egyesülés, hisz biztos a tsz-vette át — utána sem néztek ... Érdemes lett volna! Merthogy a forgási sebesség gyorsítása népgaz­dasági érdek — nem sokáig röfögtek a disznók újdonnamsült gazdáik ól­jaiban. A párttitkár — a mezőgazda­ság fejlesztésének nagyobb dicsősé­gére — kivágatta a két tenyészkant és továbbadta — kilónként 25 forin­tos áron. Hogy ez becstelenség? Le­het, do ő 2310 forintot keresett rajta. Magyar Imre? Szintén „jól vitte’“ a falusi osztályharcot. Hajnalok hajna­lán. amikor még az amúgy is korán­kelő gazdák is alszanak — az ő disz­naját is feltették Seherdán Jakab és Flander György ismert szágyi kulá- kok kocsijára. Kilónként természete­ién ők is 25 forintot fizettek ... / Disznó itt v- disznó ott. — disznó sehol. Azaz. hogy mégis van valami •iisznóság ebben. Hát a tanácselnök? ATanko- vics István? Hogyan adhatták el ezek a sertéseket járatié vél nélkül? De ki meri azt mondani, hogy nem volt passzusuk?! Nem találna ebben hibát még a járási tanács sem: Tankovics István, akinek a fia Sza­badelló lányát vette feleségül — lá­tatlanban kiállította a „saját te­nyésztésű” igazolványt és így „tör­vényes” úton adhatták tovább a jó­szágokat. Hiába, holló a hollónak nem vájja ki szemét. Mert mi tör­tént volna, ha mondiuk Tankovics egy kicsit, hogy úgy mondiuk — kukacoskodik? Akkor a Szabadelló is kiteregette volna biztosan ked­ves násza szennyeseit. Ugyanis a ta­nácselnök pénzszűkében lebontatott egy házat és egv pajtát, az építő­anyagot meg eladta, csak éppen el­számolni nem tud vele. Ez is ké­nyes dolog, de az erdőben kivágott fák ügye még inkább: eladta azo­kat a tö’gyeket is. csakhogy az árát khm. ezt a fe’edékenvséget — nem vezette be a pénztárkönyvbe ... Volt miért hallgatnia ... Soroljuk tovább? Üsse kő, sorol­juk! Pünkösd előtt, hogy-hogy sem, de Vetzl János tehene ikerborjat ellett. Éppen kapóra jött a falusi mulat­ságra. Mert a párttitkár olyant is szervezett, mondván: úgy is sok adósságai?!) van már a pártszerve­zetnek, ideje, hogy egy kis pénzmag hoz jussunk. Megvette a borjút, le is vágta — természetesen feketén. Aztán otthon az asszonnyal ledarál- tatta, krumplival vegyítette, borssal ízesítette és a községi kocsmában a bál alkalmából a Szabadellóné asz- szony három forintért mérte a bor- júfasírozott darabját. Hogy egy bor­júból hány fasírozottat készíthettek — csak a pártszervezet gazdasági felelőse tudná megmondani, de ő sem tudja. Mert magától értetődik, a három forintok Szabadelló zsebé­be vándoroltak. Másik: A szomszédos Tormás községben sok a tartalékföld. Szabadelló igé­nyel a malom részére is, meghát... még külön egy ötholdas darabot Fischl malomi munkás részére. Szán tanak, vetnek, aratnak, csépelnek — Fischl nem is tudja, hogy földbir­tokossá vedlett. Másvalaki írta alá a szerződést, pz ő nevében, más­valaki hordta be a termést ő he­lyette ... És a beszolgáltatást? Azt kérem senki sem fizette ... A sásdi járási * párt-végrehajtóbi­zottság munkatársai, akik a „Du­nántúli Napló felkérésére lefoly­tatták a vizsgálatot, ezt a helyzetet találták Szágvon. Megállapították, hogy Mohai Rezső igazgató-tanító, akit „pártmunkájáért“’ részesítettek a közel két mázsás röfögő jutalom­ban — pártelnök léttére, kulák ... Merthogy a feleségének a tormási dűlőben vagy húsz kát. hold földje, •rxép kis tanyája és esztendőkön ke­resztül állandó bérese .volt... De ez a legkevesebb! Szabadelló és Tankovics nemcsak saját gyarapo­dásukra éltek vissza azzal a hely­zetükkel, ahová a nép bizalma emel­te őket, hanem kegyetlenül elfojtot­tak minden bírálatot, be’eszólást sa­lát ügyeikbe. Amikor Stem'.er Já­nos elvtárs, n November 7 tsz el­nöke szót emelt az ellen, hogy Mo­hai igazgató-tanító fosztogat a kite­lepítettek házaiban, egy hét múlva, mint németajkút áttelepítették a szomszédos községbe. Ugyanígy járt Szommer Mátyás is, akit párttag lét­tére Szentkatálin községbe üldöztek el. Évek hosszú során keresztül a va­lósággá érett Szágyon a közmondás: hallgatni arany. És hallgatott Szeitz János, a Szép Élet egyes típusú ter­melőcsoport elnöke is, amikor az alapszabály védelmében a tanácsülé­sen felszólalt és Szabadelló aljasul kulákbarátnak, ellenségnek kiáltot­ta ki, akire majd később gondja lesz a.. És hallgattak a szágyiak akkor Is, amikor a feloszlott Szép Élet termelőcsoport földjéből, a ku- lákok kapták a legjobb földeket, a leglaposabb, legművelhetőbb terüle­teket ... A faluban a félelem lég­köre lett úrrá az embereken. Ahadnak merész emberek, mint a fiatal Hakszner Géza, aki a szemükbe vágta visszaéléseik mocs­kát. A földmúvesszövetkezet ügyve­zetője volt mindaddig, amíg meg nem kapta behívóját. Át is adta az ügyeket azzal, ha netalán nem vál­na be — akkor természetesen ide tér vissza. Reggel ment — este már jöhetett: a párttitkár és a tanács­elnök nem engedte vissza a „nagy­szájút“. Amikor egy év múltán mégis felhúzta a mundért és a hon­védségnél szót emelt a szágyi álla­potokról — a járási tanács felületes kivizsgálása nem álapított meg sem­mit. De Szabadellóék igen: — Idehallgass — fordult a kocsmá­ban a szabadságos Hakszner Gézá­hoz, — lehet, hogy a honvédséginél te kommunista vagy, lehetsz. De ha hazajössz és átjelentenek, garantá- 'om nem sokéi" leszel. Tavasszal hazajött. Atjelentőjét iaeküldtók és még ma sem tag- j a a pártszervezetnek. Szabadelló tartja a szavát... Ki a felelős a Szágyon történ­tekért? Elsősorban a járási párt-vég. rehajtóbizottság és Kész József elv­társ. a jelenlegi másodtitkár, akinek feltétlenül tudomást kellett volna sze­reznie a szágyi kiskirályokról .Fe­lelős érte a. járási tanács, melynek ellenőrei már réges régen felderít­hették volna a piszkos visszaélése­ket. Nem tették és ezzel sokat, na­gyon sokat ártottak pártunk és az egész nép ügyének. A sásdi járási párt-végrehajtóbi­zottság augusztus 27-én tartott ülé­sén komoly önkritikával megkezdte a szágyi állapotok felszámolását. Sza­badelló Bálintot, az enyveskezű párt- titkárt, Tankovics Istvánt, a nép bizalmával visszaélő tanácselnököt, Mohai Rezső igazgató-tanítót azon­nali hatállyal kizárta népünk élcsa­patéiból, a Magyar Dolgozók Pártja tagjainak sorából. Magyar Imre is hamarosan visszaadja tagkönyvét _ és a többiekkel együtt a nép birósága előtt ad majd számot viselt dolgaiért. Ideig-óráig félrevezethetik a pártot, becsaphatják a népet, de a számon­kérés, a felelősségnevonás sohasem marad el. A szágyi példa sok mindenre ta­nít. Tanít a hibák kíméletlen lelep­lezésére, a visszaélések, a nép vagyo­nának elsikikasztói elleni könyörte­len, szakadatlan harcrá. Tanítja a szágyi gazdákat bátor kiállásra ügyük mellett és anra, hogy bátran keres­sék fed a párt, az állam legmagasabb szerveit is, — ha nem találnak or­voslást a járáson, a megyén. De ta­nulhatnak belőle azok a kisebb-na- gyobb Szabadellók, .Tankovicsok is, akik választóik érdekeit sutbadobva. a sásdi járásban és környékén, az egész megyében, még sok helyen sa­ját egyéni pecsenyéjük megsütésére használják fel funkciójukat. Jól je­gyezzék meg magúiknak a szágyi tör­ténteket ... M.a délután falugyűlésen is­merteti a járási púrt-végrehajtóbi- zottság első titkára, Gregor Sándor elvtárs, a község népével a szágyi változásokat. És talán ott lesznek a névtelen levél írói is, akik most meg­valósulni látják levelük záró sorait: „Talán hozzánk is eljut a párt vi­lágossága, megszűnik községünkben a bizalmatlanság, a crmboraság. Le­gyen igazi, szocialista irányítás, le­gyenek becsületes vezetőink. Mert mi, szágyi parasztok szeretünk dol­gozni és meg is adjuk álllamunknak, ami jár. De elvárjuk azt is, hogy akikbe bizalmunkat helyeztük, becsü­letesen. a törvények szerint, mind­nyájunk hasznára irányítsanak ben­nünket." Úgy lesz, szágyi elvtársak! Oroszlán lmr*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom