Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-04 / 157. szám
1954 TCTTUS 1 ' A Pécsi iemzeti Színház Budapesten (Tudósítónktól) Hét vidéki színház és 22 új magyar színmű vonult fel parádés seregszemlén a Magyar Dráma Hetén fővárosunkban. A hét vidéki szín ház között természetesen ott volt a Pécsi Nemzeti Színház is és a 22 új magyar színmű egyike a fesztiválra vitt ..Kártyavár'1 című szatíra volt. A Magyar Dráma Hetének tíz nápján, a vidéki és fővárosi színhá zak bemutatóin, , az ezeket követő szakmai vitákon, majd a két teljes napig tartó konferencián mindenki, aki követte az előadásokat és a vitákat, olyan gazdag élmény- és ta pasztalatanyagot gyűjtött, melynek feldolgozása és megemésztése, teljes értékelése hónapokig is eltarthat. Azt hiszem, nem esem túlzásba ha azt írom. hogy általános véleményt foglaltak össze azok a felszólalók, akik frontáttörésnek, a magyar dráma, a magyar színjátszás új virágba borulásának tartották a 22 új magyar színmű megszületésének és előadásának tényét. A felszabadulás 1945-ben hozott új levegői hazánkba. A színházak azonban csupán 1943—49-ben szabadultak fel végleg a tőkés igazgatók vezetése, ez anyagi függés szörnyű nyűge alól. Ettől az időtől számíthatjuk tulajdonképpen az új színházi élet kialakulását és fejlődését. Olyan fejlődést azonban, amilyen az elmúlt év-ben áthatotta színházainkat, eddig még nem tapasztalhattunk. Az a 32 mű. amely ebben az évadban született és elevenedett meg a színpadokon, az 1949 óta írt magyar színműveknek csaknem felét jelenti. Egy. esztendő alatt annyi mű, mint az előző három év alatt! A dróma hetének vitáján s vitaindító Apáthy Imre, Darvas József népművelési miniszter és másók ’ azt is megállapították, hogy a mennyiségi előrehaladás, a színművök számának megszaporodása nem járt a megfelelő minőségi fejlődéssel együtt. Nem született a „Fáklya- láng"-hoz hasonló, igazi nagy mű. Ez nem is csodálatos. Hiszen ezidén többségükben fiatal, kezdő írók léptek a porondra, akik még nem rendelkeznek és nem is rendelkezhettek alapos szakmai, színházi és írói gyakorlattal. De ha nem is született örökbecsű mű ebben az évadban, napvilágot látott — és nem egy író tollából, hanem a színműírók javarészétől — olyan színdarab, amely bátran beszél a mi szép új világunk nehézségeiről, döccenőixől. mely bátor hangon felhívja a figyelmet ezekre a hibákra és az építő bírálat hangján oldja fel a nézőben azt az esetleges húzódozást, amit a nyílt, őszinte kritika iránt érzett. Az ,.Uborka- fa', a ..Holnanra kiderül", a „Pety- tyes" és a többi színmű őszinte, emberi húrokat penget és nem egy területen követendő példát mutat kiforrottabb, tapasztaltabb íróinknak is. A bemutatókon és a vitákon azonban kiderült, hogy a kormánypro- gramm után haiíamosak íróink becsukott szemmel elmenni az eredmények, a pozitív jelenségek mellett. Ezt a jelenséget nevezi Sebestyén György elvtárs. a „Szabad Nép" szombati számában megjelent cikkében újfajta sematizmusnak. Ehhez tartozik hozzá az is, hogy az ilyen színművekben az író nem a figurák, a megírt alakok jelleméből kiindulva keresi a kibontakozást, hanem mesterséges módon kívülről viszi be a drámába a megoldást. Érdemes külön néhány szót áldozni a vidéki színházak szereplésére. Kivétel nélkül minden vidéki színház magyar művel jelentkezett a fesztiválon. Három színhá?: a kecskeméti, debreceni és szolnoki haladó magvar hagyományaink közül falált felújításra, bemutatásra igen érdemes darabot. A kecskemétiek Jacobi Viktor „Leányvásár" c. operettjével jelentkeztek — átdolgozta Darvas Szilárd, a debreceniek Csiky Gergely komédiáját, a „Mák- virágok“-at mutatták be, a szolnokiak ugyancsak egy Csiky vígjátékkal. a ..Mukányi'‘-val arattak sikert. A felsorolt művek az említett színházak tolmácsolásában csak úgy arathattak igazi sikert, hogy összeforrott, egymást támogató művészek vitték őket színpadra. A rendezés pedig segített pergővé varázsolni, sok friss, üde ötlettel megtölteni a már itt-ott beporosodott kereteket. A többi vidéki színház új magyar darabot vitt magával a dráma hetére. A miskolci társulat a legsikeresebb. legnagyszerűbb, legkiforrottabb előadásban mutatta be a tehetséges fiatal, katonaíró. Sós György „Petv- tyes"-ét, Mi jellemezte ezt az előadást? Végtelen szeretet és megbecsülés az író és műve iránt, szeretet új életünk és ennek az új életnek az ábrázolása iránt, végül, de nem utolsósorban egy összeszokott, egymást támogató, egymásban bízó együttes kollektív, valóban kollektív munkája. A győri és szegedi művészek már nem ilyen sikerült, nem ilyen kiforrott állapotban lévő színművel jöttek. A „Gyengébb nem" és az „Aranygyűrű" bőven rendelkezett hibákkal, gyengeségekkel, a régi, sematikus vonások, jelenetek nem egy helyütt szinte leküzdhetetlen akadályok elé állították a színészeket — mégis, ezek az előadások sem keltettek rossz benyomást. A nehézségek, hibák, mély völgyeit sikerült a művészeknek áthidalniok az esetek többségében és az előadás — a valóban súlyos hiányosságok ellenére — összességében pozitív képet nyújtott. A pécsi előadásról, a.,Kártyaváráról nem mondhatjuk el ugyanezt. Irtunk már a gyengén sikerült előadásról, említést tettünk a darab hiányosságairól. Ezek a műben rejlő és előadásbeli hibák azonban különös élességgel vetődtek fel a szakmai vitán és a kétnapos konferencián. Nem idézünk itt a különböző felszólalóktól és felszólalásokból részleteket. De igyekszünk a vitákon és a konferenciákon elhangzottakból és nem elhanyagolhatóan; a pécsi és pesti előadásokból képet nyerni arról, hogy miért nem sikerült színházunk szereplése. Az előadás alapja természetesen maga a darab, a színmű. A „Kártyavár” nem sorolható a jó művek közé elsősorban azért, mert alakjai — a retikülgyáros kivételével — nem ■valóban élő alakok. A szerepek nagyrésze nem kibontott; félbenhagyott, elnagyolt. Ezenfelül olyan emberekről írt a szerző, akik készakarva leleplezik önmagukat, akik nem hisznek a maguk erkölcstelen, züllött világuknak az erkölcstelenségében, hanem valósággal odaállnak a közönség elé és lekiabálnak: Nézzétek, milyen gazemberek vagyunk mi! Márpedig akkor válnak igazán élővé a figurák, a színpadon járó-kelő alakok, ha nem szavaikkal, hanem szavaik és cselekedeteik, egész eszmei ideológiai beállítottságuk ferde- sége, saját világuk embertelen és erkölcstelen „erkölcse" révén leplezik le magukat és azt a világot, amelyben élnek. Hadd éljünk néhány példával, olyan példával, melyet a vitában vetettek fel: Vájjon hihető-e az, hogy a retikülgyáros felesége olyan nyíltan áruba bocsátja a leányát és ezt magával az érdekeltekkel is teljesen nyílt, leplezetlen, mondhatnánk durva formában közli? Vájjon hihétő-e az, hogy egy nagyhatalmú államtitkár olyan kendőzetlenül a megvesztegetés, a korrupció pártjára álljon? Vájjon hihető-e az, hogy egy szenátor nyíltan beszéljen egy másik közéleti egyén megfizetéséről? Félreértés ne essék. Mindezt megteszik. Mindezt megteszik, sőt ennél különbeket tesznek a dollár világában, de sohasem ilyen nyiltan és önmagukat kiadva, hanem óvatosan, körültekintően, ravasz kígyó módjára, hogy kicsúszhassanak minden felelősségrevonás, minden botrány gyűrűjéből, ök azt hiszik, hogy úgy van rendjén, ahogyan ők csinálják. ök azt hiszik — tehát a szerzőnek is ilyen figurákat kellett volna formálnia, — hogy az ügyesen leplezett prostitúció, az észrevétlenül elkövetett megvesztegetés, a pénz mindenekfölött való uralma, a háborús gyújtogatás a legtermészetesebb és leghelyesebb valami, ha ezt ügyesen csinálják. Ilyen emberek, ilyen óvatosan ködösítő alakok mozgatása a színpadon meghozta volna a kívánt hatást. A túlságosan nyílt jellemek azonban nem a szatíra-vígjáték embereit nevettették ki. hanem a közönség nagy részt a poéneken, szóvicceken, a nyakra-főre, okkal, ok nélkül ismételt „Szállj magadba" és egyéb „kiszólásokon" nevetett csupán. Bálint György rendezése .hozzájárult az amúgyis gyenge figurák további eltorzításához. Különösen a pesti szakmai előadáson bizonyosodott ez be, ahol a színészek fáradt játéka, az előadás tempójának lassúbbodása feledtette .azokat az erényeket, amelyek a pécsi bemutatót határozottan pozitívvá tették. így állt elő az a furcsa helyzet, hogy ha a vitán nyiltan ném is, de egymásközti beszélgetések alkalmával a művészek az írót és a rendezőt, a rendező az írót és a színészeket, az író pedig (a vitákon is) a rendezőt és a színészeket okolta a sikertelenségért. Mindhárom félnek igaza volt És itt ideje, hogy bepillantsunk a pécsi színház munkájába: mi múlott rajtunk? Miben és mennyiben vagyunk mi hibásak a „Kártyavár" előadásának hiányosságaiért? Természetesen a színházvezetés, a művészeti vezetés az, amely elsősorban felelős a színházért. Kormos Lajos, a pécsi színház volt Igazgatója nem vezette biztos kézzel színházunkat. A ..Dunántúli Napló" két héttel ezelőtt megjelent vezércikke már említette, hogy kiváló színészek váltak meg a Pécsi Nemzeti Színháztól személyi ellentétek, műsorpolitikai és szereposztási hibáik miatt. Kormos Lajos elvtárs sokkal inkább saját személyi érzéseire, mint a színház tényleges szükségleteire épített. Ezzel magyarázható, hogy igenigen sok értékes erőtől fosztotta meg magát a színház, hogy a kritika hőfoka nullfokra süllyedt a színházon belül. Ilyen körülmények között szó sem lehetett arról, hogy megtárgyalják a külsődleges színjátszás (ez volt a „Kártyavár" előadásának legélesebben mutatkozó hibája) veszélyét és okait, kijavításának módját. Nem kerülhetett szó az öncélú humorizálásról, a „poénramenésről“ és a színház művészeti életének, munkájának egyéb kérdéséről. Az eltávozott színművészek helyett hozott a színház másokat, ez igaz. Azonban ez az utánpótlás nem tervszerűen folyt Egyes szerepkörök betöltetlenül maradtak. A „Romeo és Júlia'' ezidei bemutatója például többek között azért maradt el, mert nem volt Júlia! Az együttes tagjainak zöme így is megállta a helyét. Lelkesen, szívesen szórakoztatott, igaz művészetet nyújtott. De ha összehasonlítjuk színházunk lehetőségeit a jól szervezett együttesek adottságaival, bizony nem csodálkozhatunk azon, hogy a szervezés okozta hézagokat ezek a nagyszerű művészek sem tudták teljesen pótolni. Az idei őszi évadot már új művészeti vezető irányításával kezdi a Pécsi Nemzeti Színház. Reméljük és erősen bízunk abban, hogy a társulatot úgy válogatja össze az új. igazgató, hogy ne ismétlődjenek meg a tavalyi és az idén csak fokozódó nehézségek. Bízunk abban is, hogy a klikkszellem, a kritikátlanság nem talál ezentúl helyet éppen a pécsi színház épületén belül és végre alkotó légkör alakul ki ebben az igen fontos kultúrintézményben. Rendezők, színészek, műszakiak mennek el tőlünk és jönnek helyettük újak. Pécs városa, egész Baranya megye előlegezett szeretettel fogadja majd a városunkba érkező művészeket, a kultúra harcosait. — Tudjuk azt is, hogy egy-két^ nap alatt nem szokik össze az újjászervezett együttes. De ha sikerül már az első naplókban megteremteni az igazi alkotó légkört, ha a pártszervezet és szakszervezet hivatása magaslatára emelkedik, akkor hamarosan a miskolcihoz vagy győrihez hasonló együttessé, igazi kollektívává válhat színházunk. És ez az első feltétele, igazi biztosítéka annak, hogy a Pécsi Nemzeti Színház művészi munkája, az előadások eszmei és művészi értéke ugrásszerűen emelkedjék. A Magyar Dráma Hetének, a pécsi színház budapesti vendégszereplésének — a sikertelenség ellenére is — hasznos tanulságai vannak. Ha saját kárunkon is — de tanultunk. Csaik az a fontos, hogy ezt a tanulságot —, a Pécsi Nemzeti Színház eddigi működésének tanulFEGYVERÜNK A NYELV Eszem, dolgozom vagy eszek, dolgozok ságait, 1 áriul! ne hagyjuk kihasználat- Garami László __ AJe dohányozzon a koegiban! 1 ” figyelmezteti a kalauz a villamosra égő cigarettával felszálló utast. — Ne ugorjon le a mozgó villamosról! — inti óvatosságra a merész ugrándozót a kocsivezető. A vaskalapos „művelt“ utas talán elitéli ezeket a megnyilatkozásokat, mert a beszélők nem ragozták „szabályosan“ az ikes igéket (dohányozzék, ugorjék). Vizsgáljuk meg helyén való-e ez az ítélet! Az ikes igék ragozása még ma is bizonytalan. Hogyan alakult ki ez a bizonytalanság? Eredetileg az ikes igeragozás az alaki különbség megjelölése mellett jelentésben eltérést is képvisel: az ige szenvedő, visszaható vagy át nem ható (tárgyatlan) jellegét különítette el az átható ige jellegétől. (Pl. Hall- Hallik, törő- törik stb.) Az iktelenek viszont nagyon sokat csalogattak a maguk táborába az ikesek közül. Így jöttek létre a változó ikes igék. Lássunk erre néhány példát! Holnap nem omolsz-e sírom fődbe? (Petőfi- Szeptember végén.) Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan azután elhallgat. (Arany: Családi kör. (Ezek ikesen: omlol, koppanik. Egy sereg iktelen igénk később-iíc végződést vett fel, ezek azonban nagyrészt csak az egyes szám 3. személyében maradtak következetesek az ikes ragozáshoz. Az ilyen betört látszat-ikes igék siettették az ikes ragozás bomlását. Már a XVI. században megkezdődött az ikes ragozás összekeveredése, amely a XVIII. században teljes zavart okozott. A század végén Révai Miklós megkísérelte a rendszer visszaállítását, törekvésének támogatására Kazinczyt is rávette. Az irodalmi nyelv is visszaiktatta az ikes ragozást elorzott jogaiba. A népnyelv azonban ment a maga útján, az ikes igék külön ragozását itt semmiféle nyelvművelés sem tudta helyreállítani. M 1 tehát a jelenlegi helyzet? Az ú. n. állandó ikes igék, (amelyek jelentő mód jelen idejének egyesszám 3. személyében -ik a végződés) az X. sz. -m-je helyett gyakran -k, a 2. sz. l-je helyett gyakran -sz ragot kapnak. (Következetesen megmaradt az -I személyrag a sziszegő hangú ikes igéknél.) Lássunk ezekre néhány példát! Jól bánok én az urammal, Kínálgatom pástétommal, Ha a vacsorából kevés, Mutatom a söprű nyelét. (Népdal.) Ki mondaná ma szabályosan ikes ragozással: Jól bánom én az urammal .:: Így sem beszélünk manapság. Inkább megtöröm, de meg nem hajlom. Az -l végű ikes igék a 2. személyben a mássalhangzótorlódás elkerülése végett -sz iktelen ragot kapnak. Pl. Tán ki sem nyílsz rózsabimbó. Maholnap már húszéves múlsz. Emberré válsz. Ki mondaná így: nyílói, múlol, válói. Arany még ezt írta Toldiban: Be szép vagy, be nagyon illel leventének! Más esetben az iktelen ige bitorolja az ikesek birodalmát, A sziszegő hangra végződő iktelen igék a hangtorlódás elkerülése végett a 2. személyben -I ikes ragot kapnak (nézel, teszel, ásol stb.). Még jobban elmosódott az ikes ra- gozás a feltételes és felszólító módban. Itt mind a köznyelv, mind az irodalmi nyelv már a 3. személyű alakot is gyakran használja iktele- nül. Pl. Ej! haj! ne szomorkodj (szo- morkodjál), Szívbéli jó barátom! (Arany: Csendes dalok.) Fordulj be és aludj (aludjál) Uram László ki- rály... (Arany: V. László.) Merő szokássá szent imád ne váljon (váljék). (Arany: Rendületlenül.) Ott folyjon (folyjék) az ifjú vér ki szívemből ... (Petőfi: Égy gondolat bánt engemet...) Tán a szó belőle, míg a világ, folyna (folynék). (Arany} Toldi IV. ének). A változó ikes igéknél már a har- madik személyű alak is előfordul iktelenül (bomol- bomlik, folyj folyik, megjelen- megjelenik, fűlj dokol- fuldoklik stb.). Az ikes igék ható alakja ma máé többnyire iktelenül használatos (ehet- ehetik, ihat- ihatik, alhat- alhat!!# stb.). A sziszegő hangú iktelen igék félj szólító módjába viszont befurakoj dott a 2. személyű ikes -l személy-* rag. Ennek folytán kettős alakok keletkeztek (menj- menjél, nézz- nézzél), amelyek árnyalati jelentés-* beli különbséget adnak mondanivalónknak. (hozz- hozzál: felszólít tás-kérés.). összegezve az elmondottakat: ikes igénk a pongyolább köznyelvben szinte mindig, de gyakran az igéj nyesebb, művelt emberek nyelvéj ben, sőt az irodalmi nyelvhasználatj ban is valami felemás, vegyes ra- gozású igékké váltak. Csak a jelentó mód 3. személyében őrzik következetesen az -ik végződést, az 1. és 2, személyben, továbbá a feltételes és felszólító módban ingadozó a nyelvj használat. XJelyes-e, hogy tétlenül, meg- adással szemléljük nyelvünk egyik régi sajátságának eltűnéj sét? Vagy talán védenünk kellene az ikes ragozást? Meddő tevékeny.* ség volna. A természetes nyelvfejlődés elé nem építhetünk gátat. Túlságos siránkozásra nincs is okunk, hiszen az alaki szegényedést ellensúlyozza az ikesség és iktelenség keveredéséből eredő kifejezésbeli gazdagodás (adj- adjál: felszólításkérés; eszek- eszem: alanyi és tárgyas ragozás), Ma már könnyen megvolnánk tej hát az ikes ragozás nélkül. Nyelj vünk mégis sokáig megőrzi még, mert az író, a beszélő hangulati, árnyalatbeli mondanivalója, a műfaj megkívánta stílusréteg, a csiszolt, gondos nyelvhasználat nem nélkülözheti alkalmazását. Az igényesebb beszédben, de főleg az írásban különböztessük meg az ikes igéket az iktelenektől, s ragozzuk ike- sen az ilyen igéket: dolgpzom, eszem, iszom, alszom, fekszem. A beszélők nagy részének szabálytalan igehasználata azonban nem jogosít senkit ai magyar nyelv sorsán való keser- gésre, a vészkolomp kongatására. Nemes István főiskolai adjunktus Kulturális hírek Jó tanulás után öröm a munka Mi, a mecseknádasdi általános iskola tanulói ötvenen elhatároztuk, hogy munkára jelentkezünk a Pécsi Állami Gazdaságba. Az utolsó vizsganap után eljött értünk a gazdaság vontatója és elszállított a munkahelyre. Ott már várt bennünket a finom és bőséges reggeli. Reggeli után megmutatták a munkát: szamócát kellett szednünk. Gyorsan ment a munka. Meg- .eröltetés nélkül végeztük el napi normánkat, sőt jóval túl is teljesítettük. Este 6 órakor befejezzük a munkát, megfürdünk a medencében, megvacsorázunk és utána elmegyünk moziba. Szállásunk tiszta, otthonos, kedves. Naponta 20—30 forintot keresünk. A többi pajtásnak azt üzenjük, ha a nyarat hasznosan és kellemesen akarják tölteni, jöjjenek mezőgazdasági munkára az állami gazdaságba. KOCH AD ÁM Vili. o. úttörő, NAGY ATTILA VII. o. úttörő. Jó munkáért szép muzsikát Vasárnap este féikilenc órakor a szabadtéri színpadon tartja „Jó munkáért szép muzsikát!" címmel megnyitó díszelőadását a ftaranyame- gyei Műsoriroda. A díszelőadáson neves művészek lépnek fel: Honthy Hanna Kossuth-díjas, Simándy József Kossuth-díjas, Páka Jolán, Pa- lánkay Klára, Rcmsey Győző, Rad- nai György, a Magyar Állami Operaház tagjai, a Debreceni MÁV Filharmonikusok Zenekara Rubányi Vilmos vezényletével. A Baranyamegyei Műsoriroda megnyitó díszelőadásának műsorán a legszebb opera- és operettrészleteket halljuk. Az est kiemelkedő számai lesznek többek közt: Rossini: Teli Vilmos — nyitány, Verdi: Trubadúr — cigánykórus. Verdi: Rigó- letto — kesztyű ária (Remsey); Verdi: Rigoletto — részletek a III. felv.- ból (Páka—Radnai); Verdi: Rigoletto — Négyes (Páka, Radnai. Patánkay, Rcmsey); Bizet: Carmen — Közzene és Habanera (Zenekar—Palánkay); Rossini: Sevillai borbély — Figaro belépője (Radnai); Strauss: Kék Duna keringő (Páka); Wagner: Lohengrin — Grál elbeszélése (Simándy); Verdi: Travláta — Pezsgő kettős (Páka—Remsey); Lehár: Luxemburg grófja — részletek (Honthy); Husz- ka: Trallala (Honthy); Verdi; Trubadúr — Azucéna ária (Palánkay); Verdi: Traviáta — Germont ária (Radnai); Lehár: Deres már a határ (Radnai); Lehár: Barackfavirág — dal a Mosoly országa c. operettből (Rcmsey), Bizet: Carmen — Virágária (Simándy); Erkel; Bánk és Tiborc kettőse a Bánk bán c. operából (Simándy—Radnai); Erkel: Hazám, hazám — ária a Bánk bán c« operából (Simándy), Ká’mán: Egy a szívem, egy a párom, — kettős a Csárdáskirálynő c. operettből. Javult az egyetemi hallgatók étkeztetése és udvariasan felszolgálják at ételeket. A hallgatók kétfajta ételből válogathatnak. Vizsgák idején eb°d ut»n sülttésztát is kapnak. Kiss Ervin menza-bizottsági tag A kormányprogramm megjelenése óta igen sokat javult az egyetemi hallgatók étkeztetése. A hallgatók érkezési sorrendben foglalnak helyet a fehér asztalterítőkkel, virágokkal díszített asztaloknál. A felszolgálók fehér köpenyben gyorsan I
