Dunántúli Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-12 / 9. szám

DUNÁNTÚLI vnio pitot erikJAt egyesüljetek'. (--------------------------------—-------------------------------------\ A MAI SZAMBÁN: »FrMidtoratáf nyilvánvaló érdeke az. hegy baráti ker­eső la to kát tartson fenn a Szovjetunióval“ <2. o.) — Kulturális hírek a világ különböző tájáról (2. o.) — A moszkvai nagyáruházban (2. o.) — Jövedelmezőbbé tesri a munkát a nemődésea növénytermesztés (3. o.) — A bodorfa! növénykísérleti telepen (3. o.) — Bírá­latunk nyomában (4. o.) — Ami nem tetszik a dolgo­zóknak {4. o.) ^______________________________________________-J AZ MDP BARANYÁM EGYEI PA' RTBI Z O TT AGÁN A K LAPJA X. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM A«A gQ FILLER KEDD, 1954 JANUAR 1* Minél több szenet terven felül a hazának! Hófúvásban is 131*2 százalékra teljesítették tervüket a Béke-aknai bányászok (H. M.) Munkásosztályunk, dolgozó népünk az elmúlt években fejlett ipart teremtett. Megfiatalítottuk a gyárak egész sorát, egész iparága­kat — köztük a szénbányászatot is — nagyarányban gépesíteni kezd. tűnik. Hatalmas iramban növeltük a termelést Országunk gyáripari ter­melése Í9Y3 első fölében, csaknem három és félszer volt nagyobb, mint 1938 első felében. Az ipari termelés ilyen nagyará­nyú növekedése, hatalmas feladato­kat rótt szénbányászatunkra. Sze­net kértek a baranyai bányászok­ié;! a sztálinvárosí kohók, az új kom­lói üzemek, a Pécsi Porcelángyár kibővített gyárrészlegei, a Pécsi Bőr gyár új műhelyei és nem utolsósor­ban — a jó közlekedés megteremtő, se érdekében — a vasút dolgozói. A kormán yprogramm megjelené­se növelte sok széncsatát hősiesen kiállt bányászaink feladatait. A kor­mányprogramra megjelenése után sokan úgy vélték: „Átcsoportosítják úgyis a beruházásokat, kevesebb szén kell már a nehézipar fejleszté­séhez, mert lassított az ütem-'* Akik így vélekedtek, azóta már rájöttek, hogy a szénből most sem kell keve­sebb. sőt többre van szükség, ha azt «karjuk, hogy jólfűtütt isko­lákban tanuljanak gyermekeink, bogy megfelelő ütemben gyárthassa könnyűiparunk az életszínvonal emeléséhez szükséges közszükségleti cikkeket. Akkor vélekedünk helye­sen, ha azt mondjuk: a népgazdaság fejlesztésének mai szakaszában sok­kal nagyobb szükség van a szénre, 10int valaha. Ma nemcsak egyszerű. ®“ arról van szó hogy egv vagy tíz vagon szénnel többet küldünk a Vasútnak, vagy a gyáraknak. Ma ár­vái van szó. h~gv bányászainknak segítséget kell nyujtaniok a mező­gazdaság fejlesztéséhez, a 18.000 Jraktor. 2 200 arató-cséplőgép, közel "Ú000 előhántó eke és még sok me- zőgazda,ségl gép gyártásához, mert ettől függ kenyerünk, jó élelmezé­sünk, felemelkedésünk alapja. Bá­nyászaink — ha túlteljesítik a ter­vet, gondoljanak arra. a terven felül termelt szénnel elősegítik, hogy n?vnnesak terven felül — minél több traktor, kombájn, ekefej, kisgép kerüljön a mezőgazdaságba. Széntermelésünk jelenlegi állása néni kielégítő Az ipar általános fej. «idősével nem tartott megfelelő lie­best a szénbányászat termelése. A r écsi Szénbánya Vállalat, a Nagy- mánvoid Szénbánya Vállalat és a Komlói Szénbányászati Tröszt egyes nzömei az. elmúlt év végén a csök­kentett tervekkel sem voltak képe­sek pótolni, s úgyszólván semmit sein törlesztettek egészévi adóssá­gukból. Világos, hogy a hiányzó mennyiséget valahonnan pótolni kel­lett. s iparunk felhasználta a tar­talékok nagy részét is, A Pécsi Vasú ligazga(óság Fűtőházának pél­dául'— az előírások szerint 21 napi szénkészlettel kellene rendelkezni- J>k. És mi a helyzet? A fűtőházak­ban alig található 2—3 napra ele­gendő szén. mert kifogyott és a bá­nyák jelenlegi termelése mellett nem is lehet pótolni. Hasonló a helyzet a Pécsi Porcelángyárban és más ii/erneknél 1«. Kevés tehát a tar- h»lékunk egyrészt emiatt, másrészt Oedig a nemrég bekövetkezett zord időjárás akadályozta a tartalékok botlását. A Hímesházán lakó bányá­szok például már egy hete nem tud. nak eljutni Petőfi-aknára a hófúvá­sok és a havas, jeges urak miatt. Ezért Petőfi-akna termelése vissza­esett, jelenleg 9 százalékkal keve­sebb szenet ad, mint amennyit a terv előír. A széntermelés viszonylagos el­maradását az ipartól — sürgősen pó­tolni kel!. A vasút, uz üzemek, az iskolák, a kórházak több szenet vár. nak bányászainktól. A part, a kor­ín áh y, n haza most nemcsak azt kéri, hogy bányászaink teljesítsék a tervet, hanem arra számít, hogy terven felül is jelentős mennyiségű szénnel járuljanak hozzá mezőgaz­daságunk fejlesztéséhez, a kormány Programm megvalósításához. Bányászaink már sok dicső csatát kiálltak. Az elsők között voltak a múltban, akik a tőkés kizsákmányo­lás ellen megkezdték a harcot, el­sők, amikor a felszabadulás után megkezdtük az újjáépítést A pécs- vidéki bányászok voltak az első széncsata kezdeményezői, ők voltak azok, akik az élen harcoltok a ne­vezetes sztálini és kongresszusi mű­szakokon és — mindannyiszor si. kerrel, mindannyiszor a széntonnák százaival, ezreivel gazdagítva ha­zánkat. A párt és a kormány — a kor­mányprogramul gyors megvalósítása és a mezőgazdaság gyorsütemű fej­lesztése érdekében most megint több szenet kér a bányászoktól. A párt és a kormány elismeri a kiadott ter­vek realitását — ezért nem is esz­közöl azokon semmiféle változtatást, mert bízik abban, hogy a péesvidéki bányászok mint eddig mindig, most is követik hívó szavát — és terven Felül is juttatnak szenet az üzemek­nek. Másrészt pártunk és kormán nyunk az életszínvonal emelésében itt is segítségére siet bányászaink, nak: már kilencven százalék eléré­sénél is külön jutalmazza munkáju­kat. de a százszázalékon felüli ered­ményekért még magasabb jutalmat biztosít azoknak is. akiknek premi­zálása az üzem tervtel jesítésétől függ. mimt a szál’ltoknak. k«rl>á*iiár- tóknak, aknászoknak, üzemvezetők­nek A terven felüli termelés tehát kétszeresen érdeke minden Mnvász­nak: egyrészt a jövő alapjainak le. rakásához nyújt segítséget, amely számára is az életszínvonal emel­kedésében hat még vissza, másrészt a terv trdlteljesítéséért kapott ma­gasabb keresettel saját családja életszínvonalát közvetlenül is emeli. A bányaüzemek műszaki vezetői Pécsett és Komlón már megtárgyal­ták az új feladatot. Vereczkei fajos elvtárs. a Pécsi Szénbánya Vállalat igazgatója ígv nvilatkozott: ..A rend­szeres tervtúlteljesítést elérhetjük, helves munkaszervezéssel és a meg­felelő műszakszámmal. Jól előkészí­tett munkahelyeink.és tartalékfejté- sp:nk vannak A robb idő beálltával műszak szám hiányunk is enyhül, tehát minden reményünk és adott­ságunk meglesz a jelenlegi 101.5 •/«_ nál is jobb eredmény elérésére." A komlói bányászok azzal váteszoltak a párt és a kormány kérésére, hogy műszakkezdések előtt röpgvflléseket tartottak, amelyeken elhatározták: egvemberként harcolnak a házra ér. dókéiért, túlteljesítik terveiket. A TIT. üzem dolgozói naponta három, a TI. üzem kollektívája napi kettő, az I. üzem munkásai mindennap há­rom vagon szenet küldenek a szenet váró üzemeknek, napköziotthonok­nak. iskoláknak, vállalatoknak ter­ven felül. Méltó válasz ez a párt és a kormány felhívására és így kell válaszolniok minden üzem bányá­szainak, Egyemberként kell harcba- indulni minden bányáiban — több irányban — egy cél érdekéért, a több, jobb szénért. Adjanak na­gyobb segítséget ehhez a vágatok jó karbantartásával a szükséges mun­kafeltétetek biztosításával a műsza. kiak. Segítsék fokozottabb mérték­ben új munkásainkat a sztahanovis­ták. Ad ják át minél több dolgozónak gazdag tapasztalataikat az idős, ta­pasztalt bányászok. Lendüljenek harcba a bányász DlSZ-fiatalok. az MSZT-tagok, a szakszervezetek tag­jai. Nyujtsanak segítséget férjeik otthoni körülményeinek jobbátételé- vel a bányászasszon vök! Péesvidéki Bányászok! Elvfársak! Fel a harcra pártunk, kormányunk új csatára hív benneteket! Törjetek előre egy újabb széncsata győzel­meivel — új terveink, a kormány­programul megvalósítása, mezőgaz­daságiunk fejlesztése — diadaláért! A Pécsi Szénbányák Vállalatához tartozó üzemek közül a legnagyobb külszíni szállítás a Béke-aknánál tör ténik. A meddő szállító csille fél kilomé­ternél nagyobb utat tesz meg a pa- tahányóig, míg a szénnel teli csillé­ket közel kétszáz méter hosszú táncpálya szállítja az aknától a vas­úti döntő-hídig. Az aknának két táró fejtése Is van. amelynek szenét több kilométeres útszakaszon teher­autókkal szállítják a vasúiig. Most a téli időszakban a hófúvás okozta akadályok leküzdésében nagy része van a már negyvenhárom éve Ht dolgozó Árvái Ferenc napszinti felvigyázónak, aki Jól ismeri a téli akadályok elhárításának csinját-bin- ját. Árvái Ferenc felügyel arra, hogy naponta végigszórják ipari sóval a Január 11-én, hétfőn reggel a be- remendi cementgyárban valamennyi üzemrész elcsendesedett. Ezen a na­pon már mindenütt. a szokásos évi nagyjavításon dolgoztak. A gyár dolgozóiból í? brigádot szerveztek. A brigádvezetők és tagok szerződésben kötelezték magukat egy-egy gép határidőre való megja­vítására. A brigádok egymás között is versenyt indítottak. Ennek sikerét Vasárnap estétől hétfőre virradóra Baranya számos útvonalán gátolta a közlek-xiéa: a Tióakadály. A Budapest—Pécs közötti beton­út martoníai szakaszának járhatóvá tételére azonnal útbindítottak egy hatalmas hómarógépen, mely az út két oldalára, vagy akár tíz-tizenöt méter távolságra is elszórja a havat. Ezzel párhuzamosan végzik a bá­nyavidék utainak tisztítását. A hó­külszini sínpályák hogy a havas sí­neken ne csússzanak ,a csillék ke­rekei. A napszinti dolgozók derék munkáját bizonyltja, hogy a havazás és hófúvás a szállításban eddig sem­mi nehézséget nem okozott. Vasárnap éjszaka a láncpálya több szakaszát az erős szél magas hótor i osszál fújta be. Árvái Ferenc és a többi napszinti dolgozó gondolva er­re, hétfőn már jóval műszakkezdés előtt bejöttek és hozzáláttak a hó eltakarításához. Mire a szállítás meg­kezdődött, a sínpályán már akadály­talanul gurultak a csillék. A földalattiak a bánya mélyén küzdöttek tervük teljesítéséért. Nmp- zintiek.és bányabelick együttes ösz- szefogásának eredménye: hétfőn az első műszák előirányzatát 131.2 szá­zalékra teljesítették. biztosítja az, hogy a javításhoz szűk séges alkatrészek előkészítésére az elmúlt három hónap alatt több, mint ezerötszáz órát fordítottak. A beremevdieken kívül az ország különböző részeiből tíz vállalat dol­gozói segítik a nagy munkák idő­beni, jó elvégzését. Megfelelő elhelye zésükre egy 30 személyes, korszerű munkásszállót létesítettek. H. h. marógép egy napon beKll a főútvo­nal megtisztításán kívül a szederké­nyi és Mohács-hirnesházai bányászjá- ratoknak is biztosít utat. Ezenkívül három motoros hóeke dolgozik Kcm- 'ó bányaváros és környéke útjai­nak tisztításán. A Betonútépítő Vál­lalat dolgozói földgyaluikkal közve:- enül a bányákhoz vezető utakat te­szik Járhatóvá A Szovjetunió és népi óendrfcift életéből A LEN1NGRADI ÖNMŰKÖDŐ GBPEK GYÁRÁBAN másféi- szeresre emelkedett a terme, lés. A lerdngrádi önműködő gé­peit gyárának dolgozói újabb gépi berendezés igénybevétele és a meglé­vő üxemterülei bővítése nélkül állan­dóan növelik a termelést. A gyár mér, nőket javasolták, hogy azoknak a munkadaraboknak egy nagy részét, amelyeket ezelőtt mechanikai meg­munkálással készítetlek. most pontos modellek szerint acélból öntsék. A ja­vaslatot megvalósították, ezáltal a maró- és esztergagépek egy része fel­szabadult más munkára és némely al­katrész gyártási ideje felére vagy egy. harmadara csökkeni. A gyárban bevezették a gyorscsi­szolást, ezáltal is 20 százalékkal mmel- kedett a munka• termelékenysége. Nagy illőmegtakarítást jelentett az '*• hogy a gépeket különböző készülé­kekkel egészítették ki. A gyár konstruktőrei egyszerűM'et- 'ék egy önműködő esztergapad gép- részeinek szerkezetét, így 'az eszterga nad előiSUtásánalc ideje több mint 10 órával csökkent, A dolgozók újításainak eredménye­ként 11 hónap alatt több mint más. 'étszeresre rmeékedeti a gyár terme­lése. , * UJ VÍZÉPÍTÉSI ANYAG BULGÁ­RIÁBAN. A szocializmus építése egy re újabb és bonyolultabb feladato­kat állít a bolgár tudósok és szak­emberek elé. Hosszú hónapokkal ez- előtt az építésügyi minisztérium mel­lett működő Központi Kutatóintézet azt r. feladatot kanta hogy olyan cementet kísérletezzen ki, amely sok­kal ellcnállóbb a víz eróziós hatásá­val szemben, mint az eddigi cement. Sztfojam Kdtev mérnök., a szófián intézet vezetője vállalta a fontos fel­adat teljesítését és évek szívós mun­kájával ragyogó eredményt ért eL Uj vízépítési anyagot kísérletezett ki, amely sokkal ellenállóbb, mint akár a legkiválóbb cement. Eredményes munkájáért Dimitrov-díjat kapott. * A LENGYEL RUHÁZATI IPAR I ELE NT ÖSEN BŐVÍTI A VÁLASZ­TÉKOT. Varsóban nemrég ruházati bemutatót tartottak. 1954-ben 757 új modellel bővül a lengyel ruházati ipar választéka. Az új modelleket a szép kivitel jellemzi. Az új ruhák fokoza­tosan kerülnek forgalomba. A lakos, ság nagy érdeklődéssel várja a kü­lönböző férfinői- és gyermek- valamint sporiruhdk modelljeit. Bizfos jövőt, meleg otthont talált a bányánál Gál László új dolgozó A pócsszabolcsl István ** aknához december eiején mintegy 40 új dol­gozó érkezett, hogy a1 ezernyi szépséggel és iz­galommal teli bányász­munkában találják meg boldogulásukat, hogy ők is beálljanak abba a csata­sorba, ahol hős bányá­szaink vívják minden nap széncsatájukat. Gál László tiszakécskei 15 éves fiatalember is ott várakozott a többivel, é énken figyelt mindenre, ami körülötte történt. Nem sokáig várakoztak. Egy mosolygósarcú bá nyász szólt hozzájuk: — Munkatársak, most a legényszálláshoz megyünk és mindenkit elhelyezünk. Kézbevették csomagjai­kat és megindultak új oUh< nuk felé. Alig 10 percnyi gyalo­glás után megérkeztek a ’egényszálláshoz. Hófehér agvak, szekrények, virá­gos asztalok várták őket. A szép otthonos szobák la* tán érezték, hogy jó helyre kerültek. Gál László is megörült és a magával hozott hol­mi rendezgetéséhez látott. Ekkor toppant a szobá­ba Pernecker András, Ist- ván-aknal napszinti fel­vigyázó. — Jószerencsét, munka­társak! — köszöntötte őket. Gól Lászlónak még ide­genül hangzott az új kö­szönteid mód, ezért csak bátortalanul köszönt visz- sza. — Van itt új dolgozó? — érdeklődött Pernecker András. — Én is az lennék — válaszolt csendesen Gál László. — Te öcskös? Hát te is bányász akarsz lenni? Azután tovább beszél­gettek. Pernecker András­nak megtetszett a kis sző­kehajú fiatalember, aki elmondotta, hogy árva gyermek. A falujában szabadságra hazaérkező bányászoktól sok mindent hallott a bányászmunkáról és így határozta el, hogy ő is megnézi: milyen hát valójában a bányászélet. Ha megtetszik, marad. Ahogy Gál László me­sélt, Pernecker Andrásnak eszébe jutott, hogy ő is ilyen fiatalon kezdte a bányászéletet. Vele bizony nem sókat törődtek a munkatársai, pedig de szeretett volna egy-két bátorító szót hallani, biz­tató mosolyt látni azok­tól, akikkel akkor együtt dolgozott. Ez a fiú is olyan mint én voltam an­nak idején. Félénk, aze­retetre vágyik. Hát amit én nem kaptam akkor, most megadom ennek az élénktekintetű, szőke kis Gál Lászlónak. Majd én gondoskodom róla. — Gyere el Laci mi- hozzánk, ismerkedj meg velünk, meglátod megsze­retsz majd bennünket, — hívta meg családjához a fiút. Néhány perc múlva itt lépkedett Gál László Per­necker András mellett. Pernecker András felesé­ge először csodálkozva te­kintett férjére, nem tud­va, hogy ki az, akit ma­gával hozott, de hamaro­san neki is megtetszett a fiú és arra kérte, hogy lá­togasson el minden nap hozzájuk, hiszen a legény­szállás alig pár méterre van tőlük. Kétszer sem kellett mevn dani, Gál Lászlónak is nagyon megtetszett ez a bányász vendégszeretet és megígérte, hogy sűrűn el­látogat majd ide. Pernecker András pedig elment az akna üzemveze­tőjéhez és arra kérte, en­gedje meg, hogy Gál László az Ő felügyelete mellett a napszinten dol­gozhasson, majd ő eliga­zítja a munkában, segít neki. Gál László meg kapta gumicsizmáját, va- telinos ruháját és Pernec­ker András szeretettel tanítgatta, hogyan, mit keli tennie. Gál László azóta István- aknán a napszinten dolgo­zik, ott rendezi az akná­ból felszállitott teli csil­léket a láncpályára. Mun­káját nagy figyelemmel végzi. Olyan pontos tá­volságra küldi egyik csil­lét a másik után, mintha mérnök számította volna ki. Egyik vasárnap együtt mentek el megnézni az akna napszinti fejtését, ahol Pernecker András megmutatta, hogyan dol­goznak a bányászok a föld mélyén, hogyan kerül a szén csillékbe. — Én is bányász leszek — döntött véglegesen Gál László. Otthon örömmel újságol ták, a nagy elhatározásL Úgy tervezik, hogy elő­ször majd Pernecker And­rás édesapjának a csapa­tában dolgozik, mint csil­lés, majd azután vájárl*- kolára megy. Gál László, a pécssza- bolcsl István-aknánál nem csak boldog Jövőjét, ha­nem meleg, szerető ottho­nát is megtalálta. • Garay Ferenc Hétfőn reggel a tieremen’li cementgyár Namemyi üzemrészében megkezdték a téli nagyjavítást Harc a hóakad tlyok ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom