Dunántúli Napló, 1954. június (11. évfolyam, 145-151. szám)
1954-06-27 / 151. szám
1984 JÜNTUS 27 N A P E ö 5 Kétszer Jártam Kökényben és min dis más-más oldaláról ismertem meg K pécsi járás e kis községének szörfös kezű, becsülettudó parasztcsaláa- jainak életét. Március derekán, a nyilvános tanácsülés forró hangulatában láttam viharzó igazságérzetét, nyíltságát, ahogy hajlott öregasszonyok és meglett férfiak egymás szavába kapdosva szemébe vágták a régi tanácselnöknek; gazemberkedtél, csaltál Taragyia Miklós! Láttam a petróleumlámpa világánál szavazásra emelkedő karokat, az örömteli megkönnyebbülést, amikor Pólyák elv- társ, a tanító-párttitkár bejelentette; megvonják bizalmukat a régi végrehajtó bizottságtól. Úgy fellélegzett akkor ott, az általános iskola gyerekekre szabott padjaiban szorongó falu, mint aki csak most indul igazában az életnek. Most, a meleg júniusi estéken mégis üresek a házak előtti kispa- dok. Otthon világéinak, nem szomszédéinak a kökényi emberek, kerülik a? idegen tekintetét, hímelnek- hámolnak kérdéseikre. Ha némelyikük nyelve meg is ered, szitkozódva, öklét rázva, vagy mély keserűséggel önti ki érzéseit. Másikuk csak akkor ejt szót, ha a legbelső szoba magányában a kiküldött gyerek után hecsukóQik az ajtó. Egy hétig jártam közöttük a száradó dűlőkben, ahol kora reggeltől napleszállt,áig kapálták a krumplit, a kukoricát, a dús levelű répát és lassacskán megértettem: Kökényben a bizalmatlanság gyürkőzik az elmondásra kívánkozó sérelmekkel, a félelem birkózik az el nem fojtható igazságérzet- tel. Hogy melyik marad felül? Akkor még nem dőlt el — vártak az emberek. Vártak, majd csak jönnek valahonnan Pestről, vagy Pécsről olyan elvtérsak, akiket nem itathatnak le a pincéknél, nem tántoríthatnak el talpnyalással és akikor, nekik elmondják az igazat, — a „Kökényi Köztársaság” történetét. A felml élet az apjától örökölt vezeték és a naptárból kiszemelt keresztnév mellé majd minden emberre egy harmadikat is akaszt, egy szóban sürítve össze mindazt, melyből tévedhetetlenül ráismerünk hordozójára. Sokukra már gyerekkoruk bsn ráragad a „Szaporaszavú", vagy „Bólintó" melléknév. Pávlovics Márk már embernyi ember volt, amikor víz nélküli keresztséggel megkapta a harmadik titulust: a Sunyi. — A negyvenes évek egyik szép vasárnap délelőttjén a templom előtt program- mot aoott a kökényieknek Kelenfi Ferenc úr, a Magyar Élet Pártja málomi főkortese — Pocakos Lukács Józseffel mindjárt a zászlaja alá állt. így csinált a jegyző is. márpedig abban a nehéz világban csak az élt meg igazán, aki okosan forgatta a köpönyegét. Mint falusi esküdt és Piry főjegyző megbízott embere, portáról-portára kalauzolta a csendőrt és a végrehajtót — tán a bírói nagybotot is keze ügyébe keríti, ha nem jön a Vörös Hadsereg De jöttek a szovjet csapatok és az élőjük menekülő németek magukkal hurcolták Németországba Sztánics Mihályt, Krizmanlcs Miskát, Istóko- vics Józsefet — Kökény huszonötös korosztályheli fiataljait. Aki közel áll a tűzhöz, jobban melegszik: a csendőrök még Szabadszentkirályról is előkerítették az ott megbújt fiúitat, de Pavlovié« Mihályra, az esküdt fiára, hogy-hcxgysem — nem akadtak rá. Mire negyvenöt májusára elhalta fegyverek zaja, Sunyi sógorával együtt belépett a pártba. Csak ügyesen, mindig csak ügyesen ... Ha a messzi Strassburgot, Lanzendorfot megjárt fiatalok — csupa húszesztendős, a háborút, fasizmust gyűlölő fiatal kéri felvételét — zárt ajtókra találnak. — Elegen vagyunk mi magunk is. Csak nem gondoljátok — akárkit felveszünk?! Igaz is — szemünk világánál jobban ügyeljünk pártunk tisztaságaira... Pávlovics Márk a maga módján értelmezte a lenini tételt: negyvenkilenc után sógora mellé felvette a fiát, Taragyia Miklós tanácselnököt, Kovácsnét, a begyűjtőt. Elvégre is, saját rokonságát, ivópajtásait ismer, heti legjobban az ember... Milyen lehet egy sógorból-komá- ból, cimborából összeverbuválódott pártszervezet útja?! A község életétől elkülönülve nem Igazi vezető többé. Előbb még talán tesz egy-két tétova lépést az egész falu érdekében, de mindinkább saját pecsenyéjük megsütését nézik — előibujiik, elhatalmasodik az egyéni érdek. Pávlovics Márkék hamarosan annyira nyeregben érezték magúkat, hogy új tanácstitkár, vagy tanácselnök ér- keztekor nekiszögezték a kérdést: — Hát mondja csak elvtárs, hová áll? A néphez, vagy a köztársasághoz?! Hisz ez nyilvánvalóan fontosabb, mint a villany bevezettetése és a roskatag iskola kijavíttatása! De miért tfirle mindezt a falu? Vagy nekik mindegy volt — ahogy esik, úgy puffan —akármit cselekednek Pávlovicsék? Nem a falusiak VILAQOSSAQ költözött kökénybe- A PART VILAQOSSAQA [/ esti beszélgetéseken, magányukban .mérlegelték: az újságban olvasottakat: igazuk van a kommunistáknak, jót akar a párt a dolgozó parasztoknak, köztük a helye minden tisztességes, becsületes gazdának. Ilyenkor fogta magát Sztánics Mihály, Lukács Márk — indult jelentkezni a pártba. Ahogy meglátta a Sunyi vizenyős szemét, borotválatlan képét, mintha visszalokték volna. Ezek közé menjek? Lázadoztak ellenük, Krizmanics még a járási pártbizottságra is bejárt — mindhiába: a pártba csak a kökényi alapszerv kapuján keresztül juthat az ember... Hamarosan aztán olyan idők jártak Kökényben, hogy inkább lenyelték mondanivalójukat. Az öreg Pávlovics Mihály nem saját fiára, a párttitkár sógorára hagyta házát, hanem egy másik rokonára. Ismeretlen tettesek széthasították hordóit, a pince földjére kifolyatták borát. Első figyelmeztetés. — Bogár, igy hívták a rokont, — nem tanul belőle, ragaszkodik az örökséghez. Egy téli reggelen beront saját házába a párttitkár sógora és testi-lelki jóbarátja. Sápi rendőrőrmester ... Mire a bírót az összecsődült asszonyok a községházához hívták, már alaposan ellátta a baját. Sápinak. egy haja szála sem görbült meg — szerencsétlen Bogár nem mert feljelentést tenni. Petrovics, a községi kanász hangosan követelődzőit, mert Pávlovics Mánk megrövidítette Illetményföldjénél. Hallják a szemtelent? A párttitkár és sógora beinvitálták a ta- nácsházára. Kulcsra zárták az ajtót, de a kanász rosszat sejtve kiugrott. A két behemót ember az udvaron utolérte ... Nesze nekea illetmény- föld! Pávlovics Mihály — csak a neve rokon a párttitkár fiával — délelőtt összeveszett a párttitkár feleségével és .,, És? Hát istenem —• kigyulladt a szalmakazalja, éjszaka őt magát vérbefagyva találták meg az utcán a szomszédok ... Támadójában felismerte a Sunyit. Persze Sápi rendőr a nyomozás során nem derített fel semmit. Bagatell ügy — ki is igazodhat el rajta?! A népet meggyőzhetjük igazságunk ról, cselekedeteinkkel kivívhatjuk megbecsülésüket, így önként követnek, bíznak bennünk. így vezeti Baranya és hazánk sokszáz városát, faluját, üzemét a kommunista pártszervezetek százezernyi szerény, becsületes tagja. De mit csináljon az a párttag, aki legfeljebb ivásban állhat ki versenyre a úu gazdáival? Aki tökrészegen, négykézláb mászik el a kulák-pineétöl? Akit a koma- ság irányit a párt határozatai helyett? Pocakos Lukács a kuláktör- vény bejöttékor nevére fogadhatta cselédjét — középparasztnak titulálhatta a Pávlovios-féle társaság — a kökényieknek nem köthették be a szemét. Jobb híjián az önkényhez, az erőszakhoz fordulnak. Szavuk fabatkát sem ér. A cimboráskodástól egyenes út visz a fejbeverésig. A párts;enezetben Pávlovics Márk — a tanácsházán Taragyia Miklós VB-elnök gondoskodott arról, hogy a „Kökényi Köztársaság” hatalmát sehonnan sem fenyegesse veszély. Ez a kistermetű, rókaarcú ember egyhúron pendüH Pávlovicsék kai — tisztiorvosi bizonyítványért menesztette az elagyabugyált kanászt, Pées messze van, a kondát reggeltől estig őrzi, szerezze meg, ha tudja! Emellett kitűnő üzleti érzékkel rendelkezett... A község fáit kivágatták, jó pénzért elárverezték és a pénzzel, — hogy is fejezzem ki magam — nem tudtak elszámolni. Bár nem avatták szentté, de karja csak maga felé hajlott, hisz a nyomtató lónak sem lehet bekötni a száját... Egy pár két évesnél idősebb, adó alá eső csikót elfelejtett bejelenteni, igy ezerkétszáz forint adó alól mentesítette édesanyját. A dicséretes fiúi szeretetet a vágómarhák után megjáró prémium elosztásakor sem rejtette véka alá — anyjának azonnal kifizette, a többiek egy kerek esztendeig várhattak pénzükre. A fejétől büdösödik a hal — az elnök láttán a többi tanács alkalmazott sem volt különb Deákné vásznánál. Berki Antal járlatlevél kezelő, aki a falu szerint ősztől tavaszig és tavasztól őszig részeg, azon túl mindig józan — nyilvántartás nélkül állította ki a .passzusokat. Szigetvölgyi Jenő Csontos-csárdabeli kupec-kiulák pár év alatt ötvenegy „saját“ és nem saját tenyésztésű marhát vásározhatott el jóvoltából. Bazsa Erzsébet begyűjtési előadó? Feledékeny kislány — olyannyira, hogy teljesen kiment az eszéből 40 gazda tavalyi beadásának csökkentésé^ illetve felemelését átvezetni a gazdakönyveken. Két-három mázsa fejenként — nem kis dolog. Még szerencse, hogy Pávlovics Márk párt- titkár rjak minden igazolás, vételi- jegy nélkül több mázsa terményt jóváírt. Mert hát nem mindig feledékeny ám ő mégsem ... Kovácsné, a begyűjtő, ugyancsak szórakozott teremtés. Ha elfelejti fel jegyezni a bevitt tejet, tojást — újra követeli a gazdákon. Ha meg hoz zák a beadni valót — zárva az ajtaja. Csodálkozik valaki, ha néptelenek a tanácsülések? Ugyanazok az ártok itt is, mint a pártnapokon. Páv- lovicséik, Taragyiáék hívei, Kovácsáé ... Alig tizen-tizenöten. Taragyia Miklós ilyenkor tehetetlenül széttárja a karját: — Nagyon passzív a dolgozó parasztság ... Vessünk egy pillantást a járási tanács kimutatásaira: messze környék legrosszabb községe Kökény. Adóhátraléka csak 1953-ról 350 ezer forint. A beadás? Nem teljesíti itt állampolgári kötelességét Sztánics Mihályon és egy-két gazdán kívül senki emberfia. Kötelező biztosítás?! ötvenháromban egy krajcárt sem törlesztettek a negyvenezer forintból. A járáson csak legyintenek egyet, megállapítják, — az istentől, embertől elrugaszkodott kökényiekkel nem boldogulhat a Pilátus sem. eszükbe sem jut megvizsgálni —■ miért ilyen a kökényi helyzet?! Inkább megeresztenek még egy „utolsó" felszólítást... Tavaly augusztusban a Kökényt Köztársaság legnagyobb virágzása idején derült égből beütött a villám: Pávlovics Márkot a beadás elleni lazítás miatt őrizetbevették és rendőrök kísérték el a faluból. Másnap visszatért ugyan, de a párttit- kárságból kihaj in tot iák, helyette Pólyák elvtársat, a tanitót választották meg. És nicsak — az eddig hallgatag kommunistáknak megjött a hangjuk: Erdei, Taragyia Károly és felesége egyre inkább szóvátették a bajokat. Ha halkan is, ha bizonytalankodva is, éledezni kezoett az emberek bátorsága, bírálata. De nemcsak a kommunistáké! A pártonkí- vüli Lukács Márk, a födművesszövet- kezeti italmérő nyílt tanácsülésen — ilyent még nem értek meg Kökényben! —r szóvátette: Kovácsné a ku- lákoknál a begyűjtött tejért téglát cserél — saját pincéjéhez. A régi recept szerint azonnal bepörölték — becsületsértésért, A bíróság előtt Kovácsné megvallotta — csakugyan nyélbeütötte az üzletet — de a tanács engedelmével. Lukács Márkot felmentették, Kovácsné dolga az ügyész ség elé került... Uj szelek kezdtek fújdogálni Kökényben. Idén márciusban a megyei tanács ellenőrzése kiderítette Taragyia Miklós visszaéléseit és ott, a repedezett falú iskola tantermében, azon a forró hangulatú estén Pavlovies után letűnt Taragyia csillaga is. Harmadnap a Dunántúli Napló leleplezte a kökényi üzelmeket. Mindenki várta — no, majd most! Erre a figyelmeztetésre csak megmozdul a járási párt bizottság és Csicsvári elvtársék megtisztítják a kökényi szervezetet! Megható, felemelő, hogy ezek a villanytól és kövesúttól, bátran hozzátehetjük, kultúrától távol eső parasztemberek mennyire ragaszkodtak a párthoz. A sublótból előkerültek a régen megírt önéletrajzod, a vezetőségválasztó taggyűlés estéjén huszonöten- harmincan ülték órák hosszat, türelmesen az iskola udvarán — ki lesz a párttitkár?! A „csődülettől” tartó Pávlovics ijedtében elhalasztotta az első gyűlést, de a partonkívüliek le- rázhatatlanul, csökönyösen ott ültek az udvaron a másik estén is ... Újra Pólyák elvtársat választották meg. A falu fellélegzett — igazán becsületes ember. Majd most talán ... Egy hónap múlva a tanitó- párttitkért elhelyezték Budapestre, tisztségét Taragyia Károlyné vette át. Hanem vele meg mi történt? — Férje összeverekedett egy falusi emberrel, erről jelentés futott a Pécsi Járási Pártvégrehajtó Bizottsághoz. Az első titkár magához kérette a körzeti instruktort, — Bosnyák elvtárs, menjen ki Kökénybe, segítsen az alapszervezetnek egy új, megfelelő vezetőség választásában. Bosnyák elvtárs régi ismerőse Kökénynek — mielőtt öthónapos pártiskolára küldték — éveken keresztül ezen a vidéken dolgozott, ismerte és támogatta a Pávlovicsokat. Evett- ivott náluk, vadászni jártak közösen rá sem hederített a falu hangulatára. Ha nem ment jól valami, internálással, hatósággal fenyegetőzött — tőle, kit a helyi pártszervezet ellenőrzésére választottak meg — szintúgy féltek a kökényiek, mint a helyi kiskirályoktól. Nó, lesz itt vezetőségválasztás, „ A sebtében összerántott taggyűlés Pávlovics Márkot, Taragyia Miklóst és a tanítónőt választotta a vezetőségbe. Nyílt szavazással! (Minek titkolózzunk?!) A velük nem rokonszenvező Erdeit elfelejtették meghívni... (Igaz is, minek ide okvetetlenkedő?!) A pártdemokrácia felrúgásával a Sunyi és Taragyia újra a falu élére kerültek. Bosnyák elvtárs másnap jelenthette: a kökényi alapszerv meg felelő vezetőséget választott. N*, ha a kezünkben a gyep'ö majd a mi szájunk íze szerint igazítjuk a falu szekerét! Pávlovics és Taragyia Bosnyák szívbéli támogatásával megkezdte az elrakoncátlanko- dott kökényiek megfegyelmezését. — Leginkább az új végrehajtóbizottság bökte tomporukat, ahonnan visszaéléseikért márciusban kizavarták mind- kettejüket és az új tanácselnök, meg a titkár, akik a népet választották és nem a „köztársaságot". Bosnyák a párttitkárral belép a VB-ulésre, leül, aztán rákezd a fegyelmezésre. Kizavarja Szvinyárovics György, Sztánics Mihály, Taragyia Károlyné tanácstagokat — azonnal hagyják el a szobát — itt nincs hely számukra. Kundár György tanácstag nem állhatja meg szó nélkül, vitatkozni kezd, de hamar megkapja a ma-* gáét: — Aki nem kommunista, annak semmi köze a párthoz! Vigyázz ma-» gadra Kundár, mert elvltetlek ... A „meggyőző" érvelésre felborul a tanácsülés. A falu által választott VB-tagok hazamennek ... ... Feketevágásért bíróság elé került Szigetvölgyi Jenő kupec-kulák, a párttitkár jóbarótja és üzlettársa. Megy a megfellebbezhetetlen párttitkári utasítás a tanácselnöknőnek: azonnal adjanak ki igazolást, hogy Szigetvölg^i becsületes, munkájából élő, dolgozó paraszt — az én becsületemre! Nem adják ki? Pávlovics és Taragyia erre szerkesztenek egy olyan iratot, amely alkalmas lenne a kólák kimentésére, ha ... Uj erővel dolgozik a feléledt Kö- kónyi Köztársaság. És a Járási Pártvégrehaitá Bi zolfság? Az elvtársakat elönti a munka. Növényápolás, aratása előkészület, gyenge tsz-ek megerősítése, gépállomási pártszervezetek ügye, félévi begyűjtési terv... küszködnek, gyűrkőznek vele becsülettel. Tudják: baj van Kökénnyel de a hatvan másik község miatt nem foglalkozhatnak hosszú időn át, alaposan a hatvanegyedikkel. Mindegy, hogy Kökény vagy másik — egyre nem fecsérelhetik az időt. Ha már valami ordító visszaélés történik, tesznek egy-két intézkedést. De ez csak szépségflastrom. A hatvanegy községgel történő általános foglalkozás miind a hatvanegynek árt. A félmegoldások miatt évről-évre romlik a helyzet, rossz munkamódszerük nyomán nem jut idejük a beérkezett panaszok okainak kikutatására. Nyesegetik a gazt, ahelyett, hogy tőből kivágnák ... Ismerték a kökényi állapotokat szóból is, tapasztalataikból a Dunántúli Napló cikkéből is, de alapját, a kökényi szervezet vezetőinek pártunktól, népünktől idegen kártevését, melyből valamennyi panasz kisarjadt — nem szüntették meg. Hát senki sem vet véget Pávlovicsék garázdálkodásának?! Nemrégiben eey bis kü'dStlség kórt bebocsátást a Megyei Párt végrehajtó Bizottságra. Bejelentőlappal iga zolták magukat — nincs tagkönyvük, pártonkívüliek. Olyan panasszal hozakodnak elő, amelyet csak a párt orvosolhat. Nem mennek ők se járásra, se a tanácshoz, — csak a pártban bíznak. Ott állnak a belső szobában, vezetőjük nekikezd: — Elvtársak, Kökényből jöttünk. Segítséget kérünk... Jó órába telik, míg kiöntik szívüket, de ennek a látogatásnak van foganatja. Rövidesen, egy egész brigád száll ki Kökénybe, vizsgálja, tanulmányozza a .külön köztársaság" állapotát. A kökénylék dermedt bizalmatlansága lassan-lassan felenged. Hát mégis akad valaki, aki felelősségre meri vonni a Pávlovicsokat. Ha előbb indult volna Pécsre a küldöttség, akár egy levél is, — már megtörtént volna. Az emberséges szó, a jóindulat felnyitja a zsilipeket — naphosszat mondják, ismertetik a bajokat, — a segítség soha sem késő... Az este leszálltával egy fiatalember állítja meg egyiküket. Kezében katonasapkáját gyürögetve, röstel- kedően szólal: — Elvtársak, ha megfelelő lennék, szóval... nem vennének fel a pártba? — Kis szünetet tart, azután hozzáfűzi: — Vagyunk itt annyian, de eddig nem lehetett... A teremben körülülik az asztalokat. A Megyei Pártvégrehajtó Bizottság ülésének egyetlen napirendi pontja: a kökényi pártszervezet és gazdasági élet megjavítására hozott határozati javaslatok megvitatása. Délután fél négyre a javaslat határozattá válik ... És azután? Azután? Pávlovics Márk és Taragyia Miklós házánál megjelenik a Járási Pártvágrehajtó Bizottság kiküldötte, átveszi tőlük azokat a piros tagkönyveket, amellyel éveken keresztül visszaéltek, melynek minden egyes pontját beszennyezték. A párt kivágja testéből a fekélyt... Szombaton este a taggyűlés színe előtt felel korhelykedéséért, verekedéséért, csalásaiért Berki Antal, Pávlovics István, a hanyag Kovácsné és Pávlovics Mihály. Bosnyák? Szerda óta nem pártszervező többé. És Sápi rendőr őrmester is megválik egyenruhájától, — leszereltetik, azután a katonai híróság szervei külön is felelősségre vonják. Sok dolga támad egyszerre a Pécsi Járási Ügyészségnek ... De Kökény tanít is: ne tűrj meg semmi cimboraságot, ostorozd a bajok okozóit, élj mindennapos szét- téphetetlen kapcsolatban a pártonkí- vüUekkel, ha más nem segít, fordulj bizalommal a párt lemagasabb fórumához is — ez az első tanulság, melyre Kökény tanít. És figyelmezteti funkcionáriusainkat kommunista alaposságra, a munkások, parasztok sérelmeinek gyökeres kivizsgálására. Felszínesség, céltalan futkáro- zás, felelőtlen ígérgetés idegen minden tisztségtől, ahová a kommunisták bizalma emeli a pártmunkásokat. Mert különben kicsiben vagy nagy ban, de máshol is felütik fejüket a kökényi gyamok! A ió hír gyorsabb a isé'vérinél — Kökényben egy nap alatt hire futott: augusztus húszadikára kigyullad a villany! Olyan hirtelen jött, hogy nem is hiszik első hallásra — hisz a villany mozit jelent, fényt jelent, rádiót — összekötőt a várossal amíg meg nem épül a kövesét ia. Milyen le/het az a mozi?! Oreolity Márk a kocsmaasztal mellett magyarázza a* öreg Istókovicsnak. Bólogat az öreg, hörpint, borából, csak azt nem tudja — hogyan tudják falra vetíteni az életet?! Hiába, nagy dolog a tudomány . »Az adószedőt — már a mestersége miatt sem szeretik nagyon a falvakban. Kőhalmi elvtárs is azzal az érzéssel fordult be a tanácsházára, hogy itt ugyan ma sem fizet be senki egy garast sem. Kökény?!.,! De nézzék csak — egymás hegvén hátán az emberek. Mi ez? Mind pénzt hoz — törlesztésre, adófizetésre, biztosításra! Biztosításra?! — Arra hát. írja csak be. Majd a vásár után kifizetem a többit is Megáll az ember esze — egyetlen napon ötvenöt gazda nevét vezette be a főkönyvbe. Adószedés? Nem hiszi el senki még a járási tanácson sem. Negyvenötezerhatszázötvenhat forint folyt be — azelőtt egy év alatt nem gyűlt talán össze ennyi. Szvi- nyárovics József ezer forintot, Kolo- níes Sándor kilencszázat, Krizmanics Tózsef hatszázat fizetett be. Két hét alatt 32-ről 92 százalékra ugrott a tervteljesítés. Es fizet a Szigetvölgyi kulák is — nem, nem a villany hírére és a Pavlovicsok bukásának örömére — hanem a kilátásba helyezett elszámoltatásra. Lukács Márk beszól a konyhába az asszonynak: — Vigyél be holnap két kosár tojást, meg egy pár baromfit a Kovács nénak! Tisztázzuk egy évre a beadást ... Marica néni, a kisbíró odaáll a tanácselnöknő elé: — Szabóné, kiveszem a szabadságomat. Az. én földemet nem találja többé gazban senki sem a megyétől. Hajnaltól délutánig kapál, este kihordja a kézbesítéseket, — szabadságát tartja .,, Most nézzék meg kukoricáját! Sztánics Mihály, Lukács Márk, özvegy Koleszárics Márkné, a katonasapkás fiatalember önéletrajzukat írják. Ma, vagy holnap, becsületes munkájuk nyomán — megnyílik élőt tűk a Magyar Dolgozók Pártja kapuja — maguk közé fogadják harcos társul a szebb paraszti élet első harcosai. a kommunisták. És amikorra elvlrágoznak a rózsák, szeptemberben kitatarozott iskolában zajlik majd le az ünnepi tanévnyitó. Kökény. 1954. ián'na 27, vasárnap A csontosi csárda felé eső dűlőkben már aranyló sárgán érik a gabona. Kikészítették a kaszanyeleket, vizet töltöttek a tokmányokba, kalapálják, — igazítják a kaszák élét. Holnap aratunk! A Kökényi Köztársaság helyén a part zászlaja alatt új életnek indult a pécsi járás egy kis községének lakossága. Bár a viUanypóznák helyét még csak most jelölik ki a mérnökök — világosság költözött Kökénybe. A párt világossága, amely elűz minden sötétségetl Oroszlán Imre
