Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-07 / 159. szám

DUNÁNTÚLI YIIÁC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! r—““ ' " ' ~ A MAI SZAMBÁN: A külföldi sajtó dönt obeli veresége ellenére is szinte osztatlanul a uiagyar labdarúgóválogatottat tartja a világ legjobb együttesének (2. o.) — Külpolitikai hírek (2. o.) — Mit kell tudni a gabonabeadásról? (3. o.) — Jegyzetek (3. o.) — A vízöblitéses fúrógép tökéletesítése a pécsi szénbányákban (3. o.) — Az elérhetetlen reszelő (4. o.) M D P B ARA N VÁM EGYEI BIZOTTSÁGÁNAK XI. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM ARA SO FILLÉR SZERDA, 1954 JÜLIUS 7 Fokozott munkavédelmet! A vaj szí ói gépállomás körzetében Reggel virradt Vajszlóra. A sáros-csádés árokpartokon kötélnek való sást és gyékényt vágnak a gaz­dák, az emelkedettebb részeken hét árakor már keresztek sorakoznak a tarlón. A kaszások, marokszedők az árokszélen felhajtják az aratópálinkát, szalonnáznak, hogy a messzi, déli harangszóig legyen kitartásuk, aztán újra dőlnek a rendek. A gépállomás udvara is üres már ilyenkor: a kévekötők kint járnak már a mezőkön, hiszen Dráva- sKerdahelytől Magyartelekig, Zalátától Sellyéig tizenkét termelőszövetkezet és harminckét község parasztsá­gának 1800 hold búzája, ösziárpája,rozsa, zabja várja betakarításra a traktorosokat. Ezen a harmatos, tű­zőnapú reggelen járjuk körül az Ormányságot — hogyan kezdik a hetet a távoli brigádszállásokon. A dolgozó ember életének és -biz­tonságának védelme a jó vezető egyik legfőbb jellemvonása. Abban az üzemiben vagy bányában, ahol a vezetők a tervek megvalósításában, a helyi nehézségek leküzdésében az emberektől várnak legtöbbet, ott nem marad el az eredmény. Viszont ebből az Is következik: állandóan törődni kell a munkásokkal. Igazga- • tóink jelentős összeget kapnak mun­kavédelmi berendezések fejlesztésé­re. Számos utasításban, rendeletben írta elő kormányunk, hogy már az új gépek, műhelyek tervezésénél fi­gyelembe kell venni a munkavéde­lem követelményeit. Milliókat for­dítanak a dolgozók egészségét szol­gáló intézményekre. Gondoskodnak arról, hogy az új üzemrészek, mun­kahelyek olyan berendezéseket kap­janak, amelyek a minimálisra csök­kentik az ipari megbetegedések lehe­tőségét és amelyek elejét veszik az üzemi baleseteknek. Számos helyen azonban nem él­nek ezekkel a lehetőségekkel, köny- nyelműen kezelik a munkavédelem ügyét. Nem egyszer előfordult, hogy a védelmi berendezésekre kiutalt összeget egyszerűen fel sem használ­ták, vagy másra költötték. Üzemi bizottságok vezetői, vállalatok igaz­gatói megfeledkeznek legszentebb kötelességükről, a dolgozók egészsé­gének és testi épségének védelméről, nem alkalmazzák a balesetvédelem rendszabályait. így jóllehet a bal­esetek száma a háború előttihez ké­pest nagymértékben csökkent, még mindig magas. Ma még sokszor megfeledkeznek arról, hogy az új munkást megfele­lően kioktassák, felhívják a figyel­mét a balesetveszélyes helyekre. Az új munkások, a fiatalok nem eléggé jártasak a bonyolult gépek keze­lésében s könnyen előfordulhat, hogy forgó, rrfozgó géprészek közé nyúl­nak. Erre különösképp fel kell fi­gyelni a mezőgazdaságban, ahol tud­valevő, éppen nyáron használják a legtöbb, a legbonyolultabb gépet, és ahol éppen ekkor fordulhat elő a legtöbb sérülés. A . munkavédelmi felelősök, üzemi bizottságok gondos- kodianak, hogy egyetlen gép se kezdje meg a munkát mielőtt a dol­gozóknak a kezelésben jártas szak­emberek, gépészek, el ne magyaráz­nák a gépek működését. Fokozott gonddal ellenőrizzék az üzemi bizottságok: van-e a munka­hely közelében megfelelő felszerelé­sű mentőláda. milyen állapotban vannak a gépeken a védőeszközök. Ezzel az intézkedéssel azonban még nem tettünk meg mindent. Ellen­őrizni kell, használják-e a dolgozók a védőöltözékeket, berendezéseket, ételeket. Pécsbónyatelepen többször előfordult, hogy megsérült a dolgozó keze. M'ndez abból következik, hogy a csúszdában kézzel továbbítják a szenet, kézzel nyúlnak az éles palá­hoz, nem pedig az erre a célra elő­írt tolólapáttal. A csapatvezetőknek sokkal nagyobb ellenőrzést kell gya- korolniok, szigorúan meg kell köve­telniük a szabályszerinti munkát. Amikor munkásvédelemről beszé­lünk, nem csupán világos, tiszta, tágas, jó gépekkel felszerelt műhely­re gondolunk, hanem arra is, hogyan jár a dolgozó a munkába, van-e ho­vá tennie a ruháját, tud-e megfele­lően tisztálkodni munka után. Ezen a téren is még sok a teendő. A Kesztyűgyárban a falbavert szögek­ről öltözőbe került már a ruha, de a növekvő létszámot nem tudja be­fogadni a jelenlegi öltöző. Volna he­lyiség is, ha a Tatarozó Vállalat is együtt érezne a gyár dolgozóival. Még a múlt évben hozzákezdtek egy Nemcsak a begyűjtésiben járnak élen az Állat és Zsírbegyüjtő Válla­lat mohácsi kirendeltségének a dol­gozói, de résztrvesznek a kenyérért folyó munkában, az aratásban is. Július 2-án a kirendeltség vezetői­vel együtt heten, kaszával felszerel­ve jelentkeztek a rigópusztai gazda­ságunkban, hogy aratni akarnak. Fá­radságot nem érezve végezték a ne­kultúnhelyiség átalakításához, ami által -bővülne az öltöző is, de sajnos a befejezéstől még mindig messze tartanak. Szükségük volna üzemor­vosra is, mert gyakori a baleset a tűszúrások -miatt. A megyei tanács egészségügyi osztálya mégis mereven elzárkózik az elől, hogy megoldód­jék ez a jogos kérelem. Igen rossz a munkavédelmi helyzet a parketta­gyárban is. „Nem merünk jó ruhá­ban jönni a munkába, — mondják a dolgozók — mert itt minden össze- kenődik. Ha azután autóbuszra ülünk, morgolódnak, mert félnek olajos ruhánktól." — Az üzem veze­tőinek mulasztásairól tanúskodnak ezek a szavak. Több mint féléve ter­mel az üzem, de még egyetlen öl­tözőszekrényt sem vettek. A műhe­lyekben itt-ott, meg a szomszéd vállalat öltözőiben lehet megtalálni a munkások ruháit. Pártunk a szakszervezetek egyik legfontosabb feladatává tette, hogy államunkat minden lelhető módon segítsék a dolgozók anyagi jólétének további emeléséért folytatott harc­ban. Feladatuk, hogy keresztül vi­gyék a kollektív szerződés minden egyes pontiját, akár a termelésre, akár a munkavédelemre vonatkozik az. A szakszervezetek nem tűrhetik, hogy a munkavédelemre és a bizton­ságra kiutalt összegek felhasználat­lanok maradjanak, kötelességük, hogy efelett ellenőrzést gyakorolja­nak. Ezt a kötelességet még inkább aláhúzta a minisztertanács és a SZOT határozata. A határozat elő­segíti azt is, hogy a balesetvédelmet széles tömegmozgalmi alapokra he­lyezzék. Sajnos, ezzel a lehetőséggel még nem számolnak eléggé az üze­mi bizottságok, a szakszervezetek. A munkavédelmi bizottságoknak ha­vonta rendszeresen végig kell. jár- niok az üzemrészeket és jegyzőköny­vet kell készíteniük a hiányosságok­ról, meg ke.,, jelölniök a hiba kija­vításának időpontját, annak felelő­sét. Ha a legközelebbi vizsgálatig sem változik a helyzet, felelősségre kell vonni az igazgatót, ahol a hely­zet súlyossága úgy kivárna, pénzbün­tetést kell alkalmazni. Ezt a mun­kát sajnos, még túl népszerűtlennek tartják egyes üzemi bizottságok s a „családi béke“ kedvéért lemondanak a határozott fellépésről és szemet hunynak az egészségtelen munkafel­tételek fölött. Vájjon nem kapták volna-e meg már régen a védőételt, lyukas gumi csizma helyett az előírt bakancsot a kazánházi dolgozók, ha a Béke­aknai üzemi bizottság az előírások szerint (járt volna el? De erre még nem terjedt ki az üzemi bizottságok vezetőinek figyelme, éppen ezért va­júdik a kazánfűtők kérése. A jó munkavédelem hatalmas moz gató erő, közvetve kihat a verseny­re is. Az a dolgozó, aki tiszta, ké­nyelmes öltözőbe érkezik, világos, szellős munkahelyen tölti el a nyolc órát, nem fárad el a műszak végére, nem lesz fásult, ha haza megy a családhoz. Pártunk kongresszusa ismételten felhívta ezekre a tennivalóikra veze­tőink figyelmét, ügy küzdhetnek igazán a balesetek ellen, a jobb munkafeltételek megteremtéséért, ha maradéktalanul végrehajtják a hatá­rozatokat. De ezen túlmenően a munkásait szerető igazgató mindig talál módot arra, hogy helyileg se­gítsen egy-egy probléma megoldásá­ban. A dolgozóikról való fokozottabb gondoskodással szerezzünk még in­kább érvényt annak a törvénynek, hogy a szocializmust építő népi de­mokráciánkban legfőbb érték az em­ber. héz munkát egészen addig, amíg Vampli elvtárs, a ranódfai brigád­vezetője nem kért segítséget a fenye­gető árvíz elhárítására. A kérésre mindjárt Ranódfára mentek és resztvettek a mentési munkában. Hordták a homokzsákot és a geren­dákat. Ezzel megmentettek nagy te­rületet a víztől, az istállókat az ösz- szedöléstől. Glück József igazgató Géppel, kézzel — és a fizetés? Még alig száradt fel a harmat a cuni Határbástya termelőszövetkezet árpaf oldj ein, amikor Biró János ké­vekötő aratágépével nekivágott a hé- romnegyetíholdas táblának. Bár ter­melőszövetkezeti föld, de nem külön­bözik az egyéni gazdák nadrágszíj- parcelláltól: nem tagosították egybe és most kínlódhat a traktoros. Bíró elvtárs — bár csak idén arat először — mégis feltalálja magát. Körbe- körbe jár, egyszerre két-három szom szédos parcellán arat egy fordulóra. — Mióta arat, Biró elvtárs? — Most érti, vagy amióta élek — teszi fel a találós kérdést, aztán el- pamaszolja: — Három napja kezdtem, de csak egy, vagy másfél napot dolgozhat­tam. Nem az én hibámból, állandó­an kivert a táblából az a keserves eső. Ha ma ilyen tiszta idő marad, mint ahogy indult — estére levá­gom az összes árpájukat. — Ezzel az egy géppel? — Már dehogy. Nemcsak én vá­gom ám, hanem kaszát fogtak a tsz tagjai is, Témái József elnökkel együtt. Az érettebb részeket ők is vágják. Megy itt az aratás, mint a karikacsapás. Csak tudnám, mi du­kál érte?! Kiderül, nem ismeri a bérezést. A gépállomási brigádvezető mindjárt előszedi a normafüzetet és a fűben, az aratógép mellett együttesen ki­számoltuk Bíró János keresetét. — Tehát nyolc holdért jár a há­rom és fél munkaegység tizenegy forintjával, meg mindegyikre két kiló búza. így van? Megnyugtattuk, egészen jól eliga­zodik már, azután felállunk. Felül a traktorra, kapcsol, elköszön, meg­perdül az aratógép motollája és egy másután repülnek a kévék a tarló­ra. Ha alaposam nékifog — ma meg­keresi a hatvan forintot. Ha végez hova megy? — Nem tudom Hat nagy hársfa a kemsei tanács- ház előtt, aljukban benzineshordók, egy G. 35-ös, odébb egy kombájn. — ez a brigádiszállás nyári gépszín­je. A kombájnon Dani János Szán­tó Pistával, a segédvezetővel meg­húzza a csavarokat. A sza’lmakoosi korlátjára Nagy János bácsi telep­szik, a gépre a vele egykorú Varga Feri báe9i ül. ö a zsákokat, a hat­van esztendős, őszbajuszú János bá­csi a szalmát igazítja a nagy ma­sinán. — Hát, sokat megértem már. de ilyennel még a Draskovics urada­lomban sem találkoztam. Ilyen még a méltóságos úrnak sem volt — fő­zi hozzá elégedetten. Egy perc még és a zúgó kombájn kifordul a kö- vesútra, a Ligeti-dűlő árpatáblája felé. Faragóók házánál a kombájn el­távozása után, az udvaron, nagy a sürgölődés: zsákokat emelgetnek, mázsáinak — osztoznak az árpán. Hogy-hogy, már el is csépeltek? A dolog úgy kezdődött, hogy Por­koláb agronómus csütörtökön szólt Böbék bácsinak, meg a többi kilé­petteknek: arattasanak ők is a kom­bájnnal, hiszen földjük úgyis szom­szédos a termelőszövetkezetével. Be­leegyeztek. Dani elvtárs átvezette gépét az egyéniek földjére, fordult egyet, aztán egyszercsak a táblá vé­géről Mihó József volt tsz-tag kezd kiáltozni: — Nem arattatok kombájnnal ■azért sem! Inkább kézzel vágatom le, de nem kell kombájn! Nem en­gedem ... ! Tudni kell — Mihó, a régi lókupec — örökös randháborítója a falunak. Addig beszélt, addig kiáltozott, míg a többiek is nagy sunnyogva vis­szavonták a szavukat. Most mázsál­ják szét az egy fordulón elcsépelt részt, aztán mennek ki, húzni a ka­szát ... Kint a Ligeti dűlőben már csak egy-két hoLdnyi sarok, kimaradt rész vár learatásra. Dani edvtárs nekiirányítja a kombájnt. Félig fel­egyenesedik az ülésből, úgy figyeli, nehogy gödörbe döccenjen a gép emeli, süllyeszti a talaj hullámainak megfelelően a vágószerkezetet. Az öreg Varga a teli zsákokat leereszti a tarlóra, de megtelik a szalmagyüjtő is A 80 éves Nagy Jani bácsi rálép a pedálra, egy fél kocsira való szal­mát buktat le egyszerre. — Hat kaszásunk van csak elv- társ — niez a kombájn után Somo­gyi tsz-elnök — aratnivaló meg csak búzából százhúsz hold. Megmondom kereken, az egész tagság azt akarja, hogy mindent géppel avattassunk le. A hét végén már mehet a búzá­nak. Felkapaszkodik a vezetőülésbe: — Itt másfél óra múlva végez —- hová megy azután Dani elvtár®? — Igazán nem tudom. Ha nem kapok utasítást, — tétlenül álldo­gálhatok, mint szombaton, amikor 6 óra hosszat várhattam, míg a be­szakadt ventillátorszíjam helyett egyet nagynehezen kihoztak az állo­másról ... Nyolc holdat is levághat­tam volna addig!... Nyolc óra munkabér veszteség A nap már jól fenjár, tizenegyet mutat az óra. amikor arra karikázik Porkoláb agronómus. Kiadja az uta­sítást a brigád vezetőnek: Dani kom­bájnját irányítsa a vajszlói SERNE- VÁL-telep rozstáblájába, ott alig­hanem arathatnak. Aztán elszalad Zaláta felé. v Kenuséból tizenegy óm után nyu­godt pöfékeléssel jön ki az ország­úton Gyömbér Pál és Varga Sán­dor G. 35-öse. — Hová mennek ilyen későn? Megállítják a traktort, leszállnak. mert egymás szavát sem hallja az ember a püfögéstől. — Zalátána. Reggel még úgy volt, hogy szénát gyűjtünk' a termelőszö­vetkezetnek, de nem gondoskodtak időben emberről. Azt mondta az A Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya közli: Aurer Magdát, a vajszlóá gépállo­más kihelyezett agronómusát. mert a csányoszrói Uj Március termelő­szövetkezetben nem szervezte meg az amtógépek munkáját, a trakto­rosokat három napon keresztül egy­általán nem ellenőrizte, a Megyei Gépállomások Igazgatóságának veze­tője állásából azonnali hatállyal fel függesztette. A kihelyezett agronó- musnak arra sem terjedt ki a gond­ja, hogy az aratógépek mellé sarok­vágó kaszásokat kérjen a termelőszö­vetkezettől, ezenkívül olyan süppe- dékes földre irányította a gépeket, ahol semmiféle munkát nem végez­hettek. Amikor felelőssógrevonták. kijelentette, — most sem megy ki a traktorokhoz, mert neki fontosabb a vajszlói piac, mint az aratás. A Megyei Gépállomások Igazgató­sága fegyelmi úton felelősségre von­ja Palotás Györgyöt és Tóth Jánost is, a villányi gépállomás igazgatóját és vezető agronómusát, mert a be- nemendi termelőszövetkezetnek nem biztosították saját hibájukból időre a kombájnt és itt is, mint Bezede- kem a teljesen beérett árpát már nagy szemveszteség éri. Felelősség terheli Tóth Jáno6 vezető agronó- must még azért is, mert egyik be­agronómus — menjünk kultiváto- rozni. De a kultivátor a zalátai tsz udvarán áll, ide öt kilométerre. Dél­felé átérünk, kettőre vissza Kemsé- be, fél három felé nekiálihatunk. ha nem vizes a tábla. Nyolc órát vesztegetnek el a rossz szervezés miatt — sétálással. De nem kultivátorozhatnak. meri a ku­koricaföld kellős közepén még ott áll a le nem szivárgott víz... El­veszik az egész napjuk. Az agronó­mus és a brigádvezető hibájából öt­vennégy forint keresetük és tíz-tíz kiló gabonajánandósáiguk veszik kárba... ök rosszul kezdték a hetet... Készül a híradó — tanuljanak belőle A gépállomás irodájában szünte­len cseng a telefon. Rontó Gyula üzemgazdász jegyzi fel a traktoris­ták jelentéseit. — Molnár Vilmos DISZ-fiatai. .. mennyi? Értem: tíz holdat aratott, az onmánysági Vörös Csillag ter­melőszövetkezetben, Drávaszerdahe- lyen. — Kovács József kombőjnos, 18 hold. Piskón végzett, — mehet to­vább ... A számok azután Szekeres Béla párttitkár elvtárs asztalára kerülnek. Kopog az írógép, készül az ötnapos versenyhíradó első példánya. Viszi szét a brigádszállásokra a legjobb aratógépkezelők, kombájnosok telje­sítményeit. a dicséretet, de a ha­nyagok megrovását is- Porkoláb ag­ronómus és Fintics Jenő brigádveze­tő megtanulhatnak belőle rendes munkát szervezni, irányítani. Mert kiderült, a Dani-féle kombájnnak semmi keresnivalója a SERNEVÁL- nál, hanem a csányoszrói Uj Március ban — éppen ellenkező irányban várják... Mire deleiére jut a nap. a gyors intézkedések révén kerékvágásba döccen a munka. A vajszlói gépál­lomáson most, az ősziárpa vágása­kor zajlik le az aratás főpróbája. Ha tanulnak belőle, zökkenő nélkül, baj nélkül, időben betakaríthatják a búzát is. — Aratógépeikkel, kom­bájnjaikkal kisegíthetik az ormány­sági termelőszövetkezeteket, egyéni gazdákat. osztott agronómus® Lippón csak há­rom hét múlva szándékozik megin­dítani a tarlóhántást. Amikor egészévi fáradságos mun­kájuk eredményét takarítják be a termelőszövetkezeti tagok, az egyé­ni gazdák és napról-napr® jobban érik, sőt elérik a gabona — tűrhe­tetlen. hogy sok gépállomás! vezető hanyag nemtörődömséggel, félvállról kezeli az idei aratást. Megyénk már­is megkésett, kivált a déli részeken, az őszi árpa betakarításával és ha csak ilyen ütemben haladunk vele, odajutunk, hogy a hét végén, ami­kor beérik a búza is — még mindig váratlanul áll az árpák javarésze. Aki most tehetetlenkeoik, egész né­pünk kenyerét veszélyezteti. Okulja­nak a többi gépállomás vezetői a két fegyelmi eljárásból és kövessék a harkányiak példáját, akik ha egy­két kisebb zökkenővel is. de jól fel­készültek és időben megindultak az aratással. Ninqs idő a várakozásra, nincs idő a tehetetlen kedésre! Arat­ni, aratni minden erővel, elősegíteni a traktorosok zavartalan munkáját — ez most a legfontosabb gépállomá­si feladat, ez az, amit tanulságként minden gépállomási'vezető és agro­nómus leszűrjön magának a két fe­gyelmi eljárásból. Önkéntes munka, segítség Felelősségrevonások az aratási munkák elhanyagolása miatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom