Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-28 / 50. szám
4 NÄPCö 1954 FEBRUÁR 2* A párt zászlajáért, a vörös sássióért EGY KAZAH KOLHOZBAN Utirti év körű », termetes. *"*■ Őszeshajú ember ül velem szemben. Kissé fáradtan, álmosan. Nem is csoda, hisz egész éjjel dolgozott. alig pihent még pár órát. Felesége, amikor meghallotta, mi- járatban vagyok, sietett felkelteni. Hiába próbáltam visszatartani, hogv majd eljövök később. „Szívesen fog erről beszélni“ — mondta kétívesen, mosolygósán, és nem hajlott a s ira. Most itt ül Nádor József elvtárs s beszél ... * • > ' v1910 május t-én egy fiatal gyerkőc szaporázta a lépteket a kisvárosa utcáin Sietni kellett, a mester nem szerette u lógókat, ót meg bízónv nem kellett biztatni, Örült, hogy túfjutott a dohos szagú műhely küszöbén." Néha-néha megállt, bámulta a jól öltözött sétáló embereket. De ahogy eszébe jutott, miért küldték, nyomban gyorsabban szedte lábait. — lódulj gyerek, a vaskeresike- désbc! Az egyik lábad itt legyen, a máisik meg ott! Az istenit a fajtádnak! Amint kifordult a főutcára, a távolból énekhangot hallott Kíváncsisága nem hagyta nyugodni futásnak eredt. Minél lejjebb ért az utcán, annál erősebben hallotta^ a® éneket. Vájjon kik lehetnek? Búcsú nem ma vau . , Talán bepitvóká- zott legények. Az utca fordulójánál olyan hirtelen állt meg, mintha földbegyöke- rőrizett volna a fába. Nean ijedt mog — megJepődött. Ilyet még soha nem látott. Az utcán végig, ameddig szem ellátott, sűrű embertömeg feketéllett. Szorosan egymás mellett meneteltek, űk énekeltek s most már Csak úgy visszhangozták a házak. S az élen... Az élen egv magas- termetű, szélesvállú ember ment, két magafajta Ls kitelt volna belőle. Kezében egy hatalmas zászló. Mosz- szú szárnyát vérvörösen terítette ki az enyhe tavaszi szellő. Vörös zászló... Valami belső izgalom járta át. Tetszett neki. furcsa, de szép menet. Csak nézte, nézte, amint játékos könnyedséggel fodrozódott. Egy pillanatra rácsavarodott a rúdra . de a férfi kezének egv lendítésével újra szétbomlott. Olyan féltőn, olyan szeretettel vitte, tartotta magasra. Nem is vette észre, amikor lelépett a járdáról. Szinte kél tűz közé krülf. Az úttesten, a vörös zászló alatt menetelő embertömeg és a járdán bámészkodók közé. Egyedül állt, 'Szurtos nadrágja zsebében szorosan markolta a vasra szánt pénzt. Először csak egyet lépett, aztán mégegyet... S egy szempillantás alatt becsusszant közéjük. A vörös zászló alá. .. * A mester várhatta az inasát. * fci ét esztendővel később történt. 1912-őt írtak. Korán kelt. gyorsan felöltözött. Furcsa volt neki. hogy a főváros utcáin oly sok ember járkál. Igyekezett elkerülni a forgalmas helyeket, gyors léptekkel sietett a Váci-út irányába, (óda hívták, azt mondták neki, hogy ott találkoznak. A gvár előtt már sokan vártáik, lehettek vagy kétszázan. „Induljunk“ mondta nemsokára az egyik. Ebben a pillanatban vérs/ínű zászló ragyogott fel. Valakinek a kabátja alól került elő. Póznát már gyorsan szereztek és az, embertömeg feje felett fellobogott a zászló. A vörös zászló. Igv indultak. Mire a Váci-út közepéig jutottak, a kétszáz emberből egész hadsereg lett. A széles utat ellepték az emberek. Egy. kettő, három.... tíz .. száz vörös zászló villant a levegőben. A gyárak kapu! pedig csak ugv öntötték az embereket s végtére a Váci-út egy egész embertömeg volt. A IkíIvaros, a parlament felé vették az utat. A háború szele már megérintette a magyar fővárost is. A parlamentben azon a nanon akarták niegs/nva’tatni a véderőtör- rénvt Tiszáék. Ki értett ezzel egyet? Munkás. oroMár — nem. Akkor hát harcoljunk ellene. S a proletárok kimentek az utcára — tüntetni. — jönnek a katonák! — kiáltott valaki. Szembe velük utca-szélességben feltűzött szuronyé katonák jöttek. Egy pillanatra megálltak, aztán újból előrelendültek. ..Katonák, testvérek! Ne lőj Jetek!“ — kiáltoztak. Amazok meghökkentek, aztán lassan leengedték fegyverüket A vörös zászló alá álltak, testvéreik mellé. Másnap, harmadnap tartott a tüntetés, szerte a fővárosban. Nem tudtak semmit tenni ellenük. Erősek, sziklaszilárdak voltak. Magasra emelték a vörös zászlót. Azaz tudtak . . A magyar katonában már nem bíztak. HorváJ,zsoldosokat hoztak Eszékről. Vér folyt a pesti utcákon. Újra meg újra felcsattant a sortűz, ahol a vörös zászló felvillant. Gyilkoltak, számítóén, kegyetlenül. Proletárok piros vére öntözte a zászlót S amikor már azt hitték, mindennek vége, a gyárak tetején ismét felragyogtak a vörös zászlók ... * 1 932. aneruszluvl9.A pazarul ki■*" világított Dunán még ragyogóbban kivilágított hajók úsztak. Fedélzetükön díszmagyaros urak dőzsöltek, mulattak. A Gellért-hegy felett a szivárvány ezer színében pompázó tűzijáték. Szent Istvánt ünnepelték... Nádor József lassú léptekkel ment a homályos Dob-utcában. Néha maga mögé nézett. Az egyik háromemeletes bérház kapuja előtt megállt, óvatosan körültekintett, aztán belépett a kapun. Gyorsan fölszaladt a lépcsőn. Halk kopogás, ajtó nyílik, besurran. Vakító lámpa- fény. emberek, elvtársaik. Örökké emlékezetes marad számára. Az asztalon vörös százló. Az elvtársak nagyon némák, csendesek. Igaz, köti őket a konspiráció. De most másért. Egy elvtárs lép az asztal elé. „Elvtársak! Sallay és Fürst elvtársak emlékére jöttünk össze.1“ Nem ismerte őket, még sohasem látta egyiket sem. De szavukat hallotta. Mindig eljutott hozzá a párt szava a röplapokon, újságokon. Rajtuk mintegy jelkép a vörös zászló. Sallai és Fürst elvtársak tolmácsolták feléjük a párt szavát. A föld alá szorítva is magasra tartották a vörös zászlót. A szebb, a boldogabb jövőért, a nagyobb darab kenyérért harcoltak. így haltak meg. S azon az augusztusi éjszakán megfogadták, hogy a zászlót _ magasra tartják, hirdetve, hogy él továbbra is a part. nem tántorodik meg a harcban, küzdelemben. I 954. február Az újhegyi iizem-*■ ben magasra csapott a verseny tüze. Taggyűléseken, termelési értekezleteken egymást érték a felszólalások. „Én elvtársak, vállalómba kongresszus tiszteletére ..— és sorakoztak a számok, tények. Nádor József elvtárs is, köztük van. A maga hatvan esztendejével tüzesen, lelkesen, Azt tartják róla, hogy korát meghazudtoló fürgeséggel dolgozik. /Szükség is van erre, fontos őrhelyen áll. A mozdony- vezetőkön múlik, hogy az aknák szene időben lejut-e a mosóba, onnét pedig az irányvonatok vagonjaiba. Sok nehézséggel keli megküzdeni. Előfordul, hogy a bányánál kell várni, máskor meg a mosónál. Értékes húsz, harminc percek mennek veszendőbe. NúdoprJózsef elvtárs tesz ellene, mert most sem szereti nézni a hibákat, nehézségeket. „Pontosan, időben továbbítjuk a vonatokat, a ^legkisebbre csökkentjük az állást“ — így szól az ő vállalása. A párt kongresszusára, a párt zászlajáért, a vörös zászlóért... Bocz József Békegyfílésekeii beszélik meg megyénk dolgozói a nemzetközi eseményeket A Baranyamegyei Bé- iebizottság a négy ha- takw külügyminisztereinek tanácskozása után nemzetközi előadások keretében ismerteti megyénk lakosságával a tárgyalások jelentőségét, eredményét, A Magyar Szovjet Barátsági Hónap alkalmával 22 nemzetközi előadást tér veztünk, amelyből tizenötöt vidéken, hetet pedig Pécsett tartunk. A Társadalom- és Természettudományi Is meretterjesztő Társulat értelmiségünk legjobbjait, a nemzetközi kérdéseket legjobban ismerő előadókat biztosítja a nemzetközi előadások megtartására. A mai napig tíz nemzetközi előadás zajlott le, zömében falun, csaknem 900 részvevővel A békebizottságok jó munkája az eddiginél is jobban felkeltette és növelte a dolgozók érdeklődését a négy hatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete iránt. Számos helyen a bé- keblzotteági tagok személyeden is felkeresik a dolgozókat, mint például Magyarszéken, ahol ennek eredménye ként mintegy 150 felnőtt és 130 fiatal hallgatta végig Gyöngyös Vilmos egyetemi tanársegéd filmvetítéssel és kultúrműsorral egybekötött előadását. — A nemzetközi előadásokra való szervezés igen jó módszerét alkalmazták Lánycsókon is, ahol a nemzetközi előadást megelőzően a békebizottsági tagok lakásán békebeszélgetésre jöttek össze a dolgozók és igen értékes beszélgetést folytattak a négy hatalom berlini értekezletével kapcsolatban. Nem egy helyen az iskolai békebizottságok kedveshangú meghívókat küldenek a szülőknek, hogy ezzel is elősegítsék a nemzetközi előadások sikerét Az eddig megtartott előadások azt mutatják, hogy megyénk dolgozó népe nagy figyelemmel kíséri a nemzetközi eseményeket, a háború és béke kérdését. Abaligeten a 16 foltos hideg ellenére mintegy 50—60 dolgozó gyűlt egybe, hogy Péterfia Zoltán egyetemi lektor előadása alapján megbeszélje a legfrissebb külpolitikai eseményeket. Ujpetrén Degré Alajos egyetemi adjunktus a nagyszámú résztvevő között mintegy 60 —70 megjelent németanyanyelvű dolgozónak anyanyelvükön magyarázta meg a napi külpolitikai eseményeket. Hosszúhetényben a számos érdeklődő között ott volt Befger József 12 holdas középparaszt is, akit kis- unokája hívott meg a békegyülésre. — Szép számmal eljöttek dr. Scher Tibor, az Egyetemi Könyvtár igazgatójának előadására a hosszúhetényi asszonyok, bányászok, egyénileg dolgozók és tsz- tagok. Mozsgón és Zokon filmvetítéssel kötötték egybe a nemzet-» közi előadást, amelyen a bókebizottság jó mun kaja eredményeként igen szép számmal jelentek meg a község dolgozói. Nagydobszón kicsinynek bizonyult a tanácshóz a nagyszámú résztvevő befogadására. Az eddig megtartott nemzetközi előadások azt bizonyítják, hogy a város és falu dolgozó népe nagy szeretettel fogadja a nemzetközi békeharcról szóló tájékoztatást, örülnek, hogy a békebizottságok alkalmat és módot adnak arra, hogy őszinte beszélgetés formájában meghányják-vessék az egyszerű emberek szivéhez annyira közelálló ügyet, a megegyezésnek és a béke védelmének ügyét. Nagy Sándomé a Megyei Békebizottság titkára. A keszüi béketiíkár Több, mint két éve, hogy Keszii község lakosai béketitkárrá választották Várnagy István középparasztot. Működése óta érzi mindinkább szívügyének az egész falu a békemozgalmat. ■ A téli estéken gyakran tartanak békebeszélgelést. Legutóbb február közepetáján is több, mint hatvanan jöttek össze. A keszüi békeharcosok ilyenkor sorra vitatják egész világrészek kis- és nagynemzetek népeinek életét, békeharcát. Különösen nagy volt az érdeklődés a berlini értekezlet iránt. Az estéken békéről szóló verseket szavalnak, a „Béke- harcos" című folyóirat elbeszéléseit olvassák Jel. A nagyvilág problémái mellett szó kerül a békebeszélgetéseken a kis község munkájáról, jólétéről, békés életéről is. Nem hallgatják el a falu lakói aggodalmukat sem: lesz-e őszi munkájuknak gyümölcse, a hosz szantartó száraz fagy nem tette-e tönkre a vetést? Várnagy István béketitkár nem hagyja válasz nélkül a keszüi lakosokat közvetlenül érintő problémáikat, kérdéseiket sem. Ezért ment ki egy békeharcostársával a földekre, hogy megnézze a hótakaró alatti vetéseket. A falu határában a még ki nem kelt őszi búzavetésből mintát vett, amit otthon megfelelő hőmérsékleten figyelt. A szépen csírázó búza már néhány nap múlva tejtrágyázással, jó talajmüveléssel megfelelő termést adhat a nyárra. Így Várnagy István béketitkár a legközelebbi esti beszélgetésen a békeharc újabb eseményei mellett boldogan számol majd be arról is: a község dolgos lakói bizakodva várhatják a tavaszt, (Hné) ivazan szovjet Szocialista Köztársaságban többezer kolhoz van. Minden kolhoz sokágú gazdaság, amely gabona- és kapásnövényeket termel, s állattenyésztő és baromfitenyésztő telepei vannak. A Taldi-Kurgan-kerületi Sztálin-kolhoz egyike ezeknek a sokágú gazdasagoknak. Több, mint 8 ezer hektár földön gazdálkodik. Kétezer hektáron gabonanövényeket termel. A kolhoz ezenkívül cukorrépát, napraforgót, zöldséget, burgonyát is termeszt. ... állattenyésztő telepeken több, mint ezer darab szarvasmarha és több, mint 17 ezer darab juh van. Tizenötezer hektár legelő tartozik a kolhozhoz. A földeken és az állatten yésztő telepeken különböző gépek dolgoznak. e A kolhoz minden évben magas jövedelmet ér el. Nemrégen kiszámítottak, hogy a multévi jövedelem 4 millió 490 ezer rubel volt. A kolhozt N. Aldabergenov vezeti. Aldabergen ov elvtársat egyhangúlag a Kazab SzSzK Legfelső Tanácsa küldöttévé választották. A kolhozparasztok most a tavas zi »nunkára készülnek. Mintaszerű rendet teremtenek a gépek és szerszámok között, fejlesztik szakképzettségüket, az agro- és zootechnikai tanfolyamokon. A képen: N. Aldabergenov kolhozelnök, a Kazah SzSzK Legfelső Tanácsának küldötte, a kolhoz tagjaival beszélget. Részlet E. Kazakevics „Tavasz az Oderán'* című regényéből ... A tábornok ellátogatott a sző vetséges repülök fogolytáborába, amelyet a szovjet csapatok szabadítottak fel. A tábor nem éppen józan vigalom színhelye volt. Az amerikai és angol repülők karonfogva dülöngéltek az álcákon. kurjongattak és hangosam tereferéltek. örömük teljesen érthető volt. A né. metek már készülődtek, hogy gépkocsim rakják és iovábbvigyék őket Nyugatra, de elekor a gyárba behatolt az első orosz harckocsi. Kezdetben a foglyok non akartak hinni a szemüknek, az orosz harckocsi láttán. A harckocsi közeledtére szökés, nck eredtek, azt hitték, hogy visszavonulás előtt a németek ki akarják őket irtani. A harckocsi egy pillanatra megállt, mintha g levegőbe szaglászott volna hosszú ágyúcsövével, majd berontott a német őrség kellős közepébe. Azután hátrahuzódott, egyhelyben dübörgőit és nekihajtott a háznak, ahová a németek behúzódtak. A ház, mint erős ökölcsapásra a pofacsont, egyszeriben szélrepedt, A harckocsi megfordult tengelye körül, két töve. déket eresztett a foglyok elszállítására az úton veszteglő tehergépkocsikba: aztán eldübörgött. Amikor az orosz csapatok megjöttek, az angol és amerikai repülők egyre faggatták a táborukba betért orosz tiszteket, hogy mondják meg nekik: ki ült a felszabadító harcko. csiban, A szovjet tisztek csak legyintettek rá: — Nem mindegy az? Közölték a repülőkkel, hogy már néhány „Douglas1' áll készenlétben hamarosan elszállítják őket a repülőtérre. A megérkezett tábornok láttára az angolok és amerikaiak sorakoztak és tisztelegtek, A tábornok kiszállt a kocsiból, sorba kezetfogott az elöl álló szövetséges tisztekkel és tolmácsa útján megkérdezte, nincs-e szükségük valamire■? , ,, A magas angol Sir Reginald 1 ang. ley, a brit királyi haderő ezredese válaszolt neki. Megköszönve a szovjet parancsnok ság szíves gondoskodását es igazi bajtársi magatartását, kijelentette, hogy a foglyok semmiben som szűkölködnek, Az volt az egyetlen kívánságuk, ha lehetséges, értesítsék sörgönyileg a hozzátartozóikat, hogy éleiben vannak és egészségesek. A tábornok méltányosnak találta a kívánságot és azt indítványozta, adják át segédtisztjének a táborban lévők név- és rangktjstromdt. Az adatokul sürgöny Heg továbbítják majd Mosz. kvába, a brit, illetve amerikai katonai misszióhoz. Egy szemüveges amerikai őrnagy más kérdésekkel hozakodott élik — nem maradhat-e továbbra is ott? Az ördög tudja, hogyan jut el innen ebben a zavaros pillanatban. Ha a tábornoknak nincs kifogása ellene, szí. ve,sen beáll a szovjet légierő kötelékébe addig, amíg az Oderánál néni találkoznak az amerikaiakkal, ott azután majd átmegy az övéihez, — A; Oderánál1 — kérdezte a tábornok. — Az Oderánál, kérem nincsenek amerikaiak. Ott a németek állnak. Az amerikaiakkal valószínű, leg csak valahol az Elbánál fogunk találkozni, — Berlint ezek szerint Önök foglal ják el? — kérdezte egy angol őr nagy. A tábornok fürkésző pillantást vetett rá és röviden csak ennyit mondott: — Igen. ' A társalgás udvarias volt és eheti des, de hirtelen kavargás támadt n szövetséges tisztek soraiban. Az ezredesek és őrnagyok mögött tolongja kapatos altisztek és hadnagyok, fél' retólya rangidős bai'ársaikat, előretörték magukat és lelkesen szóróm gattak a tábornok és a mellette állá szovjet, tiszt kezét. A találkozás egű- szeriben elvesztette hivatalos jellegét. Ujjongó közbeszólások és éljen' zések röpködtek a levegőben: — Thanks, boddiesl... (Köszönet, öreg fiúk!) — Long live Russia!,.. (Éljen Oroszország!) A brit királyi légierő ezredese, Sir Reginaid Tangley méltatlankodva csóválta a 'fejét, majd hirtelen udvariasan elmosolyodott, kissé elnézően, aőogy gyerekcsínyen szoktak mosolyogni a felnőttek. Az úton megállás nélkül vonult a szovjet katonák áradata. Szolid, szí' vélycs arckifejezésükről TangW olyasmit olvasott le, amit az erő öntudatának lehetett volna nevezni.. Az orosz harcosok nem siettek, de szívósam és örú'udatosan meneteltek, nyugodt, kissé ravaszkás tekintettel szemlélve az útjukba kerülő jelenségeket. Tangley visszaidézte magában azt a számos beszélgetést, am elitet a tn<t- gasrangu brit tisztek folytattak egW más között arról, hogy Oroszország elvérezve kerül ki ebből a. háborúból. „Szó sincs róla, — gondolta nio-d Tangley és hirtelen kínos nyugtaién- sái7 fogta el: — Ezek bizony jó mélyen benyomultak Európába." Mosolya ennek megfelelően fogyat- kozni kezdett, mind jobban és j°h ban. Ekkor elmosolyodott a tábornál* ■ És kiderült, ez a szigorú arc <u olyan gúnyosan és áthatóan Is most’ lyognl, hogy az angol kényelnkrlleni érezte magát tőle. Abban a percben megérkeztek d* autóbuszok■ hogy a szövetséges tlsztt^ két kivigyék a repülőtérre. A táb nők tovább folytatta az útját.
