Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-28 / 177. szám
% DUNÁNTÚLI mÁG PBOLCTÁBJAt ECYEfÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: Az európai kollektív biztonság megteremtésére vonatkozó szovjet jegyzék külföldi sajtóvisszhangja (2. o.) — Az árvízvédelmi kormánybiztosság jelentése (2. o.) — Vizierőműépítés a Szovjetunióban (2. o.) — A komlói Pobeez DISZ-frontbrigád július havi tervén felül 277 csille szenet termelt (3. o.) — Végezzük el minél előbb a tarlóhántást (3. o.) — Mi a célja a DISZ-oktatás új rendszerének? (4. o.) MDP BARAN YAM ECYEI BIZOTTSÁGÁNAK L APJA XI. ÉVFOLYAM, 177. SZÄM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1954 JULIUS 28 Gyorsítsuk meg a cséplést! Vasárnaptól kezdve már augusztust írunk és éppen hogy csak befejeztük az aratást. A szérűk javarésze még az egész megyében csendes és az egy-két község határiban elvétve búgó cséplőgép zaja félreérthetetlenül figyelmeztet: idén nagyon megkéstünk a betakarítás tényleges befejezésével, a learatott, keresztekbe hordott gabona elcséplésével. Az önnönmagukat igazoló, késedelmességüket ezernyi indokkal kendőző állami gazdasági és gépállomási igaz gatók, járási szervek csak tekintsenek be a számokba,' menten meggyőződhetnek a való helyzet siralmas- ságáról. • Ezerkilencszázötvenhárom július tizedikéig 653 vagon búzát, árpát, .rozsot csépeltünk el, idén jú- « lius 10-ig ez a mennyiség alig haladja meg az 57 vagont és a tavalyinak mindössze 8.7 százalékára rúg. A késdelmeskedés, a megnövekedett tűzveszély, a dohosodás, a pergés gazdasági kárán felül súlyos politikai veszélyeket is rejt magáiban, melyek — ha a cséplés ütemének meg- élénkítésével nem vesszük idejében ' elejüket — lazítják, gyengítik népi demokráciánk alapját, a munkások és parasztok szövetségét. Téves az a hiedelem, hogy a csép- * lés időbeni befejezése csak a gyári munkásoknak, a bányászoknak, a pékektől és boltokból élő városi és falusi ellátatlan családoknak sürgős — ezernyi módon kihat a falusi osz- tályharc alakulására is, a termelőszövetkezeti mozgalom további erősítésére. Ebben az évben ugyanis most nyílik először alkalom a termelőszövetkezetekben, hogy a kézpénz előlegek után most már terményt is osszanak ki a munkaegy- , ségekre. A tsz tagok kamrájában még á legtöbb helyen ott áll egy-két zsák tavalyi búza — nyilvánvaló, a gabonaelőleg után az új termény fölös része eladásra kerül. Vájjon közömbös lehet-e számunkra, hogy a cséplés haladásától függően elsőnek vagy csak megkésve jelenik meg a vásárokon a termelőszövetkezeti tag, mint gabona eladó? Nem, nekünk oda kell hatni, hogy ő juttassa először felesleges gabonáját a szövetséges munkásosztálynak, ő kapja érte előbb a szabadpiac magasabb árát, ő vehessen árából legelőször ruhát, cipőt, bútort, a családjának, vagy éppen tehenet a háztáji jövedelem gyarapítására és ezen keresztül még jobban megerősödjön a közös gazdálkodásba vetett bizalom. Kiken múlik mindez? A gépállomási cséplőbrigádokon! Ha a termelőszövetkezetben meggvorsítiák a cséplést előrehozzák a gabonaelőlegek kiosztásának idejét és ezzel olyan nagy- jelentőségű politikai cselekedetet hajtanak végre, amely Baranyának minden termelőszövetkezetében érez- n teti erősítő, a közös gazdálkodást megszilárdító hatását. Mikor érvényesülhet ez amúgy isten igazában? Ha a cséplés nem ilyen rákháton kecmereg, hanem a lehető leggyor- , sabban végetér termelőszövetkezeteinkben! A kormányprogramm, a III. párt- kongresszus azonban nemcsak a termelőszövetkezeti gazdálkodós fellendítését teszi jó egynéhány esztendőre politikánk alapvető jellemvonásává, hanem segédkezet nyújt az egyéni parasztgazdaságok felvirágoztatásához is. Érződik ez már a falu életében? Éppen most, a cséplés idején láthatjuk — mennyire! Hosszú esztendők után, a beadási kötelezettségek csökkentése, a műtrágya és gépi talajmunka fokozott felhasználása révén az idén nyáron randelke- . zik először az egyéni gazda jelentős mennyiségű árugabonával, melyet nyilván a szabadpiacon kíván értékesíteni, hogy lószerszámot, kocsit, ekét, boronát vehessen, bővíthesse gazdaságát. Mikor válik ez részére lehetővé? Ha minél előbb elcsépelnek szérűjén! Gépállomásaink tegyenek róla, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is, természetesen beadási kötelezettségük teljesítése után, minél előbb megjelenhessenek a szabad piacon és az üzletekben. A cséplés meggyorsítása nemcsak az állampolgári kötelességek teljesítése és á szabadpiaci forgalom meg nyitása miatt sürgős Baranya parasztságának, hanem más anyagi érdeke is fűződik hozzá. Ha nem gyorsul meg a cséplés üteme, soktízezer gazdálkodó elesik a gyorsbeadás után járó prémiumtól, amely jelentős kár minden gazda szempontjából. Cséplőcsapatainkon múlik, hogy a gyorscséplési prémium a gazdák zsebéibe kerüljön! Amikor megyénk bányászai, üzemi munkásai, termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai gépállomásainktól a cséplés meggyorsítását követelik — nem támasztanak lehetetlen, teljesíthetetlen igényeket. Az ősz és a tél folyamán a régi, rozoga cséplőszekrényeket kiselejtezték, helyükbe nagyrészt vadonatúj, nagytel jesítményű gépeket kaptak gyárainkból — így, ha a létszám talán né- hánnyal kevesebb is, teljesítőképességük jóval nagyobb a.múlt évinél De nemcsak új cséplőszekrényeket, hanem negyven vadonatúj kombájnt is kaptak, melyekkel — ha jó! használják fel őket, ugyanennyi cséplőgépet pótolhatnak. A technikai alap tehát rendelkezésükre áll, most már csak az embereken és a vezetésen múlik, mennyire látjuk hasznát. Márpedig a cséplőbrigád tagjain nem múlik! Egyetlen ember sem szerződött nyaralásból asztagosnak, zsákosnak, polv vásnak a cséplőgépek mellé, hanem valamennyien keresni akarnak, még hozzá sokat akarnak keresni és jól tudják: ez csak akkor sikerül, ha minél több vagon szem hagyja el a gépet. Mint minden — a cséplés meggyorsítása is — a vezetőkön, a gépállomás parancsnoki karán múlik. Az igazgatón, hogy sehol se várakozzanak üzemanyagra, az agronómuso- kon, hogy gyorsan irányíthassák szé- rűről-szérflre, a körzeti szerelőkön és brigádvezetőkön, hogy egy-egy csavarlazulás miatt, ne vesztegeljenek tétlenül félnapokat, mint 1953- ban Tésenyben, az ócsárdiak. És a gépállomások vezetőin, az üzemi párt szervezeten és a szakszervezeti bizal miakon múlik, hogy necsak a munkások dolgozzanak jobb kedvvel, na- gvobb felelősséggel, hanem mind a tizenhat gépállomáson, mind a huszonnégy állami gazdaságban kivétel nélkül alkalmazzák a terménybetakarítás meggyorsításának nagyszerű szovjet munkamódszerét, a Bredjuk- féle gyorscséplést, amely négy évvel ezelőtt éppen a mi megyénkből indult el egész hazánkat meghódító, dicsőséges útjára. Július legvégén járunk, most várják a gazdák, termelőszövetkezeti tagok évi munkájuk fáradságuk ered menyét a cséplőgépek mellett. Hassunk oda, hogy minél előbb zsákjaiba kerüljön az életet jelentő búza és ezen a nyáron is, ennél a munkánál is tovább erősödjön a munkások és parasztok eltéphetetlen szövetsége, hogy a cséplés gyors befejezésével újabb nagy politikai győzelmet arassunk külső és belső ellenségeink felett! A sellyei MNDSZ-asszonyok segítenek a cséplésben Nincs olyan ügyes-bajos dolga a tözségnek Sellyén, amiben szíwel- élelkkel részt ne vennének az MN- OSZ-szervezet tagjai. Az asszonyok segítségével gyorsan végeztek az aratással a község határában. Az MN- DSZ védnökségébe fogadta a helyi bölcsődét és ovódát, javasolta a felszerelés gyarapítását és rábeszélte a gazdák feleségeit: adják be ide gyér. ki mekeiket és kapcsolódjanak be aratásba, cséplésbe. Az aratás végeztével gyors ütemben folyik a cséplés a községben. Az MNDSZ-nek minden cséplőgépnél van egy-két tagja, aiki a csépelteteknek a gyonsbeadás előnyeiről beszél. Nem hiába: sorra teljesítik a géptől beadási kötelezettségüket a sellyeiek Szinnyey Végezze minél több traktor és fogat a tarlóhántást! Éjszaka a szent lőrinci gépállomás körzetében Az Árvízveszély, az esőzések miatt megkésett mezőgazdasági munkák arra késztetik az embereket, hogy minden percet kihasználva minél előbb befejezzék az aratást, cséplést, tarlóhántást. Tizenhat gépállomásunk rengeteg traktora bőségesen elegendő ahhoz, hogy 48 óra alatt az aratás után felszántsák a tarlókat, de ehhez a nap másik felét, az éjszakai műszakot is ki kell használnunk. Látogassuk meg a szentló- rinci gépállomás traktorosait a nap leszállta után, nézzük meg, hogyan veszik ki részüket az éjjeli munkából. Hetesfa Éjfél után kettőre jár az idő. Sehol egy pisszenés, néma csend uralja a szentlőrdnci határt. Gépkocsink reflektora végigpásztázza az utat. A gépállomás hátsó- kapujánál megállunk. Nincs ébren senki, csak az éjjeliőr: — Maga az, Horváth elvtárs? — Mi járatban ilyen későn? — Legyen szíves, hívja az igazgató alvtársat! Tíz perc múlva immár hármasban a Szentlőrinc—megyefai úton robogunk, a balkéz felőli téglagyárban égnek a lámpák, itt éjjel is dolgoznak. Helesfára igyekszünk, megnézzük az éjjeli munkát. Bozó Lajosék hárman vannak itt a traktor mellett. Nappal búzát szelektálnak, éjjel tarlót hántanak. Először a cséplőgéphez megyünk; minden a legnagyobb rendben: a gépet lefedték ponyvával, a szíjakat bezárták a kamrába, egyedül az emelő fekszik >tt ártatlanul az udvar közepén eg> pocsolya mellett. A körmök nyoma mutatja, hogy a traktor kiment a határba. — Szántanak a fiúk, — mondja az igazgató megkönnyebbülten, jókedvvel. Alig haladunk 300 métert, ott áll előttünk az út szélén az autó lámpáitól megvilágítva a G. 3ő-ös. — A betyár mindenit ennek a világnak! Ezek mégsem szántanak! — Hé, Lajos, kelj fel, gyere csak ki! Néhány perc múlva ott áll előttünk Bozó Lajos, a 17 éves traktoros. — Hol a másik kettő? Paula Géza és Sipos Ferenc? — kérdi az igazgató. — Azt nem tudom ... de ... Még ma sem tudom az igazi okát, hoav miért nem szántott a három traktoros a szerdáról csütörtökre virradó éjjel. Annyi bizonyos, hogy a G. 35-ősnek rossz a világítása, — amiért Búza Lajos szerelő a felelős, ő javította. Szervezetlenség, hanyagság jellemzi Győrfi brigádvezetőt is. Még aznap este jelentette neki a fiatal traktoros, hogy rossz a világítás. Tudomásul vette és „titokként érzékeny szívébe zárta“ — nem intézkedett. Hibásak a traktorosok is. — Sipos Ferenc hajnali fél 4-kor baktat haza Szentdomjánról, még tegnap ment oda, ő már eleve úgy találta: jobb, ha alszik, mint hogy a tarlót rója, de Iátszűr rajta, nem pihent egy szemhunyást sem ... Pauli Géza az igazak álmát alussza, ilyenkor fordul még egyet az ágyban a szebbik felére és még műszakváltáskor is húzza a lábőrt a fagyon. A 17 éves Bozó Lajos meg a mozit nézte meg az este. Ha három traktoros van egy gép mellett, akkor jó beosztással jut idő mozira, alvásra, pihenésre és még pénzt is keresnek így? Se munka, se szántott tarló, csak a sovány boríték a dekád végén. Szabadásén tkirály Reflektorunk megvilágítja az országút szélén az árok tövében álló útjelző táblát. Az állami általános iskola előtt, a Rákóczi termelőszövetkezet szérűjén áll a cséplőgép, de a traktor is. Hideg izzófeje bizonyítja még az este befejezte műszakját. Az éjjeliőrt kérdezzük: „Mikor álltak le áz este?“ — Naplementekor. Máté Mátyás, Boros József és Ujj Kálmán gépe vesztegel itt a szabad ég alatt, a traktorosok pedig alusznak. Csak azt nem értem, hogyan győzik azt a „sok“ munkát hárman a nappali szelektálásnál?! Ujj Kálmán, a tsz-elnök fia lenne a soros a mai éjjeli műszakban. — Majd holnap megyek — jelenti be Mátyás bácsinak. — Hohó! Holnap rajtam a sor. fiam! — Hát majd én akkor hónapután Matyi bácsi! Ilyen egy „vérbeli" traktorosnak a munkához való viszonya. Lassan feljön a hold, megvilágítja az alvó tájat. Már az udvarból látjuk, hogy a szomszéd Kossuth tsz szérűjén is áll a traktor. Ketten kezelik a gépet: Schmadla János és Ács Kálmán. Tegnap nem volt mit szelektálni, így szántottak. Nyújtott műszakban dolgoztak; este 11 órakor álltak le, még az izzófej is meleg. Zók Hajnaiodik. a távolban szürke felhőként rajzolódnak ki a Mecsek vonalai. Az úton munkába induló kerékpárosokkal találkozunk. Zokon Much Pál ablakánál zörgetünk. — Pali, gyere csak az ablakhoz! Egy álmos női hang válaszol: — A Pali nincs itthon, kint szántanak a határban a nagy kukoricás mellett. A bicsérdii—zóki út mellett kétoldalt zöldül a nagy kukoricás — vele párhuzamosan két hatalmas learatott búzatábla keresztekkel. Itt szántott ma éjjel Much Pál és Kovács Lajos a Villám tsz földjén. Mikor itt befejezték, másik táblába álltak. Derék emberek. Büszke lehet rájuk a gépállomás. A fizetésnél meglátszik majd a különbség köztük és a Bozó Lajosok, Sipos Ferencek között. * Menjünk tovább? Felesleges. A tarlóhántás a szentlőrinci körzet többi községében sem halaa jobban, mint Helesfén vagy Szabadszentkirályon. Miért? Csak a traktoros a hibás? Ö is — kétségtelenül A legnagyobb fékezóje az éjszakai műszaknak a létszámhiány mellett, hogy az égvilágon senki nerR"magyarázza meg nekik, mennyit kereshet és mennyit veszít! És az ellenőrzés? Egyetlen brigádvezetővel, körzeti agronómus- sal, körzeti szerelővel sem találkoztunk kint. Hát csak a traktorosoktól követeljük meg a helytállást? Ha nem látja kint éjszaka vezetőit, ő maga is szívesebben alszik. Ezért halad lassan a szentlőrinci és a másik 15 baranyai gépállomáson a tarlóhántás, ezért keveslik bérüket a traktorosok. Ambrus Árpád igazgató elvtárs és a többiek élezzék felelőtlenségüket a rengeteg gép kihasználatlanságáért, embereik keresetéért. Ha ezentúl is csak > annyit tesznek a szentlőrinciek, mint ezen az éjszakán, nem előmozdítói, hanem visz- szatartói nemzeti ügyünk: a mező- gazdaság fellendítésének! Többet, jó. val többet várunk tőlük. Schmidt Károly Kombájnotok versenye Villányi gépállomás: Buni István 295 holdról 2256 mázsát, Szokolovics Teofil 235 holdról 1584 mázsát aratott le vasárnap estig. Beremendi Állami Gazdaság: Macz kó Lajos hétfő estig bezárólag 252 holdról 1694 mázsát aratott. Harkányi gépállomás: Rózsa Sándor hétfő esig 181 holdat és Juhász Lajos 163 holdat vágott le. Kisnyárád is teljesítette gabonabeadását Mi Kisnyárád község dolgozó parasztjai, tsz és egyéni termelői örömmel jelentjük, hogy községünk július 26-áa az 1954 évi kenyér és takarmánygabona beadását közvetlenül a gép mellől 100 százalékra teljesítette. KISNYARADI KÖZSÉGI TANÁCS VÉGREHAJTO- BIZOTTSAGA Elszámoltatnak több, kenyérgabona beadását elbanyagolé merenyei gazdálkodni A Megyei Begyűjtési Hivatal és a Megyei Tanács Végrehajtóbizottsága közli: A szigetvári járásban fekvő Me- renye községben már több napja folyik a búza, rozs cséplése és a törvényes előírásokkal szemben Káró István, Kalmár Venael, Hirizs János és több társa nem tett eleget a gép mellől kenyérgabona beadási kötele, zettségének. Miután a felszólítások nem vezettek eredményre a Megyei Begyűjtési Hivatal és a Megyei Tanács Végrehajtóbizottsága utasította Merenye községi tanácsot, hogy nevezettekkel szemben alkalmazza a törvényes szankciókat és számoltassa el őket. * Kedden adtunk hírt arról, hogy Ivánbattyán Bár, Somberek és egész* sor községünk dolgozó parasztsága milyen lelkesedéssel és becsülettudással teljesíti gabonafoeadásával hazafias kötelezettségét. Szégyen, hogy most, amikor kormányunk tetemes mennyiséggel csökkentette a gabonbabeadást is, amikor az elemi kárt szenvedetteknek mérsékli kötelezettségét, amikor gyorsbeadási prémiumot tűz ki a kötelezettség puszta teljesítéséért — akadnak még olyan, kulák szavára hallgató gazdák, akik államunktól, népünktől csak kapni akarnak, csak a zsákot tartják — ha a kötelességekre kerül a sor, hallgatnak, mint ősszel a molnár. Mi sokmillió ember fejadagját biztosítjuk — és vaskézzel érvényt szerzünk törvényeinknek, Merenyén is, és minden kötelésségmulasztóval szemben — bárhol Baranyában. A törvény szigorán kívül népünk megvetése sújtja a beadásukkal spekulálókat! A kölkedi Uj Élet tíz tagsága örömmel jelenti: Lapzártakor a következő távirat érkezett a Dunántúli Napló szerkesztőségéhez: Mi, a kölkedi Uj Élet termelőszövetkezet tagsága és vezetősége örömmel jelentjük, hogy július 26-án, hétfőn az 1954 évi kenyér- és takarmánygabonabeadásunkat közvetlenül a cséplőgép mellől száz százalékra teljesítettük. Gyors beadásunkkal és jó munkánkkal igyekszünk a harmadik párt kongresszus és a kormányprogramm határozatainak mielőbbi sikeres meg valósítását elősegíteni, mely egész dolgozó népünk jobb és boldogabb életét biztosítja. A kölkedi. Uj Elet tsz tagság* és vezetősége. 7~‘
