Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-28 / 50. szám

* N A P C Ö 1954 FEBRUÁR » fk&zét$et£s ]>. H. O&zipova Ui/tái$h&uel A Nádor szálloda halijában a falióra esti kilenc órát mutat. A fél­homályban. fekete bundában J. K. Oszipova elvtársnő, a moszkvai 243- m számú leányközépiskola igazgatónője ül Utolsó estjét tölti Pécsett és jól esik visszaemlékeznie mindarra, amit .e városban látott, tapasztalt. — Mit hallott Pécsről, mielőtt a városba jött? — tettük fel a kérdést, amelyre J. K. Oszipova elvtársnő a következő választ adta: — Pécsről ideérkezésem előtt any- nyit tudtam csalt, hogy nagyon szép, gazdag történelmi múlttal rendelke­ző város, amelynek régi egyeteme van. — Mi tetszett legjobban Pécsett? — hangzott a következő kérdés. K. Oszipova elvtársnő egy pil­lanatig elgondolkodik, majd fe­ltété szeme felcsillan: — Rövid pécsi tartózkodásom alatt nem jutott elegendő idő arra, hogy meglátogassam az összes iskolákat, így nincsen teljes, átfogó képem ar­ról, hogy milyen Pécs város iskola- ügyi helyzete. Csupán a Mecseken az örökzöld fenyvesek között lévő Üdü­lő Iskolában voltam és mondhatom, hogy ez nagyon tetszett. Nálunk, a Szovjetunióban is vannak erdei is­kolák, ahol a gyengébb fizikumú diákok tanulnak. Itt Pécsett viszont az az érdekes, hogy ebben az isko­lában nem a gyenge fizikumú, vagy beteges gyermekek tanulnak, hanem azok, akik 3.5 tanulmányi ej-edményt értek el. Tehát a jótanu- ias eredményeként kerültek ebbe az iskolába. És ez az elv nagyon he­lyes, mert serkentőleg hat minden­egyes diákra. Arra ösztönzi Őket, hogy jobban tanuljanak és ők is be­kerülhessenek ebbe az Üdülő Isko­lába. Ennek az iskolának másik je­lentősége az, hogy az itt tanulók fi­zikailag is megerősödnek, mert úgyszólván egész nap a szabadban vannak és sportolnak. — Nagyon tetszett nekem Pécsett a Nevelők Háza, amelyet megláto­gattam. Tetszett az, hogy ebben a városban a pedagógusoknak van egy otthonuk, ahol tanulhatnak és szó­rakozhatnak. — Bárhol megfordultam Pécsett, mindenütt a politechnikai képzésről lettek fel kérdéseket. Ez azt mutat­ja, hogy ez a kérdés érdekli mind a város pedagógusait, mind pedig diák jait. Meggyőződtem arról, hogy a pécsi pedagógusok haladó szellemű­ek, az aktuális pedagógiai problé­mák fölött gondolkodnak és arra tö­rekszenek, hogy azokat meg is old­ják. — Jó benyomást gyakorolt rám a Pécsi Porcelángyár is. Itt azt lát­tam, hogy kulturált, művészi munka tolyik. A munkásokról .való szociá­lis és kulturális gondoskodás pedig élő valóság. A gyár dolgozóinak nagyszerű kultúrotthonuk van, ahol művelődhetnek, olvashatnak, szóra­kozhatnak, billiárdozhatnak. Kibőví­tették a bölcsődét és a napközi ott­hont. A gyár vezetősége már elju­tott odáig, hogy gondoskodik a mun­kások napi problémáinak megoldá­sáról is . Mit jelent ez? Azt, hogy amilyen mértékben nőnek a dolgo­zók kulturális igényei, ugyanolyan mértékben nőnek az igények kielé­gítésének lehetőségei is. — Milyen benyomásokkal távo­zik el Pécsről? — volt az utol­só kérdés, antelyre J. K. Oszipo­va igy válaszolt: — Azzal a meggyőződéssel hagyom el ezt a gazdag történelmi múlttal és értékes műemlékekkel rendelkező városi., hogy a pécsiek nagyon sze­retik városukat, büszkék Pécsre, lel­kesednek érte, boldogan mutogatják az ideérkezőknek. Azonkívül a pécsi emberek másik jellegzetes vonása: a vendégszeretet, A városuk iránti lel­kesedésnek és baráti vendégszere- Letüknek köszönhetem azt, hogy jól­lehet mindössze két napot töltöttem Pécsett, de e rövid idő alatt is so­kat láttam és tapasztaltam. Pécsről a legszebb és legkedvesebb emléke­ket viszem magammal a Szovjet­unióba. Moszkvai pedagógus társa­imnak és diákjaimnak sokat mesé­lek majd Pécsről. Magammal vi­szem Moszkvába a pécsi Pedagógus Szakszervezettől kapott gyönyörű ba­ranyai, ormánysági szőttest. Ugyanis Moszkvában iskolánk estet rendez, amelyen a népi demokratikus Ma­gyarország népi kultúráját mutatjuk be. Ez alkalommal kiállítást is ren­dezünk, ahol számos magyar nép­művészeti alkotás között, a Pécsett kapott ormánysági szőttest is bemu­tatjuk majd. A falióra már fél 10 órát mutat, J. K. Oszipova elvtársnő pihenni tér, hogy reggel tovább folytassa dunántúli körútját és Pécs után szigetvári, valamint kaposvári emlékekkel gazdagodva térjen vissza a szovjet fővárosba. PUSZTAI JÓZSEF HARC A BABONA ELLEN Akadnak még emberek, aki­ket! félelem fog el, ha „véletlenül" macska keresztezi útjukat, akik bol­dogok, ha négy levelű lóherét vagy patkót találnak, akik a „jóenőnék" minden zagyvaságot elvisznek, akik kártyát vettetnek, tenyérből olvas­tatnak ... A babonásokról, a legbu­tább „világvallás“ híveiről van szó. Kzek nemcsak önmagukat csapják be, másokat is ámítanak, mert a ba­bonás ember mintegy kötelességé­nek, küldetésének tartja verbuválni, új híveket szerezni és addig nem nyugszik, amíg nem sikerült másokat is megnyernie, másoknak a fejét is telebeszélni. A babonás ember en­nélfogva nemcsak önmagának árt (mert életét nemlétező befolyásoktól teszi függővé) — környezetét is meg­fertőzi, zavart okoz és kerékkötőjé­vé válik a haladásnak. A babona a vallás, a miszticiz­mus, a természetfeletti „erőkbe” ve­tett vak és alaptalan hit egyik váll­fája, illetve nevetséges és torz meg­nyilvánulása. Ott burjánzik a leg­jobban, ahol a vallás erősebben hat a tömegekre. Bizonyíték erre az, hogy .«seholsem találni oly sok, kife­jezetten babonás szokást, mint Olaszországban (főleg a déli tartomá­nyokban) vagy Spanyolországban. — Itt és mindenütt másutt, ahol babo­nás szokásokkal találkozunk, nehéz a határvonalat a vallás és a babona köaött megvonni. A vallások, főleg a katolikus egyház különböző szo­kásaival, rengeteg os változatos „áhi- taigyafeotíatanval“, a „szentek ' tisz­teletével, kultuszával bőséges lehető- véget nyújt (arra, hogy nyomában a babona is felburjánoazék. A sok kü- :<w»fiéle szertartásokkal korülkerele- ?.ett .jkUenced" vagy például Szent Antal „tizenhárom'' keddje, ez a bosszú és busát, bevételt biztosító .ájlatoaág" sok helyen a babona leöjroteszkebó megnyilvánulásává tor au!. Gyertyát égetni szerit Antal­nak, vagy nMwnak abban a remény­ben, hogy valamely egy előre meg­határozott kívánság beteljesül' — akadt olyan is, alti szent Antalnak gyertyát gyújtott, hogy a lóversenyen nyerjen — vájjon mindez nem ba­bonás cselekedet-e mégpedig a ja­vából, nem feltűnő ossz játéka-e a vallásos miszticizmusnak és a ba­bonás hitnek? .., Babonás hittel, babonás szokások­kal már a legrégibb időkben talál­kozunk. Eredetüket a történelem előtti korszakok eddig fel nem derí­tett homályában kell keresnünk. A babona oly régi, mint maga az ani- nizmus vagyis a primitív népeknek azon elképzelése, amely szerint min­den tárgynak, élő vagy élettelen lénynek lelke, illetve szelleme van. Ezek a „szellemek" befolyást gya­korolnak az emberi életre, mégpedig aszerint, hogy jó vagy rossz indula- túak. A babona másik forrása a,.má­gia“: a bűvészet, varázslat, szem­fényvesztés. Lélektani alapja és meg­indokolása az, hogy az ember, aki fél a „rossz szellemek rontásától" és aki a „jó szellemek pártfogásába" ajánlja magát — a mágia cseleke­deteivel, mint ráolvasás, csodatevcs és egyebek, igyekszik sorsába, élete folyásába belenyúlni és azt általa megkívánt mederbe terelni. A mágia nak köszönhető, hogy egyes szemé­lyeket „rossz“ szellemekkel hoztak szaros kapcsolatba, megszállottaknak nevezték őket (a katolikus egyház is beszél ördögtől megszállottakról, sőt az öraögűzés mesterségét is gyako­rolja. Megszállott nőkre rásütötték a boszorkány nevet, rendkívüli ha­hóimat tulajdonítottak nekik, kizár­ták őket a közösségből és hajszát in­dítottak öli!énük. Ide tartozik a ku- ruzslás is, amely mindenféle táolva- sá-isa.1, mágikus szerek alkalmazásá­val igyekszik gyögyhatást elérni. — (Nem tévesztendő össze a homeopá­tiával, a gyógynövények értelmes és helyes alkalmazásával). Egyes babo­nás szokások arra szolgálnak, hogy megelőzzék a baj'., a szerencsétlen­séget (tűzvész, betegség, halál, stb.) mások viszont „jóváteszik" a kárt, „visszaállítják“ az egészséget, stb. A-- amulettek megvédenék a bajtól (az egyház erre a célra érmeket, váliruháiat szentel!), A jóslás, az Ünnepi hangverseny a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap alkalmából Hétfőn este 8 órai kezdettel ünne­pi hangverseny lesz a Liszt terem­ben, a ’VLagy.J ‘-Szovjet Barátsági Hónap alkalmából. A hangversenyen Glinka: Ruszlán és Ludmilla nyitá­nya, Knyipper: Katonadalok c. mű­ve, Csajkovszkij J VI. (patetikusí szimfóniája és Dávid Gyula: Brác verseny c. Erkeldíjas kompozíciója. Közreműködnek a Pécsi Szimfonikus eenekar és Lukács Pál brácsamű vész, a Népköztársaság érdemes mű vésze. Vezényel: Kóródy András, az Állami Opera karnagya. Glinka, a múlt század orosz nem­ied zenekultúrájának egyik legkivá­lóbb képviselője, az orosz zenei klasszicizmus megalapítója. A Rusz­lán és Ludmilla Puskin híres elbe­szélő költeményéből készült első orosz tündáropera, amely gazdag népzenei a'apokon épült fel magas­rendű műzenévc. Csajkovszkij a múlt század mai napig legkedveltebb, leggyakrabban játszott zeneszerzője. Sikerének tit­ka abban van, hogy belső érzéseit közvetlen őszinteséggel, egyszerűség­gel és közérthető módon közli a hall­gatósággal. VI. Patétikus Sziníóniá- ját kilenc nappal halála előtt mu­tatták be kevés sikerrel Pétervárott. Csak a második, harmadik előadás nyitotta meg a csodálatos szépségű alkotás miiig tartó diadalútját. A mű dallamai. mint a művész életének, küzdelmeinek, leszűrt lényege tiszta forrásként áradnak. A fájdalmas bensőséggcl induló első, cs a mély érzéseket kivetítő mclegtúnusu má­sodik téma a kidolgozás során ha­talmas, szinte kétségbeejtő fortisszi- móba csúcsosodik, örömet, Iwldog- ságot, szerelmet, diadalmas erőt áb­rázol a második és harmadik tétel­ben; az utolsó tétel egy nagy ember önmagába néző bensőséges elbúcsú- zása életművétől és az emberi lét­től. Knyipper egyike azon szovjet zene­szerzőknek, akik szívesen veszik té­máikat a nép. életéből, dalaiból. III. és IV., a Vörös Hadseregnek ajánlott szinfóniája fontos és haladó szere­pet játszott a szovjet szinfónikus zene fejlődésében. Szovjet népi dal­lamokat dolgoz fel Katonadalok e. szellemesen megkomponált müvé­ben. Dévád Gyula fiatal magyar zene­szerző Erkel díjjal kitüntetett Brá­csa versenye egyike az utóbbi éveli legjobb maigyar műveinek., Az el­múlt év magyar zenei plénumán osz­tatlan sikert aratott. H. M. Sásdi Sándor: MOST OLVASTUK; A VÁNDORÜT VÉGE C ok igaz történetet írtak már a klasszikus írók az életbe belépőig ° ju tragédiájáról, arról, miként tépi szét az idő az ifjvkori esz-> menyeket, ábrándokat. Balzac Rastignacja megvív ugyan az élettel, de súlyos árat fizet ér­te: megalkuszik a becstelenséggel. L ucien Chardon kénytelen sirbatemá gyermekkorának reményeit. A megsárgult lapokról több, mint száz esztendő társadalomrajza tű' nik elénk. Szabó Gyurka — Sásdi Sándor „A vándorút vége“ c. regényének hőse is a múlt ingoványán teszi meg gyermekéveinek kezdő lépéseit, még sem jut Rastignac és Bucién Chardon szomorú sorsára, pedig indulásé ugyanolyan reménytelen, mint Balzac két hőséé. Csakhogy az 6 sorsába már beleszól a történelem. Hosszú és göröngyös utat jár be, mini ahogy hosszú és nehéz & élet magaslataira vezető út. Apja az urasági kommendes korán magárahagyta a családot. 1940' ben József-napon, kilelte a hideg, éjszaka félrebeszélt, reggel a búcsúzák hangján kérdezte a feleségétől: — Mi lesz veled? Mi lesz a két kis árvámmal? Ennek a két árvának — Gyurinak és Tcrusnak — eletet mondja e} Sásdi Sándor. Gyermekszemük előtt korán kitárul a kapitalizmus hori­zontja : nélkülözés, nyomor, megalázás. \ A pjukat eltemetteti az uraság, egy-két pengőt ad. az özvegynek, intéző pedig kiutasítja őket a régi lakásból, mivel új béres szá­mára kell a hely. Az anya cselédnek szegődik Pestre, a surbankó legény és pöttömnyi lány pedig a nagyszülők és rokonok mellett küzd a kenyé­rért. Ez a harc edzi embernyi embe rré őket. szemünk előtt teszik le ® becsület próbáját. Nem gyűri le őket a hajnaltól napestig tartó robot, a rájuk zúduló csapások sorozata — köztük a legfájóbb, édesanyjuk el­vesztése, — még keményebb daccal szorítják a kaszát, meg a mllanyclet- De hozzájuk is bekopogtat az igazság, előttük is kitárul az új élet kapuja. Gyuri a bányászfiatalok között, Terus az újpesti gyárban kdP kárpótlást a sok szenvedésért. Megismerik az élet igazi szépségét, a gondolat és érzés magasabb rendjét. Sásdi Sándor regényének hangja őszinte, mint amennyire az életet alaposan ismerő, jószándékú író hangja lehet. Lehetővé teszi, hogy behatoljunk azoknak az egyszerű embereknek leikébe, akikben van egy kicsi a jövőből. Csizmadia Bódog, a hűséges barát, a kondorbajszú Márton bácsi .,vedlett ködmönében“, csizmája fején annyi folttal, hogy megszámolni is sok volna, a hajlott hátú Buda 1 mre, aki „érti a föld üzenetét“, P&n' ka és Fodor, a két „feketével barázdált“ öreg bányász, a vájáriskola vi­dám fiataljai, mesterien rajzolt, erőtől duzzadó figurák. Megtestesítői a munkaszerető, szép életre vágyó embereknek. A több tucatnyi érdekes, különböző egyéniség közt azonban akad néhány elnagyolt, statikus figura is, kiknek fejlődésére a cselekmény bősége folytán az író nem nyújt megfelelő lehetőségei. V' ósdi Sándor regénye több, mint szociográfia. Az ifjúság számára ^ írta, de úgy érezzük, a felnőttekhez is szól. LlPPENSZKY ISTVÁN Kulturális életünk eseményei MÁRCIUSBAN A VÁROSI TANÁCSNÁL KÜLÖNVÁLASZTJÁK OKTATÁSI OSZTÁLYT A NÉPMŰVELÉSI OSZTÁLYTÓL A t A népművelési osztály teljesen ön­álló osztályként működik majd. Az osztály dolgozóinak létszámát már­cius végéig az eddigi egyről ötre emelik. A létszámemelés és az ön­álló osztályként való működés lehe­eljövendü eeeményék feltárása kár­tyavetés, tenyérből, olvasás, üveg- gömb, stb. segítségével szintén ide mert álmaiból rosszat jósoltak, aki minden csekélységben különös jelet Iát, aki még arra is gondot fordít, hogy a kést hogyan teszi az asztalra tartozik. Az úgynevezett horoszkó- > stb, ook késrí'ése, vagyis az életpályának A babona kiábrándító, mert ezek­a csillagok állásából való kiszámítá­sa szintén egyik vállfája a jóslásnak. Minden korszaknak, kultúrá­nak, népnek és helynek megvan a maga sajátos babonája. Az egyes népek jeilegzet.es szokásai, az egyes kultúrák elméleti tanításai és val­lásos gyakorlatai, az egyes vidékek helyi körülményekből eredő folklo- réja, egyes hivatások (vadászok, ha­lászok, erdészek, bányászok, stb.) foglalkozásával járó különös veszé­lyek okozta aggodalom és félelem mindannyi forrásává váltak a babo­nás hitnek és a belőle eredő komoly emberhez nem méltó szokásoknak. Nem túlzás azt mondani, hogy a ba­bona annyiféle, ahány híve van. A babonának még hazánkban is szá­mos híve van. Népünk 1945 óta ha­talmas utat tett meg. Érnek ellené­re sokan még mindig hisznek a ba­bonában és rabjai a babonáj szoká­soknak. ami összeegyezhetetlen ,a fel világosultsággal, napjaink kulturális színvonalával. A babonás hif és szokások nem kívánatos elterjedtségének okát főleg az általános tájékozatlanság­ban kell keresnünk. Az emberek általában nincsenek tisztában azzal, hogy a babona mennyire észellenes, mennyire lealacsonyító, mennyire ne vetséges és kiábrándító. A babona elsősorban észellenes, mert az emberi élet folyását, alaku­lását. eljövendő események bekövet­kezését vagy elmaradását olyan erők tői teszi függővé, amelyek nem lé­teznek, amelyek a fel ajzott képzelet szüleményei, vagy pedig ha léteznek is — egyes füvek például kétségkí­vül gyógyító hatásúak — nem rendel keznek azzal az erővel, amelyet a babonás hit tulajdonit nekik. A babona lealacsonyítja az embert mert észellenes dolgokat cselekedtet vele. Vagy nem lealacsonyító dolog kuruzslók szavát követni, az általuk előírt nevetséges dolgokat megten­ni, praktikáikban hinni? A babona nevetségessé tesz, mert nem lehet komolyan venni olyas va­lakit. aki az úton átfutó macskátó' megijed, mert szerencsétlenséget hoz, aki napokat tölt aggodalomban, nek a praktikáknak semmi eredmé­nyük sincs; a beteg nem gyógyul meg, á megjövendölt esemény nem következik be, a kártyavetőnő csaló­nak bizonyul, aki csak a pénzre va­dászik stb. A babona végül felettéb ártalmas, mert az embert eltéríti az egyetlen helyes úttól, ez pedig a saját erejé­be, teljesítőképességébe, akaratába és munkájába vetett hit és nem utol só helyen a tudomány, a fáradságos emberi kutatás eredményeinek he­lyes és célszerű felhasználása. A kí­vánt sikert, eredményt nem miszti­kus erőktől, rejtett természetfeletti hatalmaktól kell elvárni, azért fér­fiasán meg kell küzdeni, meg kell dolgozni, állhatatosan harcolni kell. A baj ellen pedig a tudomány esz­közeivel védekezünk. Többet ér arra ügyelni, hogy hol dobjuk el az égő cigarettát, mint a kuruzslók adta fü­vekkel telegyömöszölni a szoba sar­kát, vagy a tetőgerendák keresztező­désének helyét! Felszabadult népünk maga vette kezébe sorsának irányítását. Minden munkájával azon van, hogy az emberéletet, embersorsot szebbe, tartalmasabbá, boldogabbá tegye. — Szocializmust épiteni többek között annyi, mint az emberi boldogságot építeni! Ezt a boldogságot, munkánk kai arányosan emelkedő életszínvo­nalat pedig nem babonával és ku- ruzslással védjük meg! Az aszály ellen -öntözőcsatornákat húzunk, a dögvész ellen az állatállomány szak­szerű kezelésével védekezünk, kenye­rünkre az „áldást" fáradhatatlan ke­zünk munkájától várjuk. Dolgos éle­tünkben nincs helye a babonának. Munkaerőnket és kedvünket nem hígítjuk fel babonás hittel, önma­gunkban hiszünk, önerőnkből épít­jük jövőnket. És éppen ennek a jobb és szebb jövőnek érdekében feivesz- s/.ük a harcot a babona ellen. Wimmer Imre egyetemi könyvtáros. tőséget nyújt arra, hogy a tanács eddiginél is behatóbban foglaik0^' zék Pécs város népművelési ke«*' seivel, még jobban összefogja és ky nyitja a társadalmi szervek népne­velési munkáját, működését kiter­jessze olyan területekre is, amelyi­kei eddig nem foglalkozott kellék®!* pen, jobban harcolhasson a korsá<r poUta ntegnvUatikozásek eilen. JÓL SIKERÜLT A KÖRZETI KULTÜRVEBSENY NAGY- NYARADON Nagynyárádon a kultúrotthon ifi­mét zsúfolásig megtöltötte a közön ség. A. fiatalok mellett ott voltak * legidősebbek is, akik kíváncsian r‘. gyeitek, hogy a Sátorhelyi AlUirb Gazdaság, a nagynyfcrádi és 03 vardi kultúrcsoport közül melyik *** szült fel jobban, MkiimnereAesebb**, a körzeti kultúr versenyre, melt/1, lesz az, amely jó munkája eredmé­nyeként, azután tovább mehet a já*0, si kuhúrvcrsenyre. A bemutatón azt tapasztatták, hö9? Udvarán e kis határszéli község kW* túrgárclájának tagjai alaposan felke szültek a versenyre. Bemutatták t ■? .1 Többet ésszel, ‘inint erönef‘ <**7^ darabot, amelyben nemcsak a ktAtúj gárda tagjai szerepeltek, hanem ® határőrség katonái is. „ f Az öregasszony szerepét nagy ^'ieT rel alakította Ncbn Teréz, ,, A Sátorhelyi Állami Gazdaság km túrcsoportja a ,,Képzeli beteg" darabot mutatta be nagy sikerrel, IjL li Irén pedig mély átérzifsel szava-fl el Tyihonov: „PohárköszötUö“ versét, majd sor 1 terült a stóagoM tánc bemutatására. ^ A nagynyárádi kultúrgárda n Pá­rocskái hármas kopogós Irány férc cat aratott nagy sikert. A közöfíWe? tetszését azonban legjobban a nyaradi német lakodalmas tánc t»íf“£ te meg. Jóllehet a. verseny alkatút# yal nem szabályos az, hogy egy e adott darabot, vagy táncot. tneT ^ mételjenek, a tánccsoport, tagját , . közönség kérésére■ közkívánatra «®“£ télen volt a nagynyárádi német Ijejj'j dalntas táncot megismételni, A f-őijrt Nádasi Emma tanítónő tanítódé A körzeti kultúrru rseny után a ^ \terseny ■ 1 roló bizottság úgy döntött, ,.i0PJA mindhárom kultiírcsoport részt vehet járási, kullúrversenyen is. ELŐADÁS A MAGYAR N£PJ , HAGYOMÁNYOKRÓL HEG*' SZENTM.ÁRTONBAN ; Február '28-án, vasárnap Hegyszrtjj marton községben m Szabad * u Téli Esték keretében Bérezi tanító: ,/Magyar népi hagyomány"^ címmel érdekfeszítö előadást tj Az előadás után a közönség emberei meséket mondanak el, ( sor kerül a „Meseországban“ C1 mesejáték előadására. v-'.; v . i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom