Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-29 / 205. (204.) szám

DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJAI EGYEfÜLJETEKf----- ----------- ' A MAI SZÁMBAN: Rend leas végre Szagyon is (2. o.) — Külpolitikai hí­réé; (3. o.) — Mit jelent az elmaradt országoknak nyúj­tott amerikai „segély“ (3. o.) — „Tábortüzek" Szénás- •pnsztán (4. o.) — Monopolizált kényelem (5. o.) — Augusztus 31-ig lebet jelentkezni a Szabadegyetemre MDP B ARANYAM ECYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA xi. évfolyam, 205. szám ARA 50 FILLER VASARNAP, 1954. AUGUSZTUS 2» Színvonalasabb szakszervezeti munkát bányaüzemeinkben! Bányászainkon az ország szeme! Felelősségteljes munkájuktól függ az új szakasz célkitűzéseinek végrehaj- . tása. Bányászaink eddig is becsüle­tesen megállták a helyüket. Ebben az esztendőben mégis komoly lema- dás jellemzi szénbányászatunkat. Az első félévben nem kevesebb, mint 300.000 tonna szénnel maradtak adó­sai az országnak. A párt előrelátó figyelmeztetése arra inti bányászain­kat: az eddigieknél is sokkal többet kell tenniök, mert különben megis­métlődhetnek azok a nehézségek, amelyek tavaly is nagymértékben hátráltatták a kormányprogramm végrehajtását. A 300.000 tonnás lemaradás pót­lása nem könnyű feladat. Megyénk bányászainak is mindent el kell kö­vetniük azért, hogy a rájuk háruló részt minél előbb törlesszék. E nagyszerű küzdelemben nagy fel­adatok várnak bányászszakszerveze­teinkre is. Bányászszakszerveze­teink sokat fejlődtek az utóbbi években, javult a szervezeti élet, mozgalmasabbak a versenytáblák, nagyobb gondot fordítanak a dolgo­zók szociális helyzetére. De a köve­telmények is megnőttek és ha ennek szemszögéből vizsgáljuk a bányász­szakszervezetek munkáját, akkor az tapasztalható, sok, nagyon sok még a javítani való. Legtöbb bányászszakszervezet mun­káját jelenleg is a kapkodás, a terv- szerűtlenség jellemzi. Miért? Azért, mert még törekvés sem tapasztal­ható a vezetés színvonalának meg­javítására. Még az élenjáró pécs- bánya szakszervezetének elnöke, Méhn elvtárs is így nyilatkozott: „A munkaterv szükségtelen.“ Nem is készítenek. A vezetőségi ülést is csak úgy kapásból szokták megtar­tani. Csupán a „memóriára“ tá­maszkodik Méhn elvtárs s ami éppen eszébe jut, elmondja, és kész. Per­sze ilyen vezetőségi ülés után nem várható jó szakszervezeti taggyűlés sem. Legutóbb is két esetben hív­ták össze a taggyűlést, de a részvét­lenség miatt el kellett halasztani. „Passzív a tagság“ — magyarázzák a szakszervezeti vezetők. A hiba nem a tagság passzivitásában, ha­nem a vezetők tervszerűtlen, kap­kodó, ötletszerű irányításában, az el­bizakodottságban keresendő. A pécsbányai szakszervezeti veze­tők példája nem egyedülálló, ez jel­lemző a Béke-aknai, az István-aknai szakszervezetek vezetőinek munká­jára is. Sokszor lehet hallani bányaüze­meinkben ezt a kijelentést: „a szaK- szervezet a munkaverseny szerve­zője és irányítója“. Ennek valóban így kellene lennie. De ezt a szerepet csak akkor töltheti be a rzakszer- vezet, ha munkája tervszerűen elő­mozdítja az üzem soronlévő felada­tait. Ahhoz, hogy bányászaink minél előbb pótolhassák lemaradásukat, nap mint nap egyenletesen teljesít­hessék tervüket — élő munkaver­senyre van szükség. A verseny nyil­vántartásában nagy .avulás van, de ez már távolról sem elég. A meny- nyiségi termelés mellett, sokkal na­gyobb gondot kell fordítani a szén minőségére, az anyagtakarékosságra, a termelés gazdaságosabb menetére. E fontos feladatokra vajmi kevés vállalás születik, csak azért, mert a szakszervezetek elfeledkez­nek róla. De az ilyen és hasonló értékelés a versenytáblákon sem szerepel. Üzemi bizottságaink többsége le­szűkíti a munkafegyelem megszilár­dításáért folyó harcot, a bumlizók, az álbetegek csökkentésére. De nem­csak ez tartozik a munkafegyelem­hez. Bányászaink többsége még ma sem dolgozza ki a munkaidő 480 percét. Átlagosan hat—hat és fél órát dolgoznak egy-egy műszakon. Hány óra, mennyi műszak, mennyi csille szén esik ki emiatt? Szakszer- vezeteinkneK tehát a bizalmiháló­zatra támaszkodva fokozott harcot kell lndítaniok az igazolatlan és iga­zolt mulasztások elleni harc mellett a munkaidő teljes kihasználásáért Is, mert ezzel nagymértékben növelhető az egy főre eső teljesítmény és ez- ' zel párhuzamosan a kereset is. Bányászaink legjobb segítőtársa a jó gép, a jó szerszám. Mégis sok­helyütt harmadrangúan törődnek ez­zel az igen fontos tényezővel. A fejtések szakszervezeti bizalmiai nem nézhetik tétlenül az olyan ese­teket, amikor a vájárok röstelik ki­vinni a műhelybe gépüket, vagy szerszámaikat javításra. A komlói Kossuth-akna üzemeiben tízesével találni használhatatlan-ul heverő nagyteljesítményű fejtokalapácsokat. Az elővájási vájárok viszont na­gyon szívesen használnák ezeket, különösen a keményebb kőzetű mun­kahelyeken. A szakszervezetnek te­hát nagyobb odaadással, céltudato­sabban kell harcolnia minden bá­nyaüzemben a gépek és szerszámok maximális kihasználásáért, karban­tartásáért, mert jó gépek, jó szer­számok nélkül, hiába a törekvés, az eredmény elmarad. Egy hét választ el bennünket szep­tember 5-től, a bányászok ünnepé­től. A bányásznapi munkaverseny szakasza az ünneppel lezárul. De a verseny tovább folyik a harmadik negyedévi terv sikeres teljesítéséért, a télre való gondos felkészülésért. Szakszervezeteink sokat tehetnek még a bányásznapig, nagymértékben javíthatják munkájukat. Hogyan? Mindenekelőtt úgy, hogy az eddigi­nél sokkal többet tartózkodjanak a fejtésekben, ott a munkahelyeken nyújtsanak közvetlen segítséget a felmerülő nehézségek elhárításában, panaszok és sérelmek orvoslásában. Szakítaniok kell tehát az íróasztal mellőli munkával és ott lent a mun­kahelyeken segítsék a szakszervezeti bizalmiakat is feladatuk elvégzésé­ben. El kell érni, hogy a szakszerve­zeti aktivisták, bizalmiak tevékenysé­ge necsak a szakszervezeti díiak be­szedésére, jelentések elkészítésére korlátozódjék, hanem állandó moz­gatói, lelkesítői, szervezői és irányí­tói, élharcosai legyenek a vállalá­sok, a közvetlen feladatok elvégzé­sének. A termelési értekezletek fontos eseménynek számítanak az üzemek életében. De csak akkor, ha azok betöltik szerepüket, elérik céljukat. A termelési értekezletek sikere nagy­mértékben az üzemi bizottságok ió szervező munkájától függ. Miről szóljon az adott bányarész vezető­jének beszámolója? Mindig arról, ami a legjobban foglalkoztatja azott dolgozó bányászokat. A termelési ér­tekezlet akkor jó, ha az hűen visz- szatükrözi azon munkaterület ne­hézségeit, problémáit, életet, termé­szetesen nemcsak statisztikai szá­mokban, hanem tényekkel Is bizo­nyítva, ha mindenki világosan meg­érti a ráváró feladatokat. A terme­lési értekezlettel nincs lezárva a do­log, hanem akkor kezdődik — az ott elhangzott útmutatások, tervismer­tetés alapján — a munka. Üzemi bi­zottságainknak ügyelniük kell arra, hogy az ott elhangzott javaslatok, észrevételek meg is valósuljanak, Bányászszakszervezeteink nagyon sokat panaszkodnak a munkaerőván- aorlás miatt. Valóban ez is nagyban gátolja a többtermelésért vívott har­cot, az egy főre eső teljesítmény eme­lését, zavart okoz a munkabeosztás­ban. De vájjon gondoltak-e arra, hogy legalább egy hónapban egyszer szak- szervezeti napot is jó lenne tartani a legényszállásoíkban is? A legény­otthonokban még mindig sok panasz hangzik el az új dolgozók részéről. Ha az üzemi bizottságok vezetői gyak rabban látogatnák a szállásokat, töb­bet törődnének problémáikkal és a ■jogos panaszokat azonnal orvosolnák. — csökkenne a „leszámolás“ az üze­mekben. Készüljünk fel a télre! E jelszónak végrehajtása nem utolsósorban a bányászszakszervezet munkájától függ. E feladatok nagyok és nem könnyűek. Éppen ezért sokkal több segítséget várnak az aknai üzemi bi­zottságok felsőbb szerveiktől és a he­lyi pártszervezetektől. Alapos, terv­szerű szakszervezeti munkára van szükség. Bányász üzemi bizottságaink valamennyi tagja érezze magát fele­lősnek, azért, hogy megyénk az év végére egyetlen mázsa szénnel se maradjon adósa az országnak, tisztán kezdhessük meg az új gazdasági esz­tendőt. A mohácsi járásban is egyre többen kérik felvételüket a termelőszövetkezetekbe A mohácsi járásban sem idegenkednek már az egyénileg dolgozó kis- és középparasztok, a falvak kisiparosai a közös gazdálkodástól. Nap nap után gyarapodik a termelőszövetkezetekben a kitöltött belépési kérelmek száma. Egyre több csopor tgyűlésen vesznek fel újonnan be­lépőket — ezzel erősítik, acélozzák szövetkezetüket, hogy az elkövetke­zendő esztendőben fokozottabban megbirkózzanak a napi munkákkal. KtíLKKD: Feleségem többet keresett, mint én — belépek magam is Messze környéken híres a kölkedi Uj Élet termelőszövetkezet gazdál­kodási módszere. Az Uj Élet terme­lőszövetkezet irodájának hátsó ud­varában most készítenek egy 40 ezer forintos fafűrészelő telepet — a na­pokban már üzemképes lesz, még szombaton kipróbálták, szép simára vágja a fenyődeszkákat. A forint és a gabonaosztásnál sem kell majd szűkmarkoskodniok zárszámadáskor, jut bőven annak, aki dolgozott. A jó gazdálkodás hírére Juhász Ádám is úgy döntött, hogy termelő­szövetkezeti tag lesz, mégpedig a Székelyszabarban a termelőszövet­kezeti tagok kivívták maguknak a kívülállók elismerését, nagyobb a jövedelmük, mint az egyéni gazdáké, pedig most mégcsak az előlegnél tartanak. Az ősszel és a tavasszal ez még nem bizonyosodott be. Még a szövetkezeti tagok közül is sokan másként látták a végeredményt, ezért beadták kilépési nyilatkoza­tukat, még Péter Árpád brigádve- zetö Jg. Nem is 6 volt a kezdemé­nyező, hanem inkább a felesége, aki akkor még az egyéni gazdálkodás­ban látta a boldogulás útját. Nem úgy most! Péter Árpádné csak a háztájit figyelte meg és így is meg­győződött arról, hogy jobb a közös­ben. Az egyénieknek van tejbeadási kötelezettségük, a termelőszövetke­zeti tagoknak pedig nincs. Székely­szabarban minden tehéntartó a szö­vetkezeti begyűjtőhelyre viszi a te­jet, ahol az egyéniek 70 fillért, a termelőszövetkezeti tagok — mivel HIMESHAZA: kölkedi Uj Életben. Juhász elvtárs jelenleg Villányban dolgozik, de már be is adta belépési nyilatkozatát, a taggyűlés határozata van hátra: el­fogadják-e, vagy nem?! Nemcsak messze földről kérik fel­vételüket a kölkedi Uj Életbe, ha­nem a község iparosai közül Fúró Péter kovács is. Felesége eddig is tsz-tag volt, meggyőződött róla, hogy az asszony előlegként többet hozott a házhoz, mint ő egész évben. Ma mér a tsz lovait vasalja, kocsikere­keit javítja. szabad tejet visznek — két forint 40 fillért kapnak egy-egy liter tejért. Mér ez a pénzkülönbség is sokszáz forintra rúg egy évben. Péter Ár- pádnét ez győzte meg. Péter Béla, a székelyszabari Élő­ié termelőszövetkezetben egy évig mint lógondozó végezte munkáját. Egyszer aztán meggondolta, elég volt belőle! Beadta a kilépési nyilatko­zatát, de a kilépésig is más mun­kabeosztást kért. Azóta már sok víz folyt le a Dunán — mondja Péter Béla. Visszakérte a kilépési nyilat­kozatát és még a feleségét is elvitte a csoportba új tagként. Székelyszabarban még sokan visz- szakérték kilépési nyilatkozatukat: Rostás Mihály, Kató Benedek. Erős Ferenc, Péter István feleségestől. Ha továbbra is így haladnak, akkor az új év megkezdésekor újabb és újabb tagokkal gyarapodik az Előre ter­melőszövetkezet. A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói nem maradnak adósai az országnak Pécs környéke az ország egyik leg­jelentősebb szénmedencéje. Nemcsak azért, mert termelése nagy szerep>et játszik az ország szénszükségletének kielégítésében, hanem azért is, mert a pécsi fekete szén a legerősebb, a legnagyobb kalóriaértékkel renoelke- zik. Ennek tudatában végzik-e bá­nyászaink munkájukat? Igen! Ahogy közeledik szeptember 5-e, a bányászok ünnepe, úgy fokozódik valamennyi aknán a munkalendület, a több szénért, a félre való alapos felkészülésért. Aknák az aknákkal, körietek a körletekkel, csapotok a csapatokkal versenyezve nap, mint nap újabb és újabb termelési ered­ménye születnek a bányák mélyén. Ez fontos is ahhoz, hogy bányásza­ink valóban a jólvégzett munka tu­datával ünnepelhessék napjukat. Az aknák közötti verseny állása augusztus 27-i értékelés szerint havi átlagban a következő: 1. Széchenyi-akna 108.3»/» 2. Petőfi-akna 104.2 „ 3. András-akna 102.2 „ 4. István-akna 99.— 5. Béke-akna 98.2 „ Amint a táblázatból Is leolvasható, három akna nemcsak teljesíti, hanem túl is teljesíti előirányzatát. Ennek eredményeként a Pécsi Szénbányá­szati Tröszt aug. 27-ig eső tervét 102 százalékra teljesítette. Szép ered­mény. De a szabolcsbányaiak egyál­talán nem lehetnek megelégedve. —■ István-akna bányászai már egy hét óta egy helyen topognak. Béke-aknai bányászok, akik már a felszabadulás óta állandóan élenjártak az aknák közötti versenyben, — néhány hét óta a sereghajtó szerepét töltik be. István_ é<; Béke-aknai bányászok áll­jatok ti is a sarkatokra, ne húzzátok vissza a tröszt eredményét. A mun­kaidő tökéletesebb kihasználásával, a műszaki vezetés színvonalának eme­lésével. az igazolatlan és igazolt mu­lasztások elleni harc fokozásával, a oolitikai felvilágosító munka megja­vításával, sorakozzatok fel ti is az élenjáró pécsbányai bányászok mellé. Csökkentjük a kocsiforduló idejét SZEKELYSZABAR: .»Maradunk a tsz-ben, megtaláltuk számításunkat“ Scheich Adám is tagja lesz Himesházán a község középparasztjai is kez- aenek mozgolódni. — Scheich Ádám tízhol­das gazda — meséli Kiss elvtárs. a tsz el­nöke, —■ előszedi a ka­lendáriumot, nézegeti a bejegyzéseket, leírja egymás alá a számokat, összeadja föntről lefe­lé, lentről fölfelé: stim­mel. de mégse! A tsz- tagoknak jóval több jut a gabonaosztásnál, mint neki termett, podig ő sem lopta a napot. Mi hát a tennivaló? Scheich Ádám úgy ér­zi, a közösben van az ő helye is, az a járha­tóbb, a jövedelmezőbb útja a gazdálkodásnak. Már b0 is jelentette a termelőszövetkezet el­nökénél, hogy az új évben már ő is tagja akar lenni a Győzelem tsz-nek. A székelység közül a tez-nek Biró Jeromos tízholdas gazda az első, aki úgy érzi, hogy a termelő- szövetkezetben jobban boldogul, szebb, köny- nyebb és jövedelme­zőbb a gazdálkodás. — Nem adta még be be­lépési nyilatkozatát, de mér nem sokat késle­kedik vele, hamarosan megkezdi a sort, csak győzzék követni. A komlói MÁV rakodási főnökség dolgozói a hónap első felében 42 vasúti kocsit raktak ki szabadidejük­ben. Keresetüket, 1000 forintot az ár­vízikárosultak megsegítésére ajánlot­ták fel. Augusztus 20-ra tett vállalá­sukat messze túlszárnyalták. Egy munkás egy jelenléti óra alatt átla­gosan 27.3 mázsa árut mozgatott meg. Különösen jól dolgozott Bemke András három főbő1! álló „Komlód“ brigádja, amely 16 kocsit és Dobor Sándor „Béke" brigádja, amely 23 kocsit rakott ki két műszak alatt. Lomnici István rakodási főnök, Komló. A bányásznapi verseny élenjárói Kovács Jenő főcsatlós, Komló, IV-es üzem Karosz László vájár, Komló, Béta-akna Falai Sándor vájár. Komló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom