Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-03 / 156. szám

1954 ,H'< 's 3 NAPLÓ n Szüntessük meg a bányáhban is a termelés Imi Iá mzását! Műszaki vezetők értekezlete a megyei pártbizottságon A megye! pártbizottság ipari osz­tálya június 28-án az egyenletes ter­melés megteremtésének műszaki megszervezéséről a pécskömyéki és komlói bányász műszaki vezetők­nek értekezletet tartott. Szikiad József elvtárs, az ipari osztály vezetője elmondotta, hogy a műszaki dolgozók eddig is segítet­ték pártunk, kormányunk politiká­ját, de az eredmények mellett még komoly hibák is vannak. Ilyen, hogy az utóbbi hónapokban lemara­dások mutatkoznak a havi ter­vek teljesítésében. Ennek oka, hogy szénbányáink sok esetben a hónap elején nem teljesítik a tervet és ezt a mulasztást a „hó­végi hajrá“-val igyekeznek pó­tolni. — Az egyenletes tervteljesítés úgy érhető el — mondotta, — ha meg­szüntetjük a rohammunkát. A ter­melés hullámzása igen káros, or­szágszerte érezteti hatását: hátrál­tatja gyáraink, vasúti fűtőházaink, erőműveink munkáját. A hibákat bányász műszaki vezetőink jó szer­vezéssel — bányászaink jó munká­jára építve — meg tudják szüntet­ni. Sziklai elvtárs ezután felhívta műszaki vezetőink figyelmét a Rufli- módszer alkalmazására és a ciklus­grafikon szerinti termelésre. A ciklusos munkaszervezésről Ta­mási István, István-akna sztaháno- vista főmérnöke tartott előadást. Is­mertette, hogy hazánkban elsőnek 1950 őszén a pécsvidéki bányákból indult el a ciklusgrafikon szerinti munkaszervezés. A kitűnő szovjet módszert a szó szoros értelmében nem alkalmaztuk még eddig, mégis nagy segítséget nyújtott a munka- szervezésben. A ciklusos munkaszer­vezés elterjedésének fékje volt, hogy nem mindenütt teremtették meg hozzá az előfeltételeket, ebből adódott azután, hogy a műszaki dol­gozók egy része tehernek vette a je­lentés, a grafikon és a munkatér­kép elkészítését. A műszaki vezetők felszólalásaik­ban főleg az egyenletes termelés megteremtésével foglalkoztak. Nem véletlen! Az egyenlőtlen termelés egyik főoka annak, hogy egyes ak­nák sorozatosan nem teljesítik ter­vüket. A II. negyedévben például István-akna csak 93.7 százalékos tervteljesítést ért el. Petőfi-akna szintén nem érte el a száz százalé­kot. Drenyovszki Károly, a > szászvári üzem főmérnöke az egyenletes ter­melésről szólva rámutatott arra, hogy megvalósítása érdekében mindenekelőtt helyesen kell megszervezni a munkát. Ez ne­héz, de lehetséges. Ahogy a hozzászólásokból is ki­derült, a munkaszervezésben még úgyszólván valamennyi bányában nagy hibák vannak. A műszaki ve­zetők ugyanis gyakran a hónap ele­jén új beosztásokat készítenek, ami­kor pedig azt látják, hogy veszély­ben a tervteljesítés — átcsoportosí­tanak. — Megnéztük június hónapban a csapatok telepítését és a létszámvál­tozást — mondotta hozzászólásában Vizi László elvtárs, a Komlói Szén- bányászati Tröszt igazgatója. — Ki­derült, hogy meglepően sok a mun­kahelyét változtató csapat. Amikor a csapat új telepeken a fogásokat, az anyagellátás lehetőségeit kitapasz tál ja — hosszú és értékes napok mennek veszendőbe. Ebből is adó­dik azután a hóvégi hajrá. Műszaki vezetőinknek törekedniök kell arra, hogy az emberi munkát a legcélszerűbben használják ki. — Nem szabad túltelepíteni egyes mun kahelyeket és más területről elvon­ni a szükséges munkaerőt. Töreked­ni kell arra is, hogy megszűnjenek a kollektív étkezések úgy, mint Szé- chenyi-aknán. Ez is hozzájárul az egyenletesebb termelés megvalósítá­sához. A gyakori átcsoportosítás és a rohammunkák miatt sok eset­ben kevés idő és mód van a gé­pek jó kihasználására, karban­tartására. Pedig — ahogy az értekezleten is számosán elmondták — a jó gépki­használás nagy mértékben elősegíti az egyenletes tervteljesítést. Szé- chenyi-aknán például az egyik fel­tárási munkahelyen a rakodógép jó kihasználásával mintaszerűen meg­szervezték a munkát. Ez a munka­hely a VII-es mélyszint 2. kereszt­vágattól keletre lévő irányvágat, ahol tökéletes ciklusban végzik a munkát. A grafikon szerinti munka­végzést a bejáró felügyeleteken kí­vül egy feljegyzési füzet vezetésével maga a csapat is ellenőrzi. Dr. Ormos Károly, £ Komlói Szén- bányászati Tröszt I. számú üzemé­nek vezetője azzal foglalkozott hoz­zászólásában, hogy a ciklus beveze­tését bizonyos mennyiségű tartalék­létszám és tartalék munkahely biz­tosításának kell megelőznie. Ha a ciklust megfelelően akarjuk beve­zetni, akkor a dolgozók vállalását is figyelembe kell venni és a gra­fikon bevezetése előtt minden dol­gozóval meg kell azt is beszélni, hogy vállalása teljesítésére számí­tanak. Ormos üzemvezető még arról is beszélt, hogy a ciklus bevezetése .üzemszer­vezés szempontjából igen elő­nyös, különösen a szállításnál, az anyagellátásnál jelentkezik hagy hatása. Mátrai Árpád, Béta-akna üzemve­zetője foglalkozott a munkafegye­lemmel, elmondotta, hogy a ciklusos módszer bevezetésének fontos felté­tele a munkafegyelem megszilárdítá­sa. Az értekezlet rámutatott a szál­lításnál meglévő hibákra is. Még mindig hiba, hogy a műszak máso­dik részében történik a szállítás zö­me. Ezen sürgősen változtatni kell. Az értekezleten azonban kevés szó esett az egyik leglényegesebb szempontról, a termelés biztonsá­gáról. Ez a bányászatban a legfon­tosabb kérdés, amit a munkaszer­vezésnél minden esetben figyelem­be kell venni. A bányász műszaki vezetők érte­kezletén elhangzott javaslatokat Sziklai József elvtárs foglalta ösz- sze, felhívta a műszaki vezetőket, hogy az értekezleten elhangzottak alapján szervezzék meg munkáju­kat, akkor hamarosan a termelés egyenletes emelkedésében és az ön­költség csökkentésében is megmu­tatkozik az értekezlet gyümölcse. F. E. Az újpetrei gépállomás befejezte ezévi növényápolási Nem volt olyan mun­kájuk ezév tavaszán az1 rujpetrei gépállo­más körzetébe tartozó termelőszövetkezetek­nek, egyénileg gaz­dálkodó parasztoknak, amiben ne segített vol­na a gépállomás. — A szántás-vetés, talajmű­velés mellett műtrá­gyaszóró géppel gyor­sították meg a fejtrá­gyázást, sorvonalazó­gépük segítségével négyzetesen vetettek csaknem az egész ha­tárban, kultivátoraik- kal pedig sok más egyéb mellett több, mint 700 hold kukorica földjét művelték meg. Nem késlekedtek ak­kor sem, amikor ai idei bőséges lucerna­termés gyors lekaszá­lásáról, begyűjtéséről volt szó, egyik zetorjuk ra fűkaszákat akasz­tottak, az idén érke­zett új rendsodrógép­pel pedig a kaszálás mellett a rendrakást is elvégezték. Baschta István DISZ- fiatal, a „Gépállomás kiváló dolgozója'* az eddig ismert 10—12 tervét holddal szemben, na­ponta 25—30 holdon sodorta rendekbe az új géppel a gazdag fű­termést. így lett egyi­ke annak a 14 trakto­rosnak, akik Ujpetrén már a nyári idény megkezdése előtt be­fejezték növény ápolá­si tervüket, s akiknek részük van abban, hogy az újpetrei gép­állomás pénteken aél- után — elsőnek a me­gyében — teljesítette ezévi növényápolási tervét. Szinnyey Henrietta Jles.z-r deqetulö sör? A sörgyár nagykapuja ” állandóan sarkig nyitva áll, szünet nélkül hajtanak ki s be a lovas­kocsik, az autók és viszik szerte a megyébe, a váro­sokba és a vasútra a leg­kedveltebb üdítő italt — a sört. Bent megállás nél­kül sírnak az ammónia­kompresszorok, medencék nek beülő kádakban erjed a sör és ezerszám töltik az üvegeket fenn az eme­leten Az óriási termekben n ár szinte vakít a tiszta­ság, sehol egy porszem, piszok, vagy hulladék és az egész épületben kelle­mesen hüs a levegő. — Nekünk a víz min­denünk, — mondja Szabó János, a töltők csoportve­zetője. — íme lám — mu­tat a csapokról lecsüngő gumitömlőkre, — ezekkel teremtünk mi tisztaságot. Még a kedvünk is más ilyen környezetben. A munka is jobban halad. Az első félévben az elő- v, írt 70 hektó sör helyett 90-et is feldolgoztunk. — Szomjasak most az embe­rek. bizonyosan örülnek ú nek>, jól esik lehűteni a nagy „mérkőzések“ iz­galmait. A második fél­évben sem adjuk alább, mert csak úgy érezzük jó! magunkat, ha jól ha­lad a munkánk. A töltőgép időközben Agy percre sem áll meg, futószalagon halad a csillogó, tisztára mosott sörösüvegsorozat, a körbe- forgó töltőgép csöve pon­tosan beleigazodik az üveg szájába, csak annyi sör halad át a szelepen, amennyire az üvegnek szüksége van. Bonyolult áttetei-rendszer biztosítja ennek a munkának a foly­tonosságát. Négyen keze­lik a gépet. Egy fiatal lány az üveget rakja a haladó szalagra, Läufer Hilda tölt, Kreka Ferenc- né riugaszolja, végül pe­dig a ládába került az üvegbe csapolt sör. Keltős munka folyik most a gyárban: termel­nek es építenek. A gumi- kötényes, gumicsizmás emberek mellett megszo­kott látvány a téglával, habarccsal bánó kőműves. — Nagyon keveset fej­lődött a mi üzemünk, s most sok mindent kell pótolni, — mondja Somo­gyi Jenő főmérnök. — Uj ászok-pincét építünk, generálozzuk a kazánokat, úi generátort indítottunk. De talán nézzük meg kö­zelebbről — invitál. Az ászokpince körül nagy a sürgés-forgás. — Futószalagok továbbítják a betont s a végén gyors­kezű kőművesek terelik azt e helyére. A néhány hónappal ezelőtt még ha­talmas betonüreg helyén most három emelet süly­lyed a földbe. Helyenként mar betonlépcsőn hala­dunk lefelé. Vállvetve dolgoznak itt a magyar és osztrák építőmunkások, hogy minél előbb elké­szüljön az új pincerész- ieg Az osztrákok a „sör­tankokat“ szigetelik. Mint valami hatalmas kazánok úgy sorakoznak a tankok szájai a folyosó két olda­lán. Minden emeleten van egy ilyen sor. A falakon már ott ragyog egy-két rézcsap, rézszerelék. Mikor kerül sör a tar­tályokba? — Már két hét múlva tölteni akarjuk — vála­szol Somogyi elvtárs. — De az osztrák főszerelő bizonyosan többet tud mondani. — Én nem tudok jól magyarul — szólal meg tört magyarsággal Johann Krumenecher. — Jó mun­kások a magyar kőműve­sek, jól haladunk közö­sen, holnap már vizsgáz­nak a tankok, feltöltjük vízzé,. — Az első pi.ncerészleg üzembehelyezésével — magyaráz tovább Somogyi eivtárs — 1600 hektó sör­rel többet tudunk gyár­tani, a harmadik negyed­évben még feltöltjük a tob'x tankokat is, melyek szerelés alatt állnak. Na­gyon nagy szükség van már erre, nem tudunk annyi sört gyártani, ami elég lenne. Állandóan túl­teljesítjük a tervet — s mégsem elég. Mi látjuk el Bai anyát, Somogy és Tolna megyét és Zalaeger szegre is szállítunk. Az olvasó, aki ezeket a sorokat olvassa, még bi­zonyosan nem kapott vá­laszt a kérdésre: Előfor­dul-e ezután is, hogy nap közben elfogy a sör a vendéglátókban, a büffék- ben r Sajnos, még nem le­het határozott nemmel fejelni. A sörgyár dolgozói mindent elkövetnek azért, hogy legyen mivel oltani a szomjúságot. Az ő ere­jük egyedül azonban nem elegendő. Az 1848-ban épült gyár megtizenkét- szerezte a termelést, de a fejlődés mégsem tudott lépést tartani az igények­kel, A Pannónia Sörgyár most egy hónap alatt ké­szít annyi sört, mint 1931—32 és 33-ban együtt véve. Kevés a szállító- eszköz. Tíz teherautóra, pótkocsikra, lovaskocsik­ra lenne szükség. Ha ez a kérdés megoldódna, hiánytalanul el lehetne látni Pécs város külső kör zeteit, a bányavidékeket. A sörgyár fejlesztését tervbe vette az élelmiszer ipari minisztérium, hogy a dolgozók megnövekedett igényeit minél jobban ki­elégíthessék, Fiataljaink minden erejét as aratási és cséplési munkákra fordítjuk Nemrég a szigetvári járási DISZ- vezetök értekezletre gyűltek össze. Népünk kenyerének biztosításáról volt szó, arról, hogyan kívánja ki­venni részét a járás ifjúsága az aratás, cséplés, begyűjtési munkála­tokból. A beszámolót Gál Balázs elvtárs, a járási bizottság titkára tartotta. — Hangsúlyozta: pártunk és dolgozó népünk elvárja az ifjúságtól, hogy most is ifjú lendülettel a legtöbbet tegyen népünk kenyerének biztosítá­sáért. A gyors és szemveszteség nél­küli aratás érdekében létre kell hozni ifjú aratóbrigádokat. A DISZ vezetőségek beszéljék meg a taná­csokkal, hol lesz szükség segítség­re. Elsősorban vegyék figyelembe az öregeket, özvegyeket, vagy ahol ka­tona, beteg van a családnál és eze­ken a helyeken segítsenek. A tszcs DISZ-szervezetek erejüket nem kí­mélve segítsenek az' aratási és csép­lési munkálatoknál. Ahol lehetőség van, fiataljaink vállalják az éjjeli cséplést, hogy a rossz időjárás kö­vetkeztében egy pillanatnyi időt se veszítsenek. Ifjúsági (szervezeteink mindenütt megoldhatják az aratás, cséplés, tarlóhántáa, másodvetés, begyűjtés serkentésére olyan rég bevált mód­szereket, hogy a DISZ-szervezet és az úttörő csapat rendszeresen kö­szönti a jól dolgozó élenjáró gazdá­kat, brigádok tagjait, vezetőit, mun­kacsapat tagjait. Már most készül­jenek fel dallal, csasztuska brigád­dal az élenjárók köszöntésére. Ez serkentőleg hat a többi dolgozókra 's. Munkaszünetekben, vasárnap dél­után vagy az aratás végeztével pe­dig rendezzenek népi ünnepélyeket, aratóbálokat. A párt azt várja tő­lünk, hogy ebben a nagy munka­időszakban is megfelelően szórakoz­tassuk dolgozó parasztságunkat Be­számolóját a következőkkel fejezte be: „Legyen a DISZ e nagy mun­kákban a versenymozgalom kezde­ményezője: község a községgel, egyén egyénnel, csapat csapattal, brigád a brigáddal, DISZ-szervezet a DISZ- szervezettel harcoljon a több ter­ményért.“ A beszámolót élénk vita követte. Elsőnek Berkis elvtárs, a szente- gáti gazdaság DISZ-titkára szólt hozzá. Elmondta, hogy külön arató DlSZ-brigád alakult. Az úttörő paj­tások csasztuskával köszöntik majd a dolgozókat. A faliújság felett, amely eddig elhagyatottan állt, véd­nökséget vállaltak és kiírják rend­szeresen az eredményeket. Szent- mártonpusztai DISZ-titkár elvtárs elmondotta, hogy náluk már pénte­ken megkezdődött az aratás, ök is arató DISZ-brigádot alakítottak. Ez a brigád műszak után 2—3 órát kint marad aratni s amit ezalatt keres­nek, abból fedezik majd a legjobb fiatalok balatoni nyaralásának költ­ségeit. Elmondta, hogy egy este 370 forintot kerestek, 210 százalékos tel­jesítésük volt. Horváth Lajos, a Konzervgyár DISZ-titkára szerint elterjedt a já­rásban az éneklő madarak irtása. Sok fiatal azt találja legjobb szóra­kozásnak, hogy lelövi az éneklő­madarakat. A többi hozzászóló is arról be­szélt, hogyan kívánják kivenni a részüket e nagy munkákból. Gál elvtárs az összefoglalójában hangsúlyozta: szükség van egész if­júságunk összefogására, hogy a DISZ mint szervezett erő, vegyen részt az aratási, cséplési, begyűjtési munkákban. Á pécsi állomás dolgozóinak fogadalma augusztus 20 tiszteletére Pécs állomás dolgozói fogadalmat tetiek az alkotmány ünnepére és a harmadik negyedévi terv teljesíté­sére. Az állomás dolgozói a harma­dik negyedévben jó teljesítményt akarnak elérni az anyagtakarékossig ban és a minőségi munkában is. Fő feladatunk a kocsitartózkodás csök­kentése és a vonatok menetrendsze­rinti indítása. Szutyor Béla elvtárs. munkaérdem érmes főtiszt, forgalmi szolgálattevő brigádja nevében megfogadta, hogy kocsitartózkodási tervüket 107 száza­lékra, a menetrendszerinti vonatin- dílási tervüket pedig 110 százalékra teljesítik, augusztus 20. tiszteletére. Amikor Hermész Dezső elvtárs meg hel.otta mit vállalt Szutyor elvtárs, ő is hamar megtette vállalását a brigád nevében. Kocsitartózkodási terv 110, a vonat menetrendszerinti indítási terv 112 százalékos teljesí­tését fogadta. Légrádi János elvtárs. tolatásvezető elmondta, hogyan le­0 heine csökkenteni az árukárokat. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a kocsik tolatását nagy gonddal végez­zék. A kocsi tartózkodási tervteljesí- tcse nemcsak az állomás dolgozóitál függ, hanem nagymértékben függ azoktól a vállalatoktól, amelyek a ki és berakodásokat végzik. Sok eset­ben tartózkodnak az éjjeli kirakodá­soktól. Kérjük a vállalatokat, hogy a rakodások pontos végrehajtásával segítsenek bennünket, hogy adott szavunknak eleget tehessünk. Most a nyári forgalom idején, a kocsitartózkodási, a menetrendsze­rinti indítási tervek teljesítésével készülünk az őszi csúcsforgalom si­keres lebonyolítására. ígéretünknek mindenképpen eleget akarunk tenni, hogy méltóképpen ünnepelhessük augusztus 20-át; alkotmányunk ün­nepét. Leiti Ferenc levelező, Pécs állomás, Szép szavak... És a tettek? A Gépállomások Megyei Igazga­tóságán hetenként sokat beszélnek a dolgozók kezdeményezéseinek meg­becsüléséről. A sokszor hosszúra nyúló beszédek hallatára mindenki azt hihetnél nincs jobb soruk sehol az újítóknak, mint a. tizenhat bara­nyai gépállomáson. Azonban az „el­mélet“ és a „gyakorlat“ egysége kis­sé sántít a Megyei Igazgatóságon, legalábbis ez két példa ezt bizo­nyítja. Ujpetre: ócskavasak között egy érdekes szerkezet hever. Egy, nagy deszkából összeeszkávált tölcsér az egész, amely ventillátorházba torkol­lik. A ventillátor a traktor kardán­tengelyéről kapja meghajtását és szét szórja a tartályból alácsurgó műtrá­gyát. Egyszerű a szerkezet, hisz ter­vezői és kivitelezői, Ujszászl József és Potz Ede traktorosok sem tanult emberek, de nagyszerűen bevált. Papp Mária, a kitüntetett traktoros­lány naponta 40—50 holdra szórta szét vele a pétisót, szuperfoszfátot szórt szét vele, olyan pontosan, hogy a láncos rendszerű, méregdrága gyá­ri masinák a nyomába sem értek gyorsaság és pontosság dolgában. A gépállomások állandóan pana­szolják, nincs elég műtrágyaszóró- iuk, — itt meg már hónapok óta hever egy igen kiváló, mérnöki tö­kéletesítést érdemlő, házilag elkészít hető, kitűnő újítás. Kifizették az újítási díjat? — Nem. Elterjesztették a többi gépállo­másra is? — Nem. Ennek ellenére az igazgatóságon emlegetik a dolgozók kezdeményezé­seinek támogatását. De menjünk egy házzal odébb, Harkányba. Roskó elv­társ, az igazgató egy kitűnő, nagy­teljesítményű kapálógépet szerkesz­tett, amely naponta 35—40 holddal végez, fürgén fordulhat vele a Ze- tor, nem olyan nehézkes, mint a kultivátor, akár négyes sebességben is dolgozhatnak vele. A kovácshidai termelőszövetkezet a kuitivátort nem engedte be kukoricájába — ezt a kapálógépet követeli mindegyik, amelyik csak egyszer is látta. Namármost: — Kifizették az újítási díjat? — Nem. — Átvitték valahová másik gép­állomásra? — Nem. Tovább már nem mertem kutatni. Mert kérem, ha megjárnám Mágo- csot, Szentlászlót, Kétúifalut. Palota- bozsokot. Mohács-szigetet, Pécsvára* dot, Kozármislenyt, Öcsárdot. Vil­lányt, Bolyt meg a többi gépállo­mást, kiderülne, hogy másutt Is ha­sonló hibákat találhatunk. Súlyos tízezreket jelentő újítások kallódnak el a rájuk fordított gonddal, akarás­sal együtt — és az újítók kedvével együtt. Az újságban, karikatúrákban, a bürokratákat könyökvédövel. a szem­üveggel és a kecskeszakállal jellem­zik, — ezek csak megszokott külső­ségek. A bürokraták lcgveszedelme- sebbike ázonban az. aki nélkülözi ezeket az ismertető jeleket, külsősé­geket és ugyanakkor szavakban .se­gíti“, „támogatja“, ia valóságban pe­dig a dolgozók javaslatait elsülyesz- ti vagy fel sem figyel rájuk. Helyeselnénk, ha Józsa elvtárs in­tézkedne, hogy az igazgatóságon ne csak szavakban, de tettekben is meg becsül lék a dolgozók javaslatait, mert így akarva-akaratlan csirájá­ban fojtanak el minden kezdemé­nyezést. Olyannyira, hogy egy hat­órás értekezlettel sem támaszthatják fel újra. a l

Next

/
Oldalképek
Tartalom