Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-04 / 157. szám

DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJAI EGYE/ÜLJETEK!- , A MAI SZAMBÁN: Kétszáznegyven kilométerről (2. o.) — A l&bdarúgó­viiagbajmiKság döntője előtt (3. o.) — A Vatikán misz- szios tevékenysége (3. o.) — Szociális gondoskodás a i Parkettaüzemben (4. o.) — Levelezőink írják (4. o.) — Az idén gépekkel arattatunk (5. o.) — A Pécsi Nemzeti Színház Budapesten (6. o.) — Feltétlenül végezzük el • a tarlóhántást (7. o.) M DP B ARA N VÁM EC VEI B I ZOTT S A'GA'NA K LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM ARA 50 FILLER VASÁRNAP, 1954 JÚLIUS 4 A gépállomások kommunistáinak nagy erőpróbája Szerte a megyében érik a gabo­na. Sokhelyütt már meg is kezd­ték az aratást, de még csak szórvá­nyosan, egy-egy kisebb táblán vág­ják a gabonát. A jövő héten már teljes erővel megindul a munka. Az idén nagyobb területen aratunk, tsz-ek, állami gazdaságok, egyéni­leg dolgozó parasztok több kalászost vetettek. A termés is jónak ígér­kezik. Mindkettőt egybevetve vilá­gosan kitűnik: nagy erőfeszítésekre van szükség, hogy idejében, a leg­kisebb szemveszteséggel betakarítsuk a gabonát. Gépállomásainkon van most a me­gye dolgozóinak figyelme. Az a fel­adatuk, hogy a tsz-ek kalászosai­nak jó részét géppel arassák; majd­nem teljesen elvégezzék a tarlóhán­tást és a másodvetést; az állami gazdaságokén kívül elcsépeljék az egész megye gabonáját. Ezen kívü’ hathatós támogatást nyújtsanak az egyénileg dolgozó parasztoknak a tarlóhántásban és a másodvetésben. Tehát sok a tennivaló s mindenki azt várja a gépállomások dolgozói­tól hogy becsülettel Helytálljanak, erőt. fáradságot nem kímélve aras­sanak. csépeljenek. Min múlik a dolgozók — kombái- nosok, aratógépkezelők, traktorosok — helytállása? Mindenekelőtt a párt- szervezeteken, azon, hogy mennyire tudják felkelteni feleTősségérzetü- ket, mennyire tudják felszítani a versenyző kedvet. Ezért gépállomá­sainkon most színvonalas felvilágo­sító, nevelőmunkát kell szervezni és folytatni. A tavalyi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az aratás és cséplés a kombájnok és cséplőgé­pek mellett dől el. Ide kell tehát ál­lítani a legjobb, legharcosabb nép­nevelőket. Nem hiányozhat egyetlen gép mellől, egyetlen brigádszállás- ról sem a dolgozókat tanító, mozgó­sító népnevelő. Legtöbb gépállomáson már felké­szítették a népnevelőket. A palota- bozsoki pártszervezet népnevelőér­tekezleten beszélte meg velük, ho­gyan dolgozzanak, konkrét érveket adott kezükbe. Másutt a pártvezető­ségi tagok egyenként is foglalkoztak a népnevelőkkel. Komoly hiba lenne azonban, ha a pártszervezetek ez­után magukra hagynák őket. nem törődnének velük. Az aratás és cséplés időszakában nagy területen, szétszórtan dolgoznak a gépek, trak­torok, bizonyos mértékig nehezebbé válik a népnevelők irányítása, el­lenőrzése. De a gépállomásokról a nap minden órájában mennek ki vezetők, — a főgépész, agronómus, igazgató, — ezeket bízza meg a pártszervezet, hogy rendszeresen ke­ressék meg a népnevelőket, tájékoz­tassák őket a legújabb események­ről, tanítsák, ellenőrizzék őket. A rendszeres népnevelő értekezletek mellett, írásos anyagokat is küld­hetnek — mindezek segítségével szo­ros kapcsolatot tarthatnak a nép­nevelőkkel. A népnevelők legfontosabb felada­ta: a műszaknormák, vállalások túl­teljesítésére serkenteni a dolgozókat. Legtöbb helyen, 250 hold aratását vállalták a kombájnosok. A nép­nevelők segítsék, hogy az ígéretek tettekké váljanak. Buzdítsák arra őket, hogy éjjel-nappal arassanak, csépeljenek, ügyeljenek a szemvesz­teségre — tehát a minőségi mun­kára. Az aratásban részt nem vevő traktorosok körében harcoljanak azért, hogy minél nagyobb területen végezzék el a tarlóhántást, másod­vetést. A cséplőgép mellett dolgozó népnevelők egyetlen kötelessége: minél gyorsabban, a legkisebb szem­veszteséggel fejezzék be a cséplést körzetükben. A sásdiak kiadták a jelszót: a mi körzetünkbe egyetlen gép se teszi be a lábát, időben el­végzőnk minden munkát. Ehhez szükséges az is, hogy a népnevelők terjesszék az élenjáró munkamód­szereket, elsősorban az óragrafiko- nos munkát és a gyorscséplést. A gépállomások dolgozói — kü­lönösen a cséplés ideje alatt —szo­ros kapcsolatot tartanak a paraszt­ság nagy tömegével. Az elmúlt esz­tendőben nemcsak a gépállomási dolgozók nevelésével törődtek, ha­nem foglalkoztak a tsz-ek tagjai­val, az egyénileg dolgozó parasz­tokkal. Most is mozgósítsák őket a gyors, időbeni aratásra. A cséplő­gépek mellett dolgozó sokszáz mun­kás nevelése is a pártszervezetre há­rul s ezért gondosan szervezzék meg az agitációt. Most is helyesnek bi­zonyul a csoportos újságolvasás, a röpgyűlés, a csépeltető gazdákkal való egyéni beszélgetés, felvilágosító munka. Számítsák ki nekik, hogy mit jelent anyagiakban a géptől va­ló beadás, az állam iránti kötele­zettségek gyors teljesítése. A gépállomások pártszervezeteinek gondot kell fordítani a széleskörű verseny kibontakoztatására. A gép­állomásokon már elkészült, a dolgo­zókkal közösen összeállították a ver­senyfelhívást. Hasznos lesz, ha eb­ből mindenki megkapja a maga feladatát. A harkányiak vállalták, hogy határidő előtt öt nappal be­fejezik az aratást. Állapítsák meg: mennyit kell elvégezni a kombájno- soknak, aratógépeseknek, hány hol­dat kell aratniok egy nap, hogy a fogadalmat teljesítsék. Ezzel köny- nyebbé válik a verseny, a vállalás értékelése és megnövekszik a sze­mélyes felelősség. Sokszor ismételt igazság az: nő a versenyző kedv, ha a pártszervezet, a szakszervezet és a DISZ segítségé­vel rendszeresen értékeli és nyil­vánosságra hozza az eredményeket, népszerűsíti a legjobbakat, terjeszti á jó munkamódszereket. A harká­nyiak a vezetők révén naponta el­juttatják a dolgozókhoz a verseny eredményeit, öt naponként villámhír adót. tíznaponként pedig verseny­híradót adnak ki. Azokban a közsé­gekben, ahol hangoshíradó van. ez­zel dicsérik az élenjárókat. Helyes lenne, ha a brigádok is megtennék ezt: a brigádvezető naponta értékel­heti a munkát s a népnevelők se­gítségével eljuttathatná minden dol­gozóhoz. De csak akkor lesz igazán lendü­letes, élettel teli a verseny, ha a kommunisták példamutatásukkal magukkal ragadják a dolgozókat. A oártszervezetek neveljék, segítsék a kommunistákat, hogy mindenkor el­sők legyenek a versenyben, ők telje­sítsék elsőnek a vállalásokat, az ő gépiik dolgozzon a legkisebb szem­veszteséggel, elsőnek alkalmazzák a fejlett munkamódszereket. Adjanak pártmegbizatást minden kommunista kombájnvezetőnek, torigádvezetőnek, agronómusnak, traktorosnak, szerelő nek, hogy a maguk területén a leg­többet tegyenek a betakarítás sike­réért, legjobban dolgozzon gépük a cséplés során. Ezzel megerősítik a pártszervezet tekintélyét is, elmélyí­tik a pártonkívüliekkel való kap­csolatát. A gépállomás pártszervezetének munkája nem öncélú: teljes mérték­ben felelős a gépállomás gazdasági tevékenységéért. Tehát, állandóan ellenőrizze a gazdasági vezetők mun­káját. Számoltassa be őket, hogy el­készítették-e a kombájnok menet­iránytervét, kijelölték-e a gépek te­rületét, biztosítottak-e elegendő tar­talék alkatrészt, üzemanyagot, meg­szervezték-e a mozgó gépjavító mű­helyt. S a munka közben is követke­zetesen kérje számon tőlük, a gépek kihasználását, az üzemzavarok gyors elhárítását, a munka szervezését. Különös gonddal törődjenek pártszer vezeteink a dolgozók ellátásával: megkapják-e rendesen az élelmet, ivóvizet, tisztaság, rend uralkodik-e a brigádszállásokon. A legtöbb gép­állomáson rendtoehozták, ellátták fel­szereléssel a brigádszállásokat, de a pártszervezetek ügyeljenek arra, hogy a nagy munkák közben is cseréljék az ágyneműket, tisztítsák a szobákat. Az aratás, cséplés mint mindig — most is próbára teszi a pártszerve­zeteket, a kommunistákat. Megfelel­hetnek ennek: személyes példamuta­tással, sokoldalú, a dolgozók szívé­hez ható felvilágosító munkával har­coljanak a termés betakarításáért, a tarlóhántás, másodvetés és a begyűj­tés sikeréért, Aratási szemle a villányi járásban Százharmincnyolc mázsa búza az egerek zsákmánya Hagyhajmáson sókezer v&gonnyi termés egész Baranyában, ha a gazdák és a termelő­szövetkezetek elmulasztják a viaszérést és csak akkor kezdenek az ara­táshoz, amikor már javában veszik, hullik a szem. A mezőgazdasági szakemberek a legtekintélyesebb gazdákkal együtt megállapították: viasz érésben alig veszik valami, de a pár napos késlekedés után az egerek zsákmányává válik a termés 8—10 százaléka is. A nagyhajmási Decem­ber 21 termelőszövetkezet, — mint a rajz is mutatja — a 230 hold búza­földjén ez a mennyiség 138 mázsára rúghat. Szabadpiaci árat számolva, harmincötezer forintot ajándékoznának a hörcsögöknek, ha késlekedné­nek. Termelőszövetkezeti tagok, egyéni gazdák! Ne tűrjétek, hogy az annyi fáradsággal, vesződséggel megtermelt gabonán az egerek hízzanak! Amint annyira megkeményedett a kalászban a' szem. hogy körömmel is nehéz szétnyomni, — neki a kaszát, indíttassátok meg az aratógépet, kombájnt, — ne hagyjátok elveszni, tönkremenni a gabonát! VILLANYKÖVESD Etetés után, kora reggel tizenegy kaszás állt neki a villánykövesdi Alkotmány termelőszövetkezet Iván- battyánnal határos árpatáblájába. Megkezdődött az egész évi fáradság eredményének, a szép termés beta­karítása. Az elején még szólt a nóta, bírták szusszal a marokszedő lányok, de ahogy feljebb hágott a nap, egy­re inkább elcsendesedtek. A legnehe­zebb mezőgazdasági munka minden erőt igénybevesz. Balogh Antal, a termelőszövetke­zet párttitkára is verejtékezve, dere­kasan húzza a kaszát. — Már nem várhatunk tovább a villányi gépállomásra, hiszen pergett a szem. tördelődzött a kalász — mérgelődik egy kaszafenyésnyi idő perceiben. — Az egészet velük vágat tattuk volna le, de mire rájönnek, hogy itt az aratás ideje, már régen keresztekbe is rakjuk. A villányi gépállomás most is, mint tavasszal már annyiszor — el­aludt. A termelőszövetkezet nem hagyja elperegni termését, hát bosz- szankodva a hanyagságon, arat a ti­zenegy kaszás, gyűjtik a markokat az asszonyok. Nyolc holdon felül arattak le egy nap alatt — szép tel­jesítmény, — de ha itt az aratógép, akkor legalább ugyanennyi kukori­cát megkapálhattak volna és ez is készen lenne. Jó reggel gépállomás — aratunk! IVANBATTYÁN Még jóformán fel sem kelt a nap, megelevenedett az ivánbattyáni trak toros brigádszállás. Surrognak a ben­zinlámpák, aztán Máyer Lajos, az újpetrei gépállomás traktorosa ki­indul G. 35-ösével a Ságvári Endre termelőszövetkezet erdőszéli húsz holdas táblájához. A segédvezetővel rákapcsolják a kévekötő aratógépet, aztán... — Kezdhetjük! Leszáradt már a harmat. Nem esik több szó. A traktor neki rugaszkodik, az aratógép motollája a kasza elé nyomja az árpát, az el­vágott szálakat forgóponyva ragadja fel a gyűjtőbe, egy pillanat és már repül is az első, jól megkötött kéve. Második, harmadik, tizedik, száza­dik ... A földre kiérkezett tsz tagok összeszedik, keresztekbe rakják, az­után akár azonnal jöhetne is a tárcsa. Este Molány József brigádvezető ölezi a levágott területet. Huszonkét ember munkáját végezte el a két traktoros, de még mindig mennek. Megvárja, míg melléje érnek, az­után odakiált: — Abbahagyjuk Lajos, igaz-e? Az előbb nem hallja, a puffogás­tól, de később megérti: — Már miért állnák meg? Le sem ment még a nap teljesen, majd, ha harmatosodul kezd ... És sötétedésig vágja a percről- percre zsugorodó táblát... GRÉCPUSZTA A Villány felé kanyarodó köves- út mentén, az állami gazdaság 34 holdas árpatáblájában hatalmas ren­dek dőlnek. Ha tíz kaszás állna egy­más mellé, akkor sem győznék a versenyt, az egyszerre nyolc métert levágó két kombájn roppant kaszái­val. Tifan Ádám három éve vezeti már a gépet, eldicsekedhet vele, hogy soha még baja nem történt masiná­jának, de itt... Hepe-hupás emelke­dések, árpa takarta gödrök, mélye­dések, vízkimosta árkok szabdalják a földet, tetejébe az a rengeteg gaz az acatolatlan részeken..; Légy csak figyelmetlen — mindjárt törik, zúzódik a gép, pedig még messze az előírt kétszáz kataszteri hold. Ott ül fent Tifan elvtárs és mint­ha belátna a sűrű árpa közé, emeli- süllyeszti a vágószerkezetet, ahogy a talaj hullámai megkívánják. És a magtartály tellik, egyre tellik az el­csépelt őszi árpával..: Július első napjaiban két kombáj- nos tett le szakmai alkalmassági vizsgát a Gréc-pusztai üzemegység gabonatábláján. Nincs itt vizsgabiz­tos, felügyelő, se feketébe öltözött tanárok, bizonyítványt sem adnak, de végignézve az egyenetlen, bukta­tás tarlón — egy biztos! Akik itt megállták a helyüket, azok túltelje­sítik az egy gépre jutó kétszáz hol­das előirányzatot ..; VILLANY Köröskörül az egész járásban már beértek az árpák, kaszát várnak, ara tókat a táblák. És nincs más, mint a nagy csendesség ...Ez itt az iván- dárdai termelőszövetkezet árpája: vétek egy percet is várni, mert már­is pereg, hullik a szem. Hol az az elnök? Jöjjön ki, nézze meg, aki mindene van... Nézte is. látta is, de mist is lá­tott — nekünk is mutatja: azt hin­ném. hogy a mennykő csapott be. Míg kint a határban már tördelőd- zik a kalász, a tsz udvarán ott áll­dogál békésen három kévekötő ara­tógép. Szinte az ember szemébe ne­vetnek ... Itt vagyunk .. -. Igen, itt állnak, de csak állnak, mert a villá­nyi gépállomás nem küldte ki hoz­zá az erőgépeket. De állnak a kombájnok is. Veze­tőik? Ezen a szép, verőfényes napon aratás helyett esküt tesznek. így ren delte a járás — nem várhattak ki biztos egy esős, aratásra alkalmatlan időt. BERÉNYl JÓZSEF A mágocsi napköziben Délelőtt benépesül a mágocsi templomikért. A hűs, árnyas park­ban összevegyül a ma­dárcsicsergés s gyere­kek vidám kacagásá­val. Lassan együtt van az egész társaság, meg­érkezik a legkisebb napközis is, Bakó Mar­git. A fiúk. most nagyon csendesek. Ugylátszik, valami rossz fát tet­tek a tűzre, vagy ép­pen most készülnek, hogy rátegyék. Más­kor ugyanis ők a leg­hangosabbak. — De Marx Kati már mégis oldotta a rejtélyt. — Vésztjóslóan kiabál a fiúk felé: — Ha meg nem ke­resitek a labdámat, hát jaj lesz nektek! Az egyik tettes düny- nyögve kotorgál tovább a bozótban. Ugylát­szik megfogadja magá ban, hogy soha többet nem kér semmit a lá­nyoktól. Oda is szól Katinak: — Veletek mindig csak baj van. Mindig sirtok valamiért. Ezért a vacak labdáért így kétségbe estek. Úgyis megtalálom!... Nagy zavarából a ta­nítónéni mentette meg. Ebédre hívta a vir­gonc társaságot. — A napközi kellemesem hűvös termében jó­kedvűen eszik a tár­saság. Ebéd után a legtöb­ben aludni témák. — Csak egy-két kislány oson ki csendben a kapun. Amíg a többi­ek alszanak, addig ők virágot szednek, vagy beszélgetnek. A park­ból nem mennek el, tudják, hogy a tanító­néni nem engedi. Amikor már a legki­sebbek is felébredtek, a gyerekek körülfog­ták Pálmai Máriát, a tanítónénit, mert me­se következik. Alig múlik el né­hány perc és máris hallatszik a halk fel­olvasás, egy-egy szív­ből feltörő nevetés. A mese után a jól tanu­lók a parkba mennek a rossz tanulókkal, azokkal, akik a vizs­gán megbuktak, a ta­nítónéni foglalkozik. — összekapcsolva a szó­rakozással. könnyedén megtanulják a leckét is. Négy órakor pedig ismét összehívja a kis gárdát és uzsonnához látnak. Mikor »estére hajlik az idő, hazaindulnak a gyerekek. Legtöbbjét már várja édesanyja. Ilyenkor már hazaér­nek ők i6 a mezőiről. Örömmel, megnyugod­va hallgatják gyerme­keik vidám beszédjét a nap „eseményeiről’1, hisz ezek azt jelentik, hogy napközben nyu­godtan végezhetik mun kájukat. B. M. A szentdénesi termelőszövetkezet is teljesítette árpabeadását A Megyei Tanács jelenti: A szigetvári járásban lévő szent­dénesi Szabad Élet termelőszövetke­zet árpájának nagy része még lábon áll, vagy keresztekbe rakva áll, he­tek telnek el, míg a szem zsákokba kerül. Ennek ellenére büszkén je­lenthetik, hogy a ktvnseiek után ők is teljesítették egész évre szóló ár­pabeadási kötelezettségüket. A ter­melőszövetkezet tagsága elhatározta, nem várják meg a cséplést, hanem a régi tartalékból megadják álla­munknak járandóságát. Nem cséplő­géptől, hanem a cséplőgép előtt! A szentdénesi termelőszövetkezet tagjai terményeik gyors beadásáért mázsánként öt forint gyorsbeadási jutalomban részesülnek. De jutaVnaz za őket egész megyénk dolgozó né­pének köszöneté is a példás köteles­ségtudásért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom