Dunántúli Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-09 / 7. szám

DIIMÍMTITIT PUjß PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa határozatot hozott a „Német Egység Bizottságának” megalakításáról (2. o.) — Külpolitikai hírek (2. o.) — Hidraulikus szénfejtés (2. o.) — Még ma fogjunk hozzá a határozat megvalósításához (3. o.) — Amtmann Prosper (3. o.) — Levelezőink írják (4. o.) — Paradzsik András megérdemelte a Rákosi ösztöndíjat (4. o.) ^--------------------—___________________________________ XI. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM AKA SO ElLLEtt SZOMBAT, 1953 JANUAR 9 JXöreljük a talaj termoerejét! A mezőgazdasági termelés fellen­dítéséről hozott KV és miniszter- tanácsi határozat kimondja: „A ta­laj termékenységének szakadatlan növelése mezőgazdasági termelésünk fejlesztésének, a hozamok fokozásá­nak alapfeltétele1'. A talajerő állan­dó visszapótlása és rendszeres növe­lése nélkül lehetetlen a termésátla­gok tartós emelése — megoldhatat­lan népünk kenyérrel, tésztafélékkel zöldségfélékkel, gyümölccsel, borral történő bőséges ellátása. Ez az a lánc­szem, amelyet megragadva mázsák­kal növelhetjük a termésátlagokat és így nemcsak az élelmiszerbőséget te­remtjük meg vele — de a termelő­szövetkezeti tagok gazdagabb zárszá­madását, az egyéni gazdák maga­sabb jövedelmét is. Megyénkben nagyon gyászos a ta­lajerő visszapótlás és a talaj termé­kenysége növelésének ügye. Amíg LHO-ben évenként 37 mázsa jutott addig jelenleg alig harminc mázsa tsiálíótrágya jut kataszfcráüs holdan­ként. Ez azt jelenti, hogy 180 mázsás istállótrágyázás esetén csak hat éven ként trágyázhatjuk meg földjeinket. A gödrei József Attila, a mekényesi Uj Alkotmány, az egyházaskozári Uj Elet termelőszövetkezetekben és még sok más helyen alig fordítottak gon­dot a trágyázásra, így a kizsarolt ta­lajon évről-évre szegényebbé vált az aratás. Ez megyei jelenség! Kevés az °!yan termelőszövetkezet, mint a pó- csai Uj Alkotmány, ahol rendszere­sen kihordíák a trágyát és búzából 17 és fél mázsát, ősziárpából 21 má­zsa húsz kilót, burgonyából 120 má­zsát adott minden hold föld. Az egyénileg dolgozó parasztokat az óv- ről-évre visszatérő tagosítások bizony talanná tették. — Landék Péterné I!'ja Lippóról: „Lippón tizenhat má­zsa búza termett azelőtt holdanként, de a sok csere és a tagosítás elvette az emberek kedvét, mert az idén trágyázott földjét a következő évben más kapta meg, más látta a trágyá­zás hasznát.'1 Igen rossz az istállótrágya kezelése trágyatelepek helyett jobbára csali ganédombokról beszélhetünk. A trá­gyára dobják a lerágott kukoricaszá­rat, a kályha salakját, törött edé­nyeket, — nem kezelik, nem tipor­lak és így értékének 30—40 százalé­kát js elveszti. A gondatlan, szak­szerűtlen trágyakezelés miatt körül­belül 800 vagon pétisó értékének megfelelő nitrogén veszik el évről- evre — és 900—1000 vagon termény­nyel takarítunk be kevesebbet. A gépállomási, és állami gazdasági ag- ronómusok nagy téli feladata, hogy megtanítsák termelőszövetkezetein­ket a trágya helyes kezelésére, a köz­ségekben, az apaállat istállóknál trá­gyakezelési bemutatókat tartsanak. legtöbb termelőszövetkezetünkben £z istállók végében, a háztáji gaz­daságokban három—négy esztendős trágya hever. Ahelyett, hogy neki­álltának fogataikat — a gépállomás ynntatójára várnak. A zóki Villám ®s a kölkedi Uj Elet nem lesik a sü’.tgalambot — saját fogaterejükke! nz utolsó kocsiig kihordják a trágyát, pzok a termelőszövetkezetek, ahol kevés a fogat és minden télen rend­szeresen a körmükre ég a munka — napról-napra hordják ki az aznapi “■ágyát. Fogjanak be egy pár tinót, na nincs, akkor két gyengén tejelő tehenet és azziil egy öregebb tag két- nárom fordulóval a táblák szélére fuvarozza és ha elmagyarázzák neki, szakaszosan le is rakja, kezeli, majd ha egy-egy szakasz elérte a két-két fél méter magasságot, le is föl­deli. Takarítsuk ki a télen portáin­kat — hordjunk ki minden trágyát a földekre! A műtrágya felhasználás a felsza­badulás óta megyénkben állandóan emelkedett. 1949-ben csupán három. 1951-ben már 9.5, 1953-ban pedig 25 jtíló műtrágya jutott holdanként. A termelőszövetkezeti tagok és egyéni gazdák már a legtöbb helyen elisme n>k a műtrágya termésfokozó hatá­rt. A mágocsi Rákosi termelőszövet­kezetben tavaszi árpánál 230 kiló szemmel és 400 kiló szalmával többet ®dott a műtrágyázott terület. Ugyan *gy Szűcs Sándor szentlőrinci egyé- n’ gazda búzaföldjén két mázsa szemmel és öt mázsa szalmával ter­mett böbb a pétisó és a szuperfoszfát hatására. De a műtrágya orvosság! Csak akkor jó, ha a talaj Igényednek megfelelően adagoljuk. Ha bürokra­tikusán, egyforma előírás szerint szóratjuk ki, durván beavatkozunk a talajéletbe. Példa erre az 1950-es év, amikor mindenkit köteleztünk 1 mázsa pétisó kiszórására. Eredménye az lett, hogy aratásra megdőltek a gabonák. A mezőgazdasági szakemberek me­gyei tanácskozásán Szilvási elvtárs, sásdi főagronómus trágyakisérleti parcellák létesítését javasolta a na­gyobb termelőszövetkezetekben, hogy kikutassák a legkedvezőbb műtrágya adagolást. Nagy jelentőségű Burgert Róbertnek, a Pécsi Állami Gazda­ság igazgatójának talajvizsgálati ja­vaslata is, — mert mindkettőt meg­valósítva, megtudhatjuk, milyen táp­anyag utánpótlást kívánnak föld­jeink. A mezőgazdaság fejlesztéséről ho­zott határozat — javasolta zöldtrá- gyázás, megyénkben elég elhanyagolt mit, pedig különösen nagyjelentősé­gű a kevés állattal rendelkező gaz­daságokban. Kormányunk a zöldtrá­gyázáshoz szükséges vetőmagot ki- kölcsönzi a termelőszövetkezeteknek egyéni gazdáknak és a somkóró ve­tőmagját például csak három év alatt kelj természetben visszaadni. Helyes lenne, hogy azokra a legyengült ősz! vetésekre — melyek után majd ga­bonák következnek, felülvetésként somkórót termesztenénk, amely elő- veteményként is komoly jövedelmet jelent. A talaj termőerejének növelésében nagy szerepet játszanak az időben alkalmazott agrotechnikai módszerek a tarlóhántás, az őszi mélyszántás. Kormányzatunk már az idén meg­növeli a villany-cséplőberendezések szarnát, hogy már közvetlenül aratás után minél több traktor szabadul­hasson fel a tarlóhántás céljaira. Már az idén négyezer traktort kap a me­zőgazdaság, lehetővé válik az őszi mélyszántás korai elvégzése, amely ugyancsak növeli terméseredményein két. SLklósnagyfalu és Kistapolca egymás mellett fekszenek — mégis a kistapolca: Alkotmány termelőszö­vetkezet 214 mázsa cukorrépát taka­rított be holdanként a siklósnagyfa- usiiak 191 mázsájával szemben, mert a kistapolcaiak ősszel elvégezték a mélyszántást. Hiába ápolták jobban répájukat a siklósnagyfalusiak — az őszi mélyszántást nem tudták pótol­ni. Fordítsunk nagy gondot a patakok és vízfolyások szabályozására. Dom­bosabb járásainkban, a sásdi, pécs- váradi, szigetvári és pécsi járások­ban a lefolyó víz a dombok o'daláró' rendszeresen elhordja a termőtalajt, ás pusztító hatását mégannyi trágyá­zással sem pótolhatjuk. Létesítsünk facsoportokat ezeken a területeken — használjuk ki a kormány ingye­nes facsemete juttatását. Sok a sava­nyú talajunk is és az erzsébeti Béke termelőszövetkezet példája mutatjp — milyen eredményeket érhetünk el megjavításukkal: 20.9 mázsás tavasz1 árpatermést takarított be róla, míg a meszezetlen, savanyú táblája csak 11 mázsa húsz kilót adott. Végül a talajerő növeléséhez tar­tozik a vetésforgók beállítása is: a vetésforgó nélküli, ötletszerű, kapko­dó gazdálkodás a talaj termőerejé- nek kizsarolásához vezet. A lippó’ Béke Ore termelőszövetkezet évek óta négyszakaszos vetésforgó szerint Gazdálkodik és terméseredménye 10- 15 százalékkal magasabb, mint a kör­nyező — vetésforgóval nem rendel­kező — termelőszövetkezeteké. A ter­melőszövetkezetek még most a télen az évi terv elkészítésekor a gépál’o más! agronómusok segítségével ké­szítsenek vetésforgó-tervet, ahol er megvan — a jelenlegi terveknek megfelelően módosítsák és míg a fü­ves-vetésforgó bevezetését általáno­sabbá nem tudiuk tenni — ennek betartásával gazdálkodjanak. A talaj termőerejének növelése el­sőrendű feladat a mezőgazdaság fei- esztégéről hozott nagyszerű hatá-^ -ozat végrehajtása 6orán. A termeié következetek, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok használják ki a te- et és a trágya földekre hordásává' rágyatelepek létesítésével és szak­szerű kezelésével tegyék meg az első ilapvető lépéseket a talalerő gazda lítására, nagy terméseredmények el­érésére. TÖBB SZENET A HAZÁNAK! Szabolcsherület többezer tonna szénnel «maradt adós az elmúlt évben. — Megfogadták — ebben »z évben kiköszörülik a csorbát. Tamási István, az üzem fiatal főmérnöke, irányítja a célkitűzésért folyó hősi munkát, Min­den műszakkezdés előtt együttes megbeszélést tart a bányászat és a bányagépészet műszaki dolgozóival- Ezután a bányász fizikai dolgozók­kal együtt szállnak le és a helyszínen ellenőrzik a fejtések, száliítóvá- gatok állapotát, a munka időbeni elkezdését. A műszak befejezése után a frontmesterek jelennek meg a mezó vezető mérnököknél, aknászoknál cs [.mennyiben frontjuk nem teljesítet­te a tervet, ennek okairól beszámolnak. Ha műszaki segítség szükséges, arról azonnal gondoskodnak. így hozták rendbe kerülő guritóval Bokor József fejtésének elmeddüU részét. A Bokor frontbrigád a gyors segít­ség eredményeként egyre növekvő lendülettel teljesíti túl tervét: ja­nuár 7-én 115,8 százalékot ért el és ezzel havi tervében is a 109 száza­lék fölé jutott. Tamási István főmérnök most az elövájások meggyorsítását tűzte fő- feladatul, hogy új tartaiékfejtéseket készíthessenek elő. Az elővájó mun­kahelyeket az elsőrendű fontosságúak közé sorolták, amelyeket állandó­an telepítenek. így már el is érték egy tartalókfejtés kialakítását és még ebben a hónapban újabbat adnak át. A szaboicsi üzem dolgozói lelkes, jó munkájukkal eddig esedékes havi tervüket 100.6 százalékra teljesítették. Pécsbánya az új év minden eddigi munkanapján túlteljesítette tervét. A pécs- bényaiak ezzel továbbfolytatják azt a jó munkájukat, amellyel az óév­ben sokezer tonna kiváló minőségű fekete szenét adtak a hazának. Se­gíti a pécsbányaiak harcát a több szénért, hogy öt tartalékfejtés áll a kiesők pótlására. Ezért nem okoz hatott termeléskiesést például az egyik fejtés kigyulladása. Gyors műszaki intézkedéssel a fejtést addig művelő Fánczél frontbrigádot tártál ékfejtésre telepítették át. Amikor a terv állandó túltelje sítéséért folyik a harc, itt sem fe­ledkeznek meg a jövőről. Bogdán József elővájó brigádja vállalta, hogy még ebben a hónapban átad egy újabb frontot. Jó munkájukat mu­tatja, hogy hat műszak alatt 14 métert hajtottak ki o hónapra előirány­zott 60 méterből. A frontbrigádok is igyekeznek, hogy minél több munkát adjanak az elővájóknak. Wolf Gyula esedékes havi terve 250 százalékos teljesíté­sével 225 csille szenet adott tervén felül. Vészeli József brigádja 217 csille terven felül kitermelt szénnel járul ahhoz, hogy minél több ki­tűnő minőségű alapszenet szállíthass °n a Pécsi Szénbánya Vállalat az államvasutaknak. A pécsbányai fron tbrigádok méltók maradnak orszá­gos hírnevükhöz. A várnai Petőfi-akna lemaradt. Január 8-ig tervét csak 87.8 százalékra teljesítette. Oka ennek a havazás miatti közlekedési nehézség, de oka az is, hogy más vidékek bányái gyengeminőségű szenet adnak a MÁV-nak és emiatt késve jönnek a vonatok. Mindamellett megfelelő műszaki intézkedéssel — fejtések létszámá­nak átcsoportosításával — ezek a nehézségek megoldhatók. Kövessék a vasasi műszakiak a pécsszabolcsiak és a pécsbányaiak példáját és ak­kor a vállalat is könnyen száz százalék fölé kerülhet a jelenlegi 98.2 százalékról. I. S. Újabb sikerek a baráti országokban MOSZKVA (MTI): A gorkiji „Mo­lotov“ autógyár dolgozói sikeresen teljesítették 1953. évi tervüket és terven felül tebbszáz gépkocsit, több, mint harmincezer női és gyermek- kerékpárt, több. mint tízezer fém- ágyat gyártottak. Az üzem műhelyeiben megkezdték a „SzKG—4“ típusú automata bur- gonyaültetőgápek és automata palán­ta-ültetőgépek gyártását. A gorkiji szerszámgépgyárban most próbálnak ki egy új 330 tonna súlyú hosszmarógépet, amelynek ma­gassága meghcladja egy kétemeletes ház magasságát és százhúsz tonna súlyig terjedő munkadarabok meg­munkálására alkalmas. A gép telje­sen önműködő irányítású. * TBILISZI (TASZSZ): Tbilisziben most értek véget egy nagy hatósuga­rú, új szerkezetű esőgéppel folytatott kísérletek. Az új szerkezetű gép két centrifugális szivattyúból áll, ame­lyet esőpermetezővel kapcsoltak egybe. A kis súlyú gép könnyen traktorra erősíthető, amelyet egyál­talán nem akadályoz működésében és mozgékonyságában. Az új esőgép körülbelül egy hek­tár (őrületet öntöz meg egy óra alatt. * VARSÓ (MTI): A lengyel dolgo­zók figyelemreméltó sikereket értek el az ipar fejlesztése terén 1953- ban, a hatéves terv negyedik esz­tendejében. A bányászok 88.7 millió tonna sze­net termeltek ki, azaz csaknem két is félszer többet, mint 1938-ban. Lengyelország 1953. évi acélter­melése két és félszerese az 1938. évi­nek, A lengyel gépipar termelése hét­szer nagyobb, mint a háború előtt. 1953-ban elkészült a tízezredik Star- típusú teherautó és a húszezredik „Ursus“ traktor. A gépipar száz új­típusú gép- és műszaki berendezés gyártását sajátította el az elmúlt esz tendőben. Lengyelországban 1425 ipari jelle­gű építkezés folyt. Hogy mielőbb Síkos az út. A nyáron puha, süppedős aszfaltot, most kopogós jégpáncél tartja bilincseiben. Az autóbuszok, nagy teherko­csik — mintha egy hatal­mas játszi kéz irányítaná őket — ide-oda vetődnek rajta. Az országút menti árkon túl —* végtelen szűz hótakaró. A félméteres hóban még senkisem gá­zolt, de amott egy alig pár arasznyi széles utat vágtak, Két síbakancsos fiú — egy tíz, meg egy tizenkétéves forma fordul ki a hídon át az ország­úira — ródlival. Éppen a ródlizó, síző gyereknek — no és az állványokon dol­gozó ácsoknak való ez a «zép, szélcsendes januári nap. A gyerekek abban lelik örömüket, hogy az újmeszesi szép lakástól a vékony, halvány füstöt eregető kis építészeti iro­dáig rójják a sikos utat, az ácsok meg éppen ab­ban, hogy megenyhült az idő és folytathatják a földszintes új bányászhá- zakon a tetőgerendák el­helyezését. A meszes! bá­nyász sajátház építkezé­sen vagyunk... A három lépés széles, három lépés hosszú, tégla alapzatu irodában építés- vezető ül. Nemrég még a meszesi üzletház építésé­nél mányította a munkát, azelőtt az emeletes bá- ryászházaknál, egészen a kezdetnél pedig ő is rin­gatta Ujmeszes bölcsőiét. Fenyvesi Jenőnek híviák. övé a két pirosracsípett kivi rulhassa nak areú, síbakancsos, ródlizó gyerek és övé itt az egész környék, ahogy kitekint a kis helyiség ablakából, vagy éppen előveszi az uj bányászházak tervét. Most mélyen, elmerülve ,ül a kecskelábú asztal mellett, körülvéve az építésvezető ezernyi gondjától. Előtte a felmérési napló, abban pedig szép, kerek betűi: ennyi és ennyi anyagot, ennyi és ennyi időt hasz­náltak fel Miklós Gyula sajátházának építéséhez, Dénes Istvánéhoz, Kun Józseféhez, Guth Józsefé­hez és a többi építtető bányász házához. Feltekint Irományaiból, mosolyog: — Nagyon különleges egy építkezés ez! — mond­ja. —■ Itt közösen építünk a bányászokkal. Vagy szakmunkást hoznak a há­zukhoz, vagy segédmunka erőt adnak. Szóval, akár egyiket, akár a másikat, mindenképpen olcsóbban jön ki a lépés. Ha semmi­képpen sem tud segíteni a sajátház felépítésénél, hát mi építjük neki. Jung Gáspárnak. Szabó István­nak, Eiter Sándornak és Czindel Józsefnek állan­dóan van munkája. Hol itt, hol ott kell nekik fa­lat húzniok, vakolniok. Két ács is van az építke­zésen. Az épülő húsz ház közül már majdnem mind tető. illetve „gerenda alatt“ van. A házak környékét is hahf^hér 'ebe' boritia. — Csak a két ács dolgozik a a muskátlik az új magasban, éppen Dénesé* ereszének gerendáit he­lyezik el, komoly artista­mutatványok közepette. A tél pirosra csípte arcuka’, vöröseslilára festette ke­züket, de a munka megy. Amott kokszot égetnem egy féligkész lakásban, s az ablakokban lassan e:- aléinak a jégvirágok. Egy bányász arcélét világítja meg a vörös fény. Elége­detten nézi a tűz hatását. A téli időben, fagyban is. hóban is, száradnak a fa­lak! Az építésvezető indá­jába behallatszik az ácsok kopácsolása. — Lám, milyen szorgal­masak. Hogy igyekeznek, — mondja elgondolkodva. — Pedig tudják, hogy cserép egyelőre úgy­sincs ... Nem ad a mi­nisztérium ... — És mi történik, ha nem lesz cserép? Abba­hagyják a munkákat a há­zakon? — Nem hagyjuk abba a munkát! — tekint fel az építésvezető. — Semmi áron sem hagyjuk íbba, mert kell cserépnek érke/, nie! Igaz, pillanatnyilag egyesegyedül ez akadá­lyozza a munkát. De hi­szen volt itt már nagyon sok nehézség, és elmú.t valamennyi. Jól mull el. Nem volt víz’ Lajtív sze­reztünk és abban hordtuk. Befagytak a vízvezető cső vek? Felolvasztottuk a je­get. Nem voltak ácsaink? A munkavezetőve’ kerten végeztük el az ácsmunkát ablakokban... Miklós Gyula leendő há­zán. Nincs cserepünk? Az is lesz, mert addig dön­getjük a minisztériumban az ajtókat, míg a csere­pek meg nem érkeznek. A ftatai építésvezeiő. a házak tervrajzait ve­szi kezébe. Szép kis há­zak lesznek ezek. Kétszo­básak, fürdőszobával, elő­szobával, verandával, vi­rágos es veteményes kert­tel. A két házsort széles utca választja majd ketté, amely a magánparcei’á- kon keresztül felvezet majd az ezután épülő új házakhoz. Mire eltakaro­dik a hó, kivirít a tavasz, megépül az utca is, —• Az állam soha nem adott még ilyen nagy se­gítséget a dolgozóknak — mondja Fenyvesi Jenő. — Nemcsak hosszúlejáratú kölcsönt, hanem ingyen egy nagy telket is ad az állam az épülő házhoz. Az irodába Krommel Fe renc elvtárs, munkavezető lép be. Jelentést tesz a kinti munkákról, a szállí­tás eddigi eredményeiről. Fenyvesi Jenő építésveze­tő figyelmesen halhatja, majd egymás mellé ülnek. A deszkából tákolt aj­tón kívülre alig hallat­szik a „felnőttek" szava Arról beszélnek, mi lesz a legelső teendőjük, ha szemközt eldobja üstöké­ről hatalmas hóslpkálát a pipázó Mecsek, hogyan segítenek a bányászoknak abban, hogy mielőbb klvl- rulhassanak a muskátlik az új ablakokban. H. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom