Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-21 / 171. szám
1954 JULIUS 21 N Ä P C ö 3 Jól beérett, teljesen szárász gabonát vigyünk a begyűjtőhelyre! Az Idei nedves, csapadékos időjárás megnehezíti a begyüjtőszervek munkáját, mert rendszerint erősen nyirkos gabona kerül átvételre. Lapunk munkatársa beszélgetést folytatott Szendrő Károllyal, a Baranya- megyei Terményforgalmi Vállalat igazgatójával, a nedves gabonák átvételével és kezelésével kapcsolatban. OlcLppÜáquL ktnrínhő-zik Míg más ember küzd, izzad, fárad. Akár elölről vizsgáljuk, akár hátulról, bárhogy is nézzük, a szigetvári gépállomás — mindenképpen legesleg utolsó a tizenhat bara- nyamegyei gépállomás versenyében. Három pár kehes gebe rozsdás fűkaszákkal is levágta volna azt a 168 holdas — tisztesség ne essék szólván — teljesítményt, amelyet jópár aratógép és kombájn immáron négy hetes munkájának tűn tét fel Wiezner Jenő igazgató és Margit József gépállomási fő- agionómus. No, de csigavér — ha a szigetváriak összesen sem mutatnak fel nagyobb betakarítási ered ményt, mint a villányi gépállomás egyetlen aratógépese, Tóth Gyula elvtárs, — egy-két jó ötletért azért nem fordulnak a szomszédokhoz. — Idehallgass komám, ha már a betakarítás nem halad, legalább az önköltségcsök kentés tervét teljesítsük! — Az nem lenne bolondság, de mit tegyünk, hogy munkabért se kelljen fizetnünk, meg az üzem- anj ag is megmaradjon? — Mit?! Ugyan: küldjük haza fizetés nélküli szabadságra a trak torosokat! — üsse kő! — küldjük! Elküldték őket. Szombaton — kint javában arattak a tűző napon az egyéni gazdák és a termelőszövetkezetek kézi kaszásai, a megyei főagronómus és a gép•t állomások megyei igaz gatóságának vezetője kihaltan találták a szigetvári gépállomást. Az udvar közepén három traktor álldogál —vezetői biztos szőlőt kapálnak most, fizetetlen szabadságuk alatt. A tarlók? Köszönik az érdeklődést, hát bizony csak megvannak. A learatott területnek mindössze öt százalé- lékát bántották fel, annak is jórészét a gazdák fogatai. A traktorosok? Nem érnek rá — fizetetlen szabadságukat élvezik. Ahogy elnézem a szán tatlan tarlókat, aratat- lan földeket, felmerül bennem a kérdés: — Ezekre a fizetetlen szabadságokra vájjon majd ráfizet-e valaki?! O. L Á siklósi járás az első — a sásdiak az utolsók az aratás, tarlóhántás, másodvetés versenyében KÉRDÉS: Milyen veszélyek fenyegetik a túlnedvesen raktárba kerülő gabonát és milyen intézkedéseket tett elhárításukra a Terményforgalmi Vállalat: VÁLASZ: Raktáraink jő része betonos, melyen a gabona szárítása, különösen a magasabb nedvességtar- talmúaiké, úgyszólván lehetetlen, vagy hosszas, sok költséggel és fáradtsággal járó munkát vesz igénybe. Az ilyen gabona előbb-utóbb romlásnak indul és ha megszárad is, értékéből sokat veszít, ami a kenyér minőségén is megérzik. A nagy nedvességű gabonát a malmok nem tudják feldolgozni és ezért a szállító szervek megkapták vállalatunktól azt az útmutatást, hogy a 16 százalék víztartalmon felül a malmok nem veszik át a búzát. A beremen- di állami gazdaság olyan magas víztartalmú gabonát vagonírozott be szállításra, amelyet a rendeltetés helyén nem tudtak átvenni a malmok és így a szárítóba irányítottuk. A vagonok újra feladása ezer forintba került az állami gazdaságnak vagononként a többletfuvaron kívül. Az ilyen magas nedvességtartalmú áru nem bír el egy hosszabb szállítást és magától értetődik, hogy egy továbbszállítás, illetve fuvarozás folytán minőségben tovább rom. lik, ha egyáltalán a szárító üzemhez érve, teljesen használhatatlanná nem válik. Ugyanis a húsz százaléknál magasabb víztartalmú gabona mesterséges úton ''aló szárítása már nem igen lehetséges, mert a magas víztartalom elvonása azt a veszélyt rejti magában, hogy a gabonaszem megpörkölöd ik és őrlésre igen kevéssé lesz alkalmas. A fent vázolt veszélyek elkerülésére, illetve a nedves gabonák tárolásának, szállításának és szárításának módjára nézve a Terményforgalmi Vállalat mind a begyüjtőháAz árterületen és annak közelében fekvő baranyai erdőkben kitermelt faanyagot, 150 köbméter drávaparti rönk kivételével — már biztonságba helyezték. A Mecsekkeleti Erdőgazdaság az elszállítás befejeztével a dunai gátépítéshez küldte két nagyteljesítményű traktorát, hogy azok gyorsan továbbíthassák a gátépítés Hangosan szol az üzemi telefon a körletaknász irodájában. — Hogy ...? Nem tetszik a munkahely? — kérdezi egy kis hallgatás után Balázs elvtárs, az éjjeles előkészítő harmadaknász. — Jól van Pájter munkatárs, ha nem akar dolgozni, szedje össze a ruháját és menjen haza. — A körletvezető ezután határozott mozdulattal leteszi a kagylót. Igyekszik eligazodni újból a létszámnaplón, melyet egy fiatal műszaki vezetővel egyeztet. Egyik keze idegesen dobol “»«talon, láthatólag felizgatta az előbbi párbeszéd. Félretólja a naplót s viszonylag nyugodt hangon szólal meg. 77 Lám, ez a fiatalember — int a fejevei a telefon felé — most jött ide Pécsbányára családiával együtt, alig töltetó el négy hónapot, lakást adtunk neki. Mások egy évig is váriak lakásra. De mennyire iparkodott először, még magam is csodálkoztam rajta, s most egyenesen nyeregben érzi magát. Hei. csak mi mondtuk volna ezt annakidején! Ez a beszélgetés azután zajlott le, amikor már javában dolgoztak a pécsbányatelepi előkészítő csapatok, mikor már eligazította őket az aknász. Az előkészítők hozzák rendbe a, 'ejtéseket, ők biztosítanak, süveg- támfát, deszkát a munkahelyekre, hogy másnap reggel ismét zavartalanul folyhasson a szén a csúszdákon. Már éppen készülődnek a bányába a leszálláshoz, amikor Pájter József lépj át a küszöböt. Nőm dolgozom ott! A lábam nem bírja a vizet. Az orvos igazolta ezt? — kérdezte Balázs elvtárs. Papírom nincs, de majd szerzek. Nézze, munkatárs — szólalt újra a körletvezető — felajánlok még egy munkahelyet, a hatos szint egyes lózatot, mind a szállító állami gazdaságok, termelőszövetkezetek figyel mét felhívta, tüzetesein ismertette a szállítás, tárolás, a természetes és mesterséges úton való szárítás rendjét. A Terményforgalmi Vállalat raktáraival felkészült a terményátvételre, illetve a beadásra, de természetesen ezeket a raktárakat nem használhatja fel nedves gabonák szárítására, kezelésére, mert ezzel kiszorítaná a jelentkező és továbbtárolás- ra alkalmas árut. De a nedves gabonák fogadására is természetesen előkészültünk és ezeket az általunk üzemeltetett szárító üzemeknél fogadjuk és szárítjuk, az úgynevezett szabványminőségre. KÉRDÉS: Milyen eljárást folytatnak a hullám- és árterületekről kimentett gabona átvételével és szárításával kapcsolatban? VÁLASZ: Megyénkben, ahol árvízveszély mutatkozik és az illetékes szervek a kiürítést, illetve a termények elhordasát elrendelték, onnan vállalatunk azonnal átveszi a terményt, elszállításáról gondoskodik és megfelelő férőhelyet, illetve feldolgozó üzemet jelöl ki befogadására. így például a mohácsszigeti és sátorhelyi állami gazdaságok terményeit máris folyamatosan átveszik olyan mértékben, ahogy azok leara- tásra, illetve betakarításra kerülnek. Ezeknél a terményeknél természetesen vállalatunk eltekint a nedvességtartalomtól és minden erőfeszítést megtesz, hogy bármilyen nedvességtartalom mellett is emberi táp- ■i.lkozáisra alkalmassá tegye az átvett árut. Éppen ezért, mivel megyénket is érinti az árvízveszély és isőrendő kötelességünk ezen terii- 'etek megsegítése, természetesen szárítási kapacitásunkat ezek részére biztosítjuk. Ezért az állami gazdavek, termelőszövetkezetek, egyéni dolgozók öntevékenyebbek legyenek a gabona megóvásában, mert ezzel anyagát ott is, ahol más jármű munkaképtelenné válik. Mindkét baranyai erdőgazdaságban — a Mecsekkeletiben és a Me- eseknyugatiban is — 100—100 erdészeti dolgozó áll készenlétben, hogy szükség esetén néhány órán belül kévébe kösse és összefonja a gáthoz szükséges, frissen metszett, hajlékony vesszőket. keresztvágatában fát kell szállítania. Elfogadja? — Pájter vállvonogatva beleegyezik s kiódalog az irodából. Végre elindulhatunk a bányába. A VII. szinten hosszan elnyúlnak a vágányok, rajtuk az üres, fával vagy szénnel megrakott csillék. Ahogy távolodunk a lámpafénytől, hamar erősödik valami surrogás. Nem is kell sokáig vizsgálódni, hamar eltaláljuk ennek okát. Valaki kényelmességből nyitva hagyta a légajtót. Pedig milyen nagy szükség lenne az elsurranó levegőre a fejtésekben, meg az előkészítéseknél! Lámpánk fénye megvilágít minden sarkot, minden rést. Újabb hiányosságot fedezünk fel. A csillevágány mellett kis csorgában víz folydogál. Ezt állandóan tisztítani kell, különben a víz elöntheti a vágányokat. Hogyhogy nem, most deszkák vannak benne. — Biztos a délutánosok hagyták így — jegyzi meg Bálázs elvtárs. Nem messze a légajtótól ugyancsak a sínek mellett 60 centiméteres támlák hevernek a földön. Állítólag ezt is a délutánosok hagyták itt. Komoly zavarokat okozhat ez a szállításnál. Ezért Balázs elvtárs azonnal utasítja a legközelebbi előkészítő csapatot, takarítsa el a felesleges anyagokat, támfákat, nehogy karambol származzék belőle. Legközelebbi utunk Páncél Ferenc csapatának fejtésébe visz. A sötétségbe burkolódzott vágatokon a hetedik szint első keleti keresztvágatán haladunk. Az alacsony köpcös korletkanász ismer itt már jóformán mmden talpfát, minden ácsolatot. lobb mint 10 eve dolgozik a bánvá- I ban s elég régóta műszaki vezető, is segítséget nyújtanak megyénk árvíz-veszélyeztetett területének. KÉRDÉS: Milyen személyes káruk adódik a termelőknek nedves gabona szállítása esetén? VÁLASZ: A nedves gabonánál a rendaletek előírásai értelmében a víztartalom-többletet az átvevő begyűjtő vállalat köteles levonni. Ha tehát a termelő jól beérett, nem mesterségesen szárításra kényszerített gabonát ad át, úgy természetesen a jobb minőséggel kapcsolatos kedvezményeket élvezi (fajsúlyfeláír), míg a nedves gabonánál a minőségi levonásokkal kétségtelenül kár éri. Ki teheti magát annak is, hogy miután nem tudja megmérni, milyen nedvességtartalmú az áruja — felesleges fuvarozást végez, KÉRDÉS: Hogyan járjanak el a termelők magas nedvességtartalmú búzájuk szállítása előtt? VÁLASZ: A nagy területeken termelő állami gazdaságok, illetve termelőszövetkezetek kombájnnal aratott búzájukat feltétlenül rostálják ki még altkor is, ha az nem nedves, de különösen akikor, amikor magasabb nedvességtartalmú és csak az ilyen kirostált gabonát szárítsák természetes úton, illetve szállítsanak a malmokba vagy a Terményforgalmi Vállalat szárító üzemeibe. Az egyénileg gazdálkodók ugyancsak napos időben a háztáj körül, méginkább, ha mód és lehetőség nyílik rá, a szérűn szárítsák meg az elcsépelt és nedvesnek mutatkozó gabonát. Természetes, hogy a szérűkön az asztagok legfelső kévéit csépeljük el utoljára, mert ezek a legnedvesebbek. Az esős időjárás komoly feladatok elé állította vállalatunkat. Hogy sikeresen hajthassuk végre, jóformán említésre is alig méltó árurcmlás nélkül, ahhoz kevés a Terményforgal mi Vállalat- dolgozóinak erőfeszítése, szükséges, elengedhetetlenül szükséges, hogy a megye termelői és az illetékes szervek kellően szárított gabonák beadásával elősegítsék mun Icánkat. * Űjabb négy kombájn az árvízveszélyeztetett baranyai földekre A baranyai gépállomásokról kedden újabb négy kombájn indült útnak, hogy a mohácsi járás árvíz- veszélyeztetett földjei termésének learatásábam, betakarításában segítséget nyújtson. Kombájnt küldött bajbajutott társai megsegítésére a villányi gépállomás is. Itt dolgozik a megye legjobb kombájnosa, Buni István DISZ fiatal is. A lámpa fénycsóvája törött tám- fákon szalad végig, törött „derekukkal“ eléggé kikönyökölnek az oldal mellől, csaknem érintik a csillét. Tizenhárom ilyen „roppantdereku“ támfát olvasunk meg hirtelenében. Nem lehet ebből baj? — Ez nem veszélyes különösebben. Úgy lehetne baj, ha a süvegfa is el volna törve. Nem vagyok műszaki ember, de annyit már megtanultam: ha a tám- fák töröttek, nincs tartásuk, akkor pedig a süvegfának sem lehet spk tartása. Tovább haladunk. Egyszerre csak vízbe loccsan a csizmánk. A víz né,- melyik helyen elöntötte a síneket is. Bukovszki Ferenc és Cservenka Antal foglalatoskodik az „árral“. Salakot hintenek a sínek közé s ahol nagyobb mennyiség összegyűl, csillékbe merik a vizet. Ez igen. Ilyen rendet szeretnek a bányászok, dicsérik is a műszaki vezető intézkedését, ez a terv túlteljesítésében is megmutatkozik. Balázs elvtárs közben a síneket vizsgálgatja. Meg is mozgatja őket, mindenről meg akar győződni. Három talpfát ki kell cserélni. Azonnal utasítást ad. Az iszapos, szénporos emberek nem sokat tanakodnak, hozzálátnak a munkához. Ekkor már három óra van. — Készen lesznek reggelre? — kérdi a körletvezető. — Meglesz — hangzik a válasz. Jószerencsével búcsúzunk s tovább megyünk, kutatva a hibákat, keresve azt, hol kell tanácsot adni. Útközben nem egy helyen, alapvágatokon és a fejtésekben is feltűnik, hegy sípolnak a légvezetékek, Az Az állandóan csapadékos időjárás ellenére egész megyénk területén befejezése felé közeledik az aratás. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának július 15-i értékelése alapján az aratás, taiilóhántás-másodvetési békeyersenyben a siklósi járás megelőzve a sellyeieket a legjobb eredményt érte el az egész megyében* — Gaboriáiiikat hatvanhat százalékban aratták le, tarlóik tizenhárom százalékát felszántották és másodvetési tervük teljesítéséből csak harminchat százalék hiányzik. Mezőgazdasági osztályvezető: Hőgye Dezső, főagronómus: Keresztes Sándor. A siklósi járás dolgozó parasztsága megérdemelten került az első helyre. Igyekezetükre jellemző, hogy a pénteki nagy eső után a mattyi, gor- dlsai és drávaszabolcsi termelőszövet kezetek tagjai már este öt órakor is nekiálltak aratni, csakhogy minél gyorsabban végezzenek a betakarítással* A nyolc járás versenyében másodikak a pécsi járás termelőszövetkezetei és egyéni gazdái, akik több, mint háromnegyedét learatták gabonáiknak, a tarlók 7.4 százalékát szántották fel és másodvetési tervük 43 százalékát teljesítették. Mezőgazdasági osztályvezető: Takács Pál, főagronómus: Zágoni Kálmán. A villányi járás az összetett verseny harmadik helyezettje. Aratási tervüket 47 százalékra teljesítették egyik helyen teljesen hiányzik a pakolás, sebesen fut a levegő a .szabadba“. — Mindjárt megkeressük a lakatosokat s felhívjuk rá a figyelmet — jegyzi meg Balázs elvtárs. Később hajnal felé a Széchenyi-akna másik legjobb fejtésébe, a Tóth-fejtésbe tartunk. Zsemberi Vilmos vájár bekészítő társaival éppen a palaszekrény építésével foglalatoskodik. Itt is van megjegyeznivalója a körletvezetőnek. — Meg kell hosszabbítani a palaszekrényt, mert így ahogy most van, hamar megtelik, azután ott vagyunk ahol a part szakad. A végét lentebb kell kiképezni, így több pala fér e' benne s könnyebb mellette a közlekedés is. 6 óra közeledik. Odafent már régen leoltották az utcai lámpákat. Az aknász megáll az egyik pillérfa mellett és a fényben kirajzolódik — telefon. — Halló, bányamester? — Itt Balázs körletaknász. Nem észleltem különöset s Széchenyi-ak- nában, az előkészítés az éj folyamán jól haladt. Jószerencsét! Vége az éjjeli műszaknak. Szénporos, fekete, csendesszavú bányászok csoportosulnak a szállítókasoknál. Megelégedéssel mehetnek haza, legyűrték a termelés útjában álló asadályokat. Úgy dolgoztak, ahogy megjelölték feladataikat a műszaki vezetők. Pécsbánya az egész év során és jelenleg is teljesíti tervét s ebben nagy része van annak is, hogy az éjjeles előkészítő és biztosító bányászok lelkesen támogatják a termelő harmadok hősies harcát így közös erővel legyőzik a nehézségeket, biztosítják az alkotmányi verseny győzelmét. xulyás Ernő július 15-ig, tarlóiknak több, mint negyedrészét felszántották, másodve-. tési előirányzataik 45 százalékának tettek eleget. Mezőgazdasági osztályvezető: Hegedűs Vince, főagronómus: Murányi Ödön. Negyedik a mohácsi, ötödik a szigetvári, hatodik a sellyei, hetedik a pécsváradi járás, míg az utolsó hely. re a sásdiak kerültek, akik gabonáik 37 százalékát aratták le, tarlóik 9 százalékát hántották meg és másodvetési tervük egy nyolcadát teljesítették csupán. Mezőgazdasági osztályvezető: Szeghalmi József, főagronómus: Szilvássy Imre. * Hallatlan lassúsággal folyik a tarlóhántás és a másodvetési tervek teljesítése! Legtöbb gépállomásunk nem használja ki az éjszakai műszak adta lehetőségeket és állandóan az esőre hivatkozva még akkor is állnak, amikor javában mehet n^ a tárcsa, másodvetés alá vetőágyat készíthetne az eke. A tarlóhántás a jövő évi jó termés alapja, sikeres végrehajtásával nemcsak a talaj vízkészletét őrizhetjük, szerkezetét javíthatjuk, hanem az évek alatt elhatalmasodott gyomokat is intjük. — Napról-napra közelebb kerülünk az aratás befejezéséhez — egyre nagyobb terület vár a traktorokra. Hassanak oda járási szerveink, hogy ne tétlenkedjék el az időt! Húszezer hold bevetéséhez elegendő minőségi vetőmag Baranya legnagyobb állami gazdaságának, a beremendi Vörös Csillagnak károlymajori üzemegységében több mint két és félezer holdon foglalkoznak minőségi vetőmag tovább- szaporításával. Ennek a jóminőségü, mezöségi vá- lyogtalaju földterületnek csaknem felén a kombájn-aratásra, a gépi betakarításra alkalmas, u. n. „Beta- Bánkuti” búza vetőmagját szaporítják. Az aratás második hete folyik. A gazdaság négy növénytermelő brigádja közül a tizenkileneéves Óvári Lajos vezetése alatt dolgozó gépi aratóbrigád a legjobb, amely a kalászosok levágásával e héten elkészül. Közben egy teherautó, két vontató és hatvan fogat gyors ütemben takarítja be a cséplésre, tisztításra váró gabonát. Egy befedett kombájnszérűt és három hatalmas magtárépületet biztosítottak e célra, ahol Mi- lön-külön tárolják a háromféle hely- lói származó elit, első és második szaporításu vetőmagvakat. A tisztítást nyolc szelektorral nagy gonddal ^végzik, hogy tiszta, csiraképes vetőmag kerüljön az elkészített zsákokba. A károlymajori gazdaság ezévben — a kedvezőtlen időjárás és a többszöri jégverés ellenére — összesen mintegy húszezer hold bevetéséhez elegendő vetőmagvat ad Baranyának ami jövőre legalább húszezer mázsa termésemelkedést jelent az ezzel a maggal bevetett■ baranyai földeken. SzH A mecseki erdőgazdaságok segítsége a mohácsi Duna szakaszon és a Drávánál ÉJJEL A BÁNYÁBAN
