Dunántúli Napló, 1954. június (11. évfolyam, 145-151. szám)

1954-06-27 / 151. szám

MS4 JŰNIÜS 27 NÄPCö 3 A Biztonsági Tanács pénteki ülése Newyark (MTI): A nyugati hfrügy- »ökségek jelentése szerint pénteken délután, helyi idő szerint 15 óra tíz perckor ült össze az ENSZ Bizton­sági Tanácsa, hogy megvizsgálja Guatemala kérését Több felszólalás után Carapkin, szovjet küldött szólalt fel. Carapkin leleplezte az Egyesült Államok azon mesterkedéseit, amellyel megakadá­lyozni igyekszik Guatemalának azt a kívánságát, hogy a Biztonsági Ta­nács foglalkozzék a guatemalai kon­fliktussal. Carapkin kijelentette, nem érthet egyet az Egyesült Államok küldöttségének azzal a nézetével, hogy az ENSZ nem akadályozhatja meg a nyugati féltekén történt ag­ressziót. A következő felszólaló Cabot Lodge amerikai küldött, a Biztonsági Ta- , nács soros elnöke volt. Lodge elle­nezte a guatemalai kérdés azonnali megvitatását, mert minden alapot nélkülöző véleménye szerint ez „A nemzetközi anarchia felé vezető lé­pés lenne.“ Lodge olyan helyt nem álló érveket hangoztatott, hogy Gua­temala panaszának megvizsgálása el­lentétben állna az alapokmány alap­vető elveivel, ugyanis az ügyet már egy másik „nemzetközi" szervezet, az amerikai államok szervezete elé ter­jesztették.. Lodge szavaiból így még- ínkabb nyilvánvalóbbá vált az, amit Carapkin szovjet küldött már előbb is hangoztatott, tudniillik, hogy az Egyesült Államok a nyugati félte­kén történő eseményekkel kapcsolat ban csak egy autentikus szervet is­mer el, a saját befolyása alatt álló amerikai államok szervezetét. Ere hívta fel újabb felszólalásában ismét a figyelmet Carapkin, amikor feltette a kérdést, hogy vájjon a Biztonsági Tanács távol akarja-e ma­gát tartaná a nyugati féltekén törté­nő eseményektől. Cabot Lodge ezután szavazásra tet­te fel a kérdést, hogy megvitassák-e a Biztonsági Tanács üléséli Guatema­la kívánságát, amely arra irányul, hogy tegyék meg az összes szüksé­ges lépéseket a tanács által június 20-án megszavazott határozat tiszte- letbentartására. A Biztonsági Tanács öt szavazattal négy ellenében eluta­sította Guatemala kérelmének meg­vizsgálását. A kérelem megvitatása ellen szavazott az Egyesült Államok, Brazília, Columbia, Törökország és Kuomintang-Kína képviselője, a pa­nasz megvizsgálása mellett pedig a Szovjetunió, Libanon, Uj-Zéland és Dánia szavazott. Franciaország és Nagy-Britannia tartózkodott a sza­vazástól. A Biztonsági Tanács ezután a vi­tát elnapolta. Churchill és Eden washingtoni tárgyalásairól Guatemala PRÁGA A csehszlovák közvélemény fel­háborodással tiltakozik az amerikai­ak guatemalai beavatkozása ellen. A csehszlovák dolgozók — írja a Rude Právo — figyelemmel kísérik a guatemalai eseményeket és kifeje­zésre juttatják, hogy együttéreznek a guatemalai néppel, amely hazája szabadságának és függetlenségének védelmére kelt. A csehszlovák nép valamennyi békeszeretö néppel együtt követeli az agresszió megszün­tetését. RIO DE JANEIRO Június 24-én a Brazil Szocialista Párt szolidaritási gyűlést rendezett Guatemala védelmében. E gyűlésen tiltakoztak „az országba külföldről történt szervezett behatolás ellen." Harminc brazíliai újságíró távira­védelmében tot küldött Guatemala Rio de ja- neiroi nagykövetének. Az újságírók táviratukban helyeslik Guatemalának a területére hatolt betolakodók elle­ni harcát. Hangoztatják, hogy a Guatemala szuverenitása elleni me­rénylet valamennyi latinamerikai or­szágot veszélyezteti. LONDON A Reuter hírügynökség beszámol arról, hogy Argentínában és Chilé­ben tömegesen tiltakoznak az Egye­sült Államok guatemalai interven­ciója ellen. A tüntetők június 24-én kátrányai bekenték a Rosarioban (Argentina) megrendezett amerikai filmkiállítás kiállított tárgyait. Santiagoban (Chile) többezren vet­tek részt a város főutcáján megren­dezett tüntetésben, A tüntetők az Egyesült Államok politikáját elítélő jelszavakat kiáltoztak. A guatemalai helyzetről A Biztonsági Tanács pénteki ülé­sén amerikai nyomásra, elutasítot­ták Guatemala kormányának azt a kérését, hogy. a Tanács ismét tűzze napirendjére a guatemalai kérdést és foganatosítson intézkedéseket a Tanács előző felhívásának érvénye­sítésére. Ismeretes, hogy a pénteki ülésen az Egyesült Államok, Bra­zília és Colombia küldöttei azt kíván ták, hogy ne az ENSZ, hanem a pánamerikai szervezet vizsgálja ki a guatemalai helyzetet. A londoni rádió jelentése szerint a Biztonsági Tanács döntésének köz­zététele után Guatemala washingto­ni nagykövetsége közleményt adott ki. Eszerint a guatemalai kormány megtagadja az engedélyt az ameri­kai államok szervezetének békéltető bizottságától, hogy vizsgálatot foly­tasson Guatemalában. A guatemalai kormánycsapatok fő parancsnokságának legutóbbi jelen­tése szerint „az inváziós erők az egész fronton menekülőben vannak". A főparancsnokság megcáfolta a. be­tolakodók főhadiszállásáról származó híreszteléseket, amely szerint Chi- quinula városa az Armas-féle erők kezébe került volna. * Pénteken — mint az AFP jelenti — sajtóértekezletet tartott Guatema­la ecquadori nagykövete Quitoban. A nagykövet kijelentette, hogy a Guatemala elleni támadás egyetlen oka a földreform, amelyet a jelen­legi kormány vezetett be. „Ez a re­form tényleg erősen érintette a Uni­ted Fruit óriási érdekeltségeit — mondotta. — De hála a reformnak, megszűnt az az elnyomás, amelyet bizonyos kapitalista érdekeltségek gyakoroltak, amelyek a legnagyobb nyomorba taszították az országot“. * Az AFP montevideoi jelentése szerint az uruguayi képviselőház pén teken határozatot fogadott el, mely­ben tiltakozik „a Guatemalát ért agresszió ellen és szolidaritását fe­jezi ki Guatemala iránt." Béréi Andor, a külügyminiszter első helyettesének felmentése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Béréi Andor elvtársat, akit a párt más fontos munkával bízott meg, felmentette a külügyminiszter első helyettesének tisztsége alól. Washington (MTI): Az AFP wash­ingtoni jelentése szerint Eisenhower, Churchill, Dulles és Eden pénteken délután két és fél órán át tárgyalt az „európai védelmi közösség“ prob­lémájáról és az atomértesülések ki­cserélésének kérdéséről. A megbeszé lésen résztvett Sir Roger Makins, Nagy-Britannia washingtoni nagy­követe is. Az AFP tudósítója jelenti, hogy a Fehér Ház szóvivője nem volt haj­landó közelebbi részleteket közölni az „európai védelmi közösséggel“ kapcsolatos eszmecseréről. A máso­dik vitapontról kijelentette, hogy „a tárgyaláson azokkal a módszerekkel foglalkoztak, amelyeket az atomér­tesülések kicserélése során alkalmaz­hatnának." A Fehér Ház sajtóértekezletén egy NEW YORK (TASZSZ) A „Chicago Daily News“ közölte. Bangkoki tudósítójának cik­két, amely elmondja, hogy az utóbbi időben lényegesen kibővítették Bang kokban az amerikai „katonai tanács­adók“ csoportját. A cikkíró rámutat, hogy a thai­földi hadsereg jelenleg hozzávetőleg hatvanezer emberből áll, a negyven­ezer rendőrön kívül. Hangsúlyozza, hogy az egységek legnagyobb részét amerikai fegyverrel látták el és .je­lentős számú amerikai harckocsi“ áll rendelkezésükre. A cikk utal arra. hogy mintegy 500 fiatal thaiföldi tisztet küldtek az Egyesült Államokba katonai kikép­zésre. DZSÁKÁRTA Az Indonéz Szakszervezeti Szövet­ség vezetősége a szövetség 2.5 millió tagja nevében táviratot intézett Eisenhower elnökhöz és az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, ’ s a táv­iratban mély felháborodásának adott kifejezést az amerikai agresszió miatt. Az Indonéz Szakszervezeti Szövet­ség táviratot intézett Guatemala kor mányához is, ebben együttérzését fejezte ki a guatemalai néppel. SANGHAJ Japánból érkező jelentések szerint már három hete tart az „Omi Ken- szi“ Japán Selyemfonó Részvénytár­saság munkásainak sztrájkja. A sztrájkolok azt követelik, hogy a részvénytársaság igazgatósága enged je meg a részvénytársaság vállalatai­nál dolgozó munkásoknak a házas­amerikai újságíró feltette a kérdési, hogy vájjon a péntek délutáni ülés elején valóban foglalkoztak-e az amerikai és angol vezető politikusok a guatemalai helyzettel. A hivatalos szóvivő nem volt hajlandó választ ad­ni erre a kérdésre. Az AFP azon­ban hozzáfűzi: jó forrásból érkezett jelentés szerint Eisenhower, Chur­chill, valamint Eden és Dulles foglal kozott Guatemala kérdésével. Az angol sajtó továbbra is rész­letesen kommentálja a két brit ál­lamférfi washingtoni útját. A londo­ni rádió megemlíti lapszemléjében: a címek kiemelik Churchillnek azt az érkezésekor tett megjegyzését, hogy „családi kérdésekről fognak tárgyalni." A lapok azonban hozzá­teszik, hogy „talán családi perpatvar ról is szó lehet." ságkötés szabadságát, a vallásszabad­ságot. az újságolvasást, a rádióhall­gatást, a szabad orvosválasztást, sth. A sztrájkolok összesen huszonkettő követelést terjesztettek elő. Az „Omi Keaiszi“ részvénytársa­ság vállalatainál folyó sztrájk nagy visszhangot keltett Japánban. A munkáltatók igyekeznek elfoj­tani a sztrájkot és ennek érdekében semmiféle eszköztől sem riadnak vissza. Sztrájktörőket szerződtettek, de a sztrájkoló munkások megszáll­ták az üzemeket és nem engedték be a sztrájktörőket. Ekkor a részvény­társaság igazgatósága tömeges mun­káskizárásokat jelentett be: június 22-én pedig elhatározta, hogy bezár­ja a részvénytársaság több gyárát. A kisivadai gyár bezárása következ­tében például hatszáz munkást elbo­csátottak. A munkások nem veszik figyelem­be az igazgatóság döntését és to­vább folytatják a sztrájkot. SZÖUL Az „AFP" jelenti: Li Szín Man elnök a szöuli stadion ban pénteken kijelentette, hogy „Dél Korea felkéri az Egyesült Nemzetek Szervezetét; ha szükséges, alkalmaz­zon erőszakot Korea egyesítése erdő­kében.“ LONDON A londoni közgazdaságtani iskola hallgatói öt diákszervezet együttes gyűlésén határozatot hoztak, amely­ben felhívják az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hozzon létre tűzszüne­tet Guatemalában és haladéktalanul küldjön ki bizottságot a guatemalai agresszió kivizsgálására. Eredmények a labdarugó világbajnokságon Uruguay—Anglia 4:2 (2:1) Ausztria—Svájc 7.5 (5:4) Rövid külpolitikai hírek Jól előrehajol a ház oldalára fé­szekként rakott állásból. — Állj!... Leinegyek!... Halloa?! Cseréljünk! Hát ebbe meg mi ütött?! Még so­hasem jutott eddig eszébe, hogy a helyemre álljon és engem pihenőbe küldjön. Márcsak azért sem, mert a tizenkét fillért, amennyivel én töb­bet kapok, nem bocsáthatja meg ... Talán Teri előtt akar tetszelegni? De ő most azt mondja: — Ne menj föl... Hamarosan ebéd lesz ... Kijebb állok és hátraszegzett fej­jel visszaordítok: —t Maradj csak! Bírom! — Mert lazsálsz! Küldd rendesen’ á cserepet, vagy lemegyek! A szerencsétlen flótás! ilye­neket ordít végig a téren Még Kri- zsan is meghallja ... Körülnézek. Teri eltalálja, miért, és legyint. — Elment a mérnökikel. Ott lát­tam őket a földalatti rácsánál. — Figyelj idé! — villan belém a gondolat. — Felmennél te az állásra? Ott sem nehezebb. — Nem bánom... De akkor Ká­dassal mi lesz? ^— Csak hadd jöjjön le! Felváltva húzzuk... Majd most meglátjuk, hogy ki bír többet. És ha közben hozzák a gyere­ket? — Várnak vele az ebédidőig. — De odafönt féléik... — néz rám és szeme huncut csillogásából nem tudhatom, tréfál-e? Nevetek. — Komolyan mondom ... Szédü­lök a magasban. Még sohasem mer­tem a szélire állni. — Majd megszokod. Belekapasz­kodhatsz a csiga állványába... Menj szépen, — fogom meg a csuklóját. Még akkor is ott a tenyerem, ami­kor begombolja szétnyílt ingemet. Egy cserépre ráírom: „Jöhetsz!" Ez előbb ér fel a kötélen, mint Teri a lépcsőkön. : A: ván két fejet látok fölöttem, majd csak egyet. A magasban csa­tangoló szél lebont az asszonyka kantyjából és meglengeti a haját. Kőként kopog a közelgő Kádas Jós ka ormótlan bakancsa a kapubejáró sárga keramitján. Vaskos, tömzsi legény. — Kefe­hajára leventesapka csapva. Rövid- ujjú, vastagpárnás tenyerét lóbálja, és szó nélkül a helyemre lép. Csak áll. Én se mozdulok. — Add a cserepet! — parancsol rám. Arcán fehérbélű pattanások. Végigmérem. — Jó!... De utána én következem és te adogatsz! Megkezdődik. Előszörre is töbet húzunk fel, mint Krizsán. Váltogatva állunk a kötélhez. Kö­rülöttünk fogyóban a cserép. Már nem tetézzük a halmot, csak a felemelt kvótát próbáljuk tartani. Lassan rakjuk a cserepeket, rezgő kézzel szedjük őket ölbe. Minden hajolás fáj, nehéz. Ö sem lehet másként. Látom az arcán. Húzzuk az időt. a pillanatot, ami­kor ismét a kötélhez kell állnunk. Érzem, hogy meghalok. Szívem a nyakam tövében kalimpál. Mintha leválna tenyeremről a hús. Már foszladozik a kőtél is. Igyekszem kö ■ zömbös arcot vágni, még fütyöré- széssel is próbálkozom, de csak olyan hangot hallatok, mint amikor vala­ki a forró krumplit fújja. Jóska is döglődüí. Ingét, nadrág­ját levetette, markába köp. Hangja reszelés. — Jobb, ha elhordod magad a va­tcoiáUioz... Ide nem betanítás kell, aauem egy kis izom... Oijat mondok, amilyet otthon so­ha és levetem az ingem. — Akkor is engem fizetnek job­ben! — vágom oda neki. — De nem is húzol fel többet egy darabbal sem, pedig én már reggel óta ezt csiná­lom. Közben a szobor tövéből nyugdíjas- forma öregurak figyelik, hogy me­lyikünk mennyit bír és hogyan. Egyforma lassan. Meg-megállva. Még a kötélre is rálépünk. A közönség unja már és elóda- log. Megérkezik Teri húga. od^m a kicsivel, ahol én pihentem, míg Krizsán produkálta magát. ölében lovagoltatja a hüppögő lurkót. Az sír, mert éhes. Erre az­tán beszél hozzá, ujjacskáival ját­szik és énekel neki. Ránk se pis- lant. Nem látja, hogy a végét jár­juk. Ráadásul még ott föht is baj van. Teri nem tudja az állásra emelni az óriási halom cserepet. Félhet a mély ségtől is. Minden rakományt felhúzunk egé­szen a csigáig, úgy hogy koccan raj­ta. majd lassan visszaengedjük. Ek­kor a lendülettől az állásra ránthat­ta Bizony megborzongta^ hogy még egyszer a cserép rántja le őt. Már támolygok a fáradtságtól, ami kor odaszól valaki — lehet, hogy férfi volt, lehet, hogy nő — „Zavaró repülést meg légiveszélyt mondtak be.“ Valamelyik nyitott ablakból hallat­szik, ahogy egy felerősített rádióban serceg a csend. Időnként német ve­zényszavak reccsennek: „Krokodil giósz! Krokodil grósz!“ — és ilyen marhaságok. Leroskadok a kerítés aljára. Mon­danám a lánynak: vigye a gyereket a háziba, de olyan fáradtságot érzek, hogy csak megreszelem porszáraz torkomat. Már legalább két liter vizet meg­ittam . .. Feladom a küzdelmet.... Győzzön ő. Csakhogy ez az átkozott Kádas is alig vánszorog. Azért most az eddi rí éknél is nagyobb halmot hord ösz- sze. Két cserepet tüntetőén kereszt- berak a többin. Szólnom kellene, mert ez aztán bizonyosan leesik.. De csak legyintek. Legalább majd a fejére hullik. Alig győzi felemelni a földről. Meg fordul. Vállára, hátára szorítja a kö­telet, és elindulva úgy húzza, von­szolja. Lassan — egy kicsit jobbra, egy picit balra pördülve — imbolyog a mázsányi teher. Félemelet. Első. Nekilendül az ab­lakpárkánynak. Ilyen még nem történt... Azért tovább kúszik. Ez itten már hörög és olyan üve­ges a szeme, A második emeletnél, mintha visz- szaindulna a cseréphalmaz. Nem. Mégis tovább vánszorog. Ekkor valami sikolyfélét hallok. Megmerevedett nyakam kínosan fordítom. Teri 1 ebben ve tűnik el az állásról. Leugrik. Be a padlástér felé. A kötél megremeg, vonaglik. Látom, amint a csiga sárga geren­dája előredől. Nem bírta már to­vább. Még néhány centi, és ha meg­lazul. kibújik belőle a kötél. Roskadozik az állás is odafönt. Rögtön a fejünkre zuhan az egész. Akkor pedig a széthulló gerendák, pallók, cserepek agyonvágnak. Futni kell innét! Csak felállni volt olyan nehéz, mintha gyökereket tépnék, aztán már ugróm. Ketten húzzuk, feszítjük, gyűlöl­jük ezt a markunkból kibújni akaró ronda kötelet. Jóska szájából nyál csurran, és én is csak sivítok emberi beszéd he­lyett, pedig ordítani akarom: „Te marha lány! Vidd onnan azt a gye­reket!" Csak szófoszlányokat hördülök: — Viii.. .dd, menj ... menj... Hallom, ahogy a magasban min­den recseg-ropog. Már csak félold i- lár tartják ácskapcsok a gerendát. De ha elengedjük a kötelet, akkor a cserepek óriás tömbje zuhan ránk És itt lent ez a szerencsétlen to­vább babusgatja a gyereket. — Ez elment vadászni... ez meg­lőtte ... Ez ... Oda kellene rohanni és elrántani őket, de Kádas nem bírja egyedül. Már egészen rámtámaszkodik. — ... hazavitte ... Tartsad szépen a tenyeredet... Ez megsütötte ... . Ez az icike-picike pedig ... És ekkor felvijjognak a szirénák. Előbb messze, majd itt a fák közt. Valaki aprót sikít. Lépések a há­tunk mögött, majd futó lábak. — Jöjjenek maguk is! Hé embe­rek! Maguk is! — ez talán nekünk szól. Hallom, hogy autók száguldanak. Most nem tudom, milyenek és hon­nan. Már minden elcsendesül, amikor érzem, hogy az ujjaim leválnak a kötélről. Meglököm Kádast, intek a fejemmel és néhány lépést hátratán- torodunk a kerítésig. Ebben a pillanatban, ami recsegett ropogott, imbolygóit, most lezuhan. A kerítésnek lapulunk. Az felnyár sál néhány cserepet. Ránk csak a törmelék hull, de elénk és mögénk annál több esik. A gerenda ugrál a kertiben, a kö* tél pedig ostorként zuhan végig. A téren nincs már senki és mi lecsúszunk a földre. Ott ülünk. Talán holtan. Később repülőket létünk, — mesz- sze. Bombák robtoanak, — már köze­lebb. Megcsörrennek az ablakok és hull a lövedékek vasforgács-szilánkja. A pincébe botorkálunk A padra zuhanok. Terus mellém ül. Karján nedves szájjal már alszik a gyerek. Fülembe suttogja: — Most mi lesz?... Kirúgnak.^ Minden összetört. Elém hajtja fejét, úgy fürkész. Rá­meredek vértelen arcára, keserű szá­járól olvasok, öreg már. — anya. Azok kérdezik mindig, hogy most mi lesz?... Semmi se lesz. Terus, Elmegyek. Többé nem látsz. Lefújják a riadót. Ismét imbolyognak alattam « lép­csőfokok. A feltódulók elé futva érkezik az utcáról Krizsán. A kapunál megtor­pan, csípőre teszi kezét. Nyelek egyet, összekaparom zse­bemben a dohányport és kiszórom. Ha megüt, akkor visszaütök. Még lenne erőm! Mire ismét odanézek, már csak a fejét látom. A házmester állt elébe és panaszosan mutogat a magasba és a kertbe. A kapu árnyékában lépkedek. Mö­göttem társaim. Krizsán ránkszól: — Hová sietnek? ... Hová síét* nek°!... Nem látják, hogy a felvo- nóállást szétdobta a légnyomás?! Ezen a csütörtökön ezért mentem korábban haza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom