Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-25 / 175. szám
1954 JÜLIUS 25 NÄPCö 5 PÁm ÉS PARI ÉPÍTÉS ______* Ha sznos javaslatok, kemény bírálat jellemezte a Kokszművek pártaktíva-értekezletét Igen fontos dologról: a kongresz- wus határozatainak végrehajtásáról, a tennivalókról tárgyalt a napokban a pécsi Kokszművek pártaktíva értekezlete. Ilyen sokrétű, hatalmas anyag megtárgyalása nem könnyű, s igein jelentős dolog, hogy a pártaktíva napirendjére tűzte. Azért is, mert a kongresszus óta immár két hónap telt el; s amiatt is, mert az utóbbi időben mindtöbb eset figyelmeztette a pártszervezetet, hogy baj van a párt és a gazdasági munkában egyaránt. Az értekezleten sok mindenről szóesett, mi csupán néhányat, a legfontosabbakat emeljük ki. Nagyon keveset mentek előre a kollektív vezetés megvalósításában Már a beszámolóból kitűnt, hogy nem általánosak még az olyan kezdeti eredmények, amelyek az I-es alapszervezetnél tapasztalhatók, ahol a pártvezetőség igyekszik kollektíván dolgozni. A IV-es alapszervezet vezetősége például még egyetlen alkalommal sem tartott ülést, taggyűlést is ritkán. Sorozatosan elmaradnak a népnevelő-értekezletek, párt- csoport-értekezletek, a párttagok pedig irányítás nélkül, természetesen, semmit sem tesznek. Érdeklődéssel hallgatták Zomi elvtársnak, az egységes vezetőség tagjának felszólalását. Arról beszélt, hogy a beszámoló nem mondta ki kereken; az alapszervezetek gyenge munkája az egységes vezetőségtől indul ki. Náluk sem érvényesül a kollektivitás, Jámbor elvtárs, a titkár, mindent egymaga akar elvégezni, lót-fut s közben semmit sem csinál. A többi elvtárs csak papíron vezetőségi tag, de soha semmivel nem bízza meg őket. Horniét tanulnának jobbat az alapszervezeti vezetőségek? — tette fel a kérdést. Engesser elvtárs nyomban válaszolt: „A Il-es alapszervezet titkára gyakorlatlan a pártmunkában, de Jámbor elvtársék mégsem segítik, inkább a jobban dolgozó vezetőségeket látogatják. Az nem érv, hogy minden hiába, rosszul választottunk. Ha szükséges, hetvenhétszer is magyarázzák meg neki, mit a dolga". Török György elvtárs elmondta, hogy az egységes vezetőség tagjai nem patronálják az alapszervezeteket. „Horváth elvtárs itt arról beszélt, hogy nekem segített. Ez nem felel meg a valóságnak; egyszer sem találkoztam még vele, sohasem beszéltünk a pártszervezet munkájáról. En csak vártam erre, de senkitől nem kaptam meg". Bereczki elvtárs, az üzem igazgatója igen fontos kérdést boncolgatott, ö a négyes alapszervezet tagja, ott él, ahol a leggyengébb a pórtélét. „Miért nem bíznak meg engem is pártmunkával? Csak egyetlen egyszer történt meg, május elsején, amikor a felvonulás megszervezésére kértek meg. En akarok és tudok is segíteni s kérem, hogy vegyék ezt ezután igénybe!“ A probléma elevenjére tapintott ez a felszólalás, arra, hogy egyesek nem számítanak a vezetőségi tagok, párttagok támogatására, szinte félreállítják őket. Nincs ebben semmi furcsa. A négyes alapszervezet vezetősége még egyszer sem ült össze. „De miért tartsak vezetőségi ülést — mondotta Uj elvtárs, — amikor Jámbor és Zomi elvtársak, az egységes vezetőség tagjai, a négyes alapszervezetben is vezetők? Én mondjam meg nekik, hogy mik a tennivalók, én tanítsam őket, számoltassam be a mun káról? Hiszen ezt nekik kell megtenni, ők instruálnak engem". Van ebben némi igazság is, de a legnagyobb áz, hogy sürgősen változtassanak ezen, mert tarthatatlan, hogy valamiféle „körbe-körbe karikába“ társasjátékot játszanak. Sok szó esett a pártszervezet és az üzemvezetőség kapcsolatáról Vajmi kevésszer fordult elő, hogy a pártvezetőség beszámoltatta az igazgatót. De az annál többször, hogy egyáltalán figyelembe sem vették a párt útmutatásait. Sokan úgy jellemezték az itteni helyzetet: „Itt mindent a párt hátamögött akarnak véghezvinni“. De köziben azt is elmondták, hogy a pártszervezet nem is nagyon igyekszik beleszólni, hatást gyakorolni a gazdasági munkára. Zomi elvtárs szerint az üzemben egy különös sorrend alakult ki. A legalacsonyabb beosztású gazdasági vezető is előbb megismeri a problémákat, tennivalókat, mint a pártvezetőség, ide legutoljára jut el minden. Megtörténik, hogy napjában húszán is bumliznak, — a pártvezetőség erről nem is értesül, a hiányzók névsorát nem kapja meg. Pedig köztük akad néhány kommunista is szégyenszemre. Horváth elvtárs, a művezetők liberalizmusát vetette fel .ezzel kapcsolatban. Az utóbbi időiben nem lépnek fel erélyesen a lógósokkal szemben. „Nem mondják ki, de mindez abból fakad — emelte fel hangját, — mert népszerűséget akarnak szerezni .maguknak. Olcsón vett népszerűség ez és csak lejáratják magukat a becsületes dolgozók előtt." Az értekezleten felszólaló Bereczki elvtárs egy lépést tett a pártszervezet és gazdaságvezetés szoros együttműködésének megteremtéséért. Őszintén, kertelés nélkül számolt be a pártaktíva-értekezletnek, hogy egy kissé megrészegítette őket a sok élüzem kitüntetés, dicséret. A harmadik negyedév első dekádjábao nem teljesítették a tervet, túllépték a béralapot. Sorra elhagyják az üzemet a legjobb dolgozók, olyanok is, akik tizenöt-húsz esztendeje izzadtak, verejtékeztek a kemencék mellett. Bár (javult a termelés azóta, de nincs semmi ok az elégedettségre ! Mi ennek az oka? „Miért gyenge a pártmunka, miért mennek el a legjobb dolgozók az üzemből, miért nem teljesítjük a tervet?“ — ilyen s ehhez hasonló mondatokkal kezdték legtöbben hozzászólásukat. Egy részükre már a fentiekben választ adtunk, de a legfontosabb, amiről a legtöbb szó esett az: nem hallgatják meg, nem intézik el a dolgozók jogos kéréseit, panaszait, nem törődnek kezdeménye zéseikkel. De menjünk csaik sorjában. Pártvezetők, gazdaságvezetők úton-útfé- len hangoztatják, hatalmas méreteket öltött a munkaerővándorlás. — Raizner elvtárs felszólalásában elmondta, hogy már nagyon unják a sok kérést, a panaszkodási. Nemrégiben jelentették, hogy rossz a bunker, csináljanak valamit. Meg se hallgatták őket. Amikor már tarthatatlan volt a helyzet, a munka egy- részét megcsinálták s most ott van félig készen. Kovács elvtárs arról beszélt, hogy az üzemben nem törődnek a dolgozókkal. Egy alkalommal valamilyen adminisztrációs hiba folytán eltűnt háromezer liter benzol. Mit tett erre Deák főmérnök? Egyszerűen levonta a dolgozóik béréből. „Bennünket meg sem kérae- zett, be sem hivatott, hogy — no. munkatársak, mi hát maguknál a helyzet? Es amikor megkerült az anyag, újból ránk se fütyültek. Hát eljárás ez, van kedvünk így jobban dolgozni? S ezek a megsértett emberek, egyszerűen továbbállnak és azt mondják: „Oda megyünk dolgozni, ahol megbecsülnek bennünket!" A beszámoló bírálta a dolgozókat, mivel nem az illetékes helyen tesznek panaszt, javasolnak, hanem az utcán beszélnek ezekről, vagy éppen az üzemmel szemközt lévő vámháznál, míg az autóbuszra várnak. Nos, nézzünk egy-két -felszólalást s éppen a sokat emlegetett tervteljesítéssel, önköltségcsökkentéssel kapcsolatban. A kátirányüzemben építeni kell egy szurokgödröt — javasolták a dolgozók. Es mindjárt hozzátették, hogy fillérekből elkészíthetik, ha téglát használnak fel. Nem, Deák főmérnök úgy rendelkezett, hogy erre a célra kotoilláfcat rakjanak oda. „Lehet, hogy ez újítás — mondta Engesser elvtárs, — de igen költséges és ezt látják a dolgozók.“ És azt is tudják, hogy a termelési értekezleteken tett javaslatok süket fülekre találnak, nincs senki, aki meg becsülné a dolgozók szavát. A pártvezetőség sem. Tud az esetekről és mégsem vonja felelősségre az igazgatót, műszaki vezetőket. — Ehelyett elvtelen udvarlás folyik, olyan légkör kezd kialakulni, amelyben dívik a hízelgés, a bratyizás. Icsindics Ferenc elvtárs bírálta a beszámolót, mert keni az üzemvezetőség hibáit. A beszámoló hiányosságait a vita helyrehozta. A dolgozók javaslatainak hosszú sora, mind- mind bizonyítják: a munkások érzik a felelősséget a terv teljesítéséért, a kongresszus útmutatásainak végrehajtásáért; az üzem gazdájának tartják magukat. Fucsek Antal például ezt javasolta: „Ügyelni kell arra is, hogy ne járjanak üresen a gépek“; Kollár elvtárs: „Egy vontató kellene a csille ürítéshez.“ Féltő gazdái ők tehát a gyárnak és még inkább azok lesznek, ha megszűnik javaslataik, észrevételeik félvállról való kezelése. Akkor nem a vámnál beszélik meg a problémákat,.. Erre van most szükség a Koksz- műveknél a pártmunkában, a gazdaságvezetésben egyaránt. Az aktívaértekezlet alaphangja az volt: tetteket most már üres ígérgetések, frázisok helyett! Tóth József elvtárs és mások is figyelmeztették erre a vezetőket. „Zomi elvtárs minden értekezleten elmondja, hogy ilyen rossz, olyan gyenge a munka, de utána nem csir nál semmit, hogy jobb legyen." Bereczki elvtárs is sokszor megígérte már, hogy udvariasabban beszél a dolgozókkal — most már végre teljesítse az ígéreteket. A pártaktíva értekezlet jó példát adott arra is, hogyan kell öntevékenyen dolgozni. A III-as alapszervezet nél csütörtökre hirdették a népnevelőértekezletet, valami üzemzavar miatt azonban el kellett halasztani. Más alapszervezetben ilyen esetben már nem is gondolnak arra, hogy későbbi időpontban, de megtartsák. Engesser elvtárs elmondta, hogy másnap megbeszélik a népnevelőkkel a tennivalókat, mert enélkül nem párt munka a pártmunka. így kell dolgozni, harcosan, s amit elhatároznak, azt tüzön-vizen vigyék keresztül. Eredményes, sikeres pártaktívaér- tekezletet tartottak a Kokszművek kommunistái. Mindenki azt mondja: „Ilyen még nem volt nálunk.“ De az értekezlet igazi mércéje az lesz: milyen gyorsan jutnak előbbre a hibák kijavításában, milyen gyor san változik meg a pártszervezet vezetési és munkastílusa a kongresz- szus határozatainak végrehajtása javára. A lap hasábjain majd számot adunk énről. Borz József „Készülünk a vasutasnapra44 A Pécsi Fütőház dolgozói augusztus nyolcadikára, a vasutasnapra készülnek. A dolgozók ígéretet tettek, hogy a fajlagos szénfogyasztás nál öt százalékos meg- taí< autóst érnek el. A vállalást eddig 108.1 százalékra teljesítették. Egyedül Lőcsei István és Vass Lajos elvtársak 598 mázsa szenet takarítottak meg. A legjobb teljesítményt Arató Ferenc és Hubai Miklós mozdony vezetők érték el: 18-1 Kilométer tervük helyett 281 kilométert teljesítettek. Július 16-án részlegvizsga alatt állt a 424.135 sorozatú mozdony.- A munkát nem tudták befejezni, mert a mozdonyt ki is kellet mosni. Dolgozó nem volt, aki ezt a munkát elvégezte volna, mert a mezőgazdaságban segítettek. A gépre pedig nagy szükség volt. Döme Pál műszaki intéző ee, Kertész Károly műszaki főtiszt elhatározták, hogy a mozdonyt kimossák. A munkát becsületesen elvégezték. Tettük nem egyedülálló. Varga Jenő műszaki intéző és Csaba fi András mérnök, hogy az állomás tartalékmoz dony nélkül ne marad jón, megígérték, hogy a 326-os sorozatú mozdonyt kimossák. 16-án 2i2 órakor már át is adták a forgalomnak. Jól dolgoznak a DISZ fiatalok is. A fűtőház területe megtelt salakkal, mert kevés a sa- lakozó munkás. Ezért Kurucz János és Magosig Ottó DISZ-titkár vállalta, hogy kocsikba rakják a salakot. — Azóta már több kocsi salaikkal lett keveseob a íűtőháznáL Befejeződött a Baranyamegyei Othónapos Pártiskola Július 24-én, szombaton tartották a Magyar Dolgozók Pártja Baranya- megyel Othónapos Pártiskola februárban kezdődött tanfolyamának záróvizsgáját. Az öthónapos pártiskola hallgatói a vizsgán is bizonyságot tettek arról, hogy jól sajátították el a tanfolyam tananyagát, jól felkészültek azokra a feladatokra, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusának határozatai állítanak — elsősorban — a kommunisták elé. Az osztályvizsgák után az iskola nagytermében búcsúztak egymástól a pártiskola hallgatói és a tanárok. Az iskola tanári kara nevében Godó György elvtárs, az iskola vezetője mondott búcsúbeszédet, a hallgatók részéről pedig Tolnai Ferenc elvtárs köszönte meg azt, hogy a hallgatóknak öthónapi gondtalan tanulásban lehetett részük. Az egész megyében megkezdődött a cséplés Nap-nap után jelentik megyénk legtávolabbi részéből: befejezték az aratást s vele egyidőben telefonon, táviratokban érkezik a hír: megkezdtük a cséplést, teljesítjük a beadást. Nem egy termelőszövetkezet: a sombereki, a véméndi XJj Alkotmány már eleget is tett kötelességének: egészévi búzabeadásukat egyenest a cséplőgéptől teljesítették. A magyarbólyi Tartós Béke tsz először a hazának csépelt. Messzire elhallatszik a gép fel- felmorajló búgása: a magyarbólyi Tartós Béke tsz földijén. Szerdán délelőtt Bálint Sándor kihúzatta a földre és délután megkezdte a próba cséplést. Nem volt semmi hiba. Késő estig hordták a tsz fogatok a 73 holdról az árpát. Csütörtökön azután teljes gőzzel megindult a munka. 21 ember foglalta el már korán reggel a helyét. — Kállai Sándor és Kutyáncsányin Bo- riszláv etetők alig győzték tömni p dobot. Az első zsákokkal Kloppfer József, a tsz kocsisa elindult a begyűjtő- helyre, 91 mázsával tartoztak az államnak, s csütörtök estére törlesztették. Lippón már megrakták aa asz- tagokat az egyéni gazdák is. Őriig Frigyes, a villányi gépállomás traktorosa vontatja a gépet az egyiktől a másikhoz. A tsz-nek csépelt először — 120—130 mázsa árpát. 18-a óta pedig az egyéniek gabonáját csépeli. Sellyén megkezdték a cséplést. Azok a gazdák, akik eddig elcsépel tek, valamennyien eleget tettek beadási kötelezettségüknek. Ifj. Ny;ri Sándor 22-én csépelt. Még aznap 270 kilogramm búzát és 318 kilogramm rozsot adott be. Diósviszlói Petőfi tsz tagjai befejezték az aratást. 23-án délre a csépléssel is végeztek. Búzából 101 százalékra, árpából 102 százalékra teljesítették a beadást. Nagy segítséget adott a gépállomás Július 22-én pár hold kivételével az aratást befejeztük. 21 és 22-én megindult a behordás és 23-án teljes gőzzel a cséplés. Nagy segítségére van dolgozó parasztságunknak a gépállomás, amely az aratással egyidőben a tarlóhán- lást is elvégezte. Id. Kovács Miklós július 20-ra végzett a behordással, 22-én befejezte a tarlóhántást, 23-án 12 órára vég zett a csépléssel és a géptől tett eleget az állam iránti kötelezettségének. Hitre Sándor vb. titkár Turony. A márlahémémfi termelé'szöveikezeiek nagyobb segítséget várnak a pécsváradi gépállomástól Az idei rendkívüli erős nyár megnehezítette, meglassította mezőgazdasági munkánk menetét, éppen ezé.'t az aratásra, behordás- ra, cséplésre kettőzött tövei, a legnagyobb szervezettséggel kellett felkészülnünk. Máríekéméndetn a Petőfi e« Rákóczi termelőszövetkezetek ide jóién elkészítették aratá st tervüket és amikor a garxrna viaszérésbe i''dult, minőén tag tudta, hr i a helye és meg kezdték az aratást. De ott voltak a tsz-tagok asszonyai is és ugyanúgy megállták helyüket, ugyanúgy kivették részüket a kenyérgabona betakarításában, mint a kaszások. A Rákóczi tsz végzett először az aratással, július 20-ra befejezték, U> kasza négy nap alatt 95 holdat vágott le. A Petőfi termelőszövetke zet 47 aratópárja öt munkanap alatt 313 hold gabonát aratott július 22-éo végeztek és vele egyidőben egyé ni gazdáink is befejezték a nagy munkát. A vasárnapi munkát ie megszervezték. — A múlt vasárnapon a Petőfi tsz 47 kaszása vág ta serényen a rendet. Czikora Sándor 265, Lipták János 224, Mák hajda József 217, Szabó József 201, Halász Lajos 195, Ortlieb János 185, Görög László 180, Kolompár Elemér 174, Ritter József 171, Zambó Lőrinc 171, Var ga István 175 és Schnei der Imre 170 százalékot ért el az aratási ban. Ezekre az elvtársakra bármikor bátran szá míthatunk. De oem így a pécsváradi gépállomásra ... Az aratás még seréi nyen folyt, amikor a Rákóczi tsz már csépelt, teljesítette 71 mái zsa kenyérgabona beadási kötelezettségét. A Petőfi tsz sem akar lemaradni a versenyben, csépelnének ők is, ae nincs mivel. Ugylát- szik a pécsváradi gépállomás nem tudja, hogy mi elsők akarunk lenni a begyűjtési ver. senyben, mert az erőgépet, amivel a Petőfi csépelni akart, Kátoly- ba irányította. — Nem elég, hogy a gépállomás a szerződésben vál lalt 120 hold aratásból csak 43 holdat végzett el, most még a eséplé- sünket is gátolja. Éppen a gépállomás ezen a helytelen cselekedete miatt nem kapunk gyors-begyűjtési prémiumot, s így csaknem kétezer forinttól fosztották meg a Petőfi tsz-t, pedig aratóin kát a prémium is serkentette. Az aratással egyidőben megkezdjük a tarlóhántást. 500 hold gabona van learatva, felszántva belőle 40 hold, amit másodterménnyel vetettünk be. De mi nemcsak ezt a 40 holdat- akarjuk bevetni, hisz jószágállományunk takarmányozásában igen nagy szerepe van a másodtakarmánynak Az idei nyár kedvez a szántásnak, vetésnek és a termésnek is. Legfőbb ideje, hogy a földben legyen a köles, a mohar, a tarlórépa. De hol a gépállomás, miért nem szánt?! Termelőszövetkezete, ink azért kötöttek szeri ződést a gépállomással a tarlóhántás elvégzéi sére, hogy nagyobb tér méseredményt érjenek el és munkájukat a gé- pék segítsék. A télen még azt hittük, hogy idén a pécsváradi gépállomás megjavítja munkáját. Tapasztalataink másról győztek meg. A szerződés megvan ugyan, de az csak papiros. A máriakéméndii termelőszövetkezetek tagjai, azok az elvtársak, akik öt nap alatt még az aratógép helyett i* elvégezték az aratást, arra kérik a pécsváradi gépállomást, hogy ezeket a hibákat sürgősen javítsák ki és legyen a gépállomás olyan segí. tőtársa dolgozó paraszt Ságunknak, mint amilyen segítséget az új kormányprogramm meg követel tőle. Nagybodzsár Emőné VB-titkár. A megyei tanács pénzügyi osztálya jelenti A július 20-i értékelés szerint teljes egészében egyetlen baranyai járás sem teljesítette esedékes adóbevételi tervét. A versenyben a pécsváradi járás megtartotta első helyét, bár tarvteljesítése nem olyan jó, mint amilyen az első dekádban vo:t. A tervidőszakra eső tervét példamutatóan túlteljesítette Pécs és Komló városa és ezzel messze maguk mögött hagyták a járásokat. A verseny jelenlegi állása a következő: 1. pécsváradi, 2. siklósi, 3. pécsi, 4. villányi, 5. sásdi, 6. szigetvári, 7. seilyei, 8. mohácsi járás. A városok közötti versenyben: 1. Pécs, 2. Komló, 3. Mohács városa.
