Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-01 / 181. szám

2 N A P E Ö 1954 AUGUSZTUS 1 PARI ÉS PÁRT ÉPÍTÉS ________* Eg y gépállomás a cséplés idején A pártszervezet ellenőrzi, segíti a gazdasági vezetőket A GÉPSZÍNEK HÜSÉBEN csak a rozoga, meg néhány használható alkatrésztől megfosztott cséplőszek­rények állnak. A többi — a gondo­san kijavítottak és a vadonatújak — kint a palotabozsoki gépállomás magykiterjedésű körzetében dolgoz­nak. Hogy merre? Sere János elvtárs irodájában egy hatalmas üveglapos tábla, a papíron a községek fekvése, > rajta piros, kék, zöld bábuk. Ezek mutatják, hogy itt két cséplőgép, amott még a kombájn, Palotabozsok ■határában fjedig egy tarlót hántó erőgép dolgozik. Sokszor megáll a tábla előtt Tóth István elvtárs is, a gépállomás párt- szervezetének titkára. „Székesén me­lyik gép is dolgozik“? — kérdi, mert itt baj van, szervezetlen a munka. Arról -beszélgetünk most Tóth elv­társsal: hogyan ellenőrzi, segíti a .pártszervezet a gazdasági vezetők munkáját a cséplés idején? ¥ — SZÉLESKÖRŰ, szerteágazó munka ez, — mondja — sok min­dennel törődni kell. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: betarta­ni az elkészített tervet, összehangol­ni a munkát a tsz-ekkel, a műsza­kiakkal és a traktorosokkal, ügyelni a- cséplőcsapatokra, külön gonddal foglalkozni a, népnevelőkkel, kom­munistákkal. A pártvezetőség egymaga elveszne a sok munkában. Bár mindenkinek meg\ran a maga feladata, ellenőr­zési területe s erről beszámolni kö­teles, mégis úgy határoztunk, hogy az ellenőrzést szélesebb alapokra helyezzük. Létrehoztuk a pártszerve­zet aktíva-hálózatát. A legjobb bri­gádvezetők, üzemgazdászok, kihelye­zett agronómusok, traktorosok a tag­jai. Hogyan dolgoznak ezek? Kéthetenként rendszeresen aktíva­értekezletet tartunk. Itt elmondják észrevételeiket, tapasztalataikat és megbeszéljük az új feladatokat. A minap volt egy ilyen értekezlet. Mi is tudtuk, hogy elmaradtunk a tarló­hántással, de az aktíva sokkal éle­sebben mutatott rá a mulasztásokra. A hét elején kiadtuk a jelszót: min­den erőt a cséplésre. A traktoristák ezt úgy vették, hogy a tarlóhántás most nem is olyan fontos. Az elvtár­sak itt azt mondták: nappal csépel­ni, éjjel szántani. S ehhez hasznos módszereket is adtak. Az aktívák nemcsak ilyenkor érte­sítik a pártszervezetet a fogyatékos­ságokról. Napközben egyre-másra ér­keznek a jelzések s ezekből a párt- szervezet sokat tanul, megismeri az egész gépállomás munkáját, azokban a községekben is, ahová nem tudunk sűrűn eljutni. Borbély elvtárs el­mondta, hogy Hímesházán magas a szemveszteség, mert az erőgép tárcsá ja nem egyezik a cséplőével. A párt­vezetőség intézkedett, hogy megszűn­jék ez a hiba. A pártvezetőség tagjai, magam is felkeressük az aktívákat, érdeklődünk, hogyan halad a mun­ka. A tapasztalatokat azután össze­gezzük, pártvezetőségi ülésen is megbeszéljük, az igazgató elvtárssal. A gépállomás vezetősége napon­ként tart röpértekezletet, elosztják, ki hova megy, melyik területen el­lenőriz, megbeszélik az előző nap tanulságait. Ezeken mindenkor részt veszek. Igen hasznos abból a szem­pontból is, hogy ellenőrizzük, segít­sük munkájukat. A minap arra fi­gyelmeztettem őket: kintjárbukiban necsak a cséplőgép felelős vezetőjé­vel beszélgessenek, hanem a népne­velőkkel is, érdeklődjenek az ő mun­kájuk iránt is. S itt van egy másik. A brigádvezetők sokszor késve igé­nyelnek üzemanyagot. Meemondtuk, nár akkor kérjenek, amikor még egy hordóval van nekik, ne az utolsó pillanatban. Időnként pártvezetőségi ülésen be­számoltatjuk a gazdasági vezetőket. Most sok problémát okoz az új bé­rezés, nem értik még a traktorosok s nem serkenti őket. Ilyen például az is, hogy a munkagépkezelők nem tudják: nem keresnek, ha a nappal csépelő traktorral éjszaka nem szán­tanak. A napokban beszámoltatjuk a főkönyvelő elvtársat s utána a népnevelők segítségével mindenkinek megmagyarázzuk a bérezés problé­máit. A pártszervezet most a cséplőgé­pek mellett, a földeken végzi a párt­munkát, itt segít. Hadd mondjak el néhány jellemző példát. Amikor ér­tesültünk, hogy Somberekén meg­alakul a DISZ-cséplőcsapat, magam látogattam meg őket. Sokat beszél­gettem a fiatalokkal. Kiderült, hogy néhányan nem igen becsülik a gépe­ket, különösen a’ kombájnt. De a vita sokukat meggyőzte. Azzal bú­csúztunk, „jó lenne, ha jövőre min­denütt kombájnnal arathatnánk“. Ez a brigád bizonyosan féltő gonddal kezeli a rája bízott cséplőgépeket. Sokat foglalkozunk a körzeti szere­lőkkel is. A traktorosok kértek meg erre. „Jobb kedvvel dolgozunk, ha azt érezzük, mindig mellettünk áll­nak" — mondták. Már több alle alom mai beszámoltattuk őket, a jó ta­pasztalatokat elterjesztettük. (Feljegyeztük Pápista elvtárs, bri­gádvezető szavait is. Brigádjában dolgozik Forrai Balázs, akit idén fe­lelős cséplőgépvezetőnek tettek meg. Először egy kissé idegenkedett a megbízástól, de a pártszervezet mel­léje állt. Kátai elvtárs segíti, idős ember, már évek óta dolgozik cséplő gép mellett. Tapasztalata, szakmai jártassága aranyat ér. S a fiatal cséplőgépvezető egyre jobban neki­buzdul, kedvvel végzi munkáját. A versenyben erősen sarkukban van a legjobbaknak: . Lépőid Szilveszter csapata nyolc vagont csépelt, For- raié pedig már elkerülte a hét va­gont.) Külön gond a pártszervezet szá­mára, hogy a traktorosok, cséplő­munkások élelmezését, szállását biz­tosítsuk. Ezt joggal elvárják tőlünk. A brigádszállások rendben vannak, tiszták, barátságosak. De bennünket terhel a felelősség amiatt, hogy a sombereki brigádszálláson nem ké­szült el a fürdő. Beszereztük a ká­dat, zuhanyozót, kályhát — csak éppen csapokat nem vettünk. Végté­re is: a fürdő használhatatlan. (Meg­jegyezzük, hogy a traktorosok hideg ételt kénytelenek enni, pedig a gép­állomáson van üzemi konyha s a kö­zelben dolgozó traktorosoknak szál­líthatnának főtt ételt.) Ugv számít­juk. hogy a jövő hét végére, legké­sőbb 10-ig befejezzük körzetünkben a csénlést. Várható, hogy gépeinket más helyekre átcsoportosítják. Fel­készültünk arra, hogy a gépekkel tartó munkacsapatoknak is biztosít­sunk megfelelő szállást és élelme­zést. * A PALOTABOZSOKI GÉPÁLLO­MÁS pártszervezete tehát úgy ellen­őrzi a gazdasági munkát, hogy ellen­őrzés közben tevékenyen segíti őket, politikai nevelőmunkával képessé teszi a gazdasági vezetőket, hogy önállóan vezessenek. Munkájuk alá­támasztására pedig aktivizálja a párt tagokat, pártonkívülieket. Még ko­rántsem hibátlanul alkalmazzák ezt a módszert, de egyre inkább haté­konyabban, a cséplés, tarlóhántás meggyorsítása érdekében. Bocz József Több megértést, nagyobb segítséget! A kormányprogramul legfontosabb célkitűzé­se, hogy állandóan ja­vuljon a dolgozók élet- színvonala, megfelelő mennyiségű és minősé­gű közszükségleti cikk álljon a fogyasztók ren­delkezésére. Kisipari szövetkezeteink nagy részt vállalnak ennek a feladatnak megvalósí­tásából. Az OKISZ rendelkezésére a III. negyedévben szövetsé­günk is felmérte, meny nyi készterméket gyár­tanak kisipari szövet­kezeteink megyénk te­rületén a közületek ré­szére. A vizsgálat alkalmá­val megállapítottuk, hogy a közületi mun­kák miatt jelentős hiányt szenved a köz­szükséglet kielégítése. Szövetkezeteink két­millió »23 ezer forint értékben kötöttek szer­ződést a közületekkel. A vizsgálat után 490 ezer forintnyi értéket azonnal a lakosság szükségleteinek kielé­gítésére utaltunk át. A pénz többi részét is fo­lyamatosan átirányít­juk a szükséglet sze­rinti termelésre. A Pé­csi Vasas KTSZ 80 százalékban végzett kö­zületi munkát. Most csaknem teljesen a la­kosság szükségleteire termel. Öntödéjük, ta­karéktűzhelyet, tűz­helylapokat, cserép- kályhaajtókat, rostélyo kát, húsverőket és több keresett háztartási cik­ket gyárt. A lakatos és dróthálókészítő rész­leg üstházakat, kisebb- nagyobb méretű drót­kerítésfonatokat gyárt a kereskedelemnek. Kisipari szövetkezete­ink termelési tervüket 125 százalékra teljesí­tették, önköltségcsök- kentési tervüket pedig hét százalékkal teljesí­tették túl. Szövetkezeti dolgozóink szeretik munkahelyüket, mert fejlesztésével és kor­szerűsítésével állandó­an törődünk. Szövetke­zeti tagjaink egészség­védelme érdekében megszerveztük azt, hogy dolgozóinkat mun kaidő után szakorvosok vizsgálják meg és or­vosi tanácsokkal lát­ják el, illetve orvosi kezelésben részesítsék. Ahhoz, hogy minden szövetkezeti munkahe­lyet hasonlóképpen tud junk ellátni munkavé­delmi és egészségvédel. mi szempontból, ahhoz arra van szükségünk, hogy a helyi pártszer­vezetek és tanácsok sokkal nagyobb mér­tékben támogassák a kisipari szövetkezeteket mint eddig. Sajnos, még sok szövetkeze­tünk el van zárva a fejlődési lehetőségtől. A Pécsi Járműkészítő KTSZ mezőgazdasá­gunk részére igen fon­tos anyagokat gyárt. — Sokkal több paraszt­szekeret tudna készí­teni, ha a tanács ille­tékes osztálya számta­lan helyiség igénylési kérelmünket nem uta­sítaná vissza különbö­ző indokok alapján. Iia a tél beállta előtt en­nek a szövetkezetnek nem tudunk helyiséget biztosítani, nagy mér­tékben csökkenni fog a termelés. A pécsi Cipész KTSZ- nek is igen kicsi a központi helyisége, bár Pécs lakosságának jó­formán itt javítanak lábbelit. Ha ennek a szövetkezetnek megfe­lelő helyiséget lehetne biztosítani —, ahol fel­sőrészkészítésre tud­nánk berendezkedni, — akkor ez az egész me­gyénk cipőgyártására kihatna, falunak is tud nánk dolgozni. A helyi­ségekkel szűkösködo szövetkezetek közé tar­tozik a pécsi fehérne­műkészítő és a faipari szövetkezet is. Ezek továbbfejlődése szin­tén csak a helyisége­ken múlik. Faipari szövetkeze­tünknek másfélmillió forintot biztosítottunk 1954-ben egy üzemház létesítésére. Az építés­ügyi minisztérium ki­jelölte a 49/6-os Építő, ipari Vállalatot a mun­kák elvégzésére. Saj­nos, a vállalat eddig a régi üzemhelyiség le­bontásán túl tovább nem haladt Most is csak egy szakmunkás és há­rom segédmunkás dol­gozik a másfélmillió forintot kitevő beruhá záson. Az építővállalat tói sokkal határozot­tabb és jobb munkát várunk és ezt kívánja a lakosság szükségletei nek a kielégítése is. Szövetkezeti dolgozó­ink megértették, hogy igen fontos szerep vár rájuk a kormánypro- grarnm, a pártkongresz szus határozatainak végrehajtásában. Ezek­nek a követelmények­nek csak úgy tudunk megfelelni, ha illetékes szerveink több megér­tést tanúsítanak a kis­ipari szövetkezeti moz­galom iránt. NYITRAI JÖZSEFNÉ KISZÖV-elnök. Már napok óta készülődtek a kom­lói bányászok a termelési értekezle­tekre. A termelési értekezletek je­lentősége különösen a harmadik pártkongresszus óta nőtt meg a kom­lói bányászok, s ezek között is első­sorban a kommunisták körében. A kommunisták tudják és tudatosítják, hogy a bírálat, a hibák őszinte fel­tárása, javaslattétel a hibák és hiá­nyosságok kijavítására — nemcsak jogúk, hanem fontos kötelességük is. A Komlói Szénbányászati Tröszt II. üzeme reggeles harmadának dolgo­zói július 30-án, délután fél négykor Tartották havi termelési értekezletü­ket. A főkönyvelőség nagy helyisége megtelt a műszakról érkező bányá­szokkal, akik az utóbbi hetekben a nehézségektől kissé megtorpanlak de akik már nem egyszer bebizonyí­tották, hogy hősiesen helyt is tud­nak állni és képesek arra, hogy kö­zös erővel kijavítsák a jelenlegi hi­bákat is. Szepeshegyi István elvtárs, üzem­vezető főmérnök beszél. Júliusi ta­pasztalatait összegezi: komoly lema­radás van a II. üzem tervének tel­jesítésében. A lemaradás legfőbb oka, hogy június óta csökkentek a telje­sítmények. Májushoz viszonyítva tíz­ről hét mázsára csökkent az össz-fej- teljesítmény. Ezenbelül a fejtési és elővájási teljesítmények is jelentő­sen alacsonyabbak a májusinál. A teljesítmények csökkenésének egyik legfőbb oka, a gyakori gépál­lás. A gépüzem hibájából júniusban összesen 17 órán keresztül (több. mii t két műszak!) álltak a gépek. S ami még súlyosbítja ezt és csökken­tette a bányászok munkakedvét: a tizenhét órából minden műszakra ju­tott 15—20 perc. Júliusban már csők. kent a gépállások száma, de még ek­kor is 4.5 órát kellett állni. A sok gépállás még a 100-as front dolgo­zóinak munkáját is visszavetette: jú­lius második dekádjában az átlagos 9 méter helyett, csak három métert haladtak előre. Egy-egy átszerelést, csúszdaátrakást, az azelőtti négy óra A terv reális, teljesíthető, ha mindenki fegyelmezetten, öntudatosan dolgozik Termelési értekezlet a komlói II-es üzemben helyett 40 óra alatt végezték el jú­liusban. A százas front munkája a gépállások csökkentésével sem ja­vul és ezért, mint Szepeshegyi elv­társ mondotta, a lemaradás okát másban is kell keresni. Mégpedig ab­ban, hogy: — Klikkszellem alakult ki a szá­zas fronton. Egyesek jogtalanul ju­tottak sorozatosan csak jó munka­helyekre, másokat háttérbe szorítot­tak. Emellett a műszaki vezetők egé­szen leszűkítették a frontmesterek hatáskörét, ami szintén rosszul ha­tott a munkára. Az üzemvezetés — látva a hibá­kat — elhatározta, hogy augusztus elsejétől kezdvP az eddigi három széntermelő körlet helyett csak ket­tőt szervez, a Gerber- és a Dono- vál-körletet, ezenkívül új, tömegter­melő munkahelyeket jelölt ki. Egy földalatti műhelyt és egy kézirak- tárt létesítenek. Ezzel lehetővé válik, hogy a földalatti dolgozók lent a bá­nyában javíttassák szerszámaikat, s ne kelljen ezért kiszállni a napszint- re, mint eddig. Szepeshegyi elvtárs hangsúlyozta, hogy az átszervezés mellett szükség van a közös összefogásra, mert a hi­bákat és hiányosságokat csakis így lehet majd gyorsan kijavítani, s a tervet túlteljesíteni. Gerber György és Donovál József körletvezetők ismertették ezután az augusztusi tervet. A Gerber-körlet dolgozóinak 553, a Donovál-körlet- be tartozóknak 720 csille szenet , kell termelniök naponta. Mindketten hangsúlyozták, hogy ez a terv reális, teljesíthető, ha mindenki fegyelmezetten, öntuda­tosan dolgozik. i A beszámoló és a tervek ismerte- I tése után nem következett hosszú | kínos szünet, mint azelőtt az érte­kezleteken néhányszor előfordult. — Beke Dezső ÜB-elnök elvtársnak ébe ren kellett figyelnie, ha igazságos akart lenni a hozzászólók sorrendjé­nek megállapításban. A hozzászólá­sok azt bizonyították, hogy a ter­melési értekezlet résztvevői vala­mennyien magukénak érzik a bá­nyát, és szívügyük a termelés meg­javítása. Ezt Kónya László elvtárs, aki élesen bírálta az iszapolók mun­káját — fejezte ki: „Az iszapotok­nak is fájjon, ha nincs teljesítve a tervünk, úgy, ahogy nekem fáj." S ő is azok között volt, akik ezen a termelési értekezleten megfogadták, hogy túlteljesítik a tervet. Kónya elvtárs augusztus 20-ig 22 métert ha­lad előre bővítésben. Sorra hangzanak el a jobbnál-jobb javaslatok és szép ígéretek augusztus 20, a mun­kás-paraszt szövetség ünnepének tisz teletére és a bányásznapra. Koltai Ferenc csillés arról beszél, hogy a lehetőségek szerint vízteleníteni kell a VII. szintet, mindjárt többet tud­nak majd szállítani, s mint a Pávli- csek-körlet dolgozója, a körlet meg­bízásából versenyre hív másik két harmadot a fejtési és elővájási fej- teljesítmények növelése és a szállí­tás meggyorsítása érdekében. Sebők Márton vájár azt ígéri, hogy a li­es csapat tervéből a reá eső részt ezentúl mindig túlteljesíti és a mun­kahely veszélyességére való tekintet­tel kimondottan erősen ácsol. Bödő Károly vájár arra tesz fogadalmat társai előtt, hogy műszakonként egy csille szénnel többet termel. Itt van a termelési értekezleten Radnóti János mechanikus is, a vil­lanyszerelő részleg vezetője. Bírál, jogosan. „Gyakran találunk a bánya, ban fejszével elvágott elektromos ká­beleket, mint az 5/a keresztvúgatban és a 100-as fronton. Ezenkívül van­nak, akik a bányászok biztonságát szolgáló vörösréz földelés-vezetéke­ket feltépik és hazaviszik,“ Javasolja, hogy figyeljék és leplezzék le a kár­tevőket, távolítsák el őket a bányá­ból. „A villanyszerelő részleg is hoz­zá akar járulni a kibontakozó augusz­tusi verseny sikeréhez — foly­tatta. — Megígérjük, hogy az eddi­gi átlagos — elektromos hibákból adódó kiesést — 50 százalékkal csök­kentjük, takarékoskodunk az áram­mal, nem működtetünk feleslegesen motorokat." Szedlár Ferenc, a II. üzem egyik legjobb dolgozója azt tűzte maga elé feladatul, hogy jelenlegi csilléséből hat hónap alatt jó bányászt nevel. — Szilas Adolf elvtárs, akit Szedlár Fe­renc elvtárssal együtt ezen a terme­lési értekezleten tüntettek ki szta­hanovista oklevéllel, azt mondta: — Szabadságidőm alatt olyan helyen jártam elvtársak, ahol nagy károkat okozott a kiáradt Duna. A kóroK helyreállításában nekünk is segíte­nünk kelL Nemcsak forinttal, jobb munkával is. Meg is ígérem itt rög­tön, hogy az én frontom nem 150 csille szenet termel elsejétől kezdve műszakonként, hanem legalább száz- hatvanat! Határozza el magát min­denki jobb munkára!“ Szepeshegyi István elvtárs, üzem­vezető főmérnök gondosan jegyez. Nem vész el egyetlen javaslat sem a sok közül, hisz valamennyi a mun­ka megjavítását, a lemaradás pótlá­sát, a jövőhavi terv túlteljesítését szolgálja. A hozzászólásokra adott válaszában máris buzdít a megvalósításra. Ko­vács János elvtárs, a 101-es csapat vezetője azt kapja feladatul, ha a többtermeléshez szükséges, eresszen le a fejtésbe rázócsúszdát, intézked­jék önállóan, mint ahogy ezt az üzem átszervezése most már bőven biztosítja. ígéri, a termelési értekez­let után azonnal intézkedik Skultéti Sándor elvtárs javaslatának megváló sításában is. Felfedik kilétét és szi­gorúan felelősségre vonják majd azt a földalatti faelosztót, aki Skultéti elvtárs bejelentése szerint a terme­lést szabotálva, a VII. szintre kül­dött fát is a VI. szint munkahelyei­re irányítja. Fohl Károly elvtárs ja­vaslata is megvalósul: augusztus má­sodik felétől már nem kell 40—50 percnyi járásról vállon hordani ok a munkához szükséges deszkát, metrt deszkaraktárakat létesítenek a VI. szinten. A deszkiaraktának mellett szalmadepók is készülnek. Szedlár elvtárs javaslatának megvalósulásá­ról is gondoskodik az üzemvezetőség: ezentúl kampókat szerelnek a csúsz­daláncokra. Ez megkönnyíti a fejtés­ben a láncok le-, illetve felszerelését a régi és új munkahelyeken, pasz­tákban. Többen javasolták az üzem­ben lévő víz lehetőség szerinti le- csapolását és, kifogásolták az üzem egyes területein található rendetlen­séget. Szepeshegyi elvtárs megígér­te: augusztusban egy — már meg­alakult öttagú1 — csapat, aknász ve­zetésével felülvizsgálja és megoldja, a meglévő lehetőségek szerint mind­két problémát. A II-es üzem termelési értekezle­te betöltötte feladatát: elősegíti a meglévő hibák és hiányosságok ki­javítását, hozzájárul ahhoz, hogy az üzem augusztusban megint az élen­járók közé küzd je fel magát. Erre minden lehetőség megvan — hiszen majdnem mindem felszólaló hangsú­lyozta. A hibák és hiányosságok fel­számolásában legnagyobb erő: a mun kasok aktivitása* lelkesedése és az a vágya, hogy a műszaki vezetőkkel karöltve jól oldják meg feladatai­kat. Ezt még tovább'fokozta a július 30-i termelési értekezlet. A II-es üzem vezetőinek ; példája követésre- méltó: fel kell karolni a helyes kez­deményezéseket. hogy nőjön a mun­kakedv, szárnyakra keljen az alkot­mányünnepi és brínyásznapi verseny. Harsányi Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom