Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

1954 MÁJUS 30 N A P C Ó 9 PÁR 7 ÉS PÁRTÉPITÉS Együít tv£ egész tagsággal Az ujpetrei gépállomáson még ele- psnen élnek mindenki emlékeze.ében ® elmúlt esztendők eseményei. Pa­kk elvtárs, a politikai helyettes is ®*®>n úton járt, a pártvezetőség is ®is utat. kereseti. A maguk feje lián cselekedtek az egyes emberek, j* vezetőség csak akkoir találkozott, ha fegyelmi ügyet kellett megbeszél- tt1, A pártszervezet halódott, senki SS® beszélt róla, a pártmunkáról hjegúgy sem. A kommunisták ked- szeget ten dolgoztak, sohasem tud- kk semmiről. A gépállonás pártszervezetét most egy fiatalember, Kéri And­rás elvtárs irányítja. Alig két hónapja párttitkár. * földekről, az egyetlen kombájn *WW1 került ide a párttagság aka- pwból. De vájjon gondoltak-e an'a az Ujpetrei kommunis.ák, hogy ez a *>ndig mosolygó fiatalember még •hnasem volt párttitkár, de még ve- “étöségi tag sem, kevés a tapaszta- politikai műveltsége? Egyszóval ??a. hogy meg tud-e feleim a bi­tómnak. Ezt mindannyian számítás “5 vették, de az eltelt két hónap “tégis őket igazolta. Kéri elvtársat a *®etőség, a párttagság kollektiv böl- •j^ége segíte.te át a kezdeti nehéz- egeken és támogatja ma is. Az alig több, mint húsz kommu- histát számláló pártszervezet öttagú J**efőséget választott. Kik ezek a ■^etőségi tagok? Vass elvtárs, a ve- ‘étőm.echanikus, Sebestyén elvtárs, “műhelyvezető, Banga elvtárs trak- wos, Zéli.ty elv társ brigádvezető és elvtárs kombájnszerelő. A vé­rbőségben a gépállomás sokrétű mun fiának, a tsz-ek, egyéni parasztok ^gjobb ismerői dolgoznak. Bennük Jelesül meg az egész pártszervezet Reménye, a kommunisták akarata. A kollektív vezetés fontos esz­köze a vezetőségi ülés. Két he­tenként ülnek össze, Ilyenkor megbeszélik a munkatervben j. megszabott tennivalókat. P® bizony sokszor előfordul, hogy Jözben megy a híradás a földekre: ®zetőségi ülés lesz, gyertek be. Ke- ősszer történik meg, hogy valaki is h'ányozzék. A növényápolás és a kk ármány béták arí tás igen a kör­mükre égett már. Mit tegyen a párt- Szcrvezet? — ezen töprengett Kéri mvtárs. Vezetőségi ülést hívtak ösz- SZe. hadd mondja el mindenki a ma- *? nézetét. Milyen termékeny, eleven *Üa volt! Ezek a tapasztalt emberek 4 maguk és a párttagság javaslatait ■ cn cl fc/aL uvaygpug javatuiainu hozták el. Mert a gépállomás terve J*ferint csak megbirkóztak volna a Növényápolással, takarmánybetakarí- pssal. Csakhogy a tervezettnél több Jöhület várja a zetorokat, fűkaszákat, jvánbattyánban 160 hold egytagban. “ ha várják őket, menni kell. Kap­áljuk össze a fűkaszákat — momd- ö Valaki. A kombájnt alakítsuk át [[•kaszálásra — javasolta Kéri elv­ers. Az öt ember beszélgetéséiből egész kis hadi terv kerekedett. A kollektív munka sokat segí­tett a gépállomás igazgatójának, mert mondani sem kell eléje ke­rült minden. Az ekekapák vasa két nap alatt el­tompul, azután csak vakarja a föl­det. Vass elvtáns adta a jó tanácsot.: tartson éjjeli szolgálatot a műhely­ben egy kovács, élezze a kapákat. A növényápolás idejére két brigád- vezetőt állítottak a traktorosok mel­lé: ZéLity és Perzsa elvtársat. Szil­vás elvtársnak, a körzeti szerelőnek nem lesz más munkája, mint a gépek karbantartásának ellenőrzése. Kéri elvtárs egymaga vajmi keve­set tudott volna segíteni. Egy ember az csak egy ember, nem fordulhat meg minden a fejében. Talán erre legjobb példa, a kis tótfalusi eset. Kéri elvtárs szülei is az ottani tsz- ben dolgoznak. Hallott róla, hogy ne­hezen birkóznak a munkával. Kime­gyünk néhányan, segítünk nekik — gondolta. A vezetőségi ülésen szólt er­ről a többieknek is. És mi lett a vége? Nem néhány emberrel indultak el. Ment velük a könyvelő, hogy rend­behozza a zillált könyvelést, Vass elvtárs műszaki segítséget adott, egy agronómus pedig szakmait. A veze­tőség tagjai javasolták ezt... A vezetőségi tagok ilyen munka mellett egy fejjel megnőnek. Szinte mindannyi műszaki em­ber, de egyúttal párt vezető is. A kommunista, a vezető szemével mér mindent. Vass elvtárs egy kissé porosain, fáradtan száll le a motor­ról. — Kéri elvtáns. A mulitikorában azt mondtuk, nincs elég terület, nem le­het kapálni. Belvárdgyulán, mint az ujjam, akkora már a napraforgó, meg a kukorica. Holnap mennie kell valakinek. Csak néhány percig beszélnék. Mire elválnak meg is állapodnak. Papp elvtárs holnap Belvárdgyulára megy, megkezdi a munkát. És itt ran Zélity elvtárs esete. A vezető­ség azzal bízta meg, hogy beszélges­sen a műszakiakkal, agronómusck- kal, hívja fel a figyelmüket a gépek gondos karbantartására. Zélity elv­társ egy lépéssel tovább ment. A munka minőségéről is beszélt, nehogy emiatt szó érje a gépállomást. A kollektív vezetésnek éppen az a nagy ereje, hogy nem vesznek el benne az egyes emberek, ha­nem megnő szerepük s arra ser­kenti a kommunistákat: bátran kezdeményezzenek, lássák meg maguk is a tennivalókat és asze­rint cselekedjenek. Erre egyébként tudatosan töreked­niük kell a pártszervezetek titká­rainak. Banga elvtárs idősebb em­ber, traktoros. Sokáig abbam a hi- szemben voltak, hogy minek trakto­ros a vezetőségbe, úgysem tud részt- veinni a vezetőség munkájában. De Banga elivtárs rácáfolt a kétkedőkre. Ki nem jár szívesen olyan helyre, ahol számibaveszik véleményét, épí­tenek munkájára? Ahol a titkár azt mondja: Banga elvtárs] foglalkozzál a hozzád közeliben dolgozó traktoro­sokkal, neveld, tanítsd őket. A mi­nap bent járt és kérdezte is Kéri elvtárstól, hogy mikorra tervezik a vezetőségi ülést, mert neki sok mon­danivalója lesz munkájáról. A mun­kában születnek a jó vezetők, akkor, ha feladattál bízzák meg őket. Régi keletű igazság, — s Ujpetre esete bizonyítja, — ahol kollektíván dolgozik a veztőség, ott meghatvá­nyozódik a kommunisták ereje. Soha sem voltak olyan taggyűléseik, mint amilyeneket mostanában 'tartamiak. A vezetőség minden tettéről, lé­péséről beszámol, a kommunis­ták pedig vitatkoznak, érvelnek, bírálnak. És gondolt-e volna valaki is arra, hegy újszerű műtrágyaszórógépet kell összeállítani, amelyik gyorsítja a munkát. Most Pótz elvtárs ilyenen töri a fejét s a gép darabjai már ott sorakoznak a műhely .betonján. Kom nmmista ember tette ezt, mint ahogy az öreg Pusztai bácsié is. Harmad- magáva-l régi ócskának vélt alkatré­szekből négy új ekét készítettek. És a traktorosok? Éjjel-nappal dolgoz­nak, megállás nélkül dohognak a gé­pek a kongresszus tiszteletére. A gépállomáson azt mondják, hogy ma * már más szelek fújnak a párt­szervezetben. A vezetőség együtt dől gozik — együtt az egész tagsággal is. S ha megjavítják a pártcsöpörtök munkáját is, minden bizonnyal to­vább növelik eredményeiket s hasz­nos segítői lesznek a gépállomásnak. Boez József Köszöntjük az építőipari dolgozókat A mai napon az ország figyelme az építőipari dolgozók, a kő­művesek, ácsok, lakatosok, szerelők, mérnökök, kubikosok, tervezők, se­gédmunkások felé fordul. Azok felé, akik a kormányprogramm megvaló­sítói. akik dolgozóinknak több ké­nyelmesebb, barátságosabb lakást, ipari dolgozóinknak korszerű üzeme­ket, munkásszállásokat, mezőgazda- sági dolgozóinknak modern mező- gazdasági épületeket, silókat, gépállo másokat, értelmiségünknek tudomá­nyos kutató intézeteket, gyermeke­inknek iskolákat, napköziotthonokat, bölcsődéket építenek. Őket ünnepli ma az egész ország és ők ünnepel­nek ma: az Építői; Napján. És ami­lyen mértékben nőnek az építők eredményei, olyan mértékben válik szebbé, bensőségesebbé, tartalmasab­bá ez az ünnep. A felszabadulás óta immár negyed szer ünnepeljük meg az Építők Nap­ját. Ennek a napnak még nincsenek gazdag hagyományai, eredete mégis a szomorú múltba nyúlik vissza. Az elnyomatás éveibe, amikor az építő­ipari dolgozók, ha ünnepelni akar­tak, kénytelenek voltak kivonulni a ligetekbe, az erdőkbe, ahol új harcok ra gyűjtöttek erőt. Ezt a régi szokást elevenítik most fel az Építők Nap­ján, amikor a múlttól eltérően már szabadon, vidáman, gondtalanul jön­nek össze baráti találkozóra az épí­tők és a rokon szakmák dolgozói. Ezen a napon visszagondolnak az építőmunkások szervezkedésének és Túlszárnyalták eddigi eredni ínyeiket A komlói MÁV rakodási főnökség dolgozói a kongresszusi héten maga­san túlszárnyalták eddigi teljesítmé­nyeiket. Az üzem vállalta, hogy egy fizikai órára eső — mozdított súlyra vonatkozó — 18 mázsás tervszámot 20 mázsára emelik, az utolsó tíz napban pedig elérik az élüzem szin­tet, a 22 mázsát. Az átlagos tervtel­jesítés 87 százalék az áprilisi 67 szá­zalékkal szemben. Felajánlásukban szerepelt az is, hogy az 20-án érkező sóder irány- vonatot 2 óra alatt kirakják és az üres kocsikat átadják a bányának. Becsülettel állták szavukat, mert 45 perc alatt rakták ki a kocsikat. Kiváló egyéni eredmények: Spir- ka Dezső rakodómunkás az egy órá­ra eső 21 mázsás előirányzat helyett 42 mázsát rakott ki. Ez 179 százalék­nak felel meg. LOMNIC1 ISTVÁN rakodási főnök, Komló. szervezett életének 50 esztendejére, félévszázad nehéz, küzdelmes, de végülis eredményes harcaira. A har­cokban elfáradt, de most már biztos nyugalmat élvező öreg kőművesek és ácsok ezen a napon a fehér asztal mellett elmesélik a fiataloknak a régi nehéz napokat, amelyekből a fiatalok lelkesedést és erőt meríthet­nek a nehézségek leküzdésére. Ezen a napon számot vetnek, hogy egy év alatt milyen eredményeket értek el a tervteljesítésben, az önköltség csők kentésében, a selejt megszüntetésé­ben, a munkavédelem és az újítás területén. Ezeket az eredményeket tükrözi az az egésznapos kiállítás, amely a mai napon nyílik meg a November 7 Kultúrotthónban. Ez a nap alkalmas arra is, hogy az építő munkásokat az építőipar szeretetére, a szakmához való hűségre nevelje. Az Építők Ünnepét ma a Balokány ligetben gazdag kultúrműsor és szá­mos sportesemény teszi felejthetet­lenné. Este szerte az országban ki- gyúlnak a tábortüzek, magasba száll­nak a tűzijátékok rakétái, s a pat­togó rozsé lángjai mellett megszólal a tárogató, s felcsendül a dal az építők ajkán. A negyedik Építők Napja alkal­mából szeretettel köszöntjük Bara­nya megye és Pécs város építőipari dolgozóit, akiknek keze nyomán Va­sason, Meszesen, első szocialista bá­nyavárosunkban: Komlón ötéves fér-, vünk legújabb alkotásai születnek. 11 Több kokszo!ható szenei adunk a hazának" Az MDP III. kangiresszusán a taka­rékosság kérdésével foglalkozva Ge­ro elvtárs megemlítette, hogy a kohó és öntödei koksz nyolcvan százalé­kát külföldről hozzuk be. Érzéke­nyen érintett ez a megállapítás, mert a Pécsi Szénbányák Vállalata — ahol Komlón kívül még kokszol­ható fekete szenet termelnek — az első negyedévi terv túlteljesítése után a második évnegyed eddigi sza­kaszában húsz százalékkal elmaradt kokszolható széntermelési tervével. Ez tetemes kárt okoz népgazdasá­gunknak, mert a mutatkozó hF' nyt újabb importszállítmányokkal kell pótolni. Tettünk már eddig is Intézkedése­ket az elmaradás pótlására, sőt a kokszolható szénmennyiség kiterme­lésének növelésére is, de most még világosabban látjuk, mennyire fon­tos ezeknek gyors és alapos végre­hajtása. Az István- és Petőfi-aknai kokszolható széntelepeken az újabb munkahelyek előkészítési lehetőségét kompléxbrigádok vizsgálják felül. Korszerűtlen szénmosónkat, amely csak nagy szénveszteséggel képes a szén hamutartalmát a kívánt mér­tékűre csökkenteni, csaknem tízmil­lió forintos költséggel a követelmé­nyeknek megfelelően átalakítjuk. Ezt a munkát még ebben az évben meg­kezdjük, nemrég még a Széchenyi- aknán termelt gázszenet a kokszo­lásra alkalmatlan András-akna sze­nével összekeverve szállítottuk. Ma már a két akna szenét különválaszt­juk és a jövőben még fokozottabban törekszünk arra, hogy minél nagyobb mennyiségű, jól kokszolható szenet továbbítsunk innen is, a szénmosó­ba. ígérjük, hogy az elkövetkező hó­napokban a széntermelési tervünk­höz, a gázszénelőirányzatunkat is túlteljesítjük. Vereczkei Lajos a Pécsi Szénbánya Vállal aí igazgatója; Igaz mondás, hogy bajban is- •ferni meg a jóbaráto*. Márpedig a °@ányi tanácselnök tüzön-vizen ke­ltül kenyerespajtása a falusi ku­noknak. Ki tudja miért, szinte öregett az idegességtől, amikor •ülörtökön elbúcsúztunk tőle. Érez- 1 hogy viharfelhők tornyosulnak a -je föLé. A brigád első napi mun- ája után, elindult a cimborákhoz Görgetett az ablakon, figyelmez­ető a ku Iákokat, vigyázzanak, 'ért 25-én bizottság jön Pécsről, az 'lóhátralók beszedésére és aki nem ?et, annak elviszik a lezálogolt ál­jait. Pfeif fér éktől, Radicsékhoz, onnan 'elekicsékhez vitt az útja. Minde- fitt egy-egy pohár borral köszönték 'eg figyelmeztetését. *— Jó, hogy szóltál, majd így lég­ibb mindenre felkészülünk. A kulákok után a földmúvesszö- ótkezet kocsmája került sorra, ahol égy-öt deci rummal betetézte az ‘'ászától. Mire az alkony leszállt a °Bányi dombok mögé, alaposan le­lt* magát az elnök is. Olyannyira, •ogy az egyenes utat is görbének itta. Lába csak a sportpálya mel- Hti rétig bírta, ott lerogyott a sely­mes fűre és mély álomba merült. A kulákok nyugtalanul forgolódtak 1 dunnák között. Mi lesz. ha Jan- bvies nem simíthatja el az ügyet? Fi- sssenek? Azt már nem! Elszoktak Sie Pogányban két év alatt ■ Másnap a tanács altiszt kihordta 1 felszólításokat minden házhoz, ahol 'átralékosok laknak. „Három napon •felül adóhátralékukat fizessék be. "ért ezután a harmadik felszólítás 'tán megindítjuk a törvényes eljá­rásokat." Még hogy ml fizessünk?! Erre Ostromolják a postát — előkerül a „szegény" ku átok pénze Második nap Pogányban szólít fel Jankovics? A torka min- denit, hát ezért etettük, itattuk?! Az okosabbja megnyugtatta a töb­bit: a pécsiek kényszerítették, hagy­játok csak. a mi emberünk ő! Nem jön ide semmiféle bizottság — ha két évig nem talált ide, most sem leli meg az utat. És nézzék csak, meglelték! Felvirradf május 25-e reggele és a tanácshoz megérkezett az öttagú elszámoltató brigád. Érkezésük híre gyorsan elterjedt a faluban. A szom­széd a komának, a sógor a rokon­nak adta tovább: megjöttek. Kilenc óra tájt már valóságos körmenet igyekezett a posta felé. Radics Ist­ván kulák is előretülekedett — de nagyon siethet — és egyből leolva­sott 30 piroshasú százast az asz­talira. — Ezt adóba fizetem. Nem kisebb a forgatom a tanács- házán sem. Egymás után hozzák, lo­bogtatják a csekket, bemutatják, fi­zettünk ám! Mire a brigád megkezd­te a munkát, 8.500 forint jött össze. — Kéí óra alatt. Hogy ez a „szegény“ falu milyen gyorsan meggazdagodott! De menjünk az elszámoltatokkal. Radics István portáján találom meg őket. Még 3000 forint hátraléka van ez évre. A háznál csak az öreg Raűicsnét találjuk, aki mindjárt elsírja: — Nincs egy fillérünk sem. ked­ves kair:ársak. mert most fizetett be a fiam 3000 forintot! Ugyan miből is volna pénze?! Az istállóban nyolc gyönyörű marha he­verészik: tehenek, tinók vegyest — vagy 30 ezer forint érték. A két jó lovat nem is számítva. — Ha nincs pénz, akkor elvisszük a lezálogolt tinó. — mondja Máté elvtárs, a brigád vezetője. — Vezes­sék ki az istállóból! Radicsné összecsapja a kezét, az elnököt keresi tekintetével: „Hát. csakugyan elviszik'? Várjanak egy kicsit, rögtön ’küldök a fiamért. Itt 'esz egy perc' múlva.“ Kerékpáros embert szalasz­tottak érte. Nemsokára betoppant az ifjú Radics. — Mennyiben viszik el a marhát? — Kétezer forint — hangzik a válasz.. i — Kétezer?! Annyiért nem adom. Várjanak egy percei, hozom a pénzt. Kerékpárra ült és elkarikázott Uj- Pogány felé. Hamarosan vissza is jött és leszámolta a 3000 forintot. A következő állomáshely Sokacz Mihály portája. Sem tavaly, sem az 'dén nem fizetett egy fillért sem. Hatezer forint a hátraléka. — Sokacz Mihály, keresse meg az adóívét és a zálogolási jegyzőköny­vet, meg pénzt a hátralék kifizeté­sére — szólítja fel Máté elvtárs, — mert különben visszük a zálogolt tárgyat. — De miből fizessek, nincs egy fillérem se?! — Nem baj, akkor visszük a 2000 tártait értékben lefoglalt téglát, a megmaradt összegre pedig zálogo- lunk, — Ne vigyék el a téglámat, szük­ségem van rá, építkezni akarok! In­kább egye meg a fene, fizetek 1500 forintot! Bssiet a lakásba és hozza a pénzt. — Ez kevés, Sokacz Mihály, mind a kétezret ki kell fizetni. — De nincs több, hacsak kölcsön nem kérek! Azzal szól feleségének, aki elfut, hogy pénzt kérjen. Az. elszámoltató brigád egyik tagja utánanéz, lá'tja, hogy eljutott a szomszédék kapujáig, onnan bekiabált valamit, de ahelyett, hogy bement volna, a köténye alá nyúlt és már jött is 'vissza. Gyorsan előkerült a hiányzó 500 forint.., Arrvg a brigád a falut járta addig a hátralékosok megostromoMák a poslát és délután három óráig 27 ezer 300 forintot fizettek be. Huszon­hétezerháromszáz forint! Máskor egy év alatt sem folyik be ennyi adóra. Ezen az egy napon a május 20-i kilenc százalékot 38-ra emelték, a tervezett 14 ezer forint törlesztés- csaknem kétszeresen beszedték. Ez az eredmény is megmutatta, hogy van pénz Pogányban, nem is annyi­ra „szegények" az emberek, inkább hanyagok. És az elnök? Mi van Jankovics- csal? Végigkísérte, az elszámolta1'ó brigá­dot a falun és mint, aki megnémult, — sehol sem szólt egyetlen szót sem Aláírta a jegyzőkönyvet, azután bal- 'agott tovább, mint aki karót nyelt. A munka befejeztével szinte fellé- 'egzett, gondolván, hogy ezt nálam nélkül is megcsinálhatták volna . Ez veit a második nap eredménye Pogányban. Herczegh Ilona Kiemelkedő eredmények a helyiiparí vállalatok kongresszusi versenyében A helyiipari vállalatok a kongresz- szusi héten jó munkával fejezték ki szeretetüket és ragaszkodásukat a párt iránt. A következő kimagasló eredmények születtek: A Mohácsi Gépgyár Vas és Fém* öntödéjében a vastörő és öntőbrigád 181, Kiss Károly formázó 176 és Hé- ger Antal esztergályos 169 százalék­ra teljesítették tervüket* * A Mohácsi Fémipari Javító Vál* lalatnál Verner Csala 139, Kiló Gábor 160 és Friedman Sándor lakatos 134 százalékot értek el a kongresszusi hét műszakjain* * A Mohácsi Mezőgazdasági SzeN árugyár dolgozói is példát mutattak; A javító-, szer-, a kovács I- és Il-es üzem 32—35 százalékkal teljesítette túl tervét. A Siklósi Faipari Vállalatnál ti legjobb eredményt Bucsek József és Bender László elvtársak érték el« 220 százalékkal. * A Komlói Helyiipari Vegyes és Ja^ <vító Vállalatnál a következő elvtár­sak érdemelnek-dicséretet: A gumi részlegnél Barka István elvtárs, mert tervét 179 százalékra teljesítette. A cipész részlegnél Gerner József elvtárs vállalta, hogy a kongresszusi héten 190 százalékra teljesíti tervét« ígéretét 32 százalékkal túlteljesítet­te. * A ' Pécsi Vegyesipari Vállalatnál Gyulai István festő 200, Faubl Jó­zsef festő 190, Kovács Ferenc kárpi­tos 195, Varga Mihály szerelő 186, Speigler Ignácné varrónő és Varga Gyuláné varrónő 193 százalékot tel­jesített. * A Pécsi Fodrászipari Vállalatnál a női osztály három legjobb dolgozó- ja: Mihály, Pincker és Kész elvtárs­nők, 130—135 százalékot értek el. A férfi osztályon Kisváradí, Bakó és Pernecker elvtársak 5—10 száza­lékkal teljesítettek többet mint a kongresszusi őrség előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom