Dunántúli Napló, 1954. június (11. évfolyam, 145-151. szám)

1954-06-20 / 145. szám

6

Pf Ä P E Ö

1954 JÜNTOS 20

A PÉCSI SZIMFÓNIKUS ZENEKAR ÉS A ZENEI HÉT

NEMZETKÖZI SZEMLE

ILf ár évtizedek óta nagy problé- mája volt Pécsnek egy jó, állandó összetételű, tehát összeszokott zenekar létesítése. Egy-egy hangversenyt még sikerült összehozni, de állandóság és következetesség hiányában fejlődésről nem igen lehetett szó. Ebben az évben végre, az új kormányprogramm megvalósításának évében, sikerült megoldani ezt a fontos kultúrkérdést is. Antal György, a Zeneművészeti Szakiskola igazgatója hatalmas energiával a Honvéd-, a Színház- és a Zeneművészeti Szakiskola zenekarának tagjaiból egységes, állandóan fejlődő, olyan művészi teljesítményeket produkáló szimfonikus zenekart szervezett meg, amilyenre Pécsett még nem emlékszünk.

A Pécsi Szimfonikus Zenekar az 1953—54-es hangverseny-évadban tizenegy zenekari hangversenyt tartott, illetőleg közreműködött operaestek és olyan nagy művek előadásában, mint pl. a Psalmus. (Pedig a 1 Liszt terem tatarozási munkálatai miatt csak XII. 21-én lehetett megtartani a megnyitó hangversenyt.) A zenekar dirigensei Csáky Nándor, Kóródy András, Rozsnyai Zoltán, az énekkari művek előadásánál pedig Antal György voltak.

Csáky Nándor, aki amellett, hogy három hangversenyt vezényelt a Honvédzenekar művészi munkásságát irányította és vezette; az ő zenei nevelésének köszönhető, hogy a Hon védzcnekar kitűnően és egységesen tudott simulni a többi művészi elem munkájához. Kóródy András egy hangverseny vezénylésével a zenekar nagyvonalú művészi munkájára adott, példát. Rozsnyai Zoltán művészi munkájának hatalmas jelentősége abban van, hogy céltudatos irányítással vitte a zenekart Schubert h-moll szimfóniájától a Bartók hegedűverseny előadásának hatalmas teljesítményéig. Hangversenyről- hangversenyre egyre lehetett érezni a zenekar mind szebb tónusát, mind tökéletesebb ossz játékát és a zenei problémáknak mindig jobb megoldását. Antal György pedig az énekés zenekar művészi együttműködését teremtette meg az operakórusokon át a Psalmus művészi csúcsteljesítményéig.

Itt emlékezünk meg a június 11- én tartott II. zenekari hangversenyről, mert Pécs zenekultúrája számára a Zenei Hét legnagyobb jelentő- eégü hangversenyének tartjuk. A pécsi Szimfonikus Zenekar ezen a hangversenyen olyan magasfokú fej lettségről tett tanúságot, hogy mindenkinek a legteljesebb elismerését kivívta. Az előadott művek szinte kivétel nélkül rendkívül kényes, nagyigényű, a főváros első zenekarait is kemény próbára tevő alkotások.

Szabó Ferenc kétszeres Kossuth- díjas zeneszerző Emlékeztető c. szvitje a régi idők egy-egy képét ábrázolja zeneileg színes hangszerelésben és világos formákban. Témái közérthetők. Az első tétel mozgalmassága (Úri vadászat), a második tétel (Az eltiportak szomorúsága) panaszos lírája, és az utolsó tétel (Ifjú szerelmesek) költőien könnyed táncszerű ritmusai igen szépen érvényesültek Rozsnyai világos értelmezésében.

Az est legnagyobb teljesítménye Bartók Béla Hegedűversenyének elő adása volt. Az emberi lélek mélységeibe tekintő, hol sötét látomásokat, hol tiszta lírát idéző zenei problémákkal teli mű Zathureczky Ede Kossuth-díjas kiváló művész kristálytisztán megformált, átgondolt és tökéletesen, művészi előadásában döbbenetesen mély hatást tett a hallgatóságra. Még azok is, akik talán első hallásra értetlenül álltak a bartóki mű mélységei előtt, érezték, hogy valami rendkívüli művészet lenyűgöző hatása alá kerültek. A művet Bartók 1937—38-ban írta, tehát abból az időből való, amikor alkotó művészetének arra az útjira lépett, mely a Hegedűversenytől a Diverti- mentó-n és a VI. vonósnégyesen át a klasszikusan leszűrt stílusban tartott Concerto-ig és a III. zongora- versenyig vezetett Bár a mű belső szerkezetileg és témáit tekintve nagy egészet alkot, mégis az előadásnak nagyon gondosnak kell lennie nehogy apróbb-nagyobb részekre essék szét: annyira változatos különböző hangulatú témák, illetőleg tématöredékek váltják egymást. Za- thureczky Ede, aki a legapróbb részletekig a legszigorúbb pontossággal kidolgozta a művet, előadásában nagyvonalúan egységes volt; csodálatosan szépen zengő tónusával minden hang, mifiden frázis a tartalom kifejezésének szolgálatában állott, hegedűhangja a zenekar legszövevényesebb fortéi fölött is mindig plasztikusan kiemelkedett. A zenekar a legnehezebb ritmikai, intonálási és technikai nehézségeket is szépen legyűrte; Rozsnyai Zoltán biztoskezú vezetésével magasfokúan művészit valósított meg a Bartók mű zenekari megoldásával; a hegedűszóló és a zenekar pontos ritmikai együtt- hangzásával és a tartalmi kifejezés összesimulásával egységes művészi élményt kaptunk.

ÍVJ indenki őszinte örömmel fo- gadta Járdányi Pál Kossuth- díjas művét a Vörösmarty Szimfóniát. A mű az utóbbi évek legjobb, legszebb szimfonikus alkotásai közé tartozik. Vörösmarty öt jellegzetes költeményének egyenértékű hangulatát kapjuk a legtisztább zeneiségben. A költeményeken keresztül magának a nagy költőnek a képe is kirajzolódik. Nem programmzene olyan értelemben, hogy a költemények tartalmát mondja el zenei nyelven, hanem a költemény belső lényegét adja muzsikában. Járdányi művének tiszta zeneisége mellett abban láttuk főértékét, hogy mai nyelven romantikus tárgyat olyan világos témákkal és formákban mond el, hogy szinte első hallásra mindenki megértheti legalább is a lényeget. Az első tételben gyönyörűen kifejlesztett ünnepi hangulatú témákkal a Szózat költőjének izzó haza- fiságát ecseteli. A „Virág és pillangó” remek kis scherzoszerű idill, finom hangszínekbe öltöztetett szellemes ötletekkel. A harmadik tétel szemlélődő, széles, melegliráju muzsika. A „Harci dal” közvetlen hangú, lelkesítő, bátor szabadságmuzsika. A „Vén cigány” tételben a hazája állapotán már-már kétségbeeső, de a jobb jövőben szilárdan bízó („Lesz még egyszer ünnep a világon!”) költő ábrázolásának diadalmas optimizmusban kicsendülő ünnepi hangjai hatalmas lelkesedésre ragadták a közönséget. A nagy sikerben a szerzővel együtt osztozott Rozsnyai Zoltán is, aki művészi át- éltségü, kitűnő értelmezésében a mű mondanivalóit teljes egészében megvalósította. Rozsnyai művészi teljesítményét még fokozza az a körülmény, hogy a karmestertől rendkívül nagy erőpróbát igénylő hangversenyt, betegen, magas lázzal vezényelte végig. Liszt népszerű Les Preludes c. művének lelkesítőén erő teljes előadása fejezte be a kiválóan sikerült és Pécs zenekultúrájára döntő jelentőségű nagy hangversenyt,

Horváth Mihály

Á Baranyai Kultúrhetek hirei

Szívesen olvasnak a hosszuheiényiek

Minden délután és vasárnap délelőtt könyvtárórát tartunk. Ilyenkor látogatók szinte egymás kezébe adják a kilincset. Minden távozó a flóta alatt 2—3 könyvet is visz.

Az általános iskolák felsőbb évfolyambeli hallgatóiból, akik már a könyvtárunkat rendszeresen látogatják, csasztuska- és kultúr-csoporto- kat szervezünk. Ezek a csoportok egy-egy jó könyvet fognak népszerűsíteni. Reméljük, így is sikerül számos olvasóval növelni a könyvtárunk forgalmát.

Könyvtárunknak azonban egy kis hiányossága is van, éspedig egyes közkedvelt könyvekből nincs egyetlen példányunk sem. így például: Jókai Mór: Kőszívű ember fiai, Fekete gyémántok és az Aranyember című regényeiből. Szeretnénk, ha hamarosan ezeket is rendszeresen kölcsönözhetnénk már olvasóinknak.

SZABÓ SZERÉNA könyvtárvezető,

Hosszuhetény,

„Kultúrcsoporíunk augusztus 20-ra készül**

’A vajszlói kultúr cső port június 12- én Szigligeti Ede: „Csikós" című szín művét mutatta be. Az előadás any- nyira jól sikerült, hogy a kultúr- csoportnak lű-án meg kellett ismétel

nie.

Kultúrcsoportunk most augusztus 20-ra készül a „Sári bíró“ című 3 felvonásos színművel.

Kiss Emil

Élénk kultűrelet Mecseknádasdon

A „Baranyai Kultúrhetek*' keretében élénk kultúrtevékenység indult meg Mecseknádasdon. Kultúrottho- nunkban hetenként többszáz ember fordul meg, ugyanis kiállítást rendeztünk a községben talált mamcnut- agyarakból, kőedényekből és az ősember kő- és csont-szerszámaiból.

A múzeumi kiállítással egyidőben könyvkiállítást is nyitottunk.

A Baranyai Kultúrheteket Mecseknádasdon ünnepélyes keretek közt június 20-án fejezzük be. Ez alkalommal az Ibafai kultúrcsoport vendégszerepei nálunk. A „Hamupipőkét“ mutatják be, majd német nemzetiségű táncokat és dalokat adnak elő.

NAGY LAJOS igazgató

LATOC/ATAS A NEVELŐK HAZÁBAN

Pécs egyik legszebb barokk épületében avatták fel Június 6-án a Pedagógus Napóin a Nevelők Házát.

Országunkban csak Miskolcon van ehhez hasonló otthonuk a pedagógusoknak. Célja, hogy a megye több, mint 2000 tanárának, tanítójának politikai, kulturális és társadalmi központja legyen, hogy ifjúságunk nevelőinek szaktudását emelje, kulturális igényeinek kielégítését szolgálja.

— Baranya megye pedagógusainak körében nagy örömet váltott ki a Nevelők Háza létrehozása — mondja Koltai elvtárs, a Nevelők Háza igazgatója. — De talán menjünk beljebb — kalauzol bennünket Koltai elvtárs. — Ez itt a nagyterem, klubestjeink színhelye, ahol Csajkovszkij, Mozart, Schubert, Beethoven-este- ket rendezünk.

Beljebb a klubszobában éppen a magyarszakos tanulókör készül évvégi vizsgájára. A másik teremben kis pedagógus-gyerekek gyülekeznek. Ritmikus gyer- mektoma nyílt meg januárban és most az évvégi bemutatóra készülnek a kicsinyek. Fülöp Ibolya a Petőfi- úti általán

06 iskola tomaszakos nevelője tanítja őket. 44 tanítványa van. Csupa pedagógus gyerek. Ez a kényelmes, szép hely kiválóan alkalmas a kicsinyek tanítására és a gyermekek is örömmel járnak ide.

A földszint egyik ajtajára ez van írva: „Szertárfejlesztő szakkör". Cseresnyés kartárs, a Dózsa tiszt- képző iskola fizikaszakos tanára erről a következőket mondja:

— Mi a megye iskoláit, sőt most már az ország több iskoláját látjuk el kísérteti eszközökkel. Olyanokkal is, amit az Országos Tanszergyár sem k)éfezít. Ebben az esztendőben mintegy 59 iskolának"'juttattunk felszerelést.

— De nézzük meg a táncszakkör munkáját — vezet tovább Koltai elvtárs. — Ennek a szakkörnek Sip- támé, Szabados Melinda elvtársnő immár négy esztendeje a vezetője és nem kevés sikerrel.

Talán az összes szakkörök között a legjobb eredményt a képzőművész szakkör érte el — állapítjuk meg. Koltai elvtárs nem kis büszkeséggel meséli el, hogy Pécs képzőművészeinek mintegy 80 százaléka pedagógus. És ezek a pedagógusok képzőművészek, most a Nevelők Háza egyik legszebb termét kapták meg szakkörük otthonának.

Búcsúzóul megkérdezzük Koltai elvtárstól, mik a további tervei?

— Legkedvesebb tervem a pedagógus szálló megvalósítása. Vidéki pedagógusainknak akarunk jó és olcsó szállást biztosítani, ezáltal sok kulturális lehetőséghez juttatjuk kartársainkat.

A továbbiakban kirándulásokat szervezünk Mátra- vidék. Aggtelek megtekintésére. Könyvtárunkat szakmai könyvtárrá akarjuk fejleszteni és sok-sok segítséget szeretnénk adni szakmai és minden egyéb területen.

örülök, hogy tanácsszerveink is támogatják munkánkat és minden elképzelhető segítséget megadnak számunkra. — fejezi be nyilatkozatát Koltai elvtárs, a Nevelők Házának igazgatója.

K. Z.

A genfi szabotázs ...

Amikor a múlt hét elején a koreai háborúban résztvett tizenhat állam agresszív csoportja egyoldalúan megszakította a koreai kérdésben folyt genfi tárgyalásokat, egy cinikusan kitervelt és régóta előkészített merényletet hajtott végre: merényletet a koreai békés rendezés ellen. A szabotázs jelei régóta sokasodtak. Ahogyan peregtek a genfi értekezlet napjai egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az amerikaiak és a velük egy követ fújó küldöttségek nem békés úton egyesült, független, demokratikus Koreát akarnak, hanem nem kevesebbet, mint azt, amit a csatatereken nem tudtak elérni: Genf segítségével akarták a népellenes délkoreai rendszert Észak-Koreára is kiterjeszteni. Ezért szabotáltak minden megegyezést sürgető javaslatot, ezért mondta ki valamennyi szovjet, kínai vagy északkoreai javaslatra oly gyorsan előbb Dulles amerikai külügyminiszter, majd helyettese, Bedeíl-Smith az elutasító „nem"-et. Nemrégiben a nyugati propaganda- mesterek egyik kedvelt hamisítása az volt, hogy a nemzetközi értekezletek nehézségeinek magyarázataként valamiféle „orosz nyet“-ről fecsegtek. Nos, ez a bárgyú hazugság már hitelét vesztette, sőt, egyes burzsoá hírlapírók kénytelenek voltak az amerikai küldöttség vezetőjét „Mister No“-nak elnevezni, olyan úrnak, akinek egyetlen érve az elutasítás és aki mindig oda lyukad ki, hogy márpedig: „nem.”

A számok olykor szebben beszélnek. mint a legékesebbszavű szónok — és többet is mondanak. A koreai kérdés genfi megvitatásának ötven napjáról szóló jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy ötven nap alatt az aaso- rikai küldöttség egyetlenegy javaslatot sem tett a rendezésre. Ehelyett sora elvetette a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Kínai Nép* köztársaság és a Szovjetunió küldöttségeinek mind a hét megállapodásra irányuló, építő jellegű javaslatát. — Amerika Genfben nem mondott egyetlenegy, pozitív megoldást kereső szót sem, de hétszer is clszajkózta: „no”.

A világ népei értenek ebből » rövidke szóból is. Genfben a koreai vitában ismét lelepleződött a béke ellenségeinek szabotázspolitikája. Amikor a koreai vita folyamán kiderült, hogy egyes államok hiába kísérlik meg Gszak-Korea nyakába varrni a Uszinmanista rendszert, Li Szín Man és támogatói elhatározták, hogy elvágják a tárgyalás fonalát: június 15-én, anélkül, hogy megfontolták, vagy akárcsak elolvasták volna Molotov, Csou En-láj és Nam ír elvtárs aznap előterjesztett újabb javaslatait, egy előre megszerkesztett

„nyilatkozatot“ szedtek elő a zsebükből és „kinyilvánították“, hogy „nem érdemes" folytatni a tárgyalást. E* a nyilatkozat egyaránt letépte az ál* arcot a „16-ok” társaságának nyíl* tan kardcsörtető, vagy félrevezető széndékból közvetítőként fellépő, vagy éppen békeájtatosságot tartó tagjairól. A koreai agresszióban részt vett államok magatartása oda veze* tett, hogy Genfben a koreai kérdés megvitatása nem járt eredménnyel. „Mister No“ nyilatkozott — de utolsó szót bizonyosak lehetünk fe* lőle, nem ő fogja kimondani. A döntő szó a népeké.

. és a párisi válság

Az indokinai béke helyreállításáról tárgyaló értekezlet tovább folyik Genfben. Kétségtelen, hogy az amerikai diplomácia azon mesterkedik, hogy a genfi értekezlet indokínai szakaszát is aláaknázza és felrobbantsa, vagy ha ez nem megy, az értekezletet obstrakclós politikával lassanként „elsorvassza'*; az ezzel ellentétes irányban működő erők azonban — a béke híveinek ereje és az ezt tekintetbe venni kénytelen erők — folytatják a tárgyalást, mert tudják, hogy a háború lángját csak a tárgyalás, a kitartó, következetes béketörekvés politikája olthatja ki. Amikor Genfben Bidault francia külügyminiszter az indokinai békés rendezés szükségességéről beszélt, félszemmel Parisra kacsintott: a szó szoros értelmében kétízben is a genfi értekezlettel zsarolta meg a Laniei-kormány katasztrófa-politikáját ellenző nemzetgyűlést. A genfi békeszólamok azonban csak arra szol gáltak, hogy ideig-óráig meghosszabbítsák a kormány vegetálását — mert ez a kormány már nem élt, csak vegetált, amint gyakorlatilag már nem is kormányzott, csak lavírozott. Bidault ugyanakkor másik szemével — a cinkos szemhunyorításával — Washington felé kacsintott: a békéről szóló szavakat nem béketettek, hanem háborús intézkedések (időelőtti újonc-behívások, a vezérkari főnök kinevezése indokinai főparancs nokká, sőt, a kipattant titok: az amerikai kormánnyal titokban megkötött egyezmény az indokínai háborúba való amerikai beavatkozásról) követték. Bidault magyarán mondva kétkulacsos politikát folytatott, — Genfben és Parisban egyaránt. — hogy megtévessze a világ közvéleményét és a francia népet. A kettős játék azonban a Laniel—Bidault— Pleven-klikk számára balul ütött ki: olyan elemi erejű volt a néptömegek felháborodása, hogy ennek meg kellett nyilvánulnia a parlamentben is. Hiaba kísérletezett Laniel harmad ízben, hogy Genfbe kapaszkodjék: a nemzetgyűlés már nem tarthatta oda Genf szabotálóinak szalmaszálát. A Laniei-kormány megbukott. A bizalmatlansági szavazat azt jelentette, hogy a francia nép változást kíván: olyan politikát, amely végetvet a „szennyes háborúnak" — annak a reménytelen gyarmati rabtókaland- nak, amely — mint a Combat című lap írta, — „hét éve szipolyozza a

franciák vérét és pénzét." A Laniel-' kormány bukása a „legamerikaibb“ francia kormány veresége, annak a politikának a kudarca, amely az indokínai háborút ki akarta szélesíteni és rá akarta kényszeríteni Franciaországra a Nyugat-Németország felfegyverzését jelentő úgynevezett európai védelmi közösséget.

„A franciaországi politikai vihar*

— írta a kormányválságról a Net* York Herald Tribune című amerikai lap, — csapást jelent a Nyugat számára és jelentősége felér Dien Bien Phn elestének jelentőségével. „Két* ségtelen, hogy — ha a .Nyugat1 alatt a nyugati háborús gyújtogatókat értjük, — aligha lehet vitába szállni az amerikai lap megállapításával.

A Laniei-kormány bukásának jelentőségét csak növeli az új francia miniszterelnök személye. Mendes- France programmbeszédében kijelentette, hogy célja a béke. „Nemzetközi téren Franciaország a legteljesebb világossággal a békét fogja keresni"

— mondotta. Ma a francia politika legfontosabb kérdése az indokínai háború vagy béke kérdése. Mendes- France ígérete és a tény, hogy ennek alapján megkapta a kormányalakításhoz szükséges többséget, azt mutatja, hogy a néptömegek békekövetelésével ma már nyíltan szem* beszállni nem lehet. A Francia Kon»" munista Pártnak a napokban lezajlott XIII. kongresszusán Maurice Thorez rámutatott, hogy a párt támogat bármely polgári politikust, aki kész az indokinai béke érdekébe» cselekedni. Ennek a politikának meg felelően szavaztak a kommunista kép viselők a péntekre virradó éjszakán annak a Mond es-Francénak beiktatására, aki éles támadást intézett a párt ellen. A kommunsita szavazatokat azonban nem Mendes-France P°' litikai személyisége döntötte el, hanem a munkásosztály, a nemzet, * béke érdeke.

Az új francia kormány megalakulása egyszersmind azt jelenti, hogy Bidault pártja, az MRP elvesztette » külügyminiszteri tárca tízéves m»* nopóliumát, Pleven pedig a hadügy' minisztérium fellegvárát. A franci* nép azt várja, hogy a Mendes-Fra»' ce-konmány ne elődjei ncmzetárulő politikáját, hanem francia politikát folytasson. A válságból valóban kivezető utat, a békekormány útját 11 Francia Kommunista Párt jelölt* meg. A nép ezt a programmot — * változás programmját követeli.

_______________