Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-08 / 187. szám
4 NÄPCÖ 1954 AUGUSZTUS 8 A hásságyi cséplőbrigád KÉSZÜLJÜNK FEL A TÉLRE! Csatlakozzanak minél többen a százméteres feltárási mozgalomhoz! Irta: MOLNÁR ISTVÁN, kétszeres sztahanovista vájár, országgyűlési képviselő Pártunk és kormányunk eddig is nagy gondot fordított szénbányászatunk fejlesztésére. Ezt talán mi, komlói bányászok tudjuk a legjobban. örömmel olvastam a múlt vasárnapi „Szabad Nép'‘-bem Gerő elvtárs „Készüljünk fel a télre ' című cikkét. A cikk rámutat arra, hogy minden bányásznak még jobban kell dolgoznia azért, hogy a népgazdaság minaen területén — családi házaiktól a kórházakig, iskoláiktól a gyárakig — kielégíthessük a szénszükségletet. Már több, mint tíz éve vagyok bányász. Tíz év alatt nagyon sóik tapasztalatot szereztem. Ha bányászatról beszélünk, önkéntelenül mindenki szénre, feketearcú emberekre gondol, ugyanakkor sokan megfeledkeznek arról, hogy magát a szén fejtését igen sok más munka előzi meg: az aknamélyítés, a szénvagyon feltárása, új fejtési frontok előkészítése. E fontos munkálatok tervszerű és időben való elvégzése nélkül hiába beszélünk mi termelékenység emeléséről, önköltségcsökkentésről — elflbb-utóbb akadozni fog a dolog. Mint kétszeres sztahánovista vájár, a szézméteres feltárási mozgalom szervezője, szeretném elmondani tapasztalataimat, annak érdekében, hogy minél több bányász megismerje a mozgalom lényegét, minél többen csatlakozzanak, kövessék brigádom példáját. Hogyan született meg a Ézázméteres mozgalom? Máról holnapra nem született meg a 100 méter, de munkateljesítményünk állandó fokozásával, a szükséges műszaki feltételek biztosításával, a helyes munkamódszerek meg választásával eljutottunk odáig, hogy a célul kitűzött 100 métert több hónapja nemcsak teljesítjük, hanem túl is szárnyaljuk. Ha valamelyik brigád bekapcsolódik a 100 méteres mozgalomba, nem jelenti azt, hogy még abban a hónapban minden körülmények között a 100 méter vágatot ki is kell hajtania. Nem. A megindulásikor elég annyi, hogy a brigád előirányzatát teljesítse. S azután hónapról-hónapra többet. Mi is így kezdtük. Nekünk sem sikerült egyszerre a 100 méter. De nem adtuk fel a harcot. 1962 júliusában An- na-áknán a műszak, feltételek mesz- szemenő biztosítósával, Póra Jenő főakmász közreműködésével már 123 méteres teljesítményt értünk el! Ez a teljesítmény minőségi szempontból még nem volt kielégítő. Azonkívül nem Is sikerült mindig megismételni teljesítményünket. Kedvünket azonban nem vesztettük el. Az volt a jelszó, ha sikerült egyszer, máskor is fog. Arra törekedtünk, hogy a nehézségeket leküzdjük, a hibákat kijavítsuk és újabb győzelmeket érjünk el. A 100 méteres mozgalmat jó gépek nélkül nehéz volna elképzelni, de olyan dolgozókra is szükség van, akik nem idegenkednek az újtól, akik a rendelkezésükre bocsátott gé_ pék kapacitását igyekeznek a lehetőségek szerint teljesen kihasználni. Ezt tesszük mi is. A sok bányászati gép közül egyet kívánok kiemelni, éspedig a gyors és eredményes elővájási és feltárási munkák legfontosabb gépét. — a rakodógépet. Évek óta dolgozom egy PML 5-ös rakodógéppel. Ez a gép segített hozzá, neki köszönhetjük azt. hogy sikerült megvalósítani a 100 méteres vágathajtást, hogy tervünket nemcsak teljesítjük, hanem minden hónapban messze túl is szárnyal juk. Talán furcsán hangzik, hogy ennyire dicsérem a gépet, akkor, amikor legfőbb érték az ember. — Kétségtelen, hogy az is, de minden ember értékét az adja meg, mennyit tesz a szooialista építőmunkában. Az pedig ma már minaen bányász előtt világos, hogy a gépesített ember teljesítménye lényegesen túlszár nyalja a kézi erővel dolgozó ember teljesítményét. Ahhoz, hogy a gépek teljesítőképességét kellőképpen kihasználhassuk, legelső feltétel a jó és hiánytalan felszerelés és a munkafolyamat szakszerű megszervezése. Most pedig vegyük sorban mindazokat a munka, mozzanatókat, melyek az elővájási és feltárási munkáknál szerepelnek. — Nehéz megkülönböztetni fontosság szempontjából egyiket a másiktól, mégis előtérbe kell helyeznünk a fúrást. Mit kell figyelembe venni a fúrásnál ? Legfontosabb a fúrólyukak helyes telepítése. (A fölöslegesen fúrt lyuk időveszteséget jelent.) Ez a munka igényli a legnagyobb körültekintést. Második: az anyagnak megfelelő fejű fúrókat alkalmazzunk. Komlói viszonylatban az a meglátásom, hogy a dolgozók általában legszívesebben a vidia-fúrókat használják, mert élettartamuk hosszabb, mint a másik fú- rószáraiké. A cél az, hogy mindig olyan fúrót alkalmazzunk, amellyel a leggyorsabban lehet a fúrást, elvégezni. Közepes anyagban például vidía-fúróval percenként 7—8 centi- méteres előrehaladással lehet számolni, ezzel szemben a „csillag", vagy „z*'-élű fúróval ennek a teljesítménynek a kétszerese Is elérhető. Fontos a fúrólyukak hosszának megállapítása. Ez függ a kőzet minőségétől, a sürített levegőellátástól és attól is, nem utolsósorban, hogy milyen üres csillekészlet áll a csapat rendelkezésére. Fontos szempont itt még az, hogy a lövés hogyan dolgozik az anyagban. Ezen szempontok figyelembevételével kezdhetünk csak a fúráshoz. Négy fős telepítés esetében legalább három fő fúrjon, a negyedik pedig a repesztéshez szükséges kellékeket készítse elő. Gondoskodjék folytatáshoz szükséges anyagról, ellenőrizze a repesztŐvezetéket, a biztosításhoz szükséges faanyagot szállítsa be és gondoskodjék ürescsillékről. Folyamatos munkánál a fúrást a lerepesz- tett készlet tetejéről egy dolgozó kezdi végezni, míg a másik három már a rakodásnál dolgozik. Előnye ennek az, hogy nem kell a felső lyukak lefúrásához állást építeni. Vigyáznunk kell továbbá a fúrásnál arra is, hogy a betörési lyukak hosz- szabbak legyenek. Ennek előnye, hogy homorú lesz a vájvég és a fúrólyukak szabad felületen dolgozhatnak. A fúrás utáni művelet a robbantás. A lyukak kifuvatása után a töltést a csapatvezető és a lőmestervég zi, a csapat egyik tagja végzi el a fojtást. (Kóta-féle homokpuskával.) A harmadik a kapcsolást végzi, a negyedik pedig a szerszámokat szállítja el a vájvégről. A robbantás után a füstrevárás ideje alatt étkezik a csapat és a még hiányzó üres csillék beszállításai végzi el. Rakodás és szállítás: a csapatvezető lekopogtatja mindenekelőtt a főtét és azt biztosítja. — Majd — mint előbb említettem, — a felső lyukak lefúrásához kezd. Hárman pedig a rakodást végzik. Fontos, hogy egy lerepesztés készletének a kiszállításához elegendő ürescsille álljon a csapat rendelkezésére. Csilleváltás ideje alatt a lapátológép kezelője az oldal egyengetését végzi és közben elkészíti a gyámlyukakat. A készletet nem szállítjuk ki teljesen, mert a biztosítás kitömedékeléséhez még anyagra lehet szükségünk. Biztosítás Biztosítás alatt értjük egy vágat ideiglenes, vagy végleges beácsolá- sát. A biztosításnál fokozott gonaot kell fordítani arra, hogy a munkahelyen a kőzetnek milyen nyomására lehet számítani. Azonkívül fontos az oldalaknak és a főtének — különösen vonatkozik ez a nem állé- kony anyagokra — tökéletes el-béle- lésére. A beépített ácsolatot minden alkalommal kifeszkézzük. Fontos szerepe van a feszkézésnek az ácsola- tok életében, egyrészt azért, mert a kífesakézefct ácsolatot a megmozdult kőzet nehezebben mozdítja el, másEbben az egyébként is poros utcában már egyáltalán nem lehet szellőztetni. Az ottlakók akiknek munkahelye, mint például az újhegyi szénmosó és erőmű vagy a Kokszművek, amúgy is egészségtelen, lakásuk ablakait is kénytelenek állandóan csukva tartani és szellőzetlen lakásban pihenni. Az Előd-utca végért van a téglagyár, ahova éjjel-nappal gép- és lófogatú kocsik hordják a meszet és követ. Elképzelhető mekkora a por. Még 1953. februárban a Kokszműveknél tartott tanácsülésen kértem részt azért, mert a lövés lényegesen kisebb mértékben okozhat kárt az ácsolaton. A mi brigádunk a fesz- kéket még külön ki is kapcsolja, ami a kőzetrázkódás következtében történhető leesését megakadályozza. A jó munkaszervezéshez tartozik, hogy minden olyan mellék- munkát, amely a munkahely életéhez tartozik, a munkamenet folytonossága köziben végezzünk el. Fúrás közben például két ember vasutat fektet, ácsolás közben két ember sűrített levegőcsövet hosszabbít. A jó munkaszervezéshez hozzátartozik a melegcsákányváltás is. Az egymást felváltó vájárok a munkahelyen beszélik meg a munka további menetével kapcsolatos tennivalókat. A munkahelyen mindenkor a legnagyobb rend legyen. A gépeket használat után kellő ápolásiban részesítsük és mindenkor a megszokott helyén tartsuk. A műszaki feltételek hathatós biztosítása mellett a csapatnak elsőrangú érdeke, hogy a gépeit szerszámait mindenkor rendbentart- sa. A meghibásodott vagy hasznavehetetlen szerszámokat a csapat minden műszak végén vigye lei a műhelybe, javíttassa meg vagy cserélje ki új szerszámokra. Szükséges, hogy a csapat minden egyes tagja a csapatvezetőtől kapott utasításokat fenntartás nélkül tudomásul vegye és azokat maradéktalanul végre is hajtsa, lehetőség szerint mindenki a megszokott munkáját vé gézzé és kézre dolgozzon társainak. Egy összhangban dolgozó csapatnál felesleges beszélgetésnek és ide-oda való járkálásnak helye nincs. Ennek érdekében minden elővájási és feltárási munkánál, ahol hosz- szahb vágat hajtásáról lehet szó, le alább minden 100 méteren olyan kettős vágány létesítése szükséges, amelyen egy műszak termelésének elszállításához szükséges ürescsllle- készlet tárolható. Ezzel megrövidítjük a szállítást, lerövidítjük a rakodási időt, ami nagyban növeli a termelékenységet. Mindemellett egy pillanatra sem szabad megfeledkezni a biztonság szigorú betartásáról, a minőségi követelmények betartásáról. Legutoljára hagytam az egyik legfontosabb dolgot, ami lényegében a jó munkaszervezés elengedhetetlen feltétele, ez pedig az, hogy a csapat minden egyes tagja mindenkor — a hónap első napjától az utolsóig ismerje a csapat előirányzatát, vállalását, nemcsak havi folyóméterben, hanem ennek napi, sőt műszakonkénti felbontásában is. Ha ez így van, akkor a brigád ellenőrizheti, hol tart a nyolc órai munkaterv teljesítésében, milyen mértékben teljesítette, vagy teljesítette túl tervét. A százméteres mozgalom eddigi eredményei legyenek lelkesítői minden elővájási és feltárási bányásznak. Szénbányászatunk jövője attól függ, hogy e fontos munkahelyek mennyire tudják követni a széntermelési tervek végrehajtását. Valamennyi bányász tudja: nemcsak Komlón, de megyénk összes bányáiban — a tervteljesítés lemaradását leginkább a megfelelő számú és minőségű fejtési frontok hiánya, a meg lévő szénvagyonok feltárási munkálatainak lassúsága okozza. Ez állapotok megszünteté-p. - rajtunk, elővájási és feltárási bányászokon múlik. Rajtunk múlik elsősorban, hogy Gerő elvtárs cikkének szellemében mi is alapos munkával, a gépek maximális kihasználásával, a műszaki vezetés megjavításával, szerve- .zettebb munkával érkezhessünk el az idei télhez. Éppen ezért: • Fel e nemes munkaversenyre, a 100 méteres mozgalom sikeréért, a magyar szénbányászat előtt álló feladatok maradéktalan végrehajtásáért, a még szebb és boldogabb életért! az utca portalanítását. Dulánszki főmérnök elvtárs ezt meg is ígérte és érintkezésbe lépett az Útfenntartó Vállalattal. Azt mondták, hogy olajat nem tudnak szerezni, de valami más módszerrel meg fogják csinálni. Intézkedés azonban még a mai napig sem történt. Kérem az Útfenntartó Vállalat vezetőségét, minél előbb kezdjék meg a munkát a dolgozók egészsége érdekében. GAL JANOS, Pécsi Kokszmüvek dolgozója, l\fagy József elvtárs, a kozármis1 ' lenyi gépállomás traktorosa Hásságyon csépeli az egyénileg dolgozó parasztok gabonáját. Néhány napja levelet küldött szerkesztőségünknek. örömmel írta, hogy 107ties gépének csupán 76 mázsa gabona a napi normája, de minden nap száz mázsán felül csépelnek. Egyben ígérte, hogy tíz százalékos üzemanyagmegtakarítással a legtöbb gabonát csépeli a megyében és a szem- veszteséget a legalacsonyabbra csökkenti. Hogy az országos versenyben is az elsők közt akarnak lenni, ci2t már személyesen mondta el, amikor meglátogattuk. Fáradhatatlanul dolgoznak most a szérűkön. Nem sokat beszélnek, mert igen-igen sürget a munka, úe néhány szavuk is határozott, nyugodt, mint akik biztosak sikerükben. Van rá okuk. ötödikén ezt írták a versenytáblára: „Elcsépeltünk 1036 mázsa 66 kilót“, majd rövid számolgatás után Nagy elvtárs még utána írta: „244 százalék." Nincs nap, amikor ne kétszeresét teljesítenék az előirányzatnak. Két ember helyett dolgoznak valamany- nyien. Nagy elvtárs nem kis örömre,el újságolja, hogy néavszeri huza- tással is naponta 130—135 mázsa gabonát csépel. Es nincs itt semmiféle titok, semmi utolérhetetlen. PonioMég búgnak a cséplőgépek a szentlőrinci, kacsótai és csonkamindszenti szérűkön, de az országúton már sűrűn jönnek a telt zsákokkal megrakott szekerek. A szentlőrinci termény raktárba igyekeznek az államnak és a gépállomásnak járó résszel. A csúcsforgalom délután négy órakor kezdődik. Egymásra várnak ilyenkor a gazdák, pedig Boros József szinte futva hordja a zsákokat. Zsákolni csak a földszinten szoktak, a 160 vagonos magtár emeleteire a felvonón szállítják a gabonát. A terményátvevő, Máthé Zsigmond már 1949 óta ezzel foglalkozik. Ismerik a környékbeli gazdák, — nagyon pontos ember. Mindenre ügyel: nedvességre, fajsúlyra, — nem rövidíti meg sem a gazdákat, sem az államot A magtár rendjére Martin Béla és Tamás Pálné ügyel, amikor nem áll kocsi a raktár előtt, teregetik, forgatják a nedves gabonát. Pénteken délután Balaskó József volt az első, utána Kis Tóth Vince jött az első fuvarral. Náluk még most csépel a gép, de amint összegyűlt egy szekérre való — hozta. Húsz zsák búza az első forduló. Ezt még le sem rakták a mázsáról, máris befutott Mikó Gyula 17 holdas csonkamindszenti gazda — a harmadik fuvarral. A kocsisor végére most állt be Gáspár József. Ö már zabot hozott, megérkezett az öreg Szabó István bácsi is. Most kezdődik a hajrá, hogy ne várakozzanak hosszú ideig a gazdák. Bent az irodában gyorsan írják a vételi jegyeket. Márton Ferencné és Vállalatunk munkáinak legnagyobb részét a baranyai gépállomások és állami gazdaságok javítási munkái teszik ki. Üzemünk az 1953-54. évi fő- * javítások idején nem tudta teljesíteni traktor-darabszámban a ráháruló feladatokat és minőség tekintetében sem végzett olyan munkát, amely a követelményeknek megfelel. Ehhez hozzájárult a télre, illetőleg a téli javításra való hiányos felkészülés. Legjobban megmutatkozott ez a munkahelyek fűtésénél. Nem biztosítottuk kellő mértékben dolgozóink nak megfelelő munkahelyet, ami befolyásolta a munka termelékenységét. Hiába volt elegendő szén, ha épületeink ajtói, ablakai nem zártak jól és az egésznapi fűtés sem biztosította a megfelelő meleget. Emellett nehezen ment a szállítás, hiányzott a vállalati szállítóeszköz, ami a megrendelőknél is emelte az önköltséget. Lassította a munkánk ütemét a hiányos ellátottság gépalkatrészekben és félkész anyagokban. Villamos energiahiány -miatt csupán január első felében több mint 300 óra gépkiesésünk volt. Helytelen lenne mindent a külső körülményekre hárítani, mert ehhez hozzájárult a belső szervezetlenség is. A hideg idő elmúltával változás következett be vállalatunk munkájásan elvégzik a karbantartást és még soha sem fordult elő olyan üzemzavar, amely miatt fél óránál tovább állt volna a gép. A másik „titok'’ a szorgalom. Valamennyien arról beszélnek, hogy augusztus 20-ra minden körülmények között befejezik a cséplést. Ez becsület kérdése is, mert fogadalmat tettek rá. Azután személy szerint is minden brigádtagnak érdeke a jó munka, mert jóval többet mérnek a zsákjába. Nagy elvtárs is úgy számol, hogy augusztusban megkeresi a 4000 forintot. Megérdemli. A forró levegő egész nap valósággal éget, bőrüket csípi, szívja a por. De a hásságyi cséplőmunkások nem hátrálnak. Előfordult már, hogy reggel öt órára valamelyik munkás nem jelent meg pontosan, mert intéz nivalója akadt odahaza. Ilyenkor másutt azt mondanák: „Várjuk meg, legalább addig is pihenünk“. Ok? Nem vártak, valamelyik etető, vagy maga Nagy elvtárs állt a helyére, amíg meg nem jött. Egy hibát is meg kell azonban említenünk. Ne hagyjanak a huzatásnál minden munkát az etetőkre és a traktorvezetőkre, s akkor még gyorsabban megy majd a munka. L. J. Pikó Jánosné adminisztrátorok kiszámítják az átvett gabona árát és mindjárt fizetnek is. Még alig fizették ki Szabó Istvánt, már újabb két kocsi állt a raktárajtóhoz. Kacsóláról Bódis Andrásné fia hozta a termést két kocsival. Újra itt van Kis Tóth Vince is a második rakománynyal. Zsák zsákot ér a mázsán, Ma- thé elvtárs méri a .fajsúlyt, — Kis Tóth Vincéé 78, a kacsótaiaké 71, Elég jó ebben az esztendőben. Még este 9 órakor is hozzák a búzát, árpát. Nem utasítanak vissza senkit azért, mert lejárt a munkaidő. Majd a télen lesz alkalom a munkaidő betartására, amikor nem várakozik 5—6 gazda a pénzre, az átvételre. Este 10 órakor, amikor az utolsó szekér is elzörög, a raktárban Boros és Marton elvtársak meg Tamásné elvtársnő a napi munka befejező részét végzik, összesöprik az elhullott- szemeket, megforgatják még- egyszer a nedves magot. Máthé elvtárs és az adminisztrátorok készítik a napi összesítőt, a pénztárt egyeztetik. Reggel 6-tól este 9—10 óráig várják a beérkező gabonát a szentlő- rmci terményraktár dolgozói, nehogy az átvétel hátráltassa a beadási békeverseny eredményeit. A szentlőrin-, ci községi tanács sem feledkezik meg a pontosan teljesítő gazdákról. Esténként és ebédidőben nótával köszönti az élenjárókat és ezzel tudomására adja az egész falunak, kik azok, akikre büszkék lehetnek. Herczegh Ilona ban. Növekedtek eredményeink, javult a munkafegyelem, fellendült a mubkaverseny. Az elmúlt tél hibáinak tapasztalatát ezen a télen felhasználjuk. Szükséges, hogy megjavítsuk üzemünk gazdasági, műszaki vezetését. Az állásidőket a lehető legkisebbre csökkentjük azzal, hogy gondoskodunk a folyamatos anyagellátásról és rátérünk a sorozat javítás nagyüzemi módszerére, amely még csak részben valósult meg nálunk. Fokozottabb mértékben állítjuk elő a pótalkatrészeket, amelyeket viszonyaink között elő tudunk állítani. Ezzel a gyártóműveket tehermentesítjük. Hogy mindezt megvalósíthassuk, sokat várunk az épületeinket kivitelező vállalatoktól, hogy határidőre befejezzék a megindult építkezést. Mert a téli időben meg kell védenünk dolgozóinkat a hidegtől* Jól záródó ajtókat, ablakokat kérünk az új műhelyépületekre. Művezetőink, műszaki ellenőreink a gyártásintézéshez beosztott dolgozók már most készítik a téli főjavítási időszak szervezettségének a tervét. A Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt a dolgozók részére tanfolyamokat rendez és a vállalaton belül, szakoktatást indít be. Btró Lajos v főművezető, Portalanítsák az Előd-utcát! Délután a szentlőrinci terményraktárban A Hegyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat felkészül a téli nagyjavításra i
