Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-24 / 174. szám

1954 JULIUS 24 NÄFCö 3 Közös munkával, a beadás géptől való teljesítésével erősítjük a munkás-paraszt szövetséget Levelezőink írják QlcufurUdQJCL kíoánko-zik Miért nincs elég és jóminőségű zöldségáru ? Napról-napra levélben és táviratban jelentik a megye különböző részeiről, állami gazdaságck, termelő- szövetkezetek és egyéni gazdák, hogy befejezték a gabona aratását, megkezdődött a cséplés. Ahol megkésett az aratás, — mint a pécsváradi és sásdi járásokban, — onnan a munka üteméről a teljesítményekről külde­nek tájékoztatót levelezőink. fele! sepiterek n ipsri munkások ^ Az alsómocsoládi ter­melőszövetkezet tábláin vasárnap is aratott a má- gocsi gépállomás kombájn ja, a szérűn pedig cséplő gép tisztította a kombájn­nal csépelt gabonát. A másik táblán tíz honvéd igyekezett a munkával. — Napi eredményük 150— 200 százalék. Eljöttek ezen a vasár­napon Alsómocsoládra a komlói szénosztályozó dől gozói is. Természetesen nem tudtak olyan ered­ményt felmutatni, mint a gyakorlott aratók, de még is sokat segítettek és még jobb lett volna az ered­ményük, ha a termelőszö­vetkezet jobban megszer­vezi a munkát. SZITA ISTVÁN tanácstitkár Legyünk elsők a tarlóhántásban is! Távirattal kopogtatott be a postá® a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsához: ..A gazdaság az összes kalászosok, hüvelyesek és fűmagfélék aratását befejezte, — a cséplés tel­jes erővel megindult. Bári Állami Gazdaság.“ Nem hiába igyekeztek a jelentéssel a báriak. mert megyénk állami gazdaságai között elsőnek fejezték be az aratást. A táviratra színes dísztávirat volt a vála­szunk: „Elvtársi üdvözletünket küldjük a Bári Álla­mi Gazdaság dolgozóinak, vezetőinek és üzemi bi­zottságának abból az alkalomból, hogy az összes kalászosak, hüvelyesek és fűfélék aratásit a megye állami gazdaságai között elsőnek befejezték. Kívánjuk, hagy alkotmányunk ünnepére indí­tott lelkes versenyben újabb munkás ikereket érje­nek el. Törjenek élre a tarlóhántási és másodvetési terv minőségi teljesítésében is. A MEDOSZ Baranyamcgyei Bizottsága." A szelrnyi isz be!e ezte az ősziek aratását A szebényi Augusztus 20 termelőszövetkezet be­fejezte az őszi gabona ara­tását. 27 holdat aratógép vágott le, a többit hat nap alatt kézikaszával aratták le. Az aratással egyidőben lekaszáltak és begyűjtöt­ték 45 hold lucernát. A legszorgalmasabb tagok Varga Ferenc, Hegedűs József, Bakó János, Frick Petemé, Hegedűs József- né. Bakó Mária. A leg­jobb brigádban Bugár Imre, Jakab István foga- tos, Benács György állat- gondozó, Klárics György brigádvezető dolgozott. De nem mehetünk el szónél- kiil a szakácsnők mellett sem, akik jó ebédet főz­tek az aratóknak. BUGÄR LÁSZLÓ VII. o. tanuló. A pécsváradi járásból írják: Szorgalmasan dolgoznak a máriakéménai Petőfi termelőszövetkezet tagjai. Napról-napra emelkednek a teljesítmények, újabb kimagasló eredmények születnek. Czikora Sándor a fiával és feleségével egy nap alatt két hold és 169 négyszögöl árpát vágott le. Szabó József a DISZ-titkár és Szabó Jánosné 2.800 négy­szögölet takarított be tavaszi árpából. * A geresdi termelőszövetkezetben július 15-én kezd­ték meg a búza aratást 12 kaszával. Az első nap ered­ménye 13 és fél hald volt. Legtöbbet a Káli Pál csa­pata aratott, elérték a 4417 négyszögölet. A learatott területen a pécsváradi gépállomás traktorosa végzi a tarlóhántást és veti a másodriövényt. Balázs Imre agropropagandista. „A géptől teljesítjük gabona beadásun kai“ Magyarteleken is az aratással vannak most elfog­lalva a termelőszövetkezet tagjai. Az árpa után nyom­ban megkezatük a búza aratását, de a kedvezőtlen időjárás nagyon akadályozta munkánkat: 187 hold'/>1 vasárnap estig csak kilencvenet tudtunk 'levágni. Ter­melőszövetkezetünk tagsága között nagy lelkesedést váltott ki, amikor megtudták, hogy vasárnap segítsé­get kapunk Pécstől. Vasárnap korán reggel autóbusz állt meg a kas­tély előtt és az Állami Áruház 26 dolgozója szállt ki. Amikor megreggeliztek, elindultak az aratás színhe­lyére. Ott már nem volt szükség a munkabeosztásra, mindenki megtalálta a maga kaszását, aki után a markot szedte, vagy kötözött. Szorgalmasan dolgoztak egész nap. Egészen megbarátkoztunk, csak most látszott meg igazán, mennyire megváltozott a város és a falu dolgo. zóinak egymáshoz való viszonya. Este szinte nehéz volt búcsút, venni tőlük. Segítségüket mi, a magyarteleki Gerő Ernő termelő- szövetkezet tagjai azzal viszonozzuk, hogy az állam iránti kötelezettségünket mindjárt a cséplőgép mellől teljesítjük. Július 10-én az árpát, 17-én, 18-án 130 má­zsa búzát szállítottunk a tenményraktárba. A vissza- lévő mennyiséget a legrövidebb időn belül teljesítjük. Hávics István tsz-párttitkár. Beszélgetés Heller Alajos, szovjet ösztöndíjas bányamérnökkel Mindenki tudja már a környéken, hogy Lojzi hazajött Leningrádból. Először az utcabeliek látogatták meg: Dorozsmaiék, Mezőváriék meg többen a szomszédból, azután a töb­biek is. Heller Alajos, a fiatal bánya mérnök alig győzött válaszolni a sok kérdésre. Órákig is elhallgatták vol­na, ahogy a Szovjetunióról beszélt. A délelőtt érkezünk Hellerékhez. A fiatalasszony a kiskonyhában fog­lalatoskodik, a kis fiúcska a nagy­papával mókázik. — Még alszik a férjem, de mind­járt szólok neki — mondja az asz- szony, — sebtiben megtörli kezét és eltűnik a függönyös ajtó mögött. Nem kell sokáig várakoznunk, újból előkerül a fiatalasszony, de most már nem egyedül, mellette van férje is. — Kerüljön beljebb — üdvözöl mosolyogva Heller elvtárs, azután beszélgetni kezdünk. — Hogyan került ki a Szovjetunió­ba? — Az ajkacsingervölgyi bányában voltam üzemvezető főmérnök. Már egy évet töltöttem ott, amikor 1953 május 10-én a trösztbe hivattak, ön­életrajzot kértek. Rá egy hétre a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium ba hívtak. „Az elvtársat a Szovjetunióba akar juk küldeni — mondták a minisz­tériumban — mert jó szakembe­rekre van szüksége az országnak." Szeptemberben már Leningrádban voltam aspiranturán. Az intézet, amelyben tanultam, messzeföldön híres, vannak ott lengyelek, romá­nok, csehszlovákok, kínaiak és sok más nemzetiségű fiatal. Egy fiatal szibériaival tanulok együtt, egy szo- liában is lakunk. Először D. F. Szle- szárjev kétszeres Sztálin-díjas pro­fesszor irányított a kutatásban, ké­sőbb egy másik Sztálin-dijas profesz- szor foglalkozott velünk. — Milyen körülmények között ta­nulnak•? — Itt talán legelőször is azt kell elmonadom, hogy igen megbecsül­nek bennünket. Feleségem 1.400 fo­rintot kap havonta, abból neveli a kicsit. Én odakint a Szovjetunióban rendszeresen megkapom az 1.200 ru­bel ösztöndíjat. Ez magyar pénzre átszámítva 3.600 forintot tesz ki. Ami a tanulással kapcsolatos, azt már a mi államunk és a szovjet állam biz­tosítja részünkre. Könyvtárak, for­rásmunkák korlátlanul állnak ren­delkezésünkre. — Éh amikor kimentem, azt a fel­adatot kaptam, hogy a „Meredek- dőlésű, vastaggázos telepek lemű­velése” témát tanulmányozzam. Ezen a téren végezzek tudományos mun­kát. Professzoraim nagy gondot for­dítanak arra, hogy tudományos mun­kánkat ne az élettől elszakítva végez zük, hanem megfelelő gyakorlati ta­pasztalatok ismeretében. Egy éve, hogy kint vagyok, s már voltam szi­bériai szénbányában is. Ott sok a kiválóminőségű antracit. — Három évig tart az aspirantura. Most, hogy hazajöttem, szabadsá­gomnak csak egy részét használom pihenésre. A napokban felkeresem régi munkahelyemet, István-aknát, ahol apám is dolgozik, hogy tanul­mányozhassam a meredekdőlésü, vastaggázas széntelepeket. Pontos, részletes jegyzetet és leírásokat ké­szítek, hogy megfelelő segítségem le­gyen a tudományos munkában is. — Mi a terve az aspirantura el­végzése után? — Sokat, nagyon sokat akarok még tanulni. Tovább szeretném ta­nulmányozni a magyar szénbányák széntelepeit, mert disszertációt is akarok írni, kamatoztatni akarom majd a rámköltött ezreket. — Milyen élményben volt része a Szovjetunió ban? — Már maga Leningrád is elbű­völő. Négymillió lakosú. Mindenütt, ahova csak az ember néz, parkokat, tágas, szép, széles utcákat lát. A ki­kötőbe a világ minden tájáról érkez­nek hajók, Mikor eljöttöm, eppen tavasz volt, zöldbeöltöztek a fák s az egész vidék. — Jártam Moszkvában is. Ültem a szélsebes Metróban. Voltam a Le- nin-hegyen, ahol nemrég nyílt meg a Szovjetunió legnagyobb egyeteme. Micsoda gigantikus méretek! 271 lift működik. Az egyik tanulótársammal beültünk egy alkalommal a liftbe, én azt hittem, csak kétméternyit haladtunk még, amikor azt mond­ják, szálljunk ki. A 40. emeleten vol­tunk. Szinte visszahőköltem, amikor lenéztem a magasból. — Olyan sok szoba és terem van az egyetem épületében, ha mind­egyik szobában egy percet töltenénk akkor is három hónapig tartana, míg végigjárnánk. Tizenötezer em­ber lakik benne. Az ellátás kitűnő. Mindenkinek van két asztala, egy munka és egy vendégasztal, ágya, heverője, telefonja és csak két ta­nuló lakik egy szobában. Csodálatos látvány kívülről is az egyetem. Az utak mentén szökőkutak vannak. Mindegyik kút vize éjjel más-más szint mutat, olyan a környék mintha végtelen lampion-sorozat lenne egy­befűzve. — Sokat járok moziba, szinte mindennapos vendég vagyok, ugyan­így színházba is. Nagyon örültem a múltkoriban, mikor magyar filmet vetítettek, az „Állami áruház”-at, meg az „Ifjú szíwel”-t. A szovjet emberek nagyon lelkesednek Lata- bárért, meg Gyurkovics Máriáért, szeretik a magyar népizenét is. Egy alkalommal, amikor először voltam színházban, nagyon meglepődtem. Hosszú estélyiruhás nők, elsőrendű ruhákba öltözött férfiak foglalták el a páholyokat és sétáltak a folyosó­kon. Szovjet ismerősöm azután meg­nevezte a vendégeket: az egyik esz­tergályos volt, a másik lakatos, a harmadik tisztviselő. Még sokáig elhallgatnánk Heller elvtárs elbeszélését, azzal búcsú­zunk: jövőre ismét találkozunk és újabb kutatásokról, új élményekről beszélgetünk, Gulyás Ernő A baranyamcgyei ME- ZÖKER vállalatnak az a feladata, hogy ellássa a megye lakosságát friss zöldségáruval: zöldséggel, tökkel, ubor kával, paprikával, bur­gonyával, paradicsom­mal, zöldbabbal, gyü­mölccsel, stb. Az idei esős időjárás kedvez a zöldségféleségnek. Van belőle bőven! „Erre azonban azt válaszol­nák a pécsi és pécs- szabolcsi asszonyok: Érdekes, mi mégsem kapunk annyit, ameny- nyi kellene.*4 A MEZÖKER pécsi központi irodájában cseng a telefon. A kertvárosi 27-es bolt­ból kérik, sürgősen küldjenek 50 kg ká­posztát, 300 kg tököt. Csütörtök délben a Bor bála-telepi 18-as bolt­ból jelezték, hogy ke­vés az áru: 10 mázsa tököt küldjenek. Egy­szóval sok a zöldáru és mégsem tudják ki­elégíteni a dolgozókat. Mi ennek az oka? Rö­viden így lehetne meg­fogalmazni a választ: A MEZÖKER nagyfo­kú felelőtlensége, tehe­tetlensége. A pécsi vasútállomá­son több kocsi, autó ra kódik. Az egyiken cso­magolópapír-zacskókat, a másikon építőanya­gokat, a harmadikon vas alkatrészeket szál. (ítanak. Az állomás ra­kodó részének legeldu. gottabb részén, a le­geslegszélső sínpáron hosszú vagonsor látha­tó. Kovács János (3) vasutas rakodási felelős éppen bosszankodik. — Itt fekszik kirakva 12 vagon áru, ötből pe­dig mégcsak ki sem rakták. A vagonok mellett va­lóságos élelmiszerhe­gyek zsákokban és zsá­kok nélkül. Az eső ve- •i, a nap süti. A burgo­nyán gázolnak az em­berek. Az öt vagonban zöldbab, káposzta és egyéb zöldféleség fony nyad a tikkadt meleg­ben. Hej! Ha ezt lát­nák a mohácsi, harká­nyi, nagydobszai pa­rasztok, hogyan bán­nak itt munkájuk gyü­mölcsével, de megmon­dogatnák a MEZÖKER embereinek. Ugyanis ezekről a helyekről ér­kezett a szállítmány. Az uborka, káposzta sárgul, fonnyad, a tök pedig már rothad. Két overálos munkásnő lá­dában szállítja félre a tönkrement árut. men­tik, ami menthető. — Ugyanakkor, a boltok nem tudják kielégíteni a keresletet. Már több, mint bosz- szantó, egyenesen fel­háborító, hogy a ME­ZÖKER vállalat ho­gyan bánik a nép va­gyonával, hogyan törő­dik a dolgozók ellátá­sával. De még koránt­sem mondtunk el min­dent. A MF.ZÖKER-nek van egy tároló helyisége is az állomáson. — Ez meg már tudja isten, mióta fonnyad itt — mondja kísé­rőnk. Majdnem a meny nyezetig zsákok polcol, va, tele burgonyával. (— Úgy hiszem, ez még régi burgonya — jegy­zi meg Kovács elvtárs ) Hat ládában és m'ot- egv 30 zsákban zöld­bab. Azaz nem Is zöld már. hanem sárga. A zöldbabos zsákokból valósággal árad a me­leg, ami azt jelenti, hogy az áru öngyulla­dása következtében rö­videsen rothadásnak indul. Micsoda kár, mi­csoda érték, hány mun­kás esa’ád jóllakhatna e sek tönkremen« és tönkremenésnek kitett áruból?! És ez még mindig nem minden! Az állomás gyorsáru raktára előtt, szintén nagy határ zöldáru, il­letve ..gyorsára“. Csü­törtökön érkezett. De azóta is ott süti a nap. s ha gyorsan nem in­tézkednek. a szép, el­tenni való uborka fel- használás előtt tönkre­megy. A mnnkásasz- szonyok? Azok pedig csak várjanak! Mit szólnak ehhez az illetékesek, a vállalat dolgozói, vezetői?! — Engem nem érde­kel, én csak egyszerű adminisztrátor vagyok itt — mondja Gáli Ist- vánné, csak úgy fél­vállról. Több hozzáfűz­nivalója nincs, csak annyi: „Menjenek Forschner elvtárshoz, az igazgatóhoz, az a fe­lelős." Álljunk meg egv pil­lanatra. A MEZÖKER vállalat dolgozói, akik az állomáson az áruk átvételénél, szállításá­nál tevékenykednek — nem is tudják, hogy július elsejétől Kutas József elvtárs a ME­ZÖKER új igazgatója. Ezek szerint nyugodtan lehet következtetni: vaj jón az új igazgató, a központban dolgozó ve­zetők hányszor néztek körül az állomáson, hogy még ilyen „cse­kély" változásokról sincs tudomásuk a dol­gozóknak? Az új igazgató. Ku­tas József elvtárs je­lenleg Budapesten ér­tekezik. A volt igazga­tó, Forschner elvtárs — jelenleg az árufor­galmi osztály vezető­je, az Igazgató helyet­tese — pedig vidéken van. Gyerünk még lej­jebb a ranglistán! Halasi Ottó, a válla­lat kiskereskedelmi cső portjának vezetője: — Hát Igyekszünk, igyekszünk, de ... — és következnek az ob­jektív nehézségek. — Nehéz most szállí­tó eszközökhöz jutni, mert a mohácsi árvíz... Hm ... Kevés a szál­lító eszköz. Kérdezzük meg a BELSPED-et, hogyan állunk a foga­tokkal? — Pénteken volt ná­lunk a MEZÖKER szál lítási felelőse és két fogatot kért — mond­ja Pongrácz József, a BELSPED forgalmi osztályának vezetője. A két fogatot szom­bat reggelre biztosítot­ta volna a BELSPED. Ne olyan gyorsan! Mi­nek. hiszen még nem ment elég ára tönkre az állomáson. hadd süsse a nap. hadd áz­zék. ha esik az eső. hadd rothadjon még ott hétfőig. A MEZÖ- ker szállítási felelőse nem fogadta el a foga­tokat szombatra, ha­nem csak 26-ra, hétfő­re. Száz szónak is egy a vége. Elég az hozzá, hogy az állomáson he. verő élelmiszer „táro­lása" jogos felháboro­dást vált ki a dolgozók ból. Hatékony és gyors intézkedésre van szük­ség. Ezt várják az asz- szonyok és arra is kí­váncsiak: személy sze­rint ki ezért a felelős, kik fizetik meg a ká­rokat? P.eméljük. hogy a ME­ZÖKER illetékesei rö­videsen megadják rá a- választ! F. E. Kilenc százalékkal csökkentették az önköltséget Pécsbányán Egy százalékos önköltségcsökken­tést vállaltak tervük túlteljesítése mellett a kongresszusi versenyben Pécsbányatelep bányászai. Azóta is ezért dolgoznak, — amint a legutób­bi három hónap eredményei mutat­ják, — sikerrel. A szén tonnánkénti termelési költségét ez alatt az idő alatt 16.45 forinttal csökkentették. Bányaiéból pedig 15 fejtési front egyhavi ácsolásához szükséges meny nyiséget takarítottak meg, részben az alapvágatok fakockás biztosítá­sával, részben pedig a méret szerinti fa helyes felhasználásával. Egy szá­zalék helyett így csökkentették há­rom hónap alatt kilenc százalékkal az önköltséget, a tervet hónapról- hónapra túltel iesítő pécsbányatelepi üzem két aknáján. Farkas Ferenc (3) András-alknai csapatvezető is azok közé tartozik, aki csak méret szerinti fát fogad el és az ácsolatfák levágásával, eldara- bolásávai nem pazarol. Tizenkét tár­sával együtt különösen azóta igyek­szik takarékosan többet termelni, amióta a Duna partjain megindult a küzdelem az ár ellen. A csapat va­damennyi tagja vállalta, hogy még jobban takarékoskodik a fával és naponta fejenként egy csillével több szenet termel az árvízkárosultak ja­vára. Elítélték az árvízi tolvajokat A Mohácsi Járásbíróság pénteken tárgyalta az árvízvédelem 6orán lo­pást elkövetett tolvajok ügyét. A bí­rósági tárgyalás megállapította, hogy a tettesek súlyos bűnt követtek el a társadalommal szemben. Ezért Borbás József elsőrendű vádlottat a társadalmi tulajdon sérelmére elkö­vetett sikkasztásért 1 évi és 8 hó­napi börtönre, 1600 forint pénzbün­tetésre Ítélte és 1 évre eltiltotta a közügyektől, Ziring János másodren­dű vádlottat ugyanezért a bűncselek ményért 1 év 6 hónapi börtönre, 800 forint pénzbüntetésre ítélte és 1 év­re eltiltotta a közügyektől. Po:d An­tal orgazdaság bűntettéért tíz hóna­pi börtönt és 500 forint pénzbünte­tést kapott. A negyedrendű vádlot­tat, Báblity Jánost bűnsegédi és társadalmi tulajdon elleni sikkasz­tásért 1 évi börtönre és 800 forint pénzbüntetésre, az ötödrendű vádlot­tat, Kiss Károlyt tulajdon elleni kihágás miatt 1 hónapi elzárásra és 500 forint pénzbüntetésre (télte. Az első, másod, harmad és negyed rendű vádlottak előzetes letartózta­tását, az ítélet jogerőre emelkedéséig a bíróság feuniartbtta,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom