Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-04 / 80. szám
6 NAPE <5 1954 ÄPRTLKS 4 ÍGY ÜMilTCM MÍG ŐKET \ovember e'sejétöl hallhatóvá ^ vált az ágyúzás Dunaíöldvár felől. A Pusztaszabolcs-székesfehérvári vasúton egymást érték a gépekkel megrakott vasúti szerelvények. A németek szemünk láttára rabolták ki az országot, terelték maguk előtt a tehéncsordát, disznófalkákat. November végén közölte a rádió, hogy Kiskőszegnél a szovjet csapa tok átkeltek a Dunán. November 28 án elfoglalták Pécset, rongálódás nélkül. Örömmel olvastuk a röpcédulákról: „Vegyetek példát a pécsi bányászokról, akik megóvták az üzemük épségét!“ December első hetében jelentette a szovjet rádió: ..Csapataink elfoglalták Szentlőrinc, Sely- lye vasúti csomópontokat“ — az ágyúzás egészen közelről hallatszott, néha-néha már belekattogott a gépfegyver is. •Zichyújfalupusztán páncélvonat vesztegelt. Legénysége között egy kárpátaljai orosz is Volt. Eleinte bejött megkérdezni, hány óra van. ké sobb ott maradt beszélgetni. Mikor elbúcsúzott, lelkünkre kötötte, el ne Hagyjuk a házat. Délután hiába mondták, hogy egy Üres vonat áll kint az állomáson, a lakosság a helyén maradt. Estére kelve egészen közelről hallatszott a csatazaj. Tankok dübörögtek Seregélyes irányában a perkátai országúton. Biztosra vettük, hogy éjszakára hozzánk érkeznek a szovjet csapatok. Éjszakára vártuk, de már 6 óra tájban ott voltak az előőrsök. Két szürkeruhás katona csendesen ránk nyitotta az ajtót. Egy pillantással átkutatták a szobát és beljebb léntek. Mi riadtan sorakoztunk a kályha közelében. A nagyobbik felemelte a kisfiámat és hangos „Hoppá!" kiáltással a levegőbe dobta. Mikor elkapta, magához ölelte és homlokon csókolta — úgy nyújtotta vissza a már kacagó kisfiút feleségemnek. Talán a fuldokló érezhet olyat, amikor partot ér a lába. vagy a hosszú börtön után szabaduló rab mikor maga mögött érzi cellája ajtaját, mint mi gyermekünk kacajára. A szorongást csodálat váltotta fel. Hiszen ezek emberek — olvastam ki feleségem pillantásából a megköny- nyebbülést. — Hiszen ezek nem bántanak. — És nem bántottak. — Papa — szólt a nagyobbik és megkezdődött a jelbeszéd. Elővette az óráját ée a 8 számra mutatva felemelte kétszer mind a tíz ujját és még kettőt, majd a tenyerét arcához szorítva alvó mozdulatot tett. Hihetetlenül sok mindent megért az ember, ha a szükség rákényszeríti. — fejemmel igent intettem és csak annyit mondtam, hogy órtem. Huszonkét katona jön nyolc órakor aludni. Hová fér el ennyi ember?! Mindössze két ágyunk és egy heverőnk volt. Pontosan nyolc órakor csakugyan megjöttek a vendégek. Fiatal hadnagy vezette őket. A nyitott ajtóban már előrelendítette jobb lábát, de hirtelen visszalépett a küszöbre és álljt vezényelt. A konv- ha félhomályában csak az ide-oda mozgó bundasapkás fejeket láttam, aminj kutatva néztek be a szobába. Nem értették ők sem, de jómagam hogy a tiszt miért állította meg őket, ' • — Mama, mama — szólalt meg a hadnagy, kezével a szoba padlójára mutatott. Mikor láttam, hogy feleségem nem érti meg szándékát, előre- nyujtotta egyik lábát és mutatta, hogy félszárig sáros. Lehajolt és kezdte felgöngyölíteni a padlóról az édesanyám szőtte rongyszőnyeget. A szoba megtelt katonákkal. Sok szó nem esett. Az emberek lerakták szerelvényüket és melléheveredtek a padlóra. A vezetőn kívül jött még egy hadnagy a szakasszal. Hiába kínáltam vacsorával, inkább alvásra volt szüksége. Ruhástól végigdőlt a heverőn. Reggel éppen csak szürkülni kezdett, a hadnagy már ébresztgette az embereket; pedig ő maga alig aludt valamit. A ház előtt" kezet rázott velem és Székesfehérvár irányában intve mondta: Berlin. Hogy ázok közül, akik ezen az éjszakán nálam .aludtak, eljutott-e valaki Berlinbe, nem tudom. Csak azt jegyezte fel a történelem, hogy a «/.cvjet csapatok legyőzték a fasizmust és Berlin felett is kitűzték a szabadság vörös zászlaját. Sokszor érdeklődtem harctérről hazajött katonáktól, milyen ott az élet, ahol a frontok ütköznek. Kérdésemre ki így, ki úgy festette le a képet, de a valóságot módomban volt később megismerni, szinte a konyhaajtóm előtt, anélkül, hogy katona lettem volna akár csak egy órára is. A paszta szélén sorakozott fel a nehéztüzérség és kétheti ostrom után elesett Székesfehérvár. Karácsony első napján a • seregélyesi országúton egyengettük a csontkeményre fagyott utat. Másnap pedig a börgöndi repülőtéren folytattuk Ugyanazt. Rommálőtt hákak, kiégett tankok, megcsonkított fák és teme- tetlen hullák jelezték az ádáz küzdelem rombolását, amerre jártunk. A szomorú látvány mellett csak az volt a vigasztaló, hogy a végéhez közeledik a világ legnagyobb hábo rúja. Pedig még mennyi mindent kellett megérnünk? 1945. január húszadika táján egyik napról a másikra arra ébredtünk, hogy Székesfehérvár frányából közeledik a csatazaj. Vájjon mi történhetett? Semmi más, mint ami történni szokott nagy erők küzdelmekor. Hátra is kell lépni néha, hogy lendületet lehessen venni a végső összecsapásra. A németek végső vo- naglása volt az a roham, mellyel kiszaladtak a Duná’g. hogy utána meg se álljanak Berlinig. Tíz. tizenkéi- napi pünkösdi királyság után újból elhagyták a pusztát. De. amit nem tudtak megtenni a Volgától a Dunáig, itt most megpróbálták. Mindenáron tartani akarták Fehérvárt. Ziehyújfalun már szovjet csapatok voltak, négy-öt kilométerre levő Seregélyesen németek. Valahol a paszta és a falu közelében állt a front. Hiába örültünk decemberben, hogy különösebb baj nélkül megúsztuk az átvonulást, most ott volt a baj, csőstül a nyakunkon. Nálam ebben az időben két őrnagy lakott. Az egyiknek valami könnyebb sérülése volt, orvos járt hozzá. Tűrhetően ment a társalgás is. a két hónap alatt sok orosz szót megtanultam. Szótárt -készítettem, minden szót feljegyeztem, melynek már ismertem az» értelmét. Az Akadémia bizonyára sok hibát talált volna benne, de a célnak remekül megfelelt. Amolyan csicskásféle is volt a tisztekkel. Mindkettő túl lehetatt már a negyvenen. Harmonikáztak esténként és azok az emberek akikkel olyan sokat ijesztgettek bennünket. vidáman járták a táncot a puszta fiataljaival. Valami újat ismertünk meg ebben a nagy optimizmusban. A biztos jövőbe vetett hit áradt belőlük és átragadt ránk is. — Kint még üvöltöttek a fegyverek, bent a lakásban két nemzet fiai barátkoztak. A tél rendületlenül tartotta magát, a hó csak nem akart eltakarodni. Több mint egy hete éltünk már együtt, amikor egyik reggelen szokatlanul korán keltek a tisztek, összeszedték holmijukat és elbúcsúztak. A T'ír távozott el a két őrnagy, újabb katonák jöttek a helyük be. Valami autós különítmény volt. Lehettek vagy tizenöten. Megtelt a szoba, konyha emberrel. Győztük kerülgetni egymást. Mind fiatal fiú vn’N akiknél a vidámság és jókedv még hatványozottabban jelentkezett. — Tíz óra után visszajöttek az őr- oagyek. Benyitottak a szobába és e.mentek. Utánuk siettem az udvaron és vissza hívtam őket, mint afé- le légi ismerősöket. Nekik csak egy szavukba kerül, hiszen azok kisebb ranguak. A választ amit akkor kaptam, míg élek nem felejtem el. Az egyik tiszt, mindkét kezét váltómra tette és atyai jósággal szemembe nézett. Inkább éreztem, mint értettem szavait: — Nem szabad papa. Én katona vagyok. A másik ember is katona A katona mind egyforma, tiszt, vagy közlegény. Sokáig, nagyon sokáig néztem utánuk. Róluk merték azt mondani, hogy nincs náluk fegyelem és a legénység nem becsüli tisztjeit? F.ngem az önzés és a kényelemkeresés vitt a tisztek után. Úgy gondoltam, hogy kettővel mégis csak kóny- nyebben megleszünk mint tizenöttel. És ime. Ezek a tisztek meg sem kísérelték, hogy saját kényelmüket elő térbe helyezzék. Vájjon a horthysta tisztek és a pomádés németek megtették volna ezt? Délután az egyik katona felkeresett és fűrészt kért. Nem lehetnek messzire — gondoltam — és vele mentem. Hajtott a kíváncsiság, hói találtak szállást. Talán 150 méterre, az intéző lakás egyik szobájában húzódtak meg padlóra terített szalmán. De a lakásnak nem volt se ajtaja, se ablaka. Kiifeszített pokrócokkal próbálták a szelet-fölfogni, kevés sikerrel. Soha még olyan gyorsan nem dolgoztam, mint ezen a délutánon. — Deszkát találtam az istállóban, szétszedtem a jászolt. Estére kelve úgy, ahogy rendbeíettem az ablakokat és az ajtót. Munkám jutalmául megkínáltak pálinkával és megköszöntéit, hogy segítettem, de úgy éreztem, hogy én tartozom nekik köszönettel, azért, hogy megtanítottak, hogyan kell becsülni embertársaimat. A háború borzalmaiból egy nap is sóik, hát még hetek, hónapok. Dehogy gondoltuk decemberben, hogy februárban is a p>okol tanyázik majd körülöttünk. A front csak nem mozdult.. Ha az első ütközetnél sok katonáról beszéltünk, most háromszor annyi volt a pusztán. Ekkor már Budapest felszabadult és onnan jött az erősítés. Február 16-án, Julianna nap ján arról beszélgettünk családommal, vájjon édesanyám hogy tölti a Drá■AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAM A VÖRÖS HADSEREG I va mentén nevenapját, amikor a tolmács végigjárta a házakat: el kell hagyni a pusztát. Egyelőre úgy szólt a parancs, hogy a vasútvonaltól délre verhetünk ta- ; nyát. Mint a húzó vadlibák, vonult : egymásután a sok menekülő. Sokan : a szovjet csapatokat hibáztatták,; még többen a németeket szidták,! miért jöttek vissza. A józanabb ja be- : látta, hogy az intézkedés a mi ér-: elekünkben történt. 5<ő isfiain az első lépeseknél el-: esett. Kevés holminkból is pa- • rányi vol 1, amit hátunkon cipeltünk.; Párszáz lépés után mégis soknak bi-; zonyuit. Akadt, akii csomagja egyré- ; szét elhagyta az út mentén. Hippoüton vertünk tanyát. A har-; madák héten kiderült, hogy ifit is ; csak ideiglenesen. Március 7 körül : újabb parancsot kaptunk, vonuljunk ! még délebbre. A hó már elolvadt, az ! utak is tűrhetően járhatók voltak, de 1 ezen a napon veszettül tombolt a vi- I har. Egy kocsironcsot leltem az árok 1 mentén, melynek a hátulja épség-1 ben maradt és beépített nyújtója • volt, amit könnyen rúd gyanánt le- ■ hetett használni. Fölpakoltam hol- ■ minikat és újra útnak indultunk. Li- - hegek az erőlködéstől. Motorizált tüzérék, lófogatök robognak el mellettünk mindkét irányban. A légelhári- tó ágyuk ontják a tüzet a felettünk keringő stukákra. Lesz, ami lesz, pihenni kell. Homlokomat töröLgetve körülnézek.. ■■— Újabb német kötelék közeledik, de most bombázók. Figyelem a gépeket, egyszer csak szivaralakú feketeség hull alá. ELardítom magam: — Vigyázz, bomba! Feleségemet és nagyobbik fiamat az árokba lököm és melléjük kupo- rodom. Megrázkódik a föld alattunk. Hatalmas föld tölcsér szökik a magasba. Megmenekültünk. Tovább, tovább. hajtom magam, lüktet a halántékom az erőlködéstől. Hagyjunk el mindent, csak az életünket mentsük? De jelent-e valamit pár száz méter a repülőgép korszakában. — Fiam szava zökkent ki a gondolatok örvényéből. Suttogva szól: — Édesapám, nem bírom tovább! Leeresztem a rudat. Nézem a feleségemet, meg a két gyereket, ők meg engem figyelnek kétségbeesetten. Az este ijesztően közeledik. Lakott hely sehol a közelben. Csak nem elcsüggedni — biztatom némán önmagam. Vágyódva nézek a mellettünk elrobogó kocsik után. Hej, ha én lovat foghatnék kocsim elé. Mögöttünk magános fogat közeledik. Prüszköl a két kis mokány orosz ló. Mikor elkerül, a katona megrántja a gyeplőt és leugrik a bakról. Valami baj van, — gondolom. — De mégsem. Némán nyúl a földreeresztett rúd után. Talán kimondott szó megbántaná a magasztos szándék varázsát. Sapkája füle furcsán lobog a szélben. Int, hogy föl a kocsira. Kész a kötés, már indulunk is. Én a kocsi mögött szaladok, mert eszembe jut, hogy a holmi nem lóvontaiásra van lekötözve. Lazul a kötés, de vian-e jogom megállítani a kocsit? Hátha az a pár perc jelenti a végzetet. Erősen szürkül, mire házak közé érünk. Blzsibbadt testemmel mozdulni is alig bírok. A katona frissen ugrik le a kocsi mellé. Leemeli kisfiámat, megcsípi, meg- paskolja vidáman az arcát. — No, papa, khanasó — esz hozzám az első szava. Szemében elegedet! mosoly bujkál, örül, mint a gyermek, mikor jólsikerült tréfát süt el társai között. Megtréfálta a nagy kaszást Kilopott az aratásra szánt ember-termésből négy kalászit, hogy tovább éljenek. Éjszakára istállóba szállásoljuk el magunkat,. Két tehén a lakótársunk. Másnap megállapítom, hogy a szolga- egyházi állomás mögött vagyunk egy kis lányán. Délelőtt bejön hozzánk a tegnapi katona. Nékem a magáéhoz hasonló prémes sapkát hoz, kisfiámnak égy bögre tejet. Az istálló mellé épített pajtában tábori konyha főz. Én nagy-óbbik fiammal krumplit hámozok, feleségem tésztát gyúr. A mi katonánk minden este kannában viszi az ételt ki a vonalba. Még két regigei meghozza a tejet kisfiamnak, negyedik reggel nem jön. Érdeklődöm iránta a szakácsnál. Tudja, kiről beszélek, sapkáját leemeli, lesütött szemmel szomorúan mondja — kaput. Valami a szívembe markol. Érzem, amint arcomon alágordüimek, hangtalanul sírok. Nem szégyen lem köny- nyedmet. Czolgaegyházából azóta Szabad^ egyháza lett. Az öreg istálló helyén pirostetős házikó virít. Ka utam néha arra viisz, kiállók a vonat ajtajába. Figyelem a kis lányát és megmontönkre gondolok. — Nem tudom, mi volt a foglal Kozása. Nem tudom, mi volt a neve. Szovjet ember volt. Égy azok közük akik elhozták számunkra a szabadságot. Gyeiiis Jozsel NYIKOLAJ TYIHONOV verse ft, * IIűs árnyékában eljátszott a gyermek. Zsongott a város, zsongott a világ — nincs hadsereg, amelyet ügy szeretnek, mint ezt, a béke s munka paizsát. Járd be a földet, fürkéssze a kétely, vallassa meg a régi-régi kort, nincs hadsereg, mely valaha a néppel, mint a mienk, oly mélyen összeforrt. Vas-iistökös volt, vad fasiszta horda, mely szép hazánkban dúlva megjelent, nincs hadsereg, mely porba zúzta voln ezt az üstököst úgy, mint a mienk, örjöng a harc a tűzben és borúban, sohase forrt így forró életünk —• nincs hadsereg, melynek a háborúban olyan vezére volna, mint nekünk. A szabadság a népek szomjú álma, és Európát marja az idő — nincs hadsereg, amelynek igazsága igazságoddal összemérhető. 1942. Kardos László fordítása. ► K r> ► ■ ► ► t ► t ►. ► ► t ► t t 99 Ezt hozta nekem a felszabadulás46 Elmondta: RAAB LUKÁCS hétszeres sztahanovista JLTavi átlagkeresetem 1.300 forint. Feleségem is itt a gyárban ddh* gozik. A 19 éves fiam Mihály, gépipari technikumot végzett » szentgotthárdi Kaszagyárban dolgozik. Mint kezdő technikáé 1.200 forint a keresete. Leányom, Ilonka, a gyár városi általános iskola tanulója. 1940_ban a Sikorszky szőlőből kaptam házhely-parcellát és most a Rigóder-tető 31. szem alatt szövetkezeti alapon létesített két szoba- fürdő. szoba, előszobás házamban lakom, Háztdjkörüti gazdálkodást is folyta* tok, mert erre is megvan a lehetőségem. Gondosan ápolom a gyümölcsösömet, az idén lugast is ültettem, hadd teremjen ott is szőlő. Ezért, kívül 35 nyulam is van, szeretek velük is foglalkozni. A festészetet nagyon szeretem. 1946-tól 1950-ig Martín F\zrenc festő művész által vezetett esti képzőművészeti iskolán tanultam. A városi pártbizottság tulajdonában lévő bán ydsz kompozícióban Gebnvcr festőművésznek segédkeztem. Képeim négy Ízben voltak kiállításon. Szakmámban az újra felélesztett pyrogranit és egyéb díszítő épületkerámia, kályha, csempék formázásánál, színezésénél igyekszem kedvtellésemnek• a festő* sietnek élni. Újításaimmal segítem az üzemi termelést magasaid) fokra emelni. 1952-ben a szakszervezet jó munkám jutalmául Csehszlovákiába, a Magas Tátrába küldött, nyaralni. Elmondhatom, hogy megelégedett, boldog ember vagyok, akit a munkatársai is megbecsülnek és a társadalom is kitüntet. .. — Tfogy milyen volt múltban az életem?... T -----------—’-* • orda-utcában, az egyik pincelakásba szorultam családommal. Csel. ládám és az én jövöm tel jetim kilátástalan volt. Apám, feleségem apja és családja bányász volt. Magam is dolgoztam bányában, hol itt, hol oft. Izületi betegségem miatt elbocsátottak. Üzemünkből, az akkori Zsolnay■* gyárból háromszor dobtak ki: 1931-ben, 1941-ben és 1944.ben. Mindezt úriért* Egyszerű a felelet: politikailag megbízhtatlan voltam. E mögött ott volt az állandó rettegés és szenvedés. Ettől szabadultam meg és ma meg* becsült dolgozója vagyok a mi termünknek. Ezt hozta nekem és családomnak a felszabadulásf* + Feljegyezte? ‘ * : ' KURUCZ SÁNDOR tudósító „Akkor leszünk erősebbek, ha többet és jobban dolgozunk44 Elmondta: HORVÁTH GYULA, a Mezőgazdasági Szerárugyár lakatosa Mint az ország sókmillió doiligozó járnak, nekem is nagy változást hozott a felszabadulás. Az eOső világháború borzalmait és annak szomorú következményeit átélve, nehéz körülmények között 1918-ban segéd lettem. Elhelyezkedési lehetőség vajmi kevés volt. Velem együtt sokan alkalmi munkán tengették életüket A második világháborúban a Szovjet Hadsereg szétzúzta hazánkban a Hoirthy-fasiz- must Felszabadulásunk után az én életem is egyenes mederbe terelődött Résztvet- tem büszkeségünk, — SztáJiinváros építésében, ahol kétszeres sztahanovista lettem, önömmel mentem Sztá linvárosba dolgozni, mert tudtam, hogy akkor tudunk még jobb eredményt elérni, ha Sztálinvánost felépítjük. Most itt a Mezőgazdasági Szeráru gyárban segítem a kormámy- proignamm megveVósi- tását Ezzel hozzájárulunk a falu felemelkedéséhez. Ránk vár a feladat, hogy élve a Szovjet Hadsereg adta szabadsággá!, harcoljunk a szocializmus megvalósításáért. Üzemünk dolgozói megértették, hogy akkor leszünk erősebbek, ha többet és jobben dolgozunk. Ez a módja annak is, hogy a sztálini tanítás alapján te-* vább emeljük népünk1 jólétéit, életszínvonalát, Üzemünk dolgozói, köztük én is, halcolok azért, hogy soha el ne vehessék szabadságiun-i kát. Jó munkával, az első negyedévi tervünket 109.7 százalékra teljesítettük. Ez azt jelenti, hogy több árucikkel tóitjuk el a mező- gazdaságot. Büszkén tekintünk vissza ae elmúlt fctlepc évre, de még boldogabban tekintünk élőre, mert velünk van felszabadítónk, hatalmas szövetségesünk, a szovjet nép. Feljegyeztet Alpár Ferenc tudósító. \ Pécsi Rádió mai műsora A Pécsi Rádió a 223.8 métere« hullámhosszon sugározza műsorát. 18.40: Délszláv műsor. 19.00: Magyarnyelvű adás. VASÁRNAP. Köszöntünk felszabadulás ünnepe! Élenjáiró dolgozóink köszöntése. Muzsikáló Pécs. — Vidám zenés hangképsor. Pécs zened életér®. Szerkeszti; Nádon- Tamás. Vasárnapi spartenedmények. MA DÉLBEN fél 12-kor nyílik meg az MSZT székház nagytermében Janus Pannonius utca 11., emelet, Pór Bertalan festőművész, kétszeres Kossuth-díjas, érdemes művész, a Vörös Zászlórend tulajdonosa gyűjteményes kiállítása. A mezőgazdasági építkezés moltheti eseményei A pécsi Mezőgazdasági Építő Vállalat a héten a Bari Állami Gazdaságban egy 100 férőhely«» korszerű istállót adott át, a Mohácsszigeti Állami Gazdaságban pedig két kétszobás lakóházat bocsátottak tulajdonosaik rendelkezésére. A Sátorhelyi Állami Gazdaságban hét kétszobás, fürdőszobával ellátott, melléképületekkel felszerelt lakóház építéséhez elkészültek a felvonulással. A további munkák megkezdését azonban gátolja az, hogy az állami gazdaságok települési tervek hiányában az újabb kitűzéseket nem végezhetik el. Ez hátráltatja a tavalyinál tízszerte nagyobb lakásépítkezési Programm gyors megvalósítását. ' l
