Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-23 / 173. szám

DUNÁNTÚLI VJLÁG PROLETÁRJAI ECYEfÜLJETEK] r-------------------------------------------------------------­A MAI SZAMBÁN: Ai indokínai béke helyreállításának problémájával foglalkozó genfi értekezlet zárónyilatkozata (2. o.) — Az árvízvédelmi kormánybiztosság jelentése (2. o.) — Kint a földeken, munka közben nevel, mozgósít most a villányi gépállomás pártszervezete (3. o.) — Honvé­dek, rendőrök, üzemek dolgozói kemény munkával vé­dik a mohácsszigeti gátak baranyamegyei szakaszát (3. o.) — Munkánkkal, forintjainkkal ismét felvirágoz­tatjuk az árvízsujtotta területeket (4. o.) BARANYAMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK XI. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM ARA 50 FILLER PÉNTEK, 1954 JÜLIUS 23 A genfi győzelem Segítünk: szénnel, búzával, forintokkal A szekcsőiek a Duna gátján, a somberekiek a begyűjtőhelyen teljesítik hazafias kötelességüket A feszült várakozás napjai és he­tei után végre megjött Géniből a hír: béke! Elhallgatnak a fegyverek Vietnamiban, indokínában, s ezzel elhallgatnak egész Délkelet-Ázsiá- ban, sőt: az egész világon! Indokína volt Korea mellett a földnek az a pontja, ahol a nyílt háború tüze lán­golt. Most — csaknem pontosan egy évvel a koreai fegyverszünet után — indokínában is végetér a háború, indokínában is megnyílik az út a békés rendezés előtt. A béke genfi ütközete tehát győzelemmel végző­dött. Az indokínai fegyverszünettel, a genfi tárgyalások e sikeres kimene­telével a háborús politikát alapvető vereség érte. A háborús politika — vagy mondjuk ki nyíltan: az ameri­kai politika — feszültségre, nyug­talanságra, új és szélesebb összeüt­közésekre spekuláló erőit Genf kí­nosan szorult helyzetbe sodorta! Vég­tére is az utolsó nyílt háborús „tám­pont“ csúszott ki lábuk alól! Mily hosszú ideig hangoztatta a hadiiparosok és hadivállaikozók Dul- les-íele erdekkópviselete, hogy a bé­ke minden ígérete: blöff, hogy a meg egyezés a „kommunista világgal* lehetetlen, következésképpen csak egy észszerű politika van: fegyver­kezni, fegyverkezni és még egyszer fegyverkezni. Mit mutatott meg ez­zel szemben Berlin és Genf (mert ne feledjük, hogy Genfet Berlin készí­tette elő)? Azt, hogy a nemzetközi tárgyalásoknak igenis van ertelme, hogy a békés megegyezésnek igenis van kilátása, hogy a vitás keretesek (beleértve a fegyveres konfliktusok is) rendezhetők, megoldhatók, — mégpedig békés úton, tárgyalások se­gítségével, a kölcsönös engedmények szellemében, nempedig mergesgázzai és atombombával. Nem volt könnyű a győzelmet ki­harcolni. A tárgyalások első szaka­szában ott állott a megegyezés út­jában az akkor még Bidauit által ve­zetett francia küldöttség, amely két­színű szólamainak füstfüggönye mö­gött minduntalan kisikioct a meg­egyezés elől. Ezt az akadályt a fran­cia nép hárította el, amikor meg­unva a hitegetést, lerázta magárói az amerikai módra taktikázó Laniel- Bidault kormányt, s kikényszerítette az indokínai fegyverszünet elérésére törekvő kormánypolitikát. De ez a harcnak csupán egyik ütközete volt, hiszen legelsősorDan az amerikai diplomácia volt az, amely a siker út­jában állt. A genfi győzelmet a Dul- les-féle hadi-diplomaták végsőkig el­szánt ellenállásával szemben kellett kivívni. Még felsorolni is nehéz volna, hányszor, s hányféle módon próbál­ta az Egyesült Államok kormánya zátonyra futtatni a tárgyalásokat. A csendesóceáni hidrogenbombakísér- letektől kezdve az Indokínába kül­dött amerikai repülőgépeken át egé­szen a washingtoni es párizsi külön- tanácskozásig az amerikai diplomá­cia minden ténykedése a légkör meg rontását, a tárgyalások aláaknázását és Angliának, Franciaországnak a méltányos megegyezéstől való elté­rítését célozta. Eisenhower fogadta Churchillt és Edent, hogy fegyver- szünet helyett egy támadó délkelet­ázsiai paktum nyélbeütésére vegye rá őket. Dulles, aki azzal kezdte tevékenységét, hogy odatolakodott a megegyezést kereső felek közé, Bi­dauit bukása es Mendes-France meg jelenése után berendezkedett a tár­gyalások bojkottjára, hogy ezzel megbénítsa az új francia miniszter- elnök kísérletezéseit. De amikor ész­revette, hogy a bojkottal saját ma­gát szigeteli el, váratlanul ismét meg jelent a színen, a nyugatnémet fel­fegyverzés „ütőkártyájával“ zsarolni kezdte Franciaországot, s rohamra indult, hogy legalább a veszett fej­sze nyelét: néhány délindokínai tá­maszpont lehetőségét biztosítsa ma­gának. Hihetetlenül makacs ameri­kai ellenállással szemben kellett a genfi győzelmet kivívni. S kinek a javára írható a győze­lem? Kik azok, akiik a siker kivívá­sában közreműködtek? Könnyű — s mégis nehéz a válasz, hiszen a béke világtábora oly széles fronton indult harcba a genfi győ­zelemért, mint talán még sohasem. Említsük elsőnek a hős vietnami né­pet, amelynek lendületes harca, dia­dalmas előretörése megteremtette a fegyverszünet katonai feltételeit: vereségének felmérésére kényszerí­tette a francia hadvezetőséget és a legjobb időiben zúzta szét a háború kiterjesztésének dien-bien-phui pró­bálkozását. Szóljunk a bátor francia hazafiakról, akiknek hétévi kemény küzdelem után végre sikerült a Viet­nammal való békés megegyezés elvét a kormányzókörökikel is elfogadta1>- niok. Nevezzük meg Ázsia és Európa mindazon népeit, amelyek maguké­vá tették a nemzetközi tárgyalások eszméjét, sfkraszálltak az indokínai tűz eloltásáért és harcukkal nem egy tőkés ország kormányát békésebb állásfoglalásra késztették. Mindeze­ket az erőket — s még számos más erőt is — felsorolhatnánk, mert az egész békeszerető emberiség egyete­mes harcának része van a genfi győ­zelemben. A győztesek táborának élén pedig a béke nagyhatalmai: a Szovjetunió és Kína állnak, amelyek elévülhe­tetlen érdemeket szereztek a béke genfi ütközetében, s amelyek köré e harcban az emberiség nagyobb ré­sze tömörült, mint valaha. A genfi értekezlet története valójában a Szovjetunió vezette békediplomácia megegyezésért küzdő erőfeszítései­nek története — e lankadatlan és állhatatos erőfeszítéseké, amelyek egy pillanatra sem adták fel a har­cot vagy a reményt, még a legború- sabbaknak tűnő helyzetekben sem. A béke puszta akarata természe­tesen kevés lett volna, ha nem áll mögötte szilárd erő, s ha nem páro­sul körültekintő diplomáciával, első­rendű taktikai érzékkel, fáradhatat­lan leleményességgel és minden rész­let-akadályt áthidaló nagyvonalúság­gal. A szovjet és a kínai küldöttség azonban rendelkezett mindezekkel a képességekkel, s az a mód, ahogyan diplomáciai fölényének érvényt szer­zett, csodálatba ejtette még a leg­tartózkodóbb megfigyelők egyikét- másikát is. A béketábor diplomáciai művészete nem utolsósorban abban nyilvánul meg, ahogyan az imperia­lista tábor legharciasabb képviselőit elszigetelte, védekező állásokba szo­rította, s ezzel megteremtette a lehe­tőségeit az Angliával, Franciaország­gal való reményteljesebb tárgyalá­soknak. Kétségtelen, hogy a szovjet­kínai diplomácia — legalább is ami az indokínai kérdést illeti — közös platformot tudott találni a maga módján szintén megegyezést kereső Angliával, s a fegyverszünetet prog- rammjába foglaló Mendes-France- kormánnyal. S kétségtelen, hogy még soha a szovjet békepolitika tekinté­lye nagyobb nem volt, mint a békés nemzetközi tárgyalások e világraszó- .ó sikere után. Végeredményben a genfi megálla­podás azt példázza, hogy ha az ame­rikai háborús gyujtogatók befolyá­sát a minimumra szorítják, s szem előtt tartják a kölcsönös érdeket, le­hetséges a megegyezés a kapitalista és a szocialista tábor országai kö­zött. Ebben a pillanatban még nehéz volna a genfi győzelem távolabbi hatásait felmérni. Bizonyos, hogy a most kötött megállapodásoknak Indo kínán túlmenő, s az egész emberiség sorsát befolyásoló jelentőségük van. Az aláírás percében azonban a meg­állapodások közvetlen végrehajtása az, amelyre a világ figyelme irányul. Nem szabad megfeledkezni azokról a makacs ellenerőkről, amelyek a szó szoros értelmében az utolsó pillanat­ig akadályozták az egyezségkötést, s amelyek alighanem a továbbiakban sem szándékoznak tétlenek maradni. A világ tehát most Indokínára fi­gyel, ahol a megállapodások értelmé­ben rövid időn belül elhallgatnak az ágyúk és megkezdődik a békés ren­dezés előkészítése. Gondolataink ama harcos nép felé szállnak, amely az intervenciós háború sokévi gyötrel­me után most végre új, békésebb na­pokra ébredhet. Hazánk dolgozói eb­ben az örömteljes órában forró test­véri üdvözletüket küldik a vietnami népnek, amely országa egyik felében kiharcolta a szabadságot, s bátran védelmezi függetlenségét. Kívánjuk, hogy a genfi megállapodások alapján továbbhaladva, mielőbb fejeződjék be az ország békés egyesítése — Ázsia és az egész világ békéjének üdvére. (Megjelent a „Szabad Nép“ július 22-i számában) Amíg a dunaszekcsői és a mohácsi gazdák a Duna gátján őrt állnak, harcolnak az árral, adóig a sombereki Béke termelőszövetkezet tagsága és az egyéni gazdák a ga- bonaföldéken szorgoskodnak, hogy minél előbb kenyeret adhassanak a munkásak és az árvízkárosultak asz­talára. Egyre kevesebb lesz a kereszt a tarlókon és az udvarokban, a szé­rűkön nőnek az asztagok, zúg a cséplőgép és kocsik igyekeznek a be- gyüjtőhely felé, hogy majmaink mi­nél előbb teljes ütemben őrölhessék az új búzát, asztalra kerüljön az új kenyér, egy évi fáradságos munkánk gyümölcse. A termelőszövetkezet tanyáján vil­lanymotor hajtja a cséplőgépet, amely tisztítja a kombájnnal csé­pelt gabonát, öt pár ló kocsiba fog­va áll az udvaron, a fogatosok pe­dig a major környékén virágot szed­nek, felvirágozzáik a lovaikat, szala­got kötnek a kantárra, de még a kocsikerék küllőit is befűzik piros- fehér-zöld szalaggal. Olyan, mintha lakodalomra készülnének. Pedig nem lakodalomra, hanem ennél is nagyobb ra, most viszik az első búzaszállít­mányt a raktárba. Percek alatt kö­vér búzás-zsákok kerülnek a kocsik­ra és a zászlókat is széjjel osztja Rosta Béla elvtárs, a tsz elnöke. Az első kocsira adja a nemzeti színűt és a táblát, amelyre ráírták: „Béke tsz — első gabonát a hazának", öt kocsi indul a terményraktár felé, amelyhez útiközben még kettő csat­A vasasi Petőfi-akna bányászai nem hagyják régi jó hír­nevüket. Igaz, az utóbbi hónapokban gyengén teljesítették előirányzatu­kat, de a dunai-gátakon folyó hősi küzdelem csakhamar felrázta őket is. A pécsbányai bányászok kezde­ményezéséhez csatlakozva Vasason is nagytermelési napot szerveztek. A nagytermelési nap győzelme két­szeres örömet hozott a bányászok­nak. Ezen a napon 136.1 százalékra teljesítették tervüket és ezzel behoz­ták a hó elejétől származott lemara­dást is. A körletek közül a Herr- körlet került ki győztesen 160.9 szá­zalékos eredményével, míg a csapa­tok versenyében a Ferenc-csapat ér­te el a legszebb telejsítményt. A pécsbánya telepi bányászok, akik elsőkként siettek megyénkben az árvízkárosultak segítségére, szin­tén derekasan megállták helyüket a nagytermelési napon. András-ak- na 122.2, Széchenyi-akna pedig 123.5 százalékra teljesítette tervét. A kör­letek közül a Kult körlet került ki győztesen 178.5 százalékos eredmé­nyével, a csapatversenyből pedig Bu- kovszki elvtárs csapata ért el le" szebb eredményt. 183 csille szenet adtak terven felül az árvízsujtotta lakosság megsegítésére Béke-akna bányászai az első között voltaik, akik felajánlották segítségüket ami­kor az országon végigfutott a hír: A Duna óriási károkat okozva áttörte a gátakat. Röpgyűlést tartottak és elhatározták, , nagytermelési napot tartanak július 21-én a károsultak megsegítésére. Az elsők között voltak, akik fel­vetkezethez tartoznának. Két egyéni gazda a legszorgalmasabbak a falu­ból. Az ünnepélyes alkalomról ők sem maradniuk el. A tarményraktár körül is nagy a forgalom. Termelőszövetkezeti tagok, egyéni gazdák, úttörők a járási be­gyűjtési hivatal küldöttei várják az első gabonát. A járási kultúrcsoport a Duna gátján dolgozik, de azért a kultúrotthon vezetősége is erejéhez mérten képviseltette magát. Kihoz­ták a kultúrotthon zenegépét és pat­togó indulóval köszöntötték az ér­kező kocsijait. Az úttörők virágcso­korral, versekben és énekekben kö­szöntötték a beadás élenjáróit. Üd­vözölte őket Rosta Ferenc tanács­elnök és Bogadics Emil párttitkár is. A termelőszövetkezet első fuvarja 43.63 mázsa búza. Estig elérik a 200 mázsát ás csütörtökön estig teljesí­tik egész évi gabona beadási köte­lezettségüket. 473 mázsát. — Nem feledkezünk meg az ár­vízkárosultakról sem. Azoknak 50 mázsa búzát küldünk — mondja a tsz-elnök. Németh Ernő, 14 holdas egyéni gazda szerdán reggel csépelte el az árpát és mindjárt kocsira rak­ta a beadásba járó 365 kilót. Minden évben első szokott lenni. Már most azt tervezi, hogy még ezen a héten, szombaton a búzát is leadja, ha az idő engedi. Takács Boldizsár szom­szédja Németh Ernőnek, munkában segítik egymást, közösen hordanak, csépelnek. Most együtt teljesítik ár­pabeadási kötelezettségüket. Takacs ajánlották segítségüket és mást is elsők, amikor a teljesítésről van szó. Bek-e-akns valamennyi feitesi és elővájási csapata szerdán iúlteljesí tette tervét 132 tonna szenet adlak' terven felül. — Kevés napra emlékszem — mondta a nagy csata után Dorozs­mai József elvtárs kórleívezető -- amitől embereim ekkora lelkesedés­sel, ily hősi erőfeszítéssel dolgoztak 12 órán keresztül mint szerdán. 135 4 százalékát adta körletem előirány­zatának. lstván-nknán is nagytermelési műszakot tartottak július 2' -én a dunai árvízkárosultak megsegítésére. Eredmény: 106.1 szá­zalék, azaz 158 csille szenet szállí­tottak terven felül ezen a napon. A többi bányaüzem eredményéhez ké­pest nem sok, de ha összehasonlít­juk az előző napok 85—95 százalé­kos eredményével, megállapíthat az István-aknai bányászok is kitet­Ipik* rr»s»auU-.óft A fizikai dolgozók mellett külön dicséretet érdemeltek a műszaki ve­zető elvtársak. Ezen a napon nem-roR fjíTMacr*<:íl1»h{£\v''r q foifóc^V desen el voltak látva anyaggal. Jól­eső érzés töltötte el a fejtésekben doleozó bányászokat a műszaki ve­zetők azon intézkedése is, hogy még ivóvízről is gondoskodtak, nem kel­lett szomjazniok 12 órán keresztül. A bányászlámpák mintegy 9—10 órát világítanak. A műszaki vezető elv­társak intézkedése révén a fél pót­műszakra újonnan megtöltött lám­pákat adtak, hogy minél eredménye­sebben fejezhessék be munkájukat. E nagyfokú szervezettség eredmé­nyeként — melyet mindig meg 1 betne valósítani — valamennyi bá­nyász nemcsak teljesítette, hanem messze túl is szárnyalta előirányza­tát Boldizsárnak a 11 hold földje után kevéssel több, mint 200 kiló az ár­pabeadása. A kocsira rakott zsákok­ban 40 kilóval többet hozott, melyet nem vitt vissza, hanem leadta sza­badon. Somberekén ezt a néhány má­zsa gabonát napokon belül 100 má­zsák követik. Az aratással végeztek, most minden gazda asztagba hordja gabonáját és két cséplőgépről száll a porfelhő a zsákokba, szaporodik a mag. Somberekén minden gazda a cséplőgéptől a be,gyűjtőhelyre viszi az első fuvart, mert- a tavalyi orszá_ gos negyedik helyet most szeretnék felcserélni az első vagy a második helyért. Erre minden lehetőségük megvan. A megyében nem, de a já­rásban elsőnek teljesítették búzabe- adási kötelezettségüket. Nem marad­tak le az árpával és a rozzsal sem, megelőzték versenytársukat, a duna- szekcsőieket. Ez nem volt nehéz, mi­vel a sziekcsői gazdáknak a betakarí­tás mellett a megáradt Dunával is harcolniák kellett. Egyszerre két ne­héz feladatot megoldani, nem könv- nyű dolog. A somberekiek nem be­csülik le a dunaszekcsőiek erejét, hi«, szén könnyebb dolguk volt. A termelőszövetkezet minden tag­ja. a község minden egyéni gazdája dolgozzon ezután is szorgalmasan, hogy az alkotmány ünnepi verseny­ben minél szebb eredményeket érje­nek el, nemcsak az aratás, cséplés, begyűjtésiben, hanem a taidóhántás- ban, másodvetésben és a nyári trá­gyázásban is. Herczegh Ilona Egy mázsa burgonyái, ötven kiló kukoricát adok Én is voltam árvízkárosult 1926- ban. Tudom, hogy mit jelent ilyen­kor a segítség. Az idén a búzámban és árpámban tett kárt a jég. A kukoricát is meg­nyirbálta. Még nem tudom: milyen termésem lesz. Keveset tudok adni, de amit adok, azt szívből adom. Egv mázsa burgo­nyával, és ötven kiló kukoricával járulok hozzá árvízkárosult honfi­társaim megsegítéséhez. Fogadják tőlem olyan szeretettel azt a keveset, amit adok, mint ami­lyen szeretettel küldöm. Remélem példám megyénk dolgozó parasztjai között követésre talál. Sándor János egyéni gazda Magyarbóly. Egy percig se szenvedjenek hiányt Hat és fél hold földön gazdálko­dunk. Július 21-én csépeltünk. A aríitől azonnal a N'^vüitőhelvr» szállítottuk a búzát. Így is hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy az ár­vízkárosultak egy percig se szenved­jenek hiányt. Segíteni kell ezeknek az embe­reknek — gondoltam magamban; Végigfutottam gondolatban, hogy mit is tudnék én adni? Ügy hatá­roztad, hogy 25 kiló kukoricával es 25 kiló burgonyává' segítek az ár­vízkárosultaknak abban, hogy biz­tos. olyan életük legyen, mintha nem is lett volna árvíz. Szeretném, ha rajtam kívül még sok-sok gazda így gondolkodna, mert együttes erő­feszítéssel sokkal könnyebb leküz­deni az árvízoKozta nehézségeket. I andek Péter egyéni gazda Lippó. Segítjük a károsultakat — ÖZV. FARKAS LÖRINCNÉ, a Söre var dolgozói a négv dunaföldvári árvízkárosult gyermeket fogadott magához. — A BARANYAMEGYEI ÁLLA­MI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLA­LAT dolgozói havi fizetésük két százalékát ajánlották fel, az árvíz- károsultaknak. — KOVÁCS PÉTER, a kökönyösi legényszálláson tartott röpgyűlésen kéthavi fizetésének 15 százalékát ajánlotta fel. lakozik, mintha azok is a tarmdMszo­Sokezer tonna szén az árvízkárosultak javára Pécsbányatelep, Pécsszabolcs. V asas bányászai a szerdai nagyterme- lési napon derekasan helytállottak: az árvízkárosultak javára vállalt 110 százalékos tervteljesítés helyett Pécsbányatelep 122.9. Pécsszabolcs 109.8, Vasas pedig 136.2 százalékra teljesítette napi előirányzatát. A legjobb eredménnyel dolgozó vasasi bányában szerdán egy kivé­telével valamennyi frontbrigád túl szárnyalta tervét. Legjobbjuk: Fe- rencz János (4) brigádja az előírt szénnek két és félszeresét szállította felszínre. Ezzel együtt e hónapban már több, mint 600 csille szenet ter­melt terven felül a Ferencz-brigád. Az ezen a napon terven felül termelt szénnel 900 család téli tü­zelőjét biztosították.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom