Dunántúli Napló, 1954. június (11. évfolyam, 145-151. szám)

1954-06-25 / 149. szám

1954 JÜNIUS 85 PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * Eredményesen dolgoznak a lstván-aknan NAPLÓ pártcsoporiok Több, mint negyedéve dolgoznak új módon a bányák üzemi pártszer­vezetei. A pártcsoportok megalakí­tása és ezzel a pártmunka újszerű megszervezése, a vezetőségek mun­kájának a párthatározatok szellemé­ben történt megjavításával együtt — kézzelfogható eredményeket hozott a Partéiét megjavításában, a pártmun­ka élénkülése, a párttagok nagyobb aktivitása pedig a termelés jobb eredményeiben is megnyilvánult. j István-aknán a pártcsoportok meg­szervezése utáni első hetekben még nem ismerte fel a vezetőség a moz­gékonyabb, könnyebben összefogha­tó pártcsoportok jelentőségét. Nem volt könnyű megtalálni és felhasz­nálni a pártmunka megjavításának az átszervezéssel megnövelt edett le­hetőségeit, A pártcsoportbizalmiak nem kap­tak feladatokat, s ha önként jöt­tek javaslataikkal a vezetőség­hez, szavuk sokszor közömbös­ségbe fulladt. Az is előfordult, hogy a munkahelyek elosztásakor nem vették figyelembe a pártcso­portokat s így. a pártcsoportbi- zalmi elszakadt a tagoktól. Ezek a hibák azzal a veszéllyel fe­nyegettek, hogy a pártszervezet az átszervezés ellenére is régi színvo­nalára, a szervezetlenség, ötletsze­rűség, eredménytelenség színvonalára süllyed. Kiderült, hogy az akna mun kakörülményeihez igazodó, helyes szervezés önmagában nem elég, arra is szükség van, hogy megteremtsék az eredményes munkához nélkülöz­hetetlen pártszerű légkört. A vezetőség rájött erre. munká­jának gerincévé tette a pártcsoport­bizalmiak irányítását, feladatokkal látta el őket, javaslataik alapján gyorsan, eredményesen intézkedett. A többiről már haad beszéljenek a tények. Megerősödött pártszervezet, eleven pártélet A pártcsoportbizalmiakkal folyta­tott rendszeres megbeszélés eredmé­nye, hogy tekintélyük megnőtt a ta­gok és a pártonkívüliek előtt, mert 1 mindig pontosan tudják, milyen fel­adatok várnak a pártszervezetre, mit vár a párt a bánya dolgozóitól s tud­ják azt is, hogy a gyakoribb pana­szokat, sérelmeket hogyan lehet a legrövidebb úton elintézni. A velük egy csapatban dolgozó­kat helyesen tudják tájékoztatni, s azok szívesen hallgatnak rájuk. A napokban például taggyűlés lesz. A pártcsoportbizalmiak nemcsak azt tudják, hogy a napirenden a párt­oktatás és a termelés kérdése sze­repel, hanem azt is, hogy a most be­fejezett oktatási évaa anyagából 9(1 elvtárs vizsgázott, a következő fel­adat pedig a kongresszus anyagának tanulmányozása lesz. Tudják, hogy a termelés kérdése nemcsak a több, ha­nem a tisztább szén kérdése is. — A taggyűlésre való mozgósítás most nem úgy történik, mint azelőtt: — „Gyere el vasárnap délelőtt kilenc órára", — hanem úgy, hogy előre elbeszélgetnek a taggyű­lés elé kerülő problémákról s megbeszélik, mit tehet csoport­juk a munka megjavításáért. Az előkészítő munka alaposságára jellemző, hogy figyelembeyeszik: a taggyűlés napján Somogyon búcsú lesz, tehát az ott lakó párttagokban külön is fel kell ébreszteni a párt iránti felelősségérzetet. Régebben hosszú évek is elteltek, míg nénány kiválóan dolgozó fiatal bányász a párttagok soraiba léphe­tett. Az átszervezés óta felvettek már tíz tagjelöltet, s a vasárnapi tag­gyűlés újabb hét tagjelölt felvé­teléről határoz. Halutka János elvtárs például Per- necker Károly és Baumann János DISZ-tagok felvételét javasolta. Ez is azt jelenti, hogy erősödik, frissül a pártszervezet, amire nagy, szükség is van, mert a régi hibák következté­ben szaporodott az öregek és csök­kent a fiatalok száma a pártszerve­zetben — a keleti mező párttagjai­nak például mindössze 20—22 száza­léka közvetlenül szénfalon dolgozó bányász. Párttagok a több és tisztább szénért A termelés pártellenőrzése, a párt­tagoknak a termelés javításáért • ki­fejtett aktivitása is megjavult. A pártcsoportbizalmiak becsület­beli kötelességüknek tartják, hogy a termelésben élenjárjanak. Zsebi József, Kiss István (13), Halut­ka János, Fucur László és a többiek állandóan 100 százalékon felül ter­melnek és — bár a pártvezetőség nem vezet erről kimutatást, pedig jó lenne —, a pártcsoportok tagjai­nak átlagos termeléséről becslés alap ján megállapíthatjuk, hogy a száz százalék körül mozog. A DISZ brigádban Klepák Fe­renc pártcsoportbizalmi kezde­ményezte, hogy a korábbi 125 csille helyett 130 csille szenet adjanak, s a kezdeményezés nyomán a bri­gád 140, sőt 150 csille szenet is adott már. Ebben a brigádban a pártcso­port eredményesen segítette a Rufli- mozgalom módszereinek alkalmazá­sát. Ma már mindennapos eset István- aknán, hogy a pártcsoportbizalmiak a vezető­séghez továbbítják a csoportta­gok vagy a velük együtt dolgozó párttagok észrevételeit, javasla­tait. Nem nagyhorderejű újításokról van szó, hanem olyan aprónak látszó dolgokról, mint az, hogy a szén pala­___ff -----------------------------------­ta rtalmát palaválogató beállításával csökkentsék vagy nagyobb gondot fordítsanak arra, hogy megfelelő mé­retű fa kerüljön a munkahelyekre, nehogy feleslegesen kelljen elszab­dalni a drága importált bányafát, vagy sürgősen építsék meg a rázó­csúszdát és a készlettolókat más mun kára küldjék. Ezek az „apróságok" azonban nem kevesebbet jelentenek, mint a szén minőségi javítását, ta­karékosságot és az állandóan gon­dokat okozó munkaerőhiány enyhí­tését. A kongresszusi verseny során kü­lönösen sokat tettek a pártcsoportok a termelés javításáért. A versenyben alkalmazott jó módszereket nem hanyagolják el. A kongresszusi versenyben kapták pártmegbizatásukat a különböző fe­lelősök, akik felelnek a szén tiszta­ságáért, a gépek karbantartásáért és helyes kihasználásáért, a fa elő­készítéséért vagy a munka más fon­tos mozzanatáért. Akkor kapta Fu­cur László azt a feladatot, hogy gon­doskodjék a csúszda és fa előkészí­téséről s ezt a feladatát ma is lelki- ismeretesen ellátja, sőt önként vál­lalta. hogy a legnehezebb munka­helyeket választja s megmutatja: nincs olyan nehéz munkahely, ahol az arra megállapított normát ne le­hetne teljesíteni. Mindezek nem kis eredmények. A pártszervezet nagyot fejlődött. Ered­ményeit azonban nem simán, zökke­nők nélkül érte el. Nemrégen történt például, hogy Halutka János elvtárs, pártcsoportbizalmi pártmegbizatást kapott: javítsa meg egyik külszíni fejtés munkafegyelmét. A munkahe­lyen dolgozó egyik bányász arról kéz dett beszélni, hogy a pártszervezet .spiclirendszert'1 valósít meg, s alat­tomosan Halutka elvtárs és ugyan­akkor a párt elten igyekezett hangol ni társait. Hamarosan kiderült, hogy előző munkahelyéről is megbízhatat­lansága miatt bocsátották el. Le keltett leplezni, s meg kel­lett magyarázni a becsületes bá­nyászoknak, hogy a munkaidő jobb kihasználása, a munkafe- gyelc.n megszilárdítása nem elle­nük irányuló . kellemetlenkedés“, hanem személyes érdekük is. Az ilyen összeütközések nemcsak az ellenséggel, hanem az egyébként becsületes dolgozók közömbösségével, maradi nézeteivel is szinte elkerül­hetetlenek. Azt sem szabad letagad­ni, hogy az eddig eltelt négy hónap alatt még nem sikerült felszámolni a pártszervezet valamennyi hibáját. Ez alatt a rövid idő alatt azonban olyan fejlődést eredményezett István-ak- nán a két pártszervezet új módon végzett munkája, hogy jogos a párt- vezetőség derűlátása: ha tovább is ilyen eredményekkel dolgoznak, még jobban fel kell lendülnie a pártétet­nek is, a termelésnek is. Asotthalmától István-ahnáig A Szeged melletti Ásotthalomba is eljutott a hír, bányászo­kat toboroz a pécsi szén­bánya. A fiatalok töme­gesen keresték fel a to- borzókat és érdeklődtek tőlük, milyen a bánya. — Amikor azonban meghal­lották, hogy néhány száz méterrel a föld alatt kell dolgozni, azt válaszolták: „Mi csak akkor teszünk bányászok, ha ablak lesz rajta és a nap is besüt. De addig jó helyen va­gyunk itt falun.” Egy közülük mégis je­lentkezett, Borsós Ferenc. Alig hagyta még el az iskolát, 16 éves sem volt. Erre egy idősebb is jelent kezett. Azt gondolta, ha a „gyerek” bírja, bírja ő is. Amikor elindultak az állomás felé, csak úgy záporoztak körülöttük a gúnyos megjegyzések. — í „Milyen gyorsan, lógott orra! jöttök majd vissza. Megunjátok ti hamar az aranyéletet”. A vonatban egymás mellett ültek társával, de keveset beszéltek. Pécsre gondoltak, vájjon milyen tesz, hogyan fogadják őket. Amikor végre fel­tűnt a város, Borsós csak nézte, nézte a hegyoldal­ra ragasztott házakat. El­ső látásra meg akarta is­merni Pécset. — Tetszett neki. A Török István bányász otthonban jó ebéddel fo­gadták, tiszta, világos, nagy szobába vezették • őket. A felvételen hamar át­estek és megkezdhették ismerkedésüket a bányá­val. Borsós Ferenc társa hamar megunta a bányát, és néhány nap múlva visszament oda, ahonnan elindult. Egyedül maradt. — „Csak azért is.” Nemsokára megkezdte a munkát. A Szlavek csa­patba osztották be. Ott ismerte meg igazán a bá­nyát, az embereket és a munkát. Először nehéz volt csillét tolni, nem is­merte a munka fortélyait. Kapához, kaszához szo­kott keze még nem bánt elég ügyesen az itteni szerszámokkal. Amikor látták munkatársai, hogy nehezen boldogul, segítet­tek. A csapatvezető sze­retettel tanította, mindent megmagyarázott, hogy mit miért kell tenni. Be­csületes, szorgalmas mun kajáért, hamar megsze­rették a csapatban, s ő maga is — észre sejn vet­te — megkedvelte a bá­nyát. 2000—2500, sokszor 3000 forintot keresett egy hónapban. A posta pedig minden hónapban vitte a 800— 1000 forintot Ásotthaiom- ra édesanyjának. Most már volt miből tanulni, a gimnáziumban és az ál­talános iskolában. Csino- sodott a lakás is, szebben jártak a gyerekek, de ez­zel egyidőben gazdago­dott az ő ruhatára is. Az érkezéskor nagynak tűnő szekrény kicsi tett: nagy­kabát, ruhák, fehérnemű, cipők töltötték meg. Hosszú hónapok tellek el és jó, szorgalmas, be­csületes munkájáért hű­ségjutalmat kapott. Nem sokat, 600 forintot, de en­nek is nagyon örült, mert nem a pénzt nézte, ha­nem a megbecsülést. — ind hazaküldte. Most ár édesanyja is kezdett büszke lenni fiára. Mesél­te a falubelieknek, mit ír Pécsről Ferkó. Végre maga Ferkó is hazaérke- kezett látogatóba. Meg- nyulott, megemberesedett a néhány hónap alatt, de arca megőrizte pirossjgát és egészséges színe meg­maradt, olyan volt mint régen. Csak azután nézte meg Borsósné, hogy fia milyen csinos fiatalember lett. Minden új rajta, a cipő, a ruha. Amikor végigsétált a falu főutcáján, megfor­dultak utána, és ő barát­ságosan beszélgetett min­denkivel, elfelejtve a meg jegyzéseket. Köréje gyűl­tek a fiatalok, ő meg csak mesélt, mesélt nekik arról a harcról, melyet a bányában vívnak. Amikor lejárt a szerző­dése, elhatározta, hogy végleg bányász marad. — Vájártanfolyamra jelent­kezett. Becsülettel dolgo­zott és tanult, s vizsgája kitűnőre sikerült. Alig 18 éves és vájár. Ott dolgozik a Szlavek csapatban, de már nem, mint csillés. Most is ugyanúgy tanítják, mint régen, mert tudják, hogy nem rendelkezik még nagy gyakorlattal. Mun­kája biztató, Szlavek elv­társ elmondta, hogy egy­két év múlva nagyon jó szakember lesz. Nemrég ismét hazaláto­gatott. A falubeliek megje gyezték, hogy más cipő, más ruha és másik ing is van rajta. Mondogatták is: Szerencsét próbált — szerencséje volt. Igazuk van. Ök is meg­próbálhatják és nekik is lesz szerencséjük. Albrecht Hona 3 , r Óvjuk meg terményeinket a tűzveszélytől A mezőgazdasági termények meg­védése a tűztől, minden állampolgár érdeke és kötelessége. A tűzvédelmi szabályok pontos betartásával termé nyeinket megóvjuk az esetleges tűz­károktól. Ezzel biztosítjuk dolgozó népünk kenyérellátását és elősegít­jük népgazdaságunk további fejlő­dését. Ennek érdekében a következő tűzrendészért szabályokat kell végre hajtani: Tűzrendészet! s o’gálat Kalászos mezőgazdasági termények tűzkár elleni fokozottabb védelmére minden községben, városban, továb­bá minden kalászos termény vetés­területtel rendelkező állami gazda­ságban, termelőszövetkezetben, a cséplési és betakarítási munkák ide­je alatt tűzkészültségi szolgálatot kell szervezni. A tűzkészültségi szol­gálat kezdésének és megszüntetésének időpontját az elsőfokú tűzrendészért hatóság rendeli el. A tűzkészültségi szolgálat ellátására kijelöltek a szol­gálatot díjazás nélkül kötetesek el­látni. Aratás Vasút mentén a mezőgazdasági termények aratását az ingatlannak a vasúthoz közelebb eső részén kell elkezdeni. A tarlót az aratók után azonnal fel kell gereblyézni és a hulladéktól meg kell tisztítani. A learatott terményt a vasútvonal men tén a sínektől minél távolabb, a ke­resztet (boglyát) legalább 60 méter, asztagot legalább 100 méter távol­ságon túl kell összerakni. Az álla­mi gazdaság, termelőszövetkezet, il­letve az egyéni termelő, akinek a földjén a termény ilyen távolságon túl a terület keskeny volta miatt nem helyezhető el, köteles mező- gazdasági terményét learatás után azonnal behordani. Vasút mentén a keresztcsoport vas úti töltés felé eső vécétől 5—10 mé­ter távolságban legalább négy ba­rázda szélességű védőszántást kell létesíteni az aratással egyidőben. A szomszédos terményterületek védő­szántásainak egymáshoz esatlakoz- niok kell. A vasúttól távolabb lévő asztagokat, kazlakat körül kell szán­tani. ha a tarlóhántást 3 napon be­lül nem fejezik be. Behordás Kalászos mezőgazdasági terményt a község, város belterületére csak az hordhat be. akinek a gabonamenv- nyisége a 200 keresztet nem haladja meg és a megállapított 20 méteres tűztávolságot be tudja tartani. A be hordott mezőgazdasági terményt úgy kell elhelyezni, hogy az a leg­közelebbi lakóháztól, gazdasági épü­lettől, szomszédos kazaltól, asztas- tól és utcától legalább 20 méter, tűz veszélyes raktártól és gyártól leg­alább 200 méter távolságra legyen. Kalászos mezőgazdasági terményt csak engedéllyel szabad a község, város belterületére behordani annak akinek a gabonamennyisége a 200 keresztet meghaladja és aki a 20 méteres tűztávolságot be tudja tar­tani. Nem adható behordási enge­dély 300 keresztnél nagyobb meny- nyiségü gabonára, valamint 8 mé­ternél kisebb távolságra. Behordás- ra és cséplésre az engedélyt a helyi tanács, a helyi tűzoltóparancsnok meghallgatásával adja meg. Az en­gedély és az engedély iránti kére­lem díjtalan. A behordási engedélyt legkésőbb június 25-ig kell kérni. Aki a fenti tűzrendészeti szabályo­kat nem tudja betartani, az a tanács által kijelölt szérűre hordjon és ter­ményét ott csépeltesse el. Csáplés Cséplés előtt és után. ha a cséplési munkahely közvetlen közelében bő­vizű vízforrás van, köteles a csépel- tető arról gondoskodni, hogy termé­nyei mellett könnyen hozzáférhető helyen, legalább 2 veder, egy vasvil­la, egy lapát és egy ásó legyen. — Amennyiben, bő vízforrás nincs, a kazlak mellett, a fentieken kívül legalább 200 liter mennyiségű víz tárolásáról kötetes gondoskodni. A cséplés időtartama alatt a csé- peltető — függetlenül attól, hogy a cséplési munkahely közelében van-e bővizű forrás — a cséplőgép mellett 500 liter mennyiségű vizet. 3 vedret, 3 szikracsapót köteles tartani. Cséplési munkahely közelében, va­lamint a közös szérű (rakodó) egész, területén dohányozni és nyílt lángot használni tilos. Dohányozni csak a szérű, illetőleg a beérett gabonatáb­lák szélétől számított 30 méterre, tüzet rakni csak 100 méter távolsá­gon túl, az erre alkalmas helyen szabad. Közös szérűnél (rakodónál) külön dohányzási helyet kell kijelöl­ni. Robbanó motort cséplésre csak ak­kor szabad használni, ha annak ki­pufogója megfelelő szikrafogó be­rendezéssel van felszerelve. Az erő­gép kipufogó vezetékéből a terakódó koromréteget naponta ki kell tisztí­tani. Az erőgép közelében üzemanya got csak párolgásmentesen záródó hordóban, vagy edényben és csupán egy munkanapra szükséges mennyi­ségben szabad tartani. Aki a tűzvédelmi szabályokat n»m tartja be. megkárosítja népi álla­munkat, veszélyezteti családja és dolgozó társainak egész évi eredmé­nyes munkáját. Ezért, aki a fenti tűzrendészeti szabályokat nem tart­ja be — és cselekménye vagy mulasz tása súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — a 62 '1952. MT. sz. rendelet 8. 6-a értelmében 1000 fo­rintig terjedhető pénzbírsággal sújt­ható. Elsőfokú tűzrendészeti hatóság. ,.Mór Kaminek Pál, a Ben­zinmeghajtású Moto­rok Vállalat személy­zeti felelőse karját az íróasztalra téve jóízűen szundított. Azt mond­ják róla, hogy legjob­ban az íróasztalra dől­ve tua aludni; körülbás­tyázva iratokkal, kar­tonokkal, dossziékkal, papírokkal. Ha ne ta­lán bejönne valaki... — és álmodik ... ... Egy dosszié libeg be, alázatosan megáll az egyik sarokban. Raj­ta a felirat: „Áldozat- készség". A nyitott aj­tón kilátni a hosszú fo­lyosóra. Mint a libák, sorakoznak a „tárgy­ban nevezett“ papírok. Másodiknak egy sárga karton robog be, mél­tóan címéhez: „Pontos­ság“. Utána egy má­sik: „Ellenséges meg­nyilvánulás." Kaminek nem tud ho­va tenni. Karját véde­kezőén arca elé teszi, de hiába. Belép a „Ge­rincesség", nyomában mellét kidüllesztve, mo­solygósán a „Kezdemé­nyezőkészség.“ És jött határozattan: „Határo­zottság“. A sort a „Fel­sorolt szempontokon kívüli" dosszié zárta be. S ez nála nemcsak álmában van így. Az egyik tröszt sze­mélyzeti osztálya nem­régiben levelet kapott. Az elvtársak igen cso­dálkoztak tartalmán, hosszú ideig kézröl- kézre vándorolt, míg eljutott hozzánk. Szó- szerint közöljük, a papírok sem „Kérem a tárgyban nevezett dolgozóról rész letes információt ké­szíteni és azt postafor­dultával a vállalat sze méiyzeti vezetőjének címezve bizalmas jel­zéssel megküldeni. Az információ terjed­jen ki a nevezett sze­mély ott végzett mun­kájára. munkatársai­hoz való viszonyára, pontosságára, áldozat- készségére. Továbbá családi életére, társa­dalmi és szociális kö­rülményeire. valamint arra, hogy magatartá­sa nem esett-e kifogás alá a szocialista er­kölcs szempontjából. Kérem, részletesen fog­lalkozni egyéniségével, jellembeli tulajdonsá­gaival, így őszinteségé­vel, megbízhatóságával, gerincességével, hatá­rozottságával, kezdemé­nyezőkészségével, fe­gyelmezettségével. eset­leges hibáival, fogya­tékosságaival. Azzal, hogy fegyelmi eljárás alatt volt-e, mikor, mi­ért, milyen büntetést kapott. Politikai beállítottsága val, pártállásával, szak- szervezeti vagy tömeg­szervezeti ténykedésé­vel, párt és társadalmj munkában való részvé­telével, valamint azzal, hogy nem állt-e ellen­séges befolyás alatt, nem voltak-e ellensé­ges megnyilvánulásai. Amennyiben a neve­zettre ■ .iiatkozóan — a felsői olt szemponto­kon kívül — felmerül­tek működése alatt egyéb körülmények is, jÓk?'‘ úgy azzal kiegészítve kérem tájékoztatni." Ebből nem hiányzik semmi: nagyon pontos, precíz, okos és miegyéb megfogalmazás. Azaz, csak néhány dolog s ebben szeretnénk is se­gítséget nyújtani, ne­hogy máskor ilyen fon­tos dolgokat kihagyja­nak. „Nagymamája viselt-e műfogat, az illető sze­reti-e a nyitott szan­dált, vagy cúgos cipő­ben jár. Apja marok­ból ette-e a szalonnát, vagy illedelmesen a tá­nyérra tette és nem volt-e még gerinctöré­se, határozottan fel­lép-e a járdára, őszin­tén bevallja-e férjének, hogy ma kelkáposztát főzött, megbízhatóan bánik-e a főzőkanállal, fegyelmezetten sorakoz nak-e kezében a kana­lak, stb.“ — Ugyanis nőről kértek informá­ciót. Ezek a ..felsorolt szem pontokon kívül" állnak. És az is, amit a tröszt személyzeti osztályának beosztottai írtak mellé­kelt levelükben. „Amíg a kifejezéseket kereső, a szövegezést végző elv­társ mondatokat szer­kesztett, addig helye­sebb lett volna magát a dolgozót megismerni, beszélgetni társaival — szóval kádermunkát végezni. Bírálják meg a bürokrata, kilónyi papírokkal takaródzó személyzeti vezetőket." — Hogy-hogy. Mára papírok sem jók?! — mondja erre Kaminek Pál elvtáre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom