Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-23 / 173. szám

♦ 3 1954 JÜLIUS 23 NAPLÓ 4 4 1 PARI ÉS PÁR! ÉPÍTÉS _________* Ki nt a földeken, munka közben nevel, mozgósít most a villányi gépállomás pártszervezete Honvedek, rendőrök, üzemek da’gozói kemény munkával sikeresen védik a molitezlpü gálák liaranyamesysi szakaszát Jól „rajtoltak“ idén a villányi gép­állomás kombájnjai, aratógépei. Már csak imitt-amott találni lábon álló gabonát a járásban, a hét végére pe­dig mindent learatnak. Büszkék Bu- ni Istvánra, aki már kétszáz holdon felül aratott, Szokolovics elvtársra, a 19 éves fiatalemberre és a többiek­re. „A fiatalok Idén áttörték a gátat" — mondják mindenfelé. Ezekről szívesen beszélnek a gép­állomáson és joggal, hisz (keményen megdolgoztak az eredményekért. De amikor a pártpolitikai munkára te­relődik a szó, egy kissé visszahúzód­nak az elvtársak. Bálint elvtárs, a párttitkár is res­telkedve mondja: „Az elmúlt évben igen gyengén dolgoztunk, most sokat javult a pártmunka. De az idei követel­ményeknek bizony még nem felel meg.“ Persze nehéz ilyenkor politikai mun­kát végezni, a kilenc brigád kilenc helyen dolgozik, a gépek is elég tá­vol vannak egymástól. Szinte az egész járáson rajta kell tartani a pártszervezet szemét, minden nap el juttatni hozzájuk a párt szavát. Még az aratás előtt, „haditer^et" készített a pártvezetőség. A kilenc brigádba népnevelők kerültek. Mi­előtt a gépek kigördültek volna a föl dekre, a pártveztőség tanácskozásra hívta össze őket. Megbeszélték az agitáció formáit, a sajtó olvasását, röpgyűlést. „Érvekkel, példákkal dol­gozzanak az elvtársak, akkor minden ki megérti magukat“ — ez volt a pártvezetőség véleménye. Felkészül­tek a nagy csatára ... Ezután sem hagyták magukra a népnevelőket. A pártvezetőség tagjai különböző brigádokban dolgoznak. A vezetőségi ülés után felkere­sik a népnevelőket, tájékoztat­ják őket az új feladatokról, ta­nácsokat adnak munkájukhoz. Bálint elvtárs leginkább azokat a brigádokat látogatja, ahol nincs ve­zetőségi tag. Felülnek a gépre, a népnevelő mellé s amig beszélgetnek egy pillanatig sem szünetel a mun­ka. Még az aratás elején az esős napokban megtörtént az is, hogy gyorsan összehívtak három-négy nép nevelőt, elmondták, kicserélték ta- tapasztalataikat. A pártszervezet terjeszti a jó mód­szereket is. A vezetőség tagjai ré­vén jutott el másokhoz is a hír, hogy Pohl elvtárs milyen érdekesen dolgozik. A rövid történetiben csak annyi az érdekes, hogy több esetben kiszámítja egy-eigy dolgozó kerese­tét, azzal győzi meg őket arról, hogy érdemes szorgalmasan dolgozni. Szó­val, példákkal érvel, nevel. Hatásos ez? Más példák is igazolják., hogy igen. Buni és Szokolovics elvtárs között igen nagy a versenyláz. Két tizenkilenc éves fiatalember — két lobogó kedvű, derék kormbájnos. Egy­mástól elég távol aratnak, de szemük mindig a másikon van. Bálint elv­társ révén, 5 köti össze őket. „Szoko­lovics elvtárs, Buni elhagyta a két­száz holdat". Akkor Szokolovics ke­ményebben markolja a volánt, gyor­sul a motor járása, nő a learatott holdak száma. De ugyanez fordítva. Es az eredmény: a megye két leg­jobb komibájnosa a villányi gépállo­más neveltje. Csak így segítik a népnevelőket? Fogas kérdés, nem könnyű rá vá­laszolni. Különösen, ha Bálint elv­társ is tudja, hogy a vezetőség két­hetenként ül össze, a népnevelők pe­dig naponta tanácsra szorulnak, az élet minden nap új tennivalókat szab. S ekkor elmondja, hogy új módszerrel kísérleteznek. A gazdasági vezetőket is bevon­ják az agitációs munka irányítá­sába. Rövid számvetés: igazgató, főagronó- mus, főgépész, műhelyvezető és még néhányan szinte minden nap motorra kapnak és ki a földekre! Eljutnak mindenhova, a legeldugod- tabb brigádhoz is. Ha első útjuk a kombájnoshoz, trakoroshoz vezet, a második a népnevelőhöz vigye őket. Adjanak neki tanácsot, mondják meg mire irányítsa munkáját, hogyan se­gítsen a brigádnak, a vezetőknek. Javarészük párttag — hát legyenek kommunista gazdasági vezetők. A cséplés idején már a főmérnök elv­társ keze alá tartozó körzeti szere­lőkkel küldik ki a napi sajtót is a népnevelőkhöz. Nó és vájjon mit visznek ezek az elvtársait a tarsolyukban a népne­velőknek? Mondani sem kell, ez most a legfontosabb. Az unalmas dolgokat nem szívesen hallgatja az ember, hamar odébbáll vagy éppen semmit sem ért a nagy szavakból. Nos, itt még sántít a villányiak mun kája. A hiba ott kezdődik, hogy a pártvezetőség nem példán ne­veli a népnevelőket, csak beszél­nek arról, hogy „elvtársak pél­dákat használjanak“. Bár még így is többen megfogadják a tanácsot. Hegedűs elvtárs is kon­krét példákkal agitál, maga számol­gat, töri a fejét hatásos érveken. Ez nem baj, a népnevelőknek öntevé­kenynek keil lenniök. Csakhogy a pártvezetőségnek van a legjobb módja a példák kidolgozá­sára. Nem is kell hozzá különös tu­domány. Észreveszik, hogy nem ügyelnek a kombájnnál a szemvesz­teségre. Mindjárt ki lehet számítani, hogy a két százalékos szemveszteség­gel milyen kárt okoz magának és a tsz-nek. Vagy mondjuk pazarolják az üzemanyagot. Az irodisták, brigád vezetők kiszámíthatják, hogy hanyag ságukkal elvesztik a prémium egy részét is. És mennyi temérdek pénzt keres Buni! Ha ezt kimutatnák előt­tük, mindannyian azon a vélemé­nyen lennének: „Hát ezt én is meg tudom csinálni“. Csinálja — ezért beszél vele a népnevelő. Igaz az, hogy a sajtó, rádió tartalmazzon mi­nél több példát, de a helyieket nem pótolja a központi anyag, csak mu­tatja az utat. Az aratással hamarosan végeznek. Mire felbúgnak körzetükben a csép­lőgépek, ezen a téren is változtas­sanak. A népnevelők itt nemcsak a cséplőmunkások nevelői lesznek, hanem a csépeltető dolgozó pa­rasztokéi is. ­„Cséplőgéptől a begyüj tőhelyre“ — e jelszó törvény, de a népnevelőnek meg kell magyarázni, miért adják be a dolgozó parasztok a gabonát. Ál­talános érvekkel nem igen sikerül, csak a példáik hozzák meg a .kívánt eredményt. A pártvezetőség lássa el bőven ilyennel a népnevelőket. Bocz József Mohácsszigeten, Dunaszekcsővel szemben a 4-es számú gátőrháznál állomásozik a sziget védelmének egyik részlege. A gátőrház mellett honvéd rádiós-kocsiból rádión tart­ják a kapcsolatot az itt dolgozó hon­véd részlegekkel. Ezen a szakaszon a pécsi Dózsa Lövész Tisztiiskola nö­vendékei karöltve a mohácsi üzemi dolgozókkal, serényen erősítik az át- szivárgások ellen a gátakat, közöt­tük dolgoznak a Budapesti Vízügyi Tervező Iroda alkalmazottai, mér­nökei, akik hathatós segítséget, taná­csot nyújtanak a védelemben. Hét dömper, tíz billenős gépkocsi, 34 teherautó hordja állandóan a földet a gátak erősítéséhez. Eddig csaknem 1200 köbméter földet mozgattak meg szállítottak a veszélyeztetett terüle­tekhez. A gátakon 400—400 méter­nyire rendőrök állnak éberen, figye­lik, nehogy valahol átszivárogjon, or­vul támadjon a partok mellett csen­desnek tűnő víz. Aggasztó veszély nincs, de több esetben azonnali be­avatkozásra volt szükség. Ma éjjel a 23-as folyamkilométer­kőnél erősen átszivárgóit a víz. A pécsi Dózsa Lövész Tisztiisknla nö­vendékei azonnal erre a szakaszra siettek és .mintegy 30 méter hosszú szádpalló beépítésével útját állták a vízbetörésnek. A víz azonban aszád­a siklósi járás termelőszövetkezeteit és községeinek dolgozó parasztságét, mert' megelőzve a hét másik járást, az első helyre törtek fel a béke-ara­tási, cséplési verseny július 20-ig ter­jedő szakaszában. Aratnivalóik 86 és fél százalékát levágták és a tar­lók S3 százalékát a mezőgazdaság- fejlesztési határozat szellemében a leggyorsabban meghántották. Másod­vetési tervüket pedig az állatállo­mány bőséges takarmányozásának biztosítása érdekében 100 százalék­ra teljesítették. Mezőgazdasági osztályvezető: Hő­gye Dezső, főagronómus: Keresztes Ferenc. A második helyre az árvíz által veszélyeztetett mohácsi járás dolgo­zó parasztsága tört, fel, akik hősies munkával, a gátakat erősítve, az ipa rí munkások és az átirányított gé­pek támogatásával gabonáik kilenc­ven százalékát takarították be, tar­pallók alatt továbbra is szivárgott. Ma reggel Tajti József, a Mohácsi Városi Tanács elnökhelyettese veze­tésével mintegy 160 főnyi polgári la­kosság — a mohácsi üzemek dolgo­zói siettek a szivárgás megakadályo­zására. A gát mellett újabb nyulgát építésével gátolták a már átszivár­góit víz tovaterjedését. A Mohácsi Selyemgyár dolgozói közül 16-an munkálkodnak ezen a részen, segí­tenek földdel megrakni a talicská­kat, amelyeket a honvédek szinte futólépésben továbbítanak a gátak­hoz. A gátak kisebb-nagyobb átszivár- gásokat kivéve, állják a vizet, de azért erőteljes munkára van szük­ség. A honvédek nemcsak a gát épí­tésénél, erősítésénél dolgoznak dere­kasan, hanem mindenütt az elsők, ahol segíteni kell. Frailer Jenő, a Pécsi Dózsa Lövész Tisztiiskola had­nagya tegnap a dunaszekcsői komp mellett dolgozva észrevette, hogy a kompról egy asszony a Dunába esett. Frailer Jenő elsőnek sietett az asz- szony megmentésére és sikerült a már fúldokló asszonyt a vízből ki­mentenie. Szüntelenül, megállás nélkül erősí­tik a mohácsszigeti gátakat, minde­nütt sikerült megvédeni a szigetet I íz árvízveszélytől. lójuknak több, mint egyharmaaát megbántották és csupán másodve­tési tervük gyengébb teljesítésével szorultak a siklósiak mögé. Másod­vetési terveiknek 66.4 százalékra tet­tek eleget. Mezőgazdasági osztályvezető: Balogh István, főagronómus: Fortilly Antal. Az aratás-cséplési békeversenv harmadik helyezettjei a villányi já­rás termelőszövetkezetei és egyéni­leg dolgozó parasztjai. Búzájuk, ro­zsuk, árpájuk 77.7 százalékát arat­ták le és a tarlók 27 százalékát idő­ben felszántották. Másodvetési ter­vük teljesítésének mindössze 19 szá­zalék a híja. Mezőgazdasági osztályvezető: He­gedűs Vince, főagronómus: Murányi Ödön. A járások további sorrendje: 4. Pécs, 5. Sellye, 6 .Szigetvár, 7. Pécs- várad. Csaknem 12.080 farint prémiumot kapnak a második negyedévi adófizetési terv túlleijesitéséért Olcsóbb, jobbminőségű árut Baranyai dicsőségtábla Megyénk dolgozói köszöntik A második negyedben kileneven- egy baranyai község teljesítette túl adófizetési előirányzatát. A járások közül a pécsi ért el legjobb eredményt. Az adótervét túl­teljesítő 18 község csaknem 12 ezer forint prémiumban részesül. Birján község lakosai — akiit 1871 forintot kaptak kötelezettségük ha­táridő előtt teljesítése jutalmául, — az új negyedben még a tanács pénz­ügyi állandó bizottsága tagjainak buzdítását sem várják meg. ' Nem egészein három hét alatt huszonöt százalékát fizették be harmadik ne­gyedévi adótervüknek. — Most nemcsak a magunk elő­nyét nézzük, — mondják a bi.rjáni gazdák, — az elemi károk mielőbbi helyreállításához minden fillére szíik sége van az országnak. A kollektív szerződés mind a két félt kötelezi Jelentős időszak érkezett el bányáink, üzemeink életében. — Az üzem alkotmányában, kollektív szerződésében előírt kötelességek telje­sítéséről adnák számot az igazgatók a dolgozóknak. Az üzemek mun­kásai megtudják, hogyan valósították meg azokat a termelési, munka- védelmi, szociális feladatokat, melyeket a határozatokba foglaltak, me­lyek megvalósításáról az igazgatónak és az üzemi bizottságoknak kell gon- doskodniok. A következő napokban rendszeresen hírt adunk arról, hogy egy- egy vállalatnál hogyan valósították meg a kollektív szerződésben vál­lalt kötelezettségüket. lafarozó Vállalat A múlt év áprilisában kötött kol­lektív szerződés lejárt. 144 pontban határozták meg a vállalat igazgató­jának én dolgozóinak kötelezettségeit és jogait. A 144 paragrafusból 73-at kellett az első negyedévben megva­lósítani. Ezt .11 kivételével meg is tették; hetet nem teljesítettek és né­gyet csak részben. Bár aaós maradt az igazgató a dolgozókkal szemben, mégis elismerésre méltó, hogy a munkavédelmi és szociális kérdések­re vonatkozó pontokat kivétel nél­kül teljesítették. A kollektív szerződés 27. pontja előírja, hogy sztahanovista bemuta­tókat k©R tartani a szerződés ideje alatt. Ez elmaradt. Indok: „Nem volt megfelelő munkahely■ ’ Valójá­ban más a helyzet. Ha átmenetileg nem is volt munkahely, előadásokat lehetett volna tartani élenjáró szta- hánovista módszerekről. Erre nem gondoltak a vállalatnál, az üzemi bi­zottság sem hívta fel rá a figyelmet. A 73-as Építőipari Tröszt vállalatai szívesen segédkeztek volna egy-egy sztahanovista munkamódszer bemu­tatásánál. Ennek elhanyagolása je­lentős kárt okozott. Nagy része van abban is, hogy a vállalat sorozato­san adósa maradt a népgazdaságnak. A szerződés ‘.Ki. pontja szerint az igazgató vállalta, hogy havonta egy­szer rendeletismertetést tartanak. Ez azért maradt el, mert állítólag a jogügyi előadó vállalati döntőbírósá­gi ügyek miatt volt elfoglalva. A 94- es pont azt a kötelességet tartalmaz­na, hogy brigádvezetői tanfolyamo­kat tartanak hetenként két órán ke­resztül. Ez is elmaradt. Az indok az: „A brigádvezetők nem jelentek meg, vagy ha meg is jelentok, egy-ketten, nem volt érdemes megtartani a tan- folyamot.“ A Tatarozó Vállalat üzemi bizott­ságának időközben is ellenőriznie kell a kollektív szerződés teljesítését. Mondjon határozott bírálatot olyan­kor, amikor azt tapasztalja, hogy kény elmoss,égből s nemtörődömség­ből megfeledkeznek a dolgozókkal szemben vállalt kötelezettségek tel­jesítéséről, • Baranyamegyei helyiipari vállala­tok gazdálkodásában komoly hibák mutatkoztak az utóbbi időben. A hi­bák megszüntetésére a pártkongresz- szus utat mutatott. Most a vállalatok nál széleskörű mozgalom indult az önköltség csökkentésére, a termelé­kenység emelésére, a minőség javí­tására. A PÉCSI HÚSIPARI VÁLLALAT főleg a vágási veszteségek csökken­tésével, helyes munkaátszervezéssel, egy százalékkal csökkenti a nyers­hús önköltségét, a töltelékáruét 0.7 százalékkal. A MOHÁCSI GÉPGYÁR műhelyei között 120 métert kell meg tenniök; az anyagmozgatóknak, a szerszámtovábbítóknak. Észszerű át­csoportosítás útján az előbbi anyag- mozgatási utat 21 méterre csökken­tik, ami havi hatezer forint munka- bérmegtakarítást jelent. A gépgyár öntödéjében magas volt a selejt. Selejtcsökkentési versenyt indítottak. Azok az öntödei munkások, akiknek öntése a három százalékos selejtet nem haladja túl, jutalomban része­sülnek, akik pedig ezt túllépik, sa­ját hibájukból, azokat kártérítésre kötelezik. A selejtcsökkentés útján a vállalat 20.000 forint anyag- és munkabérmegtakarítást ér el az év végéig. A MOHÁCSI MEZÖGAZDASAGI SZERÁRUGYÁR vezetősége termelési értekezleten vi­tatta meg a dolgozókkal az üzem előtt álló tennivalókat. Többen meg­említették azt, hogy egyes helyeken lazák a munkabérek, nincs a kifi­zetett termelés mögött megfelelő munka. Úgy határoztak az értekez­leten, hogy ezt a hibát a normák felülvizsgálásával szüntetik meg. A kocsijavítási munkáknál az előre való utalványozást vezetik be. Rugós kalapács beállításával a kocsivasalás idejét tíz százalékkal csökkentik. A vastagsággyalu alkalmazásával a ka­pagyártás idejét két százalékkal rö­vidítik le, így év végéig 1.2 száza­lékkal csökkentik, az üzem önkölt­ségét. A helyi tanácsi vállalataink önkölt ségcsökkentési felajánlása 1,600.000 forint. A vállalatok versenyre hívták egymást. A verseny célja az, hogy minél olcsóbb és jobbminőségű árut juttassanak a dolgozóknak, hogy megfelelőbb és olcsóbb legyen a szolgáltatások díjtétele, A megyei ranglista sereghajtóinak kétes dicsőségét a sásdi járásbeliek tartják meg ma­guknak. Annak ellenére, hogy az aratás szép lendületet vett terme­lőszövetkezeteikben és a községek határában is, a rendelkezésükre ál­ló tarlóknak még alig egy tizedét szántották fel és így nem hajtották végre kellő eréllyel a párt és a kormány mezőgazdaságfejlesztési ha­tározatának erre vonatkozó előírá­sait. Ha a tarlóhántás nem halad, a másodvetés is késik: 38.4 százalékos eredményük a leggyengébb a me­gyében. Szeghalmi József a mező­gazdasági osztály vezetője és Szil- vássy Imre főagronómus, akik irá­nyítása alatt már annyiszor megsze­rezték az első helyet, hassanak oda, hogy az aratás-cséplés-tarlóhántás- másodvetés munkáiban se valljanak szégyent! QlcLfio 'ddqrcL kbwnkő-tik „IVekem csak a pénz .. Rövid, kéthetes idő­közönként három leve­let is hozott Kacsótá- ről a Megyei Párt- végrehajtó Bizottság­hoz a postás. Egyfor­ma gépelésén, cikor- nyás szövegezésén, kör rr,önfont okoskodásán meglátszik — egy em­ber küldte valameny- nyit, ha három külön­böző kaesótai kulak nevében is. Tartalma? Osztályhelyzetük felül­vizsgálását kérik, mert nem érzik magukat ku Iákoknak. Lássuk csak: Garai Zsigmond is, Tímár József is és a harma­dik ugyanúgy nemcsak az aranykorona hatá­rát haladja meg — ez még egymagában nem is nyomna annyit a latban, — de saját ma­guk és a község dol­gozó paraszt jainak egy behangzó állítása sze­rint mindhárman acse lédéit munkáján tolla, sodtak meg, mert akár­hogy csűri-csavarja prókátoruk, bizony, a felszabadulás előtt, de még negyvenöt után is állandó kocsisa, bére­se volt valamennyi­nek. Ez olyan nyilvánvaló teny Kacsótán. hogy még az árokszélen ját­szó gyerekek is tud­ják — csak a prókátor, dr. Balogh Gyula szent lőrinci ügyvéd nem szerzett róla tudomást, pedig itt nőtt fel a szomszédos faluban — ismerheti régóta lakóit. — Kérem, énhozzám eljöttek, írjam meg a kérvényt, azután fizei­tek, elmentek és ezzel a dolog az én részem­től végétért... Hogy én mit írok bele? Amit mondanak. Nekem csak a pénz az érdekes ben. ne... Igen, ügyvéd űr. ön­nek csak a pénz az „érdekes“... és ezzel nem mond újat. Akár­hány kulák és kupec is ezt állítja: a pénz­nek nincs szaga. Mind­egy — állítják ők, a lényeg, hogy a buksza dagadjon. Hogy fon­dorlattal, vagy erő­szakkal, hazugsággal, vagy tolvajmódra — a pénzen az amúgy- sem látszik... Ügyvéd úr! Élj vala­mikor itt Magyaror­szágon egy Kossuth és társai vezette jogász­nemzedék, amely in­kább éhenhalt volna, semhogy a paragrafu­sok kacskaringólban bujócskázva a nép szi- polyozóinak fogta vol­na pártját. És él az új, a felszabadulás után felnőtt munkás-paraszt jogásznemzedék is, amely a régi, becsüle­tes ügyvédi karral üsz- szefogva valóban a munkások és parasztok ügyeit védi. akik úgy találják, nem a buk­szán mérődik az em­beri becsület és sem százasért, sem ezresért nem kaphatók hamis­ságok cikornyás, szép köntösbe öltöztetett elő adására... Dr. Balogh Gyulától mi nem kívánunk sza. badságharcos kiállást, még annyit sem, hogy hangosan tüntessen a mi ügyünk mellett! — Csak annyit, pusztán csak annyit jegyzünk meg, hogy a honorári­um átvételével az ügy­letnek csak a gazdasá­gi fele záródik le. A becsületbeli? Ilyenkor már az ii bezáródik.H •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom