Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-05 / 105. szám

1954 MÁJUS 5 NÄPCÖ s Megyénk büszkesége: hat élüxem. Akitüntetés még jobb munkára kötelez Élenjáró vasutasok jutalma Már többször beszámoltam Komló ; Womás dolgozóinak kiváló eredmé­nyeiről és az itt-ott előforduló hibák is- Az elért eredmény azt-muíat- la, hogy volt foganatja a bírálatnak, !.a dicsérő szónak is. Siker koro- na:ta az első negyedévi versenyt s \ kongresszusi vállalások teljesíté­st- Amire törekedtek az állomás ' olgozói, elérték. Elnyerték a büsz- •e élüzem címet, az élüzem cím m®llé megszerezték a közlekedési és Postaügyi ' miniszter és a vasutas szakszervezeti központ vándorzászla- . is. Ugyancsak megkapták az ’-oOO-as*' állomás címet is. Egysze- 3 de mégis sokatmondó számok “izonyítják, a kongresszusi verseny- elért eredményeket. A 110 szá- y'ékos élüzem szintet 4.2 százalék- 4 te*jesitették túl. . ^z igazgatói alap 1054 első negyed n'ére kiadott célkitűzésekért folyó orsenybem Magyar József kocsimes- f? ®s brigádja érte el az első helye- sst. Fajlagos kocsimozgatási tervét 12 százalékra, menetrendszerinti vo­natindítást 123 százalékra teljesí­tette. Az 500 kilométeres mozgalom te­rén Bauer János állomásirányító, Kuti Tivadar, Bozóti Éva forgalmi­szolgálattevők és Esküdt Sándor kocsimesterek tűntek ki, akiknek teljesítménye „fej-fej" mellett ha­lad. A komlói élüzem kitüntetés igaz­gatóságunk jó munkáját is dicséri. E kiváló eredményhez hozzájárul még a MÁVTRANS MÁV Szállít­mányozási U. V. pécsi körzetvezető­ségének segítsége is. Országos vi­szonylatban a vállalat az első ne­gyedévi versenyben 200 pontegység gél első lett és így megelőzte vetély társait, Debrecent és Miskolcot. Az első negyedévi versenyre felépülő kongresszusi fogadalmat már ápri­lis 4-re teljesítették. Újabb vállalá­sokat is olyan lendülettel végezték hogy május elseje helyett április 28-ra ezt is teljesítették. Várnai László MÁV Igazgatóság „Szavak helyett cselekszünk“ Harsány taps, meleg * ünneplés köszön­tötte május elsején a tölvonuló Agrária Ke­ményítőgyár dolgozóit. . °kan a pécsiek között l}{ tudták meg, hogy a Keményítőgyáriak — isiknek készítményei futnak a távoli or­igókba is — élüzem Clthet nyertek az első Hyedévi jó munká- Dícséri a lelkes, ért. j^tiv munkát a ki- t-.ntetés, de figyelmez sem egy jottányi1 !„p .lehet engedni a óületből, mert köny- Pj n elviheti az ászá- (j “ernényítőüzem az homlokzatát dí- j 15 élüzemtáblát. Ez :r.. gondolat sarkalja ra st még jobb munká- az üzem dolgozóit. ha„aki nemcsak néz, iPinri"1 lát is’ az sok U^nre rajön a gyár sto • n' A kompresz- j4^pek monoton za- lta,a most kőművesek s Rácsainak kopogá- oiáia?,gyüI- Uj „reziden tökv- cpül az udvaron kK„-0 hatalmas tízlég- °r°s kazánnak. ,, ^ nyár végén már ^ szolgáltatja a gőzt ^ újságolja lelkesen ai°gh Elemér mfl- ,zaki Hr vezető. — így ha Eddig ^ °szönt a hideg idő, 01 kell szorosabbra húzni a nadrágszíjat. A másik kazán már nem tudja fedezni az üzem szükségleteit. — Nem tudtuk biztosítani a szükséges 50—60 fo­kos melegvizet a ku- koricaáztatónak. Tér- ■ mészetesen ez veszte­séggel járt. Kevesebb keményítőt nyertünk a kukoricából. Ha őszig meg tudjuk őrizni az élüzem címet, már könnyebb lesz, mert az új kazán is beleszól a munkába. Bent az üzemben, hol fehér, friss keményí­tő csorog az ülepítő vályúkba, lapos dé­zsákba, javában folyik a május elseje utáni műszak. Amíg kemé­nyítő lesz a kukoricá­ból, hosszú folyamaton halad át a nyersanyag. Nehéz részletesen le­írni egy-egy dolgozó munkáját, mert mint a láncszemek, úgy kap csolódnak egymásba a folyamatok. Balázs Já­nos szitás brigád veze­tőnek is felderül az arca, ha az élüzem szót említik most. •— Csak egy műsza­kot lát el a mi brigá­dunk, de tudjuk, hogy rajtunk is sok múlik. Eddig’ is azért harcol­tunk, hogy a legjobbat adjuk, de ezután még több okunk van az lgye kezeire. Nálunk van az élüzem cím, amely nem kis dolog, már csak azért sem, mert 1949-ben volt nálunk utoljára. A mi brigá­dunk mindent megtesz azért, hogy nálunk ma­radjon a kitüntetés. — Mint művezető, én is sokat tehetek azért hogy nálunk maradjon az élüzem cím —avat­kozik a beszélgetésbe Szalai György műveze­tő. — Most már a mor- zsolónál sem pocséko­lódik a drága kukorica Felbetonozták a pado zatot. Ezután még több szőr megnézem, hogyan halad a munka, állan dóan ellenőrzőm munkafázisokat. Ami­kor elkezdődött ná­lunk a kongresszusi verseny, a kukoricában lévő keményítőt 53 szá zalékban tudtuk fel tárni. 53.7 százalékot vállaltunk a kongresz szusig, s ma már 56. százaléknál tartunk. A megengedett veszteség két százalék, most ezt is l.í-re csökkentettük, Minden esélyünk meg­van arra, hogy nálunk maradjon a kitüntetés, de tudjuk, hogy -azért sokat is kell tenni. Ép­pen ezért a szavak he lyett cselekszünk. Az összefogás eredménye A 10. szabad május elsején, mint élüzemet üdvözölték a felvonuló ,kokszosokat“. Nagy esemény ez a gyár élétében, mérlege a kongresszu­si verseny első két hónapi szakaszá­nak. Az élüzem .cim azonban nem fa, ami gyökeret ereszt s \pzt már, fel­ismerték a gyárban is. — Nem válna dicséretünkre, fut a következő értékelésnél már meg kel. lene válni tőle — mondogatják most a kemencések, meg a karbantartók is. — Azért kerülhetett hozzánk a ki­tüntetés, mert kölcsönösen segítették egymást a munkában a fizikai és műszaki dolgozók — fejezi ki máso­dik véleményét is Széki János ke mencés brigádvezető. — Véleményem szerint továbbra is erre van a legna. gyobb szükség. Ha ezt a kapcsolatot még tovább erősítjük, nem mondhat­ják mások nevetve: „Hát csak eddig tartott a pünkösdi királyság, oda az élüzemség?‘‘ Többféle szén érkezik hozzánk, de hogy jó kokszot tudjunk előállítani, az már a keverésnél el­kezdődik. A Helyes keverési arányt a műszaki vezetőknek kell ellen­őr izniök. — Volna néhány szavunk a pécs szénbányák dolgozóihoz is. Már több szőr beszélgettünk róla a brigádban de a szavaknak még nem volt foga natja. A szén nagy részét tőlük kap­juk. Az utóbbi időben azonban ke­vés gondot fordítanak a minőségre. Magas a szén hamutartalma. Ha ja­vítanának a minőségen, ezzel nagy segítséget adnának munkánkhoz nem utolsó sorban ahhoz. hogy meg őrizhessük az élüzem kitüntetést. Ez után még nagyobb figyelemmel végzi a brigádunk munkáját. Mesteremnizl Oroszlán Mihállyal állandóan biztosít iuk a szükséges 1280 hőfokot. Ez a legfőbb feltétele a jó kokszosítás nak. Minden dolgozóban él most az gondolat, hogy mit lehelne tenni kitüntetés megtartásáért. Luca János a kátrányüzem gépkezelője a kátrány lepárlásnál áll nap mint nap helyt azért, hogy sokáig élüzem legyen a Kokszmű. — Sokszor előfordul, hogy le kell állni egy-két. kokszkamrának — momlja — ilyenkor nekünk kell leg 'nkább <i sarkunkra állni. Mi segít iük ki tervteljesítésben az üzemet, Tavaly ilyenkor csak 103 százalékot teljesítettünk, most 130-140»/a.nél tar­tunk, Azért született ilyen jó ered­mény, mert vigyázunk a kátrány min den cseppjére, vagy ahogy mondjuk hadat üzentünk - pocsékotásnak. A meleg nyári hónapokban a benzol­üzemrész nem tud olyan eredménnyel dolgozni, mint télen. így nekünk, kátrányosoknak kell pótolni c terv- teljesítésben hiányzó részt. Bátran állíthatjuk, hogy miattunk nem kerül más gyárhoz az élüzem kitüntetés. A további jó munka ismét meghozza az eredményt Örömteli hír percek alatt bejárta | Komlók Aknamélyítő Vállalatot. .Vállalatunk élüzem lett“. E büsz­ke kitüntetést 3 hónap jól végzett munkájáért kapták, azért, mert ne­gyedéves tervüket 105.5 százalékra teljesítették és 3.5 százalékkal eme ­télt az egy főre eső teljesítményt. Az önköltségi terv betartása mellett 1.78 százalékos csökkentést értek el. E számok azt bizonyítják, amit a kitüntetés, -hogy jó munkát végeztek a vállalat dolgozói. Ügyelnek arra, hogy ne használja­nak fel több anyagot, mint amennyi szükséges. A műszaki vezetők min­den hónapban üziemrészenként el­lenőrzik, hogy mennyi anyagot hasz­náltak fel. Jelentős mennyiséget ta­karítottak meg fából, homokból és cementből. Ezzel is csökkent az ön­költség. A munkának nagy lendületet adott a kongresszusi verseny. A dolgozók vállalásokat tettek és ügy dolgoztak, hogy adott szavuknak eleget tegye­nek. Az altárói körlet egyik kiemelkedő brigádja Molnár István elvtársé. Márciusban kezdték a 100 méteres feltárási mozgalmat, amit minden nehézség ellenére egy méterrel túl­teljesítettek. Azóta ismét elmúlt egy hónap és a Molnár brigád újabb sí-, kerekről számolhat be. mert egy méterrel megtoldották a márciusi 101 métert is. Szalai Sándor elvtárs brigádja a gesztenyés! körletben a szállító akna mélyítésénél dolgozik. Negyedévi tervüket 122 százalékra teljesítették, de nem maradtak le a Kossuth kör­let dolgozói sem. Itt Máthé Ferenc, Lövész Antal és Deres Ernő vezeté­sével tervüket átlagosan 30 százalék­kal teljesítik túl. így lehetne tovább sorolni a brigádokat, eredményeiket, amelyek részei az élüzem kitünte­tésnek. Ormos Zoltán elvtárs. a vállalat főmérnöke ezeket mondja: — Nemcsak három hónapra akar­juk elérni, hogy vállalatunk élüzem legyen, hanem a második negyedév­ben a terv még jobb túlteljesítésével mégegyszer szeretnénk kiérdemelni. Ehhez szükséges, hogy a műszaki vezetők továbbra is jól biztosítsák a műszaki feltételeket és a dolgozók még szebb teljesítményeket érjenek el a kongresszusi versenyben. A mázai bányászok győztesek akarnak (enni lVTájus elseje méltó megünneplésére a mázai bányaüzem dolgozói is ígéretet tet­tek: terven felül ter­melt szénnel köszöntik a munka ünnepét. A termelési héten min­dennap teljesítették tervüket, de a legma­gasabb teljesítményt a „május 1-i őrségen“ -rték el. A kimagasló eredmény elérésére lel kesítette őket az is, megtudták: üzemük él­üzem lett. Mindenki boldog volt, hpgy örö­müknek tettekben is kifeiezést adisnak, el­határozták: előirányza­tukat 20 tonnával túl­teljesítik. A bányában egymásnak csak ennyit mondtak: „20 tonnával többet adunk.“ Min­den vájár és csillés úgy dolgozott, hogy az ígéretét valóra váltsák. A levegő nyomása ek­kor sem volt több, mint 2.5 atmoszféra. Ez most is akadályt jelentett, de mit szá­mított e nehézség a nagy örömhöz. 60 ton­na szenet szállítottak terven felül. A mázai bányászok negyedévi jó munkájá­nak eredményét és ju­talmát jelenti az él­űként kitüntetés. Ne­gyedéves tervüket 107.8 százalékra teljesítették. A mennyiségi terv tel­jesítésében nagy része volt Takács, Kántor és Hukker szenelőcsapa- toknak. Mindhárom csapat tervét 20 száza­lékkal túlteljesítette. A mázai bányászok nem­csak több, de jobb mi­nőségű szenet is adtak. Anyagtakarékosság te­rén is szép eredményt érték el: faanyagból 10 százalékos megtakarí­tás volt. A takarékos­ság azonban nem je­lenti, hogy kevesebb gondot fordítottak a biztosításra, hanem éo- pen ellenkezőleg. Eb­ben része van Szabó István és Tóth Boldi­zsár körletvezetők újí­tásának. A bányában nagynyomásuak a mun kahelyek, a törött tám­lákat állandóan cserél­ni kell, ami sok anya­got és munkát is igé­nyel. A két körletve­zető újításává] a tám- fák helyett az oldal nyo más felfogására 60— 70 centiméteres hulla­dékdeszkát használnak — sűrűn egymás mel­lett — a főte felfogá­sára pedig háromszög alakban pillérfát. Igv kevesebb anyagot kell felhasználni, emellett az ácsolat jobban ellen áll a nyomásnak. Az önköltségi tervü­ket is 10 százalékkal csökkentették. Meg­vizsgálták, hol lehet segíteni, javítani a munka menetén. Idő­ben kiadták a helyes munkahelyi normákat, felszámolták az e téren azelőtt előfordult ké­sest. Ezek az „apróknak" tűnő tettek is hozzájá­rultak ahhoz, hogy a mázai bánya élüzem left. Ezzel érték el azt is, hogy 3.3 százalékkal emelkedett a fejtelie- sítmény, hogy túltelje­sítették elővájási, fel­tárási és fenntartási tervüket. — Jól tudjuk, a ki­tüntetés, hogy élüzem lettünk, arra kötelez bennünket, hogy má­sodik negyedéves ter­vünket is túlteljesít­sük. Elsők akarunk lenni az Anna-aknával folyó párosversenyben — mondják a mázai bányászok. p . s$iZlge1vár nem nagy város, Ség is város, hanem nagy köz­it^' ^bben még nincs semmi külö- lía ’ rílert van több nagy község. — Hd közs®2 például Szentlőrinc, He’ Marcali és még nagyon sok. t^h ■ rt azonban az egész ország- JStnerik. Zrínyi vezette tö­uqw íjaun.it,kiii, vereséggel felérő esP„°?^°Wso. Történelmünk jelentős ^enye. & H nek a kornak emlékei szép szám „betalálhatok az utcákon is. A °S"' csaknem minden utcafor- Hw-Í'úl táblák figyelmeztetik a já- H ot a régmúlt időkre. Egyik táb- Hßpf Ml: „Itt állott a siklósi kapu. Égy cár óvárosának déli kapuja.“ Se^Hásikon: „Az irgalmasság ien- ráív-e derült Ali pasának jóságos (Évii e szívgyönyörködtető hely.“ ísj *a ~ HÍRNEVES cipoqyár Jé 'Ja Cselebi) „ ... e templom ha- épJJ 02 a dzsámi, melyet 1589-ben táj ett a nemes Ali pasa, kinek ham- H]0 ^°zelben nyugosznak.“ E táb- sik aJ'g 10 méterre pedig egy má- l^L márványba vésett szöveg így Éou „k; „Hajdan e ház helyén la- H .iüet Várának ura, Török Bá- lantosa Tinódi Sebestyén, £ hnvánffy Miklós történetíró.“ W táblák valamikor aranyozott Hy,, nyes fekete betűi megszürkül időket idéző táblák szom- hi, pURúbun egy egészen újat talál­ÍHm n u§yan egy sz<3 sincs Mo" Hpj Próféta hazánkra szabadult emlékéről, sőt annyira friss a legelső márványba vésett a : „1951. I. ne.“ Olvassuk csak ligetvári márványtáblát. Szó­tőn -ezt yésték rá: „A Szigetvári %?yár dolgozóinak a szocializmus aében elért eredményei. 1951. I. ne. (negyedév) élüzem II. helye­zés. 1951. II. ne. élüzem II. helye­zés. 1951. IV. ne. élüzem második helyezés“ és így tovább. 1951 negye­dik negyedében a minőségi vándor­zászlót kapták, aztán tudtul adja a tábla, hogy 1952 IV. negyedében élüzem első helyezést kapták és ez birtokukban maradt egészen 1953 második negyedéig, a harmadik negyedben az élüzem második foko­zatát nyerték. Nemhiába volt hideg, viharos, csapadékos 1953—54 tele — meglát­szik „foga“ e feliraton is, mert „1953 III. ne.“-ig lévő feljegyzés kissé már ííiegszürkült. De mindjárt alatta a szemet hunyorgatásra késztető újabb aranyozott dátum látható, hogy „1954 I. ne. Élüzem. 1954. I. ne. minőségi verseny első helyezése.“ Tehát negyedszer nyerte el a Szi­getvári Cipőgyár kollektívája az él­üzem első helyezését. — Hogy érték el ezt a szép ered­ményt? Erre a kérdésre a nem kevesebb, mint 10 oklevéllel kitüntetett Ma­gyar József műszaki vezető,' a köny- nyüipar kiváló dolgozója is akadozó választ ad' Milyen különös! Ha va­lahol hiba és baj van, milyen pon­tosan tudjuk, hogy mi okozza a hi­bát, vagy ki okozta a bajt és sorol­juk ponttól-pontig, ltogv mi járult nozzá, mire hatott ki, hogyan lehet megszüntetni, milyen gyors intézke­dés kell. És ilyen egyszerű kérdés­re, a szép eredmény elérésének mód­jára akadozó választ kap a ceruzá­jával serényen jegyezni akaró új­ságíró. Magyar József ezeket mond­ta: „Ju a kollektíva.., ösztönzési kapnak az emberek... a minőség premizálása ...“ és máris belemerült ismét a számok tengerébe. A járási pártbizottságon ezt mondták az elv- társak: „Jó a kollektíva... az anya­giak is ösztönzik az embereket,... szóval“ — és tovább nem jutottunk. Ezután aligha vitás, hogy túl me­rész vállalkozás lenne felkutatni a sorozatos szép eredmények „titkát“ annak, aki életében negyedszer járt a cipőgyárban. Mindenesetre egy tanulság ebből is van: jobban kell figyelni valamennyiünknek a jó ered menyek elérésének, módját. A művezető Magyar József készségesen sorolja az első negyed­év tervteljesítésének adatait, hogy .,a terv áron való teljesítése 101.7, a mennyiség .101.1, az export kiszál­lítás 114.3 százalék, mert a negyed­év utolsó napjaiban határidő előtt adtunk ki exportgyártmányokat, a minőség 98.79 százalék, az előirány­zat 93 volt és a jó minőségért 10.000 forint jutalmat kapott a gyár.“ Ezek az úgynevezett tényszámok, de ezen túl, ha vázlatosan is, sike­rült néhányat a sorozatos sikerek „titkából“ papírra vetni. Első, amire egyhangú a hivatko­zás: „Jó a kollektíva összhangja.“ Ez valóban így van. Ez az összhang teremtette meg a gyárban a minő­ség társadalmi ellenőrzését, amely­nek nyomán ilyen számok alakultak ki. Áprilisban legyártottak 18 409 pár cipőt és ebből mindössze 102 (százkettő) maradt a minőségi szint alatt. Hasonló számok találhatók az előző hónapokra is, bizonyítéka en­nek a „minőségi verseny első helye­zése.“ Egymásnak segítenek, egymás munkájára vigyáznak , a dolgozok, hogy a minőséggel ne legyrii baj. A másik: a minőségi munka díja­zása (premizálása), az e téren elért eredmények rendszeres nyilvánosság ra hozása. A harmadik: az anyagtakarékos­ságban elért eredmények 24 órán be­lüli nyilvánosságra hozása -és meg­állapított díjazása. A negyedik: a 100 százalék alatt teljesítők munkájának segítése, taní­tása. • \ Ezek vannak a tényszámok mö­gött, ezek is ott található« a már­ványtáblába vésett számok és jelzők mögött, de sokkal több van sünéi, amit röviden és tömören — egyes elvtársak szerint általában — úgy szoktunk kifejezni, hogy mögötte van a felszabadult, hazáját építő dolgozók lelkesedése. Valóban mö­götte van. S most, hogy az élüzem helye­zés megtartásának további feltételei is biztosítottnak látszanak, egy lé­péssel tovább mennek a gyár dol­gozói, vezetői. A SZOT vándorzász­laját akarják elnyerni, amelynek feltételei ugyanazok, mint az élüze­mé, de egyfolytában félévig teljesí­teni kell az előírt követelményeket. Még Magyar elvtárs is azt mondja, hogy „megpróbáljuk“ és ebből is ki­világlik, hogy nem lesz könnyű. A dolgozók azonban, akik méltán büsz­kék munkájuk sorozatos sikereire, ezt a kitüntetést is el akarják nyer­ni. A további eredmények egyik célkitűzése, hogy a második ne­gyedévben a 40 ezer pár exportcipő- re adott anyagból 48 ezer exportci- pőt készítenek. Célkitűzés még a 100 százalékon alul teljesítők munkájá­nak eddiginél jobb segítése, a szta- hánovisták jobb ösztönzése. Múlnak a hetek, a hónapok és re­méljük megérjük, hogy a Szigetvári Cipőgyár dolgozói elnyerflt a SZOT vándorzászlaját is. Szép eredménye lesz ez a kongresszusi versenynek. Azután ha meglesz az újabb dicső­ség, ez is felkerülhet a gyár utca­frontján lévő márványtáblóra ... ha­nem kis „baj“ van. Ez már nem fér •á. — Gondoltunk erre — mosolyodik el a művezető. — Van raktáron egy ugyanolyan márványtábla. Azt pedig majd az épület ntásik végére tesz- szűk, hogy meglegyen a „szimmet­ria.“ Ha szükség lesz rá — remél­jük — igen, — helyezzék el azt is a ház falán. Jól megférnek egymás szomszédságában a régi és az új történelmi idők eseményeit megörö­kítő márvány lapok és jegyezzék rá: ..1954 I.—II. ne. a SZOT vándorzász­laja.“ Mi, pedig jegyezzük ide: a rég­múlt idők emlékei mellé a ma ese­ményei kerülnek, amelyek ismertté teszik a Szigetvári Cipőgyár dolgo­zóit Moszkvától Vladivosztokig, Var­sótól Bécsen át egészen Hamburgig mindenütt, ahol gyártmányaik a Ma­gyar Népköztársaság exportjaként kerülnek a kirakatokba, onnan pe­dig a lábakra. S ha Szigetvárról ke­rül elő a szó ne elégedjünk meg ezzel: „Zrínyi várvédelme... törté­nelmünk jelentős eseménye" — ve­gyük tudomásul azt is, hogy hír­neves cipőgyára van, amelynek dol­gozói megbecsülést szereznek ha­zánknak Európa-szerte. Ez is bele­tartozik már Szigetvár hírességébe. KÁSZON JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom