Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-04 / 157. szám

4 N A P C 6 1954 JŰLIUS 4 99Tovább javítjuk gyártmányaink minőségét9 tartósságát^ válasstékosságát • Irla: BÉRCZI PÁL, a Pécsi Bőrgyár igazgatója Pártunk III. kongresszusának ha­tározata, mint legfontosabb felada­tot tűzi elénk a dolgozók állandóan növekedő anyagi és kulturális szük­ségleteinek maximális kielégítését. A könnyűiparra az a feladat vár, hogy a termelékenység fokozásán és önköltség csökkentésén kívül, tovább javítsuk termelvényeink minőségét, tartósságát, választékosságát. A Pécsi Bőrgyár dolgozói 2 éve térték rá a minőségi termelésre, amikor a gyáron belül elterjedt a „termelj ma jobbat, mint tegnapi- mozgalom és a (érmé!vények minősége ugrás­szerűen emelkedett. Műszaki vezetőink többsége megér­tette, ha a szocialista termelést, a gyárat akarják szolgálni, legfőbb tö­rekvésük a jóminőségű bőr előállí­tása kell hogy legyen. Ennek a kö­vetkezménye a minőségi svődolás bevezetése, amely kefeiparunknak komoly devizamegtakarítást jelent, az üveglapos szárítás bevezetése, amely több, jobb bőrt ad, mint a régi rendszer, mindamellett komoly mértékben csökkenti a termelési költséget. Továbbfejlesztettük krómos gyá­runkban a gyártásközi osztályozást; bevezettük a növényi ütáncserzést, a zöldhasítást, a csiszolást és ezen felül még számos, a minőséget eme­lő munkát. Mindezen intézkedések eredménye az lett, hogy komolyabb reklamáció nem érkezett a feldolgo­zó ipartól. Exportcikkeink minőségé­vel külföldi vásárlóink teljes mér­tékben meg vannak elégedve. Ha elővesszük a régi I. szortimentű ser­tésbőr mintáinkat, úgy azokat az át­vevők ma csak III. IV. szortimen- tűnek fogadnák el. — Cseres gyá­runkban bevezettük a króm kombi­nált cserzésű vixos bőrök gyártását, a rámabőrök kollódiumos fedését vízhatlanabbá tettük, ami a cipőgyá­raknál jobb felhasználhatóságot biz­tosít, ezenkívül számos olyan intéz­kedést tettünk, ami az értéktelenebb gyengébb minőségű külföldi nyers­bőrből értékesebb és jobb készbőrt biztosít, s ami mind a cipőipar mi­nőségi munkáját segíti elő. Mindezeket a minőségjavító in­tézkedéseket nem tudtuk volna be­vezetni, ha dolgozóink igen nagy többsége nem értette volna meg, hogy az általuk gyártott bőrökből készült cipőket ők maguk viselik és ha rosszul, vagy hanyagul dolgoz­nának, végső fokon ők maguk káro­sodnának meg, amikor cipőt vásá­rolnak. Azt is megértették, hogy a jóminőségű bőr termelése saját egyé ni megtakarításukon kívül népgaz­daságunknak is hasznot hajt. A minőségi munka a'apja a modern technológia kiépítése és pontos betartása. Ez, sajnos, az utób­bi két hónapban igen nagy nehézsé­gekkel oldható csak meg, mivel el­látó szerveink nem tudják az egy­forma minőségű vegyianyagok, festé­kek szállítását biztosítani. Előfordult nemrég; hogy külkereskedelmi szer­veink mintát adtak, ami megfelelt, de a minta alapján behozott vegyi­anyag használhatatlan. Ilyen és eh­hez hasonló esetek figyelmeztetnek arra, hogy laboratóriumunknak, át­vevő MEO beosztottainknak még fo­kozottabban kell vizsgálniok a be­érkező anyagokat, mert csekély el­nézés igen nagy károkat okozhat a a minőségben. Főbb feladatunk a technológia ki­építése terén krómos árunkban a tökéletesebb zsírtalanítás kidolgo­zása, a box-bőrök puhaságának nö­velése, kabátbőröknél divatszínek kidolgozása, az üveglapon szárított bőrök mennyiségének növelése. Cse­res gyárunkban az ágó-kruponok a keresztben való kruponálás fokozott bevezetése, a króm-formalin cserzé­sű talpbőr gyártás bevezetése, ser­tésbőrök foltosodásának megakadá­lyozására a félkész csökkentése, olyan mértékben, hogy kiesés ne legyen, meszesi hasítások darabon­kénti vizsgálata és átvétele, impreg­náló műhelyünk átszervezése. Mind­ezen feladatok jó megoldása tőlünk függ, amire biztosíték műszaki veze­tőink és sztahanovistáink jól össze­hangolt, közös munkája. A minőségi munka előfeltétele a szaktudás. Ezért indítottunk be kü­lönböző tanfolyamokat, amelyeken nemrég 92 dolgozónk vizsgázott si­kerrel. Céltanfolyamok, továbbkép­ző tanfolyamok, sztahánovista bemu­tatók biztosítják azt, hogy dolgozó­ink további munkájukat nagyobb hozzáértéssel tudják végezni, isme­rik a bőr útját, és feldolgozásának, megmunkálásának technológiáját nemcsak saját gépükön, üzemré­szükben, hanem az egész gyárban és ezáltal több munkahelyen, több gépnél válnak teljes értékű,, kifo­gástalan munkát végző dolgozókká. Már most számos jelentkező van legközelebbi tanfolyamainkra. Komoly ösztönző erő lenne a mi­nőségi bérezés, ami a bőriparban a munka sokrétűsége miatt még nincs megoldva. Sztahánovista körünk és műszaki gazdasági bizottságunk vál­lalta ennek kidolgozását és az első lépéseket már meg is tette, amivel nagy segítséget nyújt a minőségi munka értékeléséhez. Boxos üze­münkben ma már minden dolgozó aláírásával igazolja az általa elvég­zett munkát és így minden tételnél megállapítható, hogy az egyes rész­munkákat ki végezte el és milyen százalékban végzett minőségi mun­kát. Ez képezi alapját a sztaháno­vista szint elérésének is. További fel­adat, ennek a rendszernek a beve­zetése a többi üzemrészekben is. A minőség emelése nemcsak a mű­szakiak, vagy munkások külön-kü- lön feladata, hanem a Pécsi Bőrgyár minden dolgozó­jának közös ügye. Van előttünk elég példa. Röder Ist­vánná, Krantz Ádámné, Bárdosi La­jos, Pataky Gyula, Szakala Ferenc, Makári János és a többi, kiváló mi-, nőséget gyártó munkások és mű­szakiak, akik tudják, hogy további felemelkedésünk az ő munkájuktól függ. Vegyen példát róluk a bőrgyár va­lamennyi dolgozója, hogy a párt- kongresszus minőségi termelésre vo­natkozó határozatának maradékta­lan végrehajtásával valósíthassuk meg a szocialista termelés célját, a dolgozók szükségleteinek maximális kielégítését. „További sikereket kivonunk Önöknek" Amikor 1953-ban Pécs állomás és fűtőház elnyerte az élüzem cí­met, levélben felkeresték Moszkva -pályaudvar vasutas dolgozóit. Kö- szönetüket akarták kifejezni, mert a szovjet módszereket, a szovjet em­berek tapasztalatait alkalmazták és így tudták elérni, ami nagyon kevésszer fordult elő hazánkban, hogy állomás és a fűtőház is élüzem lett. Nagyon várták már a szovjet vasutasok levelét, június 29-én le­velet kaptak tőlük. A levél így hangzik: Kedves Elvtársak! Szívélyes köszönetét mondunk önöknek a hozzánk intézett meleg­hangú, baráti leveliikért. A termelésben elért eredményei két örömmel olvastuk és szívbőV*kö- szöntjük Önöket abból az alkalomból, hogy megszerezték az élüzem megtisztelő címet. Állomásunk dolgozói továbbra is elvtársi segítséget nyújtanak nemes munkájukhoz. Kedves Elvtársak! További mun kasikereket kívánunk önöknek! Moszkva pályaudvar, Kievi személy- forgalmi vonal dolgozói: ANDREJEV ALEKSZANDR SZTYE PANOVICS, VOLCSKOVA TAT- » JÁNA IVANOVNA. Szociális ,,gondoskodás46 a Parkettaüsemben í1 yakran előfordul* hogy későn vesszük észre, mennyi minden ját szódott le körülöttünk. Ilyen észrevétlenül nőtt ki a földiből Pécsett is a 73-as Építőipari Tröszt udvarán egy új üzem. — Nem emeltek neki gyár­kéményt, az éjszakai sö­tétet nem háborgatja a hegesztőpáka fénye, még­is fontos munkát végez­nek itt. Parkettát, svéd­padlót és más lakásbur­koló kellékeket készíte­nek. Nem volt névadó ün­nepség sem, de már az ílzembeliek úgy mondják, „parkettaüzem". Sajnos, ma ennek az üzemnek már másik ne­ve is van, s ezt a telepe­ken dolgozóktól tudhatjuk meg. Ez a név azonban már egyáltalán nem hí­zelgő. A pótnév azért szü­letett, mert felháborító a „munkavédelem“, a dol­gozókról való „gondosko­dás", A „kiskirályoktól ne várjunk mást“, „vezető­ink megfeledkeztek arról, ■hogy valamikor ők is egyszerű munkások vol­tak." Ilyen és hasonló vé­leményeket, elejtett mon­datokat hallani lépten- nyomon a famunkások­tól. Az üzem legfájóbb pont ja a fürdő és az öltöző. Két szűk helyiség szol­gál öltözőiül és mosdóul 1s. Egyik a férfiaké, má­sik a nőké. Közvetlen mű­helyből nyílik a mosdó. A női öltözőben már egy hete nem ég a villany, az utca felőli ablakot zsák függöny borítja. A heve­nyészett asztalon, mely tudjaisten, mikor látott sikálókefét, vak tükörbe nézhet az ember, sarkai­ban egy-két szilánk tanús kodik, egykori tükörvol­táról. A kőburkorlatot már hetek óta nem söpör ték, nem mosták fel. El­dobált papírba, szemétbe botlik az ember lépten- nyomon. Van öt mosdó­csap is, de ha kinyitják, nincs benne köszönet. És kinyitják, mert le kell mosni a fűrészport, a ra­gadós gyantát. A mosdó­víz egyenesen a kövezetre zuhog, mert a szennyvíz­levezető cső már ré­gen letört. Lábrácsot — keresve sem lehet találni, csupán az egyrózsás tuso­ló alatt van, ami korhad az állandóan csöpögő csap tói. A helyiségbe bezsú- foltan állnak a szekré­nyek, s arról talán nem is kell beszélni, hogy a' vízpára mennyire átjárja a ruhát. Sok szekrényt be sem lehet csukni. A férfi öltöző sem különb. Több mint száz embernek kell itt tisztálkodnia, ru­hát cserélnie napközben. IV ehéz indulat nélkül 1 ^ megállni, mert erre a képre még a leghiggad­tabb ember is felháboro­dik. Ócskái Lajos, a telep vezetője is tud a dologról. Véleménye is van a für­dőről: „Disznóól!“ — Miért nem takarít­ják? — A Segédipari Válla­laté a fürdő — csattan a hetyke válasz. — De a parkettaüzem­ből többen fürödnek itt. A hivatalsegéd, aki tudo­másunk szerint takarítás­sal is foglalkozik, miért nem törődik a fürdővel, miért kell az irodai dol­gozók bevásárlásait intéz­nie napközben? IV ekem jogom ü' van(!) elküldeni mert én minden reggel korán jövök. Reggelit csak hozhat nekem, hi­szen mások is(!) elküldik. Nem tudjuk, honnan vette ezt a jogot Ócskái elvtárs, a munka törvény könyve mindenesetre ilyesmiről nem tud. Ma még csak a tisztviselők küldözgetik húsért és bol tokba, nemsokára talán már a feleségük bevásár­lásait is a hivatalsegéd intézi?! Az átlátszó kifogások mellett más „érdeket" is hallhatunk. A telepvezető szavai szerint a tröszt szerződésileg kötelezte magát, hogy 1954 január 1-én átadja üzemrészeit a parkettázóknak. Ezért nem lenne egészséges mos dója, rendes munkahelye a dolgozóknak?! Megkér­deztük erről Dulánszki János elvtársat, a 73-as Építőipari Tröszt főmér­nökét. — Semmilyen szerződé­sünk nincs a parketta­üzemmel — mondja. — A múlt év szeptember 29­én értekezlet volt a tröszt ben, itt voltak a minisz­tériumból is, a parketta- gyártó vállalattól is, de szerződést neon kötöttünk, csak abban állapodtunk meg, hogy átadjuk a mű­helyeket, helyiségeket. — Még csak egy gépmúhely- lyel vagyunk adósak, de adtunk helyette egy má­sik helyiséget. Sajnos, nálunk is váratlan dolgok következtek, nem kaptuk meg a beruházást idő­ben s igy nem tudtunk kiköltözni a műhelyekből. Valóban igaz, hogy töb­bet termelne a parketta­üzem, ha több helyiséggel rendelkezne, igy be tud­nák indítani a jelenleg udvaron veszteglő gépe­ket. De ez még mindig nem oldaná meg a mun­kavédelmi problémákat, nem szűnnének meg a pa­naszok, az elkeseredett véleménynyilvánítások. — A telep vezetőinek nem másra kell vár niok, nem kívánhatják, hogy majd a tröszt vagy valamelyik építőipari vál­lalat készitsen vadonatúj mosdót, öltözőt a részük­re. A parkettaüzem és az építőipari tröszt is az épi- tésügyi minisztérium fel­ügyelete alá tartozik, csak két különböző igazgató­sághoz. Helyes lenne, ha ezekre a dolgokra az ille­tékes igazgatóságokon is felfigyelnének, mert a je­lenlegi tűrhetetlen hely­zet megoldása nem vár­hat. tovább. Gulyás Ernő A kormány profra mm egy éve a mecseki szén medencében Az új kormánypro­gramra megjelenése óla Komlón több, mint hatmillió forintot for­dítottak a bányászok munkavédelmére. — Nyolc féle porelszívó­berendezést helyeztek üzembe. Ezer dolgozót porszűrő álarccal lát­tak el. Bányamentő készülékeket, földalatti segélyhelyeket állítot­tak fel. Egy év alatt kétezer­rel nőtt a legényszálló férőhelyeinek száma. A családjuktól távol lakó dolgozók közös otthonát 7.ő millió fo­rint értékű fényezett bútorral, kényelmes székekkel, terített asz­talokkal, függönyökkel csinosították. Napi fá­radalmaikat matracos ágyon pihenhetik ki a legényszállók lakói. A bányászotthonok kul- türszobáinak száma 2- ról 15-re növekedett. A szállások könyvtá­raiba 45 ezer forint ér­tékben érkeztek új könyvek. Az étkezés megjaví­tására két új konyhát, új üzemi éttermet lé­tesítettek. Valameny- nyiben fehérabroszos, virággal díszített asz­talokhoz pincérek vi­szik ki a változatos ételeket. Az épülő Komlón a legényszállók lakói közül hónapról-hónap- ra százával váltak az uj bányaváros állandó lakóivá. Egy év alatt 732 bányászcsalád tott a kökönyösi és kenderföldi városré­szekben kényelmes, napfényes új otthon­hoz. A város legfiatalabb- jairól is gondoskod­tak. Két új napköziben száz kisgyermeket gon­doznak, míg szüleik termelnek. A tanuló fiataloknak 12 tanter­mes, korszerű iskola épült. Ősszel újabb, nyolc tantermes isko­lát avatnak a komlói­ak. Az új kormány- programm óta létesí­tett balatormenti gyer­meküdülőben az el­múlt nyár óta 480 bá­nyász gyermeke üdült. Épül, szépül a város. Megnyílt a szálloda. Átadják a központi üzletházat, ahol reg­geltől estig egymást érik a vevők. Egy esz­tendő alatt megkétsze­reződött Komlón az áru forgalom. A ruházati és kultúrcikkekíről pe­dig a réginél három­szorta többet vásárol­nak a lakosok. A fia­tal párok új bútorüz­letben, a divatosan öl­tözni vágyó bányász­asszonyok a nemrégi­ben nyilt divatszalon­ban elégíthetik ki kí­vánságaikat. Uj otthonra talált a kultúra is. A komlói képzőművészek részé­re mfívésztelepet léte­sítettek. A közeljövő­ben az épitők három­emeletes kultúrházát adják át. így lesz né­hány év alatt a több­évszázados kicsiny fa­luból sokezer lakosú, szocialista bányászvá­ros. A pécsi szénbányá­szoknak szintén bőven van mivel büszkélked­ni. Az elmúlt év júliu­sától tízmillió forintot kaptak munkavédelmi, szociális és kulturális létesítményekre. Pécs- szabolcson például a bánya szellőztetésének megjavítására 4000 köb méteres ventillátort szereltek fel. A poros fejtéseket rendszere­sen locsolják és szén- falátnedvesítési kísér­leteket kezdtek a szén por keletkezésének megelőzésére. Ezenkí­vül segélyhelyeket, üzemorvosi rendelőt állítottak fel. A bá­nyász üzemi étkezdé­ben három menüs ét­keztetést vezettek be. Épül a pécsvidéki bá­nyászok városrésze. Meszes. A múlt év má sodik felében 66 lakást osztottak itt ki, ezév- ben csaknem 200-at adnak át rendeltetésé­nek. Tavaly nyár óta 130 bányászsajátház építését kezdték meg, A régi bányászlakáso­kat hárommillió forint összegből tatarozzák. A bányászlakótelepek kultúrotthonait bőví­tették, csinosították. Vasason, Szabolcson s Pécsbányán játékokkal felszerelt gyermekpar­kokat létesítettek. (Hné) ju­LEVELEZŐINK ÍRJÁK Füstbe ment terv... Nagyon szeretem az ötéves Terv cigarettát. Állandóan azt szívom. A dohányáruda vezetője már kérdezés nélkül teszi elém a kis szürke cso­magot, ha belépek az árudába. A napokban azonban megmaka­csoltam magam. Hiába tette elém az előzékeny, udvarias kiszolgáló néni a csomag cigarettát, nem nyúl­tam utána. Csodálkozva nézett rám, s kissé rosszallóan csóválta a fejét. < Hogy miért nem vettem át a ci­garettát? ... A napokban egy csomag ötéves Tervet vásároltam. Ismert csomago­lás ... Világosszürke papír, hátul Egri Dohánygyár, alatta: anyagtaka­rékossággal az ötéves terv sikeré­ért; elől piros mezőben füstölgő gyárkémény ... igen a füst..; A gondolatra is éreztem kellemes za­matét, ízét. Ekkor ért a meglepetés. Nem egy meglepetés, hanem a meg­lepetések sorozata. Kezembe veszem az első cigaret­tát. Nagyon keménynek bizonyul. Sebaj! Puhítás alá veszem, de csak nem enged merevségéből. Én sem engedek. Tovább folytatom a mű­veletet. Nem soká kell várni. — A nagy nyomásra kinyílik az egyik vé­ge, és lassan potyogni kezd belőle a szép sárga dohány. Még egyet sod­rok rajta, megadóan szétpattan ke­zemben. Ej-ej! Ugylátszik nagyon durva voltam. Kezdjük elölről. A következő után nyúltam, az ered­mény pár percnyi kísérletezés után ugyanaz. A harmadiknál már kísér­letezni sem kellett. Végig széthasadt, cigarettát húztam ki a csomagból. Mentő ötletem támadt. Betértem a Kossuth Lajos utcai 2. sz. büffébe és egy csomag pécsi gyártmányú öt­éves Tervet vásároltam. A csomag kinyitása után örömmel állapítottam meg, hogy a pécsi és az egri Do­hánygyár gyártmányai között nagy a különbség. Ugyanis míg az egri Dohánygyár cigarettái kemények voltak, a pécsi Dohánygyáré mind­egyik penészes.:: HETESY KÁROLY „Kövezzék le utcánkat!“ A Jászai Mari utcá­ban nagy forgalom bo­nyolódik le. Ez nem lenne baj, csak az, hogy nincs lekövezve az úttest. Az utca mind két felén házak van­nak. így a lakók kény­telenek az egészségte­len, poros utcában köz­lekedni. Száraz idő esetén akkora a jár­művek által felvert por, hogy utána per­cekig nem is lehet lát­ni. Fordított a helyzet akkor, ha esik az eső. Nagy a sár és a jár­művek kíméletlenül be piszkolják a járókelő­ket és a házakat. A Jászai Mari-utcai dolgozók kérése, kö­vezzék le utcánkat, hogy egészséges le-1 gyen a levegő. — Már többször fordultunk ezzel a kéréssel a vá­rosi tanácshoz, de semmi intézkedés sem történt. Várnai László és sok Jászai Mari­utcai lakó. Nincs..nincs.... nincs Gyakran étkezem a Széchenyi-téri Népbüffében. Már több esetben ki­fogásoltam a következőket: hidegen adták a töltöttkáposztát és a pör­költet. Június 25-én délután is ez történt. A pörkölthöz kést nem adtak ar­ra hivatkozva, hogy csak három ké­sük van. A pörkölthöz szerettem volna salátát is enni — nemcsak ez esetben, hanem már több ízben is. A saláta olcsó. Minden zöldségbolt­ban kapható, csak a Népbüffében nem, ahova pedig nagyon sokan jár­nak étkezni. Az étel hidegségénél arra hivat- koztak, hogy kevés a gázuk, nem tudják megmelegíteni. Kérdem, hogy tudták akkor megfőzni? Mint már említettem, kétszer ír­tam be a panaszkönyvbe, sajnos, még egyszer sem orvosolták. Helyte­lennek tartom azt is, hogy a panasz­könyv nem a pénztárnál van, min­denki szeme előtt, hanem az irodá­ban. Szeretném, ha mielőbb orvo­solnák ezt a nem magán, hanem közérdekű panaszt. GOLDMANN ADOLF Nagyflórián utca 18. Gyújtsd a fémet — s szállítsd is el! DISZ fiataljaink az elmúlt két évben igen lelkesen vettek részt a vasgyüjtésben, úgy­hogy egyesülésünk te­rületén az elsők vol­tunk. Az összegyűjtött vas között van egy 26 mázsás kazán is, ame­lyet a MÉH már 19ö3­ban hivatalosan átvett de még a mai napig sem szállított el. Ott rozsdásodik a sajt­üzem udvarán. Többszöri felszólítás­ra sem volt hajlandó elszállítani a MÉH mo­hácsi kirendeltsége. — Szeretnénk, ha a ka­zán nem az udvaron állna, hanem kohóink­ba kerülve nagyobb segítséget nyújtana népgazdaságunknak. Lakatos József a Bólyi Sajtüzem igazgatója. V 9 V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom