Dunántúli Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-17 / 14. szám

o —i­NÄPtö" 1954 JANUA». ». Tegyünk meg mindent a dolgozó nő munkájának megkönnyítéséért Ankét a „Dunántúli Napló“ szerkesztőségében _ Cok eredményt értünk el a kor ~ ^ mányprogramm megjelené­se óta, de vannak még hibák is amelyeket ki kell javítanunk. Mond­ják el ezeket az eredményeket, hi bákaf az elvtársnők, hogy felhívhas­suk rá az illetékesek figyelmét, job ban segíthessük a dolgozó nők min dennapi gondjainak megoldását — hangzik az ankétot megnyitó elvtárs javaslata. Néhány perces csönd. Papírlap ceruza a kezekben — fogalmazzák a mondanivalót, sajátjukét, a több asszony üzenetét. Kissé nehezen in­dul a beszéd — nem akar senki első leni, pedig látszik van mondanivaló bőven. Miután az ankét megállapo­dik abban, hogy az első hozzászólót másodiknak tekinti, máris kéz emel­kedik’ a magasba, Jolántai Istvánná kér szót: Kedves elvtársnők! Kedves eivtársak!... * Ahányan vannak, annyi területről jöttek, hogy elmondják, melyek azok az eredmények, amit közös munká val értünk el, melyek azok a hibák amik még bosszúságot okoznak min­dennapi életünkben, amik nehezítik a dolgozó nő, a csa'ádját szerető asszony munkáját. A kü'önböző szol­gáltató vállalatok felelős vezetéke* küldtek, hogy feljegyezzék az el­hangzó vélemények rájuk vonatkozó részét, vá’aszt adjanak a prob’émák ra. intézkedjenek a hibák kijavítá sáért. * Első a kereskedelem. . Erről esik a legtöbb szó. Jolánta* né: „Két gyermekem van, a MÁV igazgatóságnál dolgozom. Még min­dig nehézséget okoz néhány cikk be szerzése. Előfordul, hogy három négy napi utánjárással sem kapom meg a kívánt cikket. Például mosta náig nem lehetett gyermekmelegítő hoz jutni. Ma kaptam egyet, de még mindig nincs minden számban. A té' elején pedig egyáltalán nem volt Jó lenne, ha időben gondoskodnának arról, hogy a meleg holmikat időben be lehessen szerezni“ ... Megjavult, a kenyér minősége Mo­hácson. — sőt elmondhatjuk, hogy égé szén jó — számol be egyik igen fon­tos eredményről Tóth Vineéné, a Mohácsi Selyemgyárból. — De van bőven probléma is. Nincs Mohácson Bútorértékesítő Vállalat, ped'g kel­lene. A mohácsiak és a környékbe­liek, ha bútort akarnak vásárolni. Pécsre, vagv Bajára utaznak, ami je­lentős többletkö’tség. Szilágyi József- né. a pécsi Állami Áruház dolgozó­ja így beszél: .Sajnos, a melegítők­höz fűzött panasz jogos, azon kelle­ne változhatni, hogy ne augusztus­ban kezdjék gyártani ezeket, hanem előbb." A legtöbb észrevétel az áru- e'osztással kapcsolatos. A mohácsi fö'dművesszövekezeti boltok áruellá­tása rossz. Egy mázsa cukrot kap­nak egy dekádra, viszont olyan cik­kek mint például a kefe, tucatszám áll a polcokon, elfekszik benne a pénz. Most a sertésvásások idején nem lehetett és nem lehet rizst, de még burist sem kapni s aki hurkát is akar tölteni, annak rizsért, buris ért Bajára kell utaznia. Hasonló hiá­nyosságokról beszélt Kovács Mária a Szigetvári Cipőgyár dolgozója. Sem citromot,» sem narancsot, sem rizst nem lehetett és nem lehet kapni, pe­dig volt a megyében. De visszaélés is tapasztalható egyes lelkiismeretler kiszo’gálók részéről. Tárnoki Jenöné ■mondta el, hogy az egvik Szigeti ut; üzletbe dé'után öt órakor ment vá­sárolni. Ekkor hozták (még kará­csony előtt) a narancsot, Ä kiszol­gálók ekkor nem adtak, mondván hogy zárnak, majd holnap reggel 7 órakor. Tárnokiné el is ment reges' 7-re, üzletnyitásra, de azt mondták hogy nincs, elfogyott. ..Mikor fogyott el a narancs?" — kérdezi Tárnokiné és valóban meg kell vizsgálni, hogy milyen csatornákon keresztül fogyott ki éjszaka. , , Jelentős az előrehaladás az üzletek kiszolgálóinak munkájában. Keve­sebb a panasz az udvariatlanságról, viszont megnótt a panaszok száma a vevők udvariatlanságáról. Az ud­variasság kétoldalú, nemcsak a ki­szolgáló, hanem a vásárló kötelessége is. Ennek ellenére vannak olyan vá­sárlók, akik durván, öntudatos em­berhez nem méltóan beszélnek a ke­reskedelem alkalmazottaival. Erről beszélt Lakatos Györgyné, a Cseme­ge-üzlet dolgozója, aki több asszony társa észrevételét tolmácsolta. E té ren is javítani kell, minden vásárló gondoljon arra, hogy amennyi meg­becsülést magának megkövetel, any- nyit adjon meg másoknak is. Ahogy a vásárlók nem tűrik — jogosan — a durvaságot, úgy a kiszo'gálók sem tűrhetik — jogosan — egyes meggon dolatlan vásárlók durvaságait. Sok szó esett az üzletek délutáni zsúfolt­ságáról, Vannak ilyen panaszok Mo­hácson, Pécsett és másutt. Az ankét résztvevőinek tapasztalata az, hogy a délutáni órákban hosszú ideig kell várakozni a vásárlásnál, délelőtt pe­dig köze! sem olyan tömöttek az űz­etek. Javasolták: vizsgálják ezt meg az illetékes szervek, a megvei és városi tanács kereskedelmi osztályai, az Á'lami Kereskedelmi Feliigvelő- öég és intézkedjenek; csoportosítsák így a kiszolgálók beosztását, hogy a legnagyobb forgalomkor az eddigi­nél több alkalmazott dolgozzék. Jo­gos panasz hangzott el a TÜZÉP re is. A város kü’önböző részein lé­vő telepek reggel 8 órakor nyitnak ás délután 4-kor bezárnak. Aki mun- kaideie után tüzelőt akar vásárolni •’írt kaput talál. Azt kérdezik: nem ehetne-e például dé'előtt U) tői es- *e 6-ig nyitva tartani a TÜZÉP te- ’epeket? — Az árcsökkentés jó hatással volt különösen az -asszonyokra, sokat ja­vult a helyzet a kormányprogramrr óta — mondta többek között Horka' Laiösné, de hibák még ma is ‘a'.álhatók a keresk^de'emben. amelyeket ki lehet rövid idő alatt iavítani. A közeziiksétzleti cikkeket gyártó ipar, a szolgáltató vállalatok munkája is ’.okát foglalkoztatja az ankét részt­vevőit. Sok - szép, kiváló minőségű ■ikket lehet vásárolni, megnőtt a ’álaszték, de a női ruhaneműk mé­reteivel még nincs teljes megelége­dés. Az ankéton elmondták, ha az átlagnál kissé magasabb nő kombi­nát szeretne venni, akkor a követ­kezőt tapaszta'ia: amelyiknek hossza !ó, az olyan bő. hogy háromszor be- 'eférne, amelyiknek pedig a bősége :ó, az rövid. Hasonló tapasztalatok varnak a szandálnál is. Legkereset-' ’ebb a 37-es, de ebből van a legke­vesebb. A minőséggel kapcsolatban ■•gyes kisipari szövetkezetek munká­iét bírálták. Még minőségileg nem minden esetben megfelelőek a készít mények és nem mindig azt készíte­nek, amire a legnagyobb szükség van. Ilyen pé'dául a gyermekcipő, a gyermekszandál, amelyből most h — minden alanosabb indok nélkül — hiány van. Egyetértettek a részt­vevők azzal a javaslattal, hogv a megyei tanács ipari osztálya foko­zottan kísérje figyelemmel a kisipar5 szövetkezetek munkáját, gondosab­ban válogassa ki, hogy mit készít­senek. A szigetvári pékek munkája után is sok a kívánnivaló. Spárgát, rajzszeget, fadarabot nem egyszer 4s nem egv nap találnak a kenyér­ben. Általában panasz, hogy nem le­het patentharisnyát kapni s ha van. akkor annak szára rövid, alig térdig ér. Az ilyen „anyagtakarékosság“ a va'óságban anvagnazarlás. mert ki­nek van szüksége térdig érő „hosszú“ harisnyára. Zámbó Mária hozzászó’ása is meg­mutatta. hogy nem minden esetben .azért hiányzik valamilyen cikk. mert nincs, hanem azért, mert az illeté­kes szervek azok beszerzéséről nem gondoskodnak. Pécsett és a megyé­ben számtalanszor kerestek az asz- szonyok gvúrótáblát, lábtörlő rácsot, í '-s a legtöbbször ilyen választ kap­tak: „Óh kérem fa... a fa nagy kincs... sajnos nincs". De van! Még akkor is van, ha fából nincs bőség. A Hangszer- és Asztalosárugyár- ban raktáron hevernek a tésztagyú­ró táblák, a fa lábrácsok. A gyár vezetőinek egyik legnagyobb gond- in, hogy mit csináljanak a raktá­ron heverő holmival, az asszonyoké oedig. hogy hód szerezzék be. — A forga!ombahozásra illetékesek p°dig minidén bizonnyal azt sem tudják, hogy ezekre szükség van és a sriik -Pgletet kn lehet elégíteni. Kiderüli az ankéton Pál János, a megyei tanács ipari osztályának munkatár­sa hozzászólásából is, hogy a köz- szükségletre dolgozó ipar és a ke­reskedelem, a vásárlók igényei, — szükségletei és az igények kielégíté­sére hivatott szervek /munkája kö­zött nagy még az űr. Szigetváron egy cipész kisipari szövetkezet van, amely nem bírtam javítómunkát és hónapokba kerül, míg Javításra be­adott cipőiét a tula jdonos vissza - 'capja. A Patyolat zsákhiánnya! küzd — emiatt a dolgozó nőket egyik leg­nehezebb munkától, a naavmosástol nem tudja eléggé mentesíteni. Az ankéton derült ki, hogy a helyiipar is tud ilyen zsákokat készíteni, csak anyag kell hozzá és ezzel csökken a budapesti, illetve a szegedi gyár munkatúlzsúfoiitsága is. Akkor is meg kell oldani ezt a problémát, ha tehermentesül a pécsi Patyolat a komlói telep megnyitásával és igaz. hogy nem lehet 1954 második feléig várni a zsákokkal, amire a -két gyár rázok elkészítését vállalta. A fod'rászüzletek túlzsúfoltsága is megoldható. Szileczikiné. a fodrász- töairi vál'a.Vutól elmondta: az a ta- tmsztálat. hogv a leetöbb nő a hét végén megy fodrászhoz és így ter­mészetes, hogy órákat kell várakoz­nia míg á hét közepén várják a vendéget a fodrásznők. ..Aki tartós hullámot csináltat, annak mindegy, hogy csütörtökön vagy szombaton megy a fodrászhoz, de saját magá­nak kedvez, ha nem a hét végén ke- ••esi fel az üzletet." Az anyáról, a gyermekről való gondoskodás, óz anya- és csecsemővédelemről ho­zott törvény kedvezően érezteti ha­tását, de vannak egyes helyek, ahol vagy nem tudnak' arról, hogy van ilyen törvény, vagy pedig elfeled­keznek róla. Mi más lehet annak az oka, hogy még a mai napig sem sikerült', megoldani a Mohácsi Se- lyemgyárban dolgozó anyák hosszú ;deig húzódott kérését, a napköziott- hon létrehozáséit. Most ott tartanak, hogy a könnyűipari minisztérium­tól megkapták az engedélyt, beren­dezést és pénz is van, csak helyi­ség nincs. Azaz lett volna. Igényel­tek jobb híjján egy üzlethelyiséget, de nem kapták meg, a tanács ha- 'lászcsárdának utalta ki. -Nem azt mond juk, hogy halászcsárdára nincs szükség, de nem árt tekintetbe ven­ni a fontossági sorrendet sem. — Aligha akad valaki, aki azt monda­ná. hogy fontosabb a halászcsárda, mint a dolgozó anyák gyermekei­nek elhelyezése. Már-már nevetsé­gessé válik a huza-vona a kereske­delmi dolgozók gyermekeinek nap- w/dotthónával. Az Állami Áruház­ban minden negyedévben összeír­ják, hogy hány gyermek van. ki venné igénybe a na pköziotthorn t, il- 'etve a bölcsődéi — és minden ma­iad a régiben. Úgy látszik sole ebben a kérdésben a felelőtlen ígérgetés. Vagy van lehetőség napköziotthon létesítésére, vagy nincs (ez utóbbi aligha valószínű) és akkor elég egyszer megvizsgálni a szükségletet ás nem kell minden negyedévben népességszaporulati kimutatást ké­szíteni. Nagyon megkönnyítené a dolgozó anyák munkáját az is, ha a város területén lévő napköziott­honok nem 4, vagy 5 óráig lenné­nek nyitva, hanem tovább. A leg­több gyárban 4. fél 5-ig van mun­ka. Mire az anya odaér a napközi- otthonhoz, van fél 5, fél. 6. Több olyan család van, aki fogadóéit va­lakit azért, hogy a napköziotthon­ból hazavigye a gyermeket. A gyárakban már több gondot fordítanak a nők, az anyák védel­mére, mint akár egy évvel ezelőtt, de található még mulasztás. A me- szesi építkezésen a hidegben, a hó­ban, szandálban dolgoztak a nők, mert a raktárban tartogatták a csiz­mákat. A Gyárvároson lakók panaszát tolmácsolta Nagy Sándomé, a MAVAUT dolgozója. Két orvos la­kik Gyár városon, de Gyárvároson egyik sem rendel. Nemrég kinevez­tek egy körzeti orvost, de az a Do­hánygyárban rendel s aki orvoshoz akar menni, annak be kell jönnie a városba. • -r- Irr-—.­Sok észrevétel, panasz. Javaslat, hangzott el az ankéton. Sok hibára mutattak rá az ankét résztvevői, '(melyeket ki lehet javítani. Igaz az. amit csaknem minden hozzá­szóló különböző formában megfogal­mazott, hogy az élet minden terüle­tén az eddiginél több gondot kell fordítani a nőkre, a dolgozó asszo­nyokra, családanyákra, hogy köny- nyebbé tegyük munkájukat, szebbé, gondtalanabbá tegyük életüket. Egy figyelemreméltó kiállítás A Képzőművészeti Hét keretében nyitotta meg képkiállítását az Orvosegészségügyi Szakszervezet pécsi csoportjának képzőművész köre. A mai napig többszázan tekintették meg a tárlatot, a szakkör má­sodik kiállítását. Dr. Cselényi Józs ef, Keszthelyi Károly és Wassen- szky Tibor festményei, rajzai tekin thetők meg a szakszervezet Szé­chenyi téri kultúrhelyiségében. Mindhárman, más irányéi munkájuk mellett, öntevékenyen képezik magukat és így végesnek képzőművészeti alkotó munkát. Áprilisra még több dolgozó bevonásával újabb kiállí­tásra készülnek. Igen helyes lenne, ha a szakszervezet területi bizottsága a-szak­kört hathatósan támogatná és foglalkoztatná, mert ez esetben bizo­nyára még nagyobb eredményeket mutathatnának fel, ÍROD4LOW ÉS KRITIKA: SIMON ISTVAy: , ÉRLELŐ NAPOK A z első versesiköny veket min- dig izgalommal veszi kezébe az olvasó Vájjon hoztak.e valami újat a felbukkanó tehetségek? Ki- mondja-e a küllő azokat a szavaikat, amelyekre az embereik éhesek, és úgy mondja-e ki, ahogyan várnák? Az ügyesen megformált versek nem nagyhangú frázisok-e csupán, vala­miféle tetszőt ős újrafogalmazásai a nagyonis megszokott igazságoknak. Ezek és ezekhez hasonló kérdésekre szeretne választ kapni a kritikus is, aki a születő, új irodalom alaku­lását figyeli, s akinek olvasói iz­galma ma. a kormány programm utáin felgyülemlő elvi jelentőségű cikkek és írói önvallomások hullám­verésében különösen indokolt. Sim-on István fiatal költő. A fel. szabadult ország avatta azzá, s arány­lag rövid idő alatt már a harmadik versesiköny ve hagyja el a sajtót. Költői mondanivalói mai életünkhöz kapcsolódnak, a mai társadalmi és egyéni valóságok leglényegesebbjei közül kerülnek ki. Az olvasó érzi. hogy ..meglelte hazáját“, hogv mind az ami költőmén veiben megszólal, a költő belső sajátja, személyes ügye. Témáinak gazdagsága, látásmódja, a kifejezés tartalmi és formai jel­legzetességeinek egyezése mind azt bizonyítják, hogv Simon István ott­hon van a mai magvar életben, köl­tői magatartása vérévé vált, nem időszakos jelenség. Fiatal költő. Jóval túljutott már a kezdő próbálkozásokon. Most meg­jelent kötete sokkal inkább betelje­sedés. mint ígéret. Még nem izmoso­dott meg egészen, de költeményei felvették már azokat a vonásokat, melyek mindinkább megkülönböz­tetik őt a többiektől. A költészetet feladatnak, hivs- fásnak tekinti — érzi a fe_ lelősséget: „Élek — hát kétmilliárd részben a jövőért és mindenért én vagyok felelős.“ Ián nem is mindig jók a költészet! arany szabályai értelmében, hiszen gyakran használja a kevésbbé mű­vészi ragrimet, szabadabban kezeli a rímelő sorokat és a versmértéket is. A megengedett határon azonban sohasem niagv fúl, nem válik mo­dorossá, üressé, öncélúvá. lVf ondanivalőinak középpontjá- ban a falu áll. A falusi éle. tét a falu felemelkedését ábrázolja igen jó szemmel. Az élet apró moz­zanatait figyeli meg elsősorban, de költészetében ezek a kevésbbé je­lentős események sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, és bennük is a pártos költő szemlélete érvényesül (Amit naponta, Láz, Gyorsvonaton, Eső estik, stb.). Képei erőteljeseik és meglepően tiszták. Sajátjai már. nem úgy köl­csönözte őket, mint ahogyan a meg­szokott, konvencionális formákkal sem elégszik meg. Az ú j erőszaikolt- súga azonban mégsem érződik raj­unk : „Tnvaszodik kint. Friss szelek lökik- himbálgatiák a házat, füstöl, szárad, n fö'dek fényes bőre s gyöngyözik, verejtékezi ki az ibolyákat.“ (Lázjf Szereti a természetet. Versért át­rmeg átszövik a természetből veti képek, hasonlatok. Mennyire érzék, totes például a következő résziéter „Ha kitágul is gazdag, szép világom, él még az em’ék, rajta tartalak, mint a kerek kis erdei tisztáson éretten csörgő aranyát a nap.“ Akárcsak József Attila, 5 is el tud* helyezni költeményeiben egy-egr 0-1 van szót, melyet az olvasó nem. ..költőinek“ képzel el. Nem érdeke** séghajháiszás ez nála, költői szemlé­lete formálja, alakítja így verseit, ezért találja az olvasó is természe­tesnek : „Jön a napról a sugár, mint millió szíj zúg, suhogva jár, —* járnak a végtelen transzmissziók: tavaszba hajtják a vén földgolyót.“ Tállal ja is a felelősséget. Költésze­téinek gazdagodása és elmélyülése igazolja’ ezt. Előző köteteinek gven- géie volt az idillikus hang; az ábrá­zolt jelenségekkel nem azonosult elmélyültem a felületen mozgott. Témáinak egy részét éppen ezért nem tudta felemelni nz általánossá­gokból az egyéni költészet magasla­taira, Uj verseskönyvéből nagyrészt eltűnt ez a jelenség: próbálkozik az élet nehézségeinek ábrázolásával, költészete súlyosabb, határozottabb jelleget kap. A ..I.áz“. „Pár percnyi csend“. „Ballagó ácsok1*. „A szaba­duló Atlasz“, stb. c. versek mutatják főként előnyös fejlődését. Ugyanak­kor megmaradt verseinek az előző kötetekből már ismert közvetlen hangja és hangulatteremtő ereje. Néhány sorával hangulatot tud te­remteni. Olyan sorokkal, melyek ta­Ttif ind ezek kel korántsem azt 1 akarjuk mondani, hogy Si­mon István költészetével teljesen meg vngvunk elégedve. Bármennyi­re is mélyült mondanivalója, gaz­dagodtak kifejezőeszközei, az előző két 'kötetben megmutatkozó hiányos súgok legújabb könyvében is kísér, temek még. Elsősorban idiHi/musára gondolunk, melv néhány költemé­nyében újra előbukkan (Szélső há­zak. Délben, stb.). Pártos költő, de nehézségeinket, problémáinkat nem ábrázolja. Az élet nehezebb oldalá­nak megmutatása általában hiány­zik költészetéből. Megkísérli ezt, de az, ami „Csak így élhetek'1 c. versé­ben megvillan, sokkal inkább Pro­gramm, mint eredmény. Megvalósí­tása még a költőre vár. Törő« József Körséta az Ormányság „fővárosában64... — Kocsijai11 öt v°tt Vajszlónak, az Or­mányság „fővárosá­naka felszabadulás előtt, az ifjúság ne­velésére szánt tanter­meknél azonban meg­elégedtek hárommal — ezzel a mondattal jellemzik a határmenti nagyközség lakói a múltat. Kiss Emil, az álta- lános iskola igazgató­ja ezekre a szavakra ad választ, amikor el­mondja, hogyan tö­rődnek ma fiatallal- öreggel itt, ezen az ősi ormánysági tele­pülésen. — Jelenleg nyolc tanteremben jólkép- zett szaktanítók irá­nyításával tanul a vaj- szlói és környékbeli ifjúság. A legrégibb épület javítását most végzik húszezer forin­tos költséggel. Szüleik, az egykor ki­semmizett napszámos- embere][c; legtöbben a maguk földjét művelő gazdák, vagy fölkere­ső iparosok. Kém rit­ka közöttük az olyan, aki 10—12 holdat ka­pott a földosztáskor, az ipart kedvelők pe­dig a kisipari terme- lőszö vet kezetekbe n 1200—1600 forintot ke­resnek havonta. — A községi tanács a kö­zelmúltban tíz iparén­gedélyt adott ki az igénylőknek. A pedagógusok veze­tésével szépen fejlő­dik a kulturális élet is a faluban. Nemrég alakult meg a román nemzetiségi kultúrcso- port, amelynek 15 tag­ja készül a járási kul- túrversenyre. ' Szíve­sen résztvesznek a dalban, táncban a töb­bi vajszlói fiatalok is, akik előszedik a láda mélyéről az ősi ru- \ hákat, hogy azokban AAviái,. pl az „ormány­sági lakodalmast”, fi énekesek a „baranyai lakodalmas“ gazdag ' anyagából válogatnak két-három szólam ú kórusokat a járási ver senyre. Énekesek, tán­cosok, színjátszók de­cemberben tíz alkalom mai szerepeltek köz­ségükben. Ennek a fejlődő kul- túréletnek nemrég még komoly akadálya volt a kultúrház hiá­nya. Bár volt erre a célra helyiségük, az el hanyagolt ház semmi- N képpen sem felelt meg a követelményeknek. A vajszlóiak azonban nem nézték ezt sokáig tétlenül, összefogtak és közös erővel sze­reztek rönköket, fel­dolgozták és felpad­lózták vele a nagyter­met. Itt máris tarthat­nak előadásolcat, ősz­szejöveteleket. Most még hátra van az ol­vasó, a billiárdszoba és az úttörő helyiség rendbehozá:a. A pe­dagógusok már gyűj­tik a népi emlékeket a közeli falvakban: csutorákat, fokosokat, fakulacsokat, szép fő kötöket, hogy velük díszítsék újjáalakított kultúr házukat. — A színpad és az ablakok fölé ormány sági szőt­test terveznek,- hogy külsőségeiben is tük­rözze a kultúrház: az Ormányság ősi fész­kének hagyományait ápoló otthon. A vajszlóiak felsza­badult.. boldog életé­nek örömébe azonban üröm is i^együl... — Régi panaszuk, hogy a szép filmszínház­épületben használha­tatlan a mozigép, a hangosfilmet nem ér­tik meg. A fürdő i* hasznavehetetlen, amit jó munkájuk jutalmá­ul kaptak az államtól- Hol a motor rossz, hol a tüzelő■ hiányzik. A járási tanács, amely­nek a kezelésében ei a fürdő működne, —* egyelőre még csak ígé ri a bajok kijavítását- A népi hagyományait felújító község lakói pedig megérdemelnékt hogy ezt a jogos pa­naszukat orvosolják. SZ1NNYÉT j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom