Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-11 / 163. szám

2 N Ä P E ö 1954 TCT.irS 11 PÁR! ÉS PÁRTÉ PIT ÉS « ^4 kollektív vesetés növeli a pártszervezet erejét i. A pártvezetőség munkája a 73|7 Segédipari Vállalatnál Ketten ülnek a szűkre méretezett pártirodában. Tóth János elvtárs, a párttítkár vaskos jegyzőkönyveket, munkaterveket, határozatokat tesz az asztalra: „Nézze meg Matako- vics elvtárs.“ A pártvezetőség ülése Maíakovics János, a Szerárúgyár igazgatója a . Segédipari Vállalat pártszervezetét patronálja. Figyel­mesen lapozgatja, olvassa a külön­böző iratokat. Néha elismerően bó­logat, ilyenkor összetalálkozik te­kintete a párttitkár mosolygós arcá­val. Hirtelen összecsapja a paksa- métát: — Elvinném én ezeket, Tóth elv­társ. A mi üzemünk pártszervezete is sok hasznát venné a maguk ta­pasztalatainak. Jó ez, szép ez, Tóth elvtárs... Mi az, amin ennyire fellelkesült a higgadságárol ismert igazgató s hir­telen oly sietőssé vált útja? Csak néhány írásos bizonyítékot látott egy pártszervezet, helyesebben méj> csuk a pártvezetőség munkájáról. De ami benne volt, az újnak bizonyult az eddigiekkel szemben. Űjnak bizony, de még mennyire. Eddig csak be­széltek arról, hogy necsak' a titkár lósson-fusson minden miatt, a ve­zetőség tagjai is dolgozzanak. De most szembe néznek vele a tettek. Ha két héttel ezelőtt azt találta volna mondani Tóth elvtárs vala­melyik vezetőségi tagnak: „készülj fel, mert te tartod a pártcsoport- bizalmi értekezletet“ — hamar meg­kapta volna a választ: „Nem az én dolgom.“ Hát akkor mi a pártveze­tőség tagjainak dolga? Ezt a leg­utóbbi vezetőségi ülésen pontosan »meghatározták. Futáes Kálmán ok- itatási felelős: „Pártoktatás megszer­vezése, ellenőrzése. Ezenkívül a fali- újságszerkesztő bizottság irányítása, a pártkiadványok terjesztése.“ Grácz József, szervező titkár: Irányítja a pártcsoportok munkáját, két heten-t ként megtartja a pártcsoportbizalmi értekezletet.“ Rajkovics Jenő párt­elnök (itt ilyent is választottak) Irá­nyítja és ellenőrzi a tömegszerveze­tek munkáját, eljuttatja vezetőihez a pártvezetöség rájuk vonatkozó ha­tározatait." És mindegyik mellé oda­írták: „Beszámolni tartozik a párt- vezetőségnek.“ Ezt szigorúan megköveteli a párt­vezetőség. Nem a titkárnak mond­ják el tapasztalataikat, észrevételei­ket, hanem a pártvezetőségnek. A kéthetenkénti ülésen általában két napirendi pont szerepel. A legköze­lebbin például; 1. A vezetőség tag­jainak beszámolója. 2. Az igazgató beszámolója az üzem helyzetéről. Akik azt hitték, hogy a munkameg­osztással a szelek szárnyára enged­ték a pártvezetőség tagjait — vé­gezze most aztán mindenki a maga dolgát — az téved. A pártvezetőségi ülésen, a kérdések kollektív megvi­tatása során ellenőrzik munkájukat, megkapják az új feladatokat. NezzuK csak a pártvezetőségi [ ülést. Futáes elvtárs továbbra is fontos munkán dolgozik; együtt tar­tani az elbeszélgető bizottságokat, ezután is foglalkozni az oktatásba bevont hallgatókkal. Erről számol be. A többiek is tudják, hogy az előző párt vezetőségi ülésen miről határoztak, mi hárul abból egyi- kükre-másikukra. Rajkovics elvtárs ellenőrzése során kiderült, hogy a szakszervezet elég jól dolgozik, a pártvezetőség határozata értelmében népszerűsíti a verseny élenjáróit. De a dolgozók problémáinak intézé­sét még néha húzzák-halasszák. A pártvezetöség egy tagja Ezekről tudnak majd beszélni. De Bertram igazgató elvtárs beszámoló­ját nem ismerik, csak a pártvezető­ségi ülésen hallanak erről eloszor’ Eddig valóban így történt és nem is csoda, hogy nem alakult ki termé­keny vita. De mostanában két-három napppal a vezetőségi ülés előtt, megismerik a beszámoló lényegét. Bertram elvtárs a termelés folyama­tosságának biztosításáról, a hulla­dékanyag felhasználásáról, a szer­számok, gépek karbantartásáról, a rezsiköltség alakulásáról és a Na- zarova-mozgalomról ismerteti a párt­vezetőséget. Tóth elvtárs személyes megbeszélés során és írásban is ér­tesíti erről a vezetőség tagjait, akik ott ahol dolgoznak felkutathatják az eredményeket, hiányosságokat. Egy­szóval; felkészülhetnek az ülésre, vitatkozhatnak, érvelhetnek és fő­ként, alapos gonddal határozhatják meg a pártszervezet és a gazdasági vezetők tennivalóit. A pártvezetőség tagjai pedig egyre többet ismernek meg az üzem életéből, mindegyikük tevékenyen segíti eredményesebb munkáját. Grácz József elvtárs, a pártszer­vezet szervező- titkára. Fiatalember, régóta tagja a pártvezetőségnek. Sokáig nem találta helyét, nem tudta mit is tegyen. Most, miután ismeri kötelességét, mintha új erő költözött volna belé, nagyobb kedv­vel, lelkesedéssel dolgozik. Itt van mindjárt a pártcsoport-munka át­szervezése. A pártvezetőség elhatá­rozta, hogy a pártcsoportok is osz- szák meg tagjaik közötti a munkát, lássanak el mindenkit valamilyen feladattal. Grácz elvtárs irányítja ezt. A napokban Fekete elvtárs pártcsoport iát ellenőrizte: itt már végrehajtották a határozatot, sőt maga is részt vett a pártcsoport- értckezlet előkészítésében. De még nem jutott el a többi pártcsooortokhoz. Most azon gon­dolkodik. hogy munkatervet készít. Ebből világosan kitűnik maid, hogy a hét naniaiban. melyik pártcsopor­tot ellenőrzi; mikor kerül sor a pártcsoportbizalmiak értekezletére. Sőt, már gyűjti azokat a tapasz­talatokat, amelyeket a pártvezetőség határozatának végrehajtása közben szerzett. Ezeket is elmondja a bizal- miknak, de a pártvezetőség ülésén is. A kollektív munka kezdeménye­zésre, tettekre ösztönzi az elvtársa­kat. A párttitkár szerepe „Hát a titkár, az most nem dolgo­zik?“ Nem fogalmazták meg így az emberek, de a kérdő pillantásodból, elejtett szavakból látni lehetett ezt. Igaz is: nem ő tartja a pártcsoport­bizalmi értekezletet, a pártoktatás előkészítésével sem foglalkozik. Sok minden lekerült Tóth elvtárs vállá­ról. De egy igen fontos — eddig elhanyagolt — kötelessége most kezd teljessé lenni. Ez az ellenőrzés, irányítás. Egy kis papírlap hever az aszta­lon. Munkaterv, ellenőrzési terv. Könnyen megtudni belőle, mit csi­nál a párttitkár. A múlt héten a gazdaságvezetőt ellenőrizte. A párt­bélyegekkel való elszámolást, az egy főre eső tagdíjfizetést, a pártkiadvá­nyok terjesztését. Futáes elvtársnak meg kellett volna alakítani a fali­újságszerkesztő bizottságot. Az ellen­őrzés során derült ki, hogy más el­foglaltsága miatt még csak papíron van a határozat. Grácz elvtárs sem tartotta meg a pártcsoportértekez- letet. Ha nem most történik, akkor bizony maga látott volna mindkét feladat megoldásához. De ehelyett újból megbeszélte velük, hogy s mind dolgozzanak. Délután fél ötkor pedig már igen tűkön ült. „Ne haragudjanak, de mennem kell, népneiielőértekezlet lesz.“ Ez is a párttitkár munkaköré­hez tartozik. S amikor valaki meg­jegyezte, hogy miért nem az agitá- ciós és propaganda felelőséhez, ak­kor kereken megmondta: a nép­nevelő munka a legfontosabb, ezt a párttitkárnak kell irányítani. S ha meglátogatja a pártszervezetet Kovács elvtárs, a városi pártbizott­ság munkatársa, neki mondja el az új feladatokat s ő adja tovább a pártvezetőség tagjainak. Előkészíti a vezetőségi ülést, naponta tárgya) a vállalat vezetőivel..: Nem is kell nagyon kutatni s mindjárt kiviláelik. hogy a párttitkár nem is annyira „ötödik kerék“, a kollektív vezetés „nem szűnteti meg“, nem vesz el semmit felelősségéből, inkább meg­növeli. A párttitkár most is első­sorban felelős a pártvezetőség, a pártszervezet munkájáért, csak más­ként dolgozik. Nemcsak a párttitkár — a párt­vezetőség is. Jó az út, csak haladni rajta tovább! Az út a párttagság tö­megéhez vezet, mert a kollektív vezetés azt is jelenti, hogy a párt- szervezet vezetésében részt kap a párttagság is. Legközelebb maid erről számolunk be lapunk hasáb­jain. BOCZ JÓZSEF Megjavították a Csobokapusztai Állami Gazdaság kisvasutját A pécsi vasútigazgatóság II. osz­tályának dolgozói az elsők között voltak, akik megtették felajánlásu­kat a mezőgazdaság segítése érdeké­ben. A pályafenntartási főnökségen Pataki Gyula főintéző elvtárs most elmondta, hogy becsülettel állták meg helyüket. Pataki elvtárs személyesen kiment és megnézte, hogy mit lehet segíteni a csobokapusztai állami gazdaságnak. Ott elmondták a gazdaság dolgozói, hogy szeretnék, ha újra üzemképes lenne a gazdasági kisvasút. A meg­lévő vasút nagyon rossz állapotban volt. Egy brigádot szerveztek, amely­nek vezetőre Rácz Imre előmunkás volt. Nemsokára neki is láttak a 3 kilométeres kisvasút újjáépítéséhez. A munkát vasárnap végezték, ami­kor már mögöttük volt egy egész heti kemény munka. De az eívtársak itt is megmutatták, hogy lehet rájuk számítani, mert úgy dolgoztak, hogy egymást múlták felül. Á kisvasutat új ágyazatba kellett helyezni, a görbe síneket ki kellett egyenesíteni és mindehhez járult még az anyaghiány is. Az anyag­hiányt úgy oldották meg, hogy a vas­út adta a salakot, a talpfákat meg a műszaki igazgatóhelyettes, Radványi elvtárs biztosította. A munka ered­ményes. Nemsokára a kisvasút al­kalmas lesz arra is, hogy motoros­vontatók is bejárjanak rajta, ezzel megoldódik egy nagy probléma, a szállítás kérdése, amely a rossz utak miatt nagyon nehéz volt. Várnai László tudósító Korszerűsít pl fék a baranyai malmokat Töbíb mint egymillió forintot for­dítottak ezévben az új ghbona foga­dására készülő baranyai malmok korszerűsítésére, bővítésére. Az átalakítások során két malom­ban bevezették a szovjet Demidov- Céle őrlést: sima helyett rovátkolt hengerrel dolgoznak. így kevesebb energiával, jobb minőségű lisztet nyernek. A megnövekedett befogadóképes­ségű raktárakban a tavalyinál nyolc­száz tonnával több lisztet tárolhat­nak. A termelést növelő beruházásokon kívül a tavasz óta tizenhat üzemet tataroztak, hat malomban pedig új fürdőt építettek. line Népyezáz szál ni arakodó kocsit készítettek Hét vagon várja az intézkedést Már hosszú hónapok óta három vagon áll az újmeszesi 2-es őr­ház mellett. Mit vé­tettek azok a vago­nok? Talán már na­gyon öregek, vagy rósz szak? Nem. Csak nem­rég kerültek ki a gyér­ből. Azt is eláruljuk róluk, hogy 60 tonná­sak, golyóscsapággyal és légfékkel ellátva. A Pécsi Szénbányászati Tröszt mégsem tudja Használni, nem is olyat rendeltek. Hosszas várakozás után megkezdték le­vélben a tárgyalásokat Sztálinvárossal, de ott sem kellettek. így te­hát továbbra is ott ma­radtak az őrház mel­lett. Nem. nem egye­dül — négy társuk is van — Újhegyen. Megkérdeztük ' a tröszt géposztályát, meddig maradnak még ott a vagonok s egyál­talán mi lesz velük. — Ugylátszik váratlanul érte őket a kérdés — azt válaszolták, hogy most dolguk van a va­sárnapi karbantartás­sal. talán majd hétfőn felvilágosítást tudnak adni. Érdekes, tavasz óta már mennyi hét­fő elmúlott és a vago­nok még mindig ki­használatlanok. Most megismételjük a kérdést, nyomtatásban is adjuk, nehogy meg­feledkezzenek róla: mi lesz a vagonokkal , med dig állnak még félre­lökve a síneken? Szombaton idézték be a négyszá­zadik szalmarakodó kocsi összeszere­lését a pécsi Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat műhelyeiben. A trak­tor és lóvontatásra egyaránt alkal­mas kerekeken mozgó, oldalt tere­lőfákkal ellátott kocsi a kombájn után csomókban visszamaradó szal­mát gyűjti egybe és hordja ki a táb­lák szélére. A sok munkaerőt meg­takarító és a gyors tarlóhántást le­hetővé tevő kocsikból ötszáz darabot készítenek. Az elsőket hétfőn a pécs- váradi gépállomásnak szállítják el. Hozzákezdtek a Gépjavító Válla­lat dolgozói a répakiemelő ekék min­tadarabjának gyártásához is. Teremtsenek rendet a beadásra kerülő gabona átvétele körül Több termelőszövet­kezetünkben már nem csak az ősziárpa ara­tás ért véget, hanem a kombájnosok mun­kája révén zsákbake- rült az első termés is. Termelőszövetkezeteink és az igyekvő egyéni gazdák tudva állam- polgári, hazafias köte­lességüket, a cséplő­gép mellől vagy a kom bájntól eleget tesznek gabonabeadási kötele­zettségüknek. Bár a Terményforgalmi Vál­lalat • telephelyeinek többsége becsülettel felkészült a gabonabe- gyttjtcsre, több helyen a hanyagság és lelki­ismeretlenség miatt sok meg nem érdemelt bosszúságot okoznak a gazdáknak. Július 7-én, szerdán Szabó István és R. Nagy József sellyei dől gozó parasztok elcsépel ték árpájukat és a Terményforgalmi te­lephelyére szállították az államnak megjáró 206 kilós részt. Meg­döbbenésükre a Ter­ményforgalmi mázsája — bár a gépnél hite­lesen megmérték. — 3 kilóval kevesebbet mu­tatott. Nagyváradi Já­nos a községi tanács el­nöke utánanézett a pa­naszuknak és egy 20 kilós hiteles súllyal el­lenőrizte a mérleg mű­ködését. A mázsa most is kevesebbet muta­tott. A tanácsenök azonnal intézkedett, bogy a mérleget meg­javítsák és a dolgozó parasztok kárát meg­térítsék. A községi ta­nács elnöke és a Ter­ményforgalmi telepve­zetője elhatározták, hogy a hétfői nap fo­lyamán újra hitelesít­tetik a mérleget, hogy az ilyen apró bosszú­ságoktól is megkímél­jék a gazdákat. Sokkal felháborítóbb azonban, amit a Xer- ményforgalmi diósvisz- lói átvevője, Szöllősi Sándor csinált a Petőfi termelőszövetkezet tag­jaival. A kicsi, de élet­erős termelőszövetke­zet ugyanis ehatározta, bogy a siklósi járás­ban mindenkit meg­előzve, elsőnek viszik begyüjtőhelyre a hazá­nak járó gabonát. Mi­vel nincsen megfelelő helyiségük, ahol a kombájnról kikerült szemet tisztítás után megszárogathatnák, — kénytelenek voltak az egész termést az ud­varra terített ponyvá­kon a szabad ég alatt levegőztetni. A gabo­na már az átvételhez szükséges száraz álla­potba került, amikora Terményforgalmi át­vevője kijelentette, hogy mivel délután fél 4 elmúlt és az ő mun­kaideje lejárt, nem hajlandó átvenni a ga­bonát. A gabonát még aznap este egy hatal­mas eső érte az udva­ron és csak a járási pártvégrehajtó bizott­ság közbejöttére volt hajlandó pénteken az átvételre. A termelő- szövetkezet 102 száza­lékra a járásban má­sodiknak teljesítette idei árpabeadási köte­lezettségét. A tagok jo­gosan háborodtak fel az átvevő lelkiismeret­len magatartásán, aki kockára tette egész évi munkájuk eredmé­nyét, nem beszélve ar­ról. hogy szocialista kereskedelmi dolgozó­iéi idegen, lclkiismeret len módon elütötte őket a jól megérdemelt első helytől. Most, amikor a Ter- mcnyforgalmi raktá­raiba szállítja paraszt­ságunk az államnak járó gabonáját, elvár­juk, minden kereske­delmi dolgozótól, le­gyen akár egyszerű át­vevő, vagy járási funk cionárius, hogy olyan becsülettel és lelkiisme retesen végezze mun­káját, mint amilyen kötelesscgtudóan telje, siti a termelőszövet­kezetek és az egyén' gazdák hazafias köte­lezettségüket. Akik — mint Szöllősi, erre nen» hajlandók, érezzék né­pünk felelősségrevoná- sát. Szenvedélyesebb harcot bányáinkban az egyenletes termelésért! A Komlói és Pécsi Szénbányászati Tröszt üzemei messze lemaradnak júliusi tervük teljesítésével. A kom­lói üzemek közül egy sem, a pécsiek közül egyedül András-aikna dolgozói tesznek eleget kötelességüknek. A párosverseny eredménye; Pécsi Szénbányászati Tröszt 91.1 százalék, Komlói Szénbányászati Tröszt 81.1 százalék. Béke-akna 91.3 — I-es üzem 65.8, Széchenyi-akna 95.3 — Il-es üzem 71, András-akna 102.1 — III-as üzem 81.2, Béta-akna 94.8 — István-akna 81.7 Petőfi-akna 93.9, — Nagymányok 86.7. A Pécsi Szénbányászati Trösztnél a frontibrigádok közül a legjobb tel­jesítményt az István-aknai Szlavek- csapat érte el, 135 százalékos telje­sítményével. A Rufli-módszerrel dolgozó front­brigádok júniusi versenyállása: 1. Szlavek-csapat 135, 2. Páncél- csapat 130.8, 3. Zákányi-csapat 115.4, 4. Fejes-csapat 110.4, 5. Kopa-csapat 107.5, 6. Dudweiler-csapat 107.3, 7. Weibl-csapat 105.3, 8. Ferenc-csapat 100, 9. Farkas-csapat 100, 10. Buch- müller-csapat 97 százalék. A pécsi bányák közül a verseny­zászlót, amelyet a második negyedévi terv teljesítéséért adtak, ismét Pécs VI. kerület nyerte el. Negyedéves tervét 105.6 százalékra teljes'tette. Második Vasas 97.5 és harmadik Szabolcs- kerület 97.2 százalékos teljesítésé­vel. A körletzászlót a Pécs VI. kerületben dolgozó Kult- körlet dolgozói kapták meg, június havi tervük 108 százalékos teljesítő sóért. Az elővájási csapatok közül kimagasló eredményéért nem­csak zászlót, hanem külön dicséretei kapott a pécsbányai Havas-csapat, amelynek minden taglia sztahánovis- ta. Tervüket 164.6 százalékra telje­sítették. A tervezett 15 méter gu­rító helyett 24 métert hajtottak ki és 6.5 alapvágat felhajtás és falazás helyett, 11 métert készítettek el. A munkavédelem terén a szabolcsi Hlaszni-körleté a dicső­ség, mert egész hónapban nem volt egy balesetük sem. A versenyzászlót ez a körlet nyerte el. Javítaniok kell a munkán a Kom­lói Szénbányászati Tröszt dolgozói­nak is. Nem szabad olyan esetnek előfordulnia, mint 8-án az I-es üzem hetedik szintjén. Itt elromlott a gu- miszalsg-motor, amit három lakatos­nak és egy villanyszerelőnek kel! megjavítania. Az üzemvezetőség és a körletvezető jelentette pontosan mi az eset, mi a rossz, mit kell megja­vítani. Mégis a négy dolgozó úgy in­dult munkájára, hogy semmiféle szerszámot sem vitt magával. Le­szálltak és odaértek a munkahelyre, megnézték a hibát. Az egyiknek ki kellett szállnia a bányából a szer­számokért. Mit csinált addig a má­sik három? Pihentek, még pedig felevő helyzetben. így talált rájuk a párttitkár elvtárs, aki szintén oda­sietett a hírre. Máskor jobban meg kell gondolni a munkájukat Kárpáti Jenő, Jakab László és Czink János lakatosoknak, de a villanyszerelőnek is. „Már nem gyártok selejlet“ Gépformázó vagyok. Szép, de egy­ben felelősségteljes ez a munkakör. Nemrég kerültem ebbe a beosztásba, azelőtt a tisztítóműhelyben dolgoz­tam. Megbízást kaptam, hogy 10.000 szárnyasanyát készítsek. Nekiláttam a munkának, négyezret elkészítettem Őszintén szólva nem tetszett az ered­mény, mivel azt láttam, hogy ebből keveset használhatnak fel a kukori- camorzsolókhoz. Legtöbb szárnyas­anya selejtes volt. Töprengten, mit tegyek. Nem so­káig gondolkodhattam, mert már jöttek is az öntvénytisztító műhely­ből. Schán András csoportvezető és Udvarnoki Ferenc brigádvezető állt elém. — Muszmann szaktárs, mi annak az oka, hogy a munkadarabokon ilyen nagyon sok a varrat? Feleletet nem is adhattam, mert én sem tudtam az okát, de éreztem, hogy hiba történt, melyen sürgősen javítani kell. A szaktársak szemem­re vetették, hogy igen sok munkát igényelne, ha leköszörülnék azt a sok varratot. Elmondták azt is, hogy' a kis munkadarab hamar felmeleg­szik aztán égeti a köszörülő kezét. Úgy éreztein egyedül nehéz lenne megoldani a feladatot. A műszaki dolgozók segítségét kértem. Braun Adám, Tóth Zoltán művezetők és Opova Ferenc művelettervező meg­hallgattak. Úgy döntöttek, hogy fi­gyelemmel kísérik a munkafolyama­tot, felkutatják a hiba okát. Ez így is történt. Azt a tanácsot kaptam segítőimtől, hogy a forma összeépítésénél a felső részt le kell veregetni, hogy szorosai ban illeszkedjék. Ezzel az eljárással nagyrészt megszüntettük a varratok képződését s egyben megkönnyítet­tük. a tisztítóműhely dolgozóinak munkáját, akik most már elégeded tek a munkámmal. MUSZMANN IMRE gépformázó. Sopiana Gépgyár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom