Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-06 / 158. szám

r r VILÁG PtiOLETÁOJA / EG VE/ŰL JETEK!-------— — , A MAI SZAMBÁN: Külföldi lapvéleménvek a labdarúgó világbajnoki dön­tőről (2. o.) — Külpolitikai hírek (2. o.) — Az erély- telenség óriáskígyója (3. o.) — A pártélet hírei (3. o.) — Több, minőségileg jobb zöldség érkezett Pécsre (3. o.) — Aranyosgadány iskolája első a megyében (4. o.) — ^ -------------­MD P BARANYAMECYEI BIZOTTSÁGÁNAK L APJA XI. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM ARA 50 FILLER KEDD, 1954 JtLIUS 6 Járjon eke, tárcsa a kasza nyomában Siklós a gabonabeadás előtt Látogatás a község négy élenjáró gazdájánál ■Két napja még zöld volt a gyűdi hegy lejtője, ma már akár Harkány, akár Siklós felé nézünk, az érő gabona aranysárga színe eleveníti a vidéket. Gépkocsink földekre tartó kombájnokat, traktor-vontatta aratógépeket előz — beköszöntött a betakarítás ideje Siklósra is. A járási székhely kétszázötven, háromszáz gazdacsaládja a mattyi út mentén már megsuhintotta a kaszáját. Egyelőre még csak az árpát vágják, de rövidesen sorrakerül a búza is. Vájjon, a siklósi gazdák felkészültek-e, hogy a gépért — kenyeret adjanak?! Álljunk meg, hallgas­suk meg a legjobb gazdákat, tehető sebb középparasztokat, párholdasak at vegyest — tudják-e, ismerik-e kö­telességeiket?! Az állattenyésztés fellendítését el sem képzelhetjük megfelelő takar­mányozás, jól szervezett növényter­melés nélkül, viszont a termésátla­gokat sem emelhetjük tartósan, ha nem pótoljuk vissza és nem növel­jük szüntelen a talaj termőerejét. Minden gazdálkodó ember tudja, hogy az állattenyésztés és a növény- termelés elválaszthatatlan kapcsolat­ban, szoros körforgásban áll egymás­sal és nekünk, most, amikor a párt, a kormány az egész mezőgazdaság fellendítését tűzte ki elénk, a legfon tosabb helyesen megválasztani azt a láncszemet, amelyet megragadva ál­talános fejlődést érhetünk el mind a növénytermelésben* mind az állat- tenyésztésben. A baranyai termelőszövetkezetek és a gazdák az elmúlt télen annyi trágyát hordtak ki és szántottak ta-' vasszal alá, amennyire emberemlé­kezet óta nem volt példa. Bár a ta­vaszi trágyázásnak számos rossz ha­tása hl mutatkozik, mégis azt tanú­sítja, hogy a gazdák felismerték a mezőgnzdaságfejlesztési határozat e pontjának jelentőségét és egyre na­gyobb, állandó emelkedő termések elérésére rendezkedtek be. Az egy­szeri trágyázással azonban gyökeres változás a talajerő növelése terén nem állott be; azt csak akkor ér­hetjük el, ha az év minden szakában elvégezzük azokat a művelési eljá­rásokat, amelyek elengedhetetlenek a talajélet fenntartására, a talajerő növeléséhez. Minden mezőgazdasági szakember és haladottabb gazda előtt nyilvánvaló, hogy -a talajerő növelése érdekében éppen most, az aratás megindulásakor, a tarlók azonnali felhántásával tehetünk a legtöbbet. Ha a talaj felületét be­árnyékoló gabona keresztekbe kerül, a tűző nap hatására a talaj elpá­rologtatja a vizet, csonttáaszalódik a föld. De nemcsak a párolgás rabolja el a később tarlóba kerülő kultúrnö­vényektől a vizet, hanem az a tö­mérdek gyomnövény is, amely ezré­vel bújik ki a gabona letakarítása után. A tarlóhántással egy olyan vé­dőréteget vonunk a talaj fölé. amely kiszárad ugyan, de két-három centis rétege megvédi a mélyebb talajré­szek nyirkosságát, a talaj nyers táp­anyagait feltáró talajélőlények részé­re, ezenkívül a tarlóhántással ered­ményesen védekezhetünk a gyomnö­vények ellen is. A mezőgazdaságfej- iesztési határozat éppen ezért elő­írja: „A gabonafélék tarlóját, a szá­razság és a gyomok elleni küzdelem céljából, az aratással egyidőben, vagy közvetlenül az aratás utáni napokban — laza, homokos területek kivételével — mindenütt meg kell bántani.*' A tarlóhántás sikeres végrehajtása minden termelőszövetkezetnél, de az egyéni gazdaságokban is fontos mun­kaszervezési feladatot jelent. Olyan időben végezzük ezt a talajerő nö­velése érdekében rendkívül fontos munkát, amikor nagyon sok a mun­ka. Kétszeres segítséget jelentenek tehát itt a gépállomások nagyteljesít tnényű traktoros tárcsái, amelyek húsz—harminc holdakon végzik el egyszerre közvetlenül a kasza után járva a tarlóhántást, amikor a leg­több nedvességet őrizhetik meg a ta­lajban. Érdemes tehát szerződést köt ni az egyéni gazdáknak, mert egész alacsony díjért biztosíthatja magá­nak a könnyebb, jobb őszi talajmun­kát, a következő évi gazdagabb ter­mést. A termelőszövetkezeti gazda­ságok pedig mindjárt felhasználhat­lak az aratógépeket vtmtató traktor éjszakai műszakját is, amikor har­matleszálltától felszáradásig alá is hánthatja a nappal learatott terüle­tet. A Megyei Tanács jelenti: Az egyházasharaszti Harcos ter­melőszövetkezetben a harkányi gép­állomás kombájnja és aratógépe be­Ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti táblák ne száradjanak heteken ke­resztül a júliusi napban, igen komo­lyan elő kell segítenünk a traktoro­sok dolgát. Az ócsárdi termelőszö­vetkezet versenykihívásában kötele­zettséget vállalt, hogy külön lófoga­tokat biztosít a kaparék felgyüjté- sére, embereket a kévék összeraká­sára hogy mire véget ér a nap, sem­mi sem akadályozza a tarlóhántás megindulását. A múlt esztendő ta­pasztalatai megmutatták, hogy az ócsárdi kezdéményezést ne csak az aratógépvágta-táblákra terjesszük ki, hanem főleg azokra a területekre, ahol kombájn végzi a betakarítást: az aratócséplőgépek legtöbbjét ide­jében felszerelték szalmakocsival, innen könnyen és gyorsan megoldha­tó a szalma, a törek leihordása. Ha olyan kombájnt kapott a termelő- szövetkezet, amely nincs ellátva vele — külön munkaerőt vonjon el in­kább más területekről, de ne aka­dályozza meg a szerteszét heverő szalma az éjszakai műszak tárcsái­nak munkáját. Nem kétséges, hogy ezekben a napokban vizsgáznak le igazán a kihelyezett agronómusok, a gépállomási és termelőszövetkezeti brigádvezetők. Az aratást követő tarlőhántás a gépállomások részére legalább ak­kora feladatot jelent, mint a ter­melőszövetkezeteknek. A cséplések megindulása előtt még elboldogulnak valahogyan, de azután már gondot okozhat, a szükséges gépierő előte­remtése. Ezért a gépállomási újítók már most előálltak egy-két életre­való javaslattal, amelyet a Megyei Igazgatóságnak elsőrendű feladata el terjeszteni mind a tizenhat gépállo­máson. A harkányiak például vala­mennyi klvekőtő aratógépük mögé két levél tárcsát és hengert alkalmaz tak, melyet a kettes sebességben ha­ladó traktor kényelmesen elvisz. Az aratógép után nem marad kusza és így egy füst alatt végeznek az ara­tás mellett a tarlóhántással is. Az elmúlt években az országban és Ba­ranyában is sok újító traktorosunk alkalmazta tarlóhántás idején a két eke összekapcsolását. A tarlóbukta­tás 2—3 centi mélyen történik, egy­általán nem okoz gondot a hat-nyolc ekefej a 30—35 lóerős traktoroknak. Most, amikor már a villányi járás­ból Kis jakabf alva, Magyarbóly és Villánykövesd termelőszövetkezetei jelentették, hogy befejezték az árpa aratását, nincs idő sok tanakodásra: a lehető leggyorsabban, minden esz­közzel terjeszteni kell ezeket a hasz­nos, nagyjelentőségű kezdeményezé­seket. Tévedés azt hinni, hogy a tarló­hántás eredményes elvégzése csak munkaszervezési és gépesítési kér­dés. Mint minden új dolog — az el­lenséges támadásokon felül is — a maradi gazdák bizalmatlanságába, minden újtól való húzódozásába is ütközik. Ahol a gépállomási agronó- mus és a brigádvezető nem képes érvekkel, a mindennapi élet tényei- vel meggyőzni a falu népét, ott ne­hezen halad majd a tarlóhántás vég­rehajtása. De ha a körzeti agronó- mus a termelési bizottságokkal, me­lyek a falu legtekintélyebb gazdáit gyűjtik egybe — megérteti velük — saját érdekük, saját hasznuk ennek a rendkívül fontos művelési eljárás­nak időbeni elvégzése, akkor a gép­állomások segítségével idén is nagy lépést^ tehetünk előre a mezőgazda­ságfejlesztési határozat megvalósítá­sa, a talajerő növelése felé. Járjon eke, tárcsa a kasza nyomá­ban, végezzük el minél előbb, minél nagyobb területen a tartók felhántá­sát! fejezte az árpa aratását. A termelő- szövetkezet tagsága elhatározta, hogy mihelyt megtisztították az ár­pát, azonnal teljesítik államunk iránti kötelezettségüket. Miért vagyok pontos ? Tegnap esett egy órát, de úgy átnedvesítette az amúgyis vizes ta­lajt, hogy a Iákapa, csak túrta a földet. Nem kínozta tovább, feldob­ta a kocsiderékba és hazakocogott. Éppen a kapuban találkoztunk össze. — Fábián Sándor bácsit a begyűjtési állandóbizottság elnö­két pontos embernek ismerik a fa­luban: tavaly elsőnek gabonáját vit­te mindjárt a gép-mellől a termény­forgalmi raktárába. — Miért vagyok ennyire pontos? Én kérem így születtem. Minek akozzak magamnak fejtörést, hogy adósa vagyok az államnak?! Meg aztán nézzék az elvtársak: miért cipeljem fel a padlásra? Úgyis le kell adni — megint zsákoljak vele lefelé!? Beviszem a gép mellől, az­tán ami marad, azzal már úgy gaz­dálkodók, ahogy én akarom. — Sándor bácsi, idén hogyan gon­dolja ... ? Ránknéz, szinte csodálkozva. — Idén? Hát megint azonnal be­viszem, csak minél előbb jöjjön a gép. Azon múlik. Szó szót követ, kiderül, idén túl­tesz tavalyi teljesítményén. Tegnap­előtt a járási tanácson megegyezett Török gépállomási agrohómussal: két és háromnegyed hold búzáját — kombájnnal arattatja. A mezőőrtől tudja, hogy Reinhardt József, ugyan­csak a Rákóczi utcából versenyre hívta őt aratásra, beadásra, Majo meglátjuk, mit szól hozzá, ha látja Fábiánnál kombájn arat-csépel, ő meg vár hatja a cséplőgépeket... Papin kerül az asztalra, számok sorakoznak egymás után — egy kö­zépparaszt tervei. Érdemes beleol­vasni : — Búzám terem ... harminchá­rom mázsa... annyi meglesz. Eb­ből beadásra 12 mázsa (tavaly tizen­hét volt), tíz kenyérre, három vető­magra. — És a másik nyolc mázsa? — Az? Háj viszem a szabadpiac­ra. Az ötvenkettes száraz esztendő úgyis gyengén sikerült. Amikor elmegyünk, ő is készül. Befogja a másik lovat is — kimegy a Poroszlai dűlőbe. Hallotta valaki­től, nagyon sárgul az árpája. Ha igaz, — neki akasztja a kaszát. Papirhiány miatt nem Egész Görcsöny és Pellérd környé­kén már nem is szőke, hanem túl­éretten aranysárga az ősziárpa, pe­reg a szem, tördelődzik a kalász. A határ? Üres. néptelen, mintha nem is a legnagyobb dologidőben járnánk hanem valami esős „parasztünnep’' idején. Ha kérded, hamar kifizetnek a válasszal: — Mi kérem idén gépekkel ara­tunk. Meglássa, elintézik azok egy­kettőre. El ám! Görcsöny kellős közepén, a földművesszövetkezet lisztcsere­telepe mellett ott sorakozik két szép pirosra festett kombájn. Tóth Dezső, a segédvezető még beljebb húzódik a napernyő árnyékába és ott szunyó­kál a meleg délidőben. A kombáj- nosok — valahol a házakban. — Az irgalmát maguknak, talán napszurástól félnek? — Mi? Dehogy. — Benzinjük nincs, vagy eltört va- lamilyük? Tóth Dezső felkönyököl fektéből, aztán felvilágosít: Ne féltsenek minket Fent magasodik a siklósi vár. — Pár száz éve Zsigmond királyt zár­ták be a főurak — ma jóformán lakatlan. Lent a váraljai lapos ré­szen terülnek el Pintér József föld­jei. A répában találom feleségével együtt. — Negyedszer kapálják, olyan haragoszöld, hogy párját rit­kítja az egész környéken. A föld végén, a nyárfa alatt be­szélgetünk, az ember viszi a szót, de Pintémé is közbe-közbe szól. — Tavaly kérem, még jóformán ki sem ment a gép a szérűmről, már felraktajn a zsákokat a kocsiba, az­tán gyerünk! Meg sem álltam az átvevőhelyig. A mezőőr, aki ide kikísért, biztat­ja: Mondd csak el Jóska azt is. hogy mi volt ötvenegyben! — ötvenegyben? Akkor bizony jó termésem volt — négyszázhatvan százalékot teljesítettem gabonából. Oklevél is van róla. Ha a gép is időbe jött volna, még gyorsbeadási prémiumot is kapok. De késett, az­tán így elúszott. — Mondja csak, Józsi bácsi — már engedje meg, hogy így szólít­sam — az idén hogy gondolja? — Azonnal a géptől! Pintér néni már nem állhatja szó nélkül: — Ne féltsenek minket, március tizennnyolcadikára én már egész évre való tojást és baromfit vittem a begyűjtőnek! Adót? Félévre kifizet­tük! A gabona is rendben lesz, csak már arathassunk. Elnézem a munkában megörege- gedett, kötelességtudó parasztembe­reket. Nézem embermagasságú ku­koricájukat — nincs benne egy szál gaz sem, tiszta, akár a négyszer ka­pált cukorrépa. Most már megértem, miért mondták a községi tanácson — ha jól teljesítő parasztemberek­kel akarok beszélni, — keressem fel Pintéréket is. Az ara tógép olcsóbb ... Baross Gábor utca, utolsó ház. A kiskertből törökszekfű és a lassan elvirágzó rózsa illata száll. Csak Franek nénit leljük otthon, de őt is .munkában: az ágy ások között gyom- I Iáit. A házigazda? — Mentünk volna mi elvtárs már reggeltől, van benzin is, a motor is jó, csak papír nincs, Anélkül meg nem lehet... Hamarosan kiderül a tényállás: itt vesztegelnek az ócsárdi gépállo­más tőszomszédságában péntek este óta, nincs cséplési eredménylapjuk. Anélkül meg az ellenőrök a magas istennek sem kezdenek aratni — De a baj nem jár egyedül: a pel- lérdi Augusztus 20 termelőszövetke­zet udvarán vasárnap óta álldogál a kombájn. Janta Nándor és Gyarma­ti Gyula kombójnosok a karán mel­letti árnyékos fűben heverésznek. És káromkodnak: — Elvtársak, a hét... már vasár­nap tizenhat holdat arathattam vol­na, ma délig megint nyolcat, de állok, várok, mert nincs papír. Hogy az a... — Melyik gépállomáshoz tartozik? — Ócsárdra. Vájjon, hová Is tartozhatna más­hová?! Vasárnap reggel szólt Csil­lag Pál igazgatónak — küldjék a — Hol is lehetne — ilyenkor?! Ti­zenegy óra van, a Cser dűlőben arat­nak a vömmel. Mi járatban van­nak? — Azért jöttünk Franek néni, mert hallottuk, hogy tavaly is ide­jében teljesítették gabonabeadásu­kat. Megérdeklődnénk — idén mit terveznek? — Hát fiaim, ha lehet, idén is leadjuk, egyenesen a gép mellől. — Kissé ritkás a búzánk, de azért kö­zepesen fizet. Miért ne adjuk be időben? — Hány hold búzát vetettek Fra­nek néni? — Három és felet a Cser dűlőben. Nem tudom, hogyan intézzük a be­takarítást, ketten a vömmel nem győzik erővel. Gondoltuk már azt is, hogy kiadjuk részébe. — Hetedébe? Kilencedébe? — Nem, mázsa húsz kiló szemért. Annyi az ára. — Nem gondolja Franek néni, hogy olcsóbban is elvégezhetnék? Szabadkf/ I* hogy kevesebbért nem vállalják el. Amikor meghal­lotta, hogy a harkányi gépállomás kévekötő aratógépe hetven-nyolcvan kilóért is levágja, előbb nem hiszi, de aztán megkérdi: — Mondják csak, hol kell jelent­kezni? Mert hát az ötven kiló mag, az sokat ér... Kombájnnal arattatok — Tudja, az úgy történt, hogy reggel nekiálltam az aratásnak. — Ahogy vágom, meghallottam — mar nem is emlékszem, kitől, — hogy az állami gazdaság kombájnját meg­kaphatjuk, mi egyéni gazdák is, amíg nekik nem kell. Kombájn — gondoltam — ez kell nekem is, mind járt el is csépeL Lettetem a kaszát, beszóltam az irodába és már ma délután jön is Horváth Jáno6 — az vezeti — és estig el is csépeltem. Utána fogom a zsákot, a lapátot, a terményraktárban megtisztítjuk és nyomban eleget teszek hazafias kö­telezettségemnek. Megírhatja: ifjú Szomor József, a mezőgazdasági ál­landóbizottság tagja tudja köteles­ségét! Nem tudom, mit szól hozzá I Pintér bácsi, de idén megelő-Uim a I versenyben! nyomtatványokat. Megígérte. Nem jött. Hétfőn se jött vele senki. Kint a határban meg veszik, pusztul, pe­reg a szem. És a kombájnosok? — Szűcs Dezső és Bernát Dezső Gör- csönyben huszonhat, ők itt vasárnap óta ugyancsak huszonhat — ötven­két holdat vághattak volna le. Majd két darab százast veszítettek fejen­ként, a termelőszövetkezetek pedig bátran harminc mázsa termésveszte­séget számolhatnak fel, ez is hatezer forint. Kinek kéne ezt igazság szerint tunya szájtátisága miatt megtérí­teni? Csillag Pál ócsárdi gépállomási igazgatónak! Utasítást kapott rá, hogy új hiányában régi nyomtatvá­nyokat adjon ki. de a munka nem állhat meg. ö békésen szundított és a füle botját sem mozdította rá. Pénzbírság nincs már, nem von­hatják le elsején fizetéséből, a kárt, de javasolnánk a Gépállomások Me­gyei Igazgatóságának, hogy nézzen egy kissé a körmére az ilyen felhá­borító nemtörődömséggel dolgozó funkcionáriusainak! O. L Áz egyházasharaszti termelőszövetkezet befejezte az árpa aratását A tisztítás után azonnal a begvw'tőhelyre viszik az állam járandóságát így készülnek gabonabeadásra a siklósiak. A terményforgalmi mindkét raktárát rendbetették. kime­szelték — jöhet az életet jelentő búza, a gabona. Ha felzúgnak a szérűkön a cséplőgépek, ha a kombájnok kiürítik tartályaikat — ahány becsű letes gazda akad itt. az öreg siklósi vár alatt — mind olyan pontosan teljesíti hazafias kötelességét, mint Fábián Sándor, a Pintér család, Franekék és ifjú Szomor József aki első akar lenni az idén Ócsárdi gépállomás! dolgoznak a kombájnok — pereg a szem!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom