Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-21 / 44. szám

1954 FEBRUAR 21 NAPCÖ a Ipari munkások a szentlőrinci gépállomáson 1954 január 31-én lelkes kis söpört ült fel a Budapest-déli pálya idvaron, a Pécs felé induló vonatra. A csarnok előtti — indulási oldalon — lányok, asszonyok, gyerekek — lobogtatták kendőiket, intettek, rö­vid időre búcsút szeretteiknek. Ti- zenketten indultak útnak: Török Ist­ván Nika János, Stolcz István, Ma- sáth Ferenc, Bagó György, Újvár Menyhért, Víghogyel János, Kum­mer Károly, Károlyi Antal, Nyitrai Imre. Wudi Gyula, Kovács Lajos, a budapesti Központi Szerszámgyár legjobb szakmunkásai, Kovács Ká­roly elvtárs, üzemi párttitkár és Ge­lencsér András elvtárs, az üzem UB- elnöke. A hosszan kígyózó szerelvény prüszkölve, zakatolva haladt előre. E'ég hosszú volt az út. Már pirkadt, amikor a kalauz, hosszú, elnyújtott hangon tudtára adta az utasoknak: — Szentlőrinc ... A gépállomáson keresztül-kasul szántogatott udvar, sok-sok kijaví- tatlan gép, kissé visszahúzódó mun­kások fogadták őket. Mindjárt mun­kához láttak. Megnézték, megvan­nak-e a jó munkához szükséges szer számok, gépek, felmérték az erőket és megállapították, ha jól do'goz- nak. időre végezhetnek a traktorok vontatók, cséplő- és aratógépek ki­javításával. Nemsokára nagy teherautó érke­zett — a pestiek szerszámai, munka eszközei és egy időközben útba indí­tott villamos-esztergapad. Török Ist­ván lett a brigádvezető, akit mind­járt azzal bíztak meg társai, hogy napról-napra vezesse a „F.ohamtori- gád“ naplóját. Török István az első nap eseményeit pontosan lerögzítet­te. Többek között így írt: „A brigád minden tagját igen komoly feladatok elé állítja, a nehéz, nagy körültekin­tést követelő munka, de mindenki szívesen dolgozik. Az első harci fel­adat sikerült. A gépállomás dolgozói az első órákban kissé idegenkedtek tőlünk, de látták munkánkat és egyre többen csatlakoztak hozzánk. Különösen akkor, amikor az új esz­tergagépet beállítottuk a műhelybe. Szinte úgy éreztük, hogy igen rég­óta együtt dolgozunk". Másnap újból nagy feladat várt a ,JRohambrigád“-ra. Két erőgépet kel lett bevontatniok a műhelybe, ame­lyeknek szétszerelését és lemosását rögtön megkezdték. A gépek gyors kijavításáért folyó csata tehát meg­indult: egy „Cormick“ és egy „Hof- fher", a pesti munkások keze alatt szemfényvesztő gyorsasággal alakult újjá ... Harmadnap már úgy érzik a pestiek, hogy régóta, nagyon rég­óta Szentlőrincen vannak. Már egé­szen magukénak érzik a gépállo­mást, úgy beszélnek a traktorokról, i hogy „a gépeink“. Pedig a nehézsé­gek fokozódnak. A naplóban napról- napra beírják a hőmérsékletet is. Amikor érkeznek, — 6 Celsius fok a hőmérséklet, két nap múlva —8, majd fokozatosan —10, —12-re süly- lyed. A naplóban, „február 5, pén­tek"-! bejegyzéssel ez áll: „Időjárás: szeles, hideg idő, —16 Celsius fok". A brigádtagok mégis reggel héttől, este hatig dolgoznak. Elégedettek az ellátással, csak a fürdéssel van egy kis baj. A gépállomásnak nincs für­dője. Az igazgató elvtárs elintézi, hogy hetenként kétszer a mezőgaz­dasági technikum fürdőjébe mehes­senek át, alapos tisztálkodásra. Egy­re több munka akad az esztergályos számára. A napló így örökíti meg ezt: „Rengeteg . az esztergályosmun­ka. Az esztergá'yos túlórázik, hogy a szerelők dolgozhassanak“. S való­ban, Kummer Károlynak ieghosz- szabb a munkaideje. Szinte el sem zavarhatják az esztergapad mellől. Sok esetben 17—18 órát dolgozik, rövid megszakításokkal. Csak annyi időre állítja le gépét, míg megiszik egy forró teát. vagy megeszi az ebéd­jét, tízóraiját. Aztán forog a gép to­vább, készülnek a „szivek“ a trakto­rokban. S Kummer Károly másra is gondol. Tanítja a gépállomás eszter­gályosát, s ezt teszi a „Rohambri­gád" minden tagja. Amikor pedig a pesti esztergályos hazautazik család­jához, a „helyi“ is jól megállja he­lyét a pesti gép mellett, egy pillanat ra sem áll le a szerelő munka» mert folyton-folyvást gyártja az alkatré­S’T’okftt. Közben a gyár is segít. sok­szor megy távirat, express lévé' a „központba“, amelyben vidiakése- ket, menetvágókat, reszelőket, vil­lanyszereléshez szükséges anyagokat kérnek. A gépállomás raktára, amely be azelőtt akár raktáros sem kel'ett volna, — megtelik. A polcokra fel- rakiák a 13-án este tíz órakor ér­kező gépkocsi „terhét", késeket, re­szelőket, kalapácsokat, menetvágó­kat, villanykörtéket, huzalokat, ola­jat s megannyi mást, " amellyel a gyár sietett a gépállomás megsegíté­sére. A raktárosnak is most már sokkal nagyobb kedve van a mun­kához. Most van „mit“ kiadni, van ,mit“ számontartani, s van „mit" beszerelni a traktorokba, vontatók­ba. örül a raktáros, örül az igazgató, de örülnek a környékbeli tsz tagok 's. ,.A háromkilométernyire fekvő tsz-nek, — amelyben a múltkor lá­togatást tettünk, — írja Török Ist­ván brigádvezető — megjavítottuk egy dará'óját. A munkához egy ten­gely, egy persely és 4 csavar volt szükséges“. Február 16-an, kedden még több a munka. Amint a napló jelzi, a munkaidő reggel hét órátój este 19 óráig tart. Az esztergályos reggel 7 órától, este kilenc óráig dolgozik. Derekas teljesítmény. A brigád tag­jai önként vállalják, mert rengeteg alkatrész kell az erőgépekhez. — Úgy dolgozunk, de úgy — mo­solyog Török István elvtárs, a bri­gádvezető, hogy megcsodálnának min két még a gyáriak is. Pedig ott ugyancsak kitettünk magunkért. — Azért ért minket a kitüntetés is, hogy gépállomásra jöthettünk. A tervekről is szó esik. Még né­hány hét, megkezdődnek a nagy ta­vaszi munkák. Várják a szentlőrinci traktorokat a környező termelőszö­vetkezetek, termelőcsoportok dolgo­zói, s várakozással tekintenek a trak torosok munkája elé az egyénileg gazdálkodók is. Sokhelyütt pótolni kell az őszi vetést, mert kiégette a szárazság. Az idén tavasszal nagyobb harc folyik mindennapi kenyerünk­ért, mint az elmúlt években bármi­kor. A harc eredményes lesz. Segítenek ?bben az ipar munkásai is: Török rstván, Bagó György és a többiek Ha visszafelé indul már velük a vo­nat, ha néhány hét múlva újból kar­caikba szoríthatják szeretteiket, el­mondhatják, majd nekik: — Nehéz volt, de jó munkát vé­geztünk! Begyűjtési verseny A nagyharsányi Ságvári Endre tsz és a nagytótfalusi Kossuth tsz tagjai 100 százalékra teljesítették egészévi baromfibeadási tervüket. A drávacsepelyi Dózsa termelőszövet­kezet tagjai jelenleg 60 százalékra állnak, de vállalták, hogy április vé­gére egész évi beadásuknak eleget tesznek. Ezenkívül hat mázsa ba­romfit és hait mázsa tojást szállíta­nak az első félévben a keltető állo­másra. a siklósi járisbi» A termelőszövetkezetek példamuta tása a beadásban mozgósította az egyénileg dolgozó parasztokat is. — Kémesen az egyénileg dolgozó pa­rasztok február 15-re eleget tettele az első negyedévi beadásuknak. — Nagy tótfaluban Témái Ferénc hét­holdas egyéni gazda már egészévi baromfibeadását teljesítette. Mecseki Ferencné begyűjtési előadó. Kiss A z eN Vé-ben van. — Most ment ebédelni — irá­nyították Kiss Istók után. — De siessenek, mert félóra múlva foly tatjuk a konferenciát! A levest kanalazta, mikor ráköszöntünk. — Jó, hogy jönnek, már írni akartam ma­guknak. A kislakások miatt. Itt Pécsváradon 10 igénylő várja, hogy kijelöljék a területet, hol építhet. Már az anyagot is odahordták volna, de hetek óta várjuk az engedélyt, pedig azt lehetne leg­könnyebben csinálni, — Hogy ezenkívül mi baj van még? Na, üljenek már le! — Baj? Az nincs, de gond an­nál több van, hogy baj ne legyen. Éppen teg­nap volt termelési bi­zottsági ülés. Hogy ma guk mindig elkésnek az ilyesmiről! Pedig ér­demes lett volna vé­gighallgatni. Voltunk agy ötvenen. A gaz­dák közül egy sem hiányzott. Tudja mit 'dent ez? Tavaly a mezőgazdasági állandó bizottság öt tagja kö­rül nagynehezen, ha három összejött egy- "gy megbeszélésre. — Most a gazdák közül :gy sem hiányzott. — Hogy ki hiányzott? Megmondom én. Alii­ét legjobban vártunk. A gépállomásiak. Pé­tig küldtünk meghívót mindegyiküknek, de hiába vártuk, az új 'őmérnököt, a mérnö- öt, meg a főagronó- nst. Zúglak is a gaz­iák, mert miattuk van a legtöbb gondunk. Ve- 'őgép kell nekünk. —- legalább három darab. Istók tavaszi gondjai Ha ezt biztosítják, nem lesz hiba. — Csak a vetőgép hiányzik? — Na nem egészen. A műtrágyát már 10 napjf ígérgetik, hegy „holnapra itt lesz“, de máig sem érkezett meg — Pedig nagyon kelle­ne. Tegnap is sürget­ték a gazdáik. Meg a legelőkre is akarunk szórni vagy három má­zsát, hadd nőjön a fü. — Vetőmaggal hogy állnak? — A tavaszi búza már meglesz, 160 má­zsát cserélnek a köz­ségben. Hanem soknak van jégverte árpája, meg zabja. Azt is ki kéne cserélni. — Már beszéltünk a termény- forgalmival emiatt. Majd elfelejtettem! Nem tudja, mi lesz a vetőburgcxnyával? So­kan cserélnének szok­ványt jófajta vetőbur­gonyáért. Azt nem a terményforgalmi inté­zi? Na várjon csak! Van itt gond még bő­ven. Az öreg Tistl teg­nap a lucemavetőma- got sürgette. Kell fen az idén! Sok állatot akarunk tartani. Pécs- váradon is komolyra fogták az állattenyész­tést. 25 tehenet törzs­könyveztek az elmúlt hetekben. Ehhez pedig takarmány is kell az ingyenes állatorvosi ke­zelés mellé. Hanem iga zán kár, hogy nem volt itt tegnap! Olyan szép előadást tartott a Kai­ser elvtárs. — ö az ál­latorvos, — a jószágo^ pusztító vészek elleni védekezésről. Az in­gyenes védőoltásokról, a baromi ivész elleni küzdelemről. Ha lett volna légy a teremben. biztosan hallotta volna a zúgását, olyan csend­ben hallgatták. Az óra lassan az ebédidő végét mutatja. A péci»váradi tanács el­nökhelyettese kezében üresen forog a kanál. — Egyen már Kiss elvtárs! — biztatja a felszolgáló, — kihűl a levese. Az már ki is hűlt. de a marhapörkölt, — amit most tettek éléje, — ínycsiklandozóan gő zölög. Kiss Istók hoz­zálát, de nem állhatja, hogy a falatok közt egy-két mondatot ne szóljon. — Most már igazán itt az ideje, hogy o megígért hangos be­mondót felszereljék. — Mióta várnak rá? — Vagy két esztende­je — nyeli le a galus­kát — Mert altisztünk nincsen. 440 forintért fiatal munkaerőt nem kapunk, az öregek meg nem bírják Gondolja el, 36 helyen kell do­bolni, kézbesíteni, lót- ni-futni. Megesett, hogy az idézést két nappal azután kapták meg az emberek, amikorra be­idéztük őket. Pécsvá- radnál kisebb helyeken is van hangoshíradó.— Segítse már a mi mun kánkat is. A többiek mar fel- * cihelődtek. Kiss Istók is gombolja a ka­bátját. Mennem kell, ne haragudjanak. Kon­ferenciát tartunk a me ­zőgazdaság fejlesztési tervéről. Estére tanács­ülés, holnap végrehajtó bizottsági ülés. Szóval be vagyunk táblázva de ezeket mind elintéz zük, mert ha alvadni kqpd, már nem érünk rá tanácskozni. ÖF — Neve? — Szabadi Sándor. — Szociális származása? — Khm ... paraszt. Láthatja a kinézésemről! — Látom, látom. Namármoisit: vagyoni álla­pota? — Szegény vagyok én kérem, mint a temp­lom egere. — Apja? — Hát... volt egy kocsmája, egy fűszer­kereskedése, tizennyolc hold földje, meg miegy­más ... — Hm. Büntetve volt? — Igen. Népi demikorácia elleni izgatásért ült másfél évet. Most szabadult ki. — Ember, nem az apját kérdeztem! — Én? Én nem voltam. — Látja, ez a szerencséje. Az apja obligon kívül áll, még ha egy háztartásban élnek is. — Mert akkor kénytelenek lennénk azt mondani, hogy... hát izé, hogy kulák... így azonban?! Megbízom vállalatom nevében Tótszentgyörgy községben a begyűjtési felvásárlás irányításával- ÉiZetés a megbeszéltek szerint. Megértette? Na­hát, nem kell be rezeim. Hol az a pohár... Na, szervusz! — Szervusz! ( Nem állítom, hogy szészerint így zajlott le * .jkáderezés" a Szabadi-porta tisztaszobájában, srra se vennék mérget, hogy sillert nyelteik-e ál­domásra, vagy vöröset, két pohárral ittak-e, avagy hárommal, de a Pécsi Keltetöállomás em­bere másnap azzal állított be a tanácsházára, hogy talált egy rendkívül ügyes, rugékony, agi- ks embert — aki még talán a kakasok alól is ^varázsolja a tojást, ha kinevezik tojásbegyüj- lönek. Szabadi, Szabadi Sándor. Nem ismeri? Csodálom, — igaz, az elvtárs csak nemrég ke- íült a községbe. Meglátja, aranyember az! Hát ha az isién is ennek teremtette, hadd szaladjon — gondolta a tanácstitkár. Úgyis vagy ’46 kiló tojással adósa a község még tavalyról államnak, — majd ez a Szabadi begyűjti. De °e ám! • Egy lelkiismeretlen javaslat — egy ellenőr­zés elmulasztása és máris felragyogott a kulák Bzeinencsecsillaga. Egy régi német mese megemlékszik Hameln város furulyásáróL, aki, amikor már nagyon el­szaporodtak a patkányok — tilinkószóval végig­járta az utcákat, tereket és a rusnya állatok mind élöbujtak, megbabonázottan követték a világ végéig a zenészt. Tótszentgyörgy újdonsült funk­cionáriusának nem jutott ilyen elvarázsolt fűz­fán fütyülő, de ő is végigjárta a falut Zeneszó dQlyett ő csudás szavaikkal varázsolt. Az egyik háznál: i A kulakszámolja a jutalékot... — Nem kell B-re, inkább C-re. A másiknál: — Kilencven helyett kettőnyolcvan. Térült egyet, fordult kettőt és csodák cso­dája gurulni kezdtek a tojások! Gurultak a kam­rából, előbújtak a dunyhák alól, a szakajtókból, a búza közül, a tyúkólak fészkeiből, — gurultak reggel, gurultak délben. Tóth Dániel tyúkjait — tanúsíthatja az egész szomszédság, — megverve szemmel valami nosszlélek, — egy rántásravalót sem tojtak, míg a beadáshoz kellett volna. Most meg?! Két hét alatt száz darabot adott Szaba­dinak. Sértő Irma kendermagosai meghazudtol­ták gazdasszonyukat! Amíg a tanácsnál bizony­gatta, hogy télen befagy a tyúkok minden nyílá­sa — hallottak már ilyent — a kctkoöácsoló bestiák dupLaműszakban vagy huszonkét dara­bot tojtak. Mit tehet vele? Viszi a ku,Iákhoz. ~j Kelemen János is állítja — ha hiszik, ha nemi, — január harmincadikára kimegy a tyukó'ba és barátom: huszonkét tyúkja alatt huszonhárom tojás fehérük a fészekben. Tiszta sor — a hu­szonhármad iik a Gyurka kakas csinálmánya! Tótszentgyörgy ön csoda történt! Igaz, a püs­pök nem ütötte rá pecsétjét, de mégis valósá­gos©,bb akármilyen csodakuti megjelenésnél. —- Amit harminc népnevelő sem tudott elérni, — azt a varázs-sziavak nv'md elvégezték. Három hét alatt 3565 tojást gyütjött össze a tojástrombitás és szállított a Pécsi Keltetőállomásra. Hogyan történt — mint történt, egyszerű, csak számolni kell tudni. Mert Szabadi tudott. Valahogy ilyenformán: — Minden tojásért hat fillér jutalékot ka­pok, akár beszolgáltatásra, akár szabadra veszem át. Na-mármost: beszolgáltatásra csfk gyéren csurram, viszont kettőnyolcvamas szabadárat fize­tek — győzzem elszállítani. Én jól járok, mer* több a jutalék, a parasztok is jól járnak, mert háromszoros árat kapnak — az állam? A mun­kások? Hát mindenkinek nem járhatok a ked­vébe! Hát nem igaz? Tótszentgyőrgyön azonban nemcsak Szabadi- félék és a kulák nótájára táncoló emberek, ha­nem becsületes dolgozó parasztok is élnek. Amíg csendesen meglapult a kulákból keltetett tojás- begyűjtő, addig nem keltett feltűnést, hisz azt sem tudták, ki intézi az ügyeket. De hogy az úgy hányta-vetette magát a faluban, mint a fo­rintos ló, — szemet szúrt és kiderült — állami szervként gangoslkodnak a Szabadiak! Ki tette oda, kinek tudtával, az később derü't ki, amikor fenekesjől felfordult a falu. Csendőmé, Mihol- csainé és a többi dolgozó paraszt felesége, mint a tojások és a házi pénz őrei, kijelentették — be nem teszik a lábukat á kulák portájára, — az ő hat fillérjükön ne hízzon a kocsmáros úr és a drágalátos fia! A pártszervezet azonnal ír a begyűjtési miniszter szigetvári járási megha­talmazottjának, hogy intézkedjen, — de helyet­te újra csak a keltetöállomás embere ü.ötte fel a tanyáját a faluban. Hogy pontosabbak le­gyünk: a Szabadi portán. Ajánlotta a tanács, hogy egy középparaszt családnál, a Kelemenék­nél szálljon meg, — dehát ugye — csak köny- nyebb a vizsgálat, ha a terhel inéi eszik, iszik, alszik. Másnap aztán elment, azzal búcsúzott hogy majd meglátják, keresnek helyette valakit. A begyűjtési minisztériumi ember nem jód a kelletőál'lomás megbízottja elment — a kulák megmaradt. A pártszervezet azonban nem hagyta annyiban — utánajárt a kulákcsemete begyűjtési tevékenységének. Eredménnyel. Kiderült — nemcsak a beadásnak vet gátat a kulák hanem rombol, fertőz, szabotál is! Még decemberben vérvizsgálatot tartottak a Pécsi Kelfetőállomás szakemberei a tótszent- györgyi tyukök közöt.. A tífusz«; baromfiakat megjelölitek, hogy a gazdáik fogyasszák el, vagy adják el — és az egészségesen maradt állomány tojásaiból keltetnek a megye dolgozó parasztjai részere. Voltak sokan., akik becsületesein papri­kást meg sülitcsirkét készítettek a benyírt ba­romfiakból — többen, kivált, amikor Szabadi meg kezdte a nagy tojásvásárt, úgy gondolták, hadd tojjanak, gyűljék a pénz. És a tótszentgyörgyiek kuléik’ból kinevezek begyűjtési funkcionáriusa a fertőzött tojásokat ezerszámra küldte a keltető- állomásra. i' fiatal tanácstitkárnak égnek meredt a ha­ja ekkora ftazemberség láttán. Sajátmaga járt óliról-ólna — és megtalálta a megjelölt tifuszos tyúkokat. Tóth Dánielnek négy, Sértő Irmánál hárem, Tóth Sándornál, P. Szőkfe Józsefnél, Ko­vács Jánofvéknél, Göbölös Ferencnél és a többi­nél ki tudja hány ... A kulák meg veszi, szállít­ja a fertőzök tojást... A Pécsi Keltetőállomáson a hónap végére kikel az első tótszentgyörgyi szállítmányból vágj' másfélezer kiscsirke. Első napon még semmi ba­juk, de egy hét múlva, mind egy szálig elviszi a fehér hasmenés. Az ürülékre rálép a másik, fertőződik és terjed a járvány ... Tótszenitgyör- gyön Szabadi felvásárló számolja a jutalékot. •. A magyar nyelv gazdag az olyan közmon­dásokban, hogy bőiből borotva, kutyából szalon­na nem válóik soha és hogy oktalanság a káposzta őrzéséit kecskére, a hájat kutyára bízni. Ha a Pécsi Keltetöállomás megszívlelné ezeket a népi igazságokat, a begyűjtés is gyorsabban halad­na. egészségesebb csirke is kelne. így azonban?... Hol vou-t. hol nem volt, volt egyszer Tótszent- fflrörgyöm egy begyűjtést szabotáló kulák .. . ...Reméljük, nem marad sokáig! Oroszlán Imre 4 földmüvesssőcetkesetek hírei A MAGOCSI FÖLDMŰVES- SZÖVETKEZETI BOLT A FALUSI vásárlók igényei kielégítéséért A mágocsi földmű vesszővetkezet boltkezelője. Kertész elvtárs nem­csak az üzletben érdeklődik vevői kívánságai iránt. Egy-egy -nagyobb vásárlás, vagy megrendelés előtt házról-házra járva kérdezi meg a oarasztesalídok igényeit, hogy a fa­lusi lakosságnak tetsző árukkal lás­sa el boltjukat. A legutóbbi közvé- leménykutatás után háromszázezer forintnyi textilárut rendelt — a la­kosság szükségleteinek megfelelően. A HIMESHAZAI FÖLDMŰVES- SZÖVETKEZET IDŐBEN BIZTO­SÍTJA A FALUSI GAZDÁK MŰ- TRAGYASZÜKSÉGLETET A tavaszi fejtrágyázás-hoz szüksé­ges műtrágya megrendelésében a hi- mesiházai földművesszövetkezet Vezet egész Baranyában, A földművesszö­vetkezet dolgozói a legjobb gazdák példáira hivatkozva, elmondták a műtrágyázás hasznosságát és azonnal felvették a dolgozó parasztok rende­léseit. A himesházai gazdák összesen 320 mázsa pétisót és 100 mázsa szu­perfoszfátot igényeltek a tavaszi íej- trágy ázáshoz. KÖNNYŰIPARUNK MEGFELELŐ minőségű Áruval lAssa el A FÖLDMŰ VESSZŐ VET- KEZETEKET A szentlőrinci földmű ve&szöve.tke- zet küldöttgyűlésén több felszólaló említette, hogy több esetben rossz- minőségű villát, kasza-követ, lóvaka- rót, és egyéb kisebb-nagy óbb fontos­ságú cikket kapnak a földmű vessző vetkezetem keresztül. Előfordult az Is, hogy az új vakaró már az első hetekben tönkrement. A falu lakos­sága elvárja, hogy a könnyűipar meg javítsa gyártmányai minőségét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom