Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)

1954-03-21 / 68. szám

6

N APCŐ

1954 MÄRCTUS 21

Fegyverünk a, nyelv

EDI* IS STÍLUS

Egy hallgató hozzászólása a tudományos előadásokhoz

s

áreitis 18-án rendezte az Orvos' Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Pécsi Egészségtudo mányi Szakcsoportja első tudomá nyos ülését, amelyen az öregedés *egyes" (és a kettes?) kérdéseivel foglalkoztak kiváló előadók. Előbb három professzor szólt Előadásuk után nagy érdeklődéssel várta a hall gatóság a fiatalabb tudósok megnyi latkozását Amikor azonban a pom pás felkészültségű fiatalok, a tanársegéd és az adjunktus, előadására került a sor, egyszerre megváltozott a hangulat Valami olyasféle érzés lett úrrá a hallgatóságon, mintha a feudális korszak XVIII. századvégi diétáját hallgatná filmen visszavetítve, amelyen már a „deák“ nyelven kívül elvétve magyarul Is meg mertek nyilatkozni az alsótábla követei. Jó magam sem lévén orvos, deákos műveltségem ellenére is meg kellett gyakran kérdeznem az egyik mellettem ülő orvosprofesszort, hogy mi is az az abductiós combnyaktörés meg az artrosis pathogenesise. Közben pe dig az előttem ülő másik professzor végigtekintvén a meneteles előadóteremben ülő közönségen, fülembe súg ta: „Pistuljak meg, ha ebből egy szót is ért a hallgatóság, amelynek 80 százaléka nem orvos.“ Mert a lapokban is meghirdetett előadásokra a társadalombiztosítás dolgozóit és az érdeklődőket is meghívták.

őszintén megvallva nem is értjük, mi módon fejlődhetett ki egy ilyen orvosi tolvajnyelv, amelyet még mél tányolunk, ha a halálos beteg ágyánál a konzíliumon élnek vele az orvosok. Ez kímélet a beteg iránt. De miért kell a nagyközönségnek nyilvánosan magyar címmel meghirdetett előadást latinul mondani. Az egyik előadó legalább kétszázszor használta a hypertonia (hyperten- sio?) kifejezését anélkül, hogy tudásra szomjúhozó hallgatóinak csak egyetlenegyszer is elárulta volna,» hogy ez a vérnyomásemelkedést jelenti. Még véletlenül sem mondta, hogy érelmeszesedés, hanem csak az arteriosclerosis műszóval élt. Olyan mondatok peregtek, amelyekben egy tucat latin kifejezés után akadt egv

magyar állítmány. No de azt még elnéznék, ha olyan terminus techni- cusról, magyarul műszóról van szó, amelyre nincs magyar kifejezés. De az előadók ajkáról mézként csepegtek az ilyen kifejezések: differenciált, regenerált, sekundär, balneologiai, peripheriás, radikális, statikus, strukturális, preventív, diagnosis, resectio, transplantatum pneumonia, trombosidatio stb., stb. Mind e szavak csupán két-három le jegyzett mondatban, de kívülük még százai a hasonló kifejezéseknek, amelyekre szép magyar nyelvünk már a nyelvújítás korától fogva egyre serényebben fejlesztette a kifejezéseket. Hogy mi szükség van a latin secundariusból németesített sekundär alak kölcsönvételére a magyar „másodlagos“ szó helyett, nemorvosi észszel fel sem foghatjuk. Sajnos, az volt a laikus hallgató benyomása, mintha a pompás felkészültségű előadók az idegen műkifejezések áradatával akarták volna elkápráztatni a hallgatóságot. Megfoghatatlan azonban, hogy miért van szükségük kitűnő tudósoknak könnyen a tudálékosság látszatát mutató köntösre.

II ozzá azután még az a római körítésként derékbatört, szegény magyar nyelv, amely itt-ott kicsillant a deákegyvelegből. „Nyeri magyarázatát (gewinnt seine Erklärung). A magyar ember csak a lutrin nyer és nem tárggyal, hanem igével beszél. „Megállapították" és nem megállapítás tárgyát képezte“ (bildete den Gegenstand der Feststellung). Ha mi ilyent írtunk volna a középiskolai dolgozatunkban, „besze- kundáztunk" volna. Az orvos „előírását“ (Vorschrift) csak a német tartja be“ (hält ein), a magyar ember megtartja, amit rendelnek neki. De nem hiányoztak az újsütetű kifejezések sem. „Döntően kihangsúlyozni (entscheidend ausbetonen). —

A magyar ember, vagy hangsúlyoz valamit, vagy nem. És mit akart azzal ismételten mondani az előadó, hogy „döntő százalékban“? Mit döntött el ez a százalék? A százalék lehet kicsi vagy nagy (és nem niedrig und hoch). De döntő? _____

ajn

os, amikor az előadó elhagyta az emelvényt (szerinte: evakuálta a pódiumot), az volt az érzésünk, amit Beöthy professzor előadásában eredményként hangsúlyozott: hogy az öregedésről nem tudunk még semmit, és az orvostudomány jövő feladata a kérdés megkö- prophylacticus, j telítése. Eszünkbe jutott az a régi orvosanekdóta, amikor konzíliumon jelent meg három híres belgyógyászprofesszor a nagybeteg ágyánál. Ami kor a két első bőven kifejtette szak- véleményét, Korányi szúrós szemére szegezte tekintetét, aki elgondolkodva végre megszólalt és csak eny- nyit mondott: „Uraim, én sem tudok semmit.“

Kétségtelen, hogy az előadók nagyfontosságú részletkutatások eredményeiről számoltak be. Nehéz és ildomtalan is volna, laikusnak hozzászólni a tudományos előadások tartalmához. Minden tiszteletünk és becsülésünk a tudományé, de legdrágább kincsünk édes anyanyelvűnk, így csupán arra kérjük a következő és a jövőben rendezendő hasonló ülések előadóit, hogy magyarul szóljanak a nagyközönséghez. Igaz, hogy ez fárasztóbb, mert az orvosok az idegen nyelvű szakmunkákban zárójelben kurzívval a latin kifejezéseket olvassák. így könnyebb ezekkel élniök, mint a megfelelő magyar műszavakkal. Ne feledjék azonban, hogy a közönségnek szánt előadások célja, mint Kun professzor megnyitójában hangsúlyozta, népünk széles rétegei figyelmének az egészségügyi kérdésekre irányítása. Az orvosokra is vonatkozik Révai József nek a második pártkongresszuson elhangzott találó megállapítása: „Sokszor valamiféle különleges kigyalt és elrontott nyelven beszélünk a néppel. Kialakulóban van nálunk sajnos valami különleges „pártnyelv", helyesebben valamiféle bürokrata tolvajnyelv, ami színtelen és szagtalan, nyaka tekert és élettelen és ami eltaszítja tőlünk a tömegeiket.“ Szocialista társadalmunknak pedig legfőbb célja a nép legszélesebb rétegeinek nevelése.

Csekey István jogászprofesszor_____

PajíáSolC

Szép az iskolánk, örömmel tanulnak az úttörők

Az 1953/54-cs tanévben létesült a kis kassai körzeti

«-wimsau általános iskola. A túlnyomórészt fialni nevelőkből álló j iUtBp tantestület lelkes munkával kezdte meg az új ivet. Cser•«

( * ( A« Sándor igazgató megsürgette az iskola nenoválásáU

J - S Palotai Irén és Dudás Jánosai tanárnők az iskola szépítésében. vették ki részüket. Ebbe a munkába az úttörők is belekapcsolódtak. Reitz Emil gyaJtarlóives matematika- fizika jszakos tanár, pedig szorgalmason gyűjtötte a szemléltető eszközöket. _ .

A munkának meg is lett az eredménye. Szép az Iskola, rendes mederben folyik az oktatás, a pajtásodé örömmel szívják magukba a tudományt.

Egy valami azonban hiányzott: a football-labda. Ezen is ny/í tettek. Úttörő rendezvényeket állítottak be a farsangi időszakban. A pajtások nagyon örültek, amikor ismertették velük a tervet is azt, hogy az itt. befolyt összeget sportfelszerelésre fordítják.

így történt, hogy februárban úttörő karnevált rendezett a csapat. s ma már a kiskassai úttörő pajtásoknak is van football juk és röplabdá. tűk, de röviden a labdarúgócsapat szép ,,mcz‘‘-ze is elkészül.

_ ! DUDÁS JANOS

csapatvezető

Helyesírási Olimpiász

A Pécsi Rádió és a Bar&nyame- gyei DISZ Bizottság Úttörő Osztálya március második felében helyesírási olimpi- ászt rendez. A helyesírási olimpiászon megyénk minden úttörő csapata részt vehet. A versenyen résztvevő csapatok, rajok és őrsök közösen hallgatják a rádióban bemondott szöveget, leírják és borítékba téve továbbítják a Pécsi Rádió címére.

Eddig 150 csapat jelentkezett a versenyre, mintegy 3000 résztvevővel. A legjobb eredményt elért pajtásók értékes jutalomban részesülnek.

A siklósi pajtások a nyári táborozásra készülnek

A siklósi pajtások már a téli hónapokban is lelkesen készültek a nyári táborozásra. A költségek fedezésére két héttel ezelőtt vidám nagy uttörőestet rendeztek. A siker új lendületet adott munkájuknak. Elhatározták, hogy egy színdarabot tanulnak be. A „Csápke Rózsika* című háromfelvonásos mesejáték próbált már meg is kezdték. A darabot április elején előadják.

_____________

Há

romnapos kirándulás Budapestre

A dróvasztárai pajtások már hosszú ideje lelke“ sen készülődnek a nagy útra; májusban Budapes“ ten töltenek három na“ pót. Az utazás költségeinek egy részét úgy biz“ tosíitják, hogy műsoros esteket rendeznek. Február 28-án tartották első előadásukat „Nevess velünk" cím“ meL A dolgozóknak Igen tetszett az előadás, amelyen az úttörő énekkar délszláv, magyar és úttörő mozgalmi dalokkal mutatkozott be. A népitánc és színjátszó csoport is nagy tetszést aratott. A pajtások elhatározták) hogy több községben megismétlik előadásukat.

A Körösi Csorna Sándor úttörő csapat teljesítette felajánlását

A Pécs-gyárvárosl Általános Iskola „Körösi Csorna Sándor“ úttörőcsapata vállalta, hogy a földraj* szakkörön belül március 15-re elkészíti homokasztalon Dunántúl doin' bor/.ati térképét.

A szakkör tagjai lelkesen kezdtek hozzá a munkához Kővári János e* Márton György pajtások vezetésével* — akik a tanulásban is kiválóan me? állják helyüket, — határidő «lő«* négy nappal teljesítették felajánl»’ sukat.

Afrik óban 30 millió négyzetméternyi területen (az egész földterü'e* 23 százaléka) 190 millió ember él. Afrika földrajzi fekvésével, mégin- kább természeti gazdagságával kezdettől fogva magára vonta Európa pénzéhes kútárainak figyelmét. Célpontja lett a kapitalista halálának terjeszkedési vágyának, véres gyarmatosító politikájának. A 19. század végén és a századfordulón véres harcok folytak Afrika felosztásáért. Az első világháború előestéjén 1914 első negyedében már egy talpalatnyi föld sem volt szabad Afrikában. Az angol, francia, portugál, spanyol és német gyarmatosítók mindent elfoglaltak.

Az imperialista hatalmak az első világháború után újból felosztották Afrika területeit. Elsősorban a német-kézen volt gyarmatok: Tanganyika, Togo, Kamerun és Német Dél-Kelet Afrika cseréltek gazdát. Anglia a gyarmatok újrafeűosztása után az összterület 38 százalékával rendelkezett és az összlakosság 49 százalékának ura lett. A kisebb gyarmatosító államok, mint Portugália, Spanyolország és Belgium ezúttal nem részesedtek zsákmányban. A második világháború után az olasz gyarmatok felosztására került a sor. A gyarmatosító nagyhatalmak újabb területekkel gyarapodtak, az USA finánctőke pedig megkezdte harcát az afrikai piacért.

Az afrikai gyarmatosítók busás haszonnal dolgoznak. A Dél-Afrikai- Aranybánya Tröszt például 1948- han 24 millió fontsterling jutalékot adott. Egy évvel később, 1949-ben 10 millió fonttal többet, 34 millió font sterling jutalékot fizetett. Az ,,Unilevers'' acéltröszt négy évvel a másodtik világháború után 140 millió font sterling jutailékkal lepte meg részvényeseit. Ez a rendkívül magas profit a benszülötteket nyomorba döntő és az afrikai ipar fejlődését csírájában elfojtó gazdaság- politikán kívül Afrika természeti gazdagságával magyarázható. Afrika adja a világ kakaótermésének 68, a páimaolajtermés 70 százalékát, a kávétermés 15 százalékát.

Az Imperialisták afrikai gazdaságpolitikájának fő szempontja a kivitel. Ez határozza meg a gyarmatokon alkalmazott módszereket, tüb//

bek között a .monokultúrát“, az egyárutermelést, ami jelentékenyen növeli egyes cikkek bőségét és lehetővé teszi a világpiac gyarmatáruval való elárasztását. így például Gambia kivitelének 98 százaléka mogyoró, Zanzibár kivitolének 73 százaléka szegfűszeg, a Dél-Afrikai Unió exportjának 72 százaléka arany, Dél-Rodéz.ia exportjának 64 százaléka arany és dohány, Észak-Rodézia 85 százalékban rezet, Uganda 80 százalékban gyapotot, az Arany-Part 68 százalékban és Francia Kamerun 45 százalékban kakaót exportál.

A második világháború lényegesen fokozta az afrikai gyarmatokon kifejtett tevékenységet: agyar matosító hatalmak költséges háborús építkezésekbe kezdtek. Utakat, repülőbázisokat, nagyszerűen felszerelt gépjavítóműhelyeket és katonai táborokat létesítettek. Nagymértékben fejlesztették a viliamosenergia- fcirne.ésuket. Algír például 1937-ben csak 21 millió kw energiát termelt, 1951-ben már elérte az 54 millió kw-ot. Francia-Marokkó ugyanezen időben 11 millió kw-ról 48 millió kw-ra, Tunisz 5 millió kw-ról 13 millió kw-ra és a Dél-AfriKar Unió 432 millió kw-ról 960 millió kw-ra emelte energiatermelését. Afrika gyarmatországai ugyanekkor sok nagyíantosságú nyersanyagot szállítottak az imperialista államoknak. Ezt az alábbi adatok szemléltetik: az 1937-es termelést véve alapul: an- timón 770, króm 178. réz 118, mangán 139, ón 111, kobalt 209, cink 349, azbeszt 225 és gyémánt 159 százalék.

Afrika gazdaságában nagy szerepet játszikba mezőgazdaság, amely a benszülöttek háromnegyed részét foglalkoztatja. Az imperialista rablógazdaság egyik következménye, hogy Afrika mezőgazdasága a legelmaradottabb állapotban van. A megrr. í- velhető terület csupán 6 százalékát vetik be. 17 százalék legelő. 28 százalék erdőség, és 49 százalék töretlen, ugar, sztyepp, fel nem használt fold. Szó sincs a mezőgazdaság gépesítéséről. Még mindig a legprimitívebb gazdasági eszközöknél tartaEURAFRIKA"

sem akarnak hallani, lévén az éhbérért dolgozó, szinte rabszolgasorban tartott bennszülött sokkal olcsóbb és jutányosabb munkaerő. A második világháború alatt némi fellendülés volt tapasztalható az afrikaii mezőgazdaságban, ez azonban 1945 óta ismét egyhelyben topog. A gyarmatosítók fokozatosan minden földe* kisajátítanak. Ott, ahol a külföldi telepítvényesek megjelennek, ahol megszervezik a kapitalista telepítvé- nyeket (plantázsokat) és ipari üzemeket, ott a benszülötteket, a helybeli lakosságot menten kiszorítják a földekről. Helyenként fenntartott területen ú. n. „rezerváción" zsúfolják őket össze, ahol szűk területre összeszorítva éhségben és kimerülésben pusztulnak el. A francia gyarmatokon még a köziigazgatás közegei is foglalhatnak maguknak földet. Fejenként 200 hektárig. A főkormány- zónak 2000 hektár jár, nem is szólva a gyarmatigazgatás párizsi közegeinek juttatott birtokokról. Hasonló a helyzet Belga-Kongóban, ahol egyedül a vasúttársaságok 9 millió hektár földet sajátítottak ki. Ez a földbirtok politika természetesen a benszülöttek teljes elszegényedését vonja maga után.

Az afrikai kontinensnek gyarmatosítók nagy szerepet szántak expanziós terveikben. A Nagy Októberi Forradalom győzelmének és a fasizmus vereségének 1945-ben kö- izönhető, hogy a világnak immár cöbb, mint egyhatoda felszabadult az imperialisták igája alól. A világ gazdasági szempontból két részre oszlott és a kapitalisták elveszítették piacuk jelentékeny részét. Ezt a hiányt úgy igyekeznek pótolni, hogy az eddigieknél is nagyobb erővel vetik magukat még meglévő gyarmataikra, így Afrikára és tovább fokozzák a gyarmati és félgyarmati népek kizsákmányolását. Ezt a politikát az USA nagytőke is segített végrehajtani. Nagyarányú tőkekivitelével harcot indított az afrikai piac meghódítilsáéit és komolyan veszélyezteti Nagy-Britannia és Franciaország vezető pozícióját. A gyarmatosító hatalmak között afrikai ponák, Gépesítésről a telepítvényesek zicióik megerősítéséért is éles harc

folyik. Anglia lázas munkáját „Afrika — a Brit-Birodalom egyhar- mada" jelszóval fedi, míg a francia kormány az atlaszvidéki bányák kihasználását „Az Atlasz a mi Uralunk“ jelszóval szépíti. Az USA ezzel szemben már 1950-ben nyíltan kimondta, hogy Afrika az amerikai tőkének a legnagyobb elhelyezkedési lehetőséget nyújtja. A francia gyarmatigazgatás külön tízéves tervet dolgozott ki tengerentúli (afrikai) területei fejlesztésére. E terv szerint 1952-ben 113 milliárd frankot költött új utak, vasútvonalak és kikötök létesítésére. így például Dakar (Szenegál) kikötőjét teljesen újjáépítette. Ugyanekkor költséges építkezésekbe bocsátkozott Szomálihan, Kamerunban és az Egyenlítői Afrikában is. A Belga Kongó uradnak szintén van tízéves tervük, ők inkább a nemesfémek termelésére fektetnek súlyt. Anglia nagyszabású gyarmatpolitikájának irányítását a mindenható „Unilever" és a Brit Nehézipari Szövetség tartja kézben.

A nagyhatalmak ideológusai felújították az olasz-német fasiszták egy kedvenc jelszavát, amely szerint Afrika Európa természetes folytatása és kiegészítése. Ők találták ki az „Eurafrika“ elnevezést is. Az egész ügynek főleg gazdasági és stratégiai jelentősége van. Az Eurafrikai egység vagy tömb ugyanis azzal az előnnyel jár, hogy Afrika az Atlanti egyezmény államainak a szükséges stratégiai nyersanyagot szolgáltatja, az ágyútölteléknek szánt emberanyagról nem is beszélve. Az afrikai kontinens ezenkívül elsőrangú stratégiai hídfőállásokkal, felvonulási területekkel erősítené meg az Atlanti Tömböt. USA, Nagy-Britannia és Franciaország vezérkari főnökei már 1949-ben tervbevet téli Marokkó, Algír és Tunisz bástya szerepet betöltő agresszív blokkiba való tömörítését. Az Észak ^Afrikai-Blokkot az Atlanti Tömb „természetes" kiegészítésének szánták. Közben megalakították Közép-Afrika Védelmi Bizottságát, amely Francia-Nyugat és Egyenlítói-Afrika „honvédelmi" kérdéseivel is foglalkozik. A Közép- Afrikai Tömb négyéves tervet dolgozott ki. Ennek keretében Algírban 40, Tuniszban 14 és Francia Egyenlítői Afrikában 67 repülőbázist sítettek. Az USA pedig 1950-ben rn«*

szerezte az engedélyt Francia-M3“ rokkó összes stratégiai bázisain3* használatára. Nagy-Britannia f*™ volt tétlen és Kenyában létesített hadi bázisokat,

A Szovjetunió 1945-ben fölény«*

győzelmet aratott és megsemmisít-* te a fasiszta fenevadat. Ez a győ*f\ lem, amely számos ország és neP felszabadulását jelentette, újabb lökést adott Afrika elnyomott és rab“ szolgasorsban tartott népei szabad“ ságmozgalmának. Megindították * Távol-Kelet népeinek példáját ko“ vetve a felszabadulásért folytatott harc legújabb szakaszát,

Egyik legsürgősebb feladat az rikai benszülöttek nagy részét ain*^ a halálos közönyből felrázni és ej' kölcsi fertőből kimenteni, amely®“ az imperialista gyarmatpolitika őke^ taszította. A másik feladat a lak0*-1 ságot földhöz juttatni és szásnar* legalább a létminimumot biztosít a Ez viszont addig lehetetlen, amíg hatalom a gyarmatosító külföldi kések kezében van. Előbb ki ke-i tehát vívniok a nemzeti független séget, le kell rázni az imperialist» jármot.

Afrika ipari központjaiban, f®c.^ a nagy városokban a marxista“!«®' nista eszméktől vezetett munkás0?“^ tály ezt a programmot írta zás*1^ jára. A harc megkezdődött és hat»-’ más méretet öltött. 1945-ben Alg’j ban De Gaulle fasiszta provokátor3 garázdálkodása hatalmas felkelé váltott ki. 1946-ban a Dél Afrik? Unióban több mint 100 ezer rnunk0^ tette le a kalapácsot. 1947-ben Mád®, gaszkárban tört ki felkelés, 19’!* ban az Arany-Part, 1949-ben Ug3pö lépett harcba a gyarmatosítók elleí“i 1951-ben Marokkó és Tunisz lázs® fel az azóta mars állá előléptetett JU1 tábornagy elviselhetetlen katon3^ kormányzata ellen. Nagy kikötő«3 , rosok munkásai megtagadták amerikai fegyverek ki és berakás^ és tüntettek az angolszász elnyom™ ellen.

Afrika népei a Kommuni®^

Párt és a munkásosztálya vezetés vei harcot vívnak elnyomóik eIlefj Ezzel nemcsak felszabadulásukat szítik elő, hanem a béketóbort erősítik,