Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-11 / 85. szám

NAPLÓ 1954 APKti-re. n *5 HA HlHBEHiCI SEGÍT... A Mohács felé robogó autóbusz felikapaszkodik az üszögi dombon, aztán megálló közeledvén, hosszat kürtői. A birjáni csárdából elősza­ladnak a magukat sörrel hűsítő uta­sok. Hátizsákosán, batyustul, csoma­gokkal a kezükben integetnek, to­vább ne menjen. Megállunk. — Szabad kérem ez a hely? Bólintok. A negyven év körüli, szélfútta, napcserzette arcú férfi — agronómus-e, vagy csoportéinak — felrakja demizsonját a hálóba, elhe­lyezkedik, közben bocsánatot kér a szembeni|!óktől. A két fiatalember rá sem hederít. Ha nem látnám vi- harkabátiukat, vállukon átvételt szí­jon hordott aktatáskájukat, három­napos szakáitokat — beszédjükből is megállapítanám: gépállomása funk­cionáriusok. Már Pécs óta vitatkoz­nak — lesz-e valami a lothárdi Uj Alkotmányból. Most, hogy a kalauz­nő elől, lopva rágyújtottak, — már megegyeztek. — Szóval komám, előbb leszek én pécsi püspök, mint azokból jó ter­melőszövetkezet. ősszel a fele tag­ság kilépett, föld sincs elég... Ej! Mici sapkás társa rábólint: — Én öregem jártam a mágocsi Rákosiban. Az igen! Az az igazi!, Dehát ott a Sziveri, a tagok mind dolgoznak, szép a majorjuk, minden A Iotihárdiak? Ugyan. Ha nem is osz­lanak szét, tíz év is kell, hogy va­lamelyest kikupálódjanak. Tíz év! — Tíz hónap! Szomszédom restelkedve a bele­szólásért, hevességéért magyarázza: — Bocsássanak meg. nem állha­tom meg szó nélkül. Higyjék el, a legrosszabb termelőszövetkezet is rö­vid idő alatt talpraállhEjt, ha... Az aki a táskások arcáról látom, már megszületett bennük a „letrom- folás", de emez olyan hittel, tűzzel beszél, hogy inkább lenyelik és a végére tartogatják. Inkább meghall­gatják. — Jártak már Lippón? Sajnálhat­ják — gyönyörű vidék. Olt fekszik Majs és Magyarbóly között, termelő- szövetkezetüket Béke őrének keresz­telték. Amit elmondok, éppen tíz hónapja történt Tavaly, június ki­lencedikén ... Kél ember gázol a haragos zölden hullámzó búzában. Németh Károly a villányi gépállomás körzeti agro- nómusa tenyerébe pörgetve számol­gatja a kövér kalászok tejes szemeit. — Hát Frank bácsi, megadja ez a tizenhatot is. Az elnök el gyönyörködve nézi a mellig érő gabonát, aztán a szökülő árpára mulat. Az érésben lévő tábla elüt a zöld búzától, mint a parti fö­vény a tenger színétől. Tömött kalá­szai átgázolhatatlan sűrű falként sár­gulnak Károlymajar felől. A gazdász visszanéz, elneveti magái: — Most már megmondom. Akár­mi legyek, ha nem lesz huszonhá­rom. Itt a tenyerem: búzából tizen­hat. árpából huszonhárom mázsa a termésátlag. Állja?! Ki nem fogadna ilyesmire szíve­sen1 Másnap este fél hétkor elsöté­tült az ég. Ulocska felől fehéren lar- jagos, kavargó felhők tülekedtek a láthatárra. A zápor előhírnöke fel­korbácsolta a búzát, recsegtette-nyi- korogtat:a a villányi út szegélyén a hatalmas, odvas tölgyeket. Aztán fél hétkor nagyot villámlott és elszaba­dult a pokol. Suhogva, dörögve, ko­pogva szörnyű jég verte végig a ha­tári. Ahogy beért a faluba, galamb- tojásnyi szemei beverték a sertésszál­lás cserepeit, széthasogatták a délnek néző ablakokat. Húsz percig — tud­ják milyen hosszú tud lenni húsz rövid perc? — húsz percig tépte, szaggatta a környéket. Amikor az­tán a felhő farka is elvonult a nyá- rádi templom tornya felé és a vihar sötétjét az éjtszaka váltotta fel — a kétségbeesés rohanta meg a tagokat — A kenyerünk! Kenyerünk sem lesz az idén! Schmidt, az üzemi párttitkár. Frank az elnök, nem mondhattak semmi biztosat. Majd reggel. Reggel meglátjuk. Meg. Mintha egy óriás henger gázolta volna meg a táblákat. A búza, a gyönyörű búza leverve a földre, bo­káig gázolhatsz a kivert, kicsépelt zöld szemekben. Az árpát, a tavasz­búzát tisztára tönkretette. A kukorica lándzsás levelei fosz­lányokra szaggatva. Sugár száruk tő­ből kifordulva. A kender?... A tagok hallgattak, csak Rein- spachné és Tölgyesiné szipogtak Fö! dre s u j tot t torme'őszövetk ezet ükét. vagy kenyerüket siratták? Ki tud­ná. Hisz könnyen sírás az asszony­nép ... Amikor visszatértek a határ­ból, autó autó hátán. A járástól megyétől, párttól, tanácstól. Hermann elvtárs, a mezőgazdasági osztályveze­tő, Vac.agh a főagronómus, a gép- íiomás — mindenki itt volt, A tagságot nem is kellett gyűlés­re hívni. Itt volt mindenki. Elme­hetnek, ha éppen hívják őket, dehá- mit ér a gyűlés? — A járási pártbizottság együtt­érez az önöket ért hatalmas kárban. A párt és az állam nem hagyja egy­magára a iiippói Béke őre tagjai*. Megígérjük elvtársak, hogy közös erővel, a párt, az állam és az önök erejével, újra felvirágoztatjuk a cso­portot! Hallgatták a járási párttitkárt, hallgatták, de hát mit tehet? Ember ő is, a hatszáz hold termést és vele a tönkrement, reménytvesztett szö­vetkezetét úgysem tudja feltámasz­tani. Esztendők kellenek ide... — Tudom én, mindig megígérik, hogy segítik a gyenge csoportokat, aztán meg úgy elkerülik a funkcio­náriusok, mint macska a forró kását! A micisapkás szomszéd megtöri a csendet, a másik viharkabátos he­lyesel neki, bizony, «ő is tudja és lám, az elvtárs az előbb azt mondta, hogy tíz hónap elég. A, mese az... Az autóbusz sűrűn döccen — iga­zán megjavíthatnák már a mohácsi országutat — az emberek nyújtóz­nak, váltják az ülésben zsibbadt lá­bakat. Igen, igen, régi dolog az ígér­getés ... A gyulai dombon gurulunk le felé, aztán mikor kikerülünk egy-két 1 parasztszekeret, a mellettem ülő férfi elmosolyodik. — Ne igyanak előre a medve bő­rére ... Ha hiszik, ha nem — a lippói Béke őre most egy jó közepes ter­melőszövetkezet. Tudniillik.... ... A járási pártti'ikár után eüment o többi autó is. Reggel megzörgeti valaki az elnök ablakát. Vastagh Miklós, a járási főagronómus. Elvál- hatatlan biciklijével kikarikázott Lip oóra. Befognak egy kocsiba — még mindig olyan nedves a föld, hogy el nem megy azon a kerékpár. Határszemlére mennek. Jfeomorí határszemlére. A gyapot földnél — hej, hogy néz ki — megállítják a lovakat. — Frank elvtárs. mentsük meg a veszett fejsze nyelét. Nó. ne szabad­kozzon. Hiigyje el, itt kukorica terem még az idén. Nem hiszi? Majd iga­zat ad, várjon csak. Nem is vártak sokáig. Tizen­kettedikén telefonáltak a magyar- bólyi (állomásról, hogy küldjenek be fogatot, mert valami kukorica vető­mag érkezett a címükre. A Vastag Miklós küldte. Június tizenhatodikán nagy kétel­kedve elvetették. A rövid tenyész­idejű kukorica úgy nőtt, mintha húznák. Július tizedikén kiegyel­ték. Októberre gazdagabb termést adott, háromszoranmyit, mint ami megmaradt a jégverés után ... / A lucerna! Higyjék el nekem, a tönkrement lucerna a főagronómus tanácsolta erős fogasolás és ápolás után aratásra már második kaszá- ást adott. Csodájára járt a tag­ság, hisz azt hitte mindenki, nem lesz egy kazalravaló sem ... A kukorica vetőmag megérkezté­vel, elvetésével, a lucerna ápolásá­val már egy ici-picit felcsillant a tagok reménykedése is. Hátha!? De ha a háromszázharminc hold aratniva lóra néztek, az összekuszált gaboná­ra, amelyben megszakad a kaszás menten lelohadtak. Kevesen voltak hej, de kevesen: ha mindenki kaszát fogott a kocsisok közül is, ekkor is csak tizenketten állhatnak neki. Harminc hold egy kaszára? Egy hó­napig vághatják és akkor az a ke­vés szem is kipereg, amit a jég meghagyott. Most segíthetne a párt! Segített: az aratás előtti napok­ban a magyarbólyi országúton a gyerekek csodálkozására befutotta nagy pirosra festett, moziban any- nyiszor megcsodált gép, a kombájn Egyenesen beállt az ősziárpába. Egy gyorsjáratú Zetor cseh kéve­kötő aratógéppel robogott be: neki a búzának! A tagság addig csak fe’-fel ^villanó reménykedése lelkesedésbe csapott. Fülöp elvtárs. a falusi egységes vezetőség titkára, Schmidt bácsi, az üzemi titkár, egybehívták a kominu nistákat. — Hát mi csak a sült galambot várjuk? Hozza minden tag a fele­ségét, gyerekét, aki csak mozdu’m tud! Legelőször pedig a kommunis­ták! Hozták! Bodonyiné Annus lányát Kovácsné a Mariskát, Nagy Pista bácsi a feleségét, az elnök Borcse 'ányát és a gyerekeket... Mokos elvtárs, felvidéki gyerek, a gépállomás legjobb traktoristála reggel héttől este tizenegyig egyhu­zamba levágott a kévekötő arató­géppel negyvennégy hold zabot. Kik szedik utána össze a kévét, von­szolják, rakják keresztekbe? Hét­nyolc iskolás gyerek, fiatal úttörők. Böki meztelen karjukat a szalma, de emelik, cipelik, tetézik becsület­tel. És ki az, aki gyengécske karjai­val maga is ott lib-lábol köztük? Varga Gyuráné. Hetven esztendős; hajlotthátu öregasszony.’ Ne csodálkozzon rajta senki, ha­táridő előtt befejezték az aratást. Aratás közben kiegyelték a kukori­cát, levágták, megszárították a lu­cernát. Megkapálták a cukorrépát, a takarmányrépát, a réti cserkeszt. Jött a kormánvpro gramm — nem lépett ki senki. Reinspach- né, Tölgyesiné és a többiek ugyan miért hagynák ott a közöst? Szeptember. Az Állami Biztosító kifizeti a teljes jégkárt. Október. A járási tanács közben­járására 300 mázsa nemesített búza vetőmagot kaptak. Majd a jövő esz- *endeiből visszaadják. November. Zárszámadás. Egy munkaegységre hét forint negyven készpénz, négy kiló búza, három ki­ló kukorica (a másodvetésfoő!) és a jól megkapált cukorrépából 18 deka cukor. (A károlymajori állami gaz­daság két fogata egy teljes hétig segített a répát hordani Magyar- bólyra. Szívességből.) December. Mérsékelik a jégverte területek után járó beadást. Január: A malacok árából öt fo­rint munkaegység előleget osztanak Március elsejém egy köiocös kis öregember koüogtat az irodába: — Kiss-Tóth János vagyok. Agro- nómus. Ezentúl én is segítek maguk nak. Az állam fizet — Önöknek dol­gozok. Bóly! Kérem, adják le a jegveket' A kalauznő kiált, a busz zökken­ve, berregő motorral megáll. Amíg az ajtónál tolongnak, a két génállo­mási is fölchelődik. Kezet ráznak az emberemmel, aki nem engedi el markukat: — E'hiszik-e, hogv a lotthárdi is és a többi is megerősödhet tíz hó­nán alatt? Hitetlenkedve nevetnek, de sze­mükön látni, —i igazat adnak neki. — Hát tudja, lehet. Ha mindenk’ segít! Csak úgy! Kár, hogy nem uta­zunk tovább. Ugyan mi lett a tsz­el? — Leszállni, indulunk! Nem válhatnak, gyorsan kilépnek. Engedje meg a két bólyi trakto­ros, hogy elmondjam neki — ahogy nekem mesélte tovább a helyükre telepedett szomszédom, — mi van most a lippói Béke őrével. A tagok nyárvégén feltámadt lel­kesedése nem lohadt le. Tenni akar­nak, türelmetlenek. Egyikük gyü­mölcsöst ültetne, a baromfiólak kö­ré, más'kuk a tehenészetet fejlesz­tené, a harmadik kertészetet csinál­na. De az elnök, akit megszédített a nagy siker, — ellenzi, hisz: Újra a legjobbak vagyunk az ivándárdai- ak után. El-eliár Pestre, máshová országos értekezletekre, tanul-ta- pasztal, de hazaérve hallgat, mint a csuka. A határba kint az agrrxnó- mus, ő bent csücsül az irodában 'ogadia a látogatókat és tüzelget a kályhába. Ha az sem melegíti, há* más módja is van a melegcsinálás- aak... Egy könnyelmű brigádvezető egy­szerű fogasolás után vetette el a takarmányrépát, olyan rögökbe mint a kalapom — meg se szólta érte. A gépállomási traktoros csú­nyán simította az őszi szántást, nvmdegy neki — átvette. A tagok nekikeseredtek és az a szólás jária. hogy nem tudom, mi lesz az elnök­kel, a kánikulában nem tüzelhet már irodában. Fülöp elvtárs, Schmidt elvtárs, a kommunisták noszogatják — ébred­jen már, álljon a tsz élére. •— Furkáltok. Károm akarjátok. Frank István elvtárs, a Béke őre elnöke megszédült a gvors si­kertől. önteltsége lassan akadályá­vá válik a közös gazdaság felvirág­zásának, Mert a párt akaria, az ál- 'am akaria, a tagság akarja, hogy nagyobb legyen a jólét Lippón, a Béke Őrében. Egyedül ő nem segít. — Meddig? Utitársam szavaival felelek: — M’mdaddig, amíg magára nem ébred, vagy a tagok meg nem un- 'ók. Mert h’gyje meg — a gyenge, togatag {erme’öszövetkezetek meg­erősödésének. ha a taeság akarja semmi sem ál’hatía útját. Tíz hónán s’att rendbe teszik szénájukat, má­sik tíz alatt éleniárók lesznek. Mer* akaratukhoz a párt, az állam támo­gatása járul. Es m;t n«m végezhet el ez a he­gyeket mozgató erő?! Oroszlán Imre Hozzászólások a módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez A párttagság kezdetének meghatározásához Pártunk módosított szervezeti szabályzatának tervezetét már több esetben figyelmesen tanulmányoztam.— Egyetértek a módosításokkal, amelyek hűen tükrözik a párt eddigi fejlődését, hasznosítja a Szovjet­unió Kommunista Pártja szervezeti szabályzatának tapasztalatait. Helyes­nek tartom, hogy a Központi Vezetőség a módosított szervezeti szabályzat tervezetét a párttagság elé terjeszti, mert ezzel lehetőséget ad arra, hogy minden párttag elmondhassa véleményét, javaslatait, Szeretnék egy javaslatot tenni a tervezet negyedik fejezet, hetedik pontjának utolsó bekezdéséhez. Ez a pont kimondja: „A felvett párttag párttagsági ideje attól a naptól kezdődik, amikor az alapszervezet tag­gyűlése a párttagok közé felvette.“ Ebben a pontban egyetlen változást javaslok felvenni: a tagjelöltség ideje is számítson be a párttagság ide­jébe. Az általam megfogalmazott mondat így hangzik: „A felvett párt­tag párttagsági ideje attól a naptól kezdődik, amikor az alapszervezet taggyűlése a tagjelöltek közé felvette.“ Javaslatomat azzal indokolom, hogy a tagjelöltek kötelességei meg­egyeznek a párttagokéval, jogaik szintúgy, a szavazati jog kivételével. Párttagsági igazolvánnyal rendelkeznek, éppen úgy fizetnek párttagsági díjat, mint a párttagok. Tehát a pá rttagokhoz hasonlóan a szervézéti szabályzat minden ^pontja a tagjelöl tekre is vonatkozik. Ezek alapján úgy vélem, helyes, ha a párttagság a tagjelöltséggel kezdődik. CSÚRA MARGIT az öthónapos pártiskola hallgatója. A tag- és »aoíelölfség jóváhagyásáról, a gyors ügyintézésről A módosított szervezeti szabályzat­tervezet tanulmányozása alkalmával 'eginkább a tagjelölt felvételnél mu­tatkozó változások ragadták meg fi­gyelmemet. Ezekhez szeretnék ja­vaslatot tenni. 1. A szervezeti szabályzat tervezet­ben azt olvasom: „A felvett párttag oárttagsáigi ideje attól a naptól kez­dődik, amikor az alapszervezet tag­gyűlése a párttagok közé felvette" Én más fogalmazásit javaslok. Olyant ami azt fejezi ki, hogy a tagielölt vagy tagfelvétel attól a naptól kez­dődik. amikor a felsőbb pártszerv elfogadta. Indokul azt tudom elmon­dani. hogy az alapszervezel követhet hibát, esetleg rosszul ítél meg elv- társakat, olyanok kerülnek a párt­ba. akik nem érdemlik meg. 2. Szeretném, ha a szervezeti sza­bályzat kifejezné, hogy a felsőbb szervek kötelezően, gyorsan, operá­lván in.tézked ienek a bejelentések panaszok ügyében. Nálunk van né­hány elvtárs, aki már több, mint két esztendeje elvesztette tagsági könyvét! Erről tettünk jelentést, de még a mai napig sem intézkedtek. Azt javaslom, hogy a módosított szer vezeti szabályzat konkrétan, ponto­san határozza meg az ügyek intézé­sének határideiét. Bulsz Péter párttitkár. Segítség a DISZ munkájának fejlődéséhez örömmel olvastam a „Szabad Nép“-ben a párt módosított szerve­zeti szabályzatának tervezetét. Kü- ’önösen megragadta figyelmemet, hogy a 18. életévét betöltött f’at.a- ’okat fel lehet venni a pánttagjelöl- *ek soraiba. Hatalmas előrehaladást ielent ez ifjúsági szervezetünk fej- ’ődésében. Ezzel sok olyan DISZ- tag kerti’hét a párt soraiba, akik már eddig is bebizonyították, hogy méltók a taglelöltségre. Ez a módosítás elősegíti DTSZ- Tzervezeteink munkáiénak fejlődését 4s a legbecsületesebb DTSZ-tagokat Vü’dhetik a párttagje’ öltek közé. DISZ-szervezetelnkben így sokkal í óbban érvényesül majd a pártveze­tés is. Javaslom ezért, hogy a szervezeti szabályzat mondta ki: ,Ji 24 éven aluli fiatalok közül azokat vegyék fel tagjelöltnek, akik DlSZ-taeok és az ifjúsági szervezet munkájából te­vékenyen. ifjú kommunistához mél­tóan veszik ki részüket.“ Indok: azok a DISZ-tagok, ak;k becsü'etes munkájuk révén tagjelöltek lesz­nek, utána is szívesen do’goznak a szervezetben. Azok a fiatalok vi­szont. akik nem járják ki a DISZ- szervezet iskoláját és fe’veszik tfg- ’elöltnek. nem éreznek olyan felelős séget a DISZ ügyéért. Szabó Zoltán MDP tagja. A tagjelöltség idejének meghatározása Én a módósított szervezeti sza­bályzattal egyetértek. Tanulmányo­zása során tapasztaltam, hogy a je­lenleg érvényben lévő Szervezeti Szabályzat alapjáin készült, a jelen­legi sajátosságokat, jövő feladatain­kat veszi figyelembe. A módosított szervezeti szabályzat szerint a tagjelöltnek „ ... lehetősé­get kell adni arra, hogy még egy évig tagjelölt lehessen". Ezt nem tar tóm helyesnek, nincs semmi szük­ség arra, hogy a tagjelöltségi időt meghosszabbítsuk. Ezt a mostani ta­pasztalatokkal igazolom. Sok eset­ben előfordul, hogy a tagjelöltet nem veszik fel taggá, mert vagy nem elég képzett, vagy más okokat mutatnak fel. S ilyenkor nem hóna­pokig, hanem évekig huzzák-halasz- szák ügyüket s a végén két-három éves tagjelöltek is lesznek. A tagjelöltnek be kell és be is bizonyítja a tagje’öltségi idő alatt: érdemes-e a pártba vagy sem. An­nál is inkább, mert a tervezet ki­mondja. hogy a pártszervezeteknek, kötelességük velük foglalkozni. Vé­leményem szerint nem kell meghosz- szabbítani a tagjelöltségi időt. Holtai Jenő a Rövlköt pártszervezeté­nek tagja. Ma délután lesz a pécsi járási kultúrverseny , Ma, vasárnap délután 2 órakor a Doktor Sándor Kultúrotthonban ren deziik meg a pécsi járási kultúrver- senyt, amely iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A kultúrverseny mű­során színdarabok, tánc- és éneic- számok, szavalatok szerepelnek. A versenyen a kővágószöllosi kultur- csoport Illyés Gyula, a bodaiak ßa- zsenov, a cserdiek Szigligeti Ede, a íésenyieik Tárnoki NándWr, a patu- csiak Futaki Hajna egyfelvona-os színdarab iát mutatják be. Ugyan­csak egyfelvonásossal szerepel n mecsek aljai kult úrcsoport is. A táncosoportok közül a bicsér- dieik a „Kisfa rcsai leánytáncot“ az ócsúrdiak pedig az „Ócsérdi vasár­nap délutáni! játszó“ című táncot ad jáik elő. amit 74 éves öregek gyűjtőt tok össze é** ssr-rteai b-J. A kesziii­ek az „üveges leánytáncot“, a „Ke* szüi verbunkost“ és a „Keszüi öreg­asszonyok lakodalmas táncát adják elő. A görcsönyiek a „Gsikí csűr- döngölővei“, az üszögpusztaiak a „Cigánytánccal“, a pécsudvardiak a „Délszláv fonójelenettel“, a szalán- tiaiak pedig a „Délszláv népi játék­kal“ szerepelnek a kultúrversenyeü. A hásságyiak. pogányiak, szemé­lyiek zene- és énekszámokkal sze­repelnek, délszláv és német dalokat, valamint zeneszámokat adnak elő. Kővári Magdolna (Nagvkozár), Ra- goncsa Ferenc, Varga Gvula íKő- vágószöllős), valamint Vúncsa Bor­bála (Pogány) szavalatokat adnak elő. A kultúrverseny után a báb­színházban a kővágótöttösiek és a vasasiak bábjátékokat adnak elő. Megbüntetett erdrágitó Bejelentés érkezett a Baranyame- gyei Állami Kereskedelmi Felügye- őséghez. hogv a krémtoiás csoko­ládét a Mecsek cukrászdában drá­gábban árusítják, mint a (yemege- boltban. A bejelentés nyomán a ke­reskedelmi felügyelőség azonnal vizsgálatot indított. Megállapítottuk: A pana«z jogos, mert az említett árufé'eséget melynek fogyasztói ára kilónként 72 forint, a Mecsek cuk­rászdában darnbonkint forintért hozták forgalomba. Egy darab krém tojás két deka. Ára — ka darabon­kéint árusítják — 1,44 forint lenne, de 1.*« forintért árusították. A vá­sárlókat egy l rémtojásnál 54 fillér­rel károsították meg. Az. áru kalkulációját Csemyánsz- ki Béla üzletvezető végezte, aki a daraitomkénti ármegállapításánál „nem tudja miért“, de tévedett. CsernyánszKi Bélát a Barenvame- gvei Állami Kereskedelmi Felügye­lőség gondatlan ármegállapítás mi­att megbüntette. Krancz Ödön a kér. felügy. vezetője.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom