Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-13 / 87. szám

2 NÄPLö i~<4 Awnm n A% Fgyesült Altamok és a% európai kollektív biatonság A „Pravda“ cikke Moszkva (TASZSZ): A Pravda O Ratjaini cikkét közli „Az Egyesült Államok és az európai kollektív biz­tonság" címmel, amelyben az össz­európai kollektív biztonság megte­remtésére vonatkozó újabb javasla­tokkal kapcsolatiban, amelyeket a Szovjetunió március 31-i jegyzéké­ben terjesztett elő, a cikkíró felveti a kérdést: Miért burkolóznak to­vábbra is hallgatásba a nyugati ha­talmak? Az amerikai külügyminisz­tériumnak az a sürgősen tett nyilat­kozata, — amely szerint az újabb szovjet javaslatok állítólag éppen úgy elfogadhatatlanok az Egyesült Államok számára, mint a korábbiak, — csak az európai kollektív bizton­Praszad indiai elnök ság megteremtéséne irányuló szovjet érvezet ellenzői helyzetének gyen­geségét árul ja el, minthogy ezek nem képesek a legcsekélyebb mértékben is meggyőző érvekkel előhozakodni. Befejezésül Ratjani ezeket írja: Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának a már­cius 31-i szovjet jegyzékre adandó válaszában színt kell vallania és vi­lágosan ki kell fejtenie, hogy az surópai kollektív biztonság mellett, vagy ellene foglal állást. Arra a kér- lésre, amelyet a szovjet kü'döttség már február 10-én a berlini négy­hatalmi külügyminiszteri értekezleten felvetett, még mindig nem érkezett válasz. Dzsámimba érkezett Képek a népi demokráciákból Csehszlovákia (MTI) Mint az Infonfo hírügynök­ség jelenti, dr. Radzsendra Praszad, India elnöke április 10-én négynapos látogatásra Dzsammuba érkezett India elnökét Karan Szingh, Dzsam mu és Kasmír államfője, valamint Baksi Ghulam Mohammed minisz­terelnök fogadta. Az elnök az üdvözlésekre válaszol­va kijelentette: India hagyományos politikájának megfelelően minden tő­ié telhetőt el fog követni a béke érdekében. Rövid külföldi hírek ROMA Április tizenegyedikén Firenzében megkezdődött a Nemzetközi Szövet­kezeti Szövetség Központi Bizottságá­nak ülésszaka. Az ülésszakon huszon­négy ország — köztük a Szovjetunió, \nglia, Hollandia, Olaszország, Bel­gium, Nyugat-Németország és több más ország — képviselői vesznek részt. A szovjet küldöttség vezetője, 9. Sz. Tyimofejev, a Centroszojuz slnökhelyettese. ROMA Április 11-én Rómában megkezdő­dött a villamos-, autóbusz- és trold- iusz-alkalmazottak negyvennyolc órás sztrájkja. A sztrájkot az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség, az „Olasz Munkásszövetség“ és más szakszervezeti szövetségek hirdették meg tiltakozásul az ellen, hogy a vil­lamos, autóbusz és trolibusz forgal­mi vállalat igazgatósága elutasította a dolgozók béremelési követelését. A iztrájk következtében csaknem tel­jesen megbénult a közlekedés a vá­rosban. LONDON Április lj-én az angol Békevédel­mi Bizottság szervezésében gyűlést tartottak n londoni Hyde-parkban. A gyűlésen beszédet mondott Bur- hop, neves tudós és D. N. Pritt jo­gász, a Béke Világtanács tagja. A gyűlés résztvevői határozatot hoztak, amelyben követelik az atom­fegyver minden fajtájának eltiltását is a négyhatalmi tárgyalások meg­újítását a német kérdés békés meg­oldása érdekében. A gyűlés résztvevői ezután felvo­nultak a város utcáin. A felvonulók ólén a második világháború front­harcosai — élükön harci kitünteté­sekkel és érdemjelekkel — a követ­kező feliratú táblákkal haladtak: Tiltsák el a szörnyű fegyvert! Később London központi városke- ületének egyikében újabb tömeggyű­lést tartottak, amelyen Wainwright, a Béke Világtanács tagja és Dixon, a Coventry! városi tanács tagja szállt okra beszédében a tömegpusztító fegyverek eltiltása mellett. SANGHAJ A Kiodu Cuszln hírügynökség je- ’enti, hogy Dzsiotaro Kavakami, a ja­pán jobboldali Szocialista Párt elnö­ke vasárnap felhívással fordult va- ' amennyi országhoz. Követelte, hogy tiltsák el az atomfegyver használa- I tát és vessenek véget a fegyvarkezé- I si hajszának. A szocializmus építésének- óriási híddaruja Kuncsieóban, melyhez a vitkovicei „Klement Gottwald" Vas­művek hídépítőd hatalmas vasszer­kezetet gyártottak, mely vasérchíd­daru az új kohóművekben a vasér­cet az érc-raktáirtelLepről a kohókhoz szállítja. II Francia Kommunista Pár! köz’eióyea ll-i számánax el ázásáról Cl Párig (MTI): A „l'Humanité" hét­fői száma közli a Francia Kommu­nista Párt közleményét a l'Humanité Dimanche április ll-i számának el­kobzásáról. A párt közleménye a többi között ezeket mondja: A kormány minden törvényesség felrúgásával, ostromállapotot terem­tett Párisnak abban a negyedében ahol a THumanitét nyomtatják. Mar- tinaud-Deplat rendőrsége megakadá­lyozta a l'Humanité Dimanche 240 ezer példányának megjelenését, ame­lyek Párosban és Páris környékén kerültek volna elosztásra, vidéken pedig megkísérelte, hogy megakadá­lyozza a már szétküldött 290 ezer példány terjesztését. A l'Humanité Dimanche e számá­nak elkobzására azt az ürügyet hoz­ták fel. hogy a lap „Az Indokínában ontott vér árfolyama emelkedik a newyorki tőzsdén" címmel cikket kö­zölt a Vietnamban kötendő béke ér­iekében. A l'Humanité Dimanche is­mét leleplezte a szennyes vietnami aáborút, melynek beszüntetését a francia nép követeli. Könnyű felismerni, milyen indító­átok késztették a kormányt a lap elkobzására: John Foster Dulles úton van Fran­ciaország felé s Laniel és társai nyil­vánosan szolidaritást kívánnak val- ani az ázsiai háború folytatásával és Európa militarizálósával. . a kormány azt reméld, hogy önké­nyes intézkedéseivel eltántoríthatja a kevésbbé szilárd békeharcosokat, a kormány csapást akart mérni a rHumanité-re, a munkásosztály, a francia nép lapjára. A régi város újjáépítése Varsóban Varsó ezévben egy újabb újjáépi tett résszel bővül, 168 házat, melynek területe 456 ezer négyszögöl, építenek újjá. ______________ IL A baj sose jön egyedül T'' iszlelendő Csalicska Ábrahám, a bodok- házi szent kút mostam ura és őre a plé­bánia irodájában üldögél, Kellemetes hely ez az iroda, kivált nyáron. Egyik ablaka a vén szilfák, karcsú jegenyék, terebélyes diófák árnyékában húsölő kertre szolgál, a másik meg a termés­kővel kirakott oszlopos, boltíves zarándokudvar­ra. A ker.ből érett barack szagát, viola illatát s rántanivaló csibék csipogását hozza a játékos nyári szél; az udvarról néhány zarándok mor- molását hallani, s ha az ember egy kicsikét előbbre dől a bőrrel borított esperesi karosszék­ben, látja is őket, amint imádkozás közben az egyházfi perselyébe pottyantják forintjaikat. Is- tonkém, istenikém, mily kegyes látvány az ada­kozó hívő! A biztonság örömét nyújtja a szív­nek, mennyei nyugalmat a sóvárgó léleknek. Boldog emlékezetű Bonifác atya óta vala­mennyi bodokházi plébánosnak kedvelt helye az iroda. A falakon nagy idők nagy emlékei. Mind­járt az ablak mellett aranyozott keretű, jókora fénykép díszeleg, fölötte kampós vasszegen meg­feketedett, porlepte babérkoszorú. A képen hosz- szú-hosszú különvonat ontja a Kisasszony-napra érkező zarándokokat s még a vasúti bakter ke­zében is templomi zászlót lobogtat a szál Igaz, hogy a vasutas-uniformis zsebéből csattosüveg kandifkál elő, s a bakter az itcésnél kezdhette a búcsújárást, mert szeme keresztbenéz, sipkája csáléra áll, deháí ez nem tudja elrontani a kép ünnepélyességét. A szentelt szereket és a kasz- szát őrző szekrény jobboldalán sárga szalaggal átkötött gyertyacsonk lóg, alatta szálkás, nyurga betűiekéi rőt: felírás: „Isten dicsőségére és a plé­bánia gyarapítására égeté móri Móry Mór föld­birtokos és szeszgyáros úr, valamint hitvese, az egyház hű gyermekei, ezer pengő forintok lefize­tése mellett. Anno Domini 1906, az áldatlan arató sztrájk sikeres leküzdése után.“ A dohányzóasz­talka felett diófakeretbe foglalt, üveglappal vé­dett kép függ. Rajta maga a püspök atya látható, mint magasra emelt jobbjában egy bögre csoda- vizei tart, baljával pedig a szent kút kávájára támaszkodik. Körülötte fenkölt tekintetű, testes kanonokok, prépostok, esperesek és plébánosok álldogálnak. A káplánok leszorultak a képről. Hogy iszik-e a püspök atya a szent vízből, avagy sem, azt a -sok pap.ól nem látni. Hanem a má­sik képen iszik. Ez a kép ünnepi ebédet ábrázol a plébánia kertjében. A terített asztal mellett ugyanaz a püspök s ugyanazok a kanonokok, pré­postok, esperesek és plébánosok: de itt már lát­nivaló, hogy leiették a szolgálatot, mert a te­kintetek derűsebbek, sőt egyik-másik egyenesen csintalan. A káplánokból erre a képre se került egy se. Ugyiátszlk nem fértek el az asztal mel­lett. A következő képen megint egy sereg za­rándok tolong, s azután, a szekrény baloldalán, akár a pápai testőrség alabárdjai, fényesre sú­rolva sorakoznak a zarándok-napokon használa­tos perselyek Szémszerint húszán s egyik na­gyobb, mint a másik. DOBOZYIMRE: c4 izetit kit Aki föltette magában, hogy félrehúzódik a hívságos világi élet zajától, keresve sem talál­hatna jobb helyet ennél a hűvös, kellemesen do­hos irodánál. Nincs is szebb dolog, mint itt ül­dögélni, hosszúszálú csernyei dohányt szívni, nusebornak is kiváló bársonyos rizlinget szopo­gatni és jámbor gondolatokkal foglalkozni. Azaz, hogy nem volna szebb dolog, ha baj nem volna. Csakhogy baj van. Csalicska plébános oly savanyú ábrázattal ül a karosszékben, mintha ót szemelték volna ki a keresztrefeszített Krisztus mellé latornak. Izzadó kenyerével kopasz fejebub- ját dörzsöli, komor pillantása hol az asztalon he­verő árkus papiroson futkos, hol meg kiröppen a nyitott ablakon át a semmibe. — Add csak össze mégegyszer, Beroát fiam — tolja a káplán elé a papirost. — Hátha neked több lesz. A szemüveges, hirtelenszőke káplán számol, először felülről lefelé, aztán alulról felfelé, de bizony neki se jön ki egy árva fityinggel sem több, mint a plébánosnak. — Annyi ez, tisztelendő atyám. Háromezer- nyolcszázihetvennégy forint ötvenhárom fillér. Csalicska a levegőbe kap, mint aki legyet akar fogni. Eközben könyökével leveri páduai szent Antall, a halakkal társalgó szent a feje- te tej éré esik s nagyot koppan, de Csalicska most ügyet se vet rá. — Ez... ez baj — motyogja. — Nagy baj. IVf ajdhogynem sírvafakad. Táskás szeme elhomályosul, akár a tó vize, ha belepi a békan.váL — Nem tudom, mi ütött a világba, édes fiam. Fogynak a zarándokok. Kél esztendeje még több, mint húszezren jöttek a Boldogasszony-napi bú­csúra: tavaly már csak tizenegyezren voltak s majdnem ezer szentelt gyertya a nyakunkon ma­radt. Ha ezután is így megy .., — Akkor? — Nem is merek rágondolni, mi lesz velünk. A káplán felveszi szent Antalt, meg.örölgeti orrát, fülét s visszaállítja az asztal közepére, a tintatartó mellé. _— Majd csak lesz valahogy, tisztelendő atyám. Velünk az isién, nem hagy el bennünket. — Hiszen ő nem is hagy el. Hanem pénzt, azt nem tud adni, szegényke. Akik meg adják, vagyis hogy adnák, azok bíz lassacskán elhagy­nak. — Talán mégse olyan nagy a baj? — Ej, dehogy is nem! A legutolsó hónapban rongyos négyezer forintot se bírtunk összeszedni. Itt, Bodokházán, ahol valamikor egyetlen nyári vasárnapon hét-nyolcezer forint volt a tiszta be­vétel. Hát mi ez, ha nem baj? A káplán szaporán pislog az orra nyergére csúszott szemüveg mögül. — Baj, bői De mit 'ehetünk? Semmit. Szo­rosabbra kell húznunk a nadragszijat. Csalicska rámered, mintha most látná elő­ször a csupacsont, alázatos teettartású káplánit­— Elment a sütnivalód? Hogyan akarod szo­rosabbra húzni a nadnágszíjat? — Hát, gondolom... — Mit gondolsz 'le? Semmit se gondolsz. — Azaz, hagy csak magadra gondolsz, mintha be­lőled állana a bodokházai plébánia! Énnekem pedig főhet a fejem, honnan szerezzek pénzt a temérdek fizetnivalóra. Most is, vinné el az ör­dög, mind a két villanykörte kiégett a sekres­tyéiben. Ez legalább tizenöt forint. A szűzanya szobra mellé új vázát kell vásárolnunk, mert az a mafla harangozó eltörte a régit. Ez is tizenöt forint. No látod, ez már harminc forint. Ráadá­sul tegnap megszólított a szabó, hogy készen van a ruhám. Hiszen nem mondom, nemigen kell nekem az a ruha, tudod, fiam, hogy idehaza min­dig ebben az egy szál reverendában járok. Csak hát mégis, ha olykor-olykor kimozdul az ember a faluból, legyen egy gönce, amibe belebujik. Ez is ezerhatszáz forint. A húgomnak hónapok óta ígérek egy falatka szőrmét a világos kosz­tümjére. Most már ezt se halogathatom tovább: Ugye fiam, hozzá se fogunk — két-háromezer fo­rintnak fuccs. — Hát... — No látod. Az ember el se hinné, mennyi költség szakad a mi kis plébániánk nyakába. Itt van a két kedvesnővér, azaz, hogy volt kedves- nővér. Igazán aranyosak, semmi bajom sincs velük, — de a kiadás csak megvan rájuk. Jó étvágyuk van, isten tartsa meg őket, hiszen fia­talok: aztán meg egy-egy ruhadarab is kell ne­kik. Lizának nemrég vettem egy pár cipőt, már meg szandálra fáj a foga. Lórika, akarom mon­dani, Eleonóra arról panaszkodik, hogy fogytán van a fehérneműje. Isten ne röja fel vétkemül hogy ilyeneket beszélek, de legalább egy-két kombinét s három-négy bugyit kell vennem sze­génykének. Tessék, számolj: akárhogyan számolsz — havi négyezer forintnál alább nem adhatjuk. — Sok a költség, csakugyan. Hanem azért valamicskét talán lefaraghatnánk belőle. — Eh, gyermekbeszéd. Látszik, hogy kevés a tapasztalatod, Bemát fiam. Nem a költség sok — a bevétel kevés! Csalicska felkel a recsegő karosszékből, s alá-fel járkál az irodában. Előbbi bágyadtsága tűnőben van, tekintete felélénkül, s pámás ök­lével egyet-egyet a levegőbe üt, mintha sorra agyoncsapná a havi négyezer forintra leselkedő veszedelmeket. — Ezen segíteni kell! — De hogyan? Ha egyszer fogynak a zarán­dokok! P salicska megáll Bonifác atya olajfestésú ' képe előtt, pillantása szeretettel siklik végig a barna, elmosódott arcon. — Ihletett gondolatom támadt, fiam! — Nos? — Ideha.Hgass! Fogynak a zarándokok? Se­baj Megszaporítjuk őket! Miként egykoron a mi urunk megsZRporí.ctta az áirp ^kenyeret. (Folytatása következik) Kulturális hírek MOSZKVA A Szovjetunió Tudományos Aka­démiája Elnökségének határozatára a Gorkij Világirodalmi Intézetben rész ’cg alakult Vlagyimir Majakovszkij életének és művészetének tanulmá­nyozására. Mint Sz. Petrov professzor a rész­leg vezetője elmondotta, a tudomá­nyos munkatársak figyelme a leg­közelebbi két-hárcm évben főleg Majakovszkij műveinek új. tizenket­tő kötetes teljes kiadására összpon­tosul. MONTEVIDEO Uruguaybaíi nagy sikerrel vendég­szerepelnek a szovjet művészek. Áp­rilis 8-án T. Nyi'kolajeva adott hang­versenyt az állami rádió színházé-' ban. A közönség meleg ünneplésben részesítet.e a szovjet zongoraművész­nőt. Április 9-én ugyanitt adta második hangversenyét D. Ojsztrah, aki szin­tén nagy sikert aratott. Az uruguayi sajtó élénken kotn- men.álja David Ojsztrah szovjet he­gedűművész szereplését az állami rádió színházban. A zenekritikusok telkesen írnak játékáról. Az El Pais Ojsztrahot „a világ egyik legjobb hegedűművészének“ nevezi. KIEV Ukrajnában mintegy kétezer tá­volbalátó készülék működik. A fa­lusi nézők számára külön előadás- sorozatot szerveztek „A szovjet falu“ cinmel, amelynek keretében tudo­mányos népszerűsítő és dokumentum- filmeket vagy gyakorlati szakértők és tudósok előadásait közvetítik. MOSZKVA Jurij Zavadszkij, a Szovjetunió népművésze arról ír a Lityeratumaja Gazet'.á-ban, milyen nagy esemény volt a „Comádie Francaise“ első előadása, a „Tartuffe“, a moszkvai­ak, a színház kedvelői és a színmű­vészek számára. „Az előadáson — mutat rá Zavadszkij —, a francia' izínmüvészet szellemét, a francia nép hatalmas és nagyszerű szellemét, a művészetben meglévő egység és köl- :sönös megbecsülés valóságát érez­tük.“ A Szovjeiszkaja Kuitura hasábjain Alla Taraszova, a Szovje.unió nép­művésze írja: a kulturális értékeli naráti cseréje feltétlenül hozzájárul i népek közötti megértés elmélyülé­séhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom