Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-17 / 40. szám
2 NAPLÓ 1954 FEBRUAR IT A berlini értekeasletről Berlin (MTI): Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke a berlini kormány palo tában hétfőn este fogadást adott V. M. Molotov, szovjet külügyminiszter és a négyhatalmi értekezleten résztvevő szovjet küldöttség tiszteletére. A fogadáson szovjet részről megjelent V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter, A. A. Gro- miko, a külügyminiszter első helyeivé aggódik a várható fejlemények miatt: „Az átlagember, amikor a kudarc okain töpreng, megkérdezi majd, hogy a nyugati álláspont vájjon válóban olyan méltányos és szükségszerű volt-e, mint ahogy a szóvivők állítják. S ha azt kérdezi majd, hogy a Nyugat miért utasította vissza a Molotov-tervet, akkor ezt nem lehet majd olyan érvekkel elintézni, hogy a kérdező kommunista- barát.“ Richard Grossman munkáspárti képviselő' leleplezi Dulles igazi szándékait a „Sunday Pictorial"-ban: .Dulles sohasem kívánta, hogy meg ‘ártsák az értekezletet, s most... eltökélte, sebtében végrehajtja tervét: Nyugat Németország felfegyverzését és bekebelezését a nyugati védelmi közösségbe, — írja. majd rámutat, hogy Eden és Bidault meg sem kísérelte a közvetítést az amerikai és a szovjet küldöttség között, hanem Dullesnak, a nyugati csapat kapitányának hűséges segédeként viselkedett. Crossman arra is kitér, milyen nagy befolyása volt a bonni klikknek a nyugati külügyminiszterek állásfog- 'alására. „Az Adenauer-féle küldöttség — hangsúlyozza — forma szerint csak azért ment Berlinbe, hogy közöljék vele, mi történik az értekezleten. Valójában azonban ötödik hatalomként működik, s a színfalak mögött hatalmas befolyást gyakorol". Az angol és a francia sajtó uta1 arra is, hogy az amerikai diplomácia most majd a berlini értekezlet sikertelenségére hivatkozva teljes Wiílw'm Pieck 'mártást adott V. M. Mo oiov és a szovjet küldöttség tiszteletére Az Egyesült Államok fokozza beavatkozását az indokínai háborúba erővel követelni fogja az „Európai védelmi közösség“ szerződésének ratifikálását. Hozzáteszi azonban, hogy a ratifikálás kilátásai csöppet sem javulták. A „Manchester Guardian" így ír: „Az Egyesült Államokban sokan azt várják majd, hogy Franciaország és Olaszország azon nal ratifikálja az európai védelmi közösségről szóló szerződést és gyorsan megindulhat Nyugat-Németor- szág felfegyverzése. Ezek csalódni fognak, ami újabb feszültséget idéz majd elő atlanti viszonylatban. A „Yorkshire Post“ beismeri hogy a nyugati katonai szövetségek — ellentétben a nyugati kü’ügymi- nisztérek állításaival — agresszív célokat szolgálnak. „Az atlanti szövetség és az európai védelmi közösség harcias egységek, másként nem lenne semmi értelmük. Igaz — próbál magyarázkodni a lap — hogy szándékuk nem támadó, de lehet-e mondani, hogy sohasem fogják őket támadás céljaira használni?“ Arra vonatkozólag pedig, hogy a francia közvéleményben milyen visszhangot keltett a Szovjetunió biz tonsági célokat szolgáló javaslata, hadd idézzük a „Western Mail" című angol lapot: „Az a közvetlen hatás, amelyet Molotov javaslata Franciaországban előidézett, aggasztó volt a többi nyugati hatalomra nézve. Franciaország természetesen fél a német felfegyverzéstől és hajlandónak látszik arra, hogy a Molotov- tervvel kacérkodjon, aminek segítségével megakadályozhatná, hogy a német fák az égig nőjjenek.“ tese, valamint a szovjet küldöttség többi tagja. Német részről jelen volt Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke, Otto Grotewohl miniszterelnök, Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettes, továbbá a politikai, gazdasági és kulturális élet képviselői. A fogadáson résztvettek a Német Demokratikus Köztársaságban működő külföldi diplomaták, valamint a bel- és külföldi sajtó képviselői. Berlin (MTI) A nyugati burzsoá «ajtót az elmúlt napokban mesterségesen elárasztották a berlini külügyminiszteri értekezlet kudarcának hangulatával. Csakhogy az a szellem, amelyet így kibocsátottak a nagy nyugati hírgyárak méregpalackjaiból, most fe'idézőit kezdi fenyegetni. így azután több újság már azt bizonygatja, hogy az értekezlet lépést jelent a nemzetközi feszültség enyhítése felé vezető úton. Ezek a hangok a nyugati országok közvéleményének elégedetlenségét akarják elcsitíttatni, hiszen Rómától Párisig és Lodontól Washingtonig mi'liók látják, hogy a berlini érte kezleten a szovjet javaslatok irányultak a békés rendezésre, s a nyugati küldöttek nemleges válaszai akadályozták mindeddig a kibontakozást. Több lap arról ír, hogy újabb értekezletek várhatók a feszültség enyhítésére. A „France Soir" című francia lap úgy véli, hogy „újabb ke’et-nyugati konferenciáidra kerü1 majd sor“, Boothby angol konzer vatív képviselő pedig így ír a „News Of The World“ című folyóiratban: „Nem észszerűden az á remény, hogy Berlin előjátéka lesz a két világ közötti értekezletek hosszú sorozatának, ami egyszer megva'ósítja maid a békét a földön és a jóindulatot az emberek között". Más sajtóorgánumok felvetik a kér dést. ki a felelős az értekezleten felmerült nehézségekért. S a válasz — bármily nehéz is ezt kimonrlamok a nyugati burzsoá sajtó cikkíróinak — a nyugati külügyminisztereké“ marasztalja el. A „Le Monde“ a nyugati külügyminiszterek magatartását olyan „taktikának“ nevezi, amely „velejáró >a a nyugati hagyományos politikának." Ez a politika „a Szovjetunióra kívánja hárítani a felelősséget a nem- ze*közi feszültségért. Ez a politika semmiképpen sem irányul arra, hogy kedvező feltételeket teremtsen egv kompromisszumos megegyezés számára, amely kü’önben is lehetetlennek látszik mindaddig, amíg a Nvu- gat az osztrák kérdést a német kérdéstől függetlenül kívánja mego’dr- ni." A „Le Monde“ azonban azt is leszögezi, hogy a közvélemény nvo mására egyes kérdésekben engedékenyebb álláspontot kellett a nyugatiaknak elfogadniok. ,.Ugy látszik ugvanis — írja. — hogy a zártkörű ü’ések során sikerű't olyan tárgyalásokat kezdeményezni, amelyek lehetőséget nyuitanak, hogy diplomáciai úton vagy egv újabb konferencián tárgyalni lehessen olyan eszközökről. amelyek végetvetnének az indokínai háborúnak, Koreában pedig túl lehetne iutni a mostani egyszerű fegyverszünet sok bizonytalanságot jelentő szakaszán." Az angol sajtó sem tRko'fa. hogy DuKes. Eden és B*dault maca- tartása visszatetszést kelt világszerte az egyszerű emberek között. A ..News Chronicle" egvik cikke az angol hivata'os köröknek a felelősségre vonástó1 va'ó fAVimM *1 i1*-rÖ7Peking (Uj Kína) Washington közvetlen szárazföldi és haditengerészeti beavatkozásra készül Indokínában. Az amerikai légierő szóvivője Washingtonban február 12-én kije- ’entette, hogy a Tokió közelében Tacikavaban állomásozó amerika1 315. légihadosztály repülőgépei egyre több amerikai repü’őt, felszerelést és utánpótlást szállítanak Indo- kínába. Az Eisenhower elnök által létesített „stratégiai tervező bizottság" — washmatoni ie'entések szerint olyan akcióik gondolatával foglalkozik amelyek a valóságban fegyvere? amerikai beavatkozást jelentenének az indokínai háborúban. Washingtonban ezzel egyidejűleg azon mesterkednek, hogy rávegyék Li Szin Mant, Csang Kaj Sek-et. Magsaysay fülöpszigeti elnököt, Szonggram thaiföldi miniszterelnököt és Joszidát, küldjenek ágyútölteléket Indókínába, — hogy amint Eisenhower cinikusan mondotta — .ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen.“ Az európai biztonság biztosítására vonatkozó szov’et Javaslatok oiegíele nek m ntfen beleszerető nép érdekeinek Moszkva: A Pravda február 15-i számában „Az európai biztonság biztosítására vonatkozó szovjet javaslatok megfelelnek minden békesze- nető nép érdekeinek" összefoglaló cím alatt berlini, londoni és new- yorki tudósítóinak jelentéseit közli. A. berlini jelentés a következőket mondja: Az amerikai diplomácia a szovjet küldöttség világos és mélyrehatóan megalapozott javaslataival szemben nem volt képes még csak valamenv- nyiry is komoly érveket szembeállítani. Ezért a propagandagépezetet hívta segítségül és így próbálta minden eszközzel megakadályozni, hogy a világ közvéleménye megtudja az igazságot a szovjet javaslatról. Újságíró körökben ismeretessé vált hogy a nyugati hatalmak egyes vezető személyiségei magúk instruálták a tudósítókat és azt ajánlották nekik, hogy lehetőleg kevésbbé idézzék V. M. Molotovnak, a szovjet küldöttség vezetőjének kijelentéseit — és aktívabban foglaljanak állást, a szovjet, javaslatok ellen. A londoni tudósító ezeket mondja: Az angol lapok olvasóinak túlnyomó többsége még mindig tájékozatlan az összeurópai kollektív biztonsági rendszerről február 10-én a ber- ’i.ni értekezlet elé terjesztett szovjet javaslatról. Az angol átlagemberek nem értesültek a Szovjetuniónak erről a fontos, a béke ügyét előmozdító lépéséről, mert az angol sajtó nagyrésze a kialakult taktikát követve, egyszerűen elhallgatja ezeket a javaslatokat. A newyorki jelentés a többi között ezeket mondja: Az amerikai sajtó elárulja az Egyesült Államok kormányköreinek fej- vesatetőségét, amikor az európai kollektív biztonság megszervezéséről szóló szovjet javaslatot „váratlannak" nevezi és azt az aggoda'lmát juttatja kifejezésre, — mint a Business Week, a monopóliumok lapja teszi, — hogy „a Molotov-terv" „arra vezethet, hogy ez év végéig újabb értekezletre hívják össze a Kelet és Nyugat képviselőit a német kérdés ügyében.“ Az amerikai monopóliumok sajtójának komoly nyug" talanságot okoz, hogy a szovjet javaslatnak nagy vonzóereje van az európai népek számára. így lesznek az exportőrökből importőrök Az „Ekonomszka Politika" című belgrádi folyóirat adatai szerint Jugoszlávia 1053 ianuárjától 1053 októberéig 31,515 000.000 dinár értékű mezőgazdasági terméket, közte nagymennyiségű búzát, kukoricát, zsírt, vajat, cukrot, stb. hozott be külföldről. Immár nem első éve raknak ki külföldi hajókról élelmiszert a jugoszláv kikötőkben. Hivatalos adatok szerint 1950—1953 között 350 millió dollár értékű mezőgazdasági árut hozlak be az országba. Pedig Jugoszláviának a háború előtt még kivi- dele volt sok olyan áruból, amelyet ma kénytelen külföldről beszerezni. A jugoszláv dohány például régebben exportcikk volt. Most a jugoszlávok maguk szívnak külföldi dohányt. Jugoszlávia mezőgazdasági exportőrből importőr 'ett. Ez csak megrántja az ország am úgy is felbillent fizetési mér- ’egét, elmélyíti a jugoszláv gazdaság válságát. A jugoszláv hatóságok azonban még behozatallal sem tudják megszüntetni a súlyos élelmiszerhiányt. Sok városban gyakran nem' lehet kapni kenyeret, egyéb élelmiszerekről már nem is beszélve. Az élelmiszerárak egyre emelkednek. Jugoszlávia mező- gazdasági termelése az utóbbi években erősen csökkent. A jugoszláv hatóságok falusi politikája tönkretette a dolgozó parasztságot. A parasztságnak nem érdeke a termelés növelése. Az óriási adóterhek felemésztik a paraszt szűkös jövedelmét. És segítség helyett csak még szorítanak az adóprésein, felemésztik. a paraszt szűkös jövedelmét. És segítség helyett csak még szorítanak az adóprésen. Ugyanekkor nagy a hiány mezőgazdasági gépekben, gazdasági eszközökben, műtrágyában. A parasztok ezrei még ma is faekével szántanak. „Válságosán elmaradt a mezőgazdaság, jn ma a helyzet", — ismeri be a „Privredni Pre- gled" című belgrádi lap. A jugoszláv vezető körök az ú. n. „tízéves mezőgazdaságié jleszté- si terv" reklámozásával próbálják megnyug tatai a városi és, falusi dolgozókat. Azt ígérték, hogy 1954-től kezd ve tíz év alatt mintegy 640 milliárd dinárt ruháznak be 3 mezőgazdaságba. Már abból is kitűnik, menynyire demagóg ígéretek ezek, hogy 1954' re mindössze 17 miÚ'- árd dinár a mezőgazda ságfejlesztési előirán)'* zat, tizedrésze a hivatalosan bevallott katonai kiadásoknak. Ilyen ütemű beruházás mellett a „tízéves mező gazdaságfejlesztési terv csak mintegy 4<* év alatt teljesíthető. _ A jugoszláv vezető körök elsősorban a katonai kiadások fedezetét iparkodnak biztosítani. Ezek a kiadások. mint ezt Vukma- novicsnak, a jugoszláv kormány egyik vezető tagjának újévi nyilatkozatából kitűnik, Jugoszláviában a nemzeti jövedelemnek nagyobb részét emészti* fel, mint bármely ma* országban. Hát lehet itt gondolni mezőgazdasági beruházásokra • íme, ezért vásárolj Jugoszlávia külföldről többek között Törökországtól, szemetes búzát. Peoig, mint a jugoszláv lapok írják. török homok csikorog a fogak között.“ M iron Bedusko kolhozméhész esténkén:, munka után az öreg körtefa alatt szokott üldögélni. Szeme ilyenkor megpihent a takaros kis házak cseréptetőin, az új tehénistállóm. a távolban, összefutó távíróoszlopokon. Ma azonban Miron komor arccal ment el a körtefa mellett. Rá sem hederitett... Mironnal az történt, hogy tegnapelőtt bement a kolhozelnökhöz: — „Elmegyek a kerületi kórházba, kivizsgáltatom ezt a fránya reumámat" — mondta. Útközben aztán betért egy barátjához a szomszéd faluba, hogy megitassa lovát. Éppen egy lakodalom kellős közepébe poty- tyarnt és hát — ottmaradt vagy két napig. Félesége. Onyiszíka majd belebetegedett az izgalomba. Azt gondolta, Miron rosszul lett valahol. Nem csoaa hát, hogy keresésére indult és mikor megtalálta, egyenesen a vendégek közül cipelte a kolhozelnökhöz. ___ itt van ez a vén naplopó, — elnök elvtársi_____________________________________. M iránt azzal büntették meg, hogy a hét végéiig eltiltották a munkától. Hát ezért nem volt ma kedve és türelme a körtefa alatt a kis padra telepedni. Fel-alá járt a kertben, akár a ketrecbe zárt vad. Egyszercsak felbőgött az istállóban a tehén. „Még mindig nem fejted meg a tehenet, gazdasszony!“ _ ripakodott gondolatban feleségére Miron. Igen, ez jó lesz! Ezt feltétlenül odamondja Onyiszkának. /. , Gyorsan elindult az istálló felé es az ajtóban összefutott az asszonnyal. Onyiszka kezében tele sajtár — gúnyos pillantást vetett ra. Mironnak tarkán akadt a szó. sarkonforoult es bement a házba. Bent kellemes meleg volt. A kemenceben izzott a tőzeg. Miron lefeküdt, de sehogyse jött álom a szemére. # Miron szokása szerint korán kelt, gyorsan megmosdott és felöltözött, de azután nem tudta, mihez kezdjen magával. Zavartan ténfergett ide- oda a ház körül. Onyiszka, már Indulófélben, sietősen szólt oda Mironnak: — A sütőben találsz derelyét, a pincében A BÜNTETÉS Aleksze.j Levcsenko elbeszélése meg tejfelt... Te dolgozó-ó • .. — tette hozzá gúnyosan. A kolhozméhész lassú mozdulatokkal szeote elő a sütőből kedvenc ételét; a tejfellel leöntött, pirosra sült túrós derelyét. De ma ez sem ízlett neki. Bosszúsan fakadt ki: — Hát már ez is denelye?! Aztán leült az ablak mellé és bánatosan nézte az utat. „Mi jogon tilthatja meg nekem az elnök, hogy dolgozzam? Miért ülök én idehaza7 Egyszerűen fogom magam és munkához látok!" — gondolta haragosan. — Ki tilthatja meg, hogy dolgozzam? — kérdezte hangosan. De csak a falióra ketyegett válaszul... Útközben Miron nem'- nézett se jobbra, se balra. Elhatározta, hogy egy csomó gorombaságot vág oda az első embernek, a;ki szóba hozza büntetését. Néhány perc múlva odaért az új hídhoz. Az alacsony töltést illatos kamilla és sárga oroszlánfog nőtte be. A virágokból méhek gyűjtik a mézet. Lehet, hogy éppen az ő méhei! Haragosan zümmögve röpködnek körülötte, csoaál- koanaik, hogy ő itt lézeng tétlenül. Az egyik út felfelé visz a kovácsműhelyhez. Miron betért Szergyuk kovácshoz. Az vidáman köszöntötte: — Jó egészséget, öregapám! Hogy vannak a méheid? Miron máskor mindig szíves választ ad, ma azonban a feje búbjáig elvörösödik mérgében és szégyenében. — Hogy a csudába jut eszedbe, ilyen butaságot ‘kérdezni?! — válaszolt dühösen és már indult is kifelé. A kovács megcsóválta a fejét. „Hát ezt meg mi lelte" — tanakodott magában. * Minél közelebb jutott a kerthez, annál határozatlanabbá váKak léptei, olyan óvatosan lépkedett, mintha nem szilárd talaj, hanem vékony jégkéreg lett volna Iáiba alatt. Amikor a kertet övező palánkhoz ért, tompa méhzümmögést hallott •.. Nem volt ereje tovább menni. Miron nem bírta tovább: gyorsan körülnézett, majd átvetette magát az alacsony palánkon. A kerítés másik oldalán egres és mátaabokrok húzódtak. A terebélyes cseresznyefák sora egészen a tisztásig nyúlt, ahol a méhkaptárok voltak. Csak két napja, hogy nem dolgozott, de úgy tűnt neki, mintha évek óta nem járt volna erre. Lélekzetét visszafojtva ült le a fűre és csak ült mozdulatlanul. Egyszerre csak meglátta tanítványát, Szjomkat. A fiatal méhész lassú léptekkel igyekezett a kaptárok felé. Álla kissé meg volt dagadva, megcsípte egy haragos méh. — Szjomka... — akarta megszólítani Miron, de aztán behúzta a nyakát, besurrant a bokrok közé és kiballagott a kertből. Amikor a kolhozvezetőség épülete elé ért, teherautó robogott el mellette. A gépkocsi a magtár előtt állt meg. A magtár ajtajában Onyiszka állt. Miron már messziről meglátta piros feiken- dőjét. — Megjött Meletából a rózsakrumpli! — kiáltotta Onyiszka, mintha régvárt vendég érkezett volna. A magtárból fiatal lányok siettek ki. Egyszerre csak ott termett a kolhozelnök is. Amikor észrevette a közeledő Miron szomorú képét, odasietett hozzá. — Unatkozol Miron apó? — kérdezte barátságosan. Miron összerezzent és várakozóan nézett az elnökre. Az minden teketória nélkül karonfogta és odavezette a teherautóhoz. — Látod? — kérdezte gyönyörködve az elnök. — Az idén vetülik elsőikben meletai rózsakrumplit. — Te meg eleget sétáltál már Miron Srtyepanovics — fordította szigorúra hangját.— Itt az ideje, hogy munkához láss! — Hát lehet, — kérdezte Miron és megköszörülte a torkát. Szerette volna erősen megölelni az elnököt, de aztán mesterkélt nyugalommal így szólít: — Nahát... És én azt hittem, hogy mér kél napig nem dolgozhatom,». A Magyar-Szovjet Bará^ág Hónapja eseményeiből A Magyar-Szovjet Társaság a 9,4 s' gyar-Szovjet Barátság Hónapja iá®" jén az ország többszáz üzemében* vállalatánál, tömegszervezetek hely*' régeiben, kultúrotthanokban, közép' és főiskolákon képkiállításokat rert dez a szovjet nép életének különb0' ző területeiről. A népkönyvtár! központ a Magy3^' Szovjet Barátság Hónapja során városi, 19 megyei, 46 önálló község és 75 járási könyvtárban ünn®P könyvkiál.lítást rendez. A barátság hónapja alatt a Tért meszel- és Társadalomtudományi meretterjesztő Társulat irodalmi osztályának tagjai és a helyi kön>'v' tárak munkatársai előadásokat, afl' kctokát tartanak a szovjet irodaion1' ról és az egyes kiemelkedő alkot*' sokról. Az úttörők részére mesed®1' elöttöket rendeznek. A. I. M'Nian fogadta G. »ydalt, az ENSZ európai gazdasági bizottságának titkárát Moszkva (TASZSZ) A. I. Mikoj»1’' a Szovjetunió Minisztertanácsán3* elnökhelyettese február 15-én Kremlben- fogadta G. MyrdaJt, a_ ENSz európai gazdasági bizottság3" nak titkárát és M. Burinskyt, a ró' kár helyettesét. Az ENSz európ3’ gazdasági bizottságának tevékeny régére vonatkozó kérdéseket besz®’ ték meg. A fogadáson jelent I- G. Kabanov külkereskedelmi n1’ niszter, P. N. Kumikin, a külkei’e* Itedelmi miniszter helyettese és /. V. Mordvlnov, a nyugati Ország0* kai való kereskedelem külkeresk® delmi minisztériumi igazgatósá®3 nak megbízott vezetője.
