Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-31 / 206. (205.) szám
, , VfLÁG PROLETÁRJAI £GY£fÜLJETEK 1 DUNÁNTÚLI MDP B APA N VÁM EC VEI BIZOTTSÁGÁNAK L APJA XL ÉVFOLYAM, 206. SZÁM ________________________ ARA 50 FILLER KEDD, 1954. AUGUSZTUS 31 r — A MAI SZAMBÁN: A máoisEterleiiies határozat» » tanárnők ptazgaadál- kodisarol. (2. o.) — Megyénk dolgozói tiltakoznak az Amerikai Kommunista Párt betiltása ellen. (2. o.) — Hozzászólás a tanácsokról szóló törvénytervesethes. (3. o.) — Éles harc az első helyért. (3. o.) — Tagfelvétel Hetvehelyen. (4. o.) — tidőlni jó. (4. o.) >----- ■ Te ljesítsük tisztességesen a gabonabegyűjtési tervet! Só munkával a bányásznap méltó megünnepléséért Augusztus utolsó napja — végefe- lé közeledik dolgozó parasztságunk hazafias érzületének, kötelességtudásának tanuságtétele: a gabonafélék begyűjtése. Nyolc járásunk termelőszövetkezetei és egyéni gazdái túlnyo mó többségükben becsülettel helytálltak — nem vonták ki magukat a rá- jubháruló kötelezettségek alól. Bárban és Somberekén, Véménden és Lapán- esán, a községek hosszú sorában közvetlenül a cséplőgépek mellől szál ütötték raktárakba az államnak járó részt, teljesítve ezzel szövetséges! kötelezettségüket — kenyeret, mindennapi nélkülözhetetlen élelmet juttatva az ellátatlanok, a városi munkások, az öregek, asszonyok, serdülő gyerekek és a néphadsereg harcosai számára. De, amikor a kötelességtudó gazdák érdemeiről szólunk, lehetetlen elhallgatni, hogy Baranya még mindig tetemes meny- nyiségű gabonával adósa országunknak, mert különösen a sellyei, siklósi és szigetvári járásokban még mindig igen magas a hátralékosok száma, mert több helyen a kötelességmulasztó elemek kijátszották begyűjtési szerveink éberségét és megkeresték azokat a réseket, amelyeken keresztül kivonhatták magukat a búza, a rozs, az árpa beadása alól, veszélyeztetve ezzel a megye, de az ország népének ellátását is. Most, amikor szeptemberbe lépünk, megérett az ideje, hogy végére járjunk a gazdatársaik rovására spekulálóknak és a törvény, a begyűjtési rendelet előírásaiból egy jottányit sem engedve, előteremtsük a hátralékosoktól azt a mennyiséget, amivel adósai dolgozó népünknek. A visszalévő egy-két nap legsürgősebb feladata — teremtsünk rendet az átütemezések körül! Népi demokráciánk kormánya lehetőséget nyújtott azoknak a termelőknek, akiknek nem termett elegendő búzájuk és rozsuk, hogy más terményből, elsősorban árpából, zabból, ha ez sem elég — kukoricából pótolják a hiányzó részt. Mire használták fel ezt a lehetőséget, néhány helyen begyűjtési szerveink munkatársai?! Ahelyett, hogy megkövetelték volna ■— elsősorban búzából tegyenek eleget kötelességeiknek a gazdák — átütemezték kukoricára, sőt egyes helyeken sertésre is, mondván — így gyorsabban haladnak előre a begyűjtési terv teljesítésében. Tény és való hogy könnyebb a gazda-könyveken egy-két változtatást eszközölni, mint ténylegesen meggyőződni arról, nem teljesíthetné-,, gabonából beadását a gazda. Több helyen, főleg a villányi járásban az ilvesfajta megengedhetetlen engedmények nyomán a kenyérgabona tervteljesítést már a 81.1 százaléknál befejezték, a többit kukoricára írták át, amit maid később is begyüjthetnek. A kenyérgabonatervet elsősorban gabonával, búzával, rozzsal, árpával, zabbal kell teljesíteni. Vizsgálják felül begyűjtési szerveink az átütemezéseket és ahol törvény- ellenesen kukoricára, vagy sertésre írták át a kenyérgabona beadási kötelezettségeket, holott árpa is, zab is rendelkezésre állna — azonnal hajtsák végre a módosításokat ezeknek a terményeknek a rovására. Tűrhetetlen mindenféle húzás-halasztás, amely a legkisebb mértékben is gátolná a gabonabegyüjtési terv teljesítését. A begyűjtési rendeletnek talán nincs még egy pontja, amelyet sok községi tanács és begyűjtési megbízott megalkuvása, valamint a minisztérium rossz tájékoztatása révén annyira félremagyaráztak volna mint amely a szociális kedvezményekről szól. Az új begyűjtési törvény a hatvanöt, illetve hatvanadik évüket betöltött egyedülálló férfiak és nők részére bizonyos, jelentős engedményeket tett a beadás terén is — megbecsülve ezzel dolgos életüket és könnyítve megélhetésüket. — Egerágon, Dunaszekcsőn, Drávátokon és egy egész sor más községben erre nyakló nélkül adták ki a mérsékléseket olyanok részére, akik részint még az ötvenedik életévüket sem haladták meg, részint életerős fiúk, családtagjuk gazdálkodik földjükön, tartja el őket és így nem szorulnak rá a kedvezményekre. — Egerágon például Urbán Józsefné ta- nító-veje háztartásában él. mégis törvényellenesen jelentős mennyiségű gabona beadása alól mentesítették. Mi ez, ha nem szándékos visszaélés a dolgozók államának az öregeket támogató jóindulatával? Értjük, hogy most sok begyűjtési előadónak nehezére esik visszacsinálni a helytelen kedvezményadósokat, és mint Szigetváron: közel két Hétig nem vonták meg a jogtalanul kiadott kedvezményeket ötvennégy termelőtől — de nincs más út. Valamennyi községben sürgősen felül kell vizsgálni — nem részesültek-e illetéktelenek szociális kedvezményekben és ahol nyomára akadunk, ki kell vetni rájuk a földjeik után járó kötelezettséget! A mi államunk nem fejőstehén: ahol méltányos, szó nélkül megadja a kedvezményeket, de ahol spekulációs célok érdekében visszaélnek vele és érdemtelenek veszik Igénybe — ott azonnal fellépünk mindenfajta lazítás ellen. Az átütemezések és a szociális kedvezmények felülvizsgálása tetemes mennyiségű „elrejtőzött" gabonát hoz felszínre, de legalább ennyivel járulhatunk hozzá kenyerünk hiánytalan előteremtéséhez az aratórészekre és a vetőmagra hátrahagyott mennyiség felülvizsgálásával is. A begyűjtési törvény félreérthetetlenül kimondja: 110 kiló búzát hagyhat meg minden gazda holdanként vetőmagnak és aratórészre sem adhat ki holdanként egy mázsa öt kilónál többet. Ennek ellenére mit tettek például Királyegyházán egyes paragrafusrágó kötelességmulasztók? A 105 helyett 150—160 kilós aratórészekben állapodtak meg a gazdák az aratókkal és a községi tanács minden további nélkül ráütötte a szerződésre a helybenhagyás pecsétjét. Nyilvánvaló, hogy ezek a negyven-ötven kiló búzák is hiányzanak a tervteljesítés- bői, ugyanúgy mint Nemeskén és környékén, ahol száztíz helyett százharminc, száznegyven kiló búzákat tettek félre holdanként „vetőmagnak.“ Akárhogy is vizsgáljuk, ez nem nevezhető másnak, mint a termett gabona csalárd kivonása a begyűjtési kötelezettség alól. Vizsgálják felül begyűjtési szerveink sürgősen az aratórészekre és vetőmagra visszahagyott mennyiségeket és gondoskodjanak arról, hogy ha egyébként nem teljesítette beadását a termelő — ezek a mennyiségek is elbírálás alá kerüljenek. Baranyában a begyűjtési hivatalok körülbelül félezer hátralékost tartanak csak nyilván, de ez messze jár a valóságtól, legfeljebb csak azokat gyűjti egybe, akik mázsákkal adósai a nép államának. Ahogy senki nem fogad el a péknél egy kiló kenyér helyett csak hetvenöt vagy nyolcvan dekát, — úgy mi sem tarthatjuk rendjén valónak azoknak a gazdáknak a dolgát, akik hat mázsa helyett csak öt mázsa negyven kilót, tíz helyett kilenc mázsa nyolcvanat vittek a begyüitöhelyre. Amikor népünk élelmezéséről van szó, nem lehetünk ilyen „nagyvonalúak.“ A eabos »begyűjtési terv teljesítéséből nem hiányozhatnak ezek a húsz-harminc- negyven kilók sem, mert csak egy faluban is közel fél vagonra rúghat a részhátralékoscuk feledésbe menő gabonája. A begyűjtés nagyját már elvégeztük, csak a kisebb rész, a „söpörge- tés" van vissza, de ez tgy szemet sem könnyebb a nagy munkánál.— Azoknak, akik minden áron húzzák- halasztjók a beadásukat, átütemezéssel és egyéb módon próbálnak kisik- lani a közös erőfeszítés alól — csak annyit: a gabonabegyüjtési tervet gabonából maradéktalanul teljesítjük még ezekben a hetekben — nem viszünk át, mint eddig gyakorlat volt — a tartozást a jövő esztendőre. E terv, a gabonabegyüjtés tervének tel- ’esítését pedig minden erővel kérész, tülvisszük! Zeneszóval kezdődött a bányász-hét p écabánye nagycsarnoka köze- ' pén pattogó indulókat játszik a bányászzenekar. Zeng az egész csarnok, a falak és a barázdált mennyezet visszhangozzák a zenét. Köröskörül bányászok, padokon, ablakpárkányon, sőt a sárga kőkockákon is ülnek. A korláton szintén sokan állnak, pirosfejkendős bányászasz szonyok is. Legtöbben feszülten figyelik a „muzsikusokat”. — Megkapó a hangulat, szinte ünnepélyes. Fiatal, öreg bányászok fekete bőrsapka a fejükön, még mindig jön. nek. Egy csoport éppen most jön be, néhány perce fejezték be a balesetelhárítási oktatást. XJj induló csendül fel. Utána SZo- kola Ferenc főbányamester még feketén a szénportól beszél a bányár szókhoz. — Elvtársak, e nappal kezdjük a bányász-hetet. Eddig is jók voltak az eredményeink, de ezen a héten még több szenet várnak tőlünk. Mi most is meg fogunk tenni mindent. Az igazgatóság a heti munkákra céljutalmat tűzött ki. Az eredményeket minden nap értékelik és a győztesek a jutalmakat vasárnap kap ják meg. Ezután felsorolta a jutalmak ösz- szegét. Nagyfejtés: 800—800 forint (András- és Széchenyi-akna) kis-fejtés 400—400 forint, legjobb vájár 200—200 forint — összesen ötezer forint kerül majd kiosztásra. Befejezésül egy igen fontos kérdésről szólott Szokola elvtárs. A biztonságról. Ha a múlt héten a légcsatorna előfúrás, fapillér és a többi kellett, altkor ezen a héten fokozottan kell. — Amit azonban mindenkinek meg kell jegyezni — mondta — nem egy csille, de egy lapát szénre sincsen szükségünk, ha az a biztonság rovására megy. Heller András András-akna párttitkára elmondta, hogy a szombati (szombat éjjel és vasárnap félnap) összeredmény 148 százalék. — Úgy kell dolgoznunk, — folytatta. — hogy továtbbra is elsők maradjunk. Ehhez két alapvető dolog szükséges: a műszaki vezetők biztosítsák a jó munkafeltételeket, a bányászok pedig használják ki a 480 percet. így nem marad el a siker. A zenekar újból rázendített, a csarnok lassan kiürült. Megkezdődött a délutáni műszak. A Somogyvári csapat 355 százalékra teljesítette tervéi a „kecsület-arászakan“ 4 hidasiak már 980.7 tonna szenet adtak terven felöl A Komlói Szénbányászati Tröszt dolgozói az augusztus 28-i „becsület- műszakon” kiváló eredménnyel dolgoztak. Az elővájási csapatok versenyében Somogyvári Jenő elvtárs csapata lett a győztes. Napi tervüket 355 százalékra teljesítették. Nyolc óra alatt 9 méter és hatvan centiméter alapvágatot hajtottak ki. Második lett a 200 százalékos Boros-csapat. Háromméter „duplaszel- vényű" alapvágat helyett hat métert hajtottak ki. Az üzemeli közül a Béta-aknai dolgozók jártak az élen 175 százalékos teljesítéssel. Ä Béta-aknaiak elhatározták, hogy a szeptember negyedik!, „sztahanovista műszakon” s az elsők lesznek, a legjobb telj sítményt érik el. A Béta-aknai Eszes-csapat verseny ben volt a szászvári Budai csapattal. A versenyből a szászváriak kerültek ki győztesen, 161.1 százalékos teljesítéssel, amíg a Béta-aknaiak „csak” 153.3 százalékos teljesítéssel dolgoztak. Mozgósító versenynyilvánosság — jó eredmények A „Felajánlás" tábla 8. pontja Pécsbányán így hangzik: „A versenylendület fokozása érdekében fejtési dolgozóink napi keresetét ’.cvábbra is kiírjuk." — Első pillantásra nem is olyan nagy dolognak tűnik ez. — Ha eddig csinálták, egészen világos, hogy ezután is így fogják — gondolják sokan. Nem egészen így van általában. A tapasztalat azt mutatja, hogy leginkább azok a felajánlások merülnek feledésbe, amelyek „ilyen természetesnek" tűnnek. Pécsbányán nem így van. A napi keresetek kint vannak, mindenki megnézheti hányadán áll. Csak egypár ereo- mény buzdításul és okulásul: 28-án Kult István 83.20 forint, Födi Mihály 26 forint, 2^- en Hamvas János 80.28 forint, Veseli József 35 forint. — A versenyszellem fokozására szolgál és a bányásznap sikeréért rendezzünk a héten két kultúrműsort —mondja Bocz József elvtárs, TT-felelős, az ÜB-el- nök helyettese. — Fellép a pécsbányatelepi dalárda, azonkívül az úttörők, vagy azMSZT. Műsoruk a munkaversennyel kapcsolatos kérdésekről szól. Pécsbánya havi tervét augusztus 28-ig 107 százalékra teljesítette. Az aknák között a Szé- chenyi-akna vezet 108.8 százalékkal, a 105.3 szá zalékot teljesítő And- ias-akna előtt. Pécs- szabolcs eredménye 100.9 százalék. A két akna — Béke- és Ist- ván-akna — eredménye pontosan ugyanannyi. A vasasi Petőfi- akna pedig 106.8 százalékra teljesítette havi tervét augusztus 2P-ig. Pécsbánya bányászai, előre a még több szénért, a bányásznap sikeréért! üzemünk dolgozói vállalták, hogy 600 tonna szenet termelnek terven felül a bányásznap tiszteletére. 30- ig már 980.7 tonna szenet szállítottak előirányzatukon felül. Ezzel a teljesítménnyel pótoltuk múlt havi lemaradásunkat is. Eredményeink titka: jobban megszerveztük az anyagellátást. így a fejtéseknek nem volt gondjuk az anyagra, azonnal megindulhatott a termelés. A lejtős akna főkeresztvá- gatán igen nagy a nyomás, nehéz a szállítás. Ezért elhatároztuk, hogy csökkentjük rajta a szállítást, olymódon, hogy a palát nem szállítjuk ki a napszintre, hanem azt tümedék- nek újra felhasználjuk. ZÁTONY LÁSZLÓ üzemvezető, Hidas. Egynapi eredmény Jó eredményeim magyarázata nem más, mint a széntermeléshez való ragaszkodás. Ma is 9.60 métert mentem előre, öt méter a tervem. Tehát közel 200 százalékot teljesítettem, a mai keresetem pedig körülbelül 170 forint. Az eredményes munkához elsősorban jó szaktudás kell — pontos szemmérték is és teljes egészében ki kell használni a nyolcórás munkaidőt. Reggel ha jövök. már gondolkodorn az aznaoi munkámon, szinte látom magam előtt, mit fogok csinálni. Csapatom is jól áll, havi átlagunk 125 százalék. Elmondta: Katona Ferenc vájár Széchenyi-akna. cfolűán-akna i írnél elfoglalta méltó kel gél Feketeruhás bányászok hallgatják; a hangoshíradót, beöltözve várják az ilieazitást. A felszállók előhírnökei, a műszakiak már felérkeztek. Kora délután van most István- aknán, műszakváltás ideje. Ma mintha mindenki inbb kedvű lenne. A szén por sem tudja elrejteni az arcck mosolyát. A körletaknászoknak arról beszél a főmérnök: most már benne vagyunk a százban, egy jottányit se vissza! Nagy nap ez. Hosszú hónapok teltek el, s mennyi küzdelem, balsiker, kritika, de szombaton, mintha új napra ébredt volna István-aikna: 100.87 százalékra teljesítette tervét. Fiatal, tapasztalt bányász, műszaki és vájár, csillés, készlettoló — min denki osztozik a sikerben. Talán azért mégis többet hallani a fiatalok nevét, még a versenytáblák a plpkátok is róluk „beszélnek“. Beneze elvtárs, a DISZ csapat vezetője is délutá- nos. övén a biztonsági lámpa, bal karján a megélezett rövidnyelú bányászbalta. A csapat tagjai a terem egyik sarkában társalognak. Az utolsó cigarettát szívják, néhány perc múlva elindulnak, hogy felváltsák a vetélytársakat, a másik DISZ-torigádot. Beneze elvtárs az eligazításra vár, így jut egy kis idő a beszélgetésre. — Hogy jutott el csapatukhoz a tatabányai fiatalok kezdeményezése, a „600 perces mozgalom" híre. — Akkor, jól emlékszem, éppen délelőttös voltam. Alig, hogy kilépek a kasból, mondják ám, hogy várnak ez übé- ben. A csapat jött'velem, s ott vártak rám a felolvasóban. Itt szoktuk elszívni közösen az első cigarettát. Egy magas barna fiatalember várt rám az irodában. A DISZ központ üzenetét hozta. Arra kértek bennünket, hogy mi is csatlakozzunk a mozgalomhoz. Erre én azt mondtam: „Ha azok eny- nyire legények, mi is bírjuk.“ Szóltam a csapatnak, azt mondták, amit én. Vállalták ők is. — Helyt álltak eddig? — Beneze elvtárs elmosolyodik, számok peregnek a gondolatában, majd sorolja. — Kilencven csille a csapatunk előirányzata. Ahhoz, hogy „olyan legények" legyünk, mint a tatabányaiak, 113-at keli adnunk. Eddig nem volt hiba. 113-at még nem adtunk, de annál többet igen. — Szombaton? — Szombaton 120 csille jött a külszínre. Most, hogy az akna is kitett magáért, kétszeres feladatunknak tartjuk azt, hogy példát mutassunk. Ez csak egy nyilatkozat a sok „boldog ember“ közül, azok közül, akiknek lelkesedése, akarata benne van abban a „százban" amiről a főmérnök beszélt. Hadd idézzük azoknak a lelkesedését is, jó munkáját is, akik most nem tudnak megszólalni, helyettük inkább egy kis plakát beszéljen. Egy szó áll a plakát elején: „Hűségjutalmazás“. Aztán így folytatódik: egész évi szór galmas munkájuk, lelki- ismeretes műszakrajárá- suk elismeréseképpen a kormányrendelet értelmében ...”: Szia vek, Antal frontmester 4.300 forint, Fuczur László vájár 4.117, Tóka János vájár 3.251, Túri László 3.669 forint hűségjutalmat kap. Hosz- szan lehetne még sorolni. Délután két óra közeledik, ismét elcsendesedik a népes felolvasóterem, csak a fürdőből hallani vidám tréfálkozást, ahol a délelőttösök mosakodnak. Újból eltelt egy győzelmes műszak a bányásznapi versenyből és telefonon már továbbítják a győzelmi jelentést a szénbányászati trösztbe.
