Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-25 / 302. szám

NAPLÓ GONDOLJUK MEG A z ablaknál állok és nézom a te- rét. Középütt g« bimbók t á pod - fák a havat. Méternyire onnét nu-sy fenyőfa fekszik. Az. előbb húzta oda két munkás. Ez lesz a mindenki ka­rácsonyfája. Itt állott tavaly is. lfa egyetlen év élményeit akár az elmeit esztendőét. — leírnánk, vaskos köteteket töltene az meg. tán «Mg hordhatnánk el a könyveket két karunkban Vines minden kép az emlékezés felszínén A nagv örömök és bána­tok ott hálóznák, de a kisebbeket csak fel-feldob ja a hullámverés, vagv végleg ebnerii tne-k a feledés mély. fény nem járta vizeiben. Rossz k lantié, ha nem vesztenénk el emlékeinkből, ha nem teremte­nénk helvet az újabb élményeknek. A végleges feledés és az emléke­zés határán, sokszor egvetlen szál. egyetlen vékony fonál tartia a ké­ltel liven fonálon került e'éni egv régi mi'tde- ki karúeaonyfája. majd­nem elfelt *ei t emléke. \ keleti pilvattdvar előtt, a Ba­los.—téren. hé*e«étiben, fagvban haj­ladozott ez i fa. Már nem emlék­szem színeire, forrná iára, de a kö­rit lölte ácsorgók alakjára annál job ban Vagy gvurn övezte ezt ,a villány­ii róttaj átszőtt, színes körtéik ktd megterhelt fát. A hidegben topor- gó. kihat vúite. didergő tömeg. Pá­va felbő emei'lkediik fel a leheletek­ből - legtöbben, mintha táncot jár­nának. úgv Mókáztak. A másik csak in zte-nézte, borostás, beesett arccal, fátyolos tekintettel a fát. Mások élelmesen a villanykörtéken melen­gették a tenyerüket. A munkanél­küliek, nz éhezőik ünnepeltek itt. maid visszatértek a langyos váró­termekbe. IA§ inde/t eszembe juttatta a. fa. odalent a téren. Itt állott ta­valy is, de csak bámészkodó gyerek- közönsége volt. Ki-ki odahaza állít magának fát. A mindenki karácsonvíájn egykori részesei is ke r észtül-kas ni szágul­dottak a várost egv kis fenyőfáért. Sokban megváltozott ennek az ünnepnek a külseje, formája. Az értelme, a jel lege talá n még mér lyebb lett. mint máskor. Ez az ün­nep több vallási szertartásnál, nem ezeké, vagy azoké. hanenv minden­kié, aki eszményét vallja. Igen, — a békéről van szó és a béke igazi értelmétől; az emberről. Az ember szeretettnek. n a gy ra h i v a t< üt «ágá­nak. megörvendeztetésének napjai ez.etk Az elmúlt év óta nálunk jobban előtérbe kerüli az ember, anyagi és szellemi szükségleteivel, sokszor a maga bonyolult jellemével, akara­tával egviitt. Eddig többször megsértettük a rit­kán emlegetett kommunista huma­nizmust. a harcos, tevékeny ember- szeretetet. Dolgoztunk a közösség­ért, soha nem látott alkotásokat te­remtettünk. de türelmetlenek, ese­tenként igazságtalanok voltunk az előttünk álló emberrel. Sok példát tildék erre. akár a magam példatá­rából is. t-T i egyetlen mondatba, szinte valamilyen jelszóba akarnám kifejezni a gondolkodás-latolgatás utáni véleményemet, akkor talán ezt u meghatározást tenném: Ne ítél­jünk első látásra! Yo ki mennyien t!>r>n«7i.iiltnk mennyire másként ér­tékelünk egy embert a tartós isme­retség után. mint az első látáskor. Ugyan kőim ven kimond ink már elő -zör is a véleményt: „Ellenszenves fráter". ..Beképzelt**, ..Tenyérbe mászó képe van*. „Nagyon rendes, becsületes ember'* stb Később kiderül, a „Beképzelt“ csak zavarában —- kisebbrendűségi érzése miatt — viselkedett szinte feiulhé.jázóun és kiderülhet az is. hogy a jóképű, „rendes, becsületes ember'*. — szélhámos, kártevő. Ha az. ilyet nem szeretjük, akkor iga­zán nem sértjük meg a kommunis­ta humanizmust, mert az egyben harcot is jelent a közösségre. az ember megbecsülésére törőkkel. Sokszor nz arcvonások is megvál­tozunk, átalakulnak n szemünkben, amikor valakit már nem először lá­tunk — még a csúfság, a testi hiba sem lesz olyan szembetűnő. Szélsőséges, de azért jó példa az elhamarkodott ítéletre, amikor az édesanya, vagy az édesapa az új­szülött láttán felkiált: „Jaj. de csú­nya !’* Arra mondják ezt aki talán már másnaptól a világon a legszebb lesz számukra Változó világban élünk. Munkán­kat. vágyainkat sokszor akadályoz­za még rosszindulat, bürokrácia. Bi­zony nem közhely az, hogy harcol­ni kell. Néha az igazságunkért, néha e.gy-egy jó módszerért, néba megint másért. Akikkel szemben állunk, azok legtöbbször jóhiszemű, agon- ban hibát vétő emberek. Máskor pe­dig tudatos kártevők, egy más. álta­lunk jól ismert világ, a kapitaliz­mus ügynökei, a mi életünk ellen­ségei. Ilyen időkben különös a jelentő­sége anmaik, hogy kit, hová soro­lunk. Az első látásra ítélés ikertest­vérei: a meggondol«tton véleményeik sok becsületes embert valóságé«' áttas/ágáltak a másik fél táborába mert egykönnyen elhangzott felet­tük: „Nem jól viszonyliik a...“ és itt egy Tnegbataro-»-'.« következeit! v»”v: „Nem fejlődőképes**. V’ ann«k emberük, akiknek, ha a ’ nevét említjük, mindjárt va­lamilyen jelző is az eszünkbe jut és odaibig'gvesztjiirk: „Ja. az a nagy­hangú, az a részeges .. .** lehet, hogy vakumikor eoakugvoar részeges volt az illető. Azonban ta­lán már mértékre szokott, de a jel­ző vele marad s ha továbbra is fe­li Hetesein ítélünk, elkíséri a sírig. Kétszer... Nem! Négyszer — sok­szor gondoljuk meg mielőtt valaki­ről végleg véleményt mondunk. Az ember, az emberi jellem roppant bonyolult. Jó és rossz, eró és erőt­lenség keveredik benne. Külső és belső hutásokra változhat valakinek a jelleme, nézete, véleménye, maga­tartása, Változzon akkor a mi véle­ményünk is róla. , Harisnyáikat tehetünk számokkal ellátott skatulyákba. Ha egyszer jó helyre tettük, akkor nem lesznek sem nagyobbak, sem kisebbek. De az ember változik. ismerek egy kezdő írót, tehetsé­ges. de sokkal többre vihette volna ha előbb lát munkához, (már iveim fialni ember) ha előbb kezdenek vele foglalkozni. Csakhogy valamikor r »sütötték a bélyeget: dilettáns. Az volt, vagy nem, ki tudja? Egy­szer csak átlépte az ebben az eset­ben keskeny szakadékot, amely el­választotta a tehetségesektől. Azóta lehetségesnek ítélik azok, akik olvassák, hallgatják az írásait, de legalább unnvimn fújják u régi nó­tát: ..Ismerem .. Tudom kiről van szó... Az a dilettáns...“ Ne rak­junk senkit véglegesen skatulyába AA őst két ünnepi nap követke- zik Gyertyafénnyel, éneik­kel. beiglival, gyöngyöző borral, ka­cagó jókedvvel, kerek szemek fé­nyes mosolyával. Az eszem-iszom é' a vígság szüneteiben gondolkodjunk el egy-két percre ezen. Szántó Tibor 1053 DECEMBER 2fF ■i­Uj gyárak létesülnek a Dony@c-medencéb«n 'jtj #sw™s*0 ■tb ■ m. ■7? 301.S XvU-VIOVCs ZE LKOT XL , "m *© ;%- •» a _ «rracszrsm Hn8lcomftinát T«Jkombinát Kanysr gftr Halkombinát bBQ Konzervgyár Boré seat 1 gyár MíiQSar&áT J*ö Kalomicoablnit tlesz tőgy ár Cipőgyár Ruházati gyár Har isnj agyár A Donyec-medencé- ben éppen úgy, mint az egész szovjet or­szágban, sikeresen va­lósítják meg a tömeg- fogyasztási cikkek ter­melésének rohamos fel­lendítését szolgáló pro- grammot. A Donyec-medence nehézipari vidék s rö­videsen élelmiszeripari központtá is válik. — Nagyméretű élelmiszer üzemek létesülnek Szta lino város keleti ré­szében. Itt találjuk Ukrajna legnagyobb sörgyárát s mellette épül az óriási malom- kombinát. A jövő évben tejfel- dolgozó kombinát épít­kezését kezdik meg. — Tervbevették egy élesz­tőüzem létesítését is. A sztalinoi terület mm den városában élelmi­szerüzemi építkezések folynak. Makejevká- ban, Csaszov-Jarban, Novo Ekonomicseszk városban, s a kurahov- kai vizierőmű települé­sén új, nagyteljesítmé­nyű kenyérgyárat léte­sítettek. Újabb kenyér­gyárak épülnek Am- broszijevkában, Sah- tyorszkban. Dobropol- jeban, Harciszkban, Gorlovkában és Zsdá- novban. A konsztantyi- novkai gyár naponta néhány tíz tonna jó­minőségű péksüte­ményt és cukrászárut készít. Újabb élelmiszerüze­mek nyílnak meg a Do nyec medencében, ame lyek a helyi nyers­anyagtartalékokat hasz nálják fel. A közel­múltban fejeznék be például a bolse-novo- szelkovkai konzerv­gyár első szakaszának építkezését. Ezen a vi­déken szélesen terül­nek el a kolhozok és szovhozok kertjei. A gyár már megkezdte a termelést. Egyre gyorsabb ütem* ben fejlődik a borászat, a Sztálin-terület szá­mára egészen új élei* miszeripari ágazat. —* Artyomovszkban nagy* teljesítményű pezsgő* kombinát épül, mind­jobban kibővítik a szta* Unoi borászati gyárat. A Donyec medence* ben évente többszáz* millió rubelt fordíta­nak lakóház- és kultu* rális jóléti építkezésre. A terület városaiban és munkástelepülésein az évben 58 iskolát, 19 kórházat, 30 klubot és kultúrpalotát, 90 bői* csődét és óvódát léte* sítettek. Minden, ami a Szov­jetunióban történik, * nép javáért történik- A nép javáról való gondoskodás a szovjet kormány és a kommu­nista párt legfőbb tör­vénye. Azokban as esztendőkben 1928 tói, 1929-tól igen kemény te lek jártak. Mérhetetlen hótömeget borították be a világot, a földrészét és az emberek dideregtek. Jeges vi­harok, gazdasági válságok tombol tak. A megbomlott egek és tőzsdéi dermesztő szenvedéseket zúdította! a szívekre. Harmincegyben vagy talán har­minckettőben az eddigieknél is több hó esett. Hullott, csak hullott elfogy hatatlan, megállíthatatlan özönléssel, mintha mindörökké be akarná te­metni a földet. A hó rossz is, meg jó is. Nagyon rossz volt például Szeges Péternek, akkor, amikor zírnánkós hóhofdásos éjjeleken a kőbányafölötti hegyolda- ’akra kapaszkodott fel rongyos ba­kancsával, fejszével a vállán. A le­válni készülő lyukas cipőtalp résein keresztül egyenesen a húsát derfnesz tette, tépte a hó, de mit tehetett Pé­ter, mennie keilett. ha nem akarta, hogy három gyermeke otthon fagy­jon meg a lyuknyi szobában, a Le- dina mögött. Fát vásárolni? Hogyan ls gondolhatott volna erre. amikor fél esztendeje „facérul" tengődött immár. A gyár „leépített", őt is el­bocsátották többszáz társává! együtt, munka nincs, kereset nincs. Már mind eladogatták azt a kevés hol­mit, amijük volt, előfordult az is, hogy a gyerekek két napig nem lát­lak kenyeret. Fát csak tudott lopni, de kenyeret?! Ezeken az éjszakai faszerző útjain sohasem tudta, hogy a havas szél, az éhség, vagv az el­keseredés préseli ki gyulladt szemei alól a könnyeket, csak tapodván a hideg havat szidta, az urakat, az em­bereket, mindenkit, aki ezt a keser­ves világot így vezette be. Máskor meg jó volt a hó. Igaz, hogy a rossz cipőből az agyvelőig földermedt a hidege, de mégis lehe­tett rajta keresni egy pár fülért. Reg­gelente a rongyosok százával, ezré­vel álldogáltak a városháza hátső kapujánál. Volt aki már hajnalban odaállt dideregni, nehogy kimarad­jon a hó’apátolásból. Harmincegy, vagy harminckettő­ben karácsony előtti napon Szeges Péter is bejutott a hólapátolók kö­zé. Hajnalban egy szál dróttal meg­erősítette a buesúzásnak indult cipő- talpat, megcsókolta alvó gyermekeit, K ARÁ félkézzel megsimogatta elaszott sá­padt asszonyát, egész nap valamiféle kis jókedvvel, elégedett örömmel la­pátolta a havat a belvárosi utcákon; karácsony, karácsony, egyszer hosz- szú idő után kenyérrel, krumplival mégis jóllakhatnak a kicsik! A ki­csik, az én három gyönyörű kicsi­nyem! ... Estefelé már nem érezte a lábujjait, inkább valami félig fa­gyott, önmagától mozgó kölönc volt a lába, de csak gyerünk, gyerünk munka után fizetnek, lehet kenyeret venni, krumplit venni, lehet hazavin­ni. Már látta a három falánk köly- köt, hmint habzsolják a meleg, illa­tos krumplit, öcsike sem kérdi: anya nem kapok még? ... Hiába, a kará­csony, az csak karácsony, a „szere­tő*“ ünnepe... tVesége o1 fiion annál nehezeb ben töltötte a napot. Tegnap nagy veszekedés volt az urával. A napokban ott járt náluk egy nagy­sága, felírta a gyermekeket, adatai­kat, s meghagyta, hogy a „szentestén'* jelenjenek meg a Katolikus Nőegylet helyiségében. Nagyon finom hölgy 'ehetett, mert Szegesné látta, hogy amikor a Szent Mór utca nevét ki­ejtette, ájtatosan keresztet vetett és az utca végén autó várta, abba szállt A szegény asszony örült, hogy rájuk is gondoltak, és még úgy, gondolat­ban ellene is mondott mindig elé­gedetlenkedő urának, — nahát, hi­szen nem is olyan rosszak talán azok az urak, most is gondolnak az ő kol­dus gyermekeivel is! Tónidnek vele. hogy azoknak is legyen szegények­nek karácsonyuk ... Amikor Péter­nek elmondta, káromkodott, meg­mondta magyarul: mit csináljanak az urak a karécsonyfaünnepélyükkel, dehát az ilyen megkeseredett em­berre nem szabad hallgatni, és a gye rekek különben is nagyon várják a karácsonyi ajándékot,. Bár Péter szi­gorúan megtiltotta, az asszony ii- endően megmosdatta a gyerekeket ahogy lehetett összefo'tozta a sza­kadt ruhácskákat, elhatározta, hogv akármit mondjon is az ura, azér* elviszi a gyermekeket a karácsonyfa ünnepélyre. Ök maguk úgy sem ve­CSONYI BAL Irta: VASVÁRI LÁSZLÓ hétnek semmit a gyerekeknek. Péter hozott ugyan az erdőről egy kis fe­nyőt, dehát csupaszon mit ér az, venni meg úgysem tudnak semmit sem reá. A város készült az ünnepre. Hó- boritott utcákon csomagokkal siet­tek haza azok az irigylésre méltó, boldog emberek, akiknek állása volt s összekuporga ihattak egypár pengőt erre a napra. Szeges Péterné oson­va, gyorsan ment három gyermeké­vel az ünnepi izgalmú utcákon, és szinte gyűlölte ezeket az ajándékvi­vőket. — Hát ő, ő miért nem vihet ajándékot a kicsinyeinek? Ki az oka ennek? Ki a felelős? ... A három gyerek a boldog vára­kozás izgalmával ment az anyja mel­lett. öcsiké ugyan hamar megunta a gyaloglást, s a háromévesek szent önzésével íölkéredzkedett anyja kar-1 iára. A szája be nem állt egész úton ányja győzött a gyerek cipelésétő' 'ihegve válaszolgatni csacsi kis kér­déseire. — Anyi, mit kapunk? Anya, amikor bemegyünk, mindjárt angyal­kákat látunk? Hát angyalkákat nem láttak ugyan mindjárt amint bementek, hanem egy csomó sötét ruhába öltözött, gyű­rűs, nyakékes előkelő nénit, egy kö­vér pap bácsit egy rózsaszínű csík­kal a hasán, meg egy fekete kabát­ba, csíkos nadrágba öltözött bácsit aki egyszer csak kiállt a ragyogó oarkettás terem közepére és sokáig beszélt. A gyerekek semmit sem én tettek belőle, fogalmuk sem volt ar­ról, hogy mi az a „keresztényi sze­retet“, „humanizmus“, bámulták a ragyogó nagv csillárt, a mennyezetre magasló csillogó karácsonyfát, s alig várták, hogy vége legyen, végre meg kaphassák az ajándékot. Amikor a irun''it •’«Vedéi, már este volt. Szeges Péter ba­kancsán elette a drót a nyúvott fel­sőbőrt, egy darabon, a lába egy hiesok lett estére, de mégis elége­detten ballagott lapátjával a top- rangyos seregben a városházára. — Nem igen beszéltek az emberek egy­mással, mindegyik magábamerülten gondolt arra, hogy mi van ma: ka­ADA rácsony . .. Micsoda karácsony!... Ilyenkor jelentkezik emlékekben a gyermekkor... Mindenkinek volt gyerekkora. Még nekik is. Mind zenekarban, hegedűk szavá­ban a nagydob — dobbant emléke­zésükbe az úlmester hirdetése, ami­kor lista szerint leadták a lapáto­kat: a tanácsnok úrnak halaszthatat­lan hivatalos dolga akadt, el kellett mennie a nőegyletbe, nem ért rá aláírni a bérkiutalást, nem lesz ma fizetés. Majd az ünnep után jöjje­nek be, akkor mindenki megkapja a bérét. — Nem lehet leírni, ami az embex-ekből kifakadt erre. Az elke­seredés, a düh durva vad szavai ör­vénylettek a városháza aknaudvará­ban. — hát ezt is lehet, a betyár mindenit ennek a világnak! Várja a pénzt otthon az asszony, a gyere­kek, — hogy menjenek most haza, — Hiszen karácsony van?! Kará­csony!. .. Na. dehát volt jogrend is a vilá­gon. Az útmester besz-ólt a földszín­en lévő rendőrőrszobába, kijött egy bikanyakú főtörzsőrmester, három rendőrrel és egy-kettőre szétzavarta a ’’“kikeseredett embereket. p s er ölni tudót* vo au. ami- kor hullafáradtan hazafelé vánszorgotit, de kit öljön meg? Ki az oka ennek a gazságnak? Ennek az egész szemét életnek? Nem lesz hát krumpli, nem lesz kenyér, ho­gyan menjen így haza a gyerekei közé? A kapuban sokáig várt ön­magában, nem tudott, szegyeit be­menni a családjához. — Hát enni sem tud adni nekik?!... Legjobb volna megdögleni! Élet ez így? Ér­demes élni?,.. Keserű, fekete gondo­latai, halálos bánata reménytelenül kongtak a párás ég süket falán; — 'ázad? Megy vele valamire? Van segítség? ... Lábán megfagyott az átlucskosodott rongyos kapca már 'em bírta tovább, elfogyott az ereje ’rement. Nem volt ereje meglepődni 'em a sötét, üres szoba láttán. Meg- fyújtotta a büdös petróleumlámpát Ezt is hogy utálta. de hát kikapcsol­ták a villanyt, mert nem tudták a számlát kifizetni. Az asztalon cédula hevert: — „Ne haragudj, Péterem, mégis elvittem a kicsiket a nőegy- le'be. Hadd legyen nekik Is kará­csonyuk. Jaj, ne haragudj! Ilonka.” Karácsony... — dörömbölt, vonag- 'ott Péter szívében a szó. Karácsonyt Kiégett szemei a kopár asztalra me­redtek, a cédulára, úgy fájtak, mint az élet, s lassan indult belőlük két olyan keserű könny, mint az epe. J » ary, bontan’’ M ! —zsi­bongott. követelődzőit a há­rom gyerek, amint hazaértek, ók már az úton meg akarták nézni, ni van az ajándékcsomagban. de anyjuk nem engedte, hadd legyen itthon karácsonyuk. Szegény, éhes. tó tiszta gyereksze­mek vággyal lesték anyjuk kezét, amint kibontotta a szép zsinórt. Mi van a csomagban? Ml lehet benne? Jaj. mi is lehet benne? ... — Mind­háromban volt tíz szem szaloncu­kor. Ezenkívül Karcsiéban elromlott szerkezetű kis bádogautó. egy pár zokni, öcsiké csomagiában egy ki- lavitott nadrág, a 10 éves Iluska pe* dig egv konott kabátot kapott és “gy pár cinőt Nagyon sz.ép cipő volt. Nrnnvszínűre festett pántokból ösz- szefűzött magassarkú báMcipő negy­venes lábra Ila Ila — sikongott örömében, tapsolt, gyorsan levetette a foltozott hosszőszárú cipőjét, bele- tepett az aranyozott csodában s úgy sétált gyerekes groteszk büszkeség­gel le-föl a szobában, mint egv kis dáma. Nem tudta levenni szemét a* liándékcinőről. botladozott benne, s aprókat sikoltott buta, kislányboldog­ságában. Apja a kihűlt vaskályha mellel főzte gyerekeit A szíve fájt, hogy a sajgás remegtette rázta egész tes­tet. — Karácsony? Ez karácsony? . • * Tzma van, de munka nincs, dolgoz­ni nem lehet, enni. örülni nem te­het ,a falopáson talán már holnap -ajtaérik és bezárják. Mi lesz a gye­rekekkel? Hát miért nem szakad 1» nz ég erre a világra, erre a nyomó­nk életre9!.,. Messziről, a fényes, pompás bcl- ■ árosból sú'vos. tompa harangszé önllatszott halkan. — Karácsony. • • *V Led inán a nvomor azért n°in ál- noóot t mert »zen a karácsonyon ál­modni sem tudott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom