Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-17 / 168. szám
1954 JULIUS 11 NÄPCÖ 3 PÁR1 ÉS PÁRTÉP1TÉS * QíafuxiLáxpcL kuxankö-zik. Javítsuk agitácicnk tartalmát, szélesítsük területét! Kibővített ülést tartóit a pécsi városi pártbizottság Csütörtökön délután kibővített ülést tartott a pécsi városi pártbizott ság. A város pártszervezeteinek legfelsőbb vezető testületé meghallgatta a városi pártvégrehajtóbizottság 'beszámoló jelentését a Központi Vezetőségnek a népnevelő munka meg- ' javításáról hozott határozatának végrehajtásáról. A városi pártvégrehajtóbizottság beszámolóját Tóth József elvtárs, ágit. prop. titkár mondta el. Bevezetőül ismertette az elmúlt hónapok eredményeit. A pártszervezetek felvilágosító munkája eredményeként az üzemek, bányák sikeresen teljesítették a félévi tervet, a kongresszusi versenyben sokhelyütt lerótták az év eleji adósságot. A népnevelők ma inár nemcsak meghallgatják, hanem el is intézik a dolgozók panaszait, eljuttatják a pártvezetőségekhez. A pártvégrehajtóbizottság segítette a pártszervezeteket, hogy alaposan feldolgozzák a K. V. határozatát. Értekezleten megbeszélték az ágit. prop, felelősökkel a határozatot, rendszeresen ellenőrizték, mennyit mentek előre. Ilyen alkalmakkor felhívták figyelmüket a helyi érvek kidolgozásának fontosságára, az. agitáció reszort jellegének felszámolására, a vezetők agitációs munkában való részvételére. Több esetben népnevelő ankétot tartottak egy-egy nagyüzemben, legutóbb Pécsújhegyen. A beszámoló ezután a pártszervezetek felvilágosító munkájáról szólott. A legtöbb helyen gondosan, alaposan, az üzem sajátosságainak figyelembevételével elemezték a határozatot, de kevés pártszervezet hozott megfelelő intézkedéseket. Egy két kivétellel új, friss erők — a legkiválóbb dolgozók,'műszaki vezetők — kerültek a népnevelő csoportokba. Petőfi-aknán egyénileg beszélgettek a számbajövő népnevelőkkel; a bőrgyárban először pártbizottsági ülésen, majd alapszervezeti vezetőségi üléseken határozták meg a feladatokat. Ma már — István-aknán és másutt is — rendszeresebben tartanak népnevelő-értekezletet, beszámoltatják a népnevelőiket. A Békeaknai pártszervezet azonban szinte semmit sem tett: Szabó elvtárs, a titkár sem ismeri eléggé a KV határozatát, a vezetőség meg sehogy- sem, sok fejtésben nincs népnevelő. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az utolsó három hónapban hullámzó a termelés s jelenleg nem is teljesíti a tervet. A legsúlyosabb fogyatékosság mégis az: a pártvégrehajtóbizott ság és a pártszervezetek a szervezeti intézkedéseket ragadták ki a határozatból, — s itt sok eredménnyel büszkélkedhetnek — és kissé elkerülte figyelmüket a legfontosabb, a tartalom. A pécsújhegyi népnevelők jogosan hiányolják, hogy a pártvezetőség nem ad nekik helyi érveket, csak arról beszél, hogy mivel foglalkozzanak. Az agitáció csak a termelésre irányul, de e közben a népnevelők nem magyarázzák a párt egész politikáját. A kongresszus óta a dolgozók igen sokat foglalkoznak a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével, de az agitáció elmaradt a megnövekedett aktivitás mögött. Néhol még tapasztalni a fel- világosító munka lebecsülését is. Petőfi-aknán a népnevelők a vezetők höz fordultak, hogy egyes bérezési kérdéseket magyarázzák meg nekik. Rideg, elutasító magatartással találkoztak — a dolgozók pedig nem kap ták meg kérdésükre a választ. Ez is tartalmi kérdés! Még kevés helyen agitálnak maguk a vezetők is. Pedig most semmi szükség arra, hogy az irodákban üljenek. Éljenek együtt az emberekkel, a népnevelőkkel, terjesszék a legjobb módszereket, érveket. Az ő szavukból nemcsak a dolgozók tanulnak, hanem a népnevelők is: hogyan kell az emberekkel egyszerűen, barátian és mégis nagy nevelő erővel elbeszélgetni. A tartalmi színvonal gyengeségét még tetézi az, hogy a pártvezetőségek nem tűzik rendszeresen napirendre a felvilágosító munka helyzetét, nem határozzák meg a tennivalókat. A népnevelőket magukra hagyják, kevésszer kérik számon kötelességük teljesítését. Emiatt alkalomszerűen dolgoznak. Amikor a nemzetközi helyzet eseményeiről beszélnek, egy szót sem szódnak a termelésről, máskor pedig megfordítva és néha hetekig is ilyen az agitáció. Nem leplezik le az ellenség aknamunkáját sem, sokszor elnézőek velük szemben. A pártszervezetek arról is megfeledkeztek, hogy a pártnak nemcsak a munkás- osztállyal, hanem a különböző rétegekkel is foglalkoznia kell. A pártvégrehajtóbizottság igen kevés segítséget ad ehhez, a tömegszervezetek pedig gyengén dolgoznak. Ezekhez a kérdéseikhez többen hozzászóltak a vita során. Nagy elvtársnő, a városi békebizottság titkára egyebek közt elmondta, hogy a népnevelők alig-alig beszélnek a nemzetközi helyzet problémáiról. Pedig ez egyúttal rétegagitáció is, mert az értelmiség híve a mi békepolitikánknak. Példákkal bizonyította be, hogy a berlini értekezlet róennyire megmozgatta az embereket s a békebeszélgetéseken sokszor száz-százötvenen is megjelentek. A guatemalai események tanulságait már nem hasznosították ennyire. „Megváltoztatni azt a hangulatot, hogy a párt nálunk nem intéz el semmit — ezt vettük ki legfontosabb ként a határozatból" — mondotta Széchi Zoltán elvtárs. A népnevelőket kötelezték arra, ho.gy törődjenek a panaszokkal, ne csukják be fülüket, ha jogos sérelemről hallanak. Azóta egyre többet termelnek Szé- chenyi-aknán, 4.5 százalékkal olcsóbb a szén kitermelésének költsége. De az agitáció még nem kielégítő: egyénileg is beszélgetni kell a bányászokkal a párt- és kormány határozatokról, nemcsak termelési értekezleten, röpgyűlésen. Pilisvári elviárs, a Porcelángyár pártbizottságának titkára elismerte, hogy amíg a szervezéssel törődtek, elkerülte figyelmüket az agitáció tartalma. Kár, hogy Pilisvári elvtárs nem fejtette ki, hogy most a kongresszus után, mit akarnak tenni, milyen módszerekkel akarják tartalmasabbá tenni a népnevelők szavát. Hogyan kívánnak harcolni a munkafegyelem megszilár dításáért, az önköltségcsökkentésért? — mind-mind gyors megoldást vár a gyárban. Jó tapasztalatokat szerzett volna ebből Szabó elvtárs, aki ugyan elmondta, hogy 'komoly hibákat követtek, de felszólalásában ő sem kereste meg a helyes utat. Kárpáti Ferenc elvtárs többek között elmondta, hogy a határozat feldolgozása óta hatékonyabb a népnevelők munkája. Nekik köszönhető, hogy csökkent az önköltség s vasárnap mintegy hetven dolgozó megy falura aratni. Gungl János elvtárs jogosan kifogásolta, hogy a beszámoló ■ nem szólt az agitációs kiadványok felhasználásáról, holott rá kellene szoktatni a népnevelőket ezek rendszeres olvasására. Elmondta, hogy náluk kevés műszaki vezető végez népnevelő munkát, a pártonkívüliek közül is csak háromnak adtak ilyen megbízást. A blankos-műhely pártcsoportja beszámoltatja a hozzá tartozó nép nevelőket s nem egyszer helyi érvekkel fegyverezi fel őket. A vitában felszólalt Virág elvtárs, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának munkatársa is. Bírálta a beszámolót, mivel keveset foglalkozott az agitáció tartalmának megjavításával és egyáltalán nem ismertette, hogy a párt-végrehajtóbizottságnál megszünt-e az agitáció reszort jellege. A továbbiakban azt elemezte, hogy a felvilágosító munka nem tart lépést a dolgozók aktivitásával, sok esetben még felhívásszerű s nem a „miértre“ ad választ. A pártbizottsági ülésen sok hasz nos megállapítás, javaslat hangzott el. De annál kevesebb bírálat — a városi párt-végrehajtóbizottság munkájáról. Talán emiatt tűnt kissé titkári értekezlet Ízűnek, ahol az elvtársak nem mint a legfelsőbb vezetőtestület tagijai elemezték a párt-végrehajtóbizott ság tevékenységét, hanem mint titkárok, Vezetőségi tagok. Szinte valamennyi felszólalás így kezdődött: „A mi üzemünkben ...“ Pedig a pártbizottság tagjai más üzemekben is megfordulnak, ellenőriznek. És hozzá kell fűzni, hogy alig esett pár szó a réteg-agitációról, holott ennek igen nagy jelentősége van Pécs városában, különösen pedig a pártkongresszus óta, amikoris pártunk a széles nemzeti egység megteremtésének útját mutatta meg. Bocz József Tisztességes versenyt! A sellyei járási tanács július 10-én, szom baton jelentette a megyének: harminchat községe dolgozó parasztsága és termelőszö vetkezeti tagjai az utol só négyszögölig levágták az ősziárpát. Csengett a telefon, kopogtak a távírógépek billentyűi, az éterben és a vezetékeken, az újság vastagbetüs címe alatt szétsugárzott a hír: nyolc járás közül a sellyeiek állnak Baranya betakarítási versenye élén. Harminc kilométerrel odébb, Siklóson, Hőgye elvtárs szívta a fogát, dehát mit tehet? Ö is jelentett: „Még harminc holdunk vissza van — vasárnap levágjuk." A megyén el. könyvelték, hogy a siklósi és sellyei járás Mi vetélkedésében az utóbbiaké a babér, merthogy a siklósiak még harminc holddal adósak. Hétfőn két újságíró bejárta Sellye, Csány- oszró. Felsőszentmár- ton környékét és ... Kopogtatnak R. Nagy Józsefék kapuján. Az öregasszony siet eléjük az udvarból. — Rosszkor jöttek elv társak, a fiam kint aratja a dűlőben az árpát. — Az árpááát?! — Azt hát. Van még belőle jócskán ... Pichmayerék: — Hogy befejeztük-e a tarlóhántást? Ne beszéljenek ilyeneket, — még lábon áll az árpa! Drávátok — termelő- szövetkezet. Mondjuk tovább? Hét hold árpájukból még sok avatatlan ... Az ember itt egy pillanatra megáll és elgondolkozik. Miért is versenyeznek a dolgozó parasztok, a termelőszövetkezeti aratóbri gádok, Maczkó Lajo- sék, Buniék és a többi kombájnos. az aratógépkezelők? Nyilván, hogy minél előbb zsákokba, magtárakba kp. rüljön a gabona. az idei termés. A sellyei járás egynémely funkcionáriusa? Hogy minél előbb bekerüljön nevük az újságba, a köztudat dicsőségtáblájára. Teljesül kívánságuk és köszöntjük őket. mint a porhintés bajnokait! Ezt a pálmát senki sem irigyli tőlük ... a fontosabb ? A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója, Kiss János elvtárs, iúlius 9-én termelési értekezletet tartott, me lyen dicséretet és emléklapot kaptak azok a dolgozók, akik a legjobb munkát végezték. Az ünnepélyes hangulatot Kiss elvtárs úgy- látsziík mindvégig meg akarta őrizni és elhatározta, hogy „hétköznapi ügyekkel“ most nem foglalkozik. Hogy is történt? ... Szabó Sándorné türel met lenül ült a helyén: felszólaljon, ne szólaljon? Úgy érezte, mégis el leéli mondania a bajt. mert nem tűrha- lasztást. — A Deák-utcai él- munkásház alagsorát elönti a víz — kezdte. — A mosókonyha vízlevezetője eldugult, meg kellene javítani... Nem sokáig folytathatta mondanivalóját, mert Kiss elvtárs meg. vonta a szót, mondván: tudnak a panaszról. — Szaibóné türelmesen várt: ha tudnak az esetiül, akkor bizonyára k ülőik a szakembereket. A szakemberek azonban csak nem érkeztek meg, a víz ma már bokáig ér, elönti a mosókonyhát, a szenespincét, a gépházat. Nem tudjuk most. hogy mi volt a fontosabb: a termelési értekezlet „ünnepélyessége", vagy pedig a hibák kijavítása. A termelési értekezlet ünnepélyességét sikerült, megőrizni, reméljük, Kiss elvtárs hathatós közreműködésével a vizet is sikea-üV napokon belül eltüntetni. Válasz a „Dunántúli Napló'1 bírálatára A „Dunántúli Napló“ július 1-i számában megjelent „Anyagtakarékosság a kökönyösi építkezésen“ című cikkében bírált^, a 73 5-ös Szakipari Vállalatot. A bírálatrá a burkolórészleg építésvezetője a következőket válaszolta: A „Dunántúli Napló“ a Komló- Kökönyös üzletház parkettaburko- lási munkáit bírálta. Az ügyet megvizsgáltuk, a bírálat jogos volt. A szállítóbrigád a parkettaanyagot a lakások szükséglete szerint június 10-én és 11-én részben a lakásokban, részben pedig a lakás előtti pihenőn tárolta. Az anyag szállításában az érdekelt bányászdolgozók is segédkeztek, saját lakásuk szükségletének biztosítása érdekében. Mulasztást követtünk el, amikor az érdekelt lakókkal a mennyiségi átvételt írásban nem igazoltattuk. Ennek ellenére a bányászok öntudatának köszönhetjük, hogy nagyobb anyag- veszteség nem érte vállalatunkat. Megállapítottuk, hogy a kiszállított 250 négyzetméter parkettaanyagból 232 négyzetmétert már beépítettünk. A komlói üzletház parkettázó munkálatait átmenetileg azért kellett szüneteltetnünk. hogy a meszesi 14-es számú épületet határidő előtt befejezhessék. Sándor Károly Már egy hónapja „döntenek** A Komlói Közétkeztetési Vállalat a Nádor Szállóban hat éven keresztül, műsorpolitikailag teljesen megfelelően játszó zenekart három hónapra szerződtette. Az alapbér köTeremtsenek megfelelő munkakörülményeket a szabolcsbányai akna-építkezéseken ! rülbelül negyven százalékos redukálása után a zenekar a szerződést nem vállalta. Annak ellenére, hogy a szerződés három hónapra — március, A pécsi szén jó hírnévnek örvend az egész országban. Itt termelik az ország legjobb fekete szenét. Pártunk és kormányunk mindig nagy gondot fordított a pécsi szénbányákra, de jelentőségük különösen megnövekedett a kormányprogramm után. Jóllehet a munkaverseny kiszé. lesítésóvel nagymértékben emelkedhet a termelés, de a távolabbi termelési célok elérése feltétlen megköveteli a bányák fejlesztését, új beruházási tervek végrehajtását. Két fontos akna épül Szabolcsbány&n Az egyik István-aknán, a másik Pécsszabolcs nyugati részében. Ha elkészül az István-aknai új akna,— mint mondják a szakemberek — István-akna bányászai mintegy 30— 40 százalékkal növelhetik termelésüket. A Szabolcs faluban elkészülő új légakna pedig könnyebbé, biztonságosabbá teszi a bányában dolgozók munkáját, még tisztább, frissebb levegőhöz juttatja őket. Államunké két létesítményre többmillió forintot fordít. Mindkét helyen koratavasszal kezdtek munkához. Ásóval, lapáttal, taligával igyekvő munkások lepték el a két akna kijelölt helyét. Legyalulták a felesleges dombokat, buckákat és hamarosan a Komlói 49/G Építőipari Vállalat is megkezdte munkáját. Több hónap telt el az első csákányvágás óta. Mindkét építkezésnél lelkesen dolgoznak a munkások. Építenek, de valahogy mégsincs valami rendjén. Sokkal gyorsabb ütemben kellene haladniok a munkálatoknak, nem tartják be az előírt határidőket. Az István-aknai építkezésnél július elsejével át kellett volna adni a „bobinaházat", ami jelenleg még mindig csak 80 Százalékban készült el. A transzformátorháznál is hasonló a helyzet. — Ami csak tőlünk telük, mi mindent megteszünk — mondja Tóth József elvtárs, aiz építkezés vezetője, majd lehangolva így folytatja: — A lemaradás egyik oka, hogy nincs elegendő szállítóeszközünk. Ezért, az anyagot nem tudjuk időben biztosítani, ami azt vonja maga után, hogy egy dekádban többször is kell munkaerőétcsoportosítást végezni. Pedig tudom, hogy vállalatunknak ha* tehergépkocsija van, de ebből jelenleg is három áll gumihiány miatt. Kértünk segítséget az építésügyi minisztérium III. számú Igazgatóságától, de kérésünk eddig nem talált meghallgatásra. Addig, míg nincs megfelelő nagyságú felvonulási épület, s egyéb helyiség, ahova el tudnánk rakni és meg tudnánk óvni a drága építőanyagot, gépieket és szerszamokat, — nem lehet tervszerű munkáról beszélni. Jogos sérelem ex, az István-aknai új akna építői részéről. De menjünk, nézzük meg a másik építkezést. A Béke-aknáról Újhegyre vezető vasúti sínek mellett jutunk Szabolcs faluba. A vasúti töltésről nézve úgy tűnik fel az új légakna építésének környéke, mint egy csatatér. Uramisten, hogy tudnák itt az emberek dolgozni! Mindenütt bakáig éccő sár, autóközlekedési utat égyik oldalról sem látni. Biztos a szénszállító villamos szállítja az anyagot. Ennek ellenére bizonyosan szükséges lenne egy jó szekérút is, ahol ilyen komoly építkezés folyik. Felvonulási épületek nincsenek — de az aknát már mélyítik. A drága transzformátorok, gránitok s az új akna egyéb felszerelései kint vannak a szabad ég alatt. Az aknától mintegy 20—30 méterre épül egy ház, de még ez sincs tető alatt. Az akna / mellett mély üregek tátonga- nak, a gödrökben épül a nehéz aknagépek betonalapja. Itt is két munkát kell végezni, mert az eső eláztatta a gödrök oldalait és most omladozik. Igaz, valaki drótokat feszít- tetett már iái az egyik nagyobb alapgödör fölé. de ponyvának se híre, se hamva. Éppen esik az eső, a munkásak ilyenkor a legközelebbi lakóházakban húzódnak meg, itt helyezik el éjjelre szerszámaikat is. — Épületek határidős elkészüléséről beszélni sem lehet, ami természetesen az egész építmény, az egész beruházási terv végrehajtásának eltolódásához vezet. Ezekről a visszás helyzeteikről beszélnek a munkások. Megfeszített erővel dolgoznak a terv valóravál- tásán. A hibákat látják az építkezés vezetői is. A beruházási tervteljesítés lemaradásának legfőbb okát azonban mégis a munkaerő hiányában keresik. „Kevés a munkaerő1' — mondják. Valóban több munkással, többet és gyorsabban lehet építkezni. Aranyigazság, de ennél egy lépéssel tovább kell jutniok az építésvezető elvtársiknak. Vajon megnézték-é már, hogy a Komlóról ideköltözött építőmunkások hogyan élnek, milyen a munkásszállásuk, megfelelő-e az ellátásuk, stb. Ha igen, akikor annál komolyabb hiba áll fenn, mert már rég intézkédniök kellett volna. Az István-aknán lévő nyári munkás«- szálláson hárem család látók külön- külön szobában. A szállástól mesz- sze van a víz és karmánként kell házhoz száll ítanidk. Sehol a környéken egy tűzhely, vagy kályha, ahol esténként vizet vagy ételt lehetne melegíteni. Szombaton és vasárnap Szabolcsra kell menniük — oda és vissza 4 kilométer, — hogy megkapják a vacsorát és a többi élelmet. Az ilyen állapotok természetesen nem a legszerencsésebb légkört alakítják az építkezéseken. De nem is szükséges ehhez különösebb kommentár. Elég az hozzá: ha a vezető elvtársak nemcsak panaszkodnak a kevés munkaerőre, hanem hatékonyabb intézkedésekkel harcolnak a meglévő munkaerők megtartásáért és újak szerzéséért, mindenekelőtt a meglévő tűrhetetlen állapotok és szervezetlenségek felszámolásával — szívesebben dolgoznak a munkások. A jobb munka- kedv pedig az építkezések meggyorsulását eredményezi, ami végeredményben azt jelenti: a két új aknát határidőre átadhatják és vastagabban ömlik majd a szén a pécsi bányákból. Ezt el is várják tőlük a gyárak, az egész ország! G. E. április és májusra — szólt, az igazgatóság májustól kezdve a fentem* lített redukált bérfizetést léptette életbe. A szerződés ilyen durva megsértése után, a MÜDOSZ vezetősége a szerződés meghosszabbítását nem engedélyezte. A Komlói Közétkeztetési Vállalat vezetősége annak ellenére, hogy többször tárgyaltam velük, nem hajlandó a kiilönbözetet kifizetni. Ebben az ügyben eljártam a MÜDOSZ központnál és a belkereskedelmi minisztériumnál is. A belkereskedelmi minisztérium bérügyi előadója, Molnár György ígéretet tett, hogy utasítja a vállalat igazgatóságát a teljes összeg kifizetésére a szerződés időtartamára. Az ígéret ígéret maradt. Az ügyet a pécsi TEB-hez vittük át. Az egyeztető bizottság elnöke Kaposi elvtárs volt. Az ügyben azonban egy hónap leforgása alatt határozatot hoztak. Az ügyet a SZOT és a MÜDOSZ vezetősége együttesen tárgyalta és megállapította, hogy a követelés jogos. Ha jogos, akkor mikor döntenek végre és mikor kapják meg a dolgo. zók munkájuk után a jogos bért? KOVÁCS ADAM Művészeti Dolgozók Szak- szervezete Helyi Csoportjának elnöke,
