Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-06 / 31. szám
2 NAPLÓ 1954 FEBRUAR 9 A párizsi és a bonni szerződés összeegyeztethetetlen az európai biztonsággal és ellentmond a német nép érdekeinek ß Szov^lunió savasod: alakítsanak ideiglenes össznsme! kormányt a szabad vá.asziások előkészítésére és végrehajtására Molotov elvtárs beszéde a berlini értekezlet szerdai ülésén Berlin, február 4 (TASZSZ): A külügyminiszterek február 3- ülésén Georges Bidault elnökölt l»r>tytat:dk a második napirendi poni — „A német kérdés és az eürópa biztonság megőrzésének feladatai" — megvitatásét Elsőnek V. M. Molotov szólalt feL — Ma bizonyos figyelmet keli még fordítanunk arra a kérdésre, amely közvetlenül kapcsolatban ál! az európai biztonság problémájává1 — mondotta. — Tisztáznunk keli a hivatalosan „európai védelmi közösségnek nevezett „európai hadsereg" kérdését. Igen sok tényből tudjuk, hogy ez nem is olyan egyszerű kérdés. Nem véletlen, hogy például a francia és az olasz parlartient olyan nagy jelentőséget tulajdonít ennek a kérdésnek és nem siet a döntéssel — Nincs szükség arra, hogy megemlítsem azokat az eseteket, amikor siettek minél előbb szavazni ebben a kérdésben. Ez nem azt jelenti, hogy mi nem szentelünk kellő figyelmét a szabad össznémet választások kérdésének. A német kérdéssel foglalkozó első beszédemben már szólnom kellett arról, hogy Eden úrnak az össznémet választásokra vonatkozó tervezete ném biztosítja a német nép szárfiára az Igazi szabadságét, sem a választások előkészítésénél, sem pedig a választások Ideje alatt. így ez a javaslat nem nyitja még az utat a demokratikus Németország békés, szabad fejlődése előtt. Elegendő emlékeztetni arra, hogy a bonni szerződés értelmében a három nyugati hatalomnak évtizedekre előre joga van bármikor beavatkozni Nyugat-Német ország bel ügyeibe, sőt, amikor akarnák, kivételes állapotot is kihirdethetnek, Már ez egymaga bizonyítja, hogy Nyugat-Németország- nak, nem lehet szabad keze belügyei bén azáltal, hogy aláírta a bonni szerződést. E kérdésre vonatkozóan tett megjegyzésemre mostanáig itt senki sem válaszolt. Néha azt mondják, hogy a bonni és párisi köteLeze.tségek csak a békeszerződés aláírásáig lesznek érvényben. De ha ez így van, akkor miért akarják a bonni és a párisi szerződést 50 esztendőre megkötni? nek meggyorsítására vonatkozó ígéreteiket, meri valójában úgy vélik, hogy a németeknek a békeszerződés megkötésére évtizedekig várniok kell? Nem kevésbbé fontos az sem, hogy a párisi és a bonni szerződés feltételei szerint Nyugat-Németországnak nem lesz szabad keze külügyeiben sem. Sőt, mi több, arra gondolnak hogy a bonni és a párisi szerződésnek külön előkészített angol-fnancia- amerikai tervezetét, — amelynek előkészítő munkálataiban a Szovjetunió semmiféle részt nem vett — kiterjesszék egész Németországra, beleértve annak keleti részét is. — Ez azonban azt jelentené, hogy Ke- 'et-Németországot olyan szerződésbe vonnák be. amely elsősorban összeegyeztethetetlen az európai biztonsággal. másodsorban szemmeMótha- tóan ellentmond a német nép érdekeinek, nem fér össze a német nép szabadságának elismerésével Eden és Bidault urak ezen az értekezleten kijelentették, hogy az egyesített Németországot a bonni és oárisi szerződés nem fogja kötni, és szabadon dönthet abban a kérdésben, elfogad-e egyes kötelezettségeket, a többi közt, hogy részt akar-e vermi az „európai védelmi közösségben." Bidault úr erre vonatkozóan a következőket mondta: „Franciaország nem teszi Németország egyesítésének feltételévé, hogy az egész >rszág résztvegyen az európai vé- lelmi közösségben." De vájjon igaz-e ez? Hogy vála- ■ tolhassunk erre a kérdésre, vizsgál- ük meg a bonni szerződés szövegét. E szerződés hetedik cikkelyének lásodik pontia így szól: „A három hatalom (az Egyesült Államok, Ang- ia és Franciaország) és a Német Szövetségi Köztársaság együttműködik, hogy békés eszközökkel megvalósítsák közös célkitűzéseiket: meg alkossák az egyesített Németországot amelynek a Német Szövetségi Köztársasághoz hasonlóan szabad, demokratikus alkotmánya lesz és amely résztvesz az európai védelmi közösségben.“ Az idézett szövegrészből látható: a három nyugati hatalom, valamint NyugaJt-Németország a bonni szerződés értelmében vállalja, hogy együttműködik? és így biztosítja, hogy az egyesült Németország „részt vesz az európai védelmi közösségben." Vájjon nem azt jelenti ez, hogy a nyugati hatalmak nem veszik ko- öiotyan a békeszerződés megkötéséül bonni szerződés létrehozói nem akarják Németország egyesítését Ebből következik: a boning szerződésnek az a célja, hogy előre eldöntse: az egyesült Németországot a három nyugati hasalom és maga Nyugat-Németország közös erőfeszítéssel bevonják ebbe a „közösség be", az európai hadseregbe. A bonni szerződés e cikkelyének van még egy harmadik pontja, mely bebizonyítja, hogy ebben a kérdésben semmiféle engedményről nem beszélhetünk. Ez a harmadik pont így szól: „A Német Szövetségi Köztársaság az összes aláíró államok közös beleegyezése nélkül nem köt sem njiiféle szerződést, nem vesz részt semmilyen megegyezésben, ameLy gyengítené a három hatalom fenti szerződésekből folyó jogait, vagy amely csökkentené a Német Szövetségi Köztársaság e szerződéseken alapuló kötelezettségeit." Ebből látható, hogy a bonni kormány kötelezettsége ér.elmében nem mehet bele Németország olyan egyesítésébe, amely nem írja elő az egyesített Németország részvételét az .„európai védelmi közösség“ rendszerében, vagyis az európai hadseregben. Ilymódon hogyan választhatja majd meg igazán szabadon a jelenleg ke.tészakított Németországegyesítésének útjait? Ilyen feltételek mellett lehet-e vájjon a német állam igazi szabadságáról beszélni, még akkor is, ha részeit egységes Németországban egyesítik? Ilyesmit semmikép nem lehet állítani A bonni egyezménynek az a célja, hogy már most, vagyis jóelő- '■ re megkösse az egyesített Németország kezét. Ha a bonni szerződés érvényben marad, úgy Németország egyesítése csak azzal a feltétellel, csak abban az esetben lehetséges, ha Nyugat-Németország együttműködik az Egyesült Államokkal Angijával és Franciaországgal és segít nekik az egyesített Németországot bevonni a? „európai védelmi közösségibe, mely oek éle a Szovjetunió, Lengyelország Csehszlovákia és más békeszeretö európai államok ellen irányul. Ebből az következik, hogy a bonni «serződés létrehozói nem akarják vb Hójában Németország egyesítéséit, lehetetlenné teszik ezt az - egyesítést. A nyugatnémetországi német hatóságok a bonni egyezmény aláírása után nem cselekszenek szabadon. — Nem szabadok már abban az adót. szakaszban sem, amelyet az összné- iTiet választások előkészítő szakaszának lehetne nevezni. Ebből az is következik, hogy Nyugat-Németor- .zágnák a bonni és a párisi egyezményből folyó kötelezettségei össze- jgyeztethe.etlenek a valóban szabad, össznémet választások megtartásával és nem fémek össze az egyesített Németország igazi szabadságának elismerésével sem. Figyelembe kell venni az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia 1952 május 27-i háromoldalú deklarációját, amelyet a párisi egyezmény aláírásakor te.itek közzé. Ebben a deklarációban külön szó van az Egyesült Államok és Anglia állásfoglalásáról, amelyek maguk íem akarnak csapataikkal résztven- ni az „európai hadseregében, de a bába szerepét akarják betölteni annak megszületésénél. Ez a deklaráció az Egyesült Államok és Anglia adott kérdésben elfoglalt álláspontjára vona'Jkozóan a következőket mondja: „Amennyiben bármilyen irányból veszély fenyegeti az európai védelmi közösség oszthatatlanságát vagy egységét e két kormány (az Egyesült ÁLlamok és Anglia) úgy tekinti ezt, mint a saját biztonságát fenyegető veszélyt és az északatlanti szerződés 4. cikkelye értelmében fog eljárni." Eszerint a „közösségbe", vagyis az „európai hadseregébe nem tartozó Egyesült Államok és Anglia előre kijelentik, hogy Nyugal-Német- irszágnak nincs visszaútja, ha belépett ebbe a „közösségbe", hogy Nyugat-Németország ezután nem dönthet szabadon afelől, benne marad-e ebben a „védelmi közösség"- ben, vagy sem. Az 1952 május 27-i deklarációból közölt részletek bizonyítéka szerint az Egyesült Államok és Anglia a .védelmi közösségéből való kilépésre irányuló kíséri© eket úgy tekintik mint biztonságuk fenyegető veszélyét és előre figyelmeztetnek, hogy „az északattantd szerződés 4. cikkelye értelmében fognak eljárni." Ez pedig azt jelenti, hogy megfelelő esetben az Egyesült Államok és Anglia kijelentheti: ,,A haza veszélyben van“, s ennek következményei mind- annyiunk számára világosak. Vájjon a három hatalom e deklarációja emlékeztet-e arra, hogy Németországnak joga van szabadon dönteni külpolitikájában? Könnyen beláthatjuk, hogy Németország igazi szabadságából semmi pem marad meg. A három hatalom ugyanebben a deklarációjában arról a szilárd elhatározásról beszél, hogy az Egyesült Államok és Anglia kellő készenlétben tartja csapatait Európában arra az esetre, ha valaki kételkedik az ..európai védelmi közösség“ szükségességében, vagyis az „európai hadsereg" szükségességében. így tehát az a deklaráció nagyjából minden kertelés nélkül kimond ja, hogy az Egyesült Államok és Anglia „olyan erőket (vagyis csapatokat) tartanak az európai szárazföldön, a többi között a Német Szövetségi Köztársaságban, amilyeneket — figyelembe véve az északatlanti szerződésből folyó kötelezettségeiket érdekeltségüket az európai védelmi közösség egységében és különös felelősségüket Németország irányában — szükségesnek és megfelelőnek tartanak az északatlanti szerződés övezetének közös megvédésére irányuló együttműködéshez". Ebből az következik, hogy ha Nyugat-Németország meg is próbálna kilépni az „európai védelmi közösségiből, úgy ezt a három hatalom minden eszközzel — még a fegyveres erők alkalmazásával való fenyegetéssel is — megakadályozná. A fentemlítettek azt bizonyítják, hogy nem felelnek meg a valóságnak Eden és Bidault uraknak azok a kijelentései, amelyek szerint Németország szabadon megválaszthatja: „vájjon az egységes német állam tagja legyen-e az' európai védelmi közösségnek vagy sem?" Ezek a ki jelentések ellentmondanak azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket a bonni és a párisi szerződés ró Nyu- ga t-N émetországra. Az Egyesült Államok külügyminisztere a német kérdéssel kapcsolatban tegnap, említést tett egyik, 1939 őszén elhangzott nyilatkozatomról. Arról azonban nem szólt hogy milyen nemzetközi helyzetber tettem ezt a nyilatkozatot. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szovjet kormány 193Í) nyarán állandóan tárgyalásokat folytatott Anglia és Franciaország kormányával, szerződést akart kötni hogy megakadályozza a háborút, hogy elejét vegye a hitleri agressziónak. Mindenki tudja, hogy az angoltanom körök legbefolyásosabb kép vise’ője akkor az ismert Neville Chamberlain volt. aki az Egyesült Ál'amok támogatását is élvezte. Chamberlain politikája arra irányult hogy Hitlert a Szovjetunió elleni támadásra ösztönözze. Ez akkor nem ; ikerült. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy Chamberlain és francia kollégái nem voltak hajlandók semmiféle olyan szerződést kötni a Szovjetunióval, amely megkötötte volna Hitler kezét. Ezzel elősegítették Hitler támadását Lengyelország ellen és ezért ők is hibásak abban, hogy 1939-ben kitört a háború. Dulles úr igyekezett bebizonyítani hogy a nyugatnémetországi hatóságok bizalmat élveznek. De nem ismeri el' azt, hogy Kelet-Németország hatóságai kellő- bizalmat élveznek Véleményem szerint ebben az esetben nagy hibát követ el, mert egy oldalú és objektivitást nélkülöző információkra támaszkodik. Tartsanak népszavazást egész Németországban ! Miért ne lehetne megvizsgálni, hogyan áll valójában a helyzet? Közismert tény, hogy a nyugatnémetországi hatóságok a bonni és a párisi szerződés mellett vannak és nem sietnek a békeszerződéssel. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya híve a békeszerződés mielőbbi megkötésének és feltétlenü. ellenzi a bonni és a párisi szerződést Nem kellene-e egész Németországban népszavazást tartani és így meg tudni, vájjon a német nép a boiur és párisi szerződésekre szavaz, vagy a békeszerződésre? Akkor világos választ kapnánk arra a kérdésre, hogy napjainkban ki az igazi kifejezője a német nép reményeinek, Berlin, február 4. (MTI) Iljicsov, a szovjet küldöttség szóvivője csütörtökön este sajtóértekezleten ismertette a szovjet küldöttségnek ideiglenes össznémet kor mány alakítására és szabad össznémet választások végrehajtására kidolgozott határozati javaslatát, amelyet Molotov szovjet külügyminiszter a berlini értekezlet csütörtöki ülésén terjesztett be. A szovjet küldöttség javasolja: „A Szovjetunió. Franciaország. Nagybritanma és az Amerikai Egyesült Államok kormányai felismerve annak szükségességét, hogy Németország szétszakítottságának véget kelj .vetni és a négy nagyhatalom megállapodásának megfelelően meg kell. valósítani Németország demokratikus és békés alapon történő újraegyesítését, a következőkben egyeztek meg: 1. Ideiglenes össznémet kormány alakítása a Német Demokratikus Köztársaság és a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság parlamentiéi útiára, a demokratikus szervezetek széleskörű bevonásával — sürgős feladatnak tekintendő. Az ideiglenes össznémet kormány Kelet- és Nyugat-Németország jelenlegi kormányainak helyére léphet, vagy ha ez nehézségekkel .Járna, átmenetileg a jelenlegi két német kor mányt fenntartva kell az ideiglenes össznémet kormányt megalakítani. 2. Az ideiglenes össznémet kormány fő feladata össznémet szabad választások előkészítése és végrehajtása, mégpedig: a) össznémet választótörvénytervezet kidolgozása, olyan törvénnyé amely biztosítja az össznémet vá- 'asztások válóban demokratikus jel- 'egét, valamennyi demokratikus párt és szervezet részvételét a választáson és a választási aktus valóba” szabad végrehajtását, amely lehetetlenné teszi, hogy a nagy monopóliumok nyomást gyakoroljanak a választókra; b) ha szükségesnek bizonyul, meg kell vizsgálnia, vájjon egész Németország területén megvannak-e a demokratikus választások megvalósításának előfeltételei, illetve intézkedéseket keil e tennie az előfeltételek megteremtésére; c) végrehajtja az össznémet sza- had választásikat, amelyekkel a néniét nép külföldi áüamnk beavatkozása nélkül maga dönti el a demokratikus Németország társada’mi és államrendiének kérdését, s amely választások alapján össznémet kormány ajakul meg. 3. Az ideiglenes össznémet kor' mány hatáskörébe tartoznak a következő feladatok is: a) az ideiglenes össznémet kormány képviseli Németországot a béketárgyalásokon és a nemzetközi szervezetekben; b) gondoskodik róla. hogy Német- országot ne vonják be olyan áliamömbökbe és katonai szövetségekbe, amelyek valamely olyan állam ellen irányulnak, amely haderejével részt- vett a hitleri Németországgal vívott háborúban: c) a német állampolgárság kérdéseinek rendezése; d) biztosítja a demokratikus pártok és tömegszervezetek szabad tevékenységét és gondoskodik arról, hogy demokráciaellenes és békeelle nes szervezetek ne működhessenek Németországban; e) kifejleszti a gazdasági, kulturális és kereskedelmi kapcsolatokat Kelet- és Nyugat-Németország között, intézi a közlekedéssel és pos tad szállítással, a szabad személyes áruforgalommal összefüggő kérdéseket és mindazokat az ügyeket, amelyek egész Németország lakosságát érintik. 4. Biztosítani akarván % német népnek azt a jogát, hogy nemzeti kérdéseit maga rendezhesse, ajánlani kell a Német Demokratikus Köztársaság és a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság kormányának, hogy hívják össze haladéktalanul Kelet- és Nyugat-Németország meghatalmazott képviselőinek tanácskozását, hogy ezek a meghatalmazott képviselők megállapodjanak össznémet kormány alakításának módjában, a kormány összetételében, funkcióiban, feladataiban és jogaiban. 5. A Szovjetunió, Franciaország, Nagybritannia és az Amerikai Egyesült Államok kormányai a maguk részéről olyan rendszabályokat foganatosítanak, amelyek megteremtik az ideiglenes össznémet kormány eredményes működésének előfeltételeit, támogatni fogják az ideiglenes kormányt feladatainak megoldásában és abban, hogy idegen államok ne gyakorolhassanak nyomást az ideiglenes kormányra az össznémet választások végrehajtásával kap csolatban, A négy ha vlom kormányai e célból megállapodtak, hogy még a választások végrehajtása előtt kivonják megszállócsapataikat mind Kelet-, mind Nyugat-Németország területéről, kivéve néhány korlátozott létszámú csapatot, amely a négy hatalom ellenőrző feladataiból folyá tevékenység ellátásához szükséges"Az olasz kö társasági eln’tfk befejezte a kormányalakítással kapcsolatos tárgyalásait Róma (MTI) Einaudi olasz köztársasági elnök csütörtökön fogadta Morot és Cescjiit, á Keresztény-Demokrata Párt parlamenti csoportjai nak vezetőit, a szociáldemokrata Vigorellit, a szocialista Nennit és Marandit. Ezzel a köztársasági elnök befejezte a kormányalakítással kapcsolatos tárgyalásait. A köztársasági elnöki palotábó távozóban a két keresztény-demokrata politikus kijelentette, hogy « maguk részéről koalíciós kormány alakítása mellett foglalnak állást. A Keresztény-Demokrata Párt és a kisebb pártok közötti tárgyalások az elmúlt napokban tovább folytaik- A tárgyalások célja a megegyezést létrehozni az új kormányprogamm is a miniszteri tárcák szétosztás«" tekintetében. V.M. Mololtv ílvlárs haiTvsrssüysa ss 'tgafton látta vendégül a berlini érteleziel résiMit Berlin (MTI): — Az MTI berlini tudósítója írja: Csütörtökön új, üde szín vegyült a berlini értekezlet résztvevőinek és krónikásainak fárasztó munkanapjába. Kiváló szovjet muzsikusok, énekesek, táncosok érkeztek a" német fővárosba, hogy az egész emberiséghez szóló művészet, az egész emberiséget ösz- szefűző kultúra nemes eszközeivel járuljanak hozzá a négyhatalmi értekezlet építő hangulatának kialakításához. Molotov csütörtökön este a Szovjetunió berlini nagykövetségének palotájába« hangversenyem és fogadáson Látta vendégül a nyugati államok külügyminisztereit, munkatársaikat, a diplomatákat és a berlini értekezlet alkalmából egy- besereglett német és külföldi sajtótudósitók agy részét. Este kilenc órára, amikorra a hangversenyt meghirdették, a háromszáz meghívott vendég ott állt a szovjet nagykövetség fényárban úszó színháztermében. — A meghívottak állva várták a külügyminiszterek megérkezését. Elsőnek V. M. Molotov, a „házigazda“ lépett a terembe, utána gyors egymásutánban érkezett meg Dulles amerikai külügyminiszter és felesége, Bidault, francia külügyminiszter és felesége, és Eden, angol külügyminiszter. Az újságírók ágaskodva figyelték he lyükről, amint Molotov barátságos mosoly- lyal és kézszorítással köszöntötte tárgyaló partnereit. .••Fényszórók világítják meg a kis színpadot, kezdődik a hang veráfeny. A négy külügyminiszter és a vendégsereg, a sz°vjet művészek mély élményt nyújtó hangversenye után a hatalmas címerterembe vonuL Ez a hangversenyt követő „kis fogadás“ színhelye. — Fesztelen társalgás alakul ki a jelenlévők között. Molotov külügyminiszter rendkívül figyelmes házigazda, mindenkihez van egy-két szívélyes, kedves. érdeklődő szava- A miniszterek, dipl<> maiak, művészek és újságírók egyvelege tarkítja a termet. At egyik sarokban Ta- bouis asszony, ismeri francia polgári, újság- írónő Molotowal beszélget, a másik sarokban a moszkvai Pravda tudósítója Dulles, amerikai külügyminiszterrel társalog- Bidault a szovjet tnö- vészekkel koccint é* mégegyszer köszönetét mond nekik nagyszerű szereplésükért. A terem közepén Ede*» angol külügyminiszteri Szemjonov, szovjet f®" biztos társaságában látjuk. Mindannyian » népek akaratának teljesülésére, a tartós =• szilára béke megvalósítására ürítik pohár»** k‘a,í' A fogadás éjfél elo** végétért.
