Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-02 / 27. szám

IN A P r Ö MMFIfBRUAR 2 il Takarékos tifze'ésse! segíti a bányászok harcát fiái Sándor mozdonflűtő H éve vagyok mozdonyfűtő. jelenleg Pécsett teljesítek szol Sála tot. Az első naptól kezdve — ^ogy kezembe vettem a lapátot, — rninarrjáig sokat gondolkoztam azon hogyaij lehetne kevesebb szénnel üzemelhetni a gépet. Nagy érdeklő­déssel olvastam a napokban Csorba István., Kossuth-díjas fűtő felhívá­sát, ^melyben a takarékos tüzelés fel tét/eleiről ír. Ez ösztönzött arra. dogy; én is elmondjam munkamód­szeremet. Azj első lépés a takarékos tüzelés­hez f már a szerkocsi beszerelésénél (bei^ikásánál) elkezdődik. Három­féle szén kerül a kocsiba. Az alsó '5 «entirnéteres réteg silány minő­ségi), és mindjárt meg is locsoljuk. Err«, szintén 15 centiméteres réteg­ben a jóminőségű pécsi poros kő- kerül, majd hasonló vastag- sa#Xi rakjuk be a jóminőségű da­rabos tatait. Ezzel; aztán így hala­dunk egészen addiá, míg meg nem félik a kocsi. Könnyű ezután már a fűz táplálása a jól kevert szénnel, á tüztér állandó hőmérsékletű. Mi­szen ad/iig, amíg fehér nem lesz — csak atykor lehet a tüzet táplálni. Egy gyorsvonat, mint a miénk is. nagy lendülettel halad. A megállás­nál komolyan latba esik a lendü­let. Lejtős pályán másfél, sík terü­leten egy kilométerrel előbb le­kapcsoljuk a gőzt a gépről. Ez min­den megállásnál 15 kilogramm sze­net jelent. Pécs és Budapest között Tda-vfissza 28-szor állunk meg. Ez így minimálisan számítva is 420 kg szén. Érdemes takarékoskodni. Az állam is nagy hasznát ^ lát ja, de közvetle­nül magam is. Decemberben 29 06 tonna megtakarított szén után, én kaptam a fűtők között a legtöbb pré miumot. 28-án 705 forint járt szén- tekprékosság után. Ezzel havi kere­setem 2385 forintra emelkedett. — Csorba István azt kérte: „Fogjunk össze, mi kazánfűtők és bányászok!“ örömmel csatlakozom ehhez a moz­galomhoz. Elmondta: Gál Sándor első fűtő Pécs. Fű.őház. Elkészülteit a tavaszbűza vetomagtisztitással a Baranyai Terményforgalmi Vállalat telepei % A Baranyai Terményforgalmi Vál­lalat negyvenhárom gyűjtő telepén és raktárában hetek óta szorgalmas munka folyik. Itt tisztítják, rostál­ják a megye állami gazdaságai, ter­melőcsoportjai és egyéni gazdái szá­mára a szokvány- és minőségi vető­magvakat. A termelőcsoportok törzsparcellái számára leszállításra kerülő tavasz­búza vetőmagvak kitisztításával jó­val a határidő előtt elkészültek. Ez­után kettőzött erővel láttak a tisztí­tás folytatásához, hogy minden ba­ranyai gazdaságban idejében földbe kerülhessenek majd a jóminőségű vetőmagvak. A telepek egymásután jelentették, a rájukbízott feladat tel­jesítését. Január 28-án reggel végeztek a rostálással a szigetvári járást ellátó telep dolgozói is. Ezzel — az előírt határidő előtt három nappal — va- 'amennyi terményforgalmi telep tel­jesítette tavaszbúza vetőmagtisztítá­si tervét. élcftt azonban még elindulnánk, ala­posan megnézem a mozdomyvezetőm- wel együtt a szelepeket, hengercsa- Pókat, dugattyútömszelencét: nincs-e Sőzszivárgás. A meglazult csavaro­kat ilyenkor meghúzzuk. Erre na­gyon komolyan kell ügyelni, mert ? gőz, ha egy kis hasadékot talál, 'bánkódik tágítani a rést. Pécs és Budapest között teljesítek szolgálatot. Hosszú táv ez, emelke- * bők, lejtők váltogatják egymást. — Pécstől kiindulva egy kilométer tá­volságig emelkedőnek megyünk. Ál«» |andóan figyelni kell a nyomásmé- főt, többször kall éleszteni és rak«- di. a tüzet. Ezután lejtő következi/ c, Részen Mecsekaljáig. A lejtő ad/Za előnyöket nagyszerűen ki lehet harjz- "álmi. Ilyenkor lendületbe jön a </’D- dát s a tűzre ezidő alatt csak Ijvfí- fomszor teszek. Megtörténik az is, Wagasra szökik a nyomás,' már a 14. atmoszférát jelzi a mutató. Ha tovább raknám a szenet, kivágd iá a biztonsági szelepet. Erre azokban Oem kerül sor, mert a felesleges, gőzt áteresztjük a szerkocsik víztartályá­ba s így a tápvizet jól elő tudjuk Welegjtem. A kazántáplálásnál lát­tuk ennek nagy hasznát, ment nem asik le a gőz hőmérséklete. A takarékosság szempontjából igen fontos, hogyan tápláljuk a tüze ;t. Ré­gebb óta ismerik már nálunk uz egy- 'apátos Duvanov-féle fűtési mód­szert. Jó eredmények is születtek. Volt, aki még tovább ment ónnál a [Módszernél. Eszerint csak akk>or nyí- '■ik ki a tűztér ajtaja, ha szén kerül a tűzre. Az utóbbi időben .'azonban Wind kevesebbet hallani éri öl, csak én alkalmazom egyedül. Nem szok­tam tele meríteni a lapátot, csak jól félig s ha bedobom a szenf ;t a ros­télyra, azonnal becsukom az ajtót fgy nincs alkalma beáradj, Jani a hi­deg levegőnek s nem szálad ki a kéményen, a 300—400 főj ios meleg levegő. Ennek alkalmazó/savai volt Úgy, hogy már 40 mázsa szenet is Weg taka rito ttunk egy peg/ti útnál. Pontos, az is, hogy mii tor tesz az ptnber a tűzre, ha barna a láng, ez azt .jelenti, várni kell ppég. Csak ba fokozatosan világosodik — egé­fl nagynyárádi termelőszövetkezetek tagjai hasznosítják a téli tanfolyamon tanultakat A nagynyárádi Kossuth és Petőfi termelőszövetkezetek tagsága a gya­korlatban is megvalósítja az esti mesterképző tanfolyamon elhangzot­takat. Mindkét termelőszövetkezet rendbehozta trágyatelepeit és beve­zették az istállótrágya rendes keze­lését Elöcsírázt Iával készü'nek a korai burgonya termelésére A nagynyárádi termelőszövetkese. tek tagsága Fortily Antal járási ag- ronómus tanácsára bevezeti a burgo­nya előcsiráztatásái. Az elöcsirázta- tott gumókat február végén, vagy március elején ül étik el és a termés, bői már május végén — június ele­ién piacra vihetnek. A korai burgo­nya 10—12.000 forintot jövedelmez holdanként, amelyet munkaegység elő ''égként még a nyár folyamán Mfizet­nek. Napi 50 csil'e szén terven felül Kincses József elvtárs, a Komlói Szénbányászati Tröszt I. üzemében az egyes körlet vezetője. Rendszeresen megbeszéli a feladatokat akná­szaival. Képünkön Szkupa János körletaknásszal azon tanakodnak, miként lehetne meggyorsítani a negyedik és ötödik szint között létesí­tendő új, nagyteljesítményű frontfej tés előkészítését. Az új frontfejtés 300 csille szenet ad majd naponta. Körlete a pártkongresszus tiszteletére vállalta, hogy 280 helyett 330 csille szenet termel naponta. ígéretüket a felajánlás megtétele óta minden nap teljesítették. Készüljünk a búza tavaszi megerősítésére — ez mezőgazdaságunk eg ontosabb soronlévő feladata ftoeo** Ferenc, a Szentegáii Kísérteti Gazdaság vezetőjének hozzászólása Örömmel olvastán * a „Dunán­túli Napló" szerkeszt './őségének kez­deményezését, azt, IJiogy nyilvános sajtóvitát indított jyynuár 31-i szá­ntába«, a legógetőkib problémánk, évi kenyerünk hiztq tatására. — Az Pgyénilag dolgozó parasztokat, ter- welöszövetkezeteink és állami gaz­daságaink dolgozóig az 1953. máso­dik évnegyede óta tartó szélsőséges • 'dőjárás okozta t/ehézségek leküz­dése nagy erőfeszítésekre készteti, bogy Baranya try (gyében is maxi- toáljs kenyér.gabo nat érmést érhes­Süryk el. Demko And rá;: elv’árs, a Szent- Wértonpusztai ^'jíami Gazdaság fő- 'dgronómvsának szakszerűen felépi- *®fct cikkét ki szeretném egészíteni “Zon módszerek ismertetésével, ame­lyekkel hozzá (I tudunk járulni me- ''ögla/.d aságu nk soronlévő feladatá­nak. tökéleteset/b megoldásához. Gazdaságunk ugyancsak apró irá­nyát hívd ott ki gabonavetéseire (ser- Asírágya), sz<?:m előtt tartva, hogy «almás elemek ne keveredjenek a '»“ágya ( közé, mert ez az » esetleges Sépj aratást onegneheziti. A szerves- trágya kiharc/ása előtt zetoros mű- Wágyavetőgéf; /einkkel, katrsztrálás Aidánként 3íK) kilő szemcsézett szu- Oerfoszfátot szőriünk ki. A szerves sertés trágya főleg nitrogéntartalmú, ennek ellesrv súlyozására és megköté­sére szórjuk; ki a szuperfoszfátot,— Részben a hó tetejére, részben a ha­vazások előtt a keményre fagyod földre szórtuk ki. Célunk, hogy azi a hó feloldja és olvadás esetén a leszivárgó hóié a növény gyökeréhez a tápanyagot eljuttassa. Vetéseinket vizsgálva, azokat el­méletben három csoportra oszthat­juk: _ I. korai — kikelt vetések. II. csírában lévő — középkorai ve­tések, III. ki nem kelt —■ késői, ok­tóberi vetések (csírázás nélkül). Más-mas feladattal nézünk szem­be a különböző időpontban elvetett ősziek ese ében. Az első típushoz tartozó vetéseknél feltétlenül Dem- kó elvtárs által javasolt agrotechni­kai eljárást kell, hogy alkalmazzuk. A második típusú vetéseinknél kell a legrosszabbra felkészülnünk, mert itt csak a talajélet újraéledé­se után állapítható még a károsodás mértéke. A valószínűség és a gya­korlat azt bizonyítja hogy itt a ve- .ések pótlására kell gondolnunk bi­zonyos mértékben. Ezért termelőszo vetkezeteink, egyénileg dolgozó pa­rasztok készüljenek fel és hajtsák végre február 20-ig legkésőbben a vetőmagcserét. Kukoricáért becse­rélhető állami akció keretében ta­vaszi búza, esetleg tavaszi árpa ve­tőmag. Jobb félni, mint megijedni. Mert ha még sincs szükség a veté­sek teljes felújítására, úgy a tava­szi árpa feltakarmányozható, a meg­maradó tavaszi búza pedig teljes- értékű lisztőrleményt nyújtó kenyér gabona, tehát kár nem ér bennün­ket és teljes nyugalommal nézhe­tünk a tavasz elé. A harmadik típusú vetéseinket ugyanolyan kezelésben részesí.het- iük, mint a már kikelt vetéseket, csupán nagyobb gondot kell fordí­tanunk a hó eltakarodása és a nea- vesség felszáradása után a termőta­laj felső talajszerkezetének kellő helyreállítására, hogy a zsenge csi- ranövényt felfelé törekvő útjában napvilágra segítsük. Különös gonddal készülünk fel ki- ritkult vetéseink miatt a nagyobb mennyiségben várható gyomnövé­nyek vegyszeres úton való gyéríté­sére és irtására. Termelőszövetkeze­teink, egyéni gazdáink figyelmét is fel kell hívnunk a gyomir'ás nagy jelentőség éré, mert elmulasztása ka- tasztrális holdanként két-három má­zsa terméskiesést is jelenthet. Minden mezőgazdász, egyénileg dolgozó paraszt, termelőszövetkezet tag szívügyének kell, hogy tekintse népünk, családunk kenyerének biz­tosítását. Ha valamennyien összefo­gunk e probléma megoldására, ked­vező tavaszi időjárás esetén magas terméshozamot érhetünk el. „NINCS KÉREM . . .“ V'üggönytartót L kérnénk. — Sajnos nálunk nincs. Egyízben kap­tunk, de azóta nincs szállítmány. Ezt az első választ Lakatos elvtárs, a Pé­csi Bútorértékesitő Vállalat igazgatója ad­ta és ajánlotta, hogy menjünk a vaskiske­reskedelmi üzletbe, ott minden bizonnyal lesz. A jótanácsot meg kell fogadni! Ezzel indul­tunk tova, gondolva: miért is lehetne éppen a bútorértékesítőnél függönytartót kapni, inkább másutt. — Függönytartót kér­nénk. A másodszori kérés — ahogy az útbaigazí­tás szólt. — a villany- rendőr melletti vas­üzletben hangzott el. — Sajnos, kifogyott... kifogyott kérem, kifo­gyott. Talán a jövő hónapban. Ez volt a válasz. Még körültekintet­tünk az üzletben, a fa­lon a sok vasáru kö­zött ott láttuk a házi­asszonyok által régóta keresett és végre meg­érkezett palacsinta- sütőt és tovább áll­tunk. Talán az Állami Áruházban. — Füg­gönytartó? — mondja az Állami Áruházban Schwarcz kartárs. — Kifogyott... talán jö­vő héten szerdán... A gyárak erre még nem rendezkedtek be, a kisipari üzemek pe­dig nem gyártják. A legközelebbi és egyben utolsó üzlet, ahol ilyesmit árulnak, a Kossuth Lajos utcai vasüzlet. — Sin az van ké­rem ... erre jön rá a görgő... az van, de sajnos kerete nincs, kifogyott Eddig a remény meg­volt: ebben az üzlet­ben nincs, talán a má­nkban, de ezzel a vá­lasszal már a remény is elszállt — Mondja, kartárs, hogyan lehet az, hogy •qv százezer lakosú vá rosban nem lehet füg- qönytartót kapni, tnt ennek az oka? __ Óh kérem, hát ki­fogyott. — B iztos akkor ren­delték meg, amikor már kifogyott! — Kérem ne tessék mindjárt a kereskedel­met vádolni. Papírok­kal tudom bizonyítani, \ogy már november­ben megrendeltük.. > Száz szónak is egy a vége, nincs függöny­tartó. De mit csinál az az ember — rajtunk kívül az a több tiz, — aki függönyt vásá­rolt, de függönytartót nem kap. Kettő között választ: vagy nem rakja fel a függönyt, vagy pedig két szegre felakasztja. Van egy harmadik eset is: csi­náltat egyet valame­lyik kisiparosnál, de ekkor legalább há­rom hetet vár, míg el­készül és kiad leg­alább 150 forintot a 25—30 helyett, mert ennyibe kerül körűibe lül a gyári, a célnak jól megfelelő „guri- guri" függönytartó. — Jól van ez így, hogy ilyen ' — kereskedő- nyelven szólva —nem kurrens árut nem le­het kapni? Igaz-e, hogy nincs, hogy várják a szállítmányt, hogy a gyárak még nem ren­dezkedtek be erre? Tj'gyszerű az egész, meg kell kérdez­ni a vasnagykereske­delmit. — Kár, úgyis kár, mert nincs — kering a gondolat az agyban míg a telefon tárcsája forog és csodák-csodá- ja, nem kár a telefo­nálás. — Itt Hoffman. — Lehet-e a kiske­reskedelmi üzletekben függönytartót kapni? — Hogyne kérem! — Végigjártuk az üz­leteket, nem kaptunk. — Ezen csodálkozom, mert nálunk a rak­tárban van és szorgal­mazzuk a kiskereske­delem felé, mert nincs benne mozgás. (Már­mint az árunak nincs mozgása, azaz raktá­ron hever). Délután történik a második telefonbeszél­getés, ezúttal Farkas Imre elvtárssai, a Vas­es Műszaki Nagykeres kedelmi Vállalat igaz­gatójával. Nyilatkoza­tának rövid lényege: van raktáron fehér­fém függönytartó, ka­rikás. Mintegy két éve kaptak 100 darabot, most is van belőle 22 és állítólag azért nem fogy, mert „drága“: 79.30 forint. Tehát van függöny- tartó, de a kiskeres­kedelmi vállalatnál szívesebben mondják, hogy nincs. — Miért mondják? Ennek sem­mi más oka nincs, mint a nemtörődöm­ség, a közömbösség. —* Egy a kereskedelmet szerető, az ügy iránt lelkesedő kereskedelmi dolgozónak aligha le­het fájóbb szót kimon­dani, mint azt, hogy „nincs." Ennek ellenére mond­ják, méghozzá sok esetben ok nélkül. A függönytartó utáni városjárás erre is pél­dát adott. A Kossuth Lajos ut ** cai vasüzletben a függöny tartó utáni ér­deklődés közben kö­zépkorú asszony lépett be: — Palacsintasütőt ké­rek — mondta. — Nincs kérem — válaszolta az eladó. (600 darab van raktá­ron a vasnagykernél! — Szerk.). — Az újság is meg­írta, hogy ... mennyi érkezett. A kiszolgáló hallgat, az asszony forgolódik míg meg nem kapja a választ, de nem a ki­szolgálótól, hanem a függönytartót vásárol­ni akaróktól, hogy men jen a Rákóczi-útra,ott van, lóg a falon. Ha öt perccel később jön a néni, kénytelen elmenni a „nincs“ szó ­val, bensejében pedig a méreggel, szitkozó- dásával és szidja — nem a kereskedelmi al Icálmazottat.: t És hány ilyen eset van. Hányán kerestek a téli hónapokban fa­lábrácsot. Mit kaptak? A „nincs“-et. Pedig van. A Hangszer- és Asztalosárugyárban — raktáron hever, — új­ságban is megjelent, hogy van, rendelhet­nek belőle a kereske­delmi vállalatok. Kétségtelen, a kor- mányprogramm, az ár- leszállítás után hatal­mas mértékben meg­növekedett az üzletek forgalma. Igaz az is, hogy van még olyan cikk, amit nem lehet kapni s ennek alapos oka van. Ha erre azt mondják a kereskedel­mi alkalmazottak, hogy nincs, de rövide­sen lesz, érthető. De aligha érthető, hogy olyan cikkekre mond­ják a felkapott „nincs“ szót, ami van, amiből lehetne az üzletben, ha gondoskodnának róla időben, hogy legyen. Az emlékeztetés ked­véért: ezt is feladatul állította a kereskede­lem elé a kormán%- programm. „Határidő elfftt tíz nappal végzünk a gépjavítással“ Az elmúlt esztendőben a szent- lászlói gépállomás egyike volt a me­gye legeredményesebb munkát végző gépállomásainak. Ebben az évben sem ülnek tétlenül, hanem a gépek határidő előtti kijavításával készül­nek a tavaszi munkákra. Erről szá­mol be Matáncsi János, aki javító­brigádjával a legjobbnak bizonyult a január 22-i értékelésnél. — Munkagépjavító brigádunk de­cemberben alakult. A .gépjavítást csak két héttel a kitűzött, határidő után kezdhettük meg, mert még ja­vában szántottunk. December első felében az utolsó barázdáig teljesí­tettük adott szavunkat. December 15-e után brigádértekezletet hívtunk Össze, ahol elmondtam, kire milyen munka vár február 25-ig, majd el­határoztuk, hogy a 15 napos késést, ha törik, ha szakad, de behozzuk! Közösen megvizsgáltuk a javításra kerülő gépeket: melyik részének mi a baja, és melyiket vesszük előbb „operáció alá“. A hibafelvételi jegy­zőkönyv alapján kezdtük meg ugyan a javításokat, erre mégis szükség volt, világosabban láttuk a tenniva­lókat. Ezután beszéltük meg, hogy a brigád egyes tagjai milyen mun kát végeznek — szóval egymás kezé­re dolgoztunk. Ez volt eredményünk titka. Nem ment minden olyan simán, mint ahogy elmondom :sok nehézség merült fel, amit nem lehetett egy­könnyen megoldani. Ilyen volt pél­dául az eketengely-hiány. A régi ki­vásott, kikopott tengelyt nem tehet­tük vissza, hiszen az előbb-utóbb fiel mondta volna a szolgálatot. ígéretet kaptunk ugyan, de az idő gyorsan haladt, a megoldás egyre sürgetefobé vált. Hosszas tanakodás után a fő­gépésszel és az esztergályossal kisü­töttük, mi lenne, ha a kiselejtezett cséplőgépek dobtengelyeit kivennénk is abból esztergályoznánk eketen­gelyt? Másnap nekifogtunk a nagy munkának. Mindenki kétszerezett erővel és figyelemmel dolgozott Végre elkészült a várva-várt te/k gelv! Beillesztettük, kipróbáltuk és sikerült! A többi már gyorsan ment. Nehéz­ségek ezután is voltak és akadnak most is. Igen megnehezíti a mun­kánkat, hogy nem hegeszthetünk. Nincs oxigén. Ennek ellenére már tíz ekét javítottunk ki december 15- től január 25-ig. De készen áll már 16 kijavított borona is, meg a kulti- vátor. műtrágyaszóró és 30 soros ve­tőgép is, és több mint tíz tárcsa ja­vításával is végeztünk. A január 22-i értékelés szerint 76.9 százaléknál tartunk, tehát a határidőig, február 25-ig még 23.1 százalékot kell telje­sítenünk, hogy minden elkészüljön. Mi azonban elhatároztuk, hogy előbb végzünk. A III. pártkongresszus tisz­teletére felajánlást tettünk, a gépja­vításokat a határidő előtt 10 nappal elvégezzük. A gépállomáson tovább­ra is elsők akarunk maradni. Nehéz lesz, mert a másik munkagépjavító brigád alig néhány százalékkal áll mögöttünk, de nem hagyjuk magún* kát!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom