Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-03 / 182. szám

W54 AUGUSZTUS 3 N5PEÖ 3 Bányászaink most is meg fogják tenni9 amit a haza tőlük elvár „Mindenekelőtt a nehézipari minisztériumtól, a minisztérium szénbányászati igazgatóságától és an­nak vezetőitől, a trösztök és bányák vezetőitől, a felső és alsó vezetéstől függ, hogy a szénbányászatban meglévő lehetőségek a terv hiánytalan teljesítésének valóságává váljanak" — írta Gerő Ernő elvtárs, a „Szabad Nép“ augusztus 1-i számában. Szénbányászatunk mintegy 300 ezer tonna szénnel adósa a népgaz­daságnak. Ebben része van a Pécsi Szénbányászati Trösztnek is. A pécsszabolcsi István-akna 7630 tonna szénnel tartozik. Felkerestük az akna műszaki vezetőit, hogy megtudjuk, hogyan akarják lctörleszteni még a tél előtt ezt a tartozást. hogy télire fűtetlenek legyenek a szobák, vagy olykor ne szóljanak a rádiók. A csapattal úgy határoztunk, hogy munkafelajánlást teszünk az alkotmány ünnepének tiszteletére. 10i2 százalékra teljesítjük a tervet. Ez naponta 5 csille szénnel többet jelent, mint amit a terv meghatároz. Szilas László, igazgató: Amikor Gerő elvtárs cikkét olvas- * tűk, mi István-aknaiak is találva éreztük magunkat. A bányászok 300 ezer tonna szénnel adósai az ország­nak. Ennek egy része István-aknán keletkezett. Adósságunk egyik főforrása az igazolatlanul mulasztók nagy száma. Mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy csökkentsük a notórius bum- lizók számát. Ezután, ha valaki is­mételten igazolatlanul hiányzik, el­távolítjuk a bányából. A notórius igazolatlanul mulasztók sorsa felől társadalmi bíróság dönt. Megszervezzük a beteglátogatást is, mert sajnos, az a tapasztalatunk, hogy egyesek alaposabb indok nélkül maradnak távol. Előfordul az is, hogy sokan a betegszabadságot más munkára fordítják. A műszaki vezetők részére na­gyobb hatáskört biztosítunk. Ezután nem a ■ bányamesterek osztják el a munkaerőt a fejtésekbe, hanem a körletvezetők. Azok jobban ismerik saját munkahelyük problémáit és ^ helyesebben tudnak gazdálkodni a munkaerővel. A körletvezetők egyik legfontosabb feladata lesz, hogy új­ból életrehívják — ahol csak lehet _ a melegcsákány váltást. Sajnos, a kezdeti fellángolás után ez kissé el­laposodott. Előfordul' még nálunk is, hogy leszálláskor a munka azzal kez­dődik, hogy a legtöbben előveszik az ennivalójukat és falatoznak. Ilyen kor rendszerint az egész fejtés moz­dulatlan s értékes percek vesznek el. A csapatokban dolgozó párt- és szakszervezeti bizalmiaknak az a feladatuk, hogy felvilágosító mun­kát végezzenek s megszüntessék az ilyen „kollektív tétlenséget". A többezer tonnás tartozásunk nagyrészt abból ered, hogy a mi üze­münkben sem tartott lépést az elő- vájás a fejtésekkel. Mikor már szo­rított bennünket az idő, engedve a könnyebbik ellenállásnak, az elővá- jásban dolgozók egy részét is termelő munkára irányítottuk. Ezen a téren sürgősen rendet akarunk teremteni, de ehhez a minisztérium segítségére is szükség van. Ne csak a produk­tív szenelésre adjon tervet, hanem az elővájási, fenntartási munkák elő­rehaladását is mégjobban követelje meg. Munkánk szervezettebbé tétele mellett rövidesen három nagy szene- lővágatot adunk át a termelésnek. Készítettünk a 23-as telepen is egy ereszkeművelésü ' nagyteljesítményű fejtést. Bízva bányászaink erős aka­ratában, minden reményünk megvan arra, hogy törleszteni tudjuk az adós­ságot, teljesíthetjük feladatainkat. Nagy József, főaknász: Augusztus 1 óta nagyobb hatás­kört kaptak a körletvezetők, így én is. Körletemben Szlavek Antal és Nádai József frontbrigádjai dolgoz­nak. Szlavekék fejtése most szép, köny- nyen tudják teljesíteni a 120 csillés napi előirányzatot. A Nádai fejtés­ben azonban rosszabbodott a hely­zet. Sok a pala. Ezen úgy segítünk, hogy a palás részt megkerüljük. Is­merem Gerő elvtárs cikkét, tudom, hogy ez a mi körletünknek is nagy feladatot szab. Mi sem akarjuk azt, Bencze Ferenc (4), front mester: A mi csapatunk eddig rendszere­sen túlteljesítette a tervét. Gyakran értünk el 140 százalékot is. Most, hogy olvastam Gerő elvtárs cikkét, úgy érzem, még fontosabb a bánya­munka mint eddig. A mi csapatun­kon is múlik az, hogy lesz-e télire elegendő tüzelő, villany. A napokban csatlakoztunk a tata­bányaiak 600 perces mozgalmához. Ez azt jelenti, hogy a műszak 480 perce alatt 600 percnek megfelelő munkát kell elvégezni. Már az első napok is jó eredményt hoztak, de most, — hogy megnőtt a feladatunk — még inkább megszilárdítjuk az eredményt. Naponta 90 csille szenet kell termelnie csapatunknak. Meg­fogadtuk, hogy addig nem széliünk ki a bányából, míg ki nem termel­jük a 113 csille szenet, llő csillén alul még nem adtuk. Eddig is igyekeztem, hogy jó ko1- lektív szellem alakuljon ki a csapat­ban, de ezután még inkább törek­szem erre. -Ha csak tehetem, segítek a dolgozók ügyeinek elintézésében iz, mert tudom, ez mindig meghozza a gyümölcsét. Amelyik dolgozó látja hogy törődnek vele, az nem akar megválni munkahelyétől. így járu lünk hozzá ahhoz, hogy ne érjen meglepetés senkit a télen. „Fegyelmezett munkával, jó szervezéssel teljesíthetjük a tervet11 A vasárnapi „Szabad Nép"‘-ben ol­vastam Gerő elvtársnak a „Készül­jünk fel a télre“ című cikkét. Meg­döbbenve láttam, hogy bizony a szénbányászat eléggé elmaradt a kö­vetelmények mögött, s eddig 300.000 tonnával tartozik az országnak. Nem akarok mentegetőzni, de úgy érzem, mi sem tettünk meg mindent a le­maradás megakadályozása érdekében ezért bennünket, műszaki vezetőket is nagy felelősség terhel. Júliusban a mi üzemünk, a Komlói Szénbányá­szati Tröszt H-es üzeme is csak 68.3 százalékra teljesítette tervét. De hogy ig teljesíthette volna jobban, amikor az én körletem is csak 77.4 százalékos eredménnyel zárta a hó­napot. E súlyos lemaradás annál is inkább szégyenletes, mert tervünk reális, fegyelmezett munkával, a munka jó megszervezésével teljesít­hető. Sok nehézséget okoz a munkaerő- hiány. De nem szabad ezzel takaróz­nunk, mert a siránkozásból soha nem lesz tervteljesítés. Cselekednünk kell és örömmel mondhatom, már az első lépéseket meg is tettük. A kamrás rendszerű fejtésről áttértünk a szelet rendszerű művelésre. Ez sokkal elő­nyösebb: ,a szélesebbre kiképzett fronthomlok hosszabbéletü, egyenle­tesebbé tehetjük a termelést s ami a legdöntőbb, emelkedhet a termelé­kenység. A kamrás rendszerű fejtés­ben jól ment, ha egy vájár és két csillés egy műszak alatt 24 csillét meg tudott tölteni. Az új eljárással ugyanezek az emberek 26—33 csil­lét termelnek műszakonként. Az új művelési eljárás nagy előnyt jelent nemcsak a termelésben, ha­nem erőkifejtésben és anyagtakaré- kosságban is. Sokkal kevesebb biz­tosítási munkára van szükség, keve­sebb fát kell felhasználni s ugyan­akkor több szenet termelhetünk ki. De a mi igyekezetünk kevés ah­hoz, hogy teljes egészében kijavít­hassuk a hibákat. A Komlói Szén- bányászati Tröszt vezetőinek is ha­tékonyabban kellene intézkednie egyes dolgokban. Itt van például a homok kérdése. Köztudomású, hogy á kifejtett üregeket homokkal isza­posuk. De csak akkor, ha van ho mokunk. Még mindig nem építtették meg a vasutat a III-as aknától Bu­daiéig. A homokot jelenleg kötél­pályán szállítják, ami sok embert foglalkoztat, de a homokellátést még sem tudják biztosítani. Homokhiány miatt nem tudtuk teljesíteni másodi­kén sem a tervünket. A VI. szinti keresztvágatban lévő pásztát a ho­mokhiány miatt nem telepíthettük. Gerő elvtárs cikkéből, minden bá­nyász világosan megérthette felada­tát. Én, mint körletvezető a műszaki feltételek, az ürescsille, a fa-anyag biztosításával, a munkahelyek jó elő készítésével segítem a több szénért folyó harcot. Úgy határoztunk, hogy az alkotmány ünnepét már nem le­maradással, hanem terven felül ter­melt szénnel ünnepeljük. Elmondta: Gerber György körletvezető. ■7Zap." Üríq hl k ín ría' o-z ik „Vifé*“ Somogyiék és Nagybo • (fogass«ony napja Segít a» egész megye Az árvízkárosultak megsegítésére indított gyűjtés most már szervezett formában történik. Az üzemekben ezt a munkát az üzemi bizottságok Alapanyagipari Területi Bizottság IIVDSZ Területi Bizottság Vasas Területi Bizottság EDOSZ Területi Bizottság MEDOSZ Területi Bizottság Vasút Területi Bizottság Közalkalmazottak T. Bizottság Nemcsak az üzemekben, hanem a város területén is megindult a gyűj­tés. Zavartálansaga érdekében három tagú bizottságok alakultak: az NtNDSZ, Vöröskereszt tagokból, ak­tívákból, és a tanács mellett működő szociálpolitikai bizottság aktíváiból. Mivel már több család ruhaneműt és háztartási cikkeket adott az árvíz károsultaknak, az általános iskolák­ban gyüjtőállomásokat állítottak Cél­Mohácson hétfőn láttak munkához, de máris 1.450 forintot, 25 mázsa búzát és 10 mázsa rozsot gyűjtöttek. végzik el. Ki-ki a maga területi bi­zottságának küldi a jelentést, a je­lentések azonban még sok helyen késnek. Az SZMT-től a következő eredményeket kaptuk: 5.366.— forint 15.088.— „ 16.397.— „ 18.260.— „ 188.000.— „ 38.271.— „ 20.250.— „ A villányi járásban az első nap kezdeti eredménye: 270 kiló búza, 205 kiló burgonya és 5.431 forint. A siklósi járásban 4055 forintot, 200 kiló burgonyát és 700 liter tejet ajánlottak fel a" káro­sultaknak. Vajszlón kát mázsa burgonyát, négy kiló to­jást és 400 forintot gyűjtöttek eddig össze. Egy a sok százezer közül Szombaton délelőtt deresedőhaju, kedvesbeszédü ember, Lendvai Fe- renc, a pécs-Baranyai Vadásztársa- &ág fővadászmestere kereste fel szer- kesztőségünket■ — Nagy kár erte az országa — mondotta — Láttám, amikor az Izabellaföldi asszonyok sírva vitték aPró holmijukat, hogy felkészüljenek az áradásra. Szerencsére nem történt semmi baj• Visszamehettek otthonaik ba, nem, úgy mint mások, akik ta­lán meg most is távol kénytelenek lenni a családi háztól. Azért jöttem, hogy segítsek rajtuk. — Ezt a száz forintot — teszi az asztalra. — a feleségem küldte. Ezt a másik százast még én adom Jut­tassák el a károsultaknak... Egy ember a sok ezer, százezer közül■;. 300—350 forintot keres naponta Lécz István traktoros A baranyai gépállomások műszaki dolgozói több hasznos újítást, ész- szerűsítést mutatnak majd be az or­szágos mezőgazdasági kiállításon. — Ezek egyike a bólyi gépállomás mű­helyének alkotása: a korszerű, nagy­teljesítményű szalmahordó kocsi. Az Univerzál-tr aktorra szerelt, erős lécekből összeállított kocsi a boglya alá csúsztatva egyszerre há­rom szalmaköteget emel fel és visz ki a tábla szélére. Lécz István, a bólyi gépállomás kiváló dolgozója az előírt 18 holddal szemben naponta 100—110 holdról hordja le az elmés, ügyes szerkezet segítségével a szalmát. Az eredmény: a bólyi gépállomás learatott terüle­tének több, mint háromnegyed része fel van már szántva. Lécz István pedig naponta 300—350 forintot ke­res. Kezdetben vala az ige, az ige pedig vitéz Somogyi Istvánnál, va. la Bogdásán, és imi­gyen hangzék: — Kartársam, tán a bőröm alól vágjam ki azt a háromezer forin­tot? Vigyék inkább a tehenet, de hogy én ennyit törlesszek? Mi­óta élek, bízisten nem láttam ennyi pénzt egy rakáson... Halasi Antal VB-el- nök nem mai gyerek — hiába környékezi a 38 holdas nemzetes úr, — kimondja a szenten­ciát. — Idehallgasson, hét­ezer forinttal tartozik az államnak. Én már nem kuncsorgok érte annyit. Vagy kifizeti a háromezer forintos tör­lesztést, vagy két nap múlva elvissziik a lezá- logolt jószágot. Meg­mondtam — érthet be. lőle. Már hogyne értene! Honnan kerítette, hon­nan sem, de Varga Istvánnal, egy portán élő felebarátjával más­nap elküldte a har­minc darab százast. — Csak nem adja érte a tehenet? Hanem meg­állj tanácselnök, nem ismered te még a vitéz Somogyit...! is Teli a bogdásai bor­bélyműhely, Balázs Jóska üzlete zsúfolásig emberekkel. A székben most az öreg Somogyi nyújtózott el, és amíg a borbély a borotvát feni a szíjon, hát ő is megereszti az adomát... — Hát most már biz­tosra vehetitek, augusz­tus 15-én nagy ese­mény lesz. Akkora nagy, hogy még... A minden újságra éhes borbély ráfeledke­zik a beszappanozott arcú vendégre: — Hát tényleg igaz, Pista bácsi? — Hát miért ne len­ne?! A Varga Pista sa­ját fülivei hallotta a rádióban, hogy azt mondja... De ha nem hiszitek, hát itt jön személyesen! Az ám, jön Varga szomszéd, ehol-e élet­nagyságban. — Hát mi az igaz­ság? Ledöccenti magát a székre: — ügy van, ahogy hallották. Augusztus ti­zenötödikén, Nagybol­dogasszony napján A „Dunántúli Napló“ elintézte özv. Madi Kovács Elememé, aliip- tódi idénybölcsőde vezetője levelet küldött szerkesztőségünknek. Meg­írta, hogy a bölcsőde dolgozói nem 32 előírásnak megfelelően kapják fi­zetésüket. Levelét továbbítottuk a Baranyamegyei Tanács VB egészség, ügyi osztályára. Az egészségügyi osztály értesítette a szerkesztőséget, hogy a liptódi böl­csőde dolgozói is ezután az előírás­nak megfelelően két részletben kap­ják havi fizetésüket, megszűnik a beadás! Nagyobb hitelesség kedvéért hozzáteszi: — Saját fülemmel hal lottam a rádióban: a Szovjetunióban már el is törülték! Fél óra múlva már tudta az Alvég, déli harangszóra a Felvég. A legeltetési társulat egy kútgémet állított fel a legelőn — szelek szárnyán-e, más úton jutott ki? — mindegy — már ott is azon vi­tatkoztak. — Bolondság! — Kósza hír? Mit le­het tudni? — Nem zörög ott a haraszt... ... Érlelődik a kulák vetése... * Hétfőn reggel jön a hivatalba a tanácsel­nök — nem idevalósi, otthon töltötte a va­sárnapot. — hát nem találkozik sehol egy fogattal. Üresek a dű­lők, legfeljebb a tejes- kocsis igyekszik be Sellyére. Körülnéz a határban — sehol egy ember. A keresztek háborítatla­nul sorakoznak a tar­lókon. az egerek, meg a töméntelen veréb nágv vigadására. Más is vigad ezen. elnök elvtárs! Tán a cséplőmunká­sok? Azok nem: ott állnak a termelőszövet­kezet szérűjén, dolga- végezetlen. Mert. hogy- hogysem — csak nem indult meg a Szabad­ságban a cséplés. Tu­dod elnök elvtárs, nem készültünk fel még eléggé — várjunk egy napot... De mi az ördögre váriunk? Dél felé azután meg­tudja. — Hát az augusztus tizenötödikére! Tudja ott voltam én is a bor­bélynál, hát mondja ám az öreg Somogyi, meg a Varga is erősíti — aki tizenötödike után csénel. — annak nem kell beadnia semmit! * — Hát ez a helyzet gazdatársak! A saját kárára spekulál, aki húzza-halasztja a hor­dást. Mert mihelyt el­végezte a gép a ter­melőszövetkezetnél. — ha üresek a szérűk, el­viszik más helyre, ahol igyekvőbbek az embe­rek. Ml meg itt Bogdá­sán leshetjük, mikor kerül piacra, beadásra az újból. Merthogy el­ső a beadás augusztus 15 előtt, vagy augusz­tus 15 után — az biz­tos! Hát, mi a vélemé­nyük? Harminc-negyven gaz­da jött össze. Dulak- szik bennük a kötele-- ségtudás, abajgatja őket az augusztus ti- .löt. Kinek higyje- nek? A minden hájjal megkent vén Somogyi­nak, Varga Pistának, vagy Halasinak? Hát csak hallgatnak. — Én bizony nem vá­rok a Boldogasszonyra — behordok! A beteges Bencze Jó­zsi bácsi tette le első­nek a garast... * Hordát már a terme­lőszövetkezet a gépál­lomás vontatójával, a Balázs Sándor, a Felsä Nagy, Lódiék, Mikola Ferenc — gyarapodnak nőnek az asztagok. A Szabadság tsz udvara végén szaporán nyeli a kévéket a gép — el­végeznek a napokban, — még augusztus 15 e'őtt... Hanem furcsa jószág az emberi fej. Hamar belesurran minden, de nehezen, hej de nehe­zen hajlanak a jó szóra sókan! A határban még mindig sok tarlón sora­kozik behordatlan gu- bonakereszt. tétlenkci- nek tib-tábolnak a bogdásaiak, várják az augusztus tizenötöt, a Nagyboldogasszony nap ját... A vitézlő Somogyi és a nem vitézlő Varga a markukba nevetnek — bolondot csináltak egy egész faluból. Veszik a szem egértől, galamb­tól, nedx'ességtől? Nem az övéké veszik, ha­nem a parasztoké ... Még két hét van augusztus tizenötig — Addig jöhet egy ala­pos jégverés, majd el­csépel az. jobban mint a gépállomás, csak pvőzzék összeszedni.. És ha augusztus 15 után mégsem engedik el a beadást? Maid addigra isfen se­gítségével csak kitalál­nak valamit újra ... Csak az a kérdés, — módink lesz-e rá? Halasi elvtársékon, a falusi kommunistákon, a becsületes bogdásai gazdákon múlik, hogy a vi.tézlők minél előbb levitézeljenek... Előkészületek az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Mint már jelentettük, az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár szeptember 11—26-ig ismét meg­nyitja kapuit a budapesti tenyész- áliatvásáirtelep 30 kát. holdról 36 kát. holana kibővített területén. A megrendezésre kerülő kiállítás mé­reteiben és tartalmában lényegesen felülmúlja a hazánkban eddig meg­rendezett kiállítások méreteit. Csak­nem 7000 négyzetméter alapterüle­ten öt új nagy csarnokot, pavilont építenek. Egyik-mási'k pavilon alap­területe meghaladja az 1200—1400 négyzetmétert is. Mintegy három ki­lométer új vízvezetéket fektetnek le, s több, mint 10 ezer négyzetméternyi területet parkosítanak. Megkezdték a háromholdas lovasbemutató pálya gyepesítését is. Ezen a pályán mu­tatják be több, mint 160 állami gaz­daság, 460 tsz és több, mint 600 egyé nileg gazdálkodó dolgozó paraszt te­nyészállataiból kiválogatott díjnyer­tes állatokat. Itt kerülnek megrende­zésre a látványos és szórakoztató be­mutatók. Többek között egy-egy je­lenebben korhű jelmezekben, szer­számokkal, harci eszközökkel vonul­nak fel, illetve mutatják be a hem- foglaláskorabeli magyar harcosokat, Rákóczi Ferenc kuruc lovasa't és a néphadsereg huszárait. Külön érdekessége lesz a bemuta­tóknak többek között az a részlet is, amikor szintén korhű jelmezek­ben mutatják be a kocsihaitás törté­netét az ókori tömörkerekű kocsitól kezdve a debreceni ötös és a horto­bágyi hetesfogatig. Izgalmas lovas- és fogatversenyben is gyönyörköd­hetnek a látogatók. Különböző lovagi tornák, az akkori időknek megfelelő ruhákban, felszerelésekkel. Nagy érdeklődésre tarthat számot a lovagi torna, a középkori harci já­ték, lovassolymászat, nemzetközi lo­vasversenyek és lovas futballmeccs is. A kiállítás időtartama alatt a ki­állítás szabadtéri színpadán kiváló művészeink és népi tánccsoportjaink is szerepelnek. A kiállítás területén egésznapos oktató jellegű filmelőadá­sok, továbbá növénytermelési gépe­sítési és állattenyésztési kongresz- szusok lesznek. A felsoroltak a kiállításnak csak kis töredéke. Ennek alapján is meg­állapítható, hagy hazánkban eddig ilyen nagyméretű kiállítás megren­dezésére sor nem került. Az ország bármely részéről 50 százalékos vas­úti kedvezmény mindenki részére biztosítva van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom