Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-30 / 127. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ VILÁG PROLETÁRJAI EGYETÜLJETEK] A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa tanácskozásai (1—7. oldal) XI. ÉVFOLYAM. 127. SZÁM BARAN VÁM ECYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP. 1954 MÁJUS 30 Legdrágább kincsünk: a gyermek A Magyar Dolgozók Pártja Ili. kongresszusa 19S4 május 28 — délutáni ülés Délután négy órakor Vass Istvánná elvtársnőnek, a Központi Vezetőség tagjának elnökletével megkezdődött a vita a második napirendi pont felett. Az első hozzászóló Dumitrás Mihály elvtárs, az orosházi járási tanács elnöke volt. Utána Hegedűs András elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese szólalt fel. Abdallah el Madjeri, a Tuniszi Kommunista Párt titkárságának tagja a küldöttek lelkes tapsa közepette üdvözölte a kongresszust. Sebes Imre elvtárs, a fejérmegyei pártbizottság első titkára felszólalása után Ehszan Tabari elvtárs, az Iráni Néppárt Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. A következő felszólaló Varga András elvtárs, minisztertanács helyi tanácsok titkársága vezetője volt. Vass Istvánná elvtársnő felolvasta a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának a kongresszushoz intézett üdvözlő táviratát, amelyet a küldöttek lelkes tapssal fogadtak. Ezután szünet következett. Szünet után Pongrácz Kálmán elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a budapesti városi tanács elnöke szólalt fel. Axel Larsen elvtárs, a Dán Kommunista Párt elnöke mondott ezután üdvözlő beszédet. Rónai Sándor elvtársnak, a Központi Vezetőség tagjának felszólalása után Stathas Lefteris elvtárs, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának póttagja üdvözölte a kongresszust. Felszólaltak még: Juhász Imréné, elvtársnő, a szolnokmegyei tanács elnöke, majd Georges Glineur elvtárs, a Belga Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja köszöntötte a kongresszust. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa ötödik napjának tanácskozása nyolc óra előtt néhány perccel ért véget. ' Hegedűs András elvfársnak, a Politikai Bizottság tagjának, a minisztertanács első elnökhelyettesének felszólalása Hat évvel ezelőtt a világ __ békét ikaró asszonyai a szovjet fővárosban tanácsülésre ültek össze. A tanácsülésen elhatározták, hogy az év ägyik napján nemzetközi gyermeknapot tartanak, amikor az érdeklődés középpontjába a jövő reménysé- 5ét: a gyermeket állítják. Ez a nap május 30-a, amikor az édesanyák, pedagógusok, orvosok, tömegszerve- teti vezetők fokozottabb szeretettel teszik körül a gyermekeket, megvendégelik őket, gondoskodnak szórakozásukról, még szebbé, még 'romteljeaebbé teszik életüket. A mai nap nemcsak a család és ö iskola, nemcsak a szülők és a nevelők ünnepe, hanem egész dolgozó népünké, meri a mi országunkban a gyermek legdrágább kincs, femünk fénye. A mi társadalmunkban felszabadult népünk a gyermek- oldást valóban áldásnak tekinti s a «ülő, az állam legelső- kötelességé- 'ek tartja, hogy az ifjú nemzedéknek nélkülözéstől mentes, vidám élest, egészséges testi-lelki fejlődést áztósítson. Amilyen derűs, vidám hazánkban | gyermekek élete, olyan szomorú a kapitalista országok gyermekeinek ersa. Fejét az asztalra hajtva, nagy Zomorú szemekkel egy kilenc éves °rma kislány néz ránk az egyik nyugati iapban megjelent fényképül. Az aláírás elmondja róla, hogy !®ve Shirley O’Briens az Egyesült iramokban, a napfényes Kaliforniában született. Apja gyapotszedő aunkas. sehol sem kapott munkát, ágül is nz utcán alamizsnáért kol- ült. A kislány soha nem járt iskola é^ nem tudja mi az: ágyban 'Utíni. Glower, a San-Franciskó és ‘°s Angeles közti országút egyik *nzirkút tulajdonosa felajánlotta a saladnak, hogy öt dollárért és há- ?hl gallon benzinért — megveszi airley-t. A szüleik hosszas töpren- után rászánták magukat és kis- biyuköl eladták. Bármilyen rettenetes is ez a formet — a kis Shirley sorsa mégsem Kvedülálló. Japánban évente 300 000 ísgyermeket adnak el, belőlük lesz. legolcsóbb munkaerő az üzemeken és a foidbirtokosok földjén. T8- ákorsz.ógban gazdag családok 8 és 7 ves gyermekeket vásárolnak házimunka elvégzésére. Egyiptomban mintegy 60.000 15 éven aluli gyermeket zsákmányolnak ki különbö- ü Üzemekben és gyárakban. Algir- ®n 8 éves. Sziriában még fiatalabb, yakran 0—7 éves kislányok dolgoz- ak a szőnyegiparban napi 10 órai ágy még ennél is hosszabb munkaévei. Irakban 12 órát robotoltatják gyermekeket a műhelyekben, a ikláj-fóldi ültetvényeken 7—8 éves °rtól dolgoztatják őket és olyan e!méz terheket cipeltetnek velük, o?}' testük hamarosan csenevésszé élik. Olaszországban 1952 tavaszán “Ü.000 gondozatlan árva és 300.000 hanyagolt gyermek volt 2 millió Vermek pedig tanteremhiány miatt eni Járt iskolába. Spanyolországban gyermekek 75 százaléka tuberkuló isban szenved, míg Iránban a gyermekhalandóság eléri a 70 százalékot, ‘hgliában a 2—5 éves korban lévő Vermeseknek alig egy százaléka ír óvodába. Es vájjon milyen volt a gyerme- ek élete az „úri Magyarország”-on? s 1938-ban minden 100 gyermek ö?ül 13 meghalt élete első évének ^töltése előtt a nyomor, a rossz útviszonyok miatt. A nyomorgó '•ülők 1930-ban csaknem 90.000 gyér úket adtak nehéz munkára. „20 Vvcl ezelőtt — írja Landeck Péter- é t.ippó községből szerkesztőséül kbo küldött levelében — ha az “«tanya kiment a mezőre dolgozni kénytelen volt pár hónapos gyerekét magával vinni. Egész nap JJta a szél, vagy sütötte a nap, fel- ülyngosodott a kis teste, mert nem hit kire hagyni, Most még a gyér» mek meg sem születik, de az állam máris gondoskodik róla 400 forintos babakelengyével, bölcsődével, napközi otthonnal, felemelt családi pótlékkal." Valóban nálunk a gyermek a „hatalmas harmadik” féltett kincs, amely felett szülők és állam nevelő és orvos egyaránt gondosan őrködik. Baranyában jelenleg 320 idény, 209 állandó területi és 85 üzemi bölcsődei férőhely áll a gyermekek rendelkezésére, gondozására. Ezenkívül még ez évben megnyílik 244 ágyas üzemi és ugyanennyi területi bölcsőde. Érdemes ezeket az adatokat összehasonlítani a múlt adatával, ami azt mutatja, hogy Baranyában a felszabadulás előtt mind össze egy bölcsőde működött 35 férőhellyel. A Pécsi Bőrgyárban, ahol azelőtt soha sem volt bölcsőde, szombaton délben ünnepélyes keretek között avatták fel és adták át rendeltetésének az üzem bölcsődéjét, hogy a dolgozó édesanyák nyugodtan végezhessék munkájukat, gyermekeik pedig biztonságban lehessenek. Megnövekedett a kórházak gyermekágyainak száma is. A mohácsi kórházban 60 ágyas új gyermekosztály létesült. Pécsett a volt „Gyer- mekmenhely” helyén ma már 135 ágyas gyermekkórház van. Állandóan növekszik a kórházak szakképzett személyzete is. A gyermekklinika mellett kétéves, a gyermekkórház mellett pedig egy éves gondozónői tanfolyam működik. Államunknak a gyermekekről való szociális gondoskodása többek között lemérhető a gyermekek halálozási számának csökkenésén is. Amíg a felszabadulás előtt a megszületett gyermekek 11.7 százaléka halt meg, addig 1953-ban ez az arány 6.7 százalékra csökkent. A csecsemővédelem terén elért eredményeink megtartása és fóközása érdekében azonban szükséges a védőnői létszám felemelése, az újmeszesi bölcsőde megépítése, az új bányakórház csecsemő- és gyermekosztállyal való bővítése, a bölcsődei ágyak számárak további emelése, a csecsemők részére a legjobb tápszer biztosítása, anyatejgyűjtő állomás felállítása. Ez utóbbi Baranyában rövidesen meg is kezdi működését. Természetesen nemcsak az államnak kötelessége gondoskodni a gyermekek helyzetének állandó javulásáról, hanem ez elsősorban kötelessége a szülőknek is. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló új törvény, amely 1953 január 1-én lépett életbe, a szülők kötelességévé tette, hogy gyermeküket gondozzák, neveljék testi és szellemi fejlődését elősegítsék. A törvény kimondja: a szülőknek arra kell törekedniök, hogy gyermekük egészséges, művelt, erkölcsös, néphez hű, hazáját szerető, a szocializmus építésében hasznos munkával közreműködő emberré váljék. A nemzetközi gyermeknapra való készülődés során számtalan apró jelét láthattuk annak, hogy a magyar édesanyákat áthatja a felelősségérzet saját és mások gyermekeivel szemben. Segítették csinosítani az iskolákat, a szántóföldeken vállalták a soronlévő mezőgazdasági munkák jobb elvégzését, Pécsbányán, Pécsszabolcson, valamint a szigeti külvárosban az MNDSZ asszonyok társadalmi munkával új gyermekjátszóteret létesítettek, amelyet ünnepélyes keretek között ma adnak át rendeltetésének. Ma, amikor zenés ébresztő köszönti gyermekeinket s a Balokányi liget árnyas fái között gondtalanul, vidáman szórakoznak, gyönyörködnek a bábműsorban, résztvesznek a zsákfutásban, rúdmászásban, a kacag tató lepényevésben és elmerengenek a tábortűz fényénél, szeretettel köszőntjük gyermekeinket, szocialista jövőnk zálogait, Pártunk III. kongresszusa pártszer vezeteink és párttagjaink figyelmét mindenekelőtt a falusi kérdésekre irányította és ez így is van jól, mert népi demokráciánk alapkérdései, a népjólét emelése és a szocializmus alapjainak lerakása, hazánkban most a falun dőlnek el. Nyugodtan Mondhatjuk, hogy a magyar mezőgazdaságot képessé lehet tenni és pártunk vezetésével képessé is tesszük dolgozóink növekvő szükségleteinek a jelenleginél sokkal teljesebb kielégítésére. (Taps.) Milyen feltételek kellenek a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez és hogy lehet ezeket ténylegesen biztosítani? Mezőgazdasági termelésünk . fejlesztéséhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a dolgozó parasztság kedvvel és örömmel dolgozzék nagyobb termések eléréséért. Meg van-e nálunk ez a feltétel? Tudjuk, hogy a múlt év júliusa előtt sok baj volt ezen a téren, főleg azért, mert egész politikánkban de különösen gazdaságpolitikánkban komoly hibákat követtünk el. Azok az intézkedések azonban, amelyeket a Központi Vezetőség hozott e hibák kijavítására, máris megváltoztatták a helyzetet. A jelenlegi gazdasági helyzet, az érvényben lévő begyűjtési és adózási rendszer, s emellett a szabadpiaci értékesítés nagy lehetőségei olyan mértékben teszik érdekeltté dolgozó parasztságunkat a termelés fokozásában, amelyinre példa még nem volt. Magas termésátlagok és hozamok elérésére érdemes felhasználni minden új módszert, amelyet a tudomány és az élenjáró gyakorlat, mint bevált tapasztalatot fel tud mutatni. A műtrágyázás például sohasem volt ennyire kifizető, mint ma. Egy mázsa műtrágya hatására őszi búzánál legkevesebb egy-egy és fél mázsa terméstöbblet várható. Ez azt jelenti, hogy a műtrágya ára egy év alatt négyszeresen térül vissza. Érdemes a lehető legjobban megmun*- kálni szántóföldjeinket, egy hold kukorica harmadszori kapálása kézzel 2.5 tized nap alatt végezhető el, hatása a tapasztalat szerint legkevesebb két-három mázsa kukorica, egy napi munka eredménye tehát ebben az esetben egy mázsa kukorica terméstöbblet. A termelési érdekeltségek növelése jó feltételeket teremt a faluban az állampolgári 'fegyelem megjavítására, de ezeket a lehetőségeket eddig nem használtuk ki, erősödése helyett gyengült az állampolgári fegyelem. Ennek oka az, hogy a munkás-paraszt szövetség általános megszilárdítása mellett, ebben a kérdésben a kulákbefolyás erősödött. A begyűjtésben kialakult helyzet is bizonyítja, hogy a pártnak ebben a szakaszban szüntelenül kell harcolnia minden fontos kérdésben a kulákbe- rolyás visszaszorításáért. A dolgozó parasztság megnőtt termelési kedve, a szilárd állami fegyelemmel együtt egyik legfontosabb alapja az új szakasz feladatai végrehajtásának, a mezőgazdasági termelés általános fellendítésének. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének fontos feltétele emellett, hogy a mezőgazdaságot irányító állami szervek munkája megjavuljon. A Központi Vezetőség és a Minisztertanács decemberi határozatának végrehajtása azért nem halad kielégítően, mert nem sikerült megfelelő változást elérnünk a földművelésügyi minisztériumban és a helyi tanácsok mezőgazdasági osztályain. Igaza van mindazoknak a felszólaló elvtársaknak, akik ezeket a hiányosságokat bírálták. A földművelésügyi minisztérium nem irányítja még megfelelően a mezőgazdaság fejlesztéséért folyó sokoldalú, széleskörű munkát. Amint a K. V. beszámolója is megállapítja: „A minisztérium vezetése még nem tartja eléggé a kezében az 1953. december 23-i párt és kormányhatározat megvalósítását.” A mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez pedig feltétlenül olyan állami irányításra van szükség, amely meg tudja szervezni a termelőerők fejlesztését és amely képes érdemi segítséget adni a falu dolgozói számára a termésátlagok és hozamok növeléséhez. Meg keil őszintén mondani, hogy a decemberi határozat végrehajtásában ezen a téren van a legtöbb hiba. A földművelésügyi minisztérium, a megyei és a járási mezőgazdasági osztályok munkájából még nem sikerült kiküszöbölni a bürokratikus módszereket. Mint a Központi Vezetőség beszámolója helyesen megállapította: „A földművelésügyi minisztériumnak túl méretezett a szervezete, melyet túlcentralizáltság és az ennek megfelelő bürokratikus ügyintézés jellemez.” Túlsók a minisztériumban a bürokratikus intézkedés, valahogy úgy vagyunk, ha megszorítjuk az utasítások kiadását, — mint ahogy megszorítottuk, — megszaporodik a körlevél, amikor szabályozzuk a körlevelek küldését, megnő az úgynevezeti tájékoztatók száma (Derültség). Mindegyik tulajdonképpen ezen vagy azon a réven mégis csak utasítás! Pedig népünk sohasem volt jó véleménnyel a sok rendeletről, mint mondani szokták: sok törvény, sok örvény. Miért van az, hogy nem tudjuk gyorsabban megszüntetni a bürokratikus módszereket? Egyesek úgy gondolják, hogy a bürokráciát egy újabb rendelettel meg lehet szüntetni. Sajnos, nem megy ilyen könnyen a dolog. A bürokrácia oka mélyebben gyökerezik, hogy sem egy tollvonással fel lehetne számolni. Oka az, hogy apparátusunk politikai és szakmai színvonala még nagyon alacsony. Ezt a hiányt sok területen és többek között a mezőgazdasági igazgatás területén is létszám növelésével kíséreltük megoldani. Ez a lehető legr-.sszabb megoldásnak bizonyult. Tanulnunk kell ebből. Apparátusunk létszámát, különösen a minisztériumban és a megyei szervekben lényegesen csök.kentenünk kell. (Taps.) Ilyen és hasonló intézkedésekkel eredményesen lehet küzdeni a bürokratikus módszerek ellen, de tudnunk kell azt is, hogy alapjában felszámolni ezt a mételyt csak az államigazgatás politikai és szakmai színvonalának felemelésével lehet. Ezért minden kommunistának kötelessége küzdeni, aki az államigazgatás területén dolgozik. A földművelésügyi minisztérium-* ban és a mezőgazdasági szervekben a bürokratizmus egyik legkárosabb következménye, hogy háttérbe szorult az új módszerek népszerűsítése. Teljesen igaza van Tóth László elvtársnak, a „Szocialista Munka Hőségnek, aki hiányolta a munkamódszerátadásokat. A dolgozó parasztságunk éppen azért, mert megnőtt a termelési kedve, sohasem tapasztalt nagy érdeklődéssel fordul a szakmai kérdések felé. Erre mutat, hogy az ezekkel a kérdésekkel sokait foglalkozó „Szabad Föld“ példányszáma gyorsan növekszik és ma már túlhaladta a 400 ezret. Ugyanezt bizonyítja a szakmai előadások iránti nagy érdeklődés is: — Akadémikusaink vidéki szakelőadásait minden nagyobb szervezés nélkül is egy-egy községiben sokszáz dolgozó paraszt a legnagyobb érdeklődéssel hallgatja végig. A mezőgazdasági igazgatásnak, a földművelésügyi minisztériumnak, a megyei és járási mezőgazdasági osz- ' álvoknak ma egyik legfontosabb feladata a megnőtt szakmai érdeklődés kielégítése. Az a feladatuk, hogy elterjesszék a mezőgazdasági termelés módszereit, a tudomány legújabb eredményeit, felhasználva erre minden kínálkozó lehetőséget. A jelenlegi helyzetben az új módszerek elterjesztése a mezőgazdasági termelés fejlesztésében összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőségű, mint különböző szabályzatok é* utasítások kiadása. A földművelésügyi minisztériumban, továbbá a megyei és járási szervekben is a bürokratikus módszerek egyik legkárosabb jelentkezési formája a helyi adottságokat figyelembe nem vevő sematikus, sablonos vezetés, ami egyenesen következik a földművelésügyi minisztérium túlcentralizált szervezetéből. A mezőgazdaságban úgyszólván semmi sem okozhat nagyobb kárt, mint a sematikus, sablonos irányítás. Nem l©he* ugyanazt az agrotechnikai módszert, vagy vetésforgót javasolni a Bács-kiskunmegyei homokra, amely kitűnően megfelel — mondjuk, — Szolnok megye szikes területén. Ilyen, vagy ehhez hasonló (Folytatás a 2 oldalon)
