Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)
1954-03-11 / 59. szám
1954 m Arctus 11 N A P C ö H Nagy sikerrel vendégszerepelt Pécsett a Szovjetunió Állami Csajkovszkij Vonósnégyese Pécsett többször volt alkalmunk szovjet művészegyütteseket és szóló- bűvészeket hallanunk és mindany- »yiszor meggyőződtünk arról a mafias művészeti kultúráról, amely a Szovjetunióban áthatja a tömegeket. Szovjet vonósnégyest azonban eddig bég nem hallottunk, így a közönség feszült érdeklődéssel várta a Csajkovszkij Vonósnégyes március 9-i, kedd esti bemutatkozását Pécsett. A vonósnégyes tagjai eredetileg mint szólisták tűntek ki és működtek. Az első hegedűs, Julián Szitkoveckij 1945-ben az összszövetségi, 1951-ben Poznanban a Wieniawski Zenei Fesz- ovál és 1947-ben a prágai VIT hegedűversenyét nyerte meg. A másodhegedűs, Anton Sarojev a prágai 1950-es nemzetközi hegedűverseny nyertese; a brácsás, Rudolf Barsaj, 11 budapesti 1949-es VIT művészeti Versenyének győztese; a gordonkás, fakov Szlobodkin az összszövetségi es a prágai nemzetközi gordonka- verseny győztese. Mind a négyen tehát nemzetközi “'jakkal fémjelzett nevek. Körülbe- *til fél éve alakították meg vonósnégyes együttesüket, a kedd esti hangversenyen pedig bebizonyították hogy teljesen eggyéforrtak ritmusban, zenei felfogásban. Mint szólis- *hk, megtanulták alaposan, hogyan hell bánni hangszerükkel, a kamarafenében pedig elérték azt, hogy ki- Való alkalmazkodási képességgel tel- Jesen alá tudják magukat rendelni 82 Összhatásnak, ami a jó kamara- fenélésnek egyik előfeltétele. A művek átélése és igen szép hangzás jellemezte általában az együt- előadását. Händel Passacagliá-ja v°nósnégyes átiratban volt a beve- fetö szám. A szellemesen megoldott remekül felépített változatok hol határozott erőteljességgel, hol meg lrai lágysággal szólaltak meg a bel- *° tartalom szerint. Az indulás már Pompásan zengőhangú volt. A pizzicato (pengető) változat előadása a ehető legtökéletesebben sikerült. Pe- h'S a pizzicatok együttjátszása mind bknikai, mind hangerősségi szempontból igen nehéz. Már ebben a bűben megmutatkozott a pontos °Sszjáték. Beethoven op. 95-ös f-moll vonós- egyese egyike a legnehezebb bee- h'oveni müveknek. A nagy mester szerelmi csalódásában írta ezt ászén vedélyes kitörésekben gazdag remekművet. Az első tétel robbanó feszültségét erőteljes drámai hangsúlyokkal fejezték ki. A második tétel a töprengő, az élet keserűségén elmélkedő Beethovent mutatja meg. Harcias komorság jellemzi a harmadik tételt. A tétel lírai témája melegen muzsikál. Mély energiák, drámai mozgalmasságok feszülnek az utolsó tételben. Itt ismét különösen a hangerősségi és a ritmikai ellentétek éles egymásmellé állításával fejezték ki a művészek a mű drámai mondanivalóit. Óriási tett volt a fiatal együttestől ennek a hatalmas bee- thoveni műnek az előadása. Friss, erőteljes lendület lobogott, élt a négy művész muzsikálásában. Ez a lendület néha annyira magával ragadta őket, hogy a drámai hangsúlyoknak helyenkénti túlságos aláhúzása és a lírai és drámai részek ellentétek erős kihangsúlyozása egyes tételekben veszélyeztették a mű formai egységét. Mindez azonban nem kisebbíti az együttes teljesítményének értékét, különösen, ha meggondoljuk azt, hogy alig féléve muzsikálnak együtt. Óriási féjlődési lehetőség áll az együttes előtt. Rudo f Barsaj brácsán Lully Arioso-ját stílusosan, szép megformá lásban játszotta; Schubert G-dur Im- promptu-je kissé nyugtalan lendületű volt és így a mű költői szépségei nem jöttek ki eléggé. Legszebben sikerült Grieg: A tavaszhoz c. darabja, melynek mélységes líraiságát ott éreztük Barsaj játékában. Jakov Szlobodkin első szólószámként Chopin Es-dur Nocturne-jét adta elő gordonkán. Az ismert Cho- pin-mű a művész gondosan megformált, magas művészi tökéletességű előadásában szinte új értelmet nyert. Lélekzetyisszafojtva simult a lelkűnkbe az igazi Chopin fájdalmas lírája. Arutjunján Impromptu c. darabja érdekes és igen szép népi motívumokon épült fel. A kiváló szovjet szerző a gordonka hangzási lehetőségeit szinte minden irányban kihasználja. Szlobodkinnak alkalma volt mind hatalmas, hibátlan tökéletességű technikáját, mind lágyan éneklő dallamformálását megmutatni. Popper közkedvelt, igen nehéz Fonó dala volt a művész műsorának utolsó száma, amelynek előadásánál tökéletesen tiszta játéka és remek gordonka hangja annyira elragadta a közönséget, hogy hosszú ideig tartó tapsorkán után Csajkovszkij Val- se sentimentale-ját játszotta ráadásul meleg, bensőséges lírával. Az előadott művek őszinte átélése és ennek hibátlan technikával való tolmácsolása jellemzik Szlobodkin tökéletesen szép gordonkajátékát. Nála minden hang pontosan a helyén van, aprólékosan finom dinamikával dolgozza ki az egyes zenei gondolatokat, de ugyanakkor nem aprózódik el a mű mozaikszerű darabokra, hanem gondosan ügyel a formai egységre ise Éppen Szlobod- kínnál bizonyosodott be a legkézzelfoghatóbban a szovjet előadóművészet óriási fegyelmezettsége: a vonósnégyesben a művész annyira alá tudta magát rendelni az együttes játékának, annyira a műtől megkövetelt háttérben tudott maradni, hogy tökéletes művészetét a szólószámokban bontakoztatta ki egyéni megformálásban. Julian Szitkoveckij a világ zeneirodalmának egyik legszebb gyöngyót, Bach Chaconne-ját adta elő. Szitkoveckij egyéni művészete is itt mutatkozott meg a maga valóságában. A rendkívül kényes és nehéz mű (hiszen majdnem végig több szólamot kell a hegedűnek megszólaltatni) plasztikus szólamvezetésiben stílusos egyszerűségben igen nagy hatást tett a közönségre. Semmi fölösleges nem zavarta a komoly zenei mondanivaló érvényre jutását. Baeh művészetéhez pompáson illő tárgyilagos, egyszerű, őszinte, világos megformálásu előadás Volt. Pro- kofjev Romeo és Júlia balettje két részletének hatásos hegedűátirata fe jezte 'be a változatos, gazdagműsorú hangversenyt. Zongorán Naum Valter, a moszkvai rádió szólistája kísért stílusos, fegyelmezett, soha nem öncélú mindig alkalmazkodó és alárendelő együtthangzással. A nagyszámú közönség lelkesen ünnepelte a kiváló szovjet művészeket, akik pécsi bemutatkozásukkal nagyban hozzájárultak a magyar-szovjet barátság további elmélyüléséhez. Horváth Mihály A PÁRTNAK KÖSZÖNÖM .'1,7 ogzanaoan oiy so- kát hallok a párt- kongresszusról. Munkatársaim mindé n nap arról beszélgetnek, milyen jelentős tanácskozás lesz ez, fontos határozatok, útmutatások születnek majd. Az építésvezető irodáját a kongresszusi emléklapok díszítik, rajtuk az egyszerű emberek sziv- bőljövő fogadalmai. A kongresszusra. Ilyenkor jóleső melegség önt el, szinte magam előtt látom mindany- nyiuk életét. S ha a magamén gondolkodom el, sok másik emberével találkoznak az események, tények. — Bennünket, mindany- nyiunkat a párt tett igazán emberré — a mi pártunk. Én, közel tíz esztendeje vagyok a párt tagja. 1945-ben találkoztam először a párttal. Azóta nagy utat tettem meg. Tizenhét esztendeig péksegéd voltam, másoknak dolgoztam, egészségtelen, rossz viszonyok között. A felszabadulás után építőmunkásnak mentem, újjáépíteni az országot. Később a párt hívására, újból szakmámban dolgoztam. Arra kért a párt: szakértelmünkkel segítsük megjavítani a kenyér minőségét. De a szívem már az építőmún- kásokhoz húzott. Először segédmunkásként dolgoztam. Aztán iskolára kerültem, normás lettem. Eszembejut, hogy eleinte mennyit kellett küszködni, de a párt mindig segített, hogy jól végezhessem munkámat. Mindig szerettem a gépeket. Vágyam akkor teljesült, amikor gépiskolára küldtek. Amikor ezutá- ni munkámra gondolok, megindultság vesz erőt rajtam. Itt kaptam meg a legnagyobb kitüntetést: 1952-ben sztahanovista lettem. Az egykori péklegényből sztahanovista lett, megbecsült munkás. A párt emelt ide engem, a pártnak köszönhetem mindezt. A felszabadulás első pillanatától kezdve résztvettem a pártmunkában. A szigeti alap- szervezetben éjt nappallá téve dolgoztunk. Bizony, sokszor mondta feleségem: te soha sem vagy itthon, mindig magam vagyok. De a munka nem hagyott nyugton, a jövőbe, a pártba vetett bizalom serkentett. A párt mindig gondolt rám, figyel mes volt gondjaimmal, bajaimmal szemben. — Hosszú ideig nagyon rossz lakásban éltünk. Hiába kértem, nem adtak másikat. írtam Rákosi elvtársnak. Tíz nap múlva megjött a válasz és most már a tanácsbeli elvtársak maguk is elismerték igazamat. Ma hetvenezer forintos költséggel felépített gyönyörű házban lakunk családommal és másokkal. Amikor feleségem nagy beteg volt, az elvtársak segítettek drága gyógyszerekkel, ingyen beutalták szanatóriumba. Amerre csak nézünk, amire csak emlékezünk, mindenütt ott látjuk, érezzük a párt kezét. Emberileg is roppant nagyot fejlődtem. — Hadd mondjak el néhány példát. Mindig azt tartották rólam, hogy lobbanékony, hirtelen vagyok. A párt nem hagyta annyiban. Mint a kertész a virágokat, úgy ápolt, nyesegette a rossz hajtásokat. Ma azt mondják — milyen közvetlen, barátságos vagyok, nem fog el az indulat egyhamar. Sokat gondolkoztam az elmúlt hetekben: mi vei viszonozhatom legjobban mindezeket a pártnak? S megszületett bennem az elhatározás. Azt a fogadalmat tettem, hogy a gépeket száz százalékig kihasználom, a munkát teljesen gépesítem, elkerüljük a géphibák miatti kieséseket. A gépeket gondosan kijavítottuk, még a télen minden részüket alaposan átvizsgáltuk. Nem volt hiábavaló, mert azóta egyetlen óra kiesés sem volt, mindig zúgnak a szállítószalagok, a betonkeverők. A munkahelyet a lehetőséghez mérten gépesítettük. De van még tennivaló is. A gépek kihasználása nem a legjobb, az előírt normát nem mindig teljesítjük. A hiba ott van, hogy kevesen dolgoznak, alig van emberünk, s a gépeket így nem tudjuk kihasználni. A szállítószalag bizony sokszor hiába forog, mert három ember nem tudja kiszolgálni. Itt kell sürgősen javítani. P omlón dolgozom. ** Nagyon szép látvány végignézni Kökö- nyösről az épülő városon. A párt országot- formáló ereje építi itt a jövő szocialista városát. Én egyik katonája vagyok itt. Továbbra is azon leszek, hogy ne csalódjon bennem, hűséges harcosában a párt. Elmondta: *MIKLÓS FERENC sztahanovista gépcsoportvezetö. mrm , A Xu vér-uca végén ahol a Ró- f1-15 domb emelkedni kezd, hatalmas tár—épület vonja magára a sétá- ök figyelmét. Akiik ismerik, kész- fefigel válaszolnak a kérdezőknek. Az kérem, a dohánybeváltó, j 1~~ Azt az épületet gondolja, ame- /ücnek a közepén van a hosszú vil- Irbhárító? Az kérem termény-rak- fer. Ott balra az utca végén? Gya- ^feaktár. Teherautó döcög a Xavér-utca víz- m°sta kövein. i A Bargnyamegyei Keltető Váltót keresem, — szól ki a vezető. előbb kérdezett Xavér-utcai Jakó most ismét a robosztus épü- 6tr® mutat. •rí" Az ottan, az a nagy raktár, ott ,:ia a keltető. Nem is csoda, ha annyiféle választ irmaik az emberek a nagy tárházról, minden évben más volt a gaz- másfajta munkát végeztek ben ■6- Több mint kétszáz éves az épüO valamelyik pécsi püspök emel- . fe- Két méter vastag falaiban sokéi* köbméter sziklakövet, sokszáz v;fiyzetméteres födémzetében erdőre g ó faanyagot építettek be. A tető j^htice ma is törés nélkül fut faltól- Látszik, hogy építtetőiének volt drága sem a jó szakember, 7*1 a munkaerő, sem az anyag. , ’952 tavasza óta új jelenség ^fesztalhatott az öreg épület. 200 Zö® háborítatlan falait áttörték boltívei közé vékony téglafalaid húztak és eddig teljesen ismeret- gépeket kezdtek építeni vidám- ^ avu iparos emberek. Udvarán le- l®rkocsi teherkocsit ért és nem telt e egy esztendő, az ismeretlen gébből tízezerszámra bújtak elő a ®dvesen csipegő sárga csibeseregek, j óta már felépült Magyarország ®gnagyobb és legkorszerűbb baromfi éltetője, ott rejtőzik a vastag falak «ött. Nem sokan tudtak róla eddig mind több lesz azoknak száma. ^ik érdeklődni kezdenek a pompás ^otás iránt. Az érdeklődőknek hónban meg kell ismemiök azokat 44 erőfeszítéseket is, amelyek árán '*'e8született a keltető. A SZÁZEZRES KELTETŐ 1950—51-ben a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatiban természetes követelményként jelentkezett a baromfitenyésztés nagyüzemi alapokra való helyezése. Ennek előfeltétele az 500-as baromfiólaknak a felépítése volt. Az ólak két év alatt fel is épültek, de amikor már annyi ól állt készen, hogy egymásmellé téve elérte a 10 kilométert, döbbentek rá sokan, vájjon ezt a hatalmas teret mivel fogjulk megtölteni? Azok, akik Baranya baromfitenyésztését. irányították, már korábban feltették ezt a kérdést. Nemcsak maguknak, hanem az illetékes minisztériumoknak is. A kérdés mel- ’.é megadták a választ - is: keltető kell! Keltetőt építeni azonban nem volt olyan egyszerű feladat s ezt jól tudták a minisztériumban. Megfelelő épületet viszonylag köny- nyen találtak, de honnan szereznek gépeket? Magyarországon már régóta nem gyártottak keltetőgépet. Az új üzemhez pedig modem, — minden eddiginél jobb — keltetőgápék- re volt szükség. Csak most döbbentek rá Szathmá- ryék arra, hogy milyen feladatot vállaltak — Ha nincs gép, majd építünk! —• Adták ki a jelszót és a régi gépek sorát tanulmányozták, hogy előnyeik ás hibáik mérlegelése után megtervezhessék az új keltetőgépet. Sokéves szakmai tapasztalatuk segítette őket ebben a munkáiban. Nem telt bele néhány hét, az új gép megszületett, de nem petróleumfűtéssel nem villanymelegítéssel, hanem eddig még sehol sem alkalmazott melegvízfűtéssel tervezték. Ez a melegvízfűtés a petróleumfűtés egy ötödébe, a villanyfűtésnek pedig egy ki- encedébe kerül. Azonban nemcsak megoldásában, hanem méreteiben is nagyszabású keltetőt terveztek. Egyszerre százezer tojás keltetésére alkalmas létesítmény. Hogy fogalmunk legyen, mit jelent ez, csak annyit, a 100.000 tojás súlya 5ö mázsa. Évi tízszeri berakás mellett egy keltetési idényben 1 millió tojás kikeltetését jelenti. A „szakemberek“ megdöbbentek ezen a hallatlan merészségen. Ilyen keltetőt még sehol sem építettek és ezer aggállyal próbálták lebeszélni a tervezőket, azonban hiába. Amikor azt látták a „szakmabeliek“, hogy ezek az „eszelősök“ járják a maguk útját, amíg merészségükre rá nem fizetnek. A tervezők azonban nem riadtak vissza attól, hogy egyedül kell megjárniok az ismeretlen és nehéz utat. Tizennégyszer utaztak Budapestre, végül már egy hatalmas bőrönd és egy teli hátizsák tervvel, hogy végre sikerüljön jóváhagyatni vállalkozásukat. Ekkor újabb nehézségek jelentkeztek. A pénzügyi szervek nem gördítettek akadályt a tervek megvalósítása elé, ha a szakmai ióváhagyás és a megfelelő anyag ren delkezésre áll. Az anyaggazdálkodási szervek készséggel jóváhagyták a terveket, ha szakmai jóváhagyás és megfelelő pénz már rendelkezésre áll. A szakma pedig vállát vonta és kijelentette, ha anyag és pénz van, ám legyen. Mindaddig tartott a huza-vona, amíg a mezőgazdasági vezetők nem fogták kézbe a dolgot. Akkor 24 óra alatt kiutalták az első milliót azzal a feltétellel, hogy sem építési, sem anyagkapacitást nem igényelnek. — Szerezzenek ott, ahol tudnak. Az első sikerek örömét azonban nemsokára komoly gondok vál tották fel. A gépgyártás nem tudott megindulni, amíg megfelelő mennyiségű horganylemezt nem kaptak. Ezt pedig nem lehetett kapni. Ekkor írtak levelet a borsodnádasdi lemezgyárnak. Nemsokára megérkezett a 'emezgyár pn-“titkárának válasza melyben közölte, hogy a gyár dolgozói terven felül vállalják a keltető építéséhez szükséges Lemezek elkészítését. A válasz után néhány napra megérkezett az ígért szállítmány is. Vidáman ment a munka a 200 éves boltívek alatt. Uj gépek sora készült el. Háromnegyed évig senki a keltető felé sem néz, a „szakma“ tudomást sem vesz a lázas munkáról. De 1953 tavaszán, mint a hadjárat, jönnek a különféle bizottságok. Két hét alatt hat pénzügyi és két szakmai bizottság ellenőrzi azt a munkát, amire eddig ügyet sem vetett, éppen a befejezés előtt. Fitymálják a nagyszabású építkezést, pökhendi revizorok túrják fel az egy év alatt felgyülem- 'ett számlákat, tárgyilagosnak mutatkozó pénzügyi szakemberek em- 'egetik a börtönt. Mindez talán még tovább is tarthatott' volna, ha a megyetanács elnöke az asztalra nem csap. Megszűnt a bizottságjárás és kikeltek az első csibék. Az ismeretlen ú’ gépek 11 százalékkal magasabb ke- lési átlagot értek el az első keltetéskor. Ezután már gyorsabban mentek a napok. Nem szűntek meg a nehézségek, de olyan eredmények koronáznák a nehéz munkát, ame’yek további erőfeszítésekre adtak biztatást. Ma már saját kútja van a ke1- tetőnek, hogy a keserves pécsi vízszolgáltatás ne gátolja a munkát. Az áramszünetek sem zavarják a tojásokat. saját villanytelepük van. Es most készül az egész keltető automa tizálása, amikor egy központi asztalról irányítják 100.000 tojás kelését 100.000 csibe megszületését. A nagyüzemi technika mellett kidolgozták már a nagyüzemi keltetés elméletét is. Nemcsak azok vettek ebben a munkában részt, akik közvetlenül a'keltetőiben működnek, hanem már egy jól összefogott „tudományos brigád" dolgozik azon, hogy a kelési átlagot minél magasabbra 'ehessen emelni. Ez a munka már ’ddig is igen komoly eredményekkel járt, az általuk kidolgozott „csi- rakorong vizsgálat" módszerét a földművelésügyi minisztérium országosan bevezette. A keltető építése mellett megindult a harc a baromfitífusz ellen is. 45.000 tyúk vérét vizsgálták meg há- ■rom alkalommal, hogy nincs-e tífusz szál fertőzve. A keltetésre csak olyan tojásokat vesznek igénybe, amelyek a kikelő csibék megmaradását biztosítják. A tífuszos tyúk tojásaiban ugyanis már benne van az a bacilus, amely egy hetes, tíznapos korában elviszi fehér hasmenéssel a kis jószágokat. Amelyik megmarad, az is satnya lesz és tovább^ fertőz. A vér- vizsgálatok ezt a fertőzést akadályoz iáik meg. Nem tudta mire vélni a meghívást Szathmáry Elemér. Nem tudta, miért kell neki Budapestre utaznia, a Szabadsághegyre. De elöntötte a boldogság, amikor ott arról kérdezték, amiről a legszívesebben beszél, a keltetőjéről. Sokat és lelkesen beszélt, mert tudta, hogy akik hallgatják, felismerik kezdeményezésének jelentőségét. Felismerték. A mező- gazdaság fejlesztéséről szóló párt és kormányhatározat elrendelte a 100 azres keltetők építését. Boldog napjuk volt a keltetőt építőknek, amikor Szathmáry elvtárs visszaérkezett Pécsre és lelkesen újságolta azoknak, akik vele együtt küzdöttek a kellető építéséért. — A Szabadsághegyen is úgy látják ... 1954. februáriéban országos tapasztalatcsere értekezletet tartottak a pécsi keltetőben. Sok szakember nézte meg a nehéz munka árán megszületett intézményt. A tapasztalat- csere után nem egy levelet kapott Szathmáry elvtárs. Olyan „szakembe rektől" is, akik két éve még a vészharangot kongatták a „behemót“ létesítmény fölött. A munka azonban nem áll meg, az első százezres keltető felépítésével új terveken törik a fejüket a Xavér-utcában. A bat- íriás csibenevelés magyarországi bevezetésének kipróbálásán. Orsi Ferenc
