Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-01 / 181. szám

1954 AUGUSZTUS 1 NAPCO Fegyverünk n nyelv Használjuk helyesen a vonatkozó névmásokat! SPORT _ U °1 van az a csomag, akit te hoz tál? — kérdezi társától a vonatra szállt kiránduló csoport egyik tagja. — Elhoztad azt a ruhádat, amit most varrattál? — érdeklődik szom­szédjától az egyik kíváncsi asz- szonyka. A kirándulók beszélgetéséből el­lesett mondatokban 1 meglepő a vo­natkozó névmások furcsa használa­ta. Vizsgáljuk meg, mennyiben vét­keznek a beszélgetők a nyelvhelyes­ségi szabályok ellen! Vizsgálódásunk során vessünk fényt a vonatkozó mondatok helyes használatára! A vonatkozó mondat a magyaros mondatszerkesztésben jóval ritkább, mint a latinban és más indoeurópai nyelvben. Ebből nem következik, hogy feltétlenül kerüljük a vonat­kozó mondatokat. Annyit azonban meg kell szívlelnünk a jótanácsból, hogy ügyeljünk a mondatok helyes viszonyítására és kerüljük a vonat­kozó mondatok felesleges használa­tát! Ne használjunk vonatkozó név­mást az elbeszélés, a fejtegetés foly­tatására, helyette magyaros a sze­mélynévmás, a mutató névmás, a személyragos határozószó, vagy név­utó. Pl. a népmese helyesen mondja: „Volt egyszer egy szegény asszony, annak volt egy igen rest lánya.” — (Magyartalanul: akinek volt egy igen rest leánya.) Vagy: „Kérdést intéz­tek a miniszterhez, aki megtagadta a választ.” (Helyesen: ő azonban ...) Helyesen írja Arany a Toldi I. éne­kében: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta.” (Magyartalan vo­natkozó mondattal így lenne: ame­lyen tikkadt szöcskenyájak legelész­nek.) Ne használjunk mellérendelt mon­datok helyett vonatkozó mellékmon­datokat! Pl.: „Az irodában össze­vissza hevertek a könyvek, amelye­ket rendbeszedtek.” — így azt je­lenti, hogy előbb rendbeszedték, mégis rendetlenül hevertek. Magya­rosan tehát: ezeket rendbeszedték. Vagy: A csavargót elvitték a rend­őrségre, ahol felvették a jegyzőköny­vet” (Helyesen: és ott felvették...) „Csak kevesen jelentek meg, miért is elmaradt az értekezlet.” (Magya­rosan: ezért elmaradt az értekezlet.) Ne használjunk időhatározói mel­lékmondat helyett vonatkozó monda­tot: Pl. „Úgy vágtat, mint a ló, amely elszabadul.” (Helyesen: ami­kor elszabadul.) Néha az okhatározói mellékmondat rovására használnak vonatkozó mellékmondatot: Pl.: „A bíróság halálra ítélte a vádlottat, aki férjét meggyilkolta.” (Helyesen: ... mert férjét meggyilkolta.) Gyakran új mondatot kell kezde­nünk vonatkozó mellékmondat he­lyett: Pl. „Nyári lakást béreltem egy kis villában, amelynek ablaka a búzaföldekre nyílt.” (Magyarosan: Nyári lakást béreltem egy kis villá­ban. A lakás ablaka a búzaföldekre nyílt.) „Ritka alma, kiben féreg nincsen” — mondja egyik közmondásunk. Szó katlan, hogy ebben a közmondásban tárgy nevét helyettesítjük olyan vo­natkozó névmással, amely csak sze­mélyre vonatkozhat. Ez a közmondás a régi nyelv és a mai nyelvjárások egyik sajátságát őrzi. A köznyelvben a személyre vonatkozó aki és az ál­latra, tárgyra, gyűjtő vagy elvont fo­galomra vonatkozó ami felcserélése helytelen. Hibát kivetünk el tehát, ha így beszélünk: „Hol van az a csomag, akit te hoztál?” A nyelvművelők szinte napjainkig szigorú különbséget tettek a dolgok és tárgyak nevét helyettesítő amely és ami között. Azt tartották, hogy az amely már ismert, meghatározott do­logra vonatkozik, az ami pedig meg nem határozottra. Pl. „Hol az a pat­kó, amelyet az úton találtunk?” — ebben a formában helyes, mert az előző mondatból világosan tudjuk, hogy a vonatkozó névmás mely do­logra utal. „Megírt mindent, amit lá­tott”, — itt határozatlanságban ma­radunk afelől, hogy a mindenen mit értünk, ezért az amit használata he­lyénvaló. A mai nyelvhasználat azon ban mást mutat. Mind az irodalmi, mind a köznyelvben az ami egyre inkább kiszorítja az amely vonatko­zó névmást. Lássunk erre néhány irodalmi példát! Petőfi így ír: „Te koszorúját eltép­ted honomnak, Ifjú reménye mit fe­jére tett.” (Búcsú 1844-től.) „Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le.” (Egy gondolat bánt engemet...) „Véres napokról álmodom, Mik a vi­lágot romba döntik,” (Véres napok­ról álmodom.) Aranynál is előfordul: „S döbbenve ismerek fel rajzomon Egy-egy vonást, mit szellemujja von” (Emlények.) Versben ez a felcserélés a rímelés­sel és szótagszámmal magyarázható, de prózai szövegben is előfordul. — „Voltak gonosz, makacs betűk, ame­lyek nem akartak szót fogadni taní­tómesteremnek se és voltak kedve­sek, derék, barátságos betűk, ami­ket az én ügyetlen ujjaim is egy­szerre elő tudtak hívni.” (Móra F.: Kincskereső kisködmön.) ( .....törött ed ény mindig lakik ott, amiben ételt vittek ki az aratóknak s eltörött.” (Móricz Zs.: Árvácska.) Pontos és igényes fogalmazásun­kat dicséri az írott szöveg, ha kü­lönbséget teszünk az amely és ami között. Nincs jogunk azonban fel­szisszenni, ha valaki írás közben né­ha amit használ az amely helyett, így is helyes tehát: Hol az a bot, amit vasárnap a Mecseken faragtál? Végül néhány szót kell szólnunk a vonatkozó névmások rövidebb és hosszabb alakjáról: ki, mely, mi — aki, amely, ami. Melyiket használ­juk? Ma már nem így beszélünk: „Az az ember, ki keresett; azt mondom, mit akarok,” stb. Kimondhatjuk-e ennek alapján ítéletünket, hogy az egyszerű ki, mely, mi régibb alak használata helytelen, az összetett aki, amely, ami a helyes? Akkor legjobb íróinkat és költőinket is el kellene ítélnünk. Pl.: „Legyek fa, melyen villám fut keresztül.” (Petőfi: Egy gondolat bánt engemet...) „Alázását, ki oly bűnösen tűrte, Lázad hát már az élet alágyűrt je”, (Ady: A magyar tanítókhoz.) „Kik hiúnak és kevély- nek — Tudom, boldognak is vélnek”. (Arany: Epilógus.) „Ki kutyával ját­szik, bot legyen kezében.” (Közmon­dás.) A vonatkozó határozószókat a mindennapi beszédben is szoktuk rö­videbb alakjukban használni: „Ak­kor eszik, mikor ráér.” „Míg élek, nem felejtem el.” Az amely, ami felcserélését, s a rövidebb ki, mely, mi alakok hasz­nálatát kárhoztató ítéletünk kimondá sa előtt vessünk számot a nyelvfej­lődéssel, a nyelvi tényekkel, akkor nem leszünk vaskalapos nyelvműve­lők! NEMES ISTVÁN Szabad Egyetem Pécsett Október elsején egyéves Szabad Egyetem nyílik Pécsett, ahol a tár­sadalom és természettudomány egyes ágait népszerű szemléltető előadá­sokban tudományos színvonalon is­mertetik. Az előadás anyaga módot ad arra, hogy a hallgatók általános műveltségüket megalapozzák, kiegé­szítsék és továbbfejlesszék. A Szabad Egyetemnek két tagoza­ta van: 1. Társadalomtudományi, 2. Természettudományi tagozat. Mind­két tagozaton négy-négy tantárgy szerepel. A társadalomtudományi tagozaton: irodalomtörténet, történelem, képző­művészettörténet, zenetörténet. A természettudományi tagozaton: csillagászat és földrajz, fizika-kémia és földrajz, biológia és egészségügy, agrártudomány. \ / nkStHráló­— Az előadók: megyénk tudósai, szakemberei. A Szabad Egyetem bármely sza­kára iskolai végzettségre való tekin­tet nélkül minden dolgozó jelentkez­het. Részvételi díj tárgyanként húsz forint. A tanulmányi időszak végén a Szabad Egyetem hallgatója a vá­lasztott tárgy előadásainak rendsze­res hallgatását tanúsító bizonyít­ványt kap. Az érdeklődők a Baranyamegyei és Pécs Városi Tanács Népművelési Osztályán, a Társadalom- és Termé­szettudományi Ismeretterjesztő Tár­sulat megyei szervezeténél és a Du nántúli Tudományos Intézetnél kap­hatnak felvilágosítást és jelenthetik be részvételüket. Jelentkezés határideje augusztus 31 munkás­Zo.tnn Anyakönyvi hírek S^LCTlEK: Német Ferenc, Szőke Ágnes, I nár és Dulánszky Ágnes előadó. Sípos József I ona, I vájár és Győrkő Julianna, Herendi Jenő szövetkezeti árukísérő és Bonyár Mária, Bozzay József tanácsi előadó és Szigcthy Margit főiskolai hallgató. Vén Sándor gép­kocsivezető és Boros Julianna, Balog József adminisztrátor és Bárány Ibolya szálló gondnoka, dr. Öss és Városi Terézia pénztígvi előadó, Kiss Miklós rakódómunkús és Horváth Irén, Né­meth János ácssegéd és Pölöskei Anna, Fe- ies-Tóth Gábor államvasúti fűtő és Pintér Erzsébet. Tóth Albert katona és Kis-Tóth Magdolna. MEGHALTAK: Kiss Lajos 61 éves, Keresz­tes József 82^ éves, Kárpáti Jánosné 30 éves. Sipos Mária 2 hónapos, Gurdics Mária 3 hónapos, Dobszai Istvánná 88 éves. Göndör Katalin 2 éves, Hau.ser Istvánná 75 éves, dr Bányai Antalné 50 éves, Imre Dezső 64 éves, Fazekas Mihály 72 éves, Kovács Fe- rencné 70 éves, Reichenauer Imréné 74 éves* Szabó Zsuzsanna 3 hónapos, Kiss Ágnes 1 honanos, dr Varga Károly 76 éves. Szabó Mihályné 62 éves, Bohár János 86 éves, Jordan Imre 50 éves, Tóth Ernőné 57 éves, Botykai István 80 éves, Cüvek Ferenc 1 na­pos. Nagy Sándor 49 éves, Riha Emil 2i éves, Ncndtvieh Andorné 82 éves, Kuzl Er- nőné 67 éves, Pál Jánosné 62 éves, Tisza falvi János 60 éves, Pető Sándor 64 éves, Prei- singer Ede 79 éves. dr Bándi éves, Blazsek Imre 36 éves. Nagy Gabriella, Rábai Éva, Varjú Ilona, Németh Zoltán, Marján Róbert, Kroumann Ildikó, Szalma Tamás, Kajsza Endre, Me- zőfi Tibor, Forál Andor, Garai Éva, Pápai Eleonóra, Schweiczer Ilona, Kaszti Árpád, Kamcnár József, Szabó Mátyás, Nagy János, Radó Erzsébet, Szentéi László, Márkus Er­zsébet, Miseki Tibor, Barent Ferenc, Rácz Éva, Tárkányi Ágnes, Fcjes-Tóth Gábor, Balogh Zoltán,, Szántó János, Kolompár Elvira, Szomor Magdolna, Györck Ilona, Hajós Klára, Márkus Mária, Molnár Ágnes, Bacher Anna. Rameisl János Kovács Gab­riella, Horváth Márta. Kemény János, Hor­váth Tamás, Orsós János, Tóth-Pál Gizella, Zimmer Ilona, Pinke Sándor, Komáromi 'Zsuzsanna, Horváth Zoltán, Eszik Lajos, Hárs Zsuzsanna, Ambrus Mihály, Margittal Marianna, Varjú Mihály HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Nebel Károly dohánygyári munkás és^ Szabó Erzsébet do­hánygyári munkásnő. Fuchs Ádám szabóse­géd és Dechant Erzsébet. Horváth Ferenc adminisztrátor és Papp Ibolya eladósegéd, Kovács József katona és Begánv Etelka, Ge­rencsér Imre vámhivatali beosztott és Mer- sio'h Cecilia adminisztrátor, Kordák Etíe szénbányái vonatfékező és Vizkeleti Mária* Báki Dezső vájár és Nagy Vilma élelme­zési kézileány. Nagy István vájár és Szicher Mária szövetkezeti segédmunkás, Cl) rüszt Mihály bányacsillés és Tóth Anna étter­mi felszolgáló, Farkas György testnevelő ta­Ferenc 50 Augusztusi országos vásárok T Baranya megyében augusztusban a következő helyeken tartanak orszá­gos állat- és kirakodó vásárokat: — augusztus 1-én, vasárnap Pécsett, 3-án Sellyén, 4-én Himesházán, 6-án Kaposszekcsön, 7-én Vajszlőn, 8-án Mohácson, Siklóson és Szigetvárott, 9-én Dunaszekcsőn és Szentdénesen, I2-én Mágocson, 13-án Bogdásán, 20—21-én Pécsett az ünnepi vásár, 25-én Vásárosbécen, 31-én Sásdon, Az augusztus 20—21-i pécsi ünne­pi vásárral egybekötött állat- és ki­rakodó vásár miatt elmarad az aug. 16-i mecseknádasdi, 17-i szabadszent királyi, 19-i kémesi és szentlőrinci, a 20-i gyöngyösmelléki, 22-i görcsö- nyi és 23-i pécsváradi országos vá­sár. Az elmaradó vásárok helyett az illetékes szervek később meghatáro­zandó időben pótvásárok tartását en­gedélyezik majd. A városi tanáé, merígazdasáji osztálya felhívja a város területén lévő vállalatok és egyéb szervek figyelmét, hogy az 1954. év őszére szükséges gyümölcsfa, szőlőolt­vány és szamóca-palánta, továbbá díszfa és díszcserje szükségletüket tájékoztatásul már most jelentsék be közvetlenül a Szőlőolt- vány- és Facsemete Forgalmi Vállalathoz (Budapest, Rottenbiller-u. 33t sz.) hogy az igényeket a vállalat előjegyzésbe vehesse. Az igénybejelentés egy másolati példánya megküldendő a Megyei Tanács VB Mező- gazdasági Osztályához. Felhívja továbbá a város ^dolgozóinak figyelmét, hogy az 1954. év őszére szükséges gyümölcsfaoltvány- szükségletet 1954. augusztus hó 20 ig a vá­rosi tanács mezőgazdasági osztályán (fél emelet 23.) jelentsék be. A megyei női kosárlnbdaválogntottak torn íján resztvett a francia szakszervezeti vá­logatott FSGT női csapnia is. Felvételünk az FSGT—Baranya mérkőzés egyik jelene­tét ábrázolja. A francia Frolich és a Bara uya-Győrmegyei Farkas harcoluak ti lab­dáért. A háttérben a francia Jackveslie figyeli a játékot. WASÁ\Ö^IN!^P>ll SP©l^lfIMiySOR eteor—Villány, Sellye 17, 5etőfi, Vasas" II. 17,' megyei II. osz- jnoki mérkőzések. — Budapest II.—- júsági válogatott mérkőzés, Verseny­Labdalúgás: Pécsi Traktor—P écsi Vasas Porcelángyár-pálya 8.30, Szászvári Bánvúsz — Komlói Építők. Szászvár 17.30, Hidasi Bá­nyász-Szigetvári Kinizsi, Hidas 17.30, Mo­hácsi Petőjli—Mecsekszabolcsj Bányász, Mo­hács 17, Véménd—Pécsi Építők, Veméiül 17, megyei I. osztályú bajnoki mérkőzések. — Sásd—Dózsa II., Sásd 16.30, Szentegát— Sellyéi Dózsa, Szentegát 17.30, Pécsi Szikra —Beremend, Pécs Szikra-pálya 18, Sellyéi Vörös Meteor—Villány, Sellye 17, Vasas II. — Pécsi Petőfi, Vasas II. 17,' megyei II. osz­tályú bajnoki mérkőzések. — Budapest II.— l’oína ifjúsági válogatott mérkőzés, Verseny­utca 18, Budapest IÍI.—Baranya ifjúsági válogatott mérkőzés, Székesfehérvár 18. Kerékpár: Baranya—Tolna megyék közötti országúti kerékpáros csapatverseny. Rajt és cél; pécsújhegyi kultúrház előtt. ‘ Indítás. 8 * MOHÁCSI PETŐFI—MOHÁCSI VÖRÖS METEOR 7:0 (2:0). Mohács, 400 néző, vezet­te: Perjési. Az árvízkárosultak javára ját­szott^ barátságos mérkőzés különösen első félidőben hozott jó játékot. Góllövők: Mercz 3, Halenna 2, Késity II. és Heim II. 1—1. Jók Mercz, Schwáb, illetve Bende és Müller * A VILLANYI JÁRÁSI SZP ART AKI A- DON 68 versenyző indult el. A versenyt jó rendezésben bonyolították le. Az egyes számok győztesei: Férfi számok: 100 ni: Merk István (Villány) 11.9. 1000 m: Vicencz Ottó (Villány) 5:14.2. Magasugrás: Czenie Lajos yVillány' 155. Távolugrás: 564. Grá­nátdobás: Deák Pál (Villány) 51.70. Súlylö­kés: Czente Lajos (Villány) 9.12. Női szá­mok: 100 m.: Grassi Erzsébet (Villány) 15. 500 m.: Czettl Gizella (Magyarbóly) 1:56. Magasugrás: Katona Anna (Magyarbóly) 125. Távolugrás: Grassi Erzsébet (Villány) 595, Gránátdobás: Greiner Mária (Villány) 32. Súly lökés: Greiner Mária (Villány) 7.62. * A MOHÁCSI járás szpártákiád verse­nyét a Mohácsi Petőfi újonnan rendbehozott atlétikai pályáján tartották meg. Több mint 250 férfi és 26 nő versenyző vett részt « versenyen. Igen sok néző volt kíváncsi « falusi fiatalok küzdelmére. (A versenyt ez atlétikai társadalmi szövetség és a szpár- tákind rendezőbizottsága jó rendezésben bo­nyolította le.) Mudrány István és Tolnai Dávid jó munkát végeztek a rendezés te­rén. Győztesek, férfiak: 100 m: Senner János (Lánycsók) 12 6. 1000 m: Rebényi Já­nos (Boly) 3:00, gránát: Takács József (Mnjs) 67.50. súly: Scheib! János (Töttös) 10.43, távol: Hess Pál (Kisnyárád) 543, ma­gas: Takács József (Majs) *150, gyaloglás: Salvai József (Dunaszekcső), röplabda: Boly csapata, kerékpár: Hirschinger József (Bár). Nők; 100 m: Bori Margit (Boly) 15 4, 500 m: Tóth Kínra (Dunaszekcső) 1:40, gyaloglás: Bori Margit (Boly), távol: Rótt Elza (Bolyt is: Tóth Dóra 120, súly: Tóth gránát; Tóth röplabda: Boly 430 magas: Klára (Dunaszekcső) 8 91, Klára (Dunaszekcső) 3820. csapata. A német sport egységéért és szabadságáért A német nép legfőbb érdeke Németország­nak^ békés és demokratikus alapelveken tör­ténő egyesítése. Ezt a célt szolgálja a német sport egységének és szabadsagának a hely­reállítása is. A Német Demokratikus Köztársaság sport- szervezetei és nyugatnémetországi sportolók többsége is töboszór inegKisereitéK,, Hogy a nyugati megszálló hatalmak és az Adenauer-klikk által történt kettészakí- tása és a német egység ellenségei által támasz­tott akadályok ellenére is keresztülvi- gyék az össznémet sportérintkezést. A Német Demokratikus Köztársaság és Nyu. gat-Németország sportolóinak ezek a fárado­zásai nem is maradtak eredménytelenek. így a Német Demokratikus Köztársaság II. téli sportversenyeire 1951-ben Nyugat-Német- orszúgból is a sportolók százai jöttek Óber- hofba és ott, mint aktív sportolók, vagy mint vendégek részt vettek a versenyeken. Az oberhofj rendezvényeken történtek az első össznémet megbeszélések a Német De­mokratikus Köztársaság és Nyugat-Németor­szág sportolói között. Megtárgyalták azokat az intézkedéseket, melyek a Német Demo­kratikus Köztársaság és Nyugat-Németország között az élénk és akadálytalan játék- és sportérintkezést lehetővé teszik, s az egyes sportágakban össznémet versenyeket és já­tékszabályokat dolgoztak ki. A mindjobban erősödő össznémet sportérintkezés, valamint Kelet és Nyugat németjeinek tárgyalásai és egyetértése azonban szemet szúrt a Nyugat- Németországban ismét hatalomra jutott mo­nopolistáknak és' militaristáknak, ők nem akarják, hogy német a némettel békésen sportoljon és hazájuk egységének helyreállí­tásáról beszélgessen, haneip azt kívánják, hogy n nyugatnémet sportolók a Szov­jetunió. n népi demokratikus országok és n Német Demokratikus Köztársaság elleni háborújuk előkészítése céljaira álljanak készen. Az össznémet sportérintkezést megszakítot­ták és megszületett az obprwescli határozat, mely a nyugatnémet sportolóknak megtiltja, hogy^ összejöjjenek a Német Demokratikus Köztársaság sportolóival és sportversenyeken mérjék Össze tudásukat. E szégyenletes ha­tározatokat azonban az egész Németország sportolóinak erőteljes tiltakozására fel kellett függeszteni. Egész Németország sportolóinak nyomása arra kényszerítelte a nyugatnémet sportszövetség és a nyugatnémet szakegyesü­letek funkcionáriusait, hogy egv asztalhoz üljenek n Német Demokratikus Köztársaság sportfunkcionáriusaival és tárgyaljanak az össznémet sportérintkezésről és e tanácsko­zás eredménye volt 24 sportág 1953. és 1954. évi találkozása. A húsvéti ünnepek beszédes bizonyítékai voltak a német spor­tolók akaratának, az össznémet sport egysé­ge és szabadsága mellett. Az ünnepeken öt­száznál több nemzeti sportrendezvény volt, melyek legnagyobb részben a Német Demo­kratikus Köztársaságban folytak le. A Németország mindkét részéből érkezett sportolók között élénk megbeszélések voltak a Német Demokratikus Köztársaság sportjá­nak fejlődéséről és követelményeiről, valamint a ^ sport helyzetéről Nyu- gat-Németorszúgban. A nyugatnémet sport- barátok ismételten megállapítják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság sportolóinak minden lehetőséget meg­adnak sportbeli fejlődéshez. Teljesen ingyen rendelkezésükre állanak a legjobb sporttelepek, eszközök és edzők. Ezenkívül tudományosan is képezhetik ma­gukat és tudásuknak megfelelő képesítést szerezhetnek. Nyugatnémet sportbarátaink közük, hogy nekik gazdasági nyomorral és munkanélküli­séggel kell küzdeniük. Sok nyugatnémet sportgyesiilet, különösen a kisebbek és kö zépnagyok, de már sok nagy sportegyesület is pénzügyi összeomlás előtt áll. M^indany- nyian a „mecénások“ pénzügyi támogatásá­tól függenek, akik rendesen kereskedők, gyárosok és más kapitalista elemek. Az egyesületek pénzügyi bevételeit gyakran le­foglalják. mert nem bírjak megfizetni az adókat és a sporttelepek vagy csarnokok rájuk kivetett bérleti díját. Vannak esetek, hogy a sporttelepeket bér­beadják építési vállalkozóknak lerakodó helyül, mint ez nemrégen Hannoverben és más nyugatnémet városokban is megtörtént. A Német Demokratikus Köztársaság üzemi sportegyesületei és sportolói azzal segítik a nyugatnémet sportolók küzdelmét, hogy a játékszcrződéscK megkötésénél különösen kedvező feltételeket biztosítanak nekik. A Német Demokratikus Köztársaság sportolói megtehetik ezt, mert a Német Demokratikus Köztársaság kormánya támogatja a demo­kratikus sportmozgalmat. Az össznémet sportrendezvények, megbe­szélések és összejövetelek hazánk ketté- szakítóira é$ az új háború szószólóira naponta új súlyos csapásokat mérnek. A nyugatnémet sportolók mindig erőtelje­sebben követelik sport funkcionáriusaiktól, hogy ugyanolyan jó feltételeket teremtsenek a sport gyakorlására, mint amilyenek a Német Demokratikus Köztársaságban vau- nak. A Bambergben 1954. márciusában rendezett birkózóver- se nyékén & nyugatnémet résztvevők azt mondták. hogy a Német Demokratikus Köztársaságban a versenyeket jobban szer­vezték meg, mint Nyugat-Németországban és a versenyek sportszempontból is jó feltéte­lek között folytak le. A legközelebbi ossz- nérnet birkózóversenyeket tehát csakis a Német Demokratikus Köztársaságban ren­dezhetik. Sok nyugatnémet sportoló erélyesen állást foglalt a Nyugat-Németországban ismét bevezetett hadkötelezettség és az „Európai védelmi közösség" ellen és követelte Német­ország demokratikus alapelvek szerinti új­raegyesítését. így nyilatkozott például Ret­ter, a stuttgarti labdarúgó sportegyesület c;Jyik válogatottja is. Nyugat-Németország számos sportolója politikai menedékjogot kér a Német Demokratikus Köztársaság kormányától, mert nem akart az újjáéledt német militariznius laktanyáiba bevonulni és tömegsírban végezni az életét. Békében és jólétben akarnak élni, olyan viszonyok közt, melyek sporttevékenységük fejlődését bizto­sítják. A nyugatnémet „sportvezetők” most azzal foglalkoznak, hogy milyen szer­vezete legyen a nyugatnémetországi zsoldos hadsereg sportjának? így a nyugatnémet sportszövetség 1954. február 6 és 7-i értekez­letén elhatároztak, hogy Dftumcnak, a nyu­gatnémet sportszövetség elnökének vezeté­sével bizottságot alakítanak, melynek az lesz a feladata, hogy a bonni zsoldos hadsereg sportját megszer­vezze és a nyugatnémet sportolókat egy új háhorúra előkészítse. A nyugatnémet sportolók most az előtt a választás előtt állnak, hogy vagy a hadi­sportot és remilitarizálást választják, melv a háború útját egyengeti, vagy a németet eg'ymásközti megértését és a baráti kapcso­latokat a világ minden békeszerető népével, vagyis a béke útját. A nyugatnémet sportolók —- és ebben biztosak vagyunk — a béke, az egység és szabadság útját választják. — Pécs városi tanács mezőgazda­sági osztálya felhívja azokat a dol­gozókat, akik cséplómunkára vállal­koznak, hogy jelentkezzenek a ta­nácsház félemelet 23. szobájában hét­főn 8 órától. — Bábelőadás lesz vasárnap délelőtt fó) 11 órakor a Doktor Sándor Kultúrottho*­Belópódíj fU

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom