Dunántúli Napló, 1954. június (11. évfolyam, 145-151. szám)

1954-06-25 / 149. szám

DUNÁNTÚLI VILÁG PR0LETÁB3AI ECYCfÜLJETEK] A MAI SZAMBÁN: A betolakodók a hondurasi határ felé menekülnek — jelenti a guatemalai főparancsnokság közleménye (2. o.)— Fejlődik a Magyar Autonom tartomány he­lyi ipara (2. o.) — Eredményesen dolgoznak a párt­csoportok István-aknán (3. o.) — Óvjuk meg termé­nyeinket a tűzveszélytől (3. o.) — Ásotthalmától István aknáig (3. o.) — Levelezőink írják (4. o.) — A gyár­városi József Attila kultúrotthonban (4. o.) MDP BARANYAMECVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM ARA 50 FILLER PENTEK, 1954 JÜNIUS 25 Kevesebb selejtet A párt kongresszusa figyelmezte­tett bennünket, hogy vessünk véget az anyagpazarlásnak, csökkentsük a selejtet. „Az anyagtakarékosság és á selejtcsökkentés, olyan hatalmas tartalék számunkra, amelyek kihasz nálása nélkül nem lehetne megvaló­sítani az előttünk álló feladatokat’’ — mondotta Rákosi elvtárs. A ter­melékenység növelése az olcsóbb tér mciés mellett ez az a „rejtett tar­talék”, ami még koránt sincs kiak­názva, ahol még számos tennivaló vár ipari munkásainkra, a termelés parancsnokaira, — műszaki veze­tőinkre. Igen gyakran hallani üzemeink­ben biztatásokat s ezt a felszólító mondatot: „Csökkentsük a selejtet!” Ennek a mechanikus ismétlése még nem hoz változást. Az ilyenfajta buzdítás még nem mutatja azt, hogy mennyire közvetlen ügyről van szó. A selejtmentes munka nem csorbítja a boríték tartalmát, ugyan­akkor hozzájárulás az életszínvonal emeléséhez. Az, hogy selejtes lesz-e az áru, gyakran már a tervezésnél elválik. Nem elég egyszerűen felbontani az éves tervet, havi és dekádprogram- mot készíteni, — a gyártmányok el­készítéséhez pontos technológiai uta­sításra is szükség van. Ennek hiá­nyéban a korábban kialakult gé­pies begyakoroltság alapján készül a munka, kevéssé jön számításba a drága felhasználható anyagok meny- nyisége, s különböző szakmai köve­telmény. A Pécsi Porcelángyár je­lenleg alapanyaghiánnyal küzd, fő­leg az égetőtokok anyagával van baj, amit a börzsönyi agyagbánya szál­lít. Ezért egyes műhelyekben néha a 20 százalékot is meghaladja a se­lejt. Sokat segítene az. ha a műszaki vezetők alapos technológiai utasítás alapján indítanák meg az edény­formák készítését. A több mint 10 százalékos üzemi selejt átlag is nagy mértékben csökkenne ezáltal. Szigorúan fel kell lépni a techno­lógiai fegyelem megsértőivel szem­ben. Elég az, hogy a gyártási folya­mat kezdetén ne az előírás szerint történjen a megmunkálás, a hibás anyag már egész műhelycsoportokat kísér végig s az utolsó munkafázis­nál derül ki a mulasztás, mikor már késő. Gyakran előfordult ilyen eset a Sopiana Gépgyárban. Az öntődé­ben nem ellenőrizték kellőképpen a MEO-sok, mi kerül át a forgácsoló­ba. Az öntvények méretei gyakran eltértek az előírt szabványtól. A mit sem sejtő esztergályoshoz került tovább megmunkálásra, s végül a szerelésnél derült ki a mulasztás. Ez nem egyszerűen csak selejtet jelen­tett, de igen megdrágult az egyéb­ként is magas önköltséggel készülő mezőgazdasági gép. Gyártás közbeni alapos ellenőrzéssel könnyen elejét lehetne venni az ilyen hibáknak. Előfordul az is, hogy a mennyi­ségi munka „javára” önkényesen megszegik egyesek a gyártási elő­írásokat. Szándékosan elhagynak egy műveletet, hogy „haladós” legyen a munka. Természetesen ennek meg is lesz a következménye, több lesz a hibás alkatrész, mint a használ­ható. Ilyen esetben egy percig sem lehet elnéző a művezető. Meg kell téríttetni a keletkezett kárt. Kevés még a határozott intézkedés ezen a téren, így aztán sokan vérszemet kapnak az elnézés láttán. Ritkán hallani még olyan esetről, mint a Kesztyűgyárban, ahol magas volt a selejt és selejtbérezték a munkáju­kat hanyagul végzőket. Kovács Ilo­na, Maul János, Bencze László ta­nultak ebből a figyelmeztetésből. Ma már nem gyártanak annyi selejtes kesztyűt, nem kell kárt téríteniök. Selejtes, másod vagy harmadren­dű áru nem csupán akkor születik, ha rossz a gyártási előírás, ha hiá­nyos az ellenőrzés, de akkor is, ha rossz szerszámmal kell dolgozni, ha emelik a tervet s ugyanakkor nem gondolnak a gépek tökélesítésére, felújítására, nem fejlesztik a beren­dezéseket. Régi igazság, hogy egy rókáról két bőrt húzni nem lehet. Rossz munkafeltételek mellett pedig nem lehet jó minőséget, selejtmen­tes árut várni. Sokan ilyenkor úgy gondolkoznak, hogy hajrázni kezde­nek, mert nem akarják, hogy csök­kenjen a keresetük. Ez természete­sen selejttel bosszulja meg magát. A pécsi III-as számú Téglagyár sokat fejlődött a gépesítés vonalán, több mint 1000 téglával gyárt többet óránként, a múlt évhez viszonyítva. A nyerstégla nagyrésze azonban már nem jut el az égető kemencéig, mert a szabad ég alatt lehet egy ré­szét szárítani és a gyakori eső bi­zony nagy kárt tesz benne. Az idén több mint 100.000 tégla ment így tönkre. A kiégetett tégla nagyrésze pedig másod, harmadrendű. Ha csak kevés eső is éri a szikkadó téglá­kat, kis repedések keletkeznek raj­ta, így aztán a nagyszilárdságú építő anyag jó ha másód-harmadosztályu lesz. A bajok forrása az, hogy kevés a száritó szín és amii van, az is egylkoni bányában épült, ahol a huzat sem járja eléggé a téglákat, de a szárító teret sem lehet jobban kihasználni, mint 50—60 százalékban. Volna al­kalmas helye is a színeknek, de a „magasabb szempontok” miatt az átépítésre nem kerülhetett sor Olyan légkört kell teremtenünk üzemeinkben, hogy a rosszul, végzett munka, a selejtgyártók hanyagsága azonnal visszhangra találjon. Ezt még nem tapasztaljuk, nem mond­hatjuk el, hogy eléggé ismerik üze­meinkben a kongresszus útmutatá­sait. A dolgozók figyelmét leginkább a versenynyilvánossággal nyerhetjük meg e téren. Melyik esztergályos, vagy korongos menne el közömbö­sen olyan karikatúra mellett, ami­ről önmagát vélné felismerné, selej­tes áruval körülágyazva? Talán szí­vesen váltanának egyesek egy har­madik nevet is?: „Selejtes”. Minden bizonnyal nem! Keveset törődnek még azzal az üzemi bizottságok, hogy a selejtgyártóknak, a felületes munkásoknak valamilyen másféle megtiszteltetésben legyen részük. Sokhelyütt úgy gondolják, ha kiír­nak a táblára egy-két nevet, melléje a teljesítmény százalékot, már meg­oldott dolog a jobb munkára való buzdítás. Nem lehet egy ember feladata csupán a selejt elleni harc, az egész üzem kollektívájának ügye ez. A kártérítéssel sem lehet helyre bil­lenteni a mérleget. Rendszeresen, s állandóan foglalkozni kell a gyen­gébb munkásokkal, a fiatalokkal, a kezdőkkel, ök gyártanak legtöbb selejtet kezdetben. Pontosságra, kö­rültekintő munkára kell szoktatni őket, a jó és rossz tapasztalatokat pedig ismertesse meg az egész üzem mel a szakszervezet. így várható eredmény a selejt csökkentése te­rén, így teszünk újabb, erőteljesebb lépést a kongresszus útmutatásainak megvalósításáért, — a népjóléí. eme léséért. Karbanlartn «$ avilobriaáddal műhelykocsi keresi lel a Pécsi TEFU begyűjtésben résztvevő teherautóit Kz elmúlt évek tapasztalatait hasz sítva, készül a pécsi TEFU a be­li jtési csúcsforgalomra. Központi zpécserszolgálatot szervez, amely egsürgősebb behordósi, illetve be- iijtési feladatok ellátására irányít- majd a gépkocsikat. A diszpécser szíti előre a rakodást is, hogy a ígérkező teherautót a gabonabe- iijtés céljaira és ne másra vegyék mybe, amint az a múlt évben he- mként megtörtént, téves értesülés ítén még mindig jut idő a segítés- a diszpécser szomszédos község- küldi a gépkocsit, szintén a teherautók jobb kihasz- lására szervezik meg a vállalatnál »csúcsforgalmi” oktatást, amelyen felhívják a figyelmet az üresfuvarok elkerülésének lehetőségeire. A gabonatermés betakarításában a szakmailag legképezettebb gépkocsi- vezetők, a legjobb állapotú gépko­csikkal vesznek részt váltott — éj­jel-nappali — műszakban. Szociális ellátásukról, — elszállásolásról, me­leg ételről, hűsítő italról — a válla­lat gondoskodik. Megszervezték a gépkocsik hely­színi karbantartását is. A vállalat legjobb dolgozóiból alakított komp­lex-brigáddal, műhelykocsi keresi fel a teherautókat, amely a mosás­tól. zsírozástól kezdve nagy felké­szülést igénylő javításpkat is a hely­színen végez ed, Iga* Sándor A beadás a sellyei járásban is törvényes kötelesség A mezőgazdaságban a növényá polás és az aratási előkészületek mel­lett nem feledkezhetünk meg a begyűjtésről sem. A sellyei járás sertés­ből 35, tejből 40, tojásból 62, baromfiból 46 százalékra teljesítette be­adási tervét. Egyedül vágómarhából szállítottak 125 százalékon felül a be­gy iíjtőhelyre. — Mit szólnának a sellyei járásbeli gazdák, ha az ipar traktorból, ekéből, szövetből, rézgálicból, kaszából a szükségletből csak ennyit szállítana?! Elvégezhetnék-e rendben munkáikat?! Ebből az „eredményből” következtethetünk arra. hogy a járásban nem elég erőteljes a pártszervezetek felvilágosító szava, a parasztok nem érzik, hogy kötelességüket nekik is teljesíteni kell. Tje az állandóbizott­ságok és tanácsok gyengeségéről is árulkodnak ezek a szerény adatok. GILVANFA A gilvánfaiak az elsők között ha­ladnak a beadásban, Amikor a kon­gresszusi verseny megindult a járás­ban, ők már szállítani kezdték a begyüjtőhelyre az előírt termékeket. A tanács kimutatásában örömmel látjuk a szereplő adatokat: sertésből 379 kiló helyett 860, tojásból 774 kiló helyett 528, baromfiból 286 kiló helyett 330 kiló teljesítve, vágómar­ha egész évre 150 százalék. A tejet pedig havonként 125 százalékra szál­lítják be. * Nem csoda, hogy ilyen eredmé­nyek születnek Gilvánfán. amikor Kovács Béla párttitkár, Gárgyán Já­nos tanácstag és a többi vezető elv- társ az elsők között szállították a begyüjtőhelyre a tojást, baromfit. A példamutatás nyomán Végh János 17 holdas középparaszt az egész évi tojást, baromfit az elsők közt adta le. A község nemcsak a beadásban, hanem az adófizetésben is az elsők között van. GYÖNGYFA A gyöngyfaiak is szorosan felzár­kóznak Gilvánfa eredményéhez. A sertés 34, vágómarha 160. tojás 100. baromfi 120, tej 110 százalékon áll. A sertéstoeaaásnál lévő lemaradást hamarosan pótolják. MAGYARTELEK A magyarteleki Gerő Ernő terme­lőszövetkezet tagjai megtartották a kongresszusra tett ígéretüket. Egész évre letették a vállukról a gondot, amikor a tagság közösen a begyüj­tőhelyre szállította a sertést, tojást, tejet, vágómarhát és baromfit. A ser­tés után 18 mázsa kukoricakedvez­ményt kaptak. BOGDÁSA Ahol összetartás, becsületérzés él. ott megy is a munka, de csak hang ott, ahol a pénzügyi és mezőgazda­sági állandóbizottság munkája egy hajítófát sem ér. így van ez Bog­dása községben, ahol a sertésbeadás 26, vágómarha 82, tojás 28, baromfi 29 százalékra áll. Fonter Jenő és özv. Sánta Józsefné már tavaly sem fizettek az államnak — így elszá­moltatásra került a sor. Nem szabad hogy a tanács és a bizottságok eltűr­jék a kötelességek alóli kibúvást, ment sok hanyag azt várja, hogy mint tavaly — most is elengedi az állam a tartozásaikat. Ha másként nem megy. elszámoltatással térítsék őket jobb belátásra. DRÁVAFOK Bogdása tőszomszédja, s hogy jó szomszédok, az abból is látszik, hogy a világért sem hagynák' el egymást semmi téren. Itt sem különbek az ál lapotok, mint Bogdásán. Sertésből 12. vágómarhából 36, tejből 46. tojásból 47, baromfiból pedig 39 százalékra állnak. Pedig lenne miből beadni. Ez beigazolódott Földi Papp József 14 holdas gazdánál is. Azt hajtogatta hogy nincs tyűből beadnia, de amikor az elszámoltató bizottság kiszállt, mindjárt akadt vágómarha is. So­rolhatjuk Farkas Jánost, Farkas Ist­vánt, Illés Sándort, Illés Jánost és Gál Sándort, akiknek még tavalyi adósságuk is, van és az idén is csak igen keveset adtak be — gondolván, — nem történik semmi bajuk. A községi pártszervezet és az ál­landóbizottságok tagjai magyarázzák meg a hátralékosoknak: saját ma­gukat károsítják meg hanyagságuk­kal. HÍREK BEFEJEZTÉK FÉLÉVI TERVÜKET A Mezőgazdasági Szeráru gyár dol- gozói 18-án délelőtt 10 órákon- befe­jezték félévi tervüket. * Nagymánvok után a Komlói Szén- bányászati Tröszt mázai üzeme je­lentette szerdán reggel féléves terve befejezését. A mázai üzem bányá­szai 1.360 tonna magaskalóriájú feke­teszenet termelnek június végéig. * Örömmel jelentjük, mi a Sopiana Gépgyár dolgozói, hogy 1953 első fél­éves teljestermelési tervünket 1954 június 24-én teljesítettük. Exner Miklós ÜB-elnök. ELEGENDŐ BEFÖTTES ÜVEGET BIZTOSIT AZ ÜVÉRT A Pécsi Üveg- és Porcelánértéke­sítő Vállalat felkészült a befőzési idényre. A második negyedévre 200 ezer darab különböző nagyságú be­főzési üveget rendelt, hogy megfe­lelő mennyiség álljon a háziasszonyok rendelkezésére. A mennyiség java része már forgalomba is került. A harmadik negyedévre az ÜVÉRT '80 ezer darab befőttes. 100 ezer darab import befőttes üveget és 140 ezer darab 1 kilós konzerv- üveget is szállíttat Baranyába, amelyek az eddigi 3.40 forint helyett 1.40 forint­ba kerülnek. SEGÍTENEK AZ MNDSZ-ASSZONYOK A mohácskömyéki háziasszonyok elhatározták, hogy az aratás idejé­re minden községben önkéntes mun­kacsapatokat alakítanak. A nagyobb településeken 25—30. a kisebbeken 8—10 tagú asszonybrigád segít majd a kévekötözésben, szénagyüjtéeben, növényápolásban a legnagyobb mun­ka idején. Emellett gondolnak az MNDSZ tagjai az új kenyérért dolgozók szó­rakoztatására is. A járás minden fa­lujában rigmus-brigádot szerveznek, amely dallal, tánccal, a „kenyér.- köszöntés“ ősi szokását felújítva üd­vözli majd a békearatásban kiváló gazdákat. ARATAS ELŐTT Mocskai Közös Erő termelőszövetkezet Bekötőúttól, várostól távol az or­szág déli határának mentén dolgozik az illocskai Közös Erő termelőszö­vetkezet tagsága — munkaerőhiány- nyal küszködve. Munkaerőhiány — ez a legrosszabb a közös gazdaságra nézve, mert ezt most a növények sínylik meg, jövedelemosztáskor pe­dig a tagság. Kevesen vannak, de igyekvőek valamennyien. Szükség van erre, mert a 200 holdon felüli kapás ápolását a 12 növénytermelé­si brigádtag máskép nem tudná el­végezni. Kapál itt a könyvelő, az el­nök, az állattenyésztő, aki csak a kezét mozdíthatja, hogy aratás előtt befejezzék a második kapálást is, mert mint sok helyen, náluk is szé­pen virágzik a repce. Az illocskaiak saját erejük pótlá­sára a gépállomás segítségét sem utasítják vissza. Nem áll tétlenül a kultivátor, amikor munkájára alkal­mas az idő — szikkadt a talaj. Dol­got ad a 126 hold kukorica, a 10 hold gyapot. Ezenkívül ott áll még kiegye- letlenül a cukorrépa és kapálatlanul a két hold dohány és a burgonya. El kel itt a gépállomás és a járási ta­nács dolgozóinak segítsége, hogy ara­tás előtt minden kapásnövény meg­szabaduljon a gaztól. Aratnivalójuk is lesz bőven: 206 hold a kalászos ezenkívül rájuk vár a takarmány- keverék és a lucerna második kaszá­lása is. Az aratásra már most.készül a tagság, mert a tavalyi hosszú ara­tási időt nyolc napra akarják leszo- rítni, változtatva az akkori mun­kaszervezésben. A múlt esztendőben több, mint ezer mázsa gabonát a kombájn csépelt, amely azt jelentet­te, hogy nagyrészben géppel arattak. Ebben nincs is hiba. hanem az volt a hátránya, hogy a szalma kint ma­radt a földön, — nem győzték ösz- szeszedését, nem végezhették el a tarlóhántást és most alomszalmahiá- nyuk van. — Az idei aratásnál 50 holdat arat a kombájn, de csak úgy engedjük a földre, — mondja Czékó elvtárs, az elnök. — ha a gépállomás szalma- gyüjtőkocsit is küld vele, mert így a tarlót is azonnal hánthatjuk. — Igénybe veszünk egy kévekötő-ara­tógépet és ezenkívül a családtagok bevonásával 12 kézikaszát is kiállí­tunk. A családtagok segítenek az aratógép után a kévehordásnál is. A villányi gépállomás két traktora állandóan a termelőszövetkezetben dolgozik majd. Az egyik arat, a má­sik pedig azonnal elvégzi a tarló­hántást, hogy a gyommagvak kikel­jenek és a szántásnál föld alá kerül­jenek. így jövőre elkerülik a gazo- scd'ást. Jobb szervezéssel az idei növény­ápolási munkával is már előbb áll­nának, ha tagonként felosztották vol­na a területet úgy, hogy a kapálás­tól a betakarításig csak azon a te­rületen dolgoznak, mert minden tag ;gyekezne elhozni családtagjait is. — Ilyen módon a terven felüli terme­lésért jutalmazni is lehetne, de eb­ben a formában, hogy most kapál­nak — a jutalmazás lehetetlen. Nem lehet mindent azzal eltakarni, hogy sok a kapás és kisszámú a tagság, mert szervezetten a kevés emberre; !S főleg olyan akarat mellett, ami­lyen az illocskai tagokban van. sokkal eredményesebben dolgozhat­nának. A járási tanács nyújtson se­gítséget nekik a területek felosztá­sában — ez is hozzátartozik a gyen­ge termelőszövetkezetek sokszor em­legetett megerősítéséhe*. Mohácsi járás Szinte naponta záporozza végig az eső a földeket Baranyában és szakít­ja félbe a növényápolást. A baranyai dolgozók mégis megmutatják: jó gaz­dái földjüknek, a félórákat és órá­kat is kihasználva szerdára már megyeszerte elvégezték a kapásnövé­nyek többezer holdján a második mű­velést és sokhelyütt hozzákezdtek a kukorica harmadik kapálásához. A fekete húmuszos talajú, bő ter­mést ígérő mohácsi járás termelő- szövetkezetei, dolgozó parasztjai is igyekeznek a növényápolással, mert a gyorsanérő gabona sürgeti őket. Több járási tapasztalatcsere-látoga­tás során ismerkedtek meg a terme­lőszövetkezetek a helyes munkaszer­vezettel. Minden termelőcsoportban már koratavasszal kiosztották egyé­nekre a földet és ellenőrizték annak megművelését. A járási tanács kez­deményezésére pedig a gyengébb ter­melőszövetkezetek felett védnökséget vállaltak a legjobb állami gazdasá­gok és agronómusok. Az elvtársi segítség, a jó példa hat: így lett a tavalyi utolsóból idén élen­járó a hímesházai Győzelem terme­lőcsoport is. A szakemberek irányí­tásával, a családtagok bevonásával olyan szépek a földjeik, hogy gyen­gébb tábláikról is tíz mázsán felüli gabonatermést és 20—26 mázsa ku­koricát várnak. Annál a három termelőszövetkezet­nél. ahol még mindig elmaradnak a növényápolással, sem állnak meg tétlenül a járás mezőgazdasági szak­emberei. A járási tanács kezdemé­nyez esé re a gépállomások kisegítő brigádokat szerveznek azokból a mun kagépkezelőkből, akik az esőáztatta talajra nem mehetnek rá géppel. — Szerdán indult el útjára a homoru- di gépállomás harminc-tagú brigádja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom