Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

w r VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

DUNÁNTÚLI ,

NAPLÓ

MDP BAR A N VÁM EC VEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

xi. Évfolyam, 124. szám ara 50 fillér csütörtök, 1954 majls 27

A A MAI SZAMBÁN:

A Magyar Dolgozók Pártja

III. kongresszusa tanácskozásai ; (2—5. oldal)- .... —■

A kongresszus idején és a kongresszus után

A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa

Bányában, üzemben s mindenütt, ahol szorgalmas munkáskezek for* máiják kalapáccsal, kapával, papírral, ceruzával holnapunkat, magasztos érzés lakozik a szívekben. Tudása és igyekezete legjavát nyújtja most minden jövőbe tekintő dolgozó, ezzel kívánnak sók sikert a nagy tanácskozásnak. A kongresz- szusi hét nagy demonstrációja volt annak, hogy megyénk dolgozóinak is milyen szoros kapcsolata van a párttal, hogy szeretik vezetőjüknek tartják, elismerik irányítójuknak.

Olyan munkasikerek születtek, melyre méltóan lehetünk büszkék, mellyel illően köszöntöttük a kongresszust. Komló letörlesztette a széntartozása nagy részét, a pécsi szénbányákban újjáéledt a magasabb termelékenységet biztosító Rufli- mozgalom, megcsappant a normát nem telje-ítők száma, javult a gyártmányok minősége. S ki tudná most mind papírra vetni azt a sok tettet, amely újabb jele, megnyilvánulása a párt politikája támogatásának. A lelkesedés lángja soha nem látott magasságra csapott s most a kongresszusi őrségen tovább fokozódik.

Újabb jelszó született. Hoffmann Pál komlói sztahanovista frontmester ajkáról hangzott el elsőnek: „A kongresszus alatt és után is az utolsó napok lendületével folytassuk a versenyt!” „Brigádom a mai napig (május 22) 2840 csille, tehát több mint 100 vagon szenet termelt terven felül a kongresszusi versenyben *- írta. — Most a magam és a brigádom valamennyi tagja nevében ígérem, hogy a kongresszus alatt és titán naponta legalább 40 csillével túlteljesítem napi előirányzatomat.”

■Nagyszerű kezdeményezés ez, tükrözi azt, hosy mennvire érdeke a munkásosztálynak a jólét megteremtése s mennyire magunkon múlik pnnek lehetőségeit megteremteni. Erinek a kezdeményezésnek új tartalmat adott most a Központi Vezetőség kongresszusi referátuma is. Nem egyszerűen csak a termelési tervek teljesítéséről van szó. Ha a jólét emelésére gondolunk, nem feledkezhetünk meg arról a ténvrtii sem, hogy milyen áron mennyiért termelünk. Ezeket mondta Rákosi ilvtárs: „Az önköltségcsökkentésének p8.vik legnagyobb akadálya az iparin és egyebütt a számunkra egyébként is nehezen biztosítható anyagok megengedhetetlen pocsékolása és a EVártási selejt magas mértéke. Az aáyaggal való takarékosság, ami a Uzdasógi vezetők és a műszakiak, 'mis'mint az összes dolgozók le»satót« *0bb érdeke, valamint a gyártási miejt lényeges csökkentése alapvető '“’tétele annak, how megvolősttsnk következetesen pártunk politikáját, ^elvnek legfőbb célja a dolgozó nép ’ólétének növelése.”

Ezeket a tennivalókat a mi üzemeinkben is megtalálhatni. A mi műszaki vezetőinknek. dolgozóiéit, óak is szólt Rákosi elvtárs. amikor önköltség csökkentéséről beszélt, jfobb hónappal ezelőtt újból megkezdődött az edénygyártás a pécsi Porcelángyárban, amit a dolgozók i s*ükségleteinek kielégítése követelt meg. Az átállás meg is történt, de jbóg mindig sokba kerül az előállott áru, százával kell selejtbe dob- m a tányérokat. Az új automata ’ónyérkészítő azért gyárt még min- sok seleitet, mert a műszaki ve- *pt0k nem építenek eléggé a«dolgo- ?úk véleményére. Pedig már történ- rátett volna változás. Az egyik gépkezelő javaslata, hogy cseréljék ki " formákat, mert ez teszi tönkre a ?Pártmánvokat. Mikor a javasolt ■ormával dolgozott az automata, nem Nt selolt és erről tudnak a mflsza vezetők is. De mondván, hogy 'fi kísérleti munka”, hagyják kl- r^bni az ablakon a forintokat. Tűrhetetlen az ilyen felelőtlen nemtörő- ”öiriség annál Inkább Is, mert az ^’készült áru már nem kísérleti da- jjjb. És ez csak egy példa a sok

Még mindig sok javítani való van 8 Versenymunkán, Nem egy helyen

olvashatni üzemekben, munkahelyeken, hogy — munkaversennyel a kormányprogramm megvalósításáért. Nem is gondolnánk, hogy sok helyen egészen más a helyzet a jelszó mögött. A Porcelángyárban a dolgozóknak csak 53.8 százaléka vesz részt a versenyben. A Baranyame- gyei Téglagyári Egyesülésnél a dolgozók 48.4 százaléka, a bükkösdi ásványbányáknál pedig mindössze 38.7 százaléka. Másutt is található hasonló eset. Arra utalnak az ilyen tények, hogy még sok helyen csak szólam a verseny, még nem minden vezetőnk tudja felmérni üzemének, vállalatának helyét, súlyát a népgazdaságban és ennél fogva megfeledkeznek arról, hogy mennyire közvetlen érdek a párt. a kormány politikájának megvalósítása. A szocialista munkaverseny a dolgozók önkritikája, mérője annak, hogy mivel járulunk hozzá jólétünk alakításához. Abban az üzemben, ahol a dolgozók fele sem versenyez, rosszul áll ez a dolog. Azt mutatja, hogy a vezetők szájtátian várják a sültgalambot. Még ma változtatni kel] ezen a hibán. Az ilyen helyeken meg kell magyarázni a dolgozóknak, hogy nemcsak az országnak segítenek azzal, ha hamarabb végeznek egy munkával, ha jobban megcsinálják, de látszata hónap végén és 15-én érezhetően megmutatkozik a borítékban is.

A kongresszusi versenynek és őrségnek különleges helye van alkotó népünk versenyének eddigi sorozatában. Nemcsak azért, mert tanácskozás folyik. Most nem egyszerűen arról van szó, hogy dolgozóink jobb munkával fejezik ki tiszteletüket a naev esemény iránt. Életünkben ma sokkal közvetlenebb jelentősége van a versenynek, mint bármikor eddig. Ilyen szerepe még nem volt a dolgozó nép közvetlen személyes vészvételének, politikai, gazdasági feladataink végrehajtásában, mint éppen most. A párt és a kormánv politikája azt jelenti, hocv népünk — fokozottabban mint eddig saját jólétén dolgozik. A vetélkedés tehát dolgozóink cselekvő részvételének közvetlen hozzájárulása a kongresz- szushoz.

A múlt év júniusa óta nincs olyan dolgozó, aki ne érezte volna a nárt politikáiénak kedvező hatását. Árleszállítások voltak, több helyen rendezték a dolgozók és nvug’oéresek fizetését, ói árucikkek jelentek meg a kirakatokban. Ez azonban nem adhat megelégedettségre okot. A párt tudta, hogy a feladatok, céljaink megvalósításában még csak a kezdet kezdetén tartunk, hosv dolgozó népünknek még számos olyan rétege van. amelvnek helyzetével koránt sem lehetünk megelégedve, s hogy lankadatlan munkával továhh kell feiiesztenünk eddigi eredmé- n veinket.

Ezrek és ezrek ülnek le ezekben a napokban a rádióhoz, vesznek kezükbe úiságot. Ijogy megtudják miről tanácskozik a pártkongresszus, hogy lelöli meg a további tennivalókat. De egy pillanatra sem lehet megfeledkezni afról. hogv a kiie'ölt utakat nekünk dolgozóknak kell iár- hatóra tanosni. Köz«« várakozásaink csak akkor telieríUhetnek. ha az egészséges elégedetlenség, melv az elért sikeréket tanaszta'ván mindenkiben él — tettekben ölt testet, tettekben válik hiányosságaink bírálatává Ml csedékra nem szémít.mk

annál inkább a magunk, a becsületes dolgozók erőfeszítéseire.

Az új kezdeményezés, — hogy fejlesszük tovább a kongresszusi hét eredményeit, — legyen tüntetés megyénk dolgozóinak is a párt, a kormány politikája mellett. A kongresz- szus akkor vége? eredményes munkát, ha tettekben érzi és tapasztalja a dolgozó nép közvetlen támogatását. A párt és a szakszervezet legyen az istápolója ennek az új mozgalomnak. A műszaki vezetőkkel karöltve teremtsenek meg minden feltételt az új jelszó megvalósításához, ahhoz; a kongresszus alatt és után is az utolsó napok lendületével folytassuk a versenytl “ * ■ ->

1954 májús 25 — délutáni ülés

Ebédszünet után, d. u. négy órakor folytatta a kongresszus tanácskozásait. A délutáni ülésen Földvári Rudolf elvtárs, a Politikai Bizottság tagja elnökölt.

A délutáni ülésen felszólaltak:

Bata István elvtárs, a Politikai Bizottság póttagja, honvédelmi miniszter,

Nagy Kálmán elvtárs, a komárommegyei pártbizottság első titkára

Olt Károly elvtárs, pénzügyminiszter, «mn*

Csató László elvtárs, a Gamma gyár igazgatója,

Losonczi Pál elvtárs, a barcsi „Vörös Csillag” tsz elnöke, a Szocialista Munka Hőse,

Földvári elvtárs, elnök 17.40 órakor felfüggesztette az ülést (A szünet 18.OS óráig tartott.)

Szünet után felszólaltak:

Némethi József elvtárs, a bácskiskunmegyei pártbizottság első titkára,

Erdey Grúz Tibor elvtárs, oktatásügyi miniszter,

Szakait József elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára és Hidas István elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, nehézipari miniszter.

Földvári Rudolf elvtárs, elnök a kongresszus keddi ülését 19.50 órakor bezárta.

Bata István elvtárs felszólalása

Pártunk vezetése alatt népünk megteremtette és szüntelenül erősíti szabad és boldog életünk védelmezőjét, a magyar néphadsereget. Népünk, pártunk és kormányunk szerető gondoskodásának köszönhető, hogy korszerű hadsereggel rendelkezünk, amely képes arra, hogy megvédje hazánk függetlenségét, határaink sérthetetlenségét.

Mindenki tudja elvtársak, hogy a mi népünk békét akar. Kormányunk minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a Szovjetunió vezette béketábor harca a népek békéjéért és biztonságáért győzelemre jusson. Mi örömmel üdvözlünk minden olyan tényt, amely azt bizonyítja, hogy nőnek a béke hatalmas erői és hűen ott állunk pártunknak és kormányunknak a béke megszilárdítását szolgáló politikája mögött. Mi ott állunk a hatalmas Szovjetunió oldalán a többi népi demokratikus országokkal együtt s harcolunk azért, hogy tovább erősödjenek, hatalmasodjanak a béke erői szerte a világon.

Kétségtelen, hogy annak a harcnak, amelyet a szocialista béketábor a Szovjetunió vezetése alatt a béke megszilárdításáért folytat, vannak eredményei. Ennek köszönhető, hogy a nemzetközi helyzetben bizonyos enyhülés következett be. De az is igaz elvtársak, hogy amíg imperializmus van a világon, szüntelenül gondolnunk kell a honvédelem erősítésére. Ugyanig megcáfolhatatlan tények igazolják, hogy az imperializmus agresszív erői a német mili- tarizmus leitámasztásán fáradoznak, amely a magyar népet kétízben döntötte a világháború romlásába, hogy az imperialisták agresszív katonai blokkok létrehozását szorgalmazzák, egy békeszerető népek ellen irányuló új háború felidézését tűzték ki célul maguk elé.

Pártunk politikájának meghatározásánál figyelembe kell venni, a nemzetközi helyzetnek ezt az oldalát is. Pártunk politikája ezt figyelembe is veszi.

Bata István elvtárs ezután a tisztikar politikai és katonai kiképzésének eredményeit ismertette, majd így folytatta:

A mi néphadseregünk ereje nemcsak a korszerű fegyverzetben van. A korszerű fegyverzet elvtársak, nagyon fontos tényező, enólkül a mai idők követelményeinek megfelelő hadsereg el sem képzelhető. De egymagában a korszerű fegyverzet nem elég, szeretett hazánk megvédéséhez több kell. A haza biztos védelméhez szükség van arra is, hogy a korszerű fegyverzetet olyan katonák kezeljék, akik meg vannak győződve arról, hogy Igaz ügyet, a nép szabadságának ügyét védik. A mi hadseregünk fö ereje ebben az igaz ügye iránti hitben van és abban, hogy ott áll mögötte egész népünk.

(Lelkes lapé.)

Néphadseregünk katonáját lángoló hálaszeretet hatja át, 6 a magyar nép évszázados szabadságharcokban

kialakult katona erényeknek méltó örököse, Hunyadi és Zrínyi törökverő vitézeinek, a Rákóczi vezette szabadságharc kurucainak, 1848 vö- rössipkás honvédéinek, 1919 hős vörös katonáinak íz*ó szabadságsze- retete, vitézsége, bátorsága, állhatatossága. az elnyomók eUemi gyűlölete testesül meg benne. Parancsnokaink, politikai helyetteseink, párt- és DISZ-szervezeteink a haladó nemzeti és katonai hagyományaink ápolására és követésére ‘ tanítják harcosainkat. Pontos feladatuknak tekintik, hogy a hadseregben népünk fiait a magyar ifjúságot nagy elődeink példáján áldozatos hazafiságra neveljék. A néphadsereg katonájának izzó hazaszeretete párosul a proletár nemzetköziség érzésével.

A mi hadseregünket. elvtársak, ezer és ezer szál fűzi szülőanyjához, a dolgozó néphez. Hiszen harcosa', tisztjei, tábornokai egyaránt a dolgozó nép fiai, akik' számára megingathatatlan törvény » nép iránti hűség, a nép ügyének minden áldozat árán való megvédelmezése.

Népünk és hadseregünk összefor- rottságát és kölcsönös szeretetét ezer és ezer tény bizonyítja, köztük szám tálán levél, amelyet dolgozóink és a hadseregben szolgáló fiaik váltanak egymással. A hadsereg és parancsnokai iránti bizalom csendül ki például özv. Boros Kálmánná egri lakos leveléből, melyet fia parancsnokához írt, amely így hangzik: „Fiam, Boros László tiszthelyetessé avatása alkalmával hozzám intézett üdvözlő sorait megkaptam. Nagyon jól esett olvasnom. — írja Borosné — hogy fiam a néphadsereg kötelékében kiválóan megállja a helyét. Én özvegyi sorban neveltem fel három gyermekemet, mert férjemet a német fasiszták 1944-ben szolgálat közben megölték. Nehéz évek vannak mögöttem. Bizony nehezemre esett, amikor fiam bevonult, mert idősebb asszony létemre állásba kellett mennem és nehéz éjjeli beosztásban Is dolgozom. De tudtam, hogy jó helyre ment fiam, ahol az én nevelésemet kiegészítik és így is lett. A néphadsereg kemény, de jó iskola, ahol a fiatalokat hazaszeretö és bátor emberekké nevelik. Köszönöm ezt az elvtársaknak, kérem, továbbra is neveljék fiamat, hogy szeretett hazánk hasznára, saját maga javára derék, bátor katonája legyen néphadseregünknek.”

Néphadseregünk másik hatalmas erőforrását képezik azok a széttép- hetetlen baráti szálak, amelyek felszabadítónkhoz, a dicső Szovjet Had sereghez fűzik és amelyek szorosan összekapcsolják a többi népi demokratikus állam hadseregeivel. A magyar néphadsereg harcosai, tiszthelyettesei, tisztjei és tábornokai átérzik, hogy szeretett hazánk függetlenségének, szabadságának és szocialista jövőjének az egyik legfőbb záloga.

A haza és a nép iránti forró szeretet és hűség, a proletárnemzetközi ség kiolthatatlan tüze. a felszabadító Szovjetunió iránti törhetetlen barátság azok a tényezők, amelyek a mi

néphadseregünk politikai szilárdságát, megbonthatatlan egységét, ma- gasfoku erkölcsi és harci értékét alkotják.

Ezek olyan értékek elvtársak, ame lyekkel csak a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg és a népi demokráciák hadseregei rendelkeznek. A legyőzhetetlenségnek ezekkel az értékeivel egyetlen, a kizsákmányolást, a népelnyomást. az imperialista rablóhódítást szolgáló kapitalista hadsereg nem rendelkezhet.

Nincs elvtársak a népi demokráciánk életének egyetlen más területe sem, ahol a fiatalság ilyen nagy számban és ilyen erős szervezett kollektívában élne együtt, mint a hadseregben. Hadseregünkben éppen ezért nagy szerep hárul a Dolgozó Ifjúság Szövetségére, a katonai szolgálatot teljesítő fiatalok nevelésében. Az elmúlt időszak alatt a DISZ a párt irányításával egyre jobban teljesíti ezt a feladatát, egvre szilárdabb támaszává válik parancsnokainknak.

Mint mindenki tudja, elvtársak, a hadseregben szolgáló sorkatonák a katonai ismeretek elsajátításával egy időben politikai és általános műveltségre is tesznek szert, kulturált különböző tehnikai ismeretekkel rendelkező emberekké formálódnak. Ez azt eredményezi, hogy leszerelésük után tekintet nélkül arra, hogy munkás, paraszt vagy értelmiségi foglal- kozásúak-e, rendszerint példamutatóan megállják helyüket a civil életben. •

Elviáraak! Néphadseregünk egészségesen fejlődik és napról-napra erő södik. Politikailag és erkölcsileg szilárd, gzért népünk békében és nyugalomban folytathatja munkáját a párt és a kormány új politikájának győzelméért, épülő szocialista hazánk felvirágoztatásáért. Biztosítjuk népünket, a pártot és a kormányt, hogy a magyar néphadsereg továbbra is éberen őrködik a haza függetlensége és szabadsága, a magyar nép békés építőmunkája, a béke arcvonalának reá eső szakasza felett. (Taps.)

Harcosaink, ttszthelyetteseink, tisztjeink és tábornokaink mindenkor készen állnak esküben fogadott szient kötelességük teljesítésére, drága hazánk megvédésére. (Hosszantartó lelkes, ütemes taps.)

Ezután következett Nagy Kálmán elvtársnak, a komárommegyei párt- bizottság első titkárának felszólalása. Elmondotta, hogy a központi Vezetőség műit évi júniusi határozata óta hogyan javult a pártpolitikai és a termelő munka Komárom megyében és hogy milyen kiemelkedő ered menyeket értek el különösen a bányászok a kongresszusi verseny so* rán. Foglalkozott azokkal a hiányosságokkal is, amelyek az anyagtakarékosság, az önköltségcsökkentés, a béralap felhasználása terén mutat» koznak.

(.Folytatás s 2, oláalonj