Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-30 / 102. szám
Munkások, munkásnok! Anyagtakarékossággal, az önköltség cs5kkentésével, a miniig javításival, a tervek maradéktalan teljesítésével készüljetek a Magyar Dolgozók Pártjának Ili. kongresszusira! (Az MDP Központi Vezetőségének májas 1-i jelszavaiból ) 9ÁR T ÉS PÁR TÉPI TÉS * u—-------------------------------------------------— Si keresen befejezik a pártoktatási évet Béta-aknán is Még az év elején történt. Valame- yik hét csütörtökje táján fél óra leforgása alatt valamennyi propagandista megjelent Kostyáik eivtárs, a Béta-aknai pártszervezet titkárainak szobájában. Mindegyik azzal lépett be: „Megkiap.uk már a pártbi- Izottság értékelését?“ Az igenlő vá- *lasz megnyugtatta őket, de amiről az értékelés beszélt, bizony nem. Nos, nézzük csak. Béta-akna második a pártokíiatásban. „Legközelebb elsők leszünk“ — mondták. S azután is minden héten bekopogtattak Kostyák elvtárshoz, egészen addig, amíg a városi pártbizottság azt nem adta tudtukra: Béta-akna első. Ezt a kis történetet most mondták el, amikor a pártszervezetben mindenki a pártoktatási ismétlésekre készül. Igen sok tennivalója van ilyenkor a pártszervezetnek, s ebből lehet valamit tanulni, ami segít abban, hogy az ismétlés idején is javuljon a pártoktatás. A történet még maga nem elég ehhez. De ha bogozzuk, kutatjuk az utat a második helytől az elsőig, sok tapasztalatot nyerünk. A párt- I szervezet ezek alapján dolgozik most 1 Is, hogy sikeresen befejezzék a párt- oktatásü, felkészüljenek a jövő évre. Eszes Károly elvtárs, a pártszervezet oktatási felelőse sokáig törte fejét, hogy mit csináljon. Hétről-hét re kevesebben vetlek részt a foglalkozásokon. A pártvezetöségi ülésen elmondta, mit akar tenni. A népnevelők egy része területhez kötött, mindegyiknek megvan a maga két-három háza, köteles az ottani dolgozókkal foglalkozni. Mi lenne, ha megbíznák őket, beszélgessenek a hallgatókkal is? Névszerint megmondjuk nekik, kihez mennyien tar toznak majd. A pártvezetőség helyeselte és Eszes elvtárs munkaterve új ponttal bővült. A népnevelők pedig felkeresték a hallgatókat, érdeklődtek nehézségeik felöl, tanulásukról. S bizony nem egy alkalommal segítettek is. Benhardt István elvtárs három hétig beteg volt» nem tudott megjelenni a foglalkozáson. A szemináriumvezető munka után ellátogatott hozzá, beszélgetett vele az anyagról. Természetesen ebben a pártoso- Portok is segíthettek, volna, csakhogy nemigen törődtek a pártoktatással. Ha a pártvezetőség megkérdezte valamelyik pártbizalmiit: miért hiányzott ez vagy amaz az elvtárs, vállukat rándítoiiták, nem tudták. A pártvezetőség pártcsoportbl- zalmi értekezleten megmondta: ezután a pártbizalmit felelősségre vonjuk, minden értekezleten megkérdezzük, ki miért maradt ei Eleinte döcögött, még sokszor nem tudtak beszámolni. De a pártveze- tőség ragaszkodott elhatározásához és mindenkor beszámoltatta őket. S végtére mi lett? Nemcsak azt kísérték figyelem mól, hogy a hozzájuk tartozó párttagok vájjon meg- jelennek-e a foglalkozáson, hanem pártcsoportértekezleteken napirendként szerepelt az oktatási munka értékelése. Nagyon komolyan számon- kérték a mulasztások okát. Álljunk meg csak egy pillanatra itt. Moöt már mosolyogva beszélnek arról, ami nemrégen még sok gondot okozott a pártvezetőségnek. De tanultak belőle. Alighogy megkezdődött a párt oktatás, a párttagok egyre-másra mentek Kostyák elvtársihoz. „Nekem dolgom van, nem tudok itt lenini" — így az egyik — „családi ügyeket kell elintéznem" — mondta a másik. PLesz Antal elvtárs is hasonló indokkal kérte egy alkalommal, hogy engedjék el A pártvezetőség kerek-perec kijelentette: senki nem hiányozhat, még ha ég-föld összedől is, itt legyen mindenki. Hétfőin láthatták, nem nekik lett igazuk, mert Plesz elvtárs és a többiek nélkül kezdhették a foglalkozást. Nem is gondolták, miért hiányoznak oly sokan. Beszélgettek az emberekkel „Nézzétek — mondták, — ha nem engedtek el, elmegyünk anélkül." A vezetőség rájött, hogy rosszul cselekedett. Mérlegelni kellett volna kérésüket. A legközelebbi taggyűlésen komoly, önbírálatot gyakoroltak. De magukban egy kicsit tartottak: most megint ott vagyunk ahol a part szakad. Hát csalódtak, a párttagok „csalták" meg őket.— Azóta nem szólt senki a pártvezetőségnek, hogy ma dolga akad és nem tud résztvenni a foglalkozáson. Mindenki rendesen eljön és alaposan felkészülve hozzászól, vitázik. Ha valaki végighallgat egy foglalkozást, azzal az érzéssel távozik, hogy sokat lehetett itt tanulni. Nézzük csak, miért. A propagandisták nem mulasztanak el egyetlen propagandista konferenciát sem. — Hazafelé menet betérnek a Pártok-« tatás Házába és választ kémek al tisztázatlan kérdésekre. Nem egy- | szer a hallgatók írásbeli kérdéseit I viszik el és az ottani elvtársak írás- | Köbl Ilona, a Pécsi Kesztyű és Bőrkonfekció KTSZ dolgozója kétszáz forint névértékű második békekölcsönkötvényével 10 ezer forintot nyert. Az örvendetes hírről előző munkahelye, a Pécsi Kesztyűgyár személyzeti osztálya április 28-án te lefonon értesítette. — Annyira megörültem, hogy aznapi tervemet „csak“ 140 százalékra teljesítettem — mindig az járt az eszemben, hogy milyen bútort veszünk. Ugyanis nemsokára férjbán vagy szóban válaszolnak. A mezőgazdasági határozat megjelenése után mégsem tudja senki alaposan megmagyarázni, miért elsőrendű ügyük ez nekik, bányászoknak is. „Miért tanuljuk mi ezt?!“ —mondták többen. A pártszervezet gyenge árvei nem győzték meg őket. A propagandisták pedig fogadkoztak: ériének csak el a mezőgazdaság a‘- szervezésének kérdéseiről szóló anyaghoz ... Nem sok idő tellett el addig. A foglalkozásokon olyan viták voltak, amilyeneket még nem hallottak. Bevált, a gyakorlat edzette tapasz találok ezek. „A közeli napokban pártcsoportbizaámi értekezletet tartunk — mondja Kostyák elvtárs, — az ismétléssel kapcsolatban. Mi azt akarjuk nekik és a népnevelőknek is elmondani: úgy dolgozzatok, mint eddig. Együtt a hallgatókkal és a propagandistákkal. Ezzel biztosíthatjuk az ismétlések sikerét, a pártok- tatés eredményes befejezését." És a jövő esztendő? Arra is gondoltak a Béta-aknai pártszervezetben. Megalakították az elbeszélgető bizottságokat. Minden harmadban egyet és külön a műhelyben. Csak egyet kértek íóliük: jobban dolgozzanak, mint a múlt évben. — Szabó Jenő elvtársat másodéves politikai iskolára osztották be — előtte politikai gazdaságtant tanult. Lélektelenül, íróasztal mellett válogatták ki a hallgatókat. Most az ismétlések ideje alaJ't válogatják ki a hallgatókat és az ünnepélyes ösz- szefoglalón mindenki megtudja, milyen fokra került. Már tudják, kik lesznek a propagandisták. Györfi Sándor, Szabados Gábor és Ropoli István elvtársakra számi tanaik, 1 ez évben igen jól do3goztak. Béta-aknán tirtfSn kezdődik az is- rétlés. Ha a pártszervezet az isme lés egy hónapja aiatt sem feledkezik meg a propagandistákról és a hallgatókról, eredményesen zárul a pártoktatás, növekszik a kommunisták politikai képzettsége, öntudata, a pártszervezet ereje. hezmegyek — tette hozzá mosolyogva. — Köbl Ilona példamutatóan dolgozik. Ezt bizonyítja, hogy a múlt hónapban 170 százalékos, ebben a hónapban pedig 180 százalékos eredményt ért el. Vőlegényével úgy tervezték, hogy május 15-én Hévízre mennek üdülni. Szavai szerint: most még vidámabban, még gondtalanabbul tölthetik majd szabadságukat. GARAY Bocz József Köbl Ilona a Pécsi Kőszívű- és DőrWekcis KISZ dolgozója 10.000 forintot nyert Tizenhétezer holdon vetik négyzetesen a kukoricát a baranyai löldeken A kátolyi December 21 termelőszövetkezet majdnem 50 mázsás, a siklósnagyfalusi Uj Elet 45 mázsás, a bólyi Kossuth 40 mázsás kukoricatermésátlaga bizonyította tavaly: érdemes négyzetesen vetni. Az agronómusok tanácsára idén több termelőszövetkezetben és egyéni gazdaságban követik ezeknek az élenjáróknak a példáját. A tavalyi 9.700 helyett ezévben mintegy 12 ezer holdon vetik el Baranyában négyzetesen a kukoricát. A hideg időjárás mindeddig gátolta a vetést. Mégis április 26-ig a kukoricaterület tíz százalékán már földbekerült a mag. A mohácsi járásban, a bólyi gépállomás körzetében a termelőszövetkezetek földjének egyharmadán, az egyénileg gazdálkodó parasztok parcelláinak pedig a tíz százalékán vetették el a kukoricát. Az itt dolgozó, egymással verseny ző nyolc agronómus vállalta: gépi segítséggel, szaktanáccsal járulnak ahhoz, hogy ezt a fontos takarmány növényt a termelőszövetkezetek egész vetésterületükön, az egyénileg gazdálkodók pedig földjük nagyrészén május 10-ig négyzetesen vessék el. A korszerű szovjet módszer előnyeit tanácsüléseken, falugyűléseken, a termelési bizottságok ösz- szejövetelein ismertették. Ennek nyomán a termelőszövetkezetek mind egyike és az egyéni gazdaságok nagyrésze vállalkozott a négyzetes vetésre. Közéjük tartozik a szajki Úttörő termelőszövetkezet, amely az elmúlt évben hatvan holdon vetette el négyzetesen kukoricáját. Erről a területről csaknem négy mázsával töb bet takarított be egy-egy holdról az ősszel, mint a régi módszerrel be- vetettről. Ez az eredmény és a község fiatal agorómusának a tanácsa arra ösztönözte őket, hogy ebben az esztendőben egész kukoricaterületü- kön, tehát száz holdon négyzetesen vessenek. Sorra követik ezt a példát a szajki egyénileg dolgozó parasztok is. Amíg tavaly még hallani sem akartak a négyzetes vetésről, idén 195 holdon alkalmazzák ezt a módszert. Számukra ez 3—4 mázsás terméstöbbletet ígér holdanként. Megkapja jutalmát a községi agronómus is: a négyzetesen elvetett terület után az új kormányrendelet szerint majdnem másfélezer forint a neki járó prémium! SZINNYEY HENRIETTA A. tótszent?yör?yiek továbbra is me? akarják tartani a kongresszusi zászlót Egy hete kapta meg a kongresszusi vándor zászlót a tótgzentgyör- gyi Arany Kalász termelőszövetkezet. A fel díszített kultúrteremben hót óra felé már gyülekeztek a szövetkezeti tagok és az érdeklődő egyéni gazdák is. A község úttörői kultúrműsorral köszöntötték Baranya megye legjobb termelőszövetkezetét. Miit tettek a tótszent- györgyiek, hogy megkapták a legjobbnak járó kitüntetést? A III. pártkongresz- szus tiszteletére indított verseny jól kezdődött: vállalják, hogy minden tavaszi munkát öt nappal a határidő előtt befejeznek. Az őszi gabonák fej- trógyázását'’ és megfelelő tavaszi ápolását mind időben elvégezték. Eddig már egészévi tojásbeadásukniak eleget tettek, sőt három kilóval többet adtak az államnak. A félévi sertésbeadási kötelezettséget 113 szá zalékra teljesítették, vágómarhabeadásban 1Ü5 és a tejbeadásban 120 százalékra állnak. Négy család kérte visszavételét a termelőszövetkezetbe: Gen- csi József hét és félholdas, Tóth Istvánná 13 holdas, Hegyi Lajos nyolc és fél holdas és Putnoki Dánielné 16 holdas dolgozó parasztok. A 220 katasztrálds hold szántóterületre most már több dolgozókéz jut és a gondosabb műveléstől nagyobb lesz a termés. A jószágnak is bőven jut takarmány: 65 hold rétről kaszálhatnak füvet a tagok. — Szövetkezetünkben és a faluban eddig soha nem látott verseny folyik — így már régen nem dolgoztak, — mondja a párttitkár elvtárs. — Látszik ez abból is, hogy egy nagyobb tábla föld három évig megmunkálatlanul állt, senki sem vállalta el még kishaszonbérbe sem. Most azt is kivették kishaszonbérbe. A szövetkezet asszonyai olyan lelkesen dolgoznak, hogy szinte jól esik a szemnek. Tudják — érdemes, özv. Galt Jánosné lányával együtt a közösben dolgozik a háztáji gazdaságukban két tehenet, disznót és aprójószágot tartanak. — Kenyerük van bőven, futja újig, hiszen közel 400 körüli munkaegységük után szépen részeltek. A háztáji tej után is 300 forintot kapnak havonta. Gáli Jánosné a zászló átvételekor az asz- szonyok nevében vállalta, hogy a növény- ápolási munkákat határidő előtt elvégzik és minden munkát úgy végeznek, hogy a kongresszusi zászló továbbra is a termelőszövetkezeté legyen. Az ünnepség elmúltával újult erővel dolgoznak a tótszentgyör- gyi tsz-tagok. Sarabol- ják a cukorrépát, a mákot, hogy aiz idei gazdasági évben még gazdagabb termésük legyen. DOBOZY IMRE : cÁ szent kút XVIL Oroszlán ráborul a bazárra, — Nem, nem! — bömböli. *— Nem engedem széjjelhordani az 1 árut! Csalicska szelíden vállonveregeti. — Ne félj, marad elég. S ahelyett, hogy siránkozol, te is válassz valamit — Én? — Hát persze. Neked Is jogos! Oroszlán apró, kapzsi disznószeme megvillan. Az ám, hogyne lenne jo- Sos! Jogosabb neki, mint bárkinek, hiszen erre a portékára az utolsó tiUéríg ő adta a pénzt. Lássuk csak, mi kéne a háznál. Ez a barna, patkóformájú erszény éppen jó volna, mert a légi bizony elvásott, akárcsak a Csalicskáé. Aztán ilit van ez a kiválóéul szeleié, helyre kis makra Pipa, ej, de jó szaga van a meggyfából faragott szárának! Igaz, nem Pipázik — de még rászokhat. A pipa mellé dohányzacskó dukál, ihol a legszebb kostök, még sárgaréz pipa- szurkáló is van rajta. Nadrágszij? Nem, az nem kell, nemrégiben vett ««yet. Ámbátor sohasem lehet tudni. Nagyot emel, vagy hirtelen lehajol * a mostaninak fuccs. Persze, pierce, tegyünk félre egyet, marad még elég. Nézd csak, milyen aranyos ez a Pöttyös cserépbögre, hát még az a másik, a rozmaringos! Márt, a feleség, Ráncrapördül odahaza, ha 'heglátja őket. Hajtű is kellene az Asszonynak, mindig széjjeláll a hala. akár a rosszul tetejezett szénaboglya. No és ez a keljföljancsi? Misa, a legkisebb Oroszlán-gyeiek hempereg nevetőében, ha ezzel a keljföljancsival játszadozhat. Oroszlán válogat, turkál a holmiban, egészen beleizzad. Aztán egyszerre csak majdhogynem megáll benne az ütő: hiszen ez mind az ő portékája, ebben az ő pénze fekszik — s mi lesz, ha balul üt ki a vállalkozás, ha gyéren jönnek sszűk markúak lesznek a zarándokok? Akkor aztán se pénz, se posztó: se portéka, se percent, mert Csalicska azért a pompás fekete bugyellári- sért sem ad egy huncut vasat sem, nemhogy a többi széjjelhordott aján aékot kifizetné. A teremtésit neki, álljon meg a menet! Reszkető kézzel visszarakja a kiválogatok holmit a kupac tetejére, s végül is beéri egy skatulya sárga cipőkrémmel: azt a nadrágja hátsó zsebébe süllyeszti. Hogy mire kell neki a sárga cipőkrém, azt meg nem tudná mondani egy vaklóért, hiszen az Oroszlán-család tagjai emberemlékezet óta fekete ''lábbelit hordanak. — Jobb lenne tán — j avail ja szokatlanul vékony hangon — ha mindegyikünk valami olcsóbbat választana .,. valami apróságot... Senki sem hederít rá. Hőből harangozó hasán már ott feszül az új nadrágszíj, oly szorosra húzta, hogy alig kap levegőt, még a szeme is kidülledt: Lórika előtt karcsú legénynek akar látszani. Csalicska épp>en most rámolja át forgó.őkéjét a légi bukszából az újba. A kedves kis Lórika, sajnos, kénytelen elrejteni a világ szeme elől az új szerzeményt — s csak közvetve, a szoknyán és fehérneműn át simogatja. Bernát káplán, aki festéktől ma- szatos képpel állít be a szobáiba, azt se oudja, hová legyen a lep>edőre borított bazár láttán. Hanem aztán magára lel, s közelebb settenkedik. — Istenem, de szép! Szabad választani? — rebegi — valami csekélységet .., — Nem! — dörgi Oroszlán. — Hát persze — bólint kegyesen Csalicska. — Ej, Oroszlán fiam, ne légy kőszívű: hadd legyen egy jó napja a mi kedves káplánunknak. — Nem és nem! Tönkretesznek! — Dehogyis. Válassz csak, gyermekem. lit vannak ezek a művészi főzőkanalak, egyik szebb, mint a másik. Én is azt választottam volna, ha nem lett volna szükségem erre az olcsó kis bugyeüárisra. Vagy tessék: kóstold meg ezt a finom fütyülős cukorkát. Barnát káplánnak azonban se a főzőkanálhoz, se a cukorkához nem fűlik a foga. Oroszlán oltalmazólag kinyújlott karjai között kétszer is nekiront a kuptacnak, aztán — szent egek! — céklavörösre gyűlt ábrázattal, lesütött szemmel kihúz egy kék harisnyatartót. — Ezt... ezt szeretném ... Csalicska szinte kővémered. — Ezt? — Igen ... ha szabad. — Dehát mi a filtyfenének kell neked harisnyatartó? A csupacsont, hirtelenszőke Bernát káplán e pillanatban olyan, mint a kézzel tapintható, megtestesült alázat és lemondás. — Nem nekem kell. Nem kell énnekem semmi ezen a világon ... hiszen én csak másokért, katofiikus testvéreimért élek,», Csalicska hájas szívét marokra fogja a szörnyű gyanú. — Hát akkor? Kinek kell? — Azt gondoltam — suttogja Bernát, akit mindjobban elhágy az előbbi pirossá« s olyan színehagyott lesz, akár a viseltes ing — tán a mi tiszta életű kedvesnővérüniknek. Lórikának, azaz, hogy Eleonórának szüksége volna rá ... s szegényke, amilyen bátortalan, nem meri kérni... A plébános arca elsötétül: még Hőből is, aki legtávolabb áll, jól hallja Owí'dcska fogainak haragos csikordulását — Úgy! Értem! Többet is mondana, hej, de menynyit 1 Ám ehhez most túlsók az avatatlan fül. Hanem megállj csak, Bernát káplán, löszünk mi még négy- szemközt egymással! Lórika is erre gondol, aki finom ösztönével s némi tapasztalatok birtokában megérzi, hogy a két jeles egyházi férfiú között a mai naptól fogva ádáz vetélkedés, mi több ellen ségeskedés kap lábra. Hiszen ez nem baj, úgy jó a lány, ha kap>ós — de azért ne veszekedjenek, legalábbis ne mások előtt. — Köszönöm a jószándékot — biccent fürtös kis fejével a kétségek közt hánykolódó káplánnak '— de már van harisnyatailtónv Ep»p>en most választottam. Még hozzá rózsa színűt, mert a kéket nem szeretem. — lügen? — motyogja Bernát megsemmisülten s a lepedőre ejti a harisnyatartót. — Eszerint legjobb lesz, ha valami mást választok... talán ezt a bugyellárist... A dühös Csalicska most már a kákán is csomót keres. — Te is éppen bugyeflárishoz ragaszkodsz? Minek az neked? Hiszen nincs egy megveszekedett fityimged sem! — Még lehet. Egyszer talán majd én is elérem, hogy plébániát kampók ... — Vagy úgy. No vidd, nem bánom. Hanem ezzel vessünk is véget az osztozkodásnak, mert semmi kedvem sincs hozzá, hogy elkéssek a templomi öntözéssel. Eleonóra lányom, eridj a sekrestyébe, készítsd elő az új karinget, az ezüsttel kivarrt palástot s a hozzávaló stólát. Bernát, te hogyan állsz a spanyolfallal? — Készen van, tisztelendő atyám. — A csetneki remeték megjöttek? Mit csinálnak? — Itt vannak a derék emberek. A szent kút előtt térdéinek s fennhangon imádkoznak. — Látták a pumpáit? — Gondolom, igen. — Miből gondolod? — Hát... megmutattam nekik. — Oh, te barom. — Nem tehettem mást, plébános úr. Addig faggattak-nyaggattak, mire való az a spanyolfal, miért kellett éppen a búcsújárás napjára felszerelni, mi van mögötte — végül is megmutattam nekik, csakhogy békén hagyjanak. — Gazemberek I Amilyen arcátlan mind a kettő, most majd követelik, hogy emeljem fel a napidíjukat. No jó, mindegy: ami megtörtént, azon már nem segíthetünk. Más is látta a pmmpát? — Nem, esküszöm, hogy nem. Sőt, a remetéknek határozottan meghagy tam, hogy senkit se engedjenek a spanyollal közelébe. (Folytatása következik)
