Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)
1954-03-12 / 60. szám
1954 MÁRCIUS 13 N A P C ö « A tettek sokkal szebben beszélnek Az újpetrei gépállomás udvarán katonás rendben sorakoznak a kijavított gépek. A javítóműhely mögött a tárcsáik, vetőgépek, hátrébb cséplőszekrényeík, amott a szürke hálókocsik. Az egyik traktor fülsiketítőén du-hog. Balázs elvtárs figyeli,' hallgatja, mint az orvos a beteg szívének dobbanását. No csak... És az a három vadonatúj eke,... Talán most kapták a gyárból? Zélity elvtárs huncutul mosolyog. Aztán elneveti magát. „A gyárból? Ha csak bennünket nem tartanak gyárnak. Mert itt készült“. Hangjából büszkeség árad. „Itt bizony, az új petrel gépállomás kovácsműhelyében". Amíg a három éke elkészültének történetét, okát kerestem — három nagyszerű emberrel találkoztam. — Hadd írjam ide nevüket, Pusztai János, Keresztes József és Pelle Gyula. Nem híres emberek, ők, egyszerű teunkásai a gépállomásnak. Mindhárman a kovácsműfhely fujtatója. vidáman esengő üllője körül tevékenykednek Hogy jól-e, arra felsorakoztathatnám a gépállomás valamennyi dolgozójának nevét, véleményét, dicsérő igenjét. Mégsem híres emberek ők — a munka szerény hősei Ujpetrén, a tett, az akarat példaképei. A három eke elkészítői... A gépállomás üzemi értekezletén derűsen, vidáman ünnepük a téli gépjavítás befejezését. A „díszszem- •®,‘ jegyzőkönyve azt summázza: az újpetrei gépállomás jól felkészült a •avaszi munkára. Távirat megy a Jdegyei pártbizottságra, a tanácshoz ... Es egyszer csak feláll valaki. Traktoros. „A pártkongresszus tiszteletére megfogadom“... És hangzik a vállalás. Uj kéz lendül a levesbe. Aztán már nem ás kémek szót, dsak felállnak és elmondják, amit akarnak. Mindenki. A hátsó sorok egyikében három ember dugja össze fejét. Izgatottan suttognak. Többen rájuk is Pisszentgetnek, hogy hallgassanak teár, mert zavarnak. De ők rá sem hederítenék, csak beszélnek. Aztán széthúzódnak, bólintanak egymásnak. Megvan. Feláll az egyik, Pelle Hyula. „A kovácsok is tehetnek vál telást?" — kérdi. Mosolyognak. Hát teiért ne — mondják többen. Megnyugodva leül. „No, akitor megtesz- 52ük." Minden szem egy idős, tnar- káinsareu, ember felé fordul. Puszii János pedig mondja. „Mi a pártkongresszus tiszteletére azt vállalok, hogy a vaskertben hányódó, rozsdás, használatlan, roncs ekékből, három traktor-ekét állítunk össze.“ ^art, akii mosolyog, mások halkan nevetnek, ismét mások, csóválják tejüket. Mintha mondanák: nem lesz abból semmi. Pedig milyen jó lenne, htert teszem azt, eltörik valami az °«yik ekén, nem kell naphosszat vár hí. míg megcsinálják. Elé állna a Vontató, kiszaladna vele és máris teehet a munka. Tartalék eke. Nem tessz gondolat... Dehát azért lehetetlenre mégse kellene vállalkozni!? — Nézd csak Jóska, itt egy koszo- te. Ez a merevítő ugyan egy kicsit megrepedt, de majd megheggesztjük. pusztai bácsi, ebből körmöket csinálunk a kerekekre." A rozsdás vas halmaz között három ember kutat. Úgy saétdobálnak mindent, mint a csáki szalmáját. És amint egy alkatrész előliéiül, nyomban viszik a műhelybe. Akik a bekerített vaskert előtt elmennek, csak csóválják fejüket. „Erről le kell vágni az öntvényt, de akkor jó lesz“ — mondja Pusztai bácsi. A műhely olyan mint egy hadszíntér. A munkapadon, az üllőn, a földön — mindenütt rozsdás eke alkatrészek. „Lesz-e ebből valami“ — tolja homlokára a simléderes sapkát Keresztes. Aggódás, kis hitetlenség csendül hangjából. „Hogyhogy". Csak ennyit mond az öreg Pusztai. „Még te is" — teszi hozzá később. Pusztai elvtársat régóta ismerik a gépállomáson. A nyáron a darálót kezelte, közben a műhelyben is dolgozott. Amikor pedig azt mond ták neki: Pusztai elvtárs, csépelni kell, mert a fiatalok nem győzik, egy nap és egy éjjel összedobták az egyik ócska cséplőt, másnap a szérűkön volt. Sokszor azt hitte, szétesik az a fránya rossz masina. És mégis közel negyven vagonnal csépelt. Mások újjal is alig harmincat. Kommunista, a párt tagja. — Lesz, lesz ebből eke, ha mondom. Csak akarat kell. Van ez is. No akkor rajta. Nem maradhatunk szégyenben. Ezután már nem akadt senki, aki kételkedett volna, hogy a traktorosok megkapják az ekét. Hozzáláttak az első eke elkészítéséhez. A törött alkatrészeket újból kovácsolták, formálták. Bizony nem úgy'történt, hogy csak fogták az alkatrészeket és a helyükre tették. Különböző típusú ekék részei álltak rendelkezésükre. Fúrni, faragni kellett. Pelle elvtárs még sohasem hegesztett. — Most kezébe fogta a hegesztő pisztolyt, dolgozott és közben tanult. Mert nem akarták ezzel is terhelni a hegesztőt. Van annak más dolga is. Igaz, nekik is akadt. Hol a szerelők jöttek: ezt is, azt is meg kellene csinálni. Meglesz — mondták. És a csóplősök is sokszor betévedtek hozzájuk valami munkával. Az ekevasakat is meg kellett élezni, mert rohamosan olvadt a hó. De közben az ekék is készültek. Kigondolták, hogy hármok közül az egyik a napi munkán dolgozik, a másik kettő pedig- az ekéket szereli. így is tettek. Ahogy mondják, mindegyik munka jól haladt: kielégítették a javítóbrigádokat is, de az ekék is készültek. Amikor az elsőt befestették, kitették a javítóműhely elé. A csodára nem járnak annyian, mint az eke megtekintésére. Csakúgy röpködtek az elismerő szavak. Győzelem volt ez. Mert amikor a második és harmadik ekét kezdték összeszerelni, a dolgozók közül egyik is, másik is betévedt. Először csak ténferegtek, forgolódtak a műhelyben. Aztán megfogtak egy-egy alkatrészt. S amint teltek-multak a napok, már nem akadt olyan a gépállomásom, aki ne tett volna valamit az ekékért. És az elmúlt hétfőn, nem egészen nyolc nap múltán, mind a három eke készen állt. Ha abban az órában eléje állt volna egy G 35-ös és vitte volna ki a mezőre, belemé- lyeszthette volna vasát az újpetrei földekbe. Szánthatott volna ki tudja meddig. Mert az igazság az, hogy a bizottság, amely csak úgy „túlórában" vizsgálta meg, azt mondta: szép, jó munka, dicséret jár érte. És már akkor azt gondolták magukban, ráérünk még a dicsérettel, várjuk ki a végét. Bár meg kell mondani, erre sem akarnak adni sok időt. Hogy mire? No, hát arra, hogy még egy ekét állítanák össze. A kongresszusi felajánlásukat már teljesítették, most pedig túl akarják teljesíteni. Valaki megint azt találta mondani, hogy abban az ócskavashalmaztoan nincs már semmi értékes. — Az ócskavas nem ócskavas, — érték, — mondta keményen az öreg Pusztai. Ha ez egy falusi kovács kezébe kerülne, 5 évig gyártaná a patkót, ráfot. Mi talán rosszabbak vagyunk? Akad itt még egy ekére való, Talán még kettőre is. — Ezt már maga sem szívéből mondja. — Nana, Pusztai bácsi, talán most már mégis csak sok lesz — jegyzi meg mindjárt Keresztes elvtárs. — Hát nem is komolyan mondtam. De még egyet a jövő héten, ha törik, ha szakad, megcsinálunk. ök mondták. Ki kételkedne benne. Senki. Egy hét alatt mindenkinek tudtára adták, amit mondanak az úgy is lesz. És ha valaki meg kérdezi tőlük, miért tették, csak azt mondják: a pártkongresszusra... Nem kérdez tőlük többet senki. A tettek sokkal szebben beszélnek. Bocz József Minden termelosziveikezei, minden dolgozó paraszt sürgősen biztosítsa tavaszbúza vetőmagszükségletéi! Fiatal munkások növekvő eredménye A Pécsi Bőrgyár blankos műhelyében sok új dolgozó, akik eddig 80— 85 százaléknál magasabb eredményt nem tudtak elérni. A pártkongresz- szus tiszteletére azonban elhatározták, hogy április 18-ra valamennyien teljesítik már tervüket. A régebbi dolgozók segítségével többen közülük, máris szép eredményeket érnek el. Erdős Györgyné például 70-ről 101, Visnyei Margit 135, Bändel Erzsébet 135, Jakab Mária és Takács Anna 100 százalékra-ft emelték teljesítményüket. Azok pedig, akik nem érték el még a 100 százalékot, mindent megtesznek azért, hogy az mielőbb sikerüljön. Harvan József Bőrgyár. A tavaszi időjárással együtt mindinkább sürgetővé válik a tavaszbúza elvetése. A mező- gazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormány határozat nagy gondot fordít a gabonatermelés növelésére és ezen keresztül a dolgozók ellátásának megjavítására. A gabonatermelés növelése kötelezi dolgozó parasztságunkat arra, hogy áttelelt gabona vetéseit megfelelő agrotechnikai módszerekkel kezelje s így terméskilátásait megjavítsa. A jól áttelelt vetések mellett előfordulnak olyan területek is, amelyeken jó termést csak tavasz búza vetéssel érhetünk el. Ezenkívül be kell vetnünk azokat a területeket is, amelyeket az ősszel nem munkáltak meg. A tavaszbúza vetésével kapcsolatban minden gazdaember tudja, hogy igen jó termést érhetünk el akkor, ha korán vetjük és így nem tesszük ki a tikkasztó nyári nap hevének beérés előtt. Kormányzatunk mindezek ndatában már hetekkel korábban megindította a tavaszbúza vc- tőmagcsere-akciót. Dolgozó parasztságunk a megye nagy részében örömnél fogadta az újabb segítséget és a pécsi, siklósi, sellyei járásban már a dolgozó parasztok nagyrésze kicserélte a szükséges tavaszbúza vetőmagot. Azonban a szigetvári járásban, amelyik változatlanul a vetőmagcserében legrosszabb eredményt elérő járás, továbbra sem tapasztalható olyan aktivitás, mint azt az ügy megkívánná. Jellemző példa erre az, hogy Hóból községben, amelyik a szigetvári járás pere mén fekszik, még alig mozog a vetíVnagcsere, viszont a sellyei járásban lévő Kétújfalu községben, amely alig néhány kilométerre van Hoboltól, már régen el is felejtették a gazdák a tavaszbúzavetőmag kicserélését. Másutt gépiesen kezelik a kérdést. így például Nagyharsányban a tanács mezőgazdasági előadója olyan dolgozókat is felkerestetett a népnevelőkkel, akiknek földjük sem volt és így vetőmagot sem tudtak cserélni. — Ugyanakkor Berejnen- tlen kitűnő eredménye két biztosított a tanács •í munkája. A gazdák és különösen a tsz, 30 mázsával többet cserélt, mint r.nennyi elő volt irányozva. így gabona vetésterületét jelentősen megnövelve, nagyobb mértékben járul majd hozzá dolgozó népünk ellátásához. A villányi járásban a járási szervek mindent elkövettek a vetőmag- akció sikeréért, azonban a községi tanácsoknak sokkal komolyabban kell fogniok ezt a kérdést. A tavaszbúza vetőmag akció gyors végrehajtása sürgető feladat, mert néhány napon belül mindenütt megindul a tavaszi munka a földeken és akkor már sokkal nagyobb gond lesz a tavaszbúza vetőmag biztosítása a feltorlódott más munkák közepette. Szoros kapcsolatban a dolgozó parasztokkal Jó munkát végez a mécséknádasdi földmíívesszövelkezet A földművesszövetkezetek nemcsak egyszerű áruellátó szervek — bár sok helyen azt hiszik, hogy a redőny lehúzásával ,be is fejezik munkájukat. A földművesszövetkezeteknek nemcsak vödörrel és petróleummal, sóval és cukorral kell ellátniok tagjaikat, hanem nevelni is őket — segíteni a több termésért folyó munkájukat. A mecseknádasdi földművesszövetkezet igazgatósága, ügyvezetője erre is gondol. Szabad Föld Téli Estéket szerveztek, ahonnan Körtvélyesi Antal elvtárs, a szövetkezet ügyvezetője sem maradt el. Az előadás alkalmával és utána a műtrágya' használatáról elbeszélgetett a "gazdákkal, de nemcsak Szabad Föld Téli Estéken, hanem minden tanácsülésen, pártnapon és a határozatokat ismertető kisgyűléseken is szóbakerült a műtrágya használata. A felvilágosító munka eredménye, hogy 320 mázsa pétisót rendeltek a gazdák tavaszra. Ez kevésnek bizonyult és 160 mázsára pótigénylést küldtek. Már ennek is elvitték 80 százalékát a dolgozó parasztok. Márciusban is kapnak 160 mázsát, de nem kell félni, hogy raktáron marad. összesen 640 mázsa műtrágyát rendelt a földművesszövetkezet a mecseknádasdi és körzetéhez tartozó községek gazdáinak. Ebben azonban nem merült ki a műtrágya jelentőségének ismertetése. A földművesszövetkezet igazgaI. Egy óra járásnyira fekszik Béta-akna Kom !ótól. Közeledve, egyre több autó és vontató zavisszhangozza a gyantás illatú erdő, a Mentek. Sokáig csak az erdők fáját s az útburkolás- la vailó követ tartották valamire, de most, nem ótyan régóta, két eve lehelt, egyre több ember terdul meg ezen a környéken. A Kossuth-akná- teik két fiatal, testvére született: a III-as és a Héta-aikina. Ide igyekeznek az emberek az ideig- teóes utakkal, sárral, vízzel dacolva. Ez a vidék •temar kizökkenti az emberből a nyugodt egyhangúságot, próbára tesz, sarkallja taláiékony- sógát, fantáziáját, egész elméjét. Már messziről teozgást;, élénkséget látni Béta-akna körül. Az úton széninél megrakott csillék gurulnak át az teatólyozó felé, pattogó köműves'kalapácsck for- Jbáhnok új épületet s közben bányafával megrakott teherautók érkeznek. Az aknáisziiirodában 40 év körüli szénpooros- ?teü, kemény sdpfcás bányász hajlik aiz asztal fö- te, ceruzával számolgat egy papírlapom. Csak 815 imént nyithatok be, mert a lámpa még mozog k fogason. Januárban múlt egy éve, hogy Böröcz tenths aknász először köszönt jószerencsét ezen te aknán, talán éppen ebben áz irodában. Más telt a helyzet itt. A szénbányák versenyében sereghajtónak emlegették Béta-aknát. Azért 's rendelték őt ide Szászvárról, hogy segítsen, ^’ámolítsa asz „újszülöttet", adja át két és fél tizedes tapasztalatát.. Nagyon sajgóit a szíve jtenakidején, mikor a vonat hozta. Családját ftegyta otthon, a kis unokát, „Bukfencet“, azt a teínyát, ahol 13 éves korában kezdte, házát, melyek minden tégláját ismerte, feleségével együtt 036-4,61 39-ig kiuporgaiták rá a pénzüket. Ekkor még csak nyolcvanihat méter mély volt ? SfcáUdtó-akna, szénből 25 vagonra valót termeltek egy hónapban, pedig sokkal többet őrzött ? föld gyomra, amit jobb munkával könnyen el Jeteit, volna venni tőle. Tervteljesítés ckko- “ifean go—70 százalék között mozgott. A VÁLASZ! MEGADJA BÉTA-AKNA Ilyen mély kútba pottyant Böröcz János. Huszonkilenc év alatt azonban megtanulta, hogy a bányászszerencsét nem akárhogyan keLl érteni, mert az nem pottyan magától, senkinek az ölébe. Ki kell azt csikarni, küzdeni, siettetni kell olyan munkával, amelybe az ember beleadja szívét, lelkét. Az első műszak sem vette el a kedvét, pedig mi volt akkor. — Haj aj! — emlékszik vissza Böröcz elvtárs. — LemcÉjycU a fejtésbe, sehol senki, rése- lögép áll, megy elv tovább, alig látok egy-két embert cammogni. Hónuk alatt fát cipelnek, mások meg sínnel baktatnak a vállukon. Kérdezem, mit csinálnak: Bekészítünk — volt a válasz. Ha kilyukadt egy cső, fel kellett jönni a szintre s va-. liami zugiból kellőit előkotomi a lakatost. Ez így nem lesz jó, János — mondogattam magamnak, — mert ha így haladunk, ugyancsak nem tágítunk el a 60—70-től, s még hideg vízre valót sem keresünk. Aztán úgy valósítottuk meg az. új munkarendet, ahogy Szászváron tanultam, ahogy ott csinálják. Ma már műszafckezdéskor fa, meg a sín a munkahelyen van. Lent a bányában pedig in spe kei ószolgál a tot tartunk a lakatosoknak, ha szükség van rájuk, már nem keH utánuk futkosná. Ezen a téren azonban még nem vagyunk teljesen rendben. (A 'karbantartók üzem vezetője gyakraft máshova irányítja a lakatosokat, azitán ha megáll a réselogép, mindjárt adó- dili vagy 10—15 csilié tartozás). — Műszak műszakot követett ezután, új naptár került a körletvezeitö asztalára is. Mátrai Árpád, a főmérnök, páros versenyre hívta apját, a dorogi akna; Csulinaki I-ee üzemvezetőjét. „A két Mátrai" nekibuzdulásáról a Szabad Nép-ben hosszú cikk látott napvilágot. Kézröl-kézre járt ez az újság Béta-aknán is. Azon igazán jót nevetett mindenki, hogy a főmérnök apjával úgy ismerkedtek meg, mint „öreg dörmögö“-vel, kinek sosincs maradása egyhelyben, állandóan a fejtéseket, a szinteket járja, bdzt.-’f, tanácsokat ad, „dönmög" egy sort, ahol a dicséret helyett ez kívánkozik. Valahogy azért az mégsem tetszeti mindenkinek, még Böröcz Jánosnak sem, hogy a dorogi „öreg" öt százalék előnyt adott Béta- aknának. — Erre aztán mi is kíváncsiak vagyunk! — mondogatta maga elé önkéntelenül. Ez a gondolat aztán mások fejében is megfordult. Száztíz százalék körül mozgott ekkor a tervteljesítés. — Március 3-án azonban egyszerre lelohadt a lelkesedés, mert elsüllyedt a főszállítóvágat. Bont- nekedtek a csillék, a földnek és kőnek tonnái záriák el a gazdag szénmezőiket. Két választás volt. Vagy kitisztítják, vagy megközelítik a szintet egy 90 méteres kerülővel. — A kerülőt választottuk — meséli Böröcz elvtárs, — s nem is cselekedtünk rosszul s ha jól számítok, nevetni sem nevettünk korán. Még elhódíthatjuk az elsőséget. Valóban jól számolták az akna vezetői, a 90 méteres kerülővel könnyebb volt megközelíteni a mezőt, nem úgy, mint esetleg a széles szint- fúrással. Béta-aknán újból 30—40 csille szénnel számolnak többét naponta, mint amit a terv előír. Messze nyúlt a beszélgetés, közben észre se vettük, hogy a biztonsági lámpa már csak lustán pislákol. Böröcz elvtárs utána nyúl, készül a bányába. — Még egy szóra. Az öreg „dörmögő" nem fog rajtunk nevetni, a kongresszus előtt behozzuk az elmaradást s az „öt százalékra" is réve nőnk, Gulyás Ernő tósága elhatározta, hogy a juhtenyésztést vállalattal megbeszélik, a vállalatnak azon a búzatábláján, ahol legtöbb egyéni gazda jár, csináljanak kísérleti parcellát. Egymás mellett legyen műtrágyázott és mü- trágyazatlan vetés. Így saját szemükkel látják a gazdák a műtrágya termésfokozó erejét és jövőre még többen vásárolnak. A fóldmüvesszövetkezet azonban nemcsak a gabonára, hanem a gyü- mölcsösösökre is gondol. A hangoshíradón keresztül felhívták a gazdák figyelmét, hogy akinek permetezéshez olajos permetezőszerekre van szüksége, az a boltvezetőnél adja be az igényét, hogy a szükséges meny nyiséget biztosíthassák. A napokban a gazdák kéréssel fordultak a szövetkezet ügyvezetőjéhez, hogy a termésfokozáshoz necsak a műtrágyát, hanem mezőgazdasági kisgépeket, ekét, boronát és kézi- szerszámokat is biztosítson a szövetkezet. Kérésük megvalósulása folyamatban van és rövidesen elintéződik, hogy a mecseknádasdi gazdák saját községükben megvehetik az ekét vagy boronát. Gondoskodott a szövetkezet lucerna, takarmányrépa-, napraforgóvetőmagról ts, amely egykét napon belül megérkezik. A kormányprogramm megvalósulásával növekszik a dolgozó parasztok igénye és ezeket a növekvő igényeket az eddigi szövetkezeti bolt egyre nehezebben tudja kielégíteni. Ezért 300 ezer forintos beruházással kibővítik a régi kicsi áruházat és új, korszerű berendezéssel cukrászdát létesítenek. Szépen fejlődik és jó úton jár a mecseknádasdi földművesszövetkezet. A dolgozó parasztokkal szoros kapcsolatot tart, amit az is mutat, hogy a szövetkezeti taggyűléseken a tagságból alig hiányzik valaki. Nem csendes hallgatói a gyűlésnek, hanem bátran javasolnak, bírálnak és kérnek a szövetkezettől. A Pécsi Szabó KISZ munkájáról Baranyában megyeszerte szívesen vásárolják a Pécsi Szabó KTSZ ■készítményeit, a tetszetős öltönyöket, - lódenkabátokat. Februárban az igen keresett lódén kabátból négyszázat szállítottak a baranyai üzletekbe. Terven felül pedig — a helyi üzletekben éveik óta elfekvő, kiváló minőségű anyagokból — 200 férfi átmeneti kabátot készítettek. Szívesen vállalják a javítást is. Februárban alakításra, fordításra 1400 órát fordítottak. Márciusban különválasztották a konfekció- és mértékutáni szabóságot. így még inkább teljesíthetik a dolgozók egyéni kívánságait. A hónap második felében megkezdik a tavaszi sportöltönyök varrását. Ezekből a hónap végéig háromszázat juttatnak el a pécsi és komlói 'bánya vidék üzleteibe. H. 1*
