Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)

1954-03-18 / 65. szám

2 N APCÖ 1954 MÁRCIUS 1» Á Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusa befejezte munkáját Boleslaw Bierut elvtárs záróbeszéde Varsó (TASZSZ) A Lengyel Egye­sült Munkáspárt II. kongresszusa szerdán este tartotta záróülésót. A küldöttek viharos, hosszantartó tapssal köszöntötték az elnökségben megjelenő Boleslaw Biemtot, továb­bá a Szovjetunió Kommunista Párt­jának küldöttségét, élén N. Sz. Hrus- csowal, az SzKP Központi Bizottsá­gának első titkárával, valamint a többi testvéri kommunista és mun­káspárt képviselőit.. Boleslaw B.ierut záróbeszédében a többi között a következőket mondot­ta: A II. kongresszus nagyszerű de­monstrációja volt a proletár inter­nacionalizmusnak, annak, hogy kap­csolat és szolidaritás fűz bennünket a tőkés országok dolgozó tömegeihez, annak, hogy testvérileg együttműkö­dünk a népi demokráciákkal, hogy egyre mélyebb és erősebb testvériség és odaadás vonz bennünket a nagy Szovjetunióhoz, amely az egész ha­ladó emberiség erődje és támasza a békéért, a haladásáért és a demokrá­ciáért folyó harcban. A II. kongresszus mérleget készí­tett a hatéves terv megvalósításában végzett munkánkról és elért sike­reinkről és megjelölte a legközelebbi évekre a cselekvés világos prog- rammját. A II. kongresszus rámutat, hogy feltétlenül fel kell lendíteni a mezőgazdaságot és a lehető leggyor­sabban emelni kell a lakosság élet- színvonalát. A II. kongresszus kétségtelenül al­kotó módon járult hozzá szocialista építésünk fő feladatainak — a mun­kások és a parasztok szövetsége fej­lesztésének és szilárdításának — meg oldásához. Kuznvecov szöv et kiiiügp'n'szterlißWtes átadta a szovjet kormány vá'aszát az Egyesiül í tárnok kormányának március ötödiki em ékiratára Moszkva (TASZSZ) V.: V. Kuznye- cov. a Szovjetunió külügyminiszter- he'yettese szerdán fogadta Ch. Bohlen amerikai nagykövetet. Kö­zölte vele a szovjet kormány néze­teit az Egyesült Államok kormányá­nak az április 26-ára összehívandó genfi értekezlet előkészítését érintő egvos kérdésekkel kapcsolatos már­cius 5-i emlékiratára vonatkozóan. Ez az em'ékirat utalt arra, hogy az Egyesült Államok kormánya tárgyalt és megegyezésre jutott ezekben a kérdésekben az Egyesült Királyság és Franciaország kormányával V. V. Kuznyecov emlékiratot nyűj tott át az amerikai nagykövetnek. Az emlékiratban a szovjet kormány kifejti, melyek az elképzelései a gen­fi értekezlet összehívását illetően. Többek között elfogadhatónak talál­ja azt a javaslatot, hogy az értek ez- 'etet a népszövetségi palota helyi­ségeiben tartsák meg. Az emlékirat utal arra is, hogy a szovjet kormány megtárgyalta elképzeléseit a Kínai Népköztársaság kormányával. A Kí­nai Népköztársaság kormánya közöl­te. hogv egyetért ezekkel az elgon­dolásokkal A baloldali erők aryíízelme n líoletpaKiszt ni választásokon Karaesi (TASZSZ) Március 8-tól 12-ig Keiet-Pakisztánban törvény­hozógyűlési választásokat tartottak. E választások igen jelentősek, mint hogy Pakisztán 76 millió főnyi la­kosságának több mint fele, — 42 millió lakos — Keiet-Pakisztánban él. Az Egyesült Államokkal való ka­tonai szövetséggel kapcsolatos ma­gatartás volt a legfontosabb kérdé­sek egyike, amely körül a választási harc folyt. Ugyanis Kelet-Pakisztám összes számottevő ellenzéki pártjá­nak képviselői az Egyesült Államok­kal való katonai szövetség megkö­tése ellen foglaltak állást. A válasz­tásokon az uralkodó párt — a pakisz láni Muzulmán Liga — és'az Ellen­zéki Pártok Egyesült Frontja között folyt a harc. Előzetes adatok szerint az Ellen­zéki Pártok Egyesült Frontja teljes győzelmet aratott a Muzulmán Liga Bírósági íté'et térssóa'nr tulajdon megkárosításáért A fővárosi bíróság ítéletet hirde­tett Pintér Károly, a Posta Központi Távíróhivatal volt anyagbeszerzője és hét társa bűnügyében. Pintér Ká­roly a társadalmi tulajdon megkáro­sításával az egyik géptávíróközpont­hoz szükséges nagymennyiségű jel­fogót vásárolt Romány Béla és Sza­kái József MÁV távirdamesterek és Nagy Zoltán MÁV vezető távirda- méster útján. Romány és Szakái egv szétszedhető automata központ kü­lönböző értékes alkatrészeit is elad­ta Pintérnek. Ezeket a felszerelése­ket Gregás Dezső és Kelényi László volt kereskedők útján többszörös áron, hamis számlákkal adták el a postának. Az üzelmeket • élősegítette Harrach József, a Központi Távíró- hivatal főkönyvelője és Törjék Jó­zsef, aki hamis számlablankettákat szerzett. A bíróság a többi között társadal­mi tulajdon sérelmére ismételten a bűnszövetkezetben elkövetett sikkasz tás, vesztegetés, magánokira thamisí- tás, üzletszerűen elkövetett árdrágí­tás, befolyással való üzérkedés elkö­vetésében mondotta ki bűnösnek a vádlottakat. Ezért Pintér Károlyt hét évi, Gregás Dezsőt nyolcévi, Kelényi Lászlót négyévi, Nagy Zoltánt há­romévi, Romány Bélát és Szakái Józsefet kétévi és hathónapi, Har- rach Józsefet kétévi, Törjék Józse­fet nyolchónapi börtönbüntetésre ítélte. Ezenkívül Gregás Dezső ese­tében tízezer forint, Kelényi László esetében húszezer forint és ötszáz gramm aranytárgy elkobzását is el­rendelte a bíróság. fölött. Az ,.Associated Press of Pa­kistan“ hírügynökség jelentése sze­rint március 17-én ismeretessé vál­tak 55 választókerület választási eredményei. Az Egyesült Front 51 mandátumot, a Muzulmán Liga 2 mandátumot és a függetlenek szin­tén 2 mandátumot kaptak. A választási eredmények zür-za- vart keltettek Pakisztán uralkodó köreiben. Sajtójelenlések szerint a kelet­pakisztáni választási eredmények ke] '.emetlen meglepetést jelentenek az Egyesült Államok számára is, amely Pakisztánit támaszpontjává készül változtatni. Miből áll a színházi rende­zés? Mi a rendező dolga egy szín­házi előadás előkészítésében? Egyál­talán: mi az, hogy rendező? Ilyen és ehhez hasonló kérdések szoktak felvetődni a színházlátogatóban, mi­kor a színlap alján elolvassa a ren­dező nevét; vagy a műkedvelő népi színjátszóban, amikor egy-egy sze­reppel. egy „rendezvénnyel“ akar megbirkózni. Gyakori még az, hogy a közönség nem tudja ki az a rende­ző, mi a rendelés, illetőleg az elkép­zelése a valóságot alig, vagy egyál­talán nem fedi. ... A rendező valamiféle forgalmi rendőr lehet, aki irányítja a színé­szeket. hogy össze ne ütközzenek: te ide nézz, te meg oda; te most be­jössz a baloldali ajtón, a másik ki­megy a középen. Esetleg utána néz, hogy minden rendben van-e. Rend­ben van-e a színfalak mögött, a né­zőtéren, a büffében .;: — elvégre rendező. Ilyen és ehhez hasonló gon­dolatai vannak az átlagnézőnek a rendezőről. És ez nem is csoda. A rendező dolga még nem is olyan ré- geh — főleg vidéki színházaknál — nem volt sokkal több, mélyebb és szélesebbkörű, mint az ilyen „itt üli le, ott menj ki“ ügyködés. Mit is jelent hát valójában e kife­jezés: rendező, mi rejlik e szó mö­gött: rendezés és hol a helye ennek a két fogalomnak a színháztudo­mányban? Kötetekre való probléma­kör ez. Megpróbálom a lényegét is­mertetni. A rendezővel kapcsolatban az utób­bi időben az a nézet volt divatos, hogy őt a múlt századvég színháza szülte és munkája, a rendezés újdo- nat-új foglalkozás. Ez a hiedelem azonban roppant tévedés! A rende­zés és a színjátszás művészete egy napon születtek. A színpad első ta­nárai a nagy görög tragikus színé­szek voltak és foglalkozott rendezés­sel Shakespeare, Moliere, Voltaire, de szerfölött sok munkát és figyel­met szentelt ennek a tudománynak és művészetnek Goethe, Lessing, Diderot és igen nagy jelentőséget tu­lajdonított. a rendezésnek Gogol és Bjelinszkij is. Nemcsak színházról és irodalomról közzétett írásaikban Kiss Gyula oktatásügyi inIuiszterhelyettes nyilatkozata Kiss Gyula oktatásügyi mmussa.er­A Szovjetunió Legfelső Tanácsának új küldöttei Moszkva (TASZSZ) Szerdán közzé­tették a szovjet nép legfelső állam­hatalmi szervébe, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsába március 14-én meg választott küldöttek névsorát. Ezer­háromszáznegyvenhét küldöttet vá­lasztottak a szovjet parlament mind­két házába, a Szövetségi Tanácsba és a Nemzetiségi Tanácsba. A kül­döttek a kommunisták és pártonki- vüliek népi tömbjének képviselői. Köztük vannak a Kommunista Párt és a szovjet állam kiváló ve­zető személyiségei: G. M. Malenkov, V. M. Molotov, N. Sz. Hruscsov, K. J. Vorosilov, N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan, M. Z. Szaburov, M. G. Pervuhin, N. M. Svemyik, M. A. Szuszlov, P. N. Poszpjelov, N. N. Satalin. A megválasztott küldöttek között vannak a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettesei. A Szovjet­unió Legfelső Tanácsának tagja lett az iparvállalatok és a közlekedés számos munkása. A szovjet népnek a Szovjetunió Legfelső Tanácsába megválasztott legjobb fial és leányai között ott vannak a kolhozfalu élen­járó emberei is. A szovjet választók a tudomány, az irodalom és művészet számos művelőjét, a közoktatás sok dolgozó­ját is beválasztották a legfelső állam hatalmi szervbe. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak küldöttei a szovjet ország leg­különbözőbb nemzetiségeit képvise­lik: oroszok, ukránok, bjeloruszok, üzbégek, grúzok, örmények, azer­bajdzsánok, kazahok, kirgizek, lurk- mének, tadzsikok és más nemzetisé­gűek. A küldöttek jelentős százaléka nő és fiatal. Fnv Mnan alatt felére csőként Byunat-lléniefoi'száonak az Fnv«*s«lt Államokba irányuló árukivitele Berlin (MTI) Nyugat-Német ország­nak az Egyesült Államokba irányuló árukivitele 1954 januárjában hivata­los statisztikai adatok szerint majd­nem ötven százalékkal alacsonyabb volt, mint 1953 decemberében. A Kanadába irányuló nyugatnémet áru export januárban 21 százalékkal volt alacsonyabb, mint decemberben. Gaz dasági megfigyelők rámutatnak, hogy az Egyesült Államok a fenye­gető gazdasági válság miatt csökken­ti a behozatalt Nyugat-Németország- ból, míg a kivitelt a régi színvonalon igyekszik tartani, helyettes az általános iskolák nyol­cadikos tanulóinak továbbtanulásá­ról nyilatkozott: — A tanulókat mindössze néhány hónap választja el évvégi vizsgáik­tól — mondotta. — A félévi bizo- nyítványosatáskar hű képet kaptak eddigi tanulmányukról és útbaigazí­tást további munkájukhoz, további tanulásukhoz. Vonatkozik ez főkép­pen azokra, akik ebben a tanévben fejezik be az általános iskola nyol­cadik osztályát. Hol folytassák to­vább a tanulást? — A pedagógusok e téren is nagy segítséget nyújtottak tanítványaik­nak. Már az év elején minden ta­nítványukkal elbeszélgettek, megkér­deznék tőlük, hol szeretnének tovább tanulni. A pedagógusokról bátram el­mondhatjuk, hogy jól ismerik a gyer­mekeket, tisztában vannak képessé­geikkel, s helyes irányba terelhetik további fejlődésüket életük e döntő lépésénél. Többszöri beszélgetés után kialakult egy kép az iskolave­zetőség előtt: hogyan képzelik el ta­nítványaik jövőjüket, pályaválasztá­sukat. •— Pedagógusaink feljegyzéseiből végző következtetést még nem von­hatunk le, de tájékozódást már min­denesetre riyertünk. Az általános is­kolában a nyolcadikosok nagyrésze már elhatározta, hogy folytatja a tanulást. Az is örvendetes viszont, hogy az általános iskolákban első­sorban a felsőbb osztályosok, a nyol­cadikosok érdeklődése nagymérték­ben a termelőmunka problémái felé fordul Sokan tervezgetik, hogyan se­gítenek majd szüleiknek a vizsgák után, hogyan állnak be szüleik mel­lé a mezőgazdasági munkába. A to­vábbtanulók megértették: az ország­nak művelt, képzett emberekre van szüksége. Az eddigi jelentkezésekből azonban az is kiolvasható, hogy saj­nos, a munkás- és pairasztszármazá- sú kitűnő és jélesrendü tanulók kö­zül többen még bizonytalanok a to­vábbtanulás kérdésében. A jól tanu­ló gyerekek szülőinek kötelessége mindenekelőtt megértetni gyerme­keikkel, hogy a továbbtanulás első­sorban a gyermek érdekeit szolgál­ják. A szülők még jól emlékezhet­nek arra, hogy a Horthy-Magyaror- szágon a háború előtti utolsó évek­ben az elemi iskolából a gimnáziu­mokban mindössze a tanulók öt szá­zaléka került. Most az 1954—ö5. tan­évre több, mint hatezrxr annyit ve­szünk fel a középiskolába. Míg 32 „urak országában“ a középiskolákba felvetteknek mindössze négy százalé­ka lehetett munkás- vagy paraszt- származású tanuló, addig az idei tan­évben ez a szám 67 százalék. Népi demokráciánk politikája, hogy mun­kásosztályunk, dolgozó parasztsá­gunk, értelmiségünk gyermekei * jövőben is megfelelő számarányban kerüljenek a középiskolába. A szülők számára az sem közöm­bös, hogy gyermekeik melyik iskola- jípusban tanuljanak tovább. A párt­határozat, a kormán yprog ramm vi­lágosan mutatja a követendő utat A mezőgazdaság fejlesztését hosszú időre biztosító határozatok különös­képpen a mezőigazdasági techniku­mokra hívják fel a figyelmet Föld­művelésügyi kormányzatunk a tech­nikumok részére megad minden se­gítséget. Helyes, ha a diákok ezekbe az iskolákba jelentkeznek elsősor­ban. De fel kell hívnunk a figyel­met általános gimnáziumainikra mert ide sem jelentkeztek kielégítő számban, bár korántsincs olyan el­maradás, mint a mezőgazdasági tech­nikumoknál Március 15-feől a nyolcadik osztá­lyos tanulók már hivatalosan tt, írártvan bejelentik a továbbtanulás­sal kapcsolatos eühatározásukait. A nevelők továbbra is a gyerme­kek és a szülők segítségére siet­nek. Az oktatás fontosságán túl roét nagyobb figyelmet fordítanak roajá öntudatos fiataljaink eme nagy lémájára. Természetesen a szülők, a nevelők gondoskodásán túl népünk mindé® szeret ete is a gyermekeknek saól erről a mi újseeüemű fiatalságunk­nak egy pillanatra sem szabad meg­feledkeznie. A jó bizonyít vársny3-* végzőknek a középiskolákban, nőié azoknak, akik élethivatásul az ipa®1 vagy kereskedelmi pályát választják’ az ipari-kereskedelmi tanulóiskolák' ban kell megtalátniok a helyüket­A továbbtanulás kérdését a szülő’ a pedagógus és a tanuló jó össze­hangolt munkájával eredményese® igyekszik megoldani — fejezte b® nyilatkozatát Kiss Gyula min irat®®' helyettes. SZTÁNISZLÁVSZKIJ NYOMÁBAN Irta: POLGÁR ISTVÁN, a Pécsi Nemzeti Színház rendezője körvonalazták a színjátszás művé­szete iránti követelményeket, hanem ezeket az elveket gyakorlatilag is igyekeztek megvalósítani. Eredmé­nyeik azonban, sajnos, előttünk nagyrészben ismeretlenek, vagy leg­alábbis igen keveset tudunk felő­lük. A hivatásszerű rendezői tevékeny­ség gyakorlati tapasztalatairól csak az utolsó 60—70 év szolgál adatok­kal. Azelőtt az első színészt, a „fő- színészt“ nevezték rendezőnek, öt pedig színésztársai bízták meg azzal, hogy ügyeljen a fegyelemre, rendre a próbák alatt, s az ő feladata volt, Hogy a színészeket „beállítsa” a szín­padon, felhasználva ehhez a mun­kához saját tapasztalatait és a darab szerzőjének utasításait. Ennek a mun kának azonban még nem volt szer­ves kapcsolata a színpad művésze­tével. Figyelmen kívül hagyta leg­többször á darab eszmei lényegének, logikai vonalvezetésének feltárását, nem törődött a kifejezésfejlesztéssel, valamint a színpadi tervszerűség fel­adatainak megoldásával. Ilyen „el- helyező“-ként öreg tapasztalt súgók is szerepeltek olykor, akik az évek hosszú során át látott ezernyi elő­adás emlékei alapján állították be a szereplő személyeket a színpadon. A vállalkozók, színigazgatók rendsze- int egykalap alá kerítették az üz­leti részt és a szervezési munkát a rendező feladataival, akinek munkás­ságához tartozott a színészek össze­gyűjtése a próbákra, a kellékekről való gondoskodás, a jelmezek beszer­zése, valamint a színielöadás helyé­nek kiválasztásában való segédkezés. De ekkor egyszerre feltűn­nek a nyugati színházak színpadán Cronegh, Reinhardt, Gordon, Craig, nálunk Hevesi Sándor és velük majd­nem egyidőben az orosz színpadokon Sztaniszlavszkij és Nemirovics-Dan- rsenko. Velük á szel’ep, a szereppel ;áró kötelezettség és a rendező Je­lentősége a .színpád művészetében rtejme/ésl nyer és megkapja Vila gos, pontos meghatározását, E kiváló mesterek magukkal hozzák a szín­pad világában a rendezésről, mint önálló művészetről, bonyolult, külön­álló, mély alkotású folyamatról meg­teremtett újszerű nézetüket. Cronegh a szász-meiningeni herceg színtársulatának élén oly irányzatot teremtett, amely lényeges hatást gyakorolt mind a színjátszás művé­szetének további fejlődésére, mind pedig a rendezői feladatkör kialaku­lására. Uj korszak kezdődött a szín­pad történetében. Első lépés volt ez a mai modern tudományos alapokon álló színházművészet kialakulása fe­lé. A meiningeniek az addigi hely­zettel szemben élesen felállították a tételt a rendezésről, mint a színi- előadás nélkülözhetetlen alapjáról, addig nem hallott módon beszéltek egy darab színrehozásának követel­ményeiről, az előadások díszlet-, jel­mez-, kellék-szükségleteiről és a szín­padi együttesről. Nagy súlyt helyez­tek a pompázatos kiállításra és a tör­ténelmi valószínűségre. A színpadon valóságos múzeumi tárgyak, vagy azok pontos másolatai szerepeltek. A meiningeniek nemcsak az apró rész­letességig menő pontosságra, sőt néprajzi eredetiségre törekedtek, ha­nem súlyt helyeztek az összhatásra és a szerepek megelevenítésére, hi­telességére, igyekeztek, hogy megta­lálják a darab igazi, hiteles légkö­rét. Cronegh elsőnek kényszerít ette a színpadi tömeget arra, hogy játéká­val a valóságot fejezze ki, valósze- rűen éljen, belehelyezkedjék a szín­mű általános menetébe s ne zavarja cselekményével, mozgásával sem a tömegjelenettől külön zajló mozza­natokat. Előfordult, hogy a tömeg­jelenetek minden egyes szereplője számára apró szerepeket íratott, hogy igy még a tömegzajnak is egyéni jelleget adjon. A színdarab olvasó­próbáját a teljes társulat részvételé­vel tartotta és mindegyik színésztől megkövetelte, hogy az egész darabot ismerje, a darab beállításával kap­csolatban a legkülönbözőbb felvilá- 'tnsitó előadásokat tartotta a szerep­lők számára. A meiningenieket a XX. század elején a nyugateurópai színpadok®® új elgondolásokkal váltotta fel . * Németországban feltűnő Max R®1.®' hardt és az angliai Gordon- Craw< akik arra törekedtek, hogy a szí®' játszás addigi kereteit széttörve f°r' radalmasítsák és újra alkossák * színpadi formák elemeit. Reinharo^ rendezői munkája során egyre t®' kább túlsúlyba juttatta a színrekeri^ ló daraboknál az úgynevezett ,,játe' kos momentumokat” és erősödni ke2' dett munkájában a fantasztikum el® mel. Módszereket keresett idő & térfeletti cselekmények kifejezésére’ Erre szolgáltak híres fényhatása^ amelyekkel hirtelen kiragadott a s<^ tét színpad mélységéből egy-egy ta®' gyat vagy személyt, erre szolgált3 fénykulisszái, vetített díszletei vaP az a rendezői fogás, amellyel a szí® padi játék közben filmet vetített, f® tárva a színpadi hős jövőjének, múl iának részleteit vagy megelevenít _ lék a hős hasonmását, „második ®®' jét." Az angol Craig sok figyelem*®* adózott a színházi rendezés prob mái iránt, ám elsősorban elmét ember volt. kísérletező rendező, mű® kássága nem hozott lényegbeli v3. tozást a színházművészet gyakorlat.3 ban. Mind Craig, mind Reinhardt®* csillogó, fényes, lenyűgöző forth® után kutatott, viszont keresésük s ■án elhanyagolták a cselekmény f° tosságát és a mű eszmei lényegét­Hevesi Sándor volt az első kiv3.j magyar rendező, aki mind rend®*® mind dramaturgi, mind pedig SZ*. háztudományi munkásságában ‘ .g vetette a darab eszmeiségének eV" ••endű fontosságát. Küzdött a ko> beli (századfordulótól az első vil®* háború utáni időszakig) magyar sz> g padokon dívó álpátosz ellen és reális természetesség híve volt. Reinhardttal, Craiggal és * mi Hevesinkkel egyidejűleg kezd® el mélyrehatóan dolgozni a re®0 zés, a színjátszás problémáin Or°^, országban Sztániszlavszkij, kiv3 színészpedagógus társával, Ne®®r vics-Dancsenkoval együtt. (Szombati számunkban folytat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom