Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-13 / 87. szám
2 NÄPLö i~<4 Awnm n A% Fgyesült Altamok és a% európai kollektív biatonság A „Pravda“ cikke Moszkva (TASZSZ): A Pravda O Ratjaini cikkét közli „Az Egyesült Államok és az európai kollektív biztonság" címmel, amelyben az összeurópai kollektív biztonság megteremtésére vonatkozó újabb javaslatokkal kapcsolatiban, amelyeket a Szovjetunió március 31-i jegyzékében terjesztett elő, a cikkíró felveti a kérdést: Miért burkolóznak továbbra is hallgatásba a nyugati hatalmak? Az amerikai külügyminisztériumnak az a sürgősen tett nyilatkozata, — amely szerint az újabb szovjet javaslatok állítólag éppen úgy elfogadhatatlanok az Egyesült Államok számára, mint a korábbiak, — csak az európai kollektív biztonPraszad indiai elnök ság megteremtéséne irányuló szovjet érvezet ellenzői helyzetének gyengeségét árul ja el, minthogy ezek nem képesek a legcsekélyebb mértékben is meggyőző érvekkel előhozakodni. Befejezésül Ratjani ezeket írja: Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának a március 31-i szovjet jegyzékre adandó válaszában színt kell vallania és világosan ki kell fejtenie, hogy az surópai kollektív biztonság mellett, vagy ellene foglal állást. Arra a kér- lésre, amelyet a szovjet kü'döttség már február 10-én a berlini négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten felvetett, még mindig nem érkezett válasz. Dzsámimba érkezett Képek a népi demokráciákból Csehszlovákia (MTI) Mint az Infonfo hírügynökség jelenti, dr. Radzsendra Praszad, India elnöke április 10-én négynapos látogatásra Dzsammuba érkezett India elnökét Karan Szingh, Dzsam mu és Kasmír államfője, valamint Baksi Ghulam Mohammed miniszterelnök fogadta. Az elnök az üdvözlésekre válaszolva kijelentette: India hagyományos politikájának megfelelően minden tőié telhetőt el fog követni a béke érdekében. Rövid külföldi hírek ROMA Április tizenegyedikén Firenzében megkezdődött a Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség Központi Bizottságának ülésszaka. Az ülésszakon huszonnégy ország — köztük a Szovjetunió, \nglia, Hollandia, Olaszország, Belgium, Nyugat-Németország és több más ország — képviselői vesznek részt. A szovjet küldöttség vezetője, 9. Sz. Tyimofejev, a Centroszojuz slnökhelyettese. ROMA Április 11-én Rómában megkezdődött a villamos-, autóbusz- és trold- iusz-alkalmazottak negyvennyolc órás sztrájkja. A sztrájkot az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség, az „Olasz Munkásszövetség“ és más szakszervezeti szövetségek hirdették meg tiltakozásul az ellen, hogy a villamos, autóbusz és trolibusz forgalmi vállalat igazgatósága elutasította a dolgozók béremelési követelését. A iztrájk következtében csaknem teljesen megbénult a közlekedés a városban. LONDON Április lj-én az angol Békevédelmi Bizottság szervezésében gyűlést tartottak n londoni Hyde-parkban. A gyűlésen beszédet mondott Bur- hop, neves tudós és D. N. Pritt jogász, a Béke Világtanács tagja. A gyűlés résztvevői határozatot hoztak, amelyben követelik az atomfegyver minden fajtájának eltiltását is a négyhatalmi tárgyalások megújítását a német kérdés békés megoldása érdekében. A gyűlés résztvevői ezután felvonultak a város utcáin. A felvonulók ólén a második világháború frontharcosai — élükön harci kitüntetésekkel és érdemjelekkel — a következő feliratú táblákkal haladtak: Tiltsák el a szörnyű fegyvert! Később London központi városke- ületének egyikében újabb tömeggyűlést tartottak, amelyen Wainwright, a Béke Világtanács tagja és Dixon, a Coventry! városi tanács tagja szállt okra beszédében a tömegpusztító fegyverek eltiltása mellett. SANGHAJ A Kiodu Cuszln hírügynökség je- ’enti, hogy Dzsiotaro Kavakami, a japán jobboldali Szocialista Párt elnöke vasárnap felhívással fordult va- ' amennyi országhoz. Követelte, hogy tiltsák el az atomfegyver használa- I tát és vessenek véget a fegyvarkezé- I si hajszának. A szocializmus építésének- óriási híddaruja Kuncsieóban, melyhez a vitkovicei „Klement Gottwald" Vasművek hídépítőd hatalmas vasszerkezetet gyártottak, mely vasérchíddaru az új kohóművekben a vasércet az érc-raktáirtelLepről a kohókhoz szállítja. II Francia Kommunista Pár! köz’eióyea ll-i számánax el ázásáról Cl Párig (MTI): A „l'Humanité" hétfői száma közli a Francia Kommunista Párt közleményét a l'Humanité Dimanche április ll-i számának elkobzásáról. A párt közleménye a többi között ezeket mondja: A kormány minden törvényesség felrúgásával, ostromállapotot teremtett Párisnak abban a negyedében ahol a THumanitét nyomtatják. Mar- tinaud-Deplat rendőrsége megakadályozta a l'Humanité Dimanche 240 ezer példányának megjelenését, amelyek Párosban és Páris környékén kerültek volna elosztásra, vidéken pedig megkísérelte, hogy megakadályozza a már szétküldött 290 ezer példány terjesztését. A l'Humanité Dimanche e számának elkobzására azt az ürügyet hozták fel. hogy a lap „Az Indokínában ontott vér árfolyama emelkedik a newyorki tőzsdén" címmel cikket közölt a Vietnamban kötendő béke ériekében. A l'Humanité Dimanche ismét leleplezte a szennyes vietnami aáborút, melynek beszüntetését a francia nép követeli. Könnyű felismerni, milyen indítóátok késztették a kormányt a lap elkobzására: John Foster Dulles úton van Franciaország felé s Laniel és társai nyilvánosan szolidaritást kívánnak val- ani az ázsiai háború folytatásával és Európa militarizálósával. . a kormány azt reméld, hogy önkényes intézkedéseivel eltántoríthatja a kevésbbé szilárd békeharcosokat, a kormány csapást akart mérni a rHumanité-re, a munkásosztály, a francia nép lapjára. A régi város újjáépítése Varsóban Varsó ezévben egy újabb újjáépi tett résszel bővül, 168 házat, melynek területe 456 ezer négyszögöl, építenek újjá. ______________ IL A baj sose jön egyedül T'' iszlelendő Csalicska Ábrahám, a bodok- házi szent kút mostam ura és őre a plébánia irodájában üldögél, Kellemetes hely ez az iroda, kivált nyáron. Egyik ablaka a vén szilfák, karcsú jegenyék, terebélyes diófák árnyékában húsölő kertre szolgál, a másik meg a terméskővel kirakott oszlopos, boltíves zarándokudvarra. A ker.ből érett barack szagát, viola illatát s rántanivaló csibék csipogását hozza a játékos nyári szél; az udvarról néhány zarándok mor- molását hallani, s ha az ember egy kicsikét előbbre dől a bőrrel borított esperesi karosszékben, látja is őket, amint imádkozás közben az egyházfi perselyébe pottyantják forintjaikat. Is- tonkém, istenikém, mily kegyes látvány az adakozó hívő! A biztonság örömét nyújtja a szívnek, mennyei nyugalmat a sóvárgó léleknek. Boldog emlékezetű Bonifác atya óta valamennyi bodokházi plébánosnak kedvelt helye az iroda. A falakon nagy idők nagy emlékei. Mindjárt az ablak mellett aranyozott keretű, jókora fénykép díszeleg, fölötte kampós vasszegen megfeketedett, porlepte babérkoszorú. A képen hosz- szú-hosszú különvonat ontja a Kisasszony-napra érkező zarándokokat s még a vasúti bakter kezében is templomi zászlót lobogtat a szál Igaz, hogy a vasutas-uniformis zsebéből csattosüveg kandifkál elő, s a bakter az itcésnél kezdhette a búcsújárást, mert szeme keresztbenéz, sipkája csáléra áll, deháí ez nem tudja elrontani a kép ünnepélyességét. A szentelt szereket és a kasz- szát őrző szekrény jobboldalán sárga szalaggal átkötött gyertyacsonk lóg, alatta szálkás, nyurga betűiekéi rőt: felírás: „Isten dicsőségére és a plébánia gyarapítására égeté móri Móry Mór földbirtokos és szeszgyáros úr, valamint hitvese, az egyház hű gyermekei, ezer pengő forintok lefizetése mellett. Anno Domini 1906, az áldatlan arató sztrájk sikeres leküzdése után.“ A dohányzóasztalka felett diófakeretbe foglalt, üveglappal védett kép függ. Rajta maga a püspök atya látható, mint magasra emelt jobbjában egy bögre csoda- vizei tart, baljával pedig a szent kút kávájára támaszkodik. Körülötte fenkölt tekintetű, testes kanonokok, prépostok, esperesek és plébánosok álldogálnak. A káplánok leszorultak a képről. Hogy iszik-e a püspök atya a szent vízből, avagy sem, azt a -sok pap.ól nem látni. Hanem a másik képen iszik. Ez a kép ünnepi ebédet ábrázol a plébánia kertjében. A terített asztal mellett ugyanaz a püspök s ugyanazok a kanonokok, prépostok, esperesek és plébánosok: de itt már látnivaló, hogy leiették a szolgálatot, mert a tekintetek derűsebbek, sőt egyik-másik egyenesen csintalan. A káplánokból erre a képre se került egy se. Ugyiátszlk nem fértek el az asztal mellett. A következő képen megint egy sereg zarándok tolong, s azután, a szekrény baloldalán, akár a pápai testőrség alabárdjai, fényesre súrolva sorakoznak a zarándok-napokon használatos perselyek Szémszerint húszán s egyik nagyobb, mint a másik. DOBOZYIMRE: c4 izetit kit Aki föltette magában, hogy félrehúzódik a hívságos világi élet zajától, keresve sem találhatna jobb helyet ennél a hűvös, kellemesen dohos irodánál. Nincs is szebb dolog, mint itt üldögélni, hosszúszálú csernyei dohányt szívni, nusebornak is kiváló bársonyos rizlinget szopogatni és jámbor gondolatokkal foglalkozni. Azaz, hogy nem volna szebb dolog, ha baj nem volna. Csakhogy baj van. Csalicska plébános oly savanyú ábrázattal ül a karosszékben, mintha ót szemelték volna ki a keresztrefeszített Krisztus mellé latornak. Izzadó kenyerével kopasz fejebub- ját dörzsöli, komor pillantása hol az asztalon heverő árkus papiroson futkos, hol meg kiröppen a nyitott ablakon át a semmibe. — Add csak össze mégegyszer, Beroát fiam — tolja a káplán elé a papirost. — Hátha neked több lesz. A szemüveges, hirtelenszőke káplán számol, először felülről lefelé, aztán alulról felfelé, de bizony neki se jön ki egy árva fityinggel sem több, mint a plébánosnak. — Annyi ez, tisztelendő atyám. Háromezer- nyolcszázihetvennégy forint ötvenhárom fillér. Csalicska a levegőbe kap, mint aki legyet akar fogni. Eközben könyökével leveri páduai szent Antall, a halakkal társalgó szent a feje- te tej éré esik s nagyot koppan, de Csalicska most ügyet se vet rá. — Ez... ez baj — motyogja. — Nagy baj. IVf ajdhogynem sírvafakad. Táskás szeme elhomályosul, akár a tó vize, ha belepi a békan.váL — Nem tudom, mi ütött a világba, édes fiam. Fogynak a zarándokok. Kél esztendeje még több, mint húszezren jöttek a Boldogasszony-napi búcsúra: tavaly már csak tizenegyezren voltak s majdnem ezer szentelt gyertya a nyakunkon maradt. Ha ezután is így megy .., — Akkor? — Nem is merek rágondolni, mi lesz velünk. A káplán felveszi szent Antalt, meg.örölgeti orrát, fülét s visszaállítja az asztal közepére, a tintatartó mellé. _— Majd csak lesz valahogy, tisztelendő atyám. Velünk az isién, nem hagy el bennünket. — Hiszen ő nem is hagy el. Hanem pénzt, azt nem tud adni, szegényke. Akik meg adják, vagyis hogy adnák, azok bíz lassacskán elhagynak. — Talán mégse olyan nagy a baj? — Ej, dehogy is nem! A legutolsó hónapban rongyos négyezer forintot se bírtunk összeszedni. Itt, Bodokházán, ahol valamikor egyetlen nyári vasárnapon hét-nyolcezer forint volt a tiszta bevétel. Hát mi ez, ha nem baj? A káplán szaporán pislog az orra nyergére csúszott szemüveg mögül. — Baj, bői De mit 'ehetünk? Semmit. Szorosabbra kell húznunk a nadragszijat. Csalicska rámered, mintha most látná először a csupacsont, alázatos teettartású káplánit— Elment a sütnivalód? Hogyan akarod szorosabbra húzni a nadnágszíjat? — Hát, gondolom... — Mit gondolsz 'le? Semmit se gondolsz. — Azaz, hagy csak magadra gondolsz, mintha belőled állana a bodokházai plébánia! Énnekem pedig főhet a fejem, honnan szerezzek pénzt a temérdek fizetnivalóra. Most is, vinné el az ördög, mind a két villanykörte kiégett a sekrestyéiben. Ez legalább tizenöt forint. A szűzanya szobra mellé új vázát kell vásárolnunk, mert az a mafla harangozó eltörte a régit. Ez is tizenöt forint. No látod, ez már harminc forint. Ráadásul tegnap megszólított a szabó, hogy készen van a ruhám. Hiszen nem mondom, nemigen kell nekem az a ruha, tudod, fiam, hogy idehaza mindig ebben az egy szál reverendában járok. Csak hát mégis, ha olykor-olykor kimozdul az ember a faluból, legyen egy gönce, amibe belebujik. Ez is ezerhatszáz forint. A húgomnak hónapok óta ígérek egy falatka szőrmét a világos kosztümjére. Most már ezt se halogathatom tovább: Ugye fiam, hozzá se fogunk — két-háromezer forintnak fuccs. — Hát... — No látod. Az ember el se hinné, mennyi költség szakad a mi kis plébániánk nyakába. Itt van a két kedvesnővér, azaz, hogy volt kedves- nővér. Igazán aranyosak, semmi bajom sincs velük, — de a kiadás csak megvan rájuk. Jó étvágyuk van, isten tartsa meg őket, hiszen fiatalok: aztán meg egy-egy ruhadarab is kell nekik. Lizának nemrég vettem egy pár cipőt, már meg szandálra fáj a foga. Lórika, akarom mondani, Eleonóra arról panaszkodik, hogy fogytán van a fehérneműje. Isten ne röja fel vétkemül hogy ilyeneket beszélek, de legalább egy-két kombinét s három-négy bugyit kell vennem szegénykének. Tessék, számolj: akárhogyan számolsz — havi négyezer forintnál alább nem adhatjuk. — Sok a költség, csakugyan. Hanem azért valamicskét talán lefaraghatnánk belőle. — Eh, gyermekbeszéd. Látszik, hogy kevés a tapasztalatod, Bemát fiam. Nem a költség sok — a bevétel kevés! Csalicska felkel a recsegő karosszékből, s alá-fel járkál az irodában. Előbbi bágyadtsága tűnőben van, tekintete felélénkül, s pámás öklével egyet-egyet a levegőbe üt, mintha sorra agyoncsapná a havi négyezer forintra leselkedő veszedelmeket. — Ezen segíteni kell! — De hogyan? Ha egyszer fogynak a zarándokok! P salicska megáll Bonifác atya olajfestésú ' képe előtt, pillantása szeretettel siklik végig a barna, elmosódott arcon. — Ihletett gondolatom támadt, fiam! — Nos? — Ideha.Hgass! Fogynak a zarándokok? Sebaj Megszaporítjuk őket! Miként egykoron a mi urunk megsZRporí.ctta az áirp ^kenyeret. (Folytatása következik) Kulturális hírek MOSZKVA A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Elnökségének határozatára a Gorkij Világirodalmi Intézetben rész ’cg alakult Vlagyimir Majakovszkij életének és művészetének tanulmányozására. Mint Sz. Petrov professzor a részleg vezetője elmondotta, a tudományos munkatársak figyelme a legközelebbi két-hárcm évben főleg Majakovszkij műveinek új. tizenkettő kötetes teljes kiadására összpontosul. MONTEVIDEO Uruguaybaíi nagy sikerrel vendégszerepelnek a szovjet művészek. Április 8-án T. Nyi'kolajeva adott hangversenyt az állami rádió színházé-' ban. A közönség meleg ünneplésben részesítet.e a szovjet zongoraművésznőt. Április 9-én ugyanitt adta második hangversenyét D. Ojsztrah, aki szintén nagy sikert aratott. Az uruguayi sajtó élénken kotn- men.álja David Ojsztrah szovjet hegedűművész szereplését az állami rádió színházban. A zenekritikusok telkesen írnak játékáról. Az El Pais Ojsztrahot „a világ egyik legjobb hegedűművészének“ nevezi. KIEV Ukrajnában mintegy kétezer távolbalátó készülék működik. A falusi nézők számára külön előadás- sorozatot szerveztek „A szovjet falu“ cinmel, amelynek keretében tudományos népszerűsítő és dokumentum- filmeket vagy gyakorlati szakértők és tudósok előadásait közvetítik. MOSZKVA Jurij Zavadszkij, a Szovjetunió népművésze arról ír a Lityeratumaja Gazet'.á-ban, milyen nagy esemény volt a „Comádie Francaise“ első előadása, a „Tartuffe“, a moszkvaiak, a színház kedvelői és a színművészek számára. „Az előadáson — mutat rá Zavadszkij —, a francia' izínmüvészet szellemét, a francia nép hatalmas és nagyszerű szellemét, a művészetben meglévő egység és köl- :sönös megbecsülés valóságát éreztük.“ A Szovjeiszkaja Kuitura hasábjain Alla Taraszova, a Szovje.unió népművésze írja: a kulturális értékeli naráti cseréje feltétlenül hozzájárul i népek közötti megértés elmélyüléséhez.
